Magyar Hírlap, 1991. március (24. évfolyam, 64-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

­—­M MAGYAR HÍRLAP Az „igen” győzelme valószínű a szovjet népszavazáson Moszkvai tudósítónktól Az ország történetében egyedü­lállónak, mi több, világtörténelmi jelentőségűnek minősíti a szovjet sajtó 1991. március 17-ét. A Szov­jetunió mintegy 200 millió szava­zásra jogosult állampolgára vasár­nap 170 ezer választókörzetben ad­­hatot feleletet a népszavazás alap­kérdésére. „Szükségesnek tartja-e, hogy megőrizzük a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségét, mint egyenlő, szuverén köztársasá­gok megújított föderációját, amely teljes mértékben biztosítja bármi­lyen nemzetiségű ember jogait és szabadságát?” A szavazóhelyiségek reggel hét­kor nyitottak ki és este tízig fogad­ták a voksolókat. Hogy közülük hányan mondtak igent és hányan nemet a kérdésre, azt előrelátható­­­­lag csak tíz nap múlva hirdetik ki hivatalosan. Részeredmények alap­ján azonban már a hét közepén sej­teni lehet majd a referendum végső kimenetelét. Az előzetes felméré­sek arra utalnak, hogy az „igen” szavazatok aránya több mint hat­van százalékos lesz. Egy sor köztársaságban a nép­szavazást helyi jellegű kérdések el­döntésére is felhasználták. A leg­több esetben a szavazócédulára írt kiegészítő felvetés arra vonatko­zott, csatlakozzon-e az adott köz­társaság a megújított szövetséghez, de Oroszországban például az el­nöki tisztség bevezetéséről is véle­ményt mondhattak a választók, Kazahsztánban pedig leegyszerűsí­tették, érthetőbbé tették a szövetsé­gi parlamentben megfogalmazott központi kérdést. A moszkvaiak egyszersmind arról is dönthettek, kell-e a lakosság által közvetlenül választott polgármester a szovjet fővárosnak. Hat köztársaságban, Észtország­ban, Grúziában, Lettországban, Litvániában, Moldovában és Ör­ményországban a helyi hatóságok nem támogatták a szövetségi refe­rendum lebonyolítását. Bár ez a döntés — miként a TASZSZ szemleírója megállapítja — aligha lesz meghatározó befo­lyással a referendum végeredmé­nyére, hiszen az itt élők az összes választásra jogosultnak mindössze az egytizedét teszik ki, a híradá­sokban mégis gyakran szerepeltek ezek a területek. Különösen Mol­dova, ahol a népfront aktivistái az üzemi kollektívák és a társadalmi szervezetek által megnyitott szava­zóköröknél több esetben is rend­bontásokat provokáltak. A szovjet hírügynökség tudósítása szerint Kisinyovban például a hét szava­zóhelyiségből mindössze egy mű­ködött vasárnap délután, a többit blokád alá vették a referendum el­lenzői, sőt egy nagyüzemi párttit­kár arról tájékoztatott, hogy az egyik szavazóhelyiséget teljesen szétverte egy mintegy százötven fős feldühödött csoport. A szövetségi referendum záró­akkordjaként pénteken a szovjet politikai élet két meghatározó sze­mélyisége, Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin szólt a televízió kép­ernyőjéről illetve a rádióból a sza­vazókhoz. Az államfő egyetlen szó köré építette fel mondandóját: „igen”. A népszavazás a soknemzetiségű ál­lam jelenét és jövőjét, az ország, hazánk, otthonunk, gyermekeink, unokáink sorsát dönti el — han­goztatta. Az „igen” az ezeréves ál­lam megőrzését, a tiszteletet jelenti a nagyhatalom iránt, amely nem egyszer bebizonyította, hogy képes a benne egyesülő népek független­ségét és biztonságát megoltalmaz­ni. Az „igen” garanciát jelent arra, hogy soha sem pusztít háború tüze az országban, de nem jelenti a régi rend konzerválását, a központ erő­szakját, a köztársaságok jogfosz­­tottságát — mondotta érzelmekkel fűtött beszédében. Az elnök annak a véleményének adott hangot, hogy a szövetség megőrzésével folytatni lehet a re­formokat és meg lehet