Magyar Hírlap, 1991. november (24. évfolyam, 256-268. szám)
1991-11-01 / 256. szám
2 MAGYAR HÍRLAP Hágára készülnek a szerb politikai erők Újvidéki tudósítónktól November 5-e, a hágai Jugoszlávia-értekezlet sorsdöntő plenáris ülése dátumának közeledtével , amikor Szerbiának el kell fogadnia az EK-rendezés tervét, vagy ellenkező esetben számolnia kell a kiközösítéssel vagy a gazdasági szankciókkal — mind többen fejtik ki álláspontjukat, útravalóként a szerbiai küldöttségnek. A legszélsőségesebb itteni párt, a szerb radikálisok (Seselj csetnik vajda pártja) tegnapi belgrádi sajtóértekezletükön azt tanácsolták Milosevicnek, hogy ne is utazzon Hágába. Ezzel szemben készüljön fel a végső leszámolásra a „horvát usztasákkal”, amiből a csetnikek is aktívan kivennék részüket, ezért 25-40 éves korú önkéntesek toborzását jelentették be. A Boszniában működő Szerb Demokrata Párt a hágai tervet ultimátumnak tekinti, amelyet határozottan el kell utasítani. A baloldali, föderációs beállítottságú, Kommunista Szövetség Mozgalom Jugoszláviáért nevű párt egy tegnapi sajtóértekezleten kétszínűséggel vádolta az Európai Közösséget, amiért egészen a közelmúltig Jugoszlávia egységét védelmezte, most pedig a szakadárok elismerését szorgalmazza. Babic, a horvátországi szerb Krajina vezetője — aki Párizsban tárgyal a szerb autonómiák jövőjéről — ugyancsak elégedetlen a hágai javaslattal, mert mint mondta, „inkább elvesznek egy szálig, de nem maradnak Horvátország keretében semmilyen formában”. Tegnapi nyilatkozatának van egy érdekes mozzanata: arra panaszkodott, hogy „a szerb hatalmi csúcs nyomást gyakorol rá” álláspontja megváltoztatása érdekében. Ebből arra következtethetünk, hogy Milosevic nem ért egyet a szerb autonómiák vezetőinek azzal az ambiciózus tervével, hogy ők külön föderális egységet alkotnának, és nem csatlakozhatnának Szerbiához. Márpedig Szerbiának az a célja — amint azt Petrovic képviselőházi alelnök tegnap Verseden kifejtette —, hogy Hágától függetlenül az összes szerb vidékek egy államba kerüljenek, Szerbia, Crna Gora és a horvátországi szerb vidékeken kívül a szerbek lakta boszniai területek és Észak-Macedónia is. Ha a belgrádi küldöttség ezzel a követeléssel utazik Hágába, akkor máris elkönyvelhetjük a kudarcot. Nem tudni, hogy ott lesz-e az értekezleten Branko Kostic, a négytagúra zsugorodott szerbpárti államelnökség — a „félelnökség”, ahogyan sokan nevezik — irányítója, aki a múlt héten csúfos kudarcot szenvedett választói bázisában, a montenegrói parlamentben. Normális körülmények között a helyében minden politikus csakis a lemondást választhatná, ám hol vannak itt normális körülmények? Tény azonban, hogy Kostic azóta egyetlenegyszer sem hívta össze az elnöki testületet, holott korábban mindennap üléseztek. Jelentős esemény beharangozójának tekinthetjük a Tanjug hírügynökség tegnapi kommentárját, amely kissé naivan arról értekezik, hogy mit jelent ez a szokatlan csönd, mi is történhetett az államelnökséggel... Újvidéken tegnap délelőtt pokolgép robbant a sportközpont egy kávézójának teraszán, szerencsére senki sem sebesült meg, de az anyagi kár tetemes, félmillió márka. A merénylet valószínűleg összefügg azzal, hogy a mulató tulajdonosa a Szerb Nemzeti Gárda egyik helyi vezetője, aki állítólag a lokálban toborozta az önkénteseket. Belgrádban szerdán este kézigránát robbant ugyancsak egy mulatóban: ez nem volt merénylet, két fiatalember avatatlanul kezelte a robbanószerkezetet, s az mindkettőjüket megölte. • Kovács István MTI ---------------------------------------Nagy-Britannia és Ausztria szerdán egy Jugoszláviával