Magyar Hírlap, 1992. május (25. évfolyam, 115-127. szám)
1992-05-16 / 115. szám
2MAGYAR HÍRLAP MTI Szerb—horvát titkos paktum Boszniáról? Szerbia és Horvátország már tavaly év végén megállapodott Bosznia-Hercegovina felosztásában — ezt a saját értesülést közölte pénteken a The Independent című brit lap meg nem nevezett nyugati forrásokra hivatkozva. Az újság szerint Franjo Tudjman horvát elnök magánbeszélgetésekben fejtegette, hogy „Bosznia Horvátország és Szerbia közti felosztásának van értelme, és meg kell csinálni”. Tudjman azt állította, hogy a felosztás „kölcsönös megállapodás alapján történik majd”. A közös felosztás tervét hivatalosan mind Zágrábban, mind Belgrádban azóta is keményen cáfolják, ám még a múlt héten is titkos szerb— horvát tárgyalások voltak az ausztriai Grazban erről a kérdésről — írta a The Independent. Londonban és Brüsszelben azt mondták az újság tudósítóinak, hogy napirendre került Szerbia külföldi vagyonának esetleges befagyasztása, szankció gyanánt. Erre a lehetőségre utal az is, hogy Szerbia gyors ütemben vonja ki tartalékait a londoni bankokból — írta a The Independent. A The Daily Telegraph pénteki vezércikke szerint „ideje abbahagyni a szócséplést Jugoszlávia ügyében”. Noha a konfliktusban részes minden fél bűnös legalábbis provokációban, a brutális igazság az, hogy Szerbia hódító háborút vív Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, és célja sokkal több, mint csak felszabadítani a szerb kisebbségeket. Az EK képtelen volt megállítani a háborút. Miközben a szerb tüzérség egymás után lövi porrá a városokat, és civilek ezreit mészárolják le, a Közös Piac politikája kezdettől fogva csupán üres tetszelgés, amelyet Milosevic elnök méltán értelmezett az agresszióba való belenyugvásnak — írta a lap. — A szerbek megnyerték a háborút. A második világháború óta első ízben új területi állam alakul Európában fegyveres erőhatalom által, felforgatva a sok száz éves települési rendet. Ez vészjósló precedens. Valószínűtlen, hogy bármi, ami kevesebb a katonai erőnél, visszariaszthatta volna Milosevic rendszerét. Mindez komoly intés azoknak, akik hisznek az új világrendben, vagy feltételezik, hogy kollektív szervezetek, például az EK, vagy az ENSZ fenntarthatják a nemzetközi rendszert. A világ továbbra is veszélyes és bizonytalan hely. Tényleges rendre akkor lehet számítani, ha a nagyhatalmak határozott politikát fogadnak el, és utána besorozzák támogatónak a nemzetközi szervezeteket. Mást feltételezni veszélyes öncsalás — írta a lap. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszternek azért kellett távoznia, mert politikája a Bosznia elleni szerb agresszió egyik előidézőjévé vált — írta Leopold Unger, a neves, külföldön élő lengyel újságíró a Gazeta Wyborcza című varsói lapban megjelent elemzésében. Úgy vélte, hogy Genscher erőltette ki az Európai Közösség rosszul előkészített diplomáciai elismerését Horvátország és Szlovénia számára, ezzel rávéve Bosznia-Hercegovinát azok követésére. — Szarajevó elsietve jelentette be függetlenségét, ezzel mintegy kiváltva a szerbek támadását — írta. A szerző élesen bírálta az egész Nyugat viszonyát a jugoszláv válsághoz. Rámutatott arra, hogy az ENSZ-nek sem alapja, sem lehetősége nincs a hatékony beavatkozásra, az EK pedig nagykövetei Belgrádból való visszahívását éppen akkor rendelte el, amikor a legnagyobb szükség lenne ott rájuk. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kizárta Belgrád képviselőit a jugoszláv probléma megvitatásából. Ha figyelembe veszük, hogy elkerülhetetlen a vita Koszovó jövőjéről és a szerbiai albánokról, valamint a vajdasági magyarokról, az ötlet, hogy ezeket a kérdéseket Belgrád részvétele nélkül vitassák meg, az aberrációval határos. Az EBEÉ, ahol egyhangú döntés szükséges, gyakorlatilag béna, és képtelen bármilyen reális akcióra. Kérdéses, hogy a NATO esetleges katonai beavatkozására miként reagálnának az oroszok, mellesleg a franciák, de mások sem akarnak hallani ilyesmiről — írta. Szomorú végkövetkeztetés: Európa nem rendelkezik semmilyen lehetőséggel, hogy katonailag lépjen fel a stabilitását veszélyeztető konfliktusok ellen, nem is beszélve már a kontinens egyes országainak stabilitásáról... Segélyesély Washingtoni tudósítónktól Egyre kevesebb az esély rá, hogy Bush elnök képes lesz megtartani Borisz Jelcinnek tett ígéretét, és átnyújtja az orosz elnöknek a segélycsomagot a jövő havi, washingtoni csúcstalálkozón. A képviselők legalább egynegyede megfogadta: mindaddig nem engedi kifizetni az oroszoknak a segélyt, amíg Bush elnök alá nem írja a belföldi munkaalkalmakról és a munkanélküli-segélyről szóló törvényeket. Jesse Helms szenátor, a külügyi bizottság tagja azt mondta, a szenátoroknak realistáknak kell lenniök, és a valóság az, hogy az amerikaiak többsége nem támogatja a külföldi segélyeket. A bizottság ennek ellenére jóváhagyta a 24 milliárd dolláros segélycsomagot. A bankügyekkel, mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkozó bizottságoknak is rá kell tenniök a kézjegyüket, miközben egyre növekszik a terv demokrata párti ellenfeleinek a száma. Legalább 50 szenátor hajlik arra, hogy a volt szovjet köztársaságok semmilyen körülmények között se kapjanak amerikai anyagi támogatást. . R. Zs. KÜLFÖLD Holland békefenntartók készülnek Kambodzsába Hollandia 896 személyt küld a közeljövőben Kambodzsába az ENSZ békefenntartó erői kötelékében. A kiküldöttek egy csoportját arról oktatják, milyen kígyófélékkel találkozhatnak a kambodzsai dzsungelban FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Holnap: külügyminisztercsere Németországban MH-háttér Több közös vonása is van az 56 esztendős Klaus Kinkelnek, az NSZK új külügyminiszterének elődével, a hivatalából holnap távozó Hans-Dietrich Genscherrel. Akárcsak a német diplomáciát 18 évig irányító Genscher, Kinkel is a belső kérdésekkel foglalkozó miniszteri posztról került a külügyi tárca élére. Mindketten a liberális párt tagjai, s Kinkel is osztja mesterének hitvallását: a külpolitikában nagyon fontos a folyamatosság, a kiszámíthatóság. Ugyanakkor Kinkel számára a csaknem két évtizeddel ezelőtti Genschertől eltérően nem mélyvíz az új tisztség: jártas a külügyekben, mivel 1974—79 között a minisztérium irányítási, majd tervezési csoportfőnökeként dolgozott. A jogi végzettségű politikus azt megelőzően a belügyminiszter személyi titkára és a miniszteri kabinetiroda vezetője volt. Majd megszakította külügyi pályafutását, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat elnöki székét foglalta el, 1982- től pedig az igazságügyi államtitkár posztját töltötte be. Tavaly lépett egy grádiccsal feljebb, akkor nevezték ki igazságügy-miniszternek. Ez a pozíció a német egyesítést követően reflektorfénybe került, hiszen az egykori NDK-ban — a szövetségi köztársaság új tartományaiban — meg kellett teremteni a jogállami berendezkedést. Az igazságügyi apparátus sok konfliktussal terhelt átszervezésekor Kinkel nem csatlakozott a mindenáron tisztogatni akarókhoz. A felelősségrevonások körül kibontakozott jogértelmezési vitában nem a politikai szempontokat sorolta az első helyre, s természetesnek tartotta, hogy a polémiát az Alkotmánybíróság döntse el. Pontosan értette például, hogy a volt NDK hírszerzőinek bíróságelé állítása, annak megállapítása, hogy jó vagy a rossz ügyet szolgáltak, erősen támadható. Kinkel neve az utóbbi hetekben is sokat forgott a köztudatban. Még mielőtt az államot évtizedek óta rettegésben tartó Vörös Hadsereg Frakció (RAF) fegyverszüneti ajánlata megérkezett volna, a miniszter megfontolásra ajánlotta, hogy néhány terroristát börtönbüntetése letöltése előtt szabadon bocsássanak. Akadtak, akik még a lehetőség megcsillantását is zokon vették, mondván, a kíméletlen vabosoknak