Magyar Hírlap, 1992. május (25. évfolyam, 115-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

2MAGYAR HÍRLAP MTI Szerb—horvát titkos paktum Boszniáról? Szerbia és Horvátország már ta­valy év végén megállapodott Bosz­nia-Hercegovina felosztásában — ezt a saját értesülést közölte pénte­ken a The Independent című brit lap meg nem nevezett nyugati források­ra hivatkozva. Az újság szerint Fran­­jo Tudjman horvát elnök magánbe­szélgetésekben fejtegette, hogy „Bosznia Horvátország és Szerbia közti felosztásának van értelme, és meg kell csinálni”. Tudjman azt állí­totta, hogy a felosztás „kölcsönös megállapodás alapján történik majd”. A közös felosztás tervét hivatalo­san mind Zágrábban, mind Belgrád­­ban azóta is keményen cáfolják, ám még a múlt héten is titkos szerb— horvát tárgyalások voltak az auszt­riai Grazban erről a kérdésről — írta a The Independent. Londonban és Brüsszelben azt mondták az újság tudósítóinak, hogy napirendre került Szerbia külföldi vagyonának esetle­ges befagyasztása, szankció gyanánt. Erre a lehetőségre utal az is, hogy Szerbia gyors ütemben vonja ki tar­talékait a londoni bankokból — írta a The Independent. A The Daily Telegraph pénteki vezércikke szerint „ideje abbahagyni a szócséplést Jugoszlávia ügyében”. Noha a konfliktusban részes minden fél bűnös legalábbis provokációban, a brutális igazság az, hogy Szerbia hódító háborút vív Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, és célja sokkal több, mint csak felszabadítani a szerb kisebbségeket. Az EK képte­len volt megállítani a háborút. Mi­közben a szerb tüzérség egymás után lövi porrá a városokat, és civilek ez­reit mészárolják le, a Közös Piac po­litikája kezdettől fogva csupán üres tetszelgés, amelyet Milosevic elnök méltán értelmezett az agresszióba való belenyugvásnak — írta a lap. — A szerbek megnyerték a hábo­rút. A második világháború óta első ízben új területi állam alakul Európá­ban fegyveres erőhatalom által, fel­forgatva a sok száz éves települési rendet. Ez vészjósló precedens. Va­lószínűtlen, hogy bármi, ami keve­sebb a katonai erőnél, visszariaszt­hatta volna Milosevic rendszerét. Mindez komoly intés azoknak, akik hisznek az új világrendben, vagy fel­tételezik, hogy kollektív szervezetek, például az EK, vagy az ENSZ fenn­tarthatják a nemzetközi rendszert. A világ továbbra is veszélyes és bi­zonytalan hely. Tényleges rendre ak­kor lehet számítani, ha a nagyhatal­mak határozott politikát fogadnak el, és utána besorozzák támogatónak a nemzetközi szervezeteket. Mást fel­tételezni veszélyes öncsalás — írta a lap. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszternek azért kellett tá­voznia, mert politikája a Bosznia el­leni szerb agresszió egyik előidéző­jévé vált — írta Leopold Unger, a neves, külföldön élő lengyel újságíró a Gazeta Wyborcza című varsói lap­ban megjelent elemzésében. Úgy vélte, hogy Genscher erőltette ki az Európai Közösség rosszul előkészí­tett diplomáciai elismerését Horvát­ország és Szlovénia számára, ezzel rávéve Bosznia-Hercegovinát azok követésére. — Szarajevó elsietve je­lentette be függetlenségét, ezzel mintegy kiváltva a szerbek támadá­sát — írta. A szerző élesen bírálta az egész Nyugat viszonyát a jugoszláv vál­sághoz. Rámutatott arra, hogy az ENSZ-nek sem alapja, sem lehetősé­ge nincs a hatékony beavatkozásra, az EK pedig nagykövetei Belgrádból való