Magyar Hírlap, 1990. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-08 / 106. szám
1990. május 8., kedd ------,------- Ha a szakembergárda öntudatra ébred... „Ti nem kelletek nekem" Nem gondoltam volna, hogy a hazai bürokrácia képviselőit olyan nyájas hangon marasztalná a volt ellenzék kormányra jutott hányada. A korábbi megnyilatkozások valóban mást sejtettek, elsősorban azt, hogy mivel ezek a tisztviselők különösebb gátlás nélkül kiszolgálták a pártállamot, nagyon-nagyon meg kell nézni, kik maradhatnak meg állásukban. B-listázásról persze szó sem volt, de hát a hangsúlyok!... Most pedig: köszönetnyilvánítás a választási munkáért, meg hogy maradjanak nyugodtan, szükség van rájuk. Szükség van a községi előadóra, a minisztériumi emberre. S mindeközben terjednek a hírek: az állam- és közigazgatás szakemberei mégiscsak lelépnek, félelmükben. A nagy menetelés Amikor még a választás előtt egy kerületi tanácselnöknek — aki mellesleg biztosan tudja, hogy az ő pozíciója van igazán veszélyben — föltettem a kérdést: az apparátus tart-e a rendszer- és kormányváltástól, azt felelte, erről szó sincs. Nincs rá idejük tudniillik. Gondoljam el — mondta —, tavaly novemberben kezdődött számukra a nagy menetelés. Népszavazás, azután népszámlálás, majd a választások két fordulója, következik majd az új önkormányzati törvény megemésztése, hogy azután a helyhatósági választások lebonyolításával valamikor befejeződjék egy eszeveszett tempójú esztendő. Így azután — vélte a tanácselnök — nem a B-listák körül forgott az apparátus esze, hanem hogy a választási névjegyzékek helyesek legyenek, s mindeközben a napi munkában se legyen fönnakadás. Merthogy az egyre türelmetlenebb és idegileg kifáradt, szegényedő állampolgár is veri az ajtót. Van tehát munka bőven egy fővárosi kerületben, ám mi a helyzet vidéken, egy-egy megyei tanácson? A megyei embereket valójában megnyugtatta, hogy a parlamenti pártok szakértői, politikusai oda nyilatkoztak, hogy az új önkormányzati rendszer elképzelhetetlen a megye nélkül. Persze, ez a megye már nem az a megye; nem olyannak tételezik immár, amely rátelepszik a helyi önkormányzatokra és a helyi társadalmakra, hanem amely kiszolgálja őket. Ehhez a szolgálathoz meg amúgy is kellenek szakemberek, igazi profik, akik közgazdasági, jogi, közigazgatási szakértelmükkel a helyiek rendelkezésére állnak. Az persze biztos, hogy a megyekérdés élénk politikai vita tárgya lesz majd a Parlamentben — meg talán a kulisszák mögötti egyezkedések alkalmával, ahogy arra, ugye, már a választások óta is volt példa. Nyilván a kérdések kérdése az, milyen feladatokat és funkciókat lásson el végül is a megye, amelyekhez aztán igazítani lehet majd a személyi állományt. S eközben persze arra a dilemmára is választ kell találni, voltaképpen milyen feladatok tartoznak a helyi — s megyei — önkormányzatra, s mi az államra, amely területi, úgynevezett dekoncentrált szervei által végzi a dolgát. Ez a feladatmegosztás az első pillanatra roppant egyszerűnek tűnik, különösen akkor, ha hallgatunk azokra a véleményekre, amelyek minden helyi ügyet helyi önkormányzati hatáskörbe utalnának. Így alig maradna valami az államra. Ebben az esetben persze a központ előbb-utóbb rádöbbenne: semmilyen hatalmi eszköz nem marad a kezében, már, ha, egy-egy miniszter, egyegy tárca a régi, bevált gyakorlatot óhajtja követni; eszerint ugyanis egyszerű volt a dolga: minden megyei tanácson ott voltak ágazati osztályok formájában kinyújtott karjai, amelyeket egy telefonnal, körlevéllel, így vagy úgy lehetett irányítani. E módszerek „átmentésére" szolgálhatnak az említett dekoncentrált szervek, amelyek viszonyát a helyi önkormányzatokhoz persze meg kell újból határozni. Mindezen és sok más, bonyolult kérdés megoldása után kerülhet csak szóba történetesen a megyei szervezet felépítésének, szakemberigényének dolga, amely már közelről