Magyar Hírlap, 1990. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-08 / 106. szám

■ Magyar Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1990. május 8., kedd 3 mm Doi­na Cornea, a „csavargó": A Front nyerhet, a nemzet veszít Vasárnap délután a kolozsvári főtéren megtartott antikommunista nagygyűlésen Doina Cornea asszony, ismert román ellenzéki is felszó­lalt. Helyszínen járt tudósítónknak ezt követően adott nyilatkozatot.­ ­ Az Ön értékelése szerint de­cemberben Temesváron forrada­lom tört ki, Bukarestben azonban puccs volt. A két hete zajló fővá­rosi diáktüntetés lenne vajon az elmaradt bukaresti forradalom?­­ A bukaresti, és az ország más városaiban zajló diáktünte­tések tulajdonképpen a temesvá­ri kiáltvánnyal, annak is különö­sen nyolcadik pontjával való szo­lidaritási gyűlések. Ez a nyolca­dik pont azt követeli, hogy a volt kommunista politikusok, és a szekusok ne indulhassanak a vá­lasztásokon a következő három terminusban. Erre azért van szük­ség, mert a volt rendszer promi­nens képviselői visszaszivárogtak a hatalomba, amiről a bukaresti puccs idején előzetes megállapo­dás is készülhetett. Az ifjúságot ez természetesen sokkolja, úgy érzi, elvettek tőle valamit.­­ A tüntetés egyik fő jelszava: a részvevők golannak, azaz „csa­vargó suhancnak” vallják magu­kat, úgy, ahogy Iliescu nevezte a bukaresti diákokat. — Valóban így nevezte az el­lenzéki tüntetőket, és csak most kért bocsánatot. Ezért ma termé­szetesen minden rendes ember golánnak vallja magát. — Hogyan látja a választási előkészületeket és az esélyeket? — Nem jó, ha túl optimisták vagyunk, különösen akkor nem, ha elemezzük az elmúlt négy hó­nap eseményeit. E választások nem nevezhetők szabad választá­soknak, még akkor sem, ha nem fogják manipulálni az eredmé­nyeket. Ugyanis, ha a választási kampány nem szabad, akkor az egész választás sem szabad. Ha szabad lenne a kampány, az el­lenzéki pártoknak jó esélyük len­ne a választásokon. Jelenleg azon­ban a Front uralja a televíziót, ahol dicsőíti magát és bemocskol más pártokat. — Melyik ellenzéki pártot tart­ja a legígéretesebbnek? — Ezt egyelőre nem mondha­tom meg, annyit azért elárulha­tok, hogy a Nemzeti Paraszt­párt már a kezdetektől nagyon népszerű, de őket érte a legtöbb piszkálódás a Front részéről. Így azután a Liberális Párt előretör­hetett, és színen vannak a szin­tén újjászerveződött szociálde­mokraták is.­­ A választások után átmene­ti, 9 vagy 18 hónapos alkotmá­nyozási periódus következik, majd új választások. Milyen lesz az át­menet? — Elég valószínű, hogy a Front fog nyerni, de ezáltal a nemzet veszíteni fog. De a történelem­ben minden jelentőséggel bír, kí­sérletekre is szükség van, úgyhogy ennek az átmeneti kísérletezésnek is lehet fontossága a nemzeti tu­dat kialakulása szempontjából. — Mintha változott volna véle­ménye a magyar iskolákról. — Nem változott. Én ugyanis soha nem elleneztem a magyar nyelvű oktatást, még a felsőfokú szakoktatást sem. Amit elítéltem, az a türelmetlenség volt magyar részről, még januárban. Voltak, és vannak magyar iskolák, ahová Ceausescu román gyerekeket is betett. Ez hibás volt, de a gyere­kek nem tehetnek róla. Ezeket a gyerekeket nem lett volna szabad megalázni azzal, hogy év közben kiteszik őket az iskolából. Rá­adásul az egész országot érintő tanügyi reform még be sem in­dult. A türelmetlenség nem jó, és ez is az egyik oka volt a vásár­, helyi pszichózisnak. Erre mind­két oldalon előre készültek. Ott voltam azokban a napokban, lát­tam