Magyar Hírlap, 1991. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

2 1991. február 1., péntek A szövetségesek visszafoglalták Haidzsi városát Szaddám komoly szárazföldi támadásra készül (Folytatás az 1. oldalról) akkor még csak egyharmad rész­ben sikerült visszafoglalni. A szövetségesek attól tartanak, hogy hamarosan több tízezer ira­ki katona támadása várható Ku­­vait felől. A szaúdi egységek közvetlen légi és tüzérségi támogatást kap­tak az amerikai tengerészgyalog­ságtól s Jaguar típusú brit táma­dógépek is bekapcsolódtak a har­cokba. A szövetséges haderők szó­vivői szerint a csatában iraki ka­tonák százai haltak meg. A koa­líció saját veszteségként 11 ame­rikai tengerészgyalogos haláláról számolt be. Az amerikai tengerészgyalogos­egységek, amelyek kezdetben csak támogatták a szaúdi erők harcát, maguk is támadásba lendültek, hogy segítsék kiszorítani a város­ba betört iraki egységeket. A ten­gerészgyalogságnak azonban tu­domása­ van arról, hogy a csata helyszínétől alig 55 kilométerre, kuvaiti területen öt-hat hadosz­tálynyi iraki alakulatot, vagyis mintegy 50 ezer katonát vontak össze s valószínű, hogy Szaddám Huszein most már komoly száraz­földi támadást tervez Szaúd-Ará­­bia ellen. A hivatalos iraki propaganda szenzációs győzelemként tálalta Haidzsi elfoglalását. A bagdadi rádióban a szövetségesek oldalán álló arab katonáknak szóló felhí­vást olvastak be. Ebben arra szó­lították fel az arabokat, hogy most, „amikor elkezdődött a mu­zulmán szent területek felszaba­dítása”, a katonák álljanak Irak oldalára. Folytatódott a nap folyamán az iraki köztársasági gárda, illetve az iraki haditengerészet egységei ellen a szövetséges légitámadá­sok sorozata. Immár harmadik napja, ismé­telten rakétákat lőttek ki Dél- Libanonból észak-izraeli terület­re, s csütörtökön hajnalban egy palesztin kommandó is megkí­sérelt behatolni az országba. Iz­raelben azt közölték, hogy a cso­port három tagját megölték, s rendre bombázzák a dél-libanoni menekülttáborokat, illetve palesz­tin támaszpontokat. Irak kora este nyolcadszor is rakétatámadást indított Izrael el­len, a rakéta azonban ezúttal is — immár másodízben — a Bag­daddal szimpatizáló palesztinok lakta, megszállt területen, Cisz­­jordániában csapódott be. A szovjet tábornoki kar egy tagja csütörtökön arra figyel­meztetett, hogy egyelőre kár len­ne lebecsülni Irak katonai erejét, s véglegesen eldön­töttnek tekin­teni a háború kimenetelét. Szer­­gej Bogdanov vezérőrnagy a Krasznaja Zvezda című lapban kifejtette: a szövetségesek fölénye ellenére, „Bagdad elegendő fegy­verzettel rendelkezik ahhoz, hogy érezhető veszteséget okozzon az ellenfélnek”. Faruk Kaddámi nézete szerint Szaddám Huszein iraki elnök hajlandó tárgyalni az öböl-há­ború ügyében, de az Irak elleni koalíció csapatainak visszavoná­sa és a palesztin kérdés megol­dásának keresése nélkül nem le­het béke a Közel-Keleten. A Pa­lesztin Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezetője — a PFSZ „külügyminisztere” — erről csütörtökön Bécsben, Alois Mock osztrák külügyminiszterrel közös sajtótájékoztatóján beszélt. John Major brit miniszterelnök szerint egyelőre nem lehet meg­mondani, mi szükséges a béke és a biztonság helyreállításához az Öbölben. — Mindenkor a körülmények­nek megfelelően kell