tetteikért a lehető legszigorúbban bűnhődniük kell. Kinkel tervét még saját pártja és az ellenzéki szociáldemokraták sem támogatták fenntartás nélkül, egyedül a humanitárius megfontolásokra mindig érzékeny zöldek helyeseltek lelkesen. Ám a RAF nyilatkozata, mely szerint egyelőre nem folytatja gyilkos hadjáratát a hatalom gyűlölt jelképei, a vezető politikusok, üzletemberek ellen, Kinkelt igazolta. Okos gesztussal az állam többet érhet el, mint a fejvadászattal, s az indokolatlanul kemény fogva tartási körülményekkel. A start a külügyek irányításához Kinkel önhibáján kívül nem volt túl szerencsés. Ugyan nem akarta kiütni a nyeregből a „24 órás minisztert”, Irmgard Schwatzert, de amikor a szabaddemokrata frakció nem fogadta el az elnökség döntését, s Genscher tisztségét Kinkelnek ajánlotta fel, a politikus engedett elvbarátai unszolásának. Kollégái a bonni külügyminisztériumban eltöltött évei során kellemes személyiségnek ismerték meg, távol áll tőle az intrika, a kevélység. Németország egységének visszaállítása óta, elsősorban a Keresztényszociális Unióban, felerősödtek a német külpolitka újraértelmezését sürgető hangok, amelyek szerint meg kell szabadulni az álszerénységtől, a szomszédok érzékenységének túlzott, túlhaladott tiszteletétől. Tetszik vagy sem, az új embernek szembe kell néznie ezzel a kihívással. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Nem kizárólag a rá nehezdő nyomás miatt. Genscher briliáns teljesítményét már csak a gyökeresen megváltozott európai környezet miatt is nehéz lesz megismételni. De Kinkel már azzal is nagy érdemeket szerezne, ha elődje nyomdokain haladna, s az új környezetben, a megváltozott Németország képviseletében ugyanolyan határozottan utasítaná el az erőfitogtatásra épülő politikát. • Karcagi Katalin Magyarországon lesznek kárpátaljai diákok (MTI) A magyarországi alapítványok felajánlásával élve, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség az idén is felvételt hirdet a nemzetközi előkészítő intézetbe. Olyan fiatalok jelentkezését várják, akik a diploma megszerzése után szülőföldjükön, Kárpátalján kamatoztatják majd tudásukat és hozzáértően képviselik az itt élő magyarok érdekeit. Amennyiben a jelentkezők tanulmányaik során meggondolják magukat és szeretnének Magyarországon letelepedni, szögezi le a Kárpáti Igaz Szó című lapban közzétett felhívás, a rájuk költött pénzösszegeket, ami több százezer forintot tesz ki, visszafizetik az alapítványoknak, a további támogatást pedig megvonják tőlük. A vizsgákra június végén kerül sor Ungváron a Dayka Gábor középiskolában. Világhíradó Samir méltatlankodó nyilatkozata (MTI) Az izraeli miniszterelnök egy pénteken megjelent interjújában szemére vetette az Egyesült Államoknak, hogy rá akarja kényszeríteni országát az 1967-es határok mögé való visszatérésre. Újból leszögezte, hogy elutasít bármilyen visszavonulást az akkori háborúban megszállt területekről. A Haarec című független izraeli lapnak nyilatkozó Jichak Samir szerint az amerikai álláspont „nem új, mindig is visszavonulásra akartak minket késztetni a 67-es határok mögé, de most el vannak szánva arra, hogy ezt keresztülvigyék, míg korábban a tárgyalásokra helyezték a hangsúlyt”. A kormányfő hozzátette, hogy a mostani béketárgyalásokon egyébként sincs napirenden a végleges közel-keleti rendezés, azok csak egy közbülső megoldással foglalkoznak, s ami a véglegeset illeti, izraeli részről majd az utódai feladata lesz. Thatcher kirohanása az Európai Közösség ellen (MH) Margaret Thatcher, volt brit miniszterelnök tegnap Hágában, vezető üzletemberek számára rendezett konferencián, hevesen támadta az Európai Közösséget, amely szerinte „bizonytalanságot, munkanélküliséget és nemzetiségi konfliktusokat” idézhet elő, ha központi vezető szerveit nem fosztják meg végrehajtó hatalmuk jelentős részétől. A volt brit kormányfő attól is félti a