visszahívását éppen akkor ren­delte el, amikor a legnagyobb szük­ség lenne ott rájuk. Az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekez­let kizárta Belgrád képviselőit a ju­goszláv probléma megvitatásából. Ha figyelembe veszük, hogy elkerül­hetetlen a vita Koszovó jövőjéről és a szerbiai albánokról, valamint a vaj­dasági magyarokról, az ötlet, hogy ezeket a kérdéseket Belgrád részvé­tele nélkül vitassák meg, az aberrá­cióval határos. Az EBEÉ, ahol egy­hangú döntés szükséges, gyakorlati­lag béna, és képtelen bármilyen reá­lis akcióra. Kérdéses, hogy a NATO esetleges katonai beavatkozására mi­ként reagálnának az oroszok, melles­leg a franciák, de mások sem akar­nak hallani ilyesmiről — írta. Szo­morú végkövetkeztetés: Európa nem rendelkezik semmilyen lehetőséggel, hogy katonailag lépjen fel a stabilitá­sát veszélyeztető konfliktusok ellen, nem is beszélve már a kontinens egyes országainak stabilitásáról... Segélyesély Washingtoni tudósítónktól Egyre kevesebb az esély rá, hogy Bush elnök képes lesz megtartani Borisz Jelcinnek tett ígéretét, és át­nyújtja az orosz elnöknek a segély­­csomagot a jövő havi, washingtoni csúcstalálkozón. A képviselők leg­alább egynegyede megfogadta: mindaddig nem engedi kifizetni az oroszoknak a segélyt, amíg Bush el­nök alá nem írja a belföldi munkaal­kalmakról és a munkanélküli-segély­ről szóló törvényeket. Jesse Helms szenátor, a külügyi bizottság tagja azt mondta, a szenátoroknak realis­táknak kell lenniök, és a valóság az, hogy az amerikaiak többsége nem támogatja a külföldi segélyeket. A bizottság ennek ellenére jóváhagyta a 24 milliárd dolláros segélycsoma­got. A bankügyekkel, mezőgazda­sággal és kereskedelemmel foglalko­zó bizottságoknak is rá kell tenniök a kézjegyüket, miközben egyre növek­szik a terv demokrata párti ellenfe­leinek a száma. Legalább 50 szená­tor hajlik arra, hogy a volt szovjet köztársaságok semmilyen körülmé­nyek között se kapjanak amerikai anyagi támogatást. . R. Zs. KÜLFÖLD Holland békefenntartók készülnek Kambodzsába Hollandia 896 személyt küld a közeljövőben Kambodzsába az ENSZ békefenntartó erői kötelékében. A kiküldöttek egy cso­portját arról oktatják, milyen kígyófélékkel találkozhatnak a kambodzsai dzsungelban FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Holnap: külügyminisztercsere Németországban MH-háttér Több közös vonása is van az 56 esztendős Klaus Kinkelnek, az NSZK új külügyminiszterének elő­dével, a hivatalából holnap távozó Hans-Dietrich Genscherrel. Akár­csak a német diplomáciát 18 évig irányító Genscher, Kinkel is a belső kérdésekkel foglalkozó miniszteri posztról került a külügyi tárca élére. Mindketten a liberális párt tagjai, s Kinkel is osztja mesterének hitvallá­sát: a külpolitikában nagyon fontos a folyamatosság, a kiszámíthatóság. Ugyanakkor Kinkel számára a csak­nem két évtizeddel ezelőtti Gen­­schertől eltérően nem mélyvíz az új tisztség: jártas a külügyekben, mivel 1974—79 között a minisztérium irá­nyítási, majd tervezési csoportfőnö­keként dolgozott. A jogi végzettségű politikus azt megelőzően a belügy­miniszter személyi titkára és a mi­niszteri kabinetiroda vezetője volt. Majd megszakította külügyi pálya­futását, a Szövetségi Hírszerző Szol­gálat elnöki székét foglalta el, 1982- től pedig az igazságügyi államtitkár posztját töltötte be. Tavaly lépett egy grádiccsal feljebb, akkor nevez­ték ki