érinti az eddig ott dolgozókat. Akárhogy is, rájuk valóban szükség lesz, ismereteiket, tudásukat a megyei önkormányzatnál, állami hivatalnál kamatoztatni tudják minden bizonnyal. Ezért azután — néhány megyeházán tudakolózva — csak kiderül: nem is olyan veszélyes az elvándorlás, mint ahogy többen gondolják és sugallják. Az is igaz, hogy — Cromwellel szólva — hisznek Istenben és szárazon tartják a puskaport. Sokuknak már van állásajánlatuk. Mert ugyanis a gazdasági életben és főleg a most szerveződő vegyes vállalatoknál jól tudják: manapság „olcsón" lehet olyan szakemberekhez jutni, kiknek szaktudása, ismeretsége aranyat ér. (Ne értse most félre senki azt a jelzőt: olcsó. A gazdasági életben még így is jobban fizető állásokat lehet találni, mint az államigazgatásban ) Ez a versenyhelyzet persze mindig is gondot okozott a közigazgatásnak. Főleg a tanácsokon lehetett hallani: a legjobb emberek mennek, helyükbe gyakorlatlanok, jóllehet a kellő képesítéssel rendelkezők jönnek csak. Az évek óta tartó tendenciák folytatódnak tehát napjainkban, s a rendszerváltással kapcsolatos szlogenek legföljebb borzolják a kedélyeket. S persze megnyugtatóan hangzanak a pártközpontokból elhangzó szavak ugyancsak. De van itt egy másik tendencia is: a közigazgatás jobb szakemberei körében bizonyos fokú öntudatra ébredésre is figyelmesek lehetünk. Ki-ki tudja, milyen szakmai képzettséggel rendelkezik, ki-ki tudja, ezt hogyan kamatoztathatja ő maga és az új hatalom, amely — mint hallatszik — szolgálataira igényt tart. S ehhez az öntudatossághoz hozzájárul még valami: egyre sűrűbben találkoznak az egyes pártok helyi, megyei vezető garnitúrájával, szakértőivel. Borzalmas tapasztalatok Hadd emlékeztessek itt Békesi László ama kijelentésére, amelyet nemrégiben tett a Magyar Nemzet hasábjain. Arról volt szó, hogy a PM — amelynek harmada már távozott — megfelelő információkkal látta el a pártokat; más kérdés — folytatódott a gondolat — ezekből mit értettek meg. Majd a fejtegetést így zárta az ügyvezető pénzügyminiszter: „Nekem borzalmas tapasztalataim vannak." Egy megyei tanács főosztályvezetője hasonló következtetésre jutott, sorolta az eseteket, amidőn helyi pártemberekkel volt kénytelen szóba elegyedni, akik azután jöttek az ilyen-olyan terveikkel, követeléseikkel. Az egyik nem akar párthelyiségekért fizetni, a másik — képviselő újabban — ingyen akarja bevezettetni a telefont a lakásába, a harmadik a megyei tanács ülésén minősíthetetlen hangon szónokol, a negyedik haderőreform címén ki akarja tenni az összes tábornokot, az ötödik még a választás előtt visszakövetelte volna régi székházát, ami azzal járt volna, hogy meg kell szüntetni egy iskolát... Enciklopédikus tudatlanság És a községekben még keményebben zajlik az élet, él elhangzik: a mostani tanácsi apparátus mehet majd ahová akar, „ha mi jövünk", kiszolgálták ezek a régieket, mehetnek Isten hírével. Hiába magyarázzák azután az illetőnek: ha most van az országban 1500 tanács, majd, mivel a települések mindegyike, számszerűit körülbelül 3000, alanyi jogon alakít önkormányzatot az új törvény szerint, s ily módon elvileg mindenütt kell apparátus, még a mostani személyzet is kevés lesz a kiszolgálásukhoz. S mi lesz, ha mindenütt kell apparátus, még a szereznek jegyzőt, gazdasági ügyintézőt, hatósági embert satöbbi ■ ■ . Az említett főosztályvezető azt mondja, sajnos mostanában egyre több olyan pártemberrel találkozik, akikre — az ő szavával — az enciklopédikus párt- és rendszersemleges tudatlanság a jellemző; vagyis, mindenről van véleményük, ám szakismeretük semmi. S igaz ugyan, hogy azért őt személy szerint megnyugtatták: a munkájára szükség van, legyen nyugodt, meglehet, éppen ő fogja azt mondani: „ti nem kelletek nekem!" Kell neki az, hogy az új főnökségnek naponta magyarázza az igazgatási egyszer egyet?... Szentkirályi András HELYI POLITIKA Újabb pillérek a