Magyar Hírlap, 1991. július (24. évfolyam, 165-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

2 1991. július 17., szerda Programok és valóság: a kormány Joggal vártuk azt, hogy az Antall-kormány ko­molyan veszi a környezet- és természetvédelem ügyét. Sajnos az új miniszter, Keresztes K. Sándor a tárca profiljának kialakításakor még a saját pártja, az MDF programját sem vette komolyan. Egyprofilú intézmény helyett egy újabb összetákolt minisztériu­mot hozott létre. A környezetvédelem összeházasí­tása a területfejlesztéssel és építésüggyel szinte álta­lános ellenszenvet váltott ki mindenféle környezetvé­delmi csoportnál, sőt a parlamenti pártok, a koalíci­ós partnerek szakemberei körében is. Hónapokig nem sikerült az újonnan létrehozott Környezetvédelmi Főfelügyelőség szervezeti sza­bályzatát kidolgozni, sem pedig a funkcionális fő­osztályok közül a közgazdaságit és a gazdasági hivatalt felállítani. A területi szervek működéséhez több száz millió forint hiányzik ma is, főképp a víz­ügy leválasztásának ellentmondásai miatt. A kör­nyezetvédelem és természetvédelem újabb szétvá­lasztása viszont előrevetíti az OKTH idejében ta­pasztalható sajnálatos ellentétek feléledését a két rokon terület között. Riasztó jel: már a vízüggyel folytatott tárgyalások során sem vették figyelembe a természetvédelem érdekeit. A minisztérium alacsonyabb beosztású hivatal­nokai jórészt kiváló felkészültségű szakemberek, de előterjesztéseik nem válhatnak valósággá, nem jut­nak túl íróasztalaik fiókjain. A vezető posztokon nem sok változás történt. Furcsa módon, amíg tavaly maga a kormány szorgalmazta a környezetvédelmi törvények elké­szültét /talán miniszterük alkalmasságát akarták ezzel bizonyítani?/, idén már ugyanez a kormány 1992-re halasztotta e válságágazat gondjainak tör­vényszintű megoldását. Holott a most érvényben lé­vő törvényben nincsenek garanciák e terület érde­keinek érvényesítésére. Példátlan a nemzetközi joggyakorlatban az a Washingtoni Egyezményről rendelkező miniszteri rendelet, amelyik nem tartal­maz semmilyen szankciót a rendelet megszegőivel szemben, hogy csak egy példát említsünk a kor­mányzat jogalkotási anomáliái közül. Jellemző az is, hogy tavaly a Phare-program ke­retében kapott mintegy 25 millió ECU-t a vízügyi lobby kívánta elkölteni, mivel a pénzt nem egy nyil­vános pályázaton lehetett elnyerni. Tavaly év végén, szerencsére, felülvizsgálták a már elfogadott pro­jekteket. Elfogadhatatlan, hogy az alacsony kamatozású nyugati környezetvédelmi hitelek kamatlábait a ma­gyar bankok igyekeznek 35%-ra feltornázni. Egyál­talában nincsen környezetbarát gazdasági ösztön­zőrendszer, a pénzügyi kormányzat nem teszi von­zóvá az országot a külföldi környezetvédelmi hát­téripar számára. Sőt az a veszély fenyeget, hogy a korszerűtlen, pusztító technológiák felvevőpiaca leszünk a fejlődő országokhoz hasonlóan. Hiszen Nyugaton szigo­rodnak a környezetvédelmi előírások. Jelenleg egyetlen magyar minisztériumnak sincsenek ismere­tei a nálunk befektető cégek által hozott technológi­ákról. A múlt év végén a környezetvédelmi miniszté­rium szakmai vezetése szorgalmazta egy szakértői iroda létrehozását, amely felülvizsgálná és engedé­lyezné az egyes külföldi technológiák meghonosítá­sát. Az iroda a mai napig sem állt fel! A környezet és gazdaság harmonikus fejlesztése elodázhatatlan feladat. A gazdaságot az eddigiek­től eltérő pályára kell állítani, gyökeresen át kell alakítani a mai szemléletet. A környezetben eddig felhalmozódott és folya­matosan újrakeletkező károk felszámolása így is­­legalább két évtized erőfeszítéseinek eredménye le­het csak. Akkor érhetünk el olyan környezeti állapo­tot, amelyik garantálja az ökológiai stabilitást, és megalapozza a fenntartható fejlődést. De csak akkor, ha cselekszünk végre! Dr. Illés Zoltán éhány évvel ezelőtt a környezetvédő mozgalmak megjelenése azt jelezte, hogy végórái felé közeledik egy poli­tikai rendszer. A vészharangot leghangosabban a Duna-moz­­galmak kongatták: a vízlép­csők elleni tiltakozás egyszerre alternatív mozgalom és politi­kai ellenzéki magatartás is volt. Meg- és leírták már, hogy e mozgalmak hullámain számos városi értelmiségi evezett be az új parlamentbe, az­­ „estab­­lishmentbe". Egyesek