igazságügy-miniszternek. Ez a pozíció a német egyesítést követően reflektorfénybe került, hi­szen az egykori NDK-ban — a szö­vetségi köztársaság új tartományai­ban — meg kellett teremteni a jog­állami berendezkedést. Az igazság­ügyi apparátus sok konfliktussal ter­helt átszervezésekor Kinkel nem csatlakozott a mindenáron tisztogat­ni akarókhoz. A felelősségrevoná­­sok körül kibontakozott jogértelme­zési vitában nem a politikai szem­pontokat sorolta az első helyre, s ter­mészetesnek tartotta, hogy a polé­miát az Alkotmánybíróság döntse el. Pontosan értette például, hogy a volt NDK hírszerzőinek bíróság­­elé állí­tása, annak megállapítása, hogy jó vagy a rossz ügyet szolgáltak, erő­sen támadható. Kinkel neve az utóbbi hetekben is sokat forgott a köztudatban. Még mielőtt az államot évtizedek óta ret­tegésben tartó Vörös Hadsereg Frakció (RAF) fegyverszüneti aján­lata megérkezett volna, a miniszter megfontolásra ajánlotta, hogy né­hány terroristát börtönbüntetése le­töltése előtt szabadon bocsássanak. Akadtak, akik még a lehetőség meg­­csillantását is zokon vették, mond­ván, a kíméletlen vabosoknak tettei­kért a lehető legszigorúbban bűn­hődniük kell. Kinkel tervét még saját pártja és az ellenzéki szociáldemokraták sem támogatták fenntartás nélkül, egye­dül a humanitárius megfontolásokra mindig érzékeny zöldek helyeseltek lelkesen. Ám a RAF nyilatkozata, mely szerint egyelőre nem folytatja gyilkos hadjáratát a hatalom gyűlölt jelképei, a vezető politikusok, üzlet­emberek ellen, Kinkelt igazolta. Okos gesztussal az állam többet ér­het el, mint a fejvadászattal, s az in­dokolatlanul kemény fogva tartási körülményekkel. A start a külügyek irányításához Kinkel önhibáján kívül nem volt túl szerencsés. Ugyan nem akarta kiütni a nyeregből a „24­ órás minisztert”, Irmgard Schwatzert, de amikor a szabaddemokrata frakció nem fo­gadta el az elnökség döntését, s Genscher tisztségét Kinkelnek aján­lotta fel, a politikus engedett elvba­rátai unszolásának. Kollégái a bonni külügyminisz­tériumban eltöltött évei során kelle­mes személyiségnek ismerték meg, távol áll tőle az intrika, a kevély­ség. Németország egységének vissza­állítása óta, elsősorban a Keresz­tényszociális Unióban, felerősödtek a német külpolitka újraértelmezését sürgető hangok, amelyek szerint meg kell szabadulni az álszerény­ségtől, a szomszédok érzékeny­ségének túlzott, túlhaladott tisztele­tétől. Tetszik vagy sem, az új em­bernek szembe kell néznie ezzel a kihívással. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Nem kizárólag a rá ne­­hezdő nyomás miatt. Genscher bri­liáns teljesítményét már csak a gyö­keresen megváltozott európai kör­nyezet miatt is nehéz lesz megis­mételni. De Kinkel már azzal is nagy érdemeket szerezne, ha elődje nyomdokain haladna, s az új kör­nyezetben, a megváltozott Német­ország képviseletében ugyanolyan határozottan utasítaná el az erőfi­togtatásra épülő politikát. • Karcagi Katalin Magyarországon lesznek kárpátaljai diákok (MTI) A magyarországi alapítvá­nyok felajánlásával élve, a Kárpát­aljai Magyarok Kulturális Szövet­sége és a Kárpátaljai Magyar Peda­gógusszövetség az idén is felvételt hirdet a nemzetközi előkészítő in­tézetbe. Olyan fiatalok jelentkezé­sét várják, akik a diploma meg­szerzése után szülőföldjükön, Kár­pátalján kamatoztatják majd tudá­sukat és hozzáértően képviselik az itt élő magyarok