Magyar Hírlap, 1991. március (24. évfolyam, 64-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
—M MAGYAR HÍRLAP Az „igen” győzelme valószínű a szovjet népszavazáson Moszkvai tudósítónktól Az ország történetében egyedülállónak, mi több, világtörténelmi jelentőségűnek minősíti a szovjet sajtó 1991. március 17-ét. A Szovjetunió mintegy 200 millió szavazásra jogosult állampolgára vasárnap 170 ezer választókörzetben adhatot feleletet a népszavazás alapkérdésére. „Szükségesnek tartja-e, hogy megőrizzük a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, mint egyenlő, szuverén köztársaságok megújított föderációját, amely teljes mértékben biztosítja bármilyen nemzetiségű ember jogait és szabadságát?” A szavazóhelyiségek reggel hétkor nyitottak ki és este tízig fogadták a voksolókat. Hogy közülük hányan mondtak igent és hányan nemet a kérdésre, azt előreláthatólag csak tíz nap múlva hirdetik ki hivatalosan. Részeredmények alapján azonban már a hét közepén sejteni lehet majd a referendum végső kimenetelét. Az előzetes felmérések arra utalnak, hogy az „igen” szavazatok aránya több mint hatvan százalékos lesz. Egy sor köztársaságban a népszavazást helyi jellegű kérdések eldöntésére is felhasználták. A legtöbb esetben a szavazócédulára írt kiegészítő felvetés arra vonatkozott, csatlakozzon-e az adott köztársaság a megújított szövetséghez, de Oroszországban például az elnöki tisztség bevezetéséről is véleményt mondhattak a választók, Kazahsztánban pedig leegyszerűsítették, érthetőbbé tették a szövetségi parlamentben megfogalmazott központi kérdést. A moszkvaiak egyszersmind arról is dönthettek, kell-e a lakosság által közvetlenül választott polgármester a szovjet fővárosnak. Hat köztársaságban, Észtországban, Grúziában, Lettországban, Litvániában, Moldovában és Örményországban a helyi hatóságok nem támogatták a szövetségi referendum lebonyolítását. Bár ez a döntés — miként a TASZSZ szemleírója megállapítja — aligha lesz meghatározó befolyással a referendum végeredményére, hiszen az itt élők az összes választásra jogosultnak mindössze az egytizedét teszik ki, a híradásokban mégis gyakran szerepeltek ezek a területek. Különösen Moldova, ahol a népfront aktivistái az üzemi kollektívák és a társadalmi szervezetek által megnyitott szavazóköröknél több esetben is rendbontásokat provokáltak. A szovjet hírügynökség tudósítása szerint Kisinyovban például a hét szavazóhelyiségből mindössze egy működött vasárnap délután, a többit blokád alá vették a referendum ellenzői, sőt egy nagyüzemi párttitkár arról tájékoztatott, hogy az egyik szavazóhelyiséget teljesen szétverte egy mintegy százötven fős feldühödött csoport. A szövetségi referendum záróakkordjaként pénteken a szovjet politikai élet két meghatározó személyisége, Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin szólt a televízió képernyőjéről illetve a rádióból a szavazókhoz. Az államfő egyetlen szó köré építette fel mondandóját: „igen”. A népszavazás a soknemzetiségű állam jelenét és jövőjét, az ország, hazánk, otthonunk, gyermekeink, unokáink sorsát dönti el — hangoztatta. Az „igen” az ezeréves állam megőrzését, a tiszteletet jelenti a nagyhatalom iránt, amely nem egyszer bebizonyította, hogy képes a benne egyesülő népek függetlenségét és biztonságát megoltalmazni. Az „igen” garanciát jelent arra, hogy soha sem pusztít háború tüze az országban, de nem jelenti a régi rend konzerválását, a központ erőszakját, a köztársaságok jogfosztottságát — mondotta érzelmekkel fűtött beszédében. Az elnök annak a véleményének adott hangot, hogy a szövetség megőrzésével folytatni lehet a reformokat és meg lehet fékezni a romboló