szembeni ENSZ olajszállítási embargó bevezetésének lehetőségét vetette fel. Ezt attól tennék függővé, hogy az Európai Közösség milyen lépéseket tesz majd — mondták diplomaták az ENSZ székhelyén, New Yorkban. Megszűnik a bécsi Arbeiter Zeitung Bécsi tudósítónktól_______________ Az idei halottak napja szimbolikus jelentőségű az osztrák demokrácia számára: Bécs és egyben Ausztria egyik legrégibb napilapja, a baloldali liberális „AZ” többé nem jelenik meg. Ez az újság, a volt szociáldemokrata Arbeiter Zeitung, egykoron a harmincas években az európai szabad sajtó vezető pártos és harcos napilapjának utóda, csütörtökön óriási betűkkel nyomtatott „Adieu”-vel, „Isten veletek”-kel búcsúzott el örökre olvasóitól. Az egykori szocialista, az utóbbi időkben baloldali napilapnak körülbelül 100 ezres példányszáma sem volt elegendő ahhoz, hogy kiegyenlítse a súlyos pénzveszteségeket, és a lapot továbbra is fenntartsa. Az Arbeiter Zeitungot 1889-ben Victor Adler osztrák szociáldemokrata vezető alapította, mint a párt központi lapját. A vezető osztrák kormánypárt azonban röviddel a századik évforduló után kénytelen volt a lapot egy, a párthoz közel álló reklámszakembernek eladni. Az AZ egy évig volt csak ennek a szakembernek tulajdonában, további egy évig a szerkesztőség tagjaiból alkotott kiadóbizottság tartotta fenn a párttagok és olvasók adományaiból. A lap teljesen levetette a egykori politikai párt központi lapjának nem éppen rokonszenves stílusát, és szakmailag kiválóan szerkesztett, harcos baloldali, néha a kormánypártot is erősen kritizáló orgánummá vált. Ez azonban nem volt elég a további fennmaradáshoz, mert a nyugatnémet lapkonszernek által felvásárolt és a legmodernebb nyomdagépekkel felszerelt osztrák bulvárlapokkal nem tudta állni a versenyt. Annak ellenére sem, hogy a kormány sajtóalapjából az újság évi 28 millió schillinget, tehát közel 170 millió forintot kapott. . • Pogány Jenő Géza Vízum Szentpétervárra? (MTI) Szentpéterváron és környékén, ahol szabadkereskedelmi övezetet szeretnének létrehozni, az illetékesek azt fontolgatják, hogy a jövő évtől kezdődően vízumkötelezettéget vezetnek be a térségbe utazók számára.A helyi hatóságok konzuli irodákat kívánnak létesíteni a finn határ közelében fekvő Viborgban, valamint a szentpétervári vízi- és légikikötőben, ahol kiadják majd a 90 rubelbe (54 dollárba) kerülő vízumodat. Az SZKP Finanszírozta testvérpártjait (MTI) A Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz esztendőben összesen 24 millió dollárt kapott a Szovjetuniótól — derült ki az SZKP Politikai Bizottságának archívumában legutóbb fellelt dokumentumokból. Az okmányokat szerda este egy szovjet politológus mutatta be a moszkvai tv nézőinek — közölte az AFP francia hírügynökség. A külföldi „testvérpártok” közül a franciák része Világhíradó sültek a legnagyobb támogtásban. Utánuk következik az Egyesült Államok Kommunista Pártja, 21,5 millió dollárral, míg a harmadik helyet a Finn Kommunista Párt foglalja el — a finn kommunisták tíz év alatt 15,6 millió dollár „testvéri segítségben” részesültek. „A kommunizmus finanszírozása a legutóbbi tíz évben 100 millió dollárunkba került” — mondotta a szovjet televíziónak Jevlahov politológus, bemutatva a kamerák előtt az SZKP KB moszkvai székházában legutóbb talált dokumentumokat. Párizsnak az unió a fő partner (MTI) Mihail Gorbacsov szovjet elnök szerdán közölte, hogy Mitterrand francia államfővel tartott megbeszélésén vendéglátója segítséget ígért a Szovjetunió számára — jelentette a brit Reuter hírügynökség. Mitterrand kijelentette, hogy a francia segítséget Moszkva