érdekeit. Amennyiben a jelentkezők tanul­mányaik során meggondolják ma­gukat és szeretnének Magyarorszá­gon letelepedni, szögezi le a Kár­páti Igaz Szó című lapban közzé­tett felhívás, a rájuk költött pénz­összegeket, ami több százezer fo­rintot tesz ki, visszafizetik az ala­pítványoknak, a további támoga­tást pedig megvonják tőlük. A vizsgákra június végén kerül sor Ungváron a Dayka Gábor középis­kolában. Világhíradó Samir méltatlankodó nyilatkozata (MTI) Az izraeli miniszterelnök egy pénteken megjelent interjújá­ban szemére vetette az Egyesült Államoknak, hogy rá akarja kény­szeríteni országát az 1967-es hatá­rok mögé való visszatérésre. Újból leszögezte, hogy elutasít bármilyen visszavonulást az akkori háború­ban megszállt területekről. A Haa­­rec című független izraeli lapnak nyilatkozó Jichak Samir szerint az amerikai álláspont „nem új, mindig is visszavonulásra akartak minket késztetni a 67-es határok mögé, de most el vannak szánva arra, hogy ezt keresztülvigyék, míg korábban a tárgyalásokra helyezték a hang­súlyt”. A kormányfő hozzátette, hogy a mostani béketárgyalásokon egyébként sincs napirenden a vég­leges közel-keleti rendezés, azok csak egy közbülső megoldással foglalkoznak, s ami a véglegeset il­leti, izraeli részről majd az utódai feladata lesz. Thatcher kirohanása az Európai Közösség ellen (MH) Margaret Thatcher, volt brit miniszterelnök tegnap Hágában, vezető üzletemberek számára ren­dezett konferencián, hevesen tá­madta az Európai Közösséget, amely szerinte „bizonytalanságot, munkanélküliséget és nemzetiségi konfliktusokat” idézhet elő, ha központi vezető szerveit nem fosztják meg végrehajtó­ hatalmuk jelentős részétől. A volt brit kor­mányfő attól is félti a közösséget, hogy túlzott mértékben érvénye­sülhet keretein belül Németország ereje. Véleménye feltűnő ellentét­ben áll II. Erzsébet angol királynő­nek a strasbourgi Európai Parla­­mentban kifejtett gondolataival, melyek a kormány politikáját visszhangozták. Az egyesült Euró­pát Thatcher nem ellenzi, a közös­ség kiterjesztését is szorgalmazza, de a tagországok szuverenitását lát­ja veszélyeztetve, ha a bürokrácia túl nagy hatalomra tesz szert. Azonnali tűzszünet Szarajevóban ENSZ-közvetítéssel azonnali tűz­szünetben sikerült megállapodni a Bosznia-Hercegovinában szemben álló felek között. A hírt az ENSZ-bé­­kemisszió Szarajevóban tartózkodó szóvivője jelentette be pénteken a bosnyák fővárosban. Fred Eckhard szerint mind a szerbek, mind a hor­­vátok, illetve a mohamedánok elfo­gadták az azonnali fegyvernyugvás feltételeit, beleértve Szarajevó ágyú­zásának beszüntetését is. Román EK-társulás még az év végén? Bukaresti tudósítónktól__________ Románia talán az év végén aláír­hatja az Európai Gazdasági Közös­séggel a társulási szerződést — véle­kedett Robert Jarrett, a testület Infor­mációs és Sajtóigazgatóságának el­nöke, aki Bukaresti látogatása alkal­mával interjút adott a Romania Libe­­rának. A dokumentum azonban leg­feljebb csak 1994 végén léphet élet­be — tette nyomban hozzá. Vélemé­nye szerint Romániában az átmeneti időszak meglehetősen hosszúra nyú­lik, 10-15 évet is felölelhet. Beismer­te, az EK mindeddig kiváló politikát folytatott Romániával szemben, hi­szen nem voltak nyilvánvalóak az országban a demokratizálódás, a piacgazdálkodásra való áttérés jelei. A nyugat-európai gazdasági szerve­zet és Románia kapcsolatai