folyamatokat. Egy társadalmi szakadásnak nem lehetnek győztesei, elképzelni is nehéz, milyen bajhoz, szerencsétlenséghez vezetne az ország szétesése, a népek, az emberek konfrontációja — jelentette ki. Borisz Jelcin viszont, aki a „Rosszija” rádióadón fejtette ki nézeteit, leszögezte: ha a referendumon a „nem” szavazatok lesznek többségben, az még nem vezet feltétlenül a szövetség széteséséshez, sokkal inkább arra figyelmezteti az ország vezetőit, hogy változtatniuk kell politikájukon. Mert önmagában az igenlő voksok nem oldják meg a gondokat, ehhez egyszerűen más politikára van szükség. Az orosz parlamenti elnök ezúttal nem pergetett harci dobokat, kimért, józan érveléssel próbálta meggyőzni a maga igazáról hallgatóit. Miközben ismét megerősítette, hogy nem lát polgárháborús veszélyt a Szovjetunióban, mert nincsenek antagonisztikus ellentétek a különböző osztályok és rétegek között, egy valóban megújított szövetség mellett szállt síkra, amely a köztársaságok érdekeit szolgálja, amelyet nem a központ gyarmatosítása, hanem az önkéntesség tart össze. Alulról építkező föderációra van szükség, amelyben szerződések kötik egymáshoz a tagköztársaságokat és azokat is, akik végül a kilépés mellett döntöttek — mondotta. Nem érvelt sem az „igen”, sem a „nem” mellett, mindenkinek saját belátása szerint kell döntenie, hangoztatta, és kijelentette: Oroszország lakóinak többsége a szövetség mellett van, ez referendum nélkül is világos. A választópolgárok számára azonban még mindig nem egyértelmű, mit jelent a szövetség megőrzése azok után, hogy egy sor köztársaság bejelentette távozási szándékát, és mit kell érteni a megújítás alatt. Jelcin, akinek végül hosszú huzavona után tíz percnyi adásidőt felajánlottak a tévé egyes csatornáján, de a felszólalás lehetőségét első helyettesének, Ruszlan Haszbu-Blatovnak engedte át, úgy vélekedett, hogy ha az oroszországi referendumon az „igen” szavazatok lesznek többségben, az a köztársasági és a helyi végrehajtó hatalom megerősödéséhez vezet. Ha bevezetik az elnöki rendszert, megpályázza a tisztséget — közölte a politikus, de hozzátette: meggyőződése, hogy más jelöltek is lesznek, hiszen Oroszországban sokan méltóak erre a posztra. Gorbacsov és Jelcin a pénteki beszédhez hasonló hangnemben nyilatkozott az után is, hogy tegnap leadta voksát. Az államfő, akit a Lenin-hegy egyik villájában berendezett szavazóhelyiség előtt legalább száz újságíró várt több órán keresztül, rögtönzött sajtótájékoztatóján kijelentette: hisz abban, hogy a többség igent mond a szövetségre, hiszen a nép nem akar öngyilkosságot elkövetni. A megújított föderációra nemcsak az országnak, hanem az egész világnak is szüksége van, senki sem kívánja egy nagyhatalom szétesésést — hangoztatta. Véleménye szerint a problémákat békés, demokratikus úton is meg lehet oldani, a szövetségi szerződés, a gazdasági reformok, a jogállam kialakítása megfelelő feltételeket teremt ehhez. A társadalomban elegendő tartalék van ahhoz, hogy polgári konfliktusok, összecsapások nélkül küzdje le az akadályokat. Az oroszországi elnöki tisztséget abban a formájában, ahogy a köztársaság alkotmánytervezetében szerepel, az államfő elveti, mivel szerinte ez túl sok veszélyt hordoz magában. Ugyanakkor kifejtette, hogy tiszteletben tartja a nép véleményét, de az orosz törvényhozásnak még meg kell vitatnia ezt a kérdést. Jelcin, akinek álláspontjában — Gorbacsov szavai szerint — semmi hasznos, semmi alkotó sincs, a központ és Oroszország ellentétét nem két politikus, hanem két politika, két különböző megközelítési mód konfliktusaként értékelte. A szavazóhelyiség előtt, a tudósítók kérdéseire válaszolva