kapja majd, bár a központ hatalma csökken, miközben a szovjet köztársaságok hatalma növekszik. „Fontos, hogy a (Szovjet)unió megmaradjon egy demokratikus és föderációs rendszerben” — tette hozzá. Orosz—ukrán leszerelési megállapodás (MTI) Oroszország és Ukrajna szerdán Kijevben megállapodott abban, hogy tiszteletben tartják a Szovjetuniónak a hadászati fegyverek és az európai hagyományos haderők csökkentéséről kötött szerződéseit. A küldöttségek a tárgyaláson azokat a gazdasági, politikai és katonai kérdéseket vitatták meg, amelyek akadályozzák a két tagköztársaság kapcsolatainak fejlesztését. Grúzia nemet mond a gazdasági unióra (MTI) Grúzia nem csatlakozik a Szovjetunió volt szövetséges köztársaságainak gazdasági közösségéhez.A határozat szerint a szerződés aláírása Grúzia szuverenitásának csorbítását jelentené — jelentette csütörtökön a TASZSZ szovjet hírügynökség. A konvoj Dubrovnikban • Szlavónia vérzik Zágrábi tudósítónktól A mintegy harminc hajóból álló konvoj tegnap megérkezett Dubrovnikba, a vártnál kevesebb komplikáció után. A haditengerészet hajói ugyan visszafordították a találkozóhely felé siető hajócskák egy részét — eddig 16-ról tudunk —, ám a Slavija komphajó körül tömörülő konvoj a tengeren eltöltött éjszaka után mégis behajózott Dubrovnik kikötőjébe. Stipe Mesic, a JSZSZK elnökségének elnöke ez alkalommal kijelentette, hogy ez a konvoj csupán egy a sok közül, mivel már a közeljövőben hasonló akciókat fognak szervezni, elsősorban Ilok polgárainak visszatérése érdekében, és Vukovár megsegítésére is. „Horvátország nem feledkezhet meg Dubrovnikról, ma egész Horvátország képviselteti itt magát” — mondta Mesic a kikötőbe sereglett dubrovnikiaknak. A konvojjal érkező újságíróknak a hadsereg nem tette lehetővé a látogatást Dubrovnik község megszállt területére — Zupa Dubrovacka, Konavle, Cavtat helységek —, ami egyértelműen arra utal, hogy a horvát források nem túloztak, amikor az itteni háborús pusztításokról adtak hírt. Szlavóniában, különösen a vukovári fronton tegnap is rendkívül heves harcok folytak. A horvát csapatoknak a jelek szerint még mindig nem sikerült áttörni a Vukovár köré vont háromszoros ostromgyűrűt, ám a horvát tüzérség annyira megerősödött, hogy tűz alatt képes tartani a Sido Vinkovci útvonal megszállás alatt lévő részét, s ezzel jelentős mértékben megnehezítette a hadsereg számára az utánpótlás és friss csapatok szállítását a térségbe. A jugoszláv néphadsereg tegnap is rendkívül hevesen támadta Vukovárt attól függetlenül, hogy már 69 napja folyamatosan veszteségeket szenved. Ebben az időszakban, horvát források szerint több mint 300 tankot, 400 tehergépkocsit, 15 repülőt és 7500 embert hagyott a harctéren, többet mint bárhol Horvátország területén. Mindazonáltal a térségben továbbra is 400 tank és erős csapategységek állomásoznak a horvát hadsereg ismeretlen számú és felszereltségű egységeivel szemben. Karlo Gorinsek ezredes, az I. operatív zóna parancsnoka — mely Szlavóniát és Baranyát foglalja magába — kijelentette, hogy ebben a térségben belátható időn belül nem várható fegyvernyugvás, s annak a véleményének adott hangot, hogy a hadsereg már a közeljövőben offenzívába kezd a szlavóniai harctéren. A horvát haderő — a főparancsnokság közleménye szerint — tegnap Pakrac közelében kiszorította állásaikból a jugoszláv néphadsereg és a szerb szélsőségesek erőit, Nova Gradiska körzetében pedig két kilométerrel tolta előre a frontvonalat Rajic és Okucani irányába. • Kalapis Rókus KÜLFÖLD Izrael a békeszerződés megkötéséig tárgyal • Folytatás az 1. oldalról sem volt, hiszen a zsidók