majd meg­ítélni a helyzetet a Biztonsági Ta­nács határozatainak fényében — mondta nyilatkozatában, amely a londoni The Times című lap csü­törtöki számában jelent meg. Nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a háború Kuvait felszabadí­tása után is folytatódhat. — Ez a körülményektől függ. Ha Szaddám Huszein rakétákat lődöz Irakból, akkor nyilvánvaló, hogy a háború nem fejeződött be — mondta. A brit miniszterelnök úgy vél­te, hogy a szerdai szovjet—ame­rikai külügyminiszteri nyilatkozat nyomán nem keletkezett semmi­féle remény tűzszünetre. — A két külügyminiszter csak más szavak­kal megismételte a Biztonsági Ta­nács feltételeit, de mondandójuk­ban nem volt semmi új — állí­totta John Major. — A térségbeli országoknak garanciákra van szükségük. Nyugati hadseregek bizonyára nem­ fognak állandóan ott állomásozni, de tengerészeti és, légierős őrjárataikat, nyilván brit részvétellel, a háború után is folytatják. Így mutatnak irányt az arab országoknak, amelyekkel valószínűleg kétoldalú megállapo­dásokat kötnek, vagy a nyugati hajókat és repülőket az ENSZ égi­sze alá helyezik. Állandó arabközi hadsereg megszervezése ugyan­csak napirenden levő lehetőség — mondta a brit miniszterelnök. Az iráni külügyminisztérium cáfolta azokat a jelentéseket, hogy Teherán engedélyezte volna az Iránban leszállt iraki repülőgépek felszállását. Ennek ellenére tart­ják magukat azok a hírek, hogy titkos megállapodást kötött Tehe­rán és Bagdad. A Londonban megjelenő katonai szaklap, a Jane's Defence Weekly legutóbbi számában több forrásra is hivat­kozva arról írt, hogy a szóban for­gó gépek rendszeresen közleked­nek a két ország között. A titok homálya borítja annak az üzenetnek a tartalmát is, ame­lyet Szaddám Huszein elnök az iráni államfőnek, Hasemi Raf­­szandzsaninak küldött csütörtö­kön Szadun Hammadi miniszter­elnök-helyettessel. Izrael katonailag szívesen részt venne az Irak-ellenes szövetség­ben: „keressük annak útját-mód­­ját, hogy ez a koalíció vezetőjé­vel, az Egyesült Államokkal egyeztetve történjen meg. Arra törekszünk, hogy részt vehessünk a koalícióban” — közölte Jichák Samir, Izrael miniszterelnöke a Die Welt című bonni napilap csü­törtöki számában megjelent inter­júban. Samir ugyanakkor elismer­te, hogy Izrael törekvése proble­matikus, mert szétbomlaszthatja az Irak-ellenes szövetséget. „Sem­mi olyat nem akarunk cselekedni, ami az egységet kockára tenné” — fűzte hozzá az izraeli kormány­fő Samir szerint a háború befeje­zése után rendezni kell ugyan a problémákat, az arab—izraeli konfliktust is meg kell oldani, de erre az arab tábor „szélsőséges erői”, amelyekhez Samir a PFSZ mellett Asszad szíriai elnököt is hozzásorolja, „nem alkalmasak”. Furcsa háború A­z öböl-háború a „furcsa” " háborúk példatárát gazda­gítja. Úgy kezdődött, hogy a muszlim hitű arab Irak köve­tett el agressziót a szintén mu­zulmán és ráadásul arab Ku­vait ellen. Kuvait nem kapott sem az Arab Ligától, sem az Iszlám Konferenciától politi­kai támogatást, vagy katonai segítséget. Kuvait felszabadí­tásáért a­­távolabbról érintet­tek harcolnak. Az el nem kö­telezettek mozgalma is elmu­lasztotta a tőlük elvárható fel­lépést Kuvait mellett. Most tűzszünetet szorgalmaznak, az viszont Irak erőgyűjtését szol­gálná. Az amerikai tábornokok