a sebesülteket. A sebekből lehetett látni hogy mivel csinál­ták őket. A románokon csúzliból kilőtt ólomgolyókkal ütött sebek voltak, a magyarokon botütések. Követeltük, hogy jöjjön Iliescu. Ha egy kormány nem cselekszik, az nem véletlen. A vásárhelyi eseményeket eszközként használ­ták, a magyar és a román válasz­tási kampányban. Most rajtunk a sor, hogy okosabbak legyünk, mint a kormány. Vágvölgyi B. András ­Folytatás az 1. oldalról) Hercegi pár, királyi pompával na különgépe tegnap délután vé­gül is némi késéssel szerencsésen földet ért a Ferihegyi kifutópá­lyán. A hercegnőt és a herceget, aki egyébként a Királyi Haditen­gerészet, valamint a Királyi Lé­gierő tiszti rangját is viseli, Göncz Árpád ideiglenes köztár­sasági elnök és felesége ünnepé­lyes pompával, katonai tisztelet­­adás mellett köszöntötte magyar földön. A királyi párnak kijár a királyi pompa, és nemcsak azért, mert Nagy-Britannia jövendőbeli uralkodója most először érkezett hazánkba, s mindjárt hivatalos látogatásra. A walesi herceg és a hercegnő az első magas rangú külföldi vendég, akit a választások után fogad Magyarország. Így aztán érthető, hogy miután több ezer budapesti érdeklődő gyűrűjében megkoszorúzták a Hősök terén a magyar hősök emlékművét, Ká­roly herceg azonnal a Parlament­be hajtatott, ahol Göncz Árpád­dal, Németh Miklós ügyvezető, valamint Antall József kijelölt kormányfővel folytatott tárgya­lásokat. '' A személyes hangvételű, kötet­len beszélgetés az ideiglenes köz­­társasági elnökkel jórészt ango­lul folyt, a tolmácsoknak ezúttal nem sok dolguk akadt. Károly kérdésére Göncz Árpád elmond­ta: a börtönben tanulta meg a nyelvet. Ezután Németh Miklós leköszö­nő miniszterelnökkel találkozott a brit trónörökös. Mint az MTI tudósításából kiderült, az eszme­csere témáját a magyarországi változások adták. Németh Miklós konkrét kezde­ményezéssel is élt. Javasolta, hogy a szovjet csapatkivonások nyomán a jövő év elejére felsza­baduló laktanyák helyén nemzet­­zetközi alapítvány formájában hozzanak létre nemzetközi okta­tási központot politikusok és üz­letemberek kölcsönös képzésére. Kérte, hogy Károly herceg vál­lalja el a felállítandó alapítvány fővédnöki tisztét. A trónörökös kedvezően fogadta a kezdemé­nyezést, s további részletek is­mertetését kérte döntésének megalapozásához. A leköszönő kormányfő után a hivatalba lépő, kijelölt miniszter­­elnökkel, Antall Józseffel talál­kozott a walesi herceg. Tőle mindenekelőtt a koalíciós tárgya­lások állásáról érdeklődött a trónörökös. Antall József közöl­te, hogy sikeresen folynak a meg­beszélések az érintett pártokkal, s a tárgyalások a befejezéshez kö­zelednek. Várhatóan már május közepére összeáll az új kormányzat, amely­nek legfőbb feladata lesz a sike­res, békés átmenet tartós megala­pozása. Antall József szólt arról is, hogy Magyarország gazdasági kibontakozásában az eddigieknél fokozottabb mértékben számít a brit üzletemberek, gazdasági kö­rök aktivitására. Erre annál is in­kább szükség lenne, mert ezzel Magyarország kizárhatná az egy­oldalúságot, s biztosíthatná, hogy gazdasága többoldalú elkötele­zettségre épüljön. A walesi hercegi pár négyna­posra tervezett magyarországi látogatásának első napi program­ját díszvacsora zárta. Tavaszi ékszer­e­k és nemesfém aukció a Pesti Vigadóban! Nemesfémből készült antik és régiség jellegű ékszerek, tárgyak és órák, kiállítása: a Pesti Vigadó díszlépcsőházában május 8—14-ig, naponta 10—18 óráig (nyitás napján 15 órától), árverése: a Pesti