legitimációja négyezer évre nyúlik vissza. A zsidók betelepülése előtt a terület pusztaság volt, s amikor a Népszövetség brit mandátum alá helyezte Izraelt, elismerte a cionizmus törekvésének jogosságát. Nem az ENSZ 1947-es határozata hozta létre Izraelt, hangoztatta Samir. A sorozatos háborúkért az arabokra hárította a felelősséget, akik kihasználták a hidegháborút, a kommunista blokk támogatását és a többi muzulmán országgal együtt sorozatosan Izrael-ellenes határozatokat fogadtattak el az ENSZ- ben, eltorzítva nemcsak a történelmet, hanem a világszervezetet is. Samirnak ez az utóbbi félmondata burkoltan megkérdőjelezi a hivatkozási alapnak számító 242- es és 338-as BT-határozat jogosságát. Az izraeli kormányfő csak közvetett módon utalt arra, hogy nem zárja ki a területi engedményeket: sajnálatos lenne, ha a területi kérdés állna „elsősorban és kizárólag” a tárgyalások fókuszában — mondta. „Ez a leggyorsabb út a zsákutcába.” Sapik szerint a béke ügye nem területi kérdés, hiszen Izrael 28 ezer négyzetkilométeren helyezkedik el, míg az arab országoknak 14 millió négyzetkilométer áll rendelkezésükre. Mindemellett az izraeli miniszterelnök világosan elkötelezte magát a tárgyalások mellett, egészen a békeszerződések létrejöttéig. A tárgyalásoknak azonban közvetleneknek kell lenniük, és az araboknak el kell ismerniük Izrael legitimitását. A miniszterelnök szerint Izraelben csaknem teljes a konszenzus a béke ügyében — csak megvalósításának módjáról van vita —, míg az arab országokban nincs békevágy, csak harcias kijelentések. Az izraeli miniszterelnök meghívta arab partnereit Izraelbe, hogy ott tartsák meg a közvetlen tárgyalások első fordulóját. Mint mondotta, ezek után kész arra, hogy Jordániában, Libanonban és Szíriában tárgyaljon az izraeli küldöttség. Samir csak félmondatokban tért ki a településpolitikára és a palesztinkérdésre: mint mondotta, a települések „menekültek” számára épülnek. A palesztinok számára pedig ki kell dolgozni „egy átmeneti önkormányzati megoldást”. Samir beszéde végén felszólította a részvevőket, hogy akár most nyilvánítsák ki: minden nézeteltérés csak tárgyalások útján rendezhető. Ezek után Kamel Abu Dzsaber, Jordánia külügyminisztere emelkedett szólásra, és gesztusként Allah áldását kérte minden jelenlévőre. Dzsaber az ismert arab követeléseket ismételte meg, de mellesleg megjegyezte, hogy Jordánia soha nem volt és nem is lesz Palesztina. Ez annyit jelent, hogy csak Ciszjordánia és a Gáza-övezet jöhet szóba palesztin területként. A jordániai követelések keménységét enyhíti az a puszta tény, hogy Husszein jordániai király már három éve lemondott Ciszjordániáról a palesztinok javára. Jordánia ezért csak másodlagos szereplője a tárgyalásoknak. Hannan Asravi, a palesztin küldöttség tagja sajtóértekezletén határozottan elutasította, hogy a tárgyalások következő fordulóját Izraelben tartsák. „Megszállás, kényszer, nyomás alatt nem lehet és nem is fogunk tárgyalni, ehhez semleges terület kell, ahol egyenlő partnerek lehetünk, egyenrangú elbánásban részesülünk” — mondta. Samir a múltban él, hiszen, akárcsak eddig, mindazt most is elmondta, hogy mit kell tennie a palesztinoknak, araboknak — de arról szót sem ejtett, hogy ő mit kíván tenni. A palesztinok készen állnak a békére, és készek elfogadni egy átmeneti időszakot, feltéve, ha az nem az állandóságot, hanem a továbblépés lehetőségét jelenti — mondta Haidar Abdel Shaft délutáni beszédében. A palesztin küldöttség vezetője élesen bírálta azt, hogy csak a palesztin nép egy része kapott meghívót Madridba, de a palesztinok demokratikusan választott