MALÉV-hídhoz Március végén nyitja meg közvetlen járatait a Malév Stuttgartba heti 3 és a Lufthansával közösen Kölnbe heti 6 alkalommal. Budapest Stuttgart Budapest 15.35 17.15 1805 19.40 hétfő/szerda/péntek Budapest Köln Budapest 15.30 17.15 18.05 19.50 hétfő/kedd/szerda/csütörtök/vasárnap 16.10 17.55 18.45 20.30 péntek jsjsjsn l-|,l j Á, A ^tdLfcl^Hungarian Airlines^ Híd, ami összeköt Elhelyezkedési gondok Főként a fiatalokat sújtják A területi foglalkoztatáspolitikai kérdéseket vitatták meg tegnap, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén. 1988-ban minden mutkanélküli 21 munkahely közül, az idén az első három hónapban már csak 4,5 állás közül választhatott. Jelentősen emelkedett az elmúlt két évben azoknak a száma, akik létszámleépítés miatt kerültek ki munkahelyükről. A munkavállalási tanácsadó irodák közvetítette elhelyezkedést nehezíti az a körülmény, hogy a vállalatok nem tesznek eleget jogszabályi kötelességüknek, nem jelentik be üres munkahelyeiket. A végrehajtó bizottság szerint nem megoldott azoknak a pályakezdő fiataloknak az átképzése sem, akik a középiskolából kikerülve nem tudnak megfelelő munkalehetőséghez jutni. A munkáltatók ma még nem érzik érdekeltnek magukat e fiatalok átképzésében. Magyar Hírlap Pártok higgadtsága MH Jegyzet Már a személyi változások híreit is nehéz nyomon követni. Egyre-másra érkeznek — s kapnak nyomdafestéket a lapokban — a megyei tanácsok tisztségviselőinek lemondásáról szóló jelentések. Akad — mint például legutóbb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében —, aki nyugdíjba vonul. Veszprémben az eddigi megyei elnök pedig „pályát módosít", miként a közelmúltban mintha hasonló történt volna Békésben is ... Kétségtelenül, van ebben a jelenségben valami törvényszerű. Minden tekintetben a változások korát éljük, mind szervezetileg, mind pedig a vezetői személycserék oldaláról. Ugyanakkor van itt valami, ami legalábbis elgondolkodtató. E rövidke jegyzet kifejezetten erre kivan utalni. Magyarán arra, hogy a többségükben jól képzett, tekintélyes közigazgatási gyakorlattal rendelkező emberek távozása — a majd kiírandó helyhatósági választásokig — nem okoz-e zavarokat az igazgatásban lét az irányításban? Mindezt — hogy maradjunk az említett példáknál — azért gondolhatjuk, mert nevezetesen Veszprém megyének május, illetve június végétől nem lesz főállású tanácselnöke és elnökhelyettese, a feladatok intézését két társadalmi tanácselnökhelyettes látja el, a változatlanul hivatalában maradó vbtitkár mellett. Félreértés ne essék: az égadta világon semmi okunk sincs arra, hogy a két tanácselnök-helyettes képességeit netán kétségbe v juk. Békésben egy picit más a helyzet, vagy csak annyiban azonos, hogy itt is két társadalmi elnökhelyettes vállalt feladatot, s őket egészíti ki a hivatalában maradó vb-titkár. Ám az eddigi elnök is tovább szolgál! Megérlelődött ugyan benne a távozás szándéka, s ebbéli elhatározását mind a vb. tagjaival, mind pedig a helyi pártok képviselőivel őszintén közölte. Mire — és ez új motívum! — arra kérték őt teljes egyetértésben, hogy maradjon még néhány hónapig, személyét illetően semmi ok nincs a bizalmatlanságra, mi több, a megyei tanácsszervezet működése így talán jobban garantálható. Nos, ez az a pont, ami miatt e jegyzetünket papírra vetettük. Magyarán, a közös felelősségvállalás, a megfontolt döntések alkalmazhatósága, az a bölcs előrelátás, amelynek révén a pártok higgadtsága ezen ügyekben nem csak kimutatható, hanem kétségbevonhatatlan. Mindez a megértés zárairól sem jelenti a folyamatok lelassítását, de azt igen, hogy a felelősségteljesen gondolkodó politikai erőknek még ez a néhány átmeneti hónap sem közömbös. Aztán majd nyár végén, ő67 elején személyekben is gondolkodhatunk arról, hogyan tovább?... (k) Nyártól végig az autósoké a Váci út MH információ Újpestre az idén mégis csak befut a metró — adtuk