Vigadó hangversenytermében május 15-én, 16 órától. Belépés díjtalan. Katalógus a helyszínen kapható. Minden érdeklődőt szeretettel vár az óra- és Ékszer Kereskedelmi Vállalati Ki kicsoda az új magyar kormányban? Már csaknem végleges a lista (Folytatás az 1. oldalról) Balázst tippelte, de a veszprémi 2-es számú ügyvédi munkaközös­ségben dolgozó jogász jelölését más forrásból nem sikerült meg­erősíteni. Ugyancsak az illetékes minisztériumokban elterjedt po­litikai híresztelés szintjén maradt az az értesülés, mely szerint a művelődési és közoktatási tárcát Andrásfalvy Bertalan, a pécsi egyetem docense, néprajzkutató kapja, a munkaügyi miniszteri posztra pedig a Kisgazdapárt Győriványi Sándort jelölte, aki a Munkaerő-tartalékok Hivatalánál szerzett szakmai ismereteket, és jelenleg a párt kulturális ügyei­nek szaktitkára. Tegnap délutáni értesülések szerint az ipari és kereskedelmi tárcáról még nem született dön­tés. Államtitkárként az MDF-es Bod Péter Ákost emlegetik, bár őt most választották meg az Or­szággyűlés gazdasági bizottsága elnökének. A jelek szerint az igazságügyi posztról még vita fo­lyik, erre a KDNP tart igényt. A földművelésügyi tárca váromá­nyosa a Kisgazdapárt; miniszter­ként fölmerült Nagy Ferenc ne­ve, de ő jelenleg a párt elnöke, s szóba került Zsíros Gézának, a párt Békés megyei elnökének a neve is. A kisgazdák igényt tar­tanak két tárcanélküli miniszteri posztra is. Értesüléseink szerint az egyiket Gerboufes Jenővel, a párt országos főtitkárhelyettesé­vel töltik be. Tárcanélküli mi­niszter lehet az MDF-es Kiss Gyula is, aki orvosi és szocioló­gusi diplomával is rendelkezik. Az esti órákban munkatársunk újabb információkkal bővítette az eddigi listát. Ezek szerint An­tall József miniszterelnököt a külügyi tárca vezetője, Jeszensz­ky Géza helyettesíti. A fentebb vitatottként jelzett igazságügyi miniszter posztjára a KDNP szí­neiben jelölték Füzessy Tibort, illetőleg az MDF részéről dr. Mádl Ferencet, aki állítólag a je­lölést nem fogadta el. Az államtitkárok lehetséges névsora: MÉM: Bogárdi Zoltán (MDF), BM: dr. Böröcz István (Kisgazdapárt), KÖHÉM: Rajkai Zsolt (Kisgazdapárt), igazság­ügyi államtitkár: Balsai István (MDF). Munkatársunk beszámolt ar­ról, hogy elképzelések szerint a szakmai, azaz az eddigi államtit­károk egy része hivatalában ma­rad, és az átmeneti időszakban munkájával segíti újdonsült kol­légáját. Sörgyári időhúzás (Folytatás az 1. oldalról) nyereséget itthon költené el kü­lönféle beruházásokra. Nemrég a sörgyár vállalati ta­nácsa mellette döntött, de a gyár néhány középvezetője úgy ítélte meg a helyzetet, hogy még­sem szabad 100 százalékban el­adni Kanizsát. A vezetők között hamarosan vita kerekedett. Ugyanakkor félezer dolgozó — biztos munkája és megélhetése érdekében — levélben is sürgette az azonnali értékesítést. (Mecht­­ler úr egyébként 41,8 millió már­kát ígért a gyárért, ebből 20 mil­liónyi a hitelvállalás.) Tegnap a sörgyár vezetőinek társaságában ismét asztalhoz ült a vevő és meghívásra az Állami Vagyonügynökség vezetője, Töm­pe István is. A gyár középveze­tői — a dolgozók nevében is — értetlenségüket hangoztatták az indokolatlan időhúzás és a belső hatalmi harcok miatt. Kijelentet­ték azt is, hogy a dolgozók nem félnek a privatizációtól és ugyan­ezt várják el vezetőiktől is. Vagy­is, ha másként nem megy, akkor el kell adni az elavult gyárat, és dolgozni végre. A vezetők másik — a fiatalab­bik — része azt kérte: csak 50 százalékos legyen a külföldi tő­kebevonás. Véleményük