közösséget, hogy túlzott mértékben érvényesülhet keretein belül Németország ereje. Véleménye feltűnő ellentétben áll II. Erzsébet angol királynőnek a strasbourgi Európai Parlamentban kifejtett gondolataival, melyek a kormány politikáját visszhangozták. Az egyesült Európát Thatcher nem ellenzi, a közösség kiterjesztését is szorgalmazza, de a tagországok szuverenitását látja veszélyeztetve, ha a bürokrácia túl nagy hatalomra tesz szert. Azonnali tűzszünet Szarajevóban ENSZ-közvetítéssel azonnali tűzszünetben sikerült megállapodni a Bosznia-Hercegovinában szemben álló felek között. A hírt az ENSZ-békemisszió Szarajevóban tartózkodó szóvivője jelentette be pénteken a bosnyák fővárosban. Fred Eckhard szerint mind a szerbek, mind a horvátok, illetve a mohamedánok elfogadták az azonnali fegyvernyugvás feltételeit, beleértve Szarajevó ágyúzásának beszüntetését is. Román EK-társulás még az év végén? Bukaresti tudósítónktól__________ Románia talán az év végén aláírhatja az Európai Gazdasági Közösséggel a társulási szerződést — vélekedett Robert Jarrett, a testület Információs és Sajtóigazgatóságának elnöke, aki Bukaresti látogatása alkalmával interjút adott a Romania Liberának. A dokumentum azonban legfeljebb csak 1994 végén léphet életbe — tette nyomban hozzá. Véleménye szerint Romániában az átmeneti időszak meglehetősen hosszúra nyúlik, 10-15 évet is felölelhet. Beismerte, az EK mindeddig kiváló politikát folytatott Romániával szemben, hiszen nem voltak nyilvánvalóak az országban a demokratizálódás, a piacgazdálkodásra való áttérés jelei. A nyugat-európai gazdasági szervezet és Románia kapcsolatai a kezdeti időszakban asszimetrikusak lesznek, a román áruk kapnak nagyobb vámkedvezményt, a nyugati termékek ugyanis versenyképtelenné tennék a belföldi piacon a román árukat. ■ B.T. Nyugat-Hercegovina horvát fennhatóság alatt Nambiart is fogva tartották Újvidéki tudósítónktól Az eddigi legvéresebb ütközetek zajlottak le péntekre virradóra Szarajevóban. Belgrádi források szerint a muzulmán egységek száznál több tagja vesztette életét, ezzel szemben a zágrábi rádió azt állítja, hogy a szerb szabadcsapatok súlyos vereséget szenvedtek. Bármelyik hírforrásnak adunk is hitelt, annyi bizonyos, hogy a boszniai főváros lakossága újabb pokoli éjszakát élt át, a lövöldözés nappal is folytatódott. Tegnap délután még lángolt a mezőgazdasági egyetem épülete és még néhány épülettömb. A boszniai elnökség szünet nélkül ülésezik, de még mindig nem tudni, hogy Izetbegovic elnök mikor találkozik Kosticcal, a régi jugoszláv államelnökség alelnökével, akivel a szövetségi hadsereg távozásáról tárgyalnak. A legutóbbi találkozót azért mondták le, mert a köztársasági erők állítólag merényletet szerveztek Kostic ellen, erről Belgrádban külön közleményt is kiadtak. Ugyanakkor a boszniai elnök tegnap hajszál híján életét vesztette, amikor egy orvlövész belőtt az irodájába, és a golyó az íróasztalát találta el. Szerencsére az elnök nem tartózkodott bent. Veszélybe sodródott Nambiar tábornok, a békeerők főparancsnoka és húsz katonája is. Őket szerb fegyveresek tartóztatták fel Szarajevó nyugati részében. Még a délutáni órákban sem szabadultak ki. Tudósítók szerint a város kísérteties látványt nyújt, üszkös romok láthatók, az emberek nem merészkednek elő a pincékből, és napok óta éheznek, a bosnyák erőknek még nem sikerült felszabadítaniuk a repülőteret, hogy elindulhassanak Szarajevó felé a külföldi segélyszállító repülgépek. A Száva mentén a jelekből ítélve tovább tart a muzulmán—horvát erők offenzívája. A zágrábi rádió szerint csapataik előrenyomulnak, és többfelé megfutamították a szerb erőket. A támadás miatt is sokan dezertálnak a szövetségi hadseregből. • Kovács István Eszéki tudósításunk Bár a kéksisakos békefenntartók a hivatalos bejelentések szerint tegnap reggel nyolc órakor átvették a katonai felügyeletet