a kezdeti időszakban asszimetrikusak lesznek, a román áruk kapnak nagyobb vám­­kedvezményt, a nyugati termékek ugyanis versenyképtelenné tennék a belföldi piacon a román árukat. ■ B.T. Nyugat-Hercegovina horvát fennhatóság alatt Nambiart is fogva tartották Újvidéki tudósítónktól Az eddigi legvéresebb ütközetek zajlottak le péntekre virradóra Szara­jevóban. Belgrádi források szerint a muzulmán egységek száznál több tagja vesztette életét, ezzel szemben a zágrábi rádió azt állítja, hogy a szerb szabadcsapatok súlyos veresé­get szenvedtek. Bármelyik hírforrás­nak adunk is hitelt, annyi bizonyos, hogy a boszniai főváros lakossága újabb pokoli éjszakát élt át, a lövöl­dözés nappal is folytatódott. Tegnap délután még lángolt a me­zőgazdasági egyetem épülete és még néhány épülettömb. A boszniai el­nökség szünet nélkül ülésezik, de még mindig nem tudni, hogy Izetbe­govic elnök mikor találkozik Kostic­­cal, a régi jugoszláv államelnökség alelnökével, akivel a szövetségi had­sereg távozásáról tárgyalnak. A leg­utóbbi találkozót azért mondták le, mert a köztársasági erők állítólag merényletet szerveztek Kostic ellen, erről Belgrádban külön közleményt is kiadtak. Ugyanakkor a boszniai el­nök tegnap hajszál híján életét vesz­tette, amikor egy orvlövész belőtt az irodájába, és a golyó az íróasztalát találta el. Szerencsére az elnök nem tartózkodott bent. Veszélybe sodró­dott Nambiar tábornok, a békeerők főparancsnoka és húsz katonája is. Őket szerb fegyveresek tartóztatták fel Szarajevó nyugati részében. Még a délutáni órákban sem szabadultak ki. Tudósítók szerint a város kísérte­ties látványt nyújt, üszkös romok lát­hatók, az emberek nem merészked­nek elő a pincékből, és napok óta éheznek, a bosnyák erőknek még nem sikerült felszabadítaniuk a repü­lőteret, hogy elindulhassanak Szara­jevó felé a külföldi segélyszállító re­­pülgépek. A Száva mentén a jelekből ítélve tovább tart a muzulmán—horvát erők offenzívája. A zágrábi rádió szerint csapataik előrenyomulnak, és többfelé megfutamították a szerb erőket. A támadás miatt is sokan de­zertálnak a szövetségi hadseregből. • Kovács István Eszéki tudósításunk Bár a kéksisakos békefenntartók a hivatalos bejelentések szerint teg­nap reggel nyolc órakor átvették a katonai felügyeletet Kelet-Szlavóni­ában, a térségben továbbra sem hall­gatnak a fegyverek. Vinkovcit az el­múlt éjszaka többször támadták a szerb erők környező támaszpontja­ikról. Gránátok és rakéták csapódtak be a Horvát Nemzeti Gárda állásai­ra is. Eszéken az éjszakai fegyverropo­gás után a Jugoszláv Néphadsereg baranyai egységei reggel a város északi kerületeit támadták. Nem sok­kal fél 12 előtt lövedékek hullottak az alsóvárosra is, ezért Eszéken álta­lános riadót rendeltek el. Kelet-Szla­vónia horvát ellenőrzés alatt álló te­lepülésein az ellátás kielégítő, az em­berek az ismétlődő támadások elle­nére is reménykednek a teljes fegy­vernyugvás eljövetelében. Bizodal­­mukat növeli a J­H pélmonostori katonai parancsnokságának közle­ménye, mely szerint az egykori szö­vetségi és a szerb alakulatok felké­szültek a baranyai megszállt terüle­tek elhagyására. • Vujity Tvrtko Az Azi kérdése Melescanu látogatása előtt Mikor mond Budapest igazat? Bukaresti tudósítónktól Teodor Melescanu külügyi állam­titkár hétfőn kezdődő budapesti tárgyalásai előtt a román kormány­párt lapja, az Azi kijelöli számára, mit