szerint ugyanis léteznek valós magyar tulajdonosok is, csak várni kell rájuk: „Ne adjuk az egészet, csak a felét!” — hangoztatták. A pri­vatizáció cél, de nem a teljes pri­vatizáció, hiszen szerintük, an­nak majd az ország látja kárát. Ezért azt kérték, hogy ilyen po­zícióból tárgyaljanak az auszt­ráliai vevővel. — Miért ennyire kitartó? — kérdeztük Meditier urat. — Pesti srác vagyok, a Nagy­­enyed utcából. Sok-sok hányatta­tás után megáldott az Isten azzal a szerencsével, hogy nem kell filléreskednem sem nekem, sem a családomnak. Ígérem, hogy Nagykanizsán kemény valutáért is eladható sört, üdítőt fogok elő­állítani, ha eladják nekem a gyá­rat. A minőségre, s a biztos üz­letre már csak azért is adok, mert terveim között szerepel a haza­­település. Tömpe István lapunknak el­mondta: a gyár 100 százalékos el­adását támogatja, s javasolja majd Németh Miklósnak és An­tall Józsefnek a leköszöntő, illet­ve a leendő miniszterelnöknek. (franka) FÓKUSz 1990. május 16-án, 13 órakor hat darab építési telek kerül árverésre, a Budaörsi Tanács és a „FÓKUSZ” Ingatlanügynökség rendezésében a Budaörsi Tanács V. B. tanácstermében. Kikiáltási ár 3000,- Ft/négyszögöl. Érdeklődni lehet a „FÓKUSZ” Ingatlanügynökség irodájában, 1119 Bp. Bánát u. 4-6. Telefon: 186-3888. .......... .................. ..... ~~ ■ .....- - ~~— khmM KIREKESZTVE eglehetősen sokat foglalkozott a sajtó az elmúlt hét szenzációjával, a két legerősebb parlamenti párt meg- • ■ egyezésével. Az írások hangvételét némi ambivalen­cia jellemezte, amiért persze meg is kapták már a rovóju­­kat az újságírók. Mondván: semminek sem tudnak örülni, még annak sem, ha valami egyértelműen pozitív történik. Márpedig ez a megegyezés oda sorolandó, az ország kor­­mányozhatósága vált biztosítottá általa. És ez így igaz, még akkor is, ha jelentős koncepcionális különbségek maradtak a pártok között. Ez a különbözőség akkor sem tűnt volna el, ha történetesen létrejön — a választások előtt általunk is remélt és szorgalmazott — nagykoalíció. A megállapo-­­­dást akkor és most is az ország helyzete diktálta, s valóban­­­­ csak örülni lehet, hogy létrejött, igaz meglepetésre. De, ha örülnünk kell, miért nem tesszük? Miért keveredik ,­­ csaknem minden írásba negatív felhang is? A lehetséges­­ válaszok közül jó néhány elhangzott, megfogalmazódott­­ már; az ellenérzések főként a köztársaságielnök-választás módja körül rajzolódtak ki. Ebbéli aggályunknak mi ma-­­­gunk is hangot adtunk e hasábokon. Ezért nem is kívánok­­ vele foglalkozni — új szempontot nem tudnék hozzátenni.­­ Van azonban más is, ami némi aggodalommal tölt el. És ez nem más, mint maga a meglepetés. Ha a megegyezés­­ híre csak bennünket, újságírókat ért volna váratlanul, leg-­­­feljebb annyit tennék hozzá — ezúttal jól konspiráltak a pártok. Végre sikerült elérniök, amit Magyarországon poli­tikai, kormányzati erőnek csak ritkán, vagy tán soha: titoko í ban tartani a terveket. De, hogy így történt, az azért azt is­­ jelzi: rendkívül szűk körben folyt a párbeszéd, igyekeztek­­ a minimumra csökkenteni a kiszivárogtatók számát. És ez így van rendjén, mondanám, ha egy ilyen horderejű megegyezés néhány ember, két kis csoport belügye lenne. De nem az. Legalább annyira tartozik a párt tagságára, vagy legalábbis képviselőire, a frakció tagjaira. Informá­­­­cióim szerint viszont az alku gyorsasága és tartalma a szűk­­ vezetéshez nem­ tartozókat is meglepte. A döntés előkészít­­­t­­ésébe éppúgy nem vonták be őket, mint