ve­zette koalíció rendelkezésére álló haditechnika fölénye még nem érvényesült maradéktala­nul az iraki hadsereggel szem­ben, a villámháború reménye szertefoszlott. A koalícióban részt vevő országok korábbi hadiszállítmányai, az általuk épített bunkerek, álfegyverek, műálcázások állják a tűzpró­bát. A majdani vevők szá­mára Irak jó referenciául szolgál. Ma még senki sem tudja, meddig tart az Öböl-háború, s mi lesz a végkifejlete, de a nemzetközi alkudozás az új po­zíciókért máris megkezdődött. A nemzeti célkitűzések ösz­­szetettek. Moszkva, miközben „aggó­dik", hogy Irak megsemmisül, valójában Irán ellensúlyát óv­ja, és korábbi befolyását sze­retné menteni. A legújabb szovjet—ameri­kai nyilatkozat Irak kivonulá­sának feltételeiről, elsősorban nagyhatalmi törekvéseik köl­csönös elismerését jelenti, s háttérbe sorolja a létükben fenyegetett izraeli és egyéb helyi érdekeket. Irán menedéket nyújt az iraki stratégiai repülőgép­parknak,­­ ezáltal a nemrég még ellenséges Irak hátorszá­gává válik. Anglia közel-keleti befolyá­sához mérten óriási emberi és anyagi áldozatokat hoz, csak­hogy jelen lehessen az öböl­ben. A franciák taktikáznak, hogy iraki piacukat végleg el ne veszítsék. Izrael nem óhajt részt ven­ni az arabok közti háború­ban, Irak mégis rakétákkal támadja. Izrael eddig minden támadást megtorolt, kérdés, most meddig tűrheti vissza­vágás nélkül az iraki provoká­ciót. Az iraki vezetés az időt húz­za, és tömegpusztító fegyve­rek bevetésével zsarol. A szá­razföldi erők mielőbbi össze­csapását szeretné kikénysze­ríteni, mert tudja, a tömeges élőerő-pusztulást a fejlett nyu­gati országok lakossága nem tudja elviselni. A békemozgalom sem a régi. Az Öböl-háborút ellenző nyu­gat-európai és amerikai tün­tetők, mikor a halál ellen til­takoznak, valójában a Kuvai­­tot megszállva tartó Irakot támogatják. A diplomácia is „furcsa”. Nem arról, beszél­nek, amiről szó van. De az elemzők kimondhatják a mez­telen igazságot: a háború az új regionális hatalmi erőviszonyo­kért folyik. Iványi Zoltán Pilisvörösvár Nagyközség Önkormányzata tervezői ár- és határidő-ajánlatokat vár a kialakítandó is­kolacentrum építészeti tanulmányterveihez. A tervezési program 1991. jan. 28-30-a között az önkormányzati hivatal műszaki csoportjánál vehe­tő át. A leadás határideje: 1991. február 1. NEMZETKÖZI POLITIKA Berlini tudósítónktól___________ Hans-Joh­an Vogel szociálde­mokrata vezető szerint szó sem lehet arról, hogy német katonák is részt vegyenek az Öböl-hábo­rúban — „ezt nem akarjuk, és az alkotmányunk is tiltja” — mond­ta Vogel, a német parlament csütörtöki ülésén, ahol Kohl kan­cellár előző napi kormánynyilat­kozatát vitatták meg a képvise­lők. Az ellenzék szerint alkotmány­­ellenes lépés a Bundeswehr-egy­­ségek kiküldése Törökországba, és abban is egyértelmű állásfog­lalást követeltek a kancellártól, hogy az NSZK a jövőben önál­lóan döntsön az ENSZ égisze alatt folyó katonai manőverekben való részvételről. A szociáldemokrata politikus azonnali tűzszünetet javasolt, és a háború mielőbbi befejezését sürgette. A kormányzó CDU/CSU parlamenti frakcióvezetője vá-­­­aisz beszédében azzal utasította vissza Vogel javaslatát, hogy a tűzszünet a jelenlegi helyzetben csak az agresszort szolgálná mind politikai, mind katonai