kijelentette: az elnök meg akarja őrizni a régi rendszert, az óriási bürokratikus hatalmi apparátust, az SZKP-t, amivel az orosz parlamenti elnök határozottan szembeszáll. • Poór Csaba Moszkvai tudósítónktól A Perzsa-öbölben kialakult helyzet bizonyos mértékben kedvezőbb feltételeket teremt a közelkeleti probléma megoldásához. Erre a kissé paradox következtetésre jutott James Baker és Alekszandr Besszmertnih. Az amerikai külügyminiszter, aki közel-keleti körútját lezárva, csütörtökön látogatott három napra Moszkvába, szovjet kollégájával és Mihail Gorbacsov elnökkel jórészt az Öböl-háború utáni helyzet, a térségbeli átfogó rendezés kérdéseiről tárgyalt. Számos kérdésben azonos vagy hasonló álláspontot képviselünk, de természetesen vannak eltérő vélemények is — értékelte a diplomáciában jól ismert frázissal megbeszéléseiket Besszmertnih. Abban mindenesetre egyetértettek — derül ki a jelentésekből —, hogy az öbölbeli biztonsági rendszert az ott élő népek érdekei alapján kell megteremteni, és erre kell építeni az egész közel-keleti probléma megoldását is. Mihail Gorbacsovval pénteken délután négy órán át tárgyalt az amerikai vendég. A szovjet elnök átadta az Öböl-háború utáni rendezéssel kapcsolatos elképzeléseit tartalmazó levelet, de a megbeszélésen főként a Szovjetunió belső helyzetéről volt szó. Baker szerint Washington a balti kérdésben például — bár a Szovjetuniót az 1939-es határai között ismeri el — arra törekszik, hogy semmi olyat ne tegyen, ami megzavarhatja a probléma békés rendezését. Ennek szellemében zajlott le Észtország, Lettország és Litvánia állandó moszkvai képviselőivel folytatott egyórás eszmecseréje is. Besszmertnih és Baker a három nap alatt háromszor tárgyalt egymással, és az Öböl-válság mellett egy sor más regionális krízisről is szót váltottak. Mint a szovjet külügyminiszter megjegyezte, itt mutatkozott meg közöttük a legnagyobb egyetértés, még egy, a salvadori polgárháború befejezését sürgető közös nyilatkozatot is elfogadtak. A legtöbb gondot viszont a leszerelés problémaköre okozta. Az európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők kérdéséről még külön munkacsoportok is tárgyaltak, mégis itt sikerült a legkevesebbet előrelépni. Igaz, Baker szombaton reggel „apró haladásról” számolt be, a két delegáció kölcsönösen új javaslatokkal igyekezett áthidalni a nézeteltérést, ami elsősorban a tengerészgyalogság és a stratégiai rakétaerők mennyiségi határértékének megszabásával kapcsolatban mutatkozik meg. Baker értékelése szerint a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló megállapodás előkészítése során sok problémát megoldottak, de akad még tisztáznivaló itt is. Az Egyesült Államok ugyan úgy tartja, hogy előbb a hagyományos fegyverek ügyében kell közös nevezőre jutni, s csak aztán kerülhet sor ennek a szerződésnek a megkötésére, a megbeszélések után Besszmertih külügyminiszter mégis érzékeltette, Csurkin külügyi szóvivő pedig határozottan kijelentette, hogy — bár ez a kérdés konkrétan nem merült fel a tárgyalásokon — érvényben van a megállapodás, amely szerint Bush és Gorbacsov még az idei év első felében megtartja februárról elhalasztott találkozóját. A tervek szerint ezen a hadászati támadófegyvereket korlátozó szerződést is aláírják. • P. Cs. Baker értékelte moszkvai tárgyalásait Leszerelési kérdésekben „apró haladás” „Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!” — mondták a felmenőink, ha valami nagyon értékesre kellett ügyelnünk. De vajon a szemünkre vigyázunk-e eléggé? Megadjuk neki mindazt, amit megérdemel? Ha már kénytelenek vagyunk szemüveget hordani, az ne csak szép, hanem jó is legyen. Egy-egy