kell megkérdeznie budapesti partnereitől: Magyarországon ki és mikor mond igazat; kit szolgálnak a budapesti politikai körök csúsztatá­sai; miért akarja Magyarország elhi­tetni a világgal azt, hogy tartania kell Romániától? A kormánypárt lapja nem hiszi, hogy Teodor Melescanut őszinte szándékkal hívták meg Budapestre. Szerinte „inkább arról van szó, hogy a magyar vezetőség propagandacélo­kat követ. Azt a látszatot akarja kel­teni Nyugat-Európa előtt, hogy a ro­mániai magyar kisebbség kérdésé­ben tanúsított »merev« román állás­pont ellenére nyitott marad a párbe­széd előtt, másrészt pedig enyhíteni kívánja azt a zavaró és kellemetlen képet, amely kialakult róla a világ­ban, az arcátlanság határát súroló igyekezettel szorgalmazott románel­lenes támadásai nyomán”. A külügyi szóvivő után a lap is kritizálja Je­szenszky Géza londoni beszédét, amelyben „azzal vádolta a román rendszert, hogy hisztérikusan reagál a magyar kisebbség jogvédő akciói­ra, továbbá azt igyekezett kétszínűen bizonygatni, hogy Magyarország azt az elvet vallja, miszerint egy ország demokratizálódását a kisebbségekkel szembeni politikája tükrében kell nézni, és ennek megfelelően kell számára a gazdasági támogatást is nyújtani”. Londonban azonban jól tudják, hogy a magyarországi ki­sebbségek, közöttük a románok több ízben is hivatalosan tiltakoztak, mert minimális jogokat nem kaptak meg; hogy a türelmetlen fajgyűlölet po­kollá teszi a cigányság életét, hogy az idegengyűlölet otthonosan érzi magát az országban, amely a közép- és kelet-európai demokrácia zászló­vivőjének kiáltotta ki magát. ■B.T. Panama — Petre Roman-módra Bukaresti tudósítónktól Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy Petre Roman, a kor­mánypárt vezetője elkerülheti a büntetőjogi felelősségre vonást. A miniszterelnökként kifejtett tevé­kenységét ellenőrző parlamenti bi­zottság ugyanis a kormányfői szék­ből történő kiválását követő idő­szakban számos visszaélésre, tör­vénytelen rendelkezésre derített fényt. Legfrissebb jelentésében most éppen azt tárta a nyilvános­ság elé, hogy a kormány fejeként egyben valóságos lakáspanamák szervezője is volt, az egykori kom­munista nómenklatúra villáit utalta ki kénye-kedve — és természete­sen az érdekeltek anyagi lehetősé­ge — szerint. Ezek a fényűző, álta­lában 8-10 szobás kertes házak ere­detileg szolgálati lakásnak számí­tottak, ám Petre Roman egyetlen tollvonással bérleti lakásokká vál­toztatta azokat. Jelentésében a parlamenti bizott­ság kiváló érzékkel alapoz a köz­vélemény érzékenységére egy olyan városban, ahol krónikus a la­káshiány. A dokumentum tudniil­lik leszögezi: a villákat, fényűző lakásokat nem hajléktalanok vagy szűkös körülmények között élők kapták, hanem kizárólag olyan sze­mélyek, akik jó lakások helyett még jobbat akartak. A parlamenti vizsgálóbizottság felszólítja a legfelsőbb bíróságot, haladéktalanul vizsgálja ki a tör­vényszegéseket, és vonja felelős­ségre a vétkeseket. Bogdán Tibor 1992. május 16., szombat Öt elnök távolmaradt a FÁK taskenti csúcsáról Aláírták a biztonsági szerződést Tudósítónk jelenti Taskentből_______ A Független Államok Közösségé­nek eddigi csúcstalálkozói közül a legeredményesebbnek nevezte Bo­risz Jelcin az elnökök tegnap Tas­­kentben lezajlott randevúját. Az elé­gedettség, amely nemcsak az orosz államfőt, hanem a tanácskozás után megtartott sajtótájékoztató többi