szempont­ból. F. É. Magyar kulturális központ Bonyodalmak Pozsonyban Prágai tudósítónktól___________ Tovább húzódik a pozsonyi ma­gyar kulturális központ építésé­nek ügye. A miniszterelnök-he­lyettesi ígéret ellenére, mégsem adták ki az építési engedélyt. Zászlós Gábor, a szlovák kor­mány elnökhelyettese a közel­múltban azt ígérte a pozsonyi ma­gyar főkonzulnak, hogy január 31-ig meg lesz az engedély, a csaknem három és fél éve húzó­dó ügyben. A főkonzul érdeklő­dését Zászlós csütörtökön reggel elhárította, de azt ígérte, hogy majd ő megmagyarázza az ügyet a sajtónak. Titkára sem reggel, sem délután nem kapcsolta be telefonhívásomat a miniszterel­nök-helyetteshez, sőt, kérdésem­re azt mondta: Zászlós Gábor a héten már nem lesz bent a hiva­talban. Honfi László, a pozsonyi ma­gyar kulturális központ kulturá­lis titkára elmondta, hivatalos tudomása van egy levélről, amely szerint még a korábban kiadott területhasznosítási engedélyt is meg akarják vonni. Pozsony fő­polgármester-helyettese, aki egy­ben a város főépítésze, egy hét­tel ezelőtt levelet küldött a szlo­vák környezetvédelmi bizottság­nak, és ebben javasolta, hogy a már kiadott területhasznosítási engedélyt minősítsék semmisnek, és új engedélyezési eljárás le­folytatását indítványozta. A fő­építész egy „eddig nem publi­kált” törvényre hivatkozik, ám annak sem a számát, sem a tar­talmát nem jelölte meg. Forró Evelyn A szovjet külügyminiszter első lapinterjúja Félreértik a balti helyzetet A Szovjetunióval szomszédos or­szágokkal fenntartott kapcsolatok erősítését tartja a moszkvai kül­politika egyik legfontosabb felada­tának Alekszandr Besszmertnih. Az új szovjet külügyminiszter eb­ben a minőségében első interjúját a Pravda és a TASZSZ washing­toni tudósítóinak adta. Moszkvai tudósítónk jelenti A szovjet külpolitika hagyomá­nyos irányvonalát némiképpen el­torzította a biztonság követelmé­nye, óriási figyelmet fordítottak az atomfegyverekkel rendelkező ál­lamokra, ám eközben némiképpen háttérbe szorultak a szomszédok­kal ápolt tradicionális kapcsolatok — vélekedett Besszmertnih és hangsúlyozta, hogy elengedhetet­len a jószomszédság körének bő­vítése, a gazdasági, társadalmi és kulturális feladatok megoldása. A kül- és belpolitika kapcsola­táról szólva a külügyminiszter el­ismerte: az utóbbi időben a Szov­jetunió belső helyzete igencsak megnehezítette a diplomaták dol­gát. A Baltikum példáját megem­lítve a gondok okát elsősorban abban látta, hogy Nyugaton fő­ként az érzelmek domináltak a probléma megítélésében. Wa­shingtoni megbeszélései során a balti kérdés sokszor szóba került, Besszmertnih véleménye szerint mindenekelőtt azért, mert a Nyu­gat nem érti, mi is történt ott va­lójában. A külügyminiszter óvott a felszínességtől: figyelmesen és óvatosan kell értékelni a történ­teket. Ugyanakkor arra is rámu­tatott, hogy a balti köztársaságok­ban olyan események zajlottak, amelyek nemcsak az elnök, hanem a helyi hatóságok ellenőrzése alól is kicsúsztak. A külpolitika prioritásai között mindenekelőtt a biztonsági meg­fontolásokat és a gazdasági ténye­zőt említette a vezető szovjet diplomata, hiszen a Szovjetunió érdekelt abban, hogy partnerek és ne ellenségek vegyék körbe. Az Egyesült Államok központi szerepet játszik Moszkva külpoli­tikájában, a szovjet—amerikai