Kelet-Szlavóniában, a térségben továbbra sem hallgatnak a fegyverek. Vinkovcit az elmúlt éjszaka többször támadták a szerb erők környező támaszpontjaikról. Gránátok és rakéták csapódtak be a Horvát Nemzeti Gárda állásaira is. Eszéken az éjszakai fegyverropogás után a Jugoszláv Néphadsereg baranyai egységei reggel a város északi kerületeit támadták. Nem sokkal fél 12 előtt lövedékek hullottak az alsóvárosra is, ezért Eszéken általános riadót rendeltek el. Kelet-Szlavónia horvát ellenőrzés alatt álló településein az ellátás kielégítő, az emberek az ismétlődő támadások ellenére is reménykednek a teljes fegyvernyugvás eljövetelében. Bizodalmukat növeli a JH pélmonostori katonai parancsnokságának közleménye, mely szerint az egykori szövetségi és a szerb alakulatok felkészültek a baranyai megszállt területek elhagyására. • Vujity Tvrtko Az Azi kérdése Melescanu látogatása előtt Mikor mond Budapest igazat? Bukaresti tudósítónktól Teodor Melescanu külügyi államtitkár hétfőn kezdődő budapesti tárgyalásai előtt a román kormánypárt lapja, az Azi kijelöli számára, mit kell megkérdeznie budapesti partnereitől: Magyarországon ki és mikor mond igazat; kit szolgálnak a budapesti politikai körök csúsztatásai; miért akarja Magyarország elhitetni a világgal azt, hogy tartania kell Romániától? A kormánypárt lapja nem hiszi, hogy Teodor Melescanut őszinte szándékkal hívták meg Budapestre. Szerinte „inkább arról van szó, hogy a magyar vezetőség propagandacélokat követ. Azt a látszatot akarja kelteni Nyugat-Európa előtt, hogy a romániai magyar kisebbség kérdésében tanúsított »merev« román álláspont ellenére nyitott marad a párbeszéd előtt, másrészt pedig enyhíteni kívánja azt a zavaró és kellemetlen képet, amely kialakult róla a világban, az arcátlanság határát súroló igyekezettel szorgalmazott románellenes támadásai nyomán”. A külügyi szóvivő után a lap is kritizálja Jeszenszky Géza londoni beszédét, amelyben „azzal vádolta a román rendszert, hogy hisztérikusan reagál a magyar kisebbség jogvédő akcióira, továbbá azt igyekezett kétszínűen bizonygatni, hogy Magyarország azt az elvet vallja, miszerint egy ország demokratizálódását a kisebbségekkel szembeni politikája tükrében kell nézni, és ennek megfelelően kell számára a gazdasági támogatást is nyújtani”. Londonban azonban jól tudják, hogy a magyarországi kisebbségek, közöttük a románok több ízben is hivatalosan tiltakoztak, mert minimális jogokat nem kaptak meg; hogy a türelmetlen fajgyűlölet pokollá teszi a cigányság életét, hogy az idegengyűlölet otthonosan érzi magát az országban, amely a közép- és kelet-európai demokrácia zászlóvivőjének kiáltotta ki magát. ■B.T. Panama — Petre Roman-módra Bukaresti tudósítónktól Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy Petre Roman, a kormánypárt vezetője elkerülheti a büntetőjogi felelősségre vonást. A miniszterelnökként kifejtett tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság ugyanis a kormányfői székből történő kiválását követő időszakban számos visszaélésre, törvénytelen rendelkezésre derített fényt. Legfrissebb jelentésében most éppen azt tárta a nyilvánosság elé, hogy a kormány fejeként egyben valóságos lakáspanamák szervezője is volt, az egykori kommunista nómenklatúra villáit utalta ki kénye-kedve — és természetesen az érdekeltek anyagi lehetősége — szerint. Ezek a fényűző, általában 8-10 szobás kertes házak eredetileg szolgálati lakásnak számítottak, ám Petre Roman egyetlen tollvonással bérleti lakásokká változtatta azokat. Jelentésében a parlamenti bizottság kiváló érzékkel alapoz a közvélemény érzékenységére egy olyan városban, ahol krónikus a lakáshiány. A dokumentum tudniillik leszögezi: a villákat, fényűző lakásokat nem hajléktalanok vagy szűkös körülmények között élők kapták, hanem kizárólag olyan személyek, akik jó lakások helyett még jobbat akartak. A parlamenti vizsgálóbizottság