hírül a közelmúltban lapunkban. Eldőlt tehát, hogy az Árpád hídtól az Újpest központjáig húzódó, mintegy három és fél kilométeres metrószakasz építési munkáihoz és az építkezés befejezéséhez megvan a szükséges anyagi fedezet, tudniillik nem sokkal korábban még úgy volt, hogy nincs pénz a munkák folytatásához. Említett cikkünk megjelenése óta többen is érdeklődtek szerkesztőségünkben — telefonon, levélben, és személyesen is — hogy mi lesz az emlegetett metrószakaszhoz kapcsolódó felszíni útépítésekkel. Egészen pontosan arról van szó, hogy az Árpád hídtól felfelé, Újpestig 1984 óta lezárták a Váci utat, s lezárták Újpesten az Árpád utat is. Mindebből következően a járművek ezekben a városrészekben terelőutakon közlekednek. A kérdés tulajdonképpen az, hogy mikor nyitják meg a Váci út és Árpád út lezárt szakaszát a gépjárművek előtt. Megvárják ezzel, hogy a metrószerelvények meginduljanak, avagy esetleg sor kerülhet a felszíni utak átadására ennél előbb is? Talán nem kell magyarázni, hogy a Váci út a főváros közlekedésének rendkívül fontos útvonala. A Váci út megnyitásának dolgában Kiss Zoltántól, a XIII. kerületi Tanács elnökétől kértünk tájékoztatást. — Úgy látszik, felgyorsul az építkezés a felszínen is — hangzott a megnyugtató válasz. — A METROBER ígérete szerint, júliusra átadják a forgalomnak a Váci utat, részben legalábbis. Tudni kell ugyanis, hogy a Váci út végleges elkészülte után kétszer háromsávos, széles út lesz, s épül hozzá két szervizút is. Egyelőre, tehát júliusra, két-két sáv megnyitását ígérik a metróépítés beruházói. Ez annyit jelent, hogy a tömegközlekedési eszközök, vagyis az autóbuszok továbbra is terelőutakon közlekednek majd, egészen a metrószerelvények megindulásáig. Hiszen, az új metróhoz igazodóan kell később a környék tömegközlekedési rendszerét kialakítani. A többi közúti jármű azonban júliustól már közlekedhet az említett két-két megnyitott útsávon. Az újpesti Árpád út átadásáról Fekete János a IV. Kerületi Tanács elnöke nyilatkozott. Elmondta, hogy ők is nagyon reménykednek a — kerület számára oly fontos — főút nyári megnyitásában. Annál is inkább, mert munkák ugyancsak előrehaladtak, s nem látszik akadálya annak, hogy júliusban az Árpád úton is meginduljon a forgalom, legalábbis a városközpontig, azaz az új metrószakasz végállomásáig. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a teljes Árpád út — amely tulajdonképpen Rákospalotára vezet át — sorsa egyelőre bizonytalan. Pontosabban, azt nem lehet tudni pillanatnyilag, hogy mi lesz ezzel az úttal az új metróvégállomástól folytatódóan. Ha ugyanis később folytatódik a metróépítkezés, akkor innentől továbbra is zárva marad az út. A tanácselnök szerint, ez volna a szerencsésebbik eset. Tudnillik, ez azt jelentené, hogy a metró eljutna — mint szeretnék — Káposztásmegyerig. Bízik benne, hogy az Országgyűlés még az idén foglalkozik ezzel a kéréssel és a metró építésének folytatása mellett dönt. Ha nem ez történne, úgy a szóban forgó Árpád utat jövő tavaszig teljes hosszában rendezik. (d. kiss) „A hír szent - a vélemény szabad" Érdemes megrendelni a Magyar Hírlapot!nMeriipPaUtik0'109 független, mértéktartó, jól Informált, megújuló politikai Megrendelem a Magyar Hírlapot........példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve: _ _________________________ Címe (város, község, kerület): ____________________~ 1 J" “ - ” (utca. tér, Itp): ------_____ _ _________ (emelet, ajtó): - — - — — — — ____ (irányítószám): - — — Az előfizetés díja egy hónapra: 165 Ft negyedévre: 495 Ft fél évre: 990 Ft egy évre: 1980 Ft Az előfizetési díjat a fenti címre nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem. A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül az alábbi címre kérjük feladni Vidékre: postahivatal, helyben, Budapestre; Budapest, Postaigazgatóság, hirlaposztály Bp. Pf. 4. 1360. 7. aláírás