kapcsolatok bizonyos mértékben befolyásolják a Szovjetunió dip­lomáciáját, de nem árnyékolják be a többi országgal fenntartott viszonyt — fejtette ki a külügy­­miniszer. Úgy vélekedett, hogy az USA-val és általában a Nyugat­tal minőségileg új szintre jutottak a Szovjetunió kapcsolatai, ám azt is megjegyezte: az események jö­vőbeni menetét nem lehet ponto­san előre látni. Értékelése szerint a hidegháború és a partneri együttműködés közötti átmeneti időszakot éljük, amikor meg kell szabadulni a hidegháborús szte­reotípiáktól. A csúcs elhalasztását a körülmé­nyek tették szükségessé — jelen­tette ki Besszmert­ih —, jobb el­napolni a találkozót, mint meg­csonkítani egy ilyen jelentős ese­ményt. A stratégiai támadófegy­verek korlátozásáról szóló egyez­mény előkészítését értékelve cá­folta, hogy válságba jutottak vol­na a tárgyalások. Is­mét hangsú­lyozta, hogy kizárólag technikai részletekről kell megállapodni, és ez a feladat két-három héten be­lül teljesíthető. Poór Csaba (MTI) A Baltikum helyzetének megítélésekor a Molotov—Rib­­bentrop paktum törvénytelensé­géből kell kiindulni, a kérdés megoldásához tárgyalásokra van szükség a balti országok törvényes hatóságaival — hangsúlyozta az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlésének erről a kérdésről ren­dezett rendkívüli vitájában Szent- Iványi István (SZDSZ) magyar képviselő. Egyetértett azzal, hogy a parlamenti közgyűlés ténymeg­állapító küldöttséget indít elnöké­nek vezetésével a három balti köztársaságba, és javasolta, hogy erősítsék a kapcsolatokat a vá­lasztott balti hatóságokkal. Az orosz parlament a közös járőrözés ellen Alkotmányos vizsgálatot Moszkvai tudósítónk jelenti A szegényes tájékoztatás miatt az emberek nem­ tudják, mivel foglalkozik az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa és annak ve­zetősége — jelentette ki tegnap Borisz Jelcin a köztársasági tör­vényhozás ülésszakán­. Az orosz parlament elnöke azt sérelmezte, hogy nemcsak a tábornoki kar, hanem egyes pártszervezetek is kihasználják a teljes információ hiányát, és aktív kampányt foly­tatnak az orosz Legfelsőbb Ta­nács, valamint személy szerint az ő lejáratására. A politikus ellen, elsősorban a litvániai vérontást követő nyilat­kozatai miatt, az utóbbi hetekben heves propagandahadjárat folyik a kommunista pártsajtóban, és eb­ben élen jár a Szovjetszkaja Rosszija című lap. Jelcin most ép­pen azzal a nyílt levéllel kapcso­latiban szólalt fel, amely ennek az újságnak a hasábjain jelent meg. Néhány nyugdíjas tábornok egye­bek között azzal vádolja az orosz vezetőt, hogy a vilniusi összecsa­pások után tett kijelentéseivel, az orosz nemzetiségű katonákhoz in­tézett felhívásával és a köztársa­sági hadsereg megalakításának le­hetőségét felvető szavaival pa­rancsnokaik, bajtársaik és más köztársaságok elárulására buzdí­totta a fegyveres erőkben szolgáló oroszokat. Meg kell magyaráznunk politi­kánkat, álláspontunkat; beszél­nünk kell arról, hogy a szövet­ség, a hadsereg mellett vagyunk — mondotta Jelcin, és közölte: a köztársasági parlament meg fogja vitatni az Orosz Föderáció hon­védelmének, biztonságának kérdé­seit. Ez nem Jelcin, hanem a Leg­felsőbb Tanács véleménye lesz — szögezte le. Az orosz törvényhozás elnöksé­ge egyébként tegnap úgy döntött, hogy arra kéri