felszólítja a legfelsőbb bíróságot, haladéktalanul vizsgálja ki a törvényszegéseket, és vonja felelősségre a vétkeseket. Bogdán Tibor 1992. május 16., szombat Öt elnök távolmaradt a FÁK taskenti csúcsáról Aláírták a biztonsági szerződést Tudósítónk jelenti Taskentből_______ A Független Államok Közösségének eddigi csúcstalálkozói közül a legeredményesebbnek nevezte Borisz Jelcin az elnökök tegnap Taskentben lezajlott randevúját. Az elégedettség, amely nemcsak az orosz államfőt, hanem a tanácskozás után megtartott sajtótájékoztató többi résztvevőjét is jellemezte, elsősorban annak szólt, hogy a hétórás tárgyalás alatt 13 dokumentumot, köztük a legfontosabbnak tartott, a kollektív biztonságról szóló megállapodást is sikerült elfogadtatni. Árnyoldala a tanácskozásnak, hogy a dokumentumot csak hat tagország, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkménia és Örményország parafálta, és nem tudtak megállapodni az államközösség legégetőbb problémáiról, például az egykori Szovjetunió vagyonának felosztásáról, a közös fegyveres erők finanszírozásáról sem. Rövid jegyzőkönyvben rögzítették az európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentéséről megkötött szerződés teljesítésének elveit, és megállapodtak az államközösségi katonai megfigyelők, békefenntartó erők tevékenységéről. Az elnökök és a velük párhuzamosan ugyancsak ülésező kományfők közösen vitatták meg a FÁK pénzügyi helyzetét, valamint ehhez kapcsolódóan a különböző nemzeti valuták bevezetésével járó problémákat. A taskenti csúcstalálkozó nemcsak eredményességével, hanem összefogottságával is különbözött az előzőektől. A napirend nagy részét már a nap első felében megvitatták, megegyeztek például a légtér, az űrkutatás, infrastruktúra közös használatáról, dokumentumot írtak alá az államközösség határőrségéről, és vállalták a vegyi fegyverekről kötött nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeket. A tanácskozás súlyát persze némiképpen csökkenti, hogy valójában csak nagy jóindulattal lehet az „államfői” jelzővel illetni. A FÁK 11 tagországa közül ugyanis ötnek az elnöke nem jött el Taskentbe. Leonyid Kravcsuk ukrán vezető például Vitold Fokin kormányfőt küldte el maga helyett. A hivatalos indok szerint az elnököt finn kollégájának kijevi látogatása tartotta otthon, ám döntése bizonyos mértékben azt is tükrözi, milyennek látja az ukrán vezetőség az államközösség perspektíváit. A moldovai elnök, Mircea Snegur nem is titkolta: ő elsősorban politikai megfontolásokból, mindenekelőtt a Dnyeszter menti válság ügyében kialakult moldovai—orosz vita miatt maradt távol. Erről tanúskodik a moldovai delegáció nyilatkozata is, amely a FÁK „bizonyos tagországait” az ország belügyeibe való beavatkozással vádolja. A csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón Jelcin az elnökök távollétével magyarázta, hogy a dokumentumok egy részét nem írta alá minden államközösségi tagország képviselője. A kollektív biztonsági szerződésről szólva kijelentette: akadt olyan küldöttség, amelynek egyszerűen nem volt meghatalmazása ilyen átfogó megállapodást parafáin. A szokatlanul beszédes orosz államfő a tudósítók kérdéseire válaszolva nem fukarkodott a kategorikus kijelentésekkel. A Szovjetunió helyreállítását célzó törekvéseket butaságnak nevezte, és határozottan síkraszállt amellett, hogy oszlassák fel az orosz népképviselői kongresszust, mivel szerinte ez a tömegek akarata. Jelcin kritikájából kijutott Mihail Gorbacsovnak is. A volt szovjet elnök az orosz államfő szavai szerint Chicagóban öndicsérő nyilatkozatokat tett, és arról beszélt, hogy készülő könyvének egyik fejezetében a még előttünk álló Gorbacsov-korszakról ír. A szovjet elnök lemondása után 9 órát tárgyaltak négyszemközt, és akkor Gorbacsov becsületszavát adta: nem tér vissza többé a politikába — mondta Jelcin, nem minden rosszallás nélkül. • Poór Csaba