különbö­ző rendű és rangú ál­amigaz­g­atási berkek tanácsadói lettek, de nem hallani a hangjukat, a hatásuk sem érezhető a kör­nyezeti kérdések komolyabban vételében. Nem használt a mozgal­maknak a Magyarországi Zöld Párt létrehozatala sem. Tú­l azon, hogy egyetlen képviselő­nk sem jutott be a parlament­be, megalakulásuk éppen ab­­ban az időszakban osztotta meg a mozgalmakat amikor komoly szükség lett volna egy­séges fellépésükre, kritikájukra, amely górcső alá vette volna a p­olitikai pártok úgynevezett­örnyezetvédelmi programját. E programok ugyanis legin­kább kívánságlisták voltak, amelyeknek megvalósítására semmilyen esély nem kínálko­zott a programok által felvázolt gazdaságpolitikai keretek kö­zött. Az elmúlt másfél-két évben eltűntek, elhallgattak a korábbi nagyok is. Hiába szervezett té­len sétát a Duna Kör, valójá­ban alig ad hírt magáról, így van ez számos más, korábban országosan aktív társaság ese­tében is. Nem igazán sikerült szélesíteniük tagságukat. Hol van akkor a zöld moz­galom? Azt hiszem, leginkább a rengeteg új, helyi kezdemé­nyezésen alapuló, úgynevezett grassroot, vagyis hajszálgyö­kér szervezetben. A tavalyi Föld Napján már látni lehetett, hogy a civil társadalom meg­mozdult egyes környezeti ügyekben. A leglátványosabb a levenőszennyeződés ellen tenni akaró, de legalábbis tilta­kozó közösségek sokasága. Ha valaki megkérdezné, hány tagja is van e zöld mozgal­maknak, igen­csak nehéz lenne rá válaszolni. A tagság az ese­tek java részében teljesen ön­kéntes, nem jár tagdíj fizetésé­vel, és valószínűleg nem kerül összesítésre semmilyen címlis­tán. És mit is csinálnak a moz­galmak? Leginkább azt hiszem tanulnak. Legfőképpen azt, ho­gyan is kell az új hivatali struk­túrákkal, vagy éppen ellenük dolgozni. Tanulnak lobbizni, ahogyan azt mások is teszik. Tanulják, hogyan kell „pro­­fesszionalizálódni". Vannak, akiknek némileg már sikerült is. Pénzügyi fedezetet szereztek működésükhöz, irodát tartanak fenn, főfoglalkozásban dolgo­zó munkatársakkal. Bár hiá­nyoznak azok a törvények, munka-, adóügyi és jogi sza­bályozók, amelyek megkönnyí­­tenék a mozgalmak számára, hogy akárcsak egy titkárnőt is felvegyenek. Látványosan il­lusztrálta ezt a Parlament 400 milliós alapjának elosztása, amelyet a társadalmi szerveze­tek támogatására szavazott meg. A jogi státusszal nem rendelkezők eleve kiestek a versenyből. Mellesleg a jogi státusz sem volt garancia. Kissé érthetetlen, miért nem kaphat­tak támogatást a környezetvé­delmi alapítványok, legalábbis azok, amelyek esetében telje­sen világos volt, hogy tevé­kenységük sokkal inkább prog­ramjaikra épül, mint a pénzek újraelosztására. Mindez me­gint megbéníthat számos okos kezdeményezést, mert nem lesz postaköltség, vagy egy szórólap kinyomtatásához szükséges forrás.Keresik a mozgalmak a struktúrát is, amelybe integrálódhatnak. Már akik akarnak. Valójában nem is egységesítésre lenne szükség, hanem megfelelően gyors információ áramlásra a szervezetek között. Mindezt hátráltatják a szokásos legiti­mációs kérdések, amelyeket a zöld mozgalmak sem kerülhet­tek el. Az előző rendszer legi­tim zöldjeit nehezen fogadják be azok, akik korábban sem adták fel függetlenségüket. Összességében azt gondo­lom, a mozgalmak köszönik, jól vannak. És mégha nincse­nek is mostanában látványos megmozdulások, dolgoznak csendben, hogy legyen végre megfelelő is környezeti oktatás, hogy ne alaperőművek épülje­nek, sem atom, sem más, ha­nem tisztességes, átgondolt energiahatékonyság valósuljon meg, hogy a védett területeket ne érje kár a privatizálás so­rán, hogy a BVK-k hanyagul elfolyatott higanyait végre megtalálják, hogy ne épüljenek olyan utak, amelyek csak to­vább szennyezik az országot. Foltányi Zsuzsa Hol vannak a mozgalmak? ZÖLD HULLÁMVÖLGY ZÖLD HULLÁMVÖLGY 1991. július 17., szerda 15 — komplett gépeket és berendezéseket a vegyipar, gyógyszeripar, kőolajipar, műanyagipar és gumiipar számára, továbbá — komplett felületvédelmi és környezetvédelmi gépsorokat CHEMOKOMPLEX Budapest VI., Andrássy út 60. Postacím: 1389 Budapest, Pf. 141. Telefon: (1)-132-9980 Telefax: (1)-132-8341 Telex: 22-5158 cheko h V_________________________________________________________________________________________________________________)

Next