vezetőségét senki sem képviseli, tőlük pedig megtagadták azt a jogot, hogy itt nyilvánosan kiálljanak mellette. Abu Shafi egyszer sem említette a PFSZ-t, de többször nevezte meg a Palesztin Nemzeti Tanácsot, sőt beszédének utolsó mondatában Jasszer Arafatot név szerint idézte: „Soha ne hulljon ki a kezemből a béke olajága.” A politikus határozottan leszögezte, hogy Palesztina független államiságra törekszik, és a béke alapköve a szabadság. Megemlítette, hogy a palesztinok és a jordániaiak ebben együttműködnek, és később konföderációra lépnek. Abu Shafi követelte Izraeltől, hogy azonnal tegyen érdemi bizalomerősítő intézkedéseket, s főleg állítsa le településpolitikáját. Fares Bouez libanoni külügyminiszter teljesen érdektelen beszédet mondott, bár ő is követelte Dél-Libanon kiürítését, és felszólította a világot: ne próbáljanak palesztin menekülteket letelepíteni a kis Libanonban. Faruk Shara szíriai külügyminiszter viszonylag rövid, de annál keményebb beszédben adta értésre: ha Izrael nem fogadja el a területért békét elvet, akkor nem sok értelmük van a tárgyalásoknak. Emlékeztetett arra, hogy a békeértekezlet összehívásának alapja a BT 242-es és 338-as határozata — márpedig ezek izraeli csapatkivonást feltételeznek. A külügyminiszter nem titkolta, hogy Szíriának komoly fenntartásai voltak és vannak a békekonferencián való részvétellel szemben. Izrael azonban súlyosan téved, ha az arab delegációk jelenlétét a gyengeség jelének tekinti, és feljogosítva érzi magát a megszállás, az agresszió fenntartására. A miniszter szerint Izrael hajlíthatatlansága a béke legfőbb akadálya. Itt az ideje, hogy a megváltozott világban Izraelt is rákényszerítsék az ENSZ-határozatok betartására, mert ma már a kettős mérce alkalmazása lehetetlen. Shara is követelte az összes arab terület kiürítését, és kijelentette, hogy Izrael „telepes-gyarmatosító” politikát folytat. Az elűzött arabok földjére olyan zsidókat telepít, akik ott soha nem éltek. Mi lenne, ha minden keresztény a Vatikánba, minden muzulmán pedig Mekkába törekedne? — tette fel a kérdést. Shara végül leszögezte, hogy a 242-es és 338-as ENSZ határozat nem lehet alku tárgya. Ez annyit jelenthet, hogy ha erről Izrael nem hajlandó tárgyalni, alighanem újabb késedelmet szenved a közelkeleti béke. James Baker amerikai külügyminiszter tegnap este bejelentette, hogy a közel-keleti békeértekezlet Madridban ma reggel folytatja a munkáját. • Fodor György A madridi konferencia nem aratott osztatlan sikert az arab államokban. Bejrútban Hamenei iráni elnök képmásával tüntettek a Hezbollah hívei, míg egy szélsőséges iráni vezető a konferencián részt vevő delegátusok elleni támadásra szólított fel MTI-KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Médiatörvény Csehszlovákiában Prágai tudósítónktól A csehszlovák szövetségi parlament háromórás szavazás és 38 kiegészítő javaslat után szerdán este elfogadta a rádió- és televízióadások sugárzásáról szóló törvényt. Ezzel a lépéssel lényegében lehetőséget nyitott az eddigi állami monopólium felszámolására. , Már 50 televízió- és 80 rádiócsatorna létesítésére adtak be kérelmet — ezek mostanáig békésen pihentek az illetékesek fiókjában. Sok jót azonban továbbra sem várhatnak e téren a vállalkozók, elosztható csatorna ugyanis nincs, így egyelőre a három országos tévécsatornából, a már most is félig-meddig önelszámoló alapon működő OK—3-as jelű adóból lehet leghamarabb magántévé-állomás. Nem véletlenül írták a csehszlovák újságok, hogy a legnagyobb esélyt az új törvénnyel a helyi adók és a különböző kis közösségi kábelállomások kapták. Ezt