mutatós keretre olykor sok pénzt áldozunk, pedig a lencse a legfontosabb egy szemüvegben. Egy jó lencse! Világszerte fogalom a ZEISS optika. Pár hónapja már Magyarországon is hozzá lehet jutni — forintért — a tudomány és a technika jelenlegi csúcsvívmányát jelentő lencsékhez. Nem romlik tovább a látása, nem fárad olyan könnyen, nem csökken a teljesítménye, ha a legmegfelelőbb szemüveget viseli, olyat, amelynek képalkotása tökéletes, és amely az ön szemének igen gondos vizsgálata alapján készül. Egy ZEISS lencse szemüvegkeretbe helyezése, pontos beállítása nagy szaktudást igényel. Csak a szakma elitje foglalkozik vele. A magyar specialistákat a ZEISS Művek szakemberei képezték ki. Ha rászánja magát (és meglepi önmagát) egy ideális szemüveggel, olyan látszerészhez forduljon, akinek üzletében ott a nemzetközileg védett ZEISS felirat. Új látásélmény vár Önre. Ha teheti, ne szalassza el! KÜLFÖLD 1991. március 18., hétfő A román kormánypárt határozata Elutasítják a nacionalizmust Bukaresti tudósítónktól________ A romániai nemzetiségi problémára és az etnikumközi kapcsolatok kérdéskörére vonatkozó határozatot fogadott el kétnapos ülésén a Nemzeti Megmentési Front Országos Konventje. Ennek értelmében a Frontnak szilárd elvi álláspontra kell helyezkednie ezen a területen is. A vezető párt az emberi jogokhoz tartozónak minősíti a kisebbségi jogokat, amelyeket a nemzetközi előírások szellemében kell szavatolni. Ugyanakkor a leghatározottabban elutasítja a szélsőséges nacionalista, soviniszta, szeparatista és rasszista megnyilvánulásokat és elhatárolja magát mindazoktól a szervezetektől és pártoktól, amelyek ezt az utat járják. A Nemzeti Megmentési Front határozata elítéli a hamis etnikai felsőbbrendűséget és azt is megengedhetetlennek tartja, hogy az egyetemes jellegű demokratikus jogokat privilégiummá változtassák bizonyos csoportok vagy egyes személyek. A dokumentum kimondja, fontos szüntelenül tájékozódni az etnikumok közötti kapcsolatok alakulásáról, hiszen a jelenlegi nemzetközi körülmények között az e téren kibontakozó fejlemények veszélyeztethetik a nemzet létét. Ezért a front Országos Konventje úgy határozott, állandó bizottságot hoznak létre, amely a nemzeti kérdéssel és az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozik majd. A március 17-ei szovjetunióbeli népszavazás kapcsán az ülésen nyilatkozatot fogadtak el, amely hangot ad a vezető politikai párt aggodalmának, a Moldovai Köztársaságban kialakult helyzet miatt. A dokumentum szerint a szövetségi vezető szervek megsértik a tagköztársaság szuverenitását. Az emberi jogokkal kapcsolatos párizsi alapokmány előírásait. A Nemzeti Megmentési Front antidemokratikusnnak ítéli meg az erőszak alkalmazását, azt hogy megpróbálják mesterségesen megváltoztatni a népszavazás eredményeit. • Bogdán Tibor Jugoszlávia a robbanás előtt • Folytatás az 1. oldalról Ő maga javaslataival az elnökségben kisebbségben maradt. Boriszav Jovics beszédében részletezte, hogy a katonai vezetés a harckészültség emelését javasolta, ami szerinte nem járt volna együtt semmilyen más katonai akcióval, csupán felkészülést jelentett volna egy esetleges elnöki különrendeletre. A horvát nemzetvédelmi tanács péntek esti ülése után azonban konkrétan közölték, hogy Boriszav Jovics és a katonai vezetés rendkívüli állapot bevezetését sürgette, méghozzá azért, hogy így az ország egész területén felfüggesszék a demokratikusan választott hatalmi szerveket, s átmentsék a csődbe jutott rendszert. Közvetlenül Boriszav Jovics beszédének elhangzása után Stipe Mesics a Studio B belgrádi televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ezennel