hajdanán az egye­s pártrendszer idején a párt tagjait, középvezetőit. Hogy a­­ koalíciós partnerekről már ne is szóljak. Akkoriban hozzá­szoktunk a módszerhez, s bár időnként berzenkedtünk elle­ne, végül is beletörődtünk, hogy a döntések tőlünk elide­­genítve születtek — mi a végrehajtásra vagyunk kárhoz­tatva. Mondom, akkor hozzászoktunk ehhez, de — többek­­ között — épp az ilyen jelenségek elleni harcra bontott 1 1 zászlót, lett egyre bátrabb az ellenzék. Az az ellenzék,­­ amely ma a hatalmat gyakorolhatja. Akár kormányzóként,­­ akár legitim ellenzékként. Természetesen nincs arról szó, hogy követelném a társa-­­­dalmi vita megtartását. Ezek a vitáink többnyire álviták i­g voltak, fölülről vezéreltek, ezáltal terméketlenek is persze. 1. A véleményformálásnak nem ez az útja, kiváltképp műkö­­­­dőképes parlamenti demokráciában. De vajon hordozza-e magában a működőképesség ígéretét az az Országgyűlés,­­ ahol lényeges kérdéseket készként, lefutott, lefuttatott ügyként tárnak a képviselők elé? Tudom, az előkészítés­­­­ből kihagyottak — és most már tudjuk: ők voltak többen is — még mindig szavazhattak volna az előterjesztés ellen, ám­­• a szavazáskor már köti őket a frakciófegyelem. Még akkor­­ is, ha deklaráltan nincs ilyen, mindenki voksolhat lelkiis- s merete alapján. Ez azonban — egyelőre, ahogy hallottam — csak elv, a valóság ennél sokkal szigorúbb; szemrehá- ,­nyás, feddés, bírálat illeti azokat, akik kilógnak a sor­ból. S ha ez igaz, akkor az Országház padsoraiban he­­­­­lyet foglalók döntő többsége statisztaszerepre kényszerül­ ;­­ szavazógépként kell működnie; kezét a frakció vezetői irá­­l­­ nyitják. Ismerősöm szerint ehhez fölösleges a teljes parla­­­­ment; elég lenne, ha a pártok illetékesei összedugnák fejü­­­­ket és -- határoznának.­ Elképzelhető persze, hogy az itt vázoltakat rémképként fogják értékelni a parlamenti pártok irányítói. Fölösleges hangulatkeltésnek és aggályoskodásnak minősítik, mondván , az egyszeri megegyezésből nem szabad messzemenő követe t­keztetéseket levonni. Kiváltképp nem a sajtónak, amely amúgy is ki lett volna rekesztve a tárgyalásokból, illetve a tájékoztatásból. Mint ahogy a tervek szerint a bizottsági í­j ülésekről is ki lesz, nyilván abból a megfontolásból, hogy :­ a parlamenti műhelymunka nem tartozik a széles nyilvá- | ;; nosságra. Ám épp ez az újabb értesülés, amely azt sugallja: | ' nem egyedi esettel állunk szemben, hanem egy módszerrel, | * úgy is fogalmazhatnék: koncepcióval. Azzal a koncepcióval,­­ ( amely ugyancsak nem újkeletű, tudniillik, amikor helyet­­t­­­tünk döntenek, hogy mi tartozik az olvasóra, és mi nem. . . ,S hogy ez reális veszély, azt jól mutatja, hogy most, az­­ első lépés megtételekor jóval messzebbre merészkedtek: 1 ; kihagyták a koalíciós partnereket és a képviselőtársakat.­­ Ismétlem: engem nem a megegyezés tartalma, hanem a módja aggaszt. Törékeny, igazában még ki sem próbált de- ■ mokráciánkat félteni. Féltem, ha az új demokratikus pár- |r­a­tok úgy indulnak neki ennek az útnak, hogy megfojtják­­ belső demokráciájukat. NÉMETH PÉTER M A Csemege Kereskedelmi Vállalat üzemeltetésre meghirdeti a Törökbálint (Kazinczy u. 105.) (Flóra Kemping) sz. alatt lévő ABC-kisáruházat, melynek alapterülete 551 m2. Az egységre vonatkozó információk, valamint az üzemeltetés elnyerésének feltételeit tartalmazó tájékoztató átvehető a vállalat hálózatfelügyeletei osztályán, 1990. május 15-ig.­­ Cím: Bp. V., Szép u. 6. II. em. 2. Telefon: 117-3086,117-3568.

Next