alátámasztandó, a törvény úgy intézkedik, hogy független személyiségekből álló bizottság felügyeli majd a területet, amely közvetlenül a parlamentnek tartozik felelősséggel. A törvény arról is döntött, hogy a politikai pártok és mozgalmak nem létesíthetnek, és nem is üzemeltethetnek rádió- vagy tévéadót. • Nyárádi Péter 1991. november 1., péntek Szigorodik az ellenőrzés a határokon Az utazás szabadságát a jövőben is garantálni akarják az európai országok, de véleményük szerint az ellenőrizetlen népvándorlás a kontinens valamennyi államának stabilitását, a népek kapcsolatainak harmonikus fejlődését veszélyezteti. Huszonnyolc állam bel- és igazságügy-miniszterei — Oroszország végül nem küldte el képviselőjét — berlini konferenciájukon ezért elhatározták: együttes erőfeszítéssel próbálják visszaszorítani az illegális bevándorlást. A tanácskozás zárónyilatkozata felsorolja az elhatározott intézkedéseket. Eszerint a részt vevő államok kölcsönösen tájékoztatják egymást, milyen útvonalakat használnak az embercsempészek, milyen módszerekkel hamisítják az útiokmányokat; továbbá — erre külön érdemes figyelni a személyi adatok védelmére kényes világban — a jogi feltételek megteremtését, kormányegyezmények megkötését követően kicserélik a személyekről szóló információkat. „Alapos ellenőrzést” végeznek a határokon, repülőtereken, kikötőkben. Nemcsak a határátkelőhelyeket őrzik, hanem figyelik a határok sebezhető pontjait is. Kötelezik magukat, hogy szankciókkal sújtják azokat a légitársaságokat, amelyek külföldieket megfelelő okmányok nélkül szállítanak felségterületükre. Ígéretet tesznek arra is, hogy visszafogadják az országukból illegálisan egy másik államba beutazó embereket. Segítik egymást a berlini tanácskozás részvevői a határbiztosítás infrastruktúrájának kiépítésében, a határőrök kiképzésében. Mivel a kitoloncolás várhatóan különböző anyagi megterhelést jelent majd az egyezményben részt vevő államoknak, a miniszterek megvizsgálják a kompenzálás lehetőségét. Megállapodtak abban is, hogy az elhatározott intézkedések részleteinek kidolgozásával munkacsoportot bíznak meg. A csoportot Ausztria képviselője vezeti, tevékenységét magyar és olasz szakértők segítik. Finnországnak, Svédországnak és Norvégiának is felajánlják, delegálja megbízottját a szakértők megbeszéléseire. A vendéglátó Wolfgang Schäuble német belügyminiszter a konferencia befejezését követő sajtóértekezletén elégedetten jelentette ki, a részvevők a szükséges érzékenységgel kezelték a bevándorlás problémáját. Arra a kérdésre, hogy Románia, ahol az embercsempészek legjobban kiépített hálózata működik, szintén kötelezte-e magát az emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonására, Schäuble elmondta, a román belügyminiszter kezdeti fenntartásait feladva valamennyi intézkedést elfogadta. A határokon szigorodó ellenőrzés egyáltalán nem jelenti, hogy Európa a rossz emlékű szögesdrótkorszakhoz akarna visszatérni — mutatott rá Schäuble. Ő maga ezt annál is nyugodtabban állíthatja, mert a belnémet ügyek egykori minisztereként éppen a két német állam határának átjárhatóságáért fáradozott. Nem érdemes külön fontosságot tulajdonítani annak — mondta egy további kérdésre —, hogy a legnagyobb lélekszámú szovjet köztársaság, Oroszország külön nem képviseltette magát a konferencián. A jelenlegi szovjet belügyminiszter ugyanis, mielőtt elfoglalta volna mostani pozícióját, az orosz belügyi tárcát vezette. S mivel a többi köztársaság küldöttsége a tanácskozáson egyetlen kérdésben sem fejtett ki különvéleményt, feltehetően Oroszországnak sem ’ kifogása a döntésekkel szer