Magyar Hírlap, 1993. március (26. évfolyam, 50-61. szám)

1993-03-13 / 61. szám

1993. március 13., szombat Megéri-e könyvesboltot nyitni? Magyarországon közel hatszáz könyvesbolt volt, amelyeket a négy vállalat működtetett: vidéken a Művelt Népnek volt háromszáz üzlete és az ÁFÉSZ-ek üzemeltettek körülbelül száznyolcvan könyesboltot, Budapesten pedig az Állami Könyvterjesztő működtetett közel kétszáz elárusítóhelyet, míg a Téka látott el mintegy negyven boltot. Az ÁFÉSZ­ üzleteket nem privatizálták, de számuk egyre csökken, igyekeznek nagyobb hasznot hajtó tevékenységek számára kiadni az üzlethelyiségeket. Arról nincs pontos adatunk, hogy hány könyvesbolt szűnt meg vagy váltott profilt az országban. Azt azonban tudjuk, hogy az AKV ötvennégy könyvesboltja került új tulajdonos kezébe az előprivatizáció során, s a Téka boltjai közül eddig húszat privatizáltak. A legnagyobb hiba az volt, hogy az előprivatizációs törvény nem tett különbséget például a húsbolt, az ABC és a könyvesbolt között - érté­keli a könyvesboltok priatizációjá­­nak folyamatát Kocsis András, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének elnökhelyet­tese. Pedig a könyvesszakma egy sa­játos, más feltételekkel, más futami­dőkkel dolgozó rendszer, mint pél­dául az élelmiszer vagy ruhakereske­delem. A legtöbb bolt állami tulaj­don volt, amelyet az állami terjesztő vállaltok béreltek, és többnyire csu­pán határozatlan időre szóló bérleti jogukat bocsátotta az Állami Va­gyonügynökség versenytárgyalásra. Az üzleteket most birtokló vagy ke­zelő önkormányzatnak jogában áll meghatározni, hogy a bolt az elkö­vetkező öt évben továbbra is köny­vesboltként üzemel-e. Ezt többnyire kikötik, de arról nem szól semmifé­le rendelet, hogy ez pontosan mit jelent. Megtörténhet az is, hogy egy hatvanöt négyzetméteres boltban a bérlő ötvennyolc négyzetméteren batárárut tart, és a sarokba kitesz egy lektűrsorozatot. Az árveréseken ritkán jelentek meg a régi könyves­boltok dolgozói, mert nem volt annyi pénzük, hogy meg tudják vá­sárolni az üzletek bérleti jogát. Ezzel sok ember többéves, nagy szakmai tapasztalata ment kárba. Az új vál­lalkozók pedig — azok, akik eddig nem foglalkoztak könyvárusítással — nehezen tudnak eligazodni a könyvszakmában. Egy vidéki vállal­kozó például két—három naponta Pestre utazik áruért, és megveszi, amit épp akkor a piacon talál. Az ellátás és beszerzés nehézsége, átlát­hatatlansága sok vállalkozót eltán­toríthat attól a szándékától, hogy könyvesboltba fektesse a pénzét és energiáját. A törvényből fakadó és a szakér­telem eltékozlásával elkövetett hi­bát tetézte még egy nagy tévedés. Az előző évek során felhalmozódott hatalmas, többmilliárdos könyv­készletet hirtelen nyolcvan-kilenc­­ven százalékos árleszállítással ráön­­tötték a piacra. Ez kialakított egy új vásárlási szokást: a vevők arra vár­nak, hogy egy-két hét elteltével megjelenjék a piacon a leárazott könyv. Ez ellehetetleníti a háttér­ipar működését, ami visszahat a könyvértékesítésre és az esetleges vállalkozókedvre. Még egy nagy probléma terheli a könyvesboltok működését és ver­senyképességét: túlnyomó üzleti ha­talomra tett szert a sok pénzzel ren­delkező utcai terjesztés, amely most már diktálni is képes. Az utcai ter­jesztőhálózatok arra számítanak, hogy egy-egy könyvet két-három nap alatt eladnak. Természetesen ekkora népszerűségre csak a bestsel­lerek számíthatnak, s ez alakítja az utcai standok kínálatát. A nagy terjesztőhálózatok vagy a könyvesboltot bérlő vállalkozók vi­szont nem készpénzért, hanem többnyire negyvenöt-hatvan napos fizetési határidőre, bizományba vá­sárolnak. Nekik ugyanis készletez­niük kell, tartaniuk kell olyan könyveket is, amelyek nem fogynak el egy-két nap alatt. Ezért a köny­vesboltok behozhatatlanul hátrá­nyos helyzetben vannak az „utcá­hoz” képest. VITÉZY ZSÓFIA Az üzletek ára titok Budapesten kilenc, az országban összesen húsz boltot privatizáltak a Téka könyvterjesz­tő hálózat boltjai közül, tudtam meg Ronga Józseftől, a Könyvesház Kft. ügyvezető igazga­tójától. A boltok bérleti jogát az Állami Va­gyonügynökség értékesítette, egy-egy üzletre általában ketten, hárman jelentkeztek, attól függően, hogy a város, vagy az ország mely te­rületén található. Akadt olyan bolt, amelyet háromszor kellett meghirdetni, akadt, ahol csak egyetlen érdeklődő volt, például a ha­tármenti Vásárosnaményben. A kikiáltási árak, valamint az, hogy mennyiért keltek el a könyvesboltok, üzleti titok, amelyet az ügy­vezető igazgató sem volt hajlandó elárulni. Azt azonban elmondta, hogy a boltok ezután is könyvesboltként működnek majd, hiszen az önkormányzatok profilkötöttséget adtak ki, tehát öt évig csak külön engedéllyel lehet más profilt kialakítani. Ronga József Tatabá­nyán járva szomorúan tapasztalta, hogy volt könyvesboltjukban legkevésbé a könyvekkel foglalkoznak, mindössze két könyvesbolc van a boltban. De miután a tulajdonos megvette a boltot, ebbe már nincs beleszólásuk. B. E. Asztrológus. Negyven évéből eddig huszonkettőt szentelt tudományának. Újabban valami mással is foglalkozik: városatya lett. — Mi vitte az asztrológia felét — Anyám — laikusként — gyakran ej­tett el megjegyzéseket arról, hogy mi olvasha­tó ki a csillagképemből. Ezek a dolgok nem ér­dekeltek mélyen, de hatott rám misztikus va­rázsuk, titokzatosságuk. Az asztrológia iránti érdeklődésemet gimnazistaként egy nyári munkán fiatal könyvesbolti kollégám keltette