fékezni a romboló folyamatokat. Egy társa­dalmi szakadásnak nem lehetnek győztesei, elképzelni is nehéz, mi­lyen bajhoz, szerencsétlenséghez vezetne az ország szétesése, a né­pek, az emberek konfrontációja — jelentette ki. Borisz Jelcin viszont, aki a „Rosszija” rádióadón fejtette ki né­zeteit, leszögezte: ha a referendu­mon a „nem” szavazatok lesznek többségben, az még nem vezet fel­tétlenül a szövetség széteséséshez, sokkal inkább arra figyelmezteti az ország vezetőit, hogy változtatniuk kell politikájukon. Mert önmagá­ban az igenlő voksok nem oldják meg a gondokat, ehhez egyszerűen más politikára van szükség. Az orosz parlamenti elnök ezút­tal nem pergetett harci dobokat, ki­mért, józan érveléssel próbálta meggyőzni a maga igazáról hallga­tóit. Miközben ismét megerősítet­te, hogy nem lát polgárháborús ve­szélyt a Szovjetunióban, mert nin­csenek antagonisztikus ellentétek a különböző osztályok és rétegek kö­zött, egy valóban megújított szö­vetség mellett szállt síkra, amely a köztársaságok érdekeit szolgálja, amelyet nem a központ gyarmato­sítása, hanem az önkéntesség tart össze. Alulról építkező föderációra van szükség, amelyben szerződé­sek kötik egymáshoz a tagköztár­saságokat és azokat is, akik végül a kilépés mellett döntöttek — mon­dotta. Nem érvelt sem az „igen”, sem a „nem” mellett, mindenkinek saját belátása szerint kell döntenie, han­goztatta, és kijelentette: Oroszor­szág lakóinak többsége a szövetség mellett van, ez referendum nélkül is világos. A választópolgárok szá­mára azonban még mindig nem egyértelmű, mit jelent a szövetség megőrzése azok után, hogy egy sor köztársaság bejelentette távozási szándékát, és mit kell érteni a meg­­új­ítás alatt. Jelcin, akinek végül hosszú hu­zavona után tíz percnyi adásidőt felajánlottak a tévé egyes csatorná­ján, de a felszólalás lehetőségét el­ső helyettesének, Ruszlan Haszbu-B­latovnak engedte át, úgy véleke­dett, hogy ha az oroszországi refe­rendumon az „igen” szavazatok lesznek többségben, az a köztársa­sági és a helyi végrehajtó hatalom megerősödéséhez vezet. Ha beve­zetik az elnöki rendszert, megpá­lyázza a tisztséget — közölte a po­litikus, de hozzátette: meggyőző­dése, hogy más jelöltek is lesznek, hiszen Oroszországban sokan mél­tóak erre a posztra. Gorbacsov és Jelcin a pénteki beszédhez hasonló hangnemben nyilatkozott az után is, hogy teg­nap leadta voksát. Az államfő, akit a Lenin-hegy egyik villájában be­rendezett szavazóhelyiség előtt legalább száz újságíró várt több órán keresztül, rögtönzött sajtótájé­koztatóján kijelentette: hisz abban, hogy a többség igent mond a szö­vetségre, hiszen a nép nem akar öngyilkosságot elkövetni. A megú­jított föderációra nemcsak az or­szágnak, hanem az egész világnak is szüksége van, senki sem kívánja egy nagyhatalom szétesésést — hangoztatta. Véleménye szerint a problémákat békés, demokratikus úton is meg lehet oldani, a szövet­ségi szerződés, a gazdasági refor­mok, a jogállam kialakítása megfe­lelő feltételeket teremt ehhez. A társadalomban elegendő tartalék van ahhoz, hogy polgári konfliktu­sok, összecsapások nélkül küzdje le az akadályokat. Az oroszországi elnöki tisztséget abban a formájá­ban, ahogy a köztársaság alkot­mánytervezetében szerepel, az ál­lamfő elveti, mivel szerinte ez túl sok veszélyt hordoz magában. Ugyanakkor kifejtette, hogy tiszte­letben tartja a nép véleményét, de az orosz törvényhozásnak még meg kell vitatnia ezt a kérdést. Jelcin, akinek álláspontjában — Gorbacsov szavai szerint — semmi hasznos, semmi alkotó sincs, a központ és Oroszország ellentétét nem két politikus, hanem két poli­tika, két különböző megközelítési mód konfliktusaként értékelte. A szavazóhelyiség előtt, a tudósítók