résztvevőjét is jellemezte, elsősorban annak szólt, hogy a hétórás tárgyalás alatt 13 dokumentumot, köztük a legfontosabbnak tartott, a kollektív biztonságról szóló megállapodást is sikerült elfogadtatni. Árnyoldala a tanácskozásnak, hogy a dokumentumot csak hat tag­ország, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türk­­ménia és Örményország parafálta, és nem tudtak megállapodni az állam­közösség legégetőbb problémáiról, például az egykori Szovjetunió va­gyonának felosztásáról, a közös fegyveres erők finanszírozásáról sem. Rövid jegyzőkönyvben rögzítet­ték az európai hagyományos fegy­verzetek és fegyveres erők csökken­téséről megkötött szerződés teljesíté­sének elveit, és megállapodtak az ál­lamközösségi katonai megfigyelők, békefenntartó erők tevékenységéről. Az elnökök és a velük párhuzamo­san ugyancsak ülésező kom­ányfők közösen vitatták meg a FÁK pénz­ügyi helyzetét, valamint ehhez kap­csolódóan a különböző nemzeti va­luták bevezetésével járó problémá­kat. A taskenti csúcstalálkozó nem­csak eredményességével, hanem összefogottságával is különbözött az előzőektől. A napirend nagy részét már a nap első felében megvitatták, megegyeztek például a légtér, az űr­kutatás, infrastruktúra közös haszná­latáról, dokumentumot írtak alá az államközösség határőrségéről, és vállalták a vegyi fegyverekről kötött nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeket. A tanácskozás súlyát persze némi­képpen csökkenti, hogy valójában csak nagy jóindulattal lehet az „ál­lamfői” jelzővel illetni. A FÁK 11 tagországa közül ugyanis ötnek az elnöke nem jött el Taskentbe. Leo­­nyid Kravcsuk ukrán vezető például Vitold Fokin kormányfőt küldte el maga helyett. A hivatalos indok sze­rint az elnököt finn kollégájának ki­jevi látogatása tartotta otthon, ám döntése bizonyos mértékben azt is tükrözi, milyennek látja az ukrán ve­zetőség az államközösség perspektí­váit. A moldovai elnök, Mircea Sne­­gur nem is titkolta: ő elsősorban po­litikai megfontolásokból, mindenek­előtt a Dnyeszter menti válság ügyé­ben kialakult moldovai—orosz vita miatt maradt távol. Erről tanúskodik a moldovai delegáció nyilatkozata is, amely a FÁK „bizonyos tagorszá­gait” az ország belügyeibe való be­avatkozással vádolja. A csúcstalál­kozót követő sajtótájékoztatón Jelcin az elnökök távollétével magyarázta, hogy a dokumentumok egy részét nem írta alá minden államközösségi tagország képviselője. A kollektív biztonsági szerződésről szólva kije­lentette: akadt olyan küldöttség, amelynek egyszerűen nem volt meg­hatalmazása ilyen átfogó megállapo­dást parafáin. A szokatlanul beszédes orosz ál­lamfő a tudósítók kérdéseire vála­szolva nem fukarkodott a kategori­kus kijelentésekkel. A Szovjetunió helyreállítását célzó törekvéseket bu­taságnak nevezte, és határozottan síkraszállt amellett, hogy oszlassák fel az orosz népképviselői kong­resszust, mivel szerinte ez a tömegek akarata. Jelcin kritikájából kijutott Mihail Gorbacsovnak is. A volt szovjet elnök az orosz államfő sza­vai szerint Chicagóban öndicsérő nyilatkozatokat tett, és arról beszélt, hogy készülő könyvének egyik feje­zetében a még előttünk álló Gorba­­csov-korszakról ír. A szovjet elnök lemondása után 9 órát tárgyaltak négyszemközt, és akkor Gorbacsov becsületszavát adta: nem tér vissza többé a politikába — mondta Jelcin, nem minden rosszallás nélkül. • Poór Csaba

Next