automatikusan átveszi az elnöki teendőket. Később kifejtette, hogy az ország nem maradhat elnök nélkül, s ő, mint alelnök, automatikusan előlép elnökké. A szövetségi kormány Ante Markovics elnökletével megtartott éjszakai ülésén leszögezte: a szövetségi kormány nem bocsátkozik vitába a Jovics által kifejtett indítékokkal, mivel a lemondás minden tisztségviselő saját ügye. Elutasították Jovics értékelését, miszerint a katonai vezetés javaslatainak elvetésével bizalmatlanságot fejeztek volna ki a hadsereg iránt, illetve támogatták volna az ország széthullását és a polgárháborút. A szövetségi kormány újfent a demokratikus és toleráns párbeszéd folytatása mellett szállt síkra. Alkotmányjogi értelemben az eddiginél is veszélyesebb patthelyzet állt elő, mivel az 1974-ben elfogadott alkotmány csak akadályoztatás és távollét esetére írja elő azt, hogy az alelnök veszi át az elnöki teendőket. A lemondásra még nem volt példa, csak az elnökségi tagok esetében, ami azonban más jellegű és jelentőségű kérdés. Az egész probléma mindazonáltal nem jogi, hanem politikai konfliktushelyzetet takar, hiszen nyilvánvaló, hogy Boriszav Jovics — szerb politikus, a hadsereg elkötelezett híve — nem azért mondott le, hogy átadja helyét az elnökségben Stipe Mesicsnek, akinek már elnökségi tagságát sem fogadták jó szívvel Belgrádban. A szövetségi kormány szombat éjszakai ülésén Stipe Mesics alelnök , mellette az üres szék Borisz Jovics lemondott elnökre várt mű külföldi képszerkesztőség Honeckert nem adják ki MTI--------------------------------- Az újraegyesített Németország külügyminisztereként első ízben látogatott vasárnap a szovjet fővárosba Hans-Dietrich Genscher. Útját, s az utóbbi időben igen szívélyesnek mondható szovjet-német viszonyt némileg beárnyékolja Erich Honecker moszkvai gyógykezelése, valamint a szovjet védelmi miniszter közelmúltban tett előre be nem jelentett németországi útja. A TASZSZ hírügynökség sokatmondóan és nem minden kétértelműség nélkül pénteken úgy fogalmazott, hogy „a Szovjetunió és Németország együttműködésének egyik előfeltétele az Atlanti-óceántól az Uraiig tartó Európa felépítésében a Szovjetunió egységének, stabilitásának megőrzése”. Szovjet részről ugyanakkor igyekeznek figyelmen kívül hagyni az utóbbi időszak súrlódásait, mindenekelőtt Erich Honecker Moszkvába szállításának különös ügyét. Ezzel kapcsolatban kapcsán a szovjet külügyi szóvivő pénteken egyértelműen értésre adta: Honeckert nem adják ki. Göncz Árpádot ma Belgiumba várják (MTI) Közép-Kelet-Európára irányul a figyelem a jövő héten Belgiumban, ahova ma várják Göncz Árpád magyar államfőt, akit kedden Václav Havel csehszlovák elnökkel és a térség forradalmi átalakulásának több más vezető személyiségével együtt a brüsszeli egyetem, az USB díszdoktorává avatnak. Václav Havel, aki a Benelux-országokba látogat, vasárnap Luxemburgban kezdte meg körútját. Szerdán és csütörtökön az Európai Közösségben és a NATO-ban is látogatást tesz. A magyar nagykövet visszatért Kuvaitba (MTI) Gál Bálint, hazánk Kuvaitba akkreditált, ideiglenesen az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu Dhabiban rezideáló nagykövete március 17-én visszautazott Kuvaitba, hogy újra megnyissa az iraki agresszió miatt tevékenységét átmenetileg szüneteltető magyar nagykövetséget. Tekintettel a kuvaiti fővárosban uralkodó körülményekre — a víz- és áramszolgáltatás hiányára, a távközlés akadozására —, valamint a külképviselet világhíradó épületét ért jelentős károkra, a nagykövetség még nem tudja megkezdeni tényleges munkáját. A nagykövetséget ért károk felszámolására és a működési feltételek megteremtésére a Külügyminisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket. Báránybőrbe bújt Szaddam Huszein (AFP) Szaddám Huszein elnök szombati tévébeszédében demokráciát ígért az iraki népnek. Egyszersmind azt állította, hogy a kormányhoz hű erők szétverték a síita felkelést az ország délkeleti részén, s a kurd felkelés leverése sem várat már sokáig magára. Az iraki államfő többpártrendszerű, parlamentáris demokrácia megteremtését helyezte kilátásba, de nem jelölt meg határidőt. Mint mondta, Bagdadban hamarosan új kormányt hoznak létre, amelynek meg kell valósítania a nemzeti újjáépítés programját, és el kell indítania a demokratikus átalakulás folyamatát. Hamarosan elkészül az újalkotmány tervezete, amelynek elfogadásáról társadalmi vita után népszavazáson dönt az ország. Az elnök ígérete szerint a körvonalazott új politikai rendszer szavatolja majd az egyén és a sajtó szabadságát, és biztosítja az egyesülési jogot. Szaddám Huszein ellenséges külföldi hatalmak ügynökeinek nevezte a rendszerellenes felkelőket. Egyértelműen utalt rá, hogy a síita felkelést Irán művének tartja, noha név szerint nem említette a szomszédos országot. Az egyesült ellenzék nagygyűlése Szófiában (MTI) Több tízezren követeltek választásokat vasárnap azon a nagygyűlésen, amelyet „Veszélyben a parlamenti demokrácia” jelszóval tartottak Szófiában az egyesült ellenzék felhívására. Todor Zsivkov bukása óta először tartott közös nagygyűlést a tavaly júniusi választásokon a szocialistákkal szemben alulmaradt, de parlamenti képviselettel rendelkező három erő: a mintegy másfél tucatnyi pártot és mozgalmat tömörítő Demokratikus Erők Szövetsége, a Bolgár Földműves Népi Szövetség, valamint a török kisebbség jogaiért fellépő mozgalom. A Jogokért és a Szabadságért elnevezésű szervezet. Az önálló Szlovákia elszigetelődne Prágai tudósítónktól Havel elnök visszautasította azokat az állításokat, hogy megjelenése a nacionalista tüntetők között Pozsonyban provokáció lett volna. Az államfő egyúttal elutasította azokat a véleményeket is, hogy lépése taktikátlan volt és politikai baklövést követett el. Megkérdeztem Pozsonyban több politikust, mi a véleményük arról, hogy a múlt hét közepén nacionalista tüntetők egy része megtámadta az elnököt. Zászlós Gábor, a szlovák kormány elnökhelyettese a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, sajnos sok olyan dolog történik Szlovákiában, aminek a demokráciához semmi köze. „Szélsőséges megnyilvánulásokról van szó. Havel tükröt tartott a szlovák nyilvánosság elé, íme ilyen vélemények is vannak. Ebből bizonyos tanulságokat le lehet vonni. Úgy véljük, hogy akkor amikor Európában integrálódási folyamatok történnek, teljesen logikátlan és esztelenség lenne dezintegrálódást végrehajtani, tehát önálló Szlovákiát kikiáltani. Elszigeteltségbe juttatná Szlovákiát és aki józanul mérlegel, az nem tartja járhatónak ezt az utat. Szlovákiában — úgy gondolom — hallgató többség van és ennek a hallgató többségnek most nyilván meg kell szólalnia” — mondta Zászlós Gábor. Dobos László, az Együttélés képviselője felháborodását fejezte ki, és azt mondta, egy állam vezetőjének emberi méltóságát szennyezték be. Bugár Béla, a magyar kereszténydemokrata mozgalom elnöke szerint sokan azt hiszik, hogy az a demokrácia, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. A. Nagy Lászlót, a szlovák parlament alelnökét nem lepték meg az események, mert — mint mondta — már régóta demagóg kampány folyik, de ezeket az embereket saját viselkedésük minősíti. „Mélységesen elítélem, amit tettek, és meggyőződésem, hogy nem ez az általános Szlovákiában” — jelentette ki a szlovák parlament alelnöke. • Forró Evelyn