az alkotmányfel­­ügyeleti bizottságot, bírálja el, tör­vényes-e a honvédelmi és a bel­ügyminiszternek a hadsereg, va­lamint a rendőrség közös járőrözé­sét elrendelő parancsa. A szovjet államfőnek egyszersmind azt ja­vasolták, hogy függessze fel az utasítás végrehajtását mindaddig, amíg a bizottság el nem készíti állásfoglalását. (poór) Szlovák környezetvédők a vízlépcső ellen Prágai tudósítónk jelenti_______ A szlovák természetvédők fel­szólították a pozsonyi kormányt: minden előzetes feltétel nélkül, azonnal kezdjenek tárgyalásokat Magyarországgal a bősi vízlép­csőről, hogy megtalálják a kör­nyezetvédelmi szempontból opti­mális megoldást. A tájvédők szö­vetsége szerint nem fogadható el az a közelmúltban hozott dön­tés, miszerint szlovák területen egy gáttal elterelik a Dunát, és így egyedül is üzembe helyezhe­tik az erőművet. Emlékeztetnek rá, hogy 1989 végén a rendszer­­váltás után ezt az ötletet már el­vetették, és leállították a mun­kákat, mert nemcsak, hogy ká­ros a környezetre, hanem nemzet­közi jogilag is problémákat okoz, nem lehet egyoldalúan elterelni egy határfolyót­. A szlovák ter­mészetvédők keserűen állapítják meg, hogy a kormány minden ígérete ellenére folytatódik az er­dők kivágása, Körtvélyes térsé­gében intenzív kavicskitermelés folyik, és ezzel veszélyeztetik Európa legnagyobb ivóvízkészle­tét. A jelenlegi szlovák kormány ugyanazt az elhibázott politikát folytatja, mint a totalista rend­szer emberei „a technokrata lobby pedig megváltoztatta párt­hovatartozását, és most ismét ha­talmon van” — állapítja meg a szlovák tájvédő szövetség nyilat­kozata F. E. Az Európa Tanács és Románia Meghívott­ státus­a magyar tartózkodással (Folytatás az 1. oldalról) kedtelt, hogy túl sok kérdés ma­radt tisztázatlan vagy ellentmon­dásos e dokumentumokban, ame­lyek ráadásul egyes tényeket Ma­gyarországra kedvezőtlen beállí­tásban értelmeztek. A magyar képviselők azonban mindenkép­pen el akarták kerülni, hogy olyan benyomás alakuljon ki, mintha a kétoldalú problémák miatt aka­dályozni akarnák Románia köze­ledését az Európa Tanácshoz, és őszintén remélik, hogy a külön­leges meghívotti státus a demok­rácia erősödését fogja szolgálni Romániában. az MH -kommentár A magyar kormány többször vi­lágosan közölte, hogy az Európa Tanács tagjaként elő kívánja mozdítani a volt kommunista or­szágok mielőbbi csatlakozását az Európa Tanácshoz, s általa az eu­rópai integrációs folyamatokhoz. Felelős magyar politikusok szá­jából az is elhangzott, hogy ép­penséggel siettetni kellene Romá­nia felvételét a testületbe, hiszen így az európai normák mielőbbi érvényesítését gyorsítjuk meg Romániában is — például a nem­zeti kisebbségek ügyében. A magyar képviselők tartózko­dása­­ csak látszólag mond ellent ezeknek a törekvéseknek. Strasbourgban egyelőre csak az Európa Tanács politikai bi­zottsága szavazott, s csak Romá­nia különleges meghívotti státu­sáról. Döntenie erről is a parla­menti közgyűlésnek kell, és csak hónapok múlva, az év vége felé lehet szó arról, hogy Bukarest az ET teljes jogú tagja legyen. A Magyar Hírlap több parla­menti párt képviselőjétől azt a tájékoztatást kapta, hogy a pár­tok ugyan nem egyeztettek a mos­tani szavazás — a tartózkodás — ügyében, de egyetértés van közöt­tük a helyzet megítélésében. A konszenzus szerint Magyarország nem kívánja megakadályozni, vagy késleltetni Románia ET-tag­­ságát, de a felvételi procedúrá­nak ebben a korai szakaszában is jelezni kívánta, hogy vannak fenntartásai. Ezek a fenntartások azzal kapcsolatosak, hogy külön­féle vélemények szerint Romá­nia ma még nem tesz maradék­talanul eleget az ET-tagsághoz szükséges kívánalmaknak. Egy parlamenti párt munkatársa meg­jegyezte: Bukarest eddig is sok mindent megígért, sőt, aláírt , ám a kötelezettségek vállalása és teljesítése nem választható el egymástól. A tartózkodás ennek a várakozó álláspontnak a kife­jezése. F. Gy. ­­tan Hírlap Göncz Árpád Washingtonbart Négyszemközt Bakerrel Göncz Árpád köztársasági elnök csütörtökön Washingtonban meg­beszélést folytatott James Baker amerikai külügyminiszterrel. (MTI) Mértékadó forrásból származó értesülés szerint a négyszemközti találkozón az ame­rikai diplomácia vezetője beha­tóan érdeklődött Magyarország belpolitikai, elsősorban gazdasági helyzete iránt. Az államelnök rész­letes tájékoztatást adott a demok­ratizálási folyamat alakulásáról és vázolta az ország gazdasági gondjait. Baker biztosította Göncz Árpádot, hogy az Egyesült Álla­mok tisztában van a közép- és kelet-európai államok nehézségei­vel és erőfeszítéseket tesz azok enyhítésére. E támogatásban együtt kívánnak fellépni az Öböl­koalícióban részt vevő országok, köztük az olajtermelő államok. A miniszter egyúttal rámutatott, hogy növekszik a közép-kelet-eu­­rópai térség jelentősége. Az eszmecsere színhelye az ame­rikai törvényhozás „ima­reggeli­je” volt, amelyen­ az amerikai és a nemzetközi politikai élet szá­mos vezető személyisége vett részt. George Bush elnök rövid beszédben köszöntötte az össze­jövetel részvevőit, köztük Göncz Árpádot, Surján László népjóléti minisztert és Németh Miklós or­szággyűlési képviselőt. Jeszenszky stockholmi tárgyalásai (MTI) Jeszenszky Géza külügy­miniszter csütörtökön, befejezte háromnapos svédországi látoga­tását. A nap folyamán üzletem­berekkel és politikusokkal talál­­kozott, fogadta őt XVI. Károly Gusztáv svéd király. Csurkin a csopi incidensről (MTI) A szovjet külügyminisz­térium szóvivője, Vitalij Csur­­kin csütörtökön határozottan cá­folta azokat a csehszlovák állítá­sokat, amelyek szerint nemrégi­ben egy fegyveres csoport pró­bált volna meg áttörni a Szovjet­unióból Csehszlovákiába. Ülésezik az SZKP KB (MTI) Válságos helyzetben ült össze csütörtökön Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága. Nem egészen egy évvel azután, hogy a szovjet alkotmányból törölték a párt mindenekfelettiségét jelentő cikkelyt, az SZKP vezető szerepé­ről, a kb-nak egy szétesett, mű­ködésképtelen gazdaság talpra ál­lításával, és egy sok irányba szét­húzó szövetségi állam egybetar­­tásával összefüggő kérdéseket kell áttekintenie. Iliescu Olaszországban (MTI) Ion Iliescu román állam­fő csütörtökön kétnapos látoga­tásra Olaszországba érkezett. Ve­lencében kezdte látogatását, ahol Gianni De Michelis külügyminisz­ter fogadta őt. Athén is kér Patriotokat (Reuter) George Bush amerikai elnök szerdán Washingtonban fo­gadta Antonisz Szamarasz görög külügyminisztert, aki az Egye­sült Államok támogatását — en­nek jegyében pedig Patriot-ra­ké­­tákat is­­ kért a görög védelmi szükségletek kielégítéséhez.

Next