kérdéseire válaszolva kijelentette: az elnök meg akarja őrizni a régi rendszert, az óriási bürokratikus hatalmi apparátust, az SZKP-t, amivel az orosz parlamenti elnök határozottan szembeszáll. • Poór Csaba Moszkvai tudósítónktól A Perzsa-öbölben kialakult helyzet bizonyos mértékben ked­vezőbb feltételeket teremt a közel­­keleti probléma megoldásához. Er­re a kissé paradox következtetésre jutott James Baker és Alekszandr Besszmertnih. Az amerikai kül­ügyminiszter, aki közel-keleti kö­rútját lezárva, csütörtökön látoga­tott három napra Moszkvába, szov­jet kollégájával és Mihail Gorba­csov elnökkel jórészt az Öböl-há­ború utáni helyzet, a térségbeli át­fogó rendezés kérdéseiről tárgyalt. Számos kérdésben azonos vagy hasonló álláspontot képviselünk, de természetesen vannak eltérő vé­lemények is — értékelte a diplo­máciában jól ismert frázissal meg­beszéléseiket Besszmertnih. Abban mindenesetre egyetértettek — de­rül ki a jelentésekből —, hogy az öbölbeli biztonsági rendszert az ott élő népek érdekei alapján kell megteremteni, és erre kell építeni az egész közel-keleti probléma megoldását is. Mihail Gorbacsovval pénteken délután négy órán át tárgyalt az amerikai vendég. A szovjet elnök átadta az Öböl-háború utáni rende­zéssel kapcsolatos elképzeléseit tartalmazó levelet, de a megbeszé­lésen főként a Szovjetunió belső helyzetéről volt szó. Baker szerint Washington a balti kérdésben pél­dául — bár a Szovjetuniót az 1939-es határai között ismeri el — arra törekszik, hogy semmi olyat ne tegyen, ami megzavarhatja a probléma békés rendezését. Ennek szellemében zajlott le Észtország, Lettország és Litvánia állandó moszkvai képviselőivel folytatott egyórás eszmecseréje is. Besszmertnih és Baker a három nap alatt háromszor tárgyalt egy­mással, és az Öböl-válság mellett egy sor más regionális krízisről is szót váltottak. Mint a szovjet kül­ügyminiszter megjegyezte, itt mu­tatkozott meg közöttük a legna­gyobb egyetértés, még egy, a sal­­vadori polgárháború befejezését sürgető közös nyilatkozatot is elfo­gadtak. A legtöbb gondot viszont a le­szerelés problémaköre okozta. Az európai hagyományos fegyverze­tek és fegyveres erők kérdéséről még külön munkacsoportok is tár­gyaltak, mégis itt sikerült a legke­vesebbet előrelépni. Igaz, Baker szombaton reggel „apró haladás­ról” számolt be, a két delegáció kölcsönösen új javaslatokkal igye­kezett áthidalni a nézeteltérést, ami elsősorban a tengerészgyalogság és a stratégiai rakétaerők mennyiségi határértékének megszabásával kap­csolatban mutatkozik meg. Baker értékelése szerint a hadá­szati támadófegyverek korlátozásá­ról szóló megállapodás előkészíté­se során sok problémát megoldot­tak, de akad még tisztáznivaló itt is. Az Egyesült Államok ugyan úgy tartja, hogy előbb a hagyomá­nyos fegyverek ügyében kell közös nevezőre jutni, s csak aztán kerül­het sor ennek a szerződésnek a megkötésére, a megbeszélések után Besszmert­ih külügyminiszter mégis érzékeltette, Csurkin külü­gyi szóvivő pedig határozottan ki­jelentette, hogy — bár ez a kérdés konkrétan nem merült fel a tárgya­lásokon — érvényben van a meg­állapodás, amely szerint Bush és Gorbacsov még az idei év első fe­lében megtartja februárról elha­lasztott találkozóját. A tervek sze­rint ezen a hadászati támadófegy­vereket korlátozó szerződést is alá­írják. • P. Cs. Baker értékelte moszkvai tárgyalásait Leszerelési kérdésekben „apró haladás” „Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!” — mondták a felmenőink, ha valami nagyon értékesre kellett ügyelnünk. De vajon a szemünkre vigyázunk-e eléggé? Megadjuk neki mindazt, amit megérdemel? Ha már kénytelenek vagyunk szemüveget hordani, az ne csak szép, hanem jó is legyen. Egy-egy mutatós keretre olykor sok pénzt áldozunk, pedig a lencse a legfontosabb egy szemüvegben. Egy jó lencse! Világszerte fogalom a ZEISS optika. Pár hónapja már Magyarországon is hozzá lehet jutni — forintért — a tudomány és a technika jelenlegi csúcsvívmányát jelentő lencsékhez. Nem romlik tovább a látása, nem fárad olyan könnyen, nem csökken a teljesítménye, ha a legmegfelelőbb szemüveget viseli, olyat, amelynek képalkotása tökéletes, és amely az ön szemének igen gondos vizsgálata alapján készül. Egy ZEISS lencse szemüvegkeretbe helyezése, pontos beállítása nagy szaktudást igényel. Csak a szakma elitje foglalkozik vele. A magyar specialistákat a ZEISS Művek szakemberei képezték ki. Ha rászánja magát (és meglepi önmagát) egy ideális szemüveggel, olyan látszerészhez forduljon, akinek üzletében ott a nemzetközileg védett ZEISS felirat. Új látásélmény vár Önre. Ha teheti, ne szalassza el! KÜLFÖLD 1991. március 18., hétfő A román kormánypárt határozata Elutasítják a nacionalizmust Bukaresti tudósítónktól________ A rom­ániai nemzetiségi problé­mára és az etnikumközi kapcsola­tok kérdéskörére vonatkozó határo­zatot fogadott el kétnapos ülésén a Nemzeti Megmentési Front Orszá­gos Konventje. Ennek értelmében a Frontnak szilárd elvi álláspontra kell helyezkednie ezen a területen is. A vezető párt az emberi jogok­hoz tartozónak minősíti a kisebbsé­gi jogokat, amelyeket a nemzetkö­zi előírások szellemében kell sza­vatolni. Ugyanakkor a leghatáro­zottabban elutasítja a szélsőséges nacionalista, soviniszta, szeparatis­ta és rasszista megnyilvánulásokat és elhatárolja magát mindazoktól a szervezetektől és pártoktól, ame­lyek ezt az utat járják. A Nemzeti Megmentési Front határozata elítéli a hamis etnikai felsőbbrendűséget és azt is megen­gedhetetlennek tartja, hogy az egyetemes jellegű demokratikus jogokat privilégiummá változtas­sák bizonyos csoportok vagy egyes személyek. A dokumentum ki­mondja, fontos szüntelenül tájéko­zódni az etnikumok közötti kap­csolatok alakulásáról, hiszen a je­lenlegi nemzetközi körülmények között az e téren kibontakozó fejle­mények veszélyeztethetik a nemzet létét. Ezért a front Országos Kon­ventje úgy határozott, állandó bi­zottságot hoznak létre, amely a nemzeti kérdéssel és az etnikum­közi kapcsolatokkal foglalkozik majd. A március 17-ei szovjetunióbeli népszavazás kapcsán az ülésen nyilatkozatot fogadtak el, amely hangot ad a vezető politikai párt aggodalmának, a Moldovai Köz­társaságban kialakult helyzet miatt. A dokumentum szerint a szövetsé­gi vezető szervek megsértik a tag­­köztársaság szuverenitását. Az em­beri jogokkal kapcsolatos párizsi alapokmány előírásait. A Nemzeti Megmentési Front antidemokrati­­kusnnak ítéli meg az erőszak alkal­mazását, azt hogy megpróbálják mesterségesen megváltoztatni a népszavazás eredményeit. • Bogdán Tibor Jugoszlávia a robbanás előtt • Folytatás az 1. oldalról Ő maga javaslataival az elnök­ségben kisebbségben maradt. Bori­­szav Jovics beszédében részletez­te, hogy a katonai vezetés a harc­­készültség emelését javasolta, ami szerinte nem járt volna együtt semmilyen más katonai akcióval, csupán felkészülést jelentett volna egy esetleges elnöki különrendelet­­re. A horvát nemzetvédelmi ta­nács péntek esti ülése után azon­ban konkrétan közölték, hogy Bo­­riszav Jovics és a katonai vezetés rendkívüli állapot bevezetését sür­gette, méghozzá azért, hogy így az ország egész területén felfüg­gesszék a demokratikusan válasz­tott hatalmi szerveket, s átmentsék a csődbe jutott rendszert. Közvetlenül Boriszav Jovics be­szédének elhangzása után Stipe Mesics a Studio B belgrádi televí­ziónak adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy ezennel automatiku­san átveszi az elnöki teendőket. Később kifejtette, hogy az ország nem maradhat elnök nélkül, s ő, mint alelnök, automatikusan előlép elnökké. A szövetségi kormány Ante Markovics elnökletével meg­tartott éjszakai ülésén leszögezte: a szövetségi kormány nem bocsát­kozik vitába a Jovics által kifejtett indítékokkal, mivel a lemondás minden tisztségviselő saját ügye. Elutasították Jovics értékelését, miszerint a katonai vezetés javas­latainak elvetésével bizalmatlan­ságot fejeztek volna ki a hadsereg iránt, illetve támogatták volna az ország széthullását és a polgárhá­borút. A szövetségi kormány új­fent a demokratikus és toleráns párbeszéd folytatása mellett szállt síkra. Alkotmányjogi értelemben az eddiginél is veszélyesebb patt­helyzet állt elő, mivel az 1974-ben elfogadott alkotmány csak akadá­lyoztatás és távollét esetére írja elő azt, hogy az alelnök veszi át az el­nöki teendőket. A lemondásra még nem volt példa, csak az elnökségi tagok esetében, ami azonban más jellegű és jelentőségű kérdés. Az egész probléma mindazonáltal nem jogi, hanem politikai konfliktus­helyzetet takar, hiszen nyilvánvaló, hogy Boriszav Jovics — szerb po­litikus, a hadsereg elkötelezett híve — nem azért mondott le, hogy át­adja helyét az elnökségben Stipe Mesicsnek, akinek már elnökségi tagságát sem fogadták jó szívvel Belgrádban. A szövetségi kormány szombat éjszakai ülésén Stipe Mesics alelnök , mellette az üres szék Borisz Jovics lemondott elnökre várt mű­ külföldi képszerkesztőség Honeckert nem adják ki MTI---------------------------------­ Az újraegyesített Németország külügyminisztereként első ízben lá­togatott vasárnap a szovjet fővá­rosba Hans-Dietrich Genscher. Út­ját, s az utóbbi időben igen szívé­lyesnek mondható szovjet-német viszonyt némileg beárnyékolja Erich Honecker moszkvai gyógy­kezelése, valamint a szovjet védel­mi miniszter közelmúltban tett elő­re be nem jelentett németországi útja. A TASZSZ hírügynökség sokat­­­mondóan és nem minden kétértel­műség nélkül pénteken úgy fogal­mazott, hogy „a Szovjetunió és Németország együttműködésének egyik előfeltétele az Atlanti-óceán­tól az Uraiig tartó Európa felépíté­sében a Szovjetunió egységének, stabilitásának megőrzése”. Szovjet részről ugyanakkor igyekeznek fi­gyelmen kívül hagyni az utóbbi időszak súrlódásait, mindenekelőtt Erich Honecker Moszkvába szállí­tásának különös ügyét. Ezzel kapcsolatban kapcsán a szovjet külügyi szóvivő pénteken egyér­telműen értésre adta: Honeckert nem adják ki. ­ Göncz Árpádot ma Belgiumba várják (MTI) Közép-Kelet-Európára irá­nyul a figyelem a jövő héten Bel­giumban, ahova ma várják Göncz Árpád magyar államfőt, akit kedden Václav Havel csehsz­lovák elnökkel és a térség forra­dalmi átalakulásának több más vezető személyiségével együtt a brüsszeli egyetem, az USB dísz­doktorává avatnak. Václav Havel, aki a Benelux-országokba látogat, vasárnap Luxemburgban kezdte meg körútját. Szerdán és csütörtö­kön az Európai Közösségben és a NATO-ban is látogatást tesz. A magyar nagykövet visszatért Kuvaitba (MTI) Gál Bálint, hazánk Kuva­itba akkreditált, ideiglenesen az Egyesült Arab Emírségek fővá­rosában, Abu Dhabiban rezideá­­ló nagykövete március 17-én visszautazott Kuvaitba, hogy új­ra megnyissa az iraki agresszió miatt tevékenységét átmenetileg szüneteltető magyar nagykövet­séget. Tekintettel a kuvaiti fővá­rosban uralkodó körülményekre — a víz- és áramszolgáltatás hi­ányára, a távközlés akadozására —, valamint a külképviselet világhíradó épületét ért jelentős károkra, a nagykövetség még nem tudja megkezdeni tényleges munkáját. A nagykövetséget ért károk fel­számolására és a működési fel­tételek megteremtésére a Kül­ügyminisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket. Báránybőrbe bújt Szaddam Huszein (AFP) Szaddám Huszein elnök szombati tévébeszédében de­mokráciát ígért az iraki népnek. Egyszersmind azt állította, hogy a kormányhoz hű erők szétverték a síita felkelést az ország délke­leti részén, s a kurd felkelés le­verése sem várat már sokáig magára. Az iraki államfő több­pártrendszerű, parlamentáris de­mokrácia megteremtését helyez­te kilátásba, de nem jelölt meg határidőt. Mint mondta, Bag­dadban hamarosan új kormányt hoznak létre, amelynek meg kell valósítania a nemzeti újjáépítés programját, és el kell indítania a demokratikus átalakulás folya­matát. Hamarosan elkészül az új­­alkotmány tervezete, amelynek elfogadásáról társadalmi vita után népszavazáson dönt az or­szág. Az elnök ígérete sze­rint a körvonalazott új politikai rendszer szavatolja majd az egyén és a sajtó szabadságát, és biztosítja az egyesülési jogot. Szaddám Huszein ellenséges külföldi hatalmak ügynökeinek nevezte a rendszerellenes felke­lőket. Egyértelműen utalt rá, hogy a síita felkelést Irán művé­nek tartja, noha név szerint nem említette a szomszédos orszá­got. Az egyesült ellenzék nagygyűlése Szófiában (MTI) Több tízezren követeltek választásokat vasárnap azon a nagygyűlésen, amelyet „Ve­szélyben a parlamenti demokráci­­a” jelszóval tartottak Szófiában az egyesült ellenzék felhívására. Todor Zsivkov bukása óta elő­ször tartott közös nagygyűlést a tavaly júniusi választásokon a szocialistákkal szemben alulma­radt, de parlamenti képviselettel rendelkező három erő: a mintegy másfél tucatnyi pártot és moz­galmat tömörítő Demokratikus Erők Szövetsége, a Bolgár Föld­műves Népi Szövetség, valamint a török kisebbség jogaiért fellé­pő mozgalom. A Jogokért és a Szabadságért elnevezésű szerve­zet. Az önálló Szlovákia elszigetelődne Prágai tudósítónktól Havel elnök visszautasította azokat az állításokat, hogy megje­lenése a nacionalista tüntetők kö­zött Pozsonyban provokáció lett volna. Az államfő egyúttal elutasí­totta azokat a véleményeket is, hogy lépése taktikátlan volt és po­litikai baklövést követett el. Megkérdeztem Pozsonyban több politikust, mi a véleményük arról, hogy a múlt hét közepén naciona­lista tüntetők egy része megtámad­ta az elnököt. Zászlós Gábor, a szlovák kormány elnökhelyettese a Magyar Hírlapnak adott nyilatko­zatában úgy vélekedett, sajnos sok olyan dolog történik Szlovákiában, aminek a demokráciához semmi köze. „Szélsőséges megnyilvánulá­sokról van szó. Havel tükröt tartott a szlovák nyilvánosság elé, íme ilyen vélemények is vannak. Ebből bizonyos tanulságokat le lehet von­ni. Úgy véljük, hogy akkor amikor Európában integrálódási folyama­tok történnek, teljesen logikátlan és esztelenség lenne dezintegráló­­dást végrehajtani, tehát önálló Szlovákiát kikiáltani. Elszigetelt­ségbe juttatná Szlovákiát és aki jó­zanul mérlegel, az nem tartja járha­tónak ezt az utat. Szlovákiában — úgy gondolom — hallgató többség van és ennek a hallgató többségnek most nyilván meg kell szólalnia” — mondta Zászlós Gábor. Dobos László, az Együttélés képviselője felháborodását fejezte ki, és azt mondta, egy állam veze­tőjének emberi méltóságát szennyezték be. Bugár Béla, a ma­gyar kereszténydemokrata mozga­lom elnöke szerint sokan azt hi­szik, hogy az a demokrácia, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. A. Nagy Lászlót, a szlovák parla­ment alelnökét nem lepték meg az események, mert — mint mondta — már régóta demagóg kampány folyik, de ezeket az embereket sa­ját viselkedésük minősíti. „Mélysé­gesen elítélem, amit tettek, és meggyőződésem, hogy nem ez az általános Szlovákiában” — jelen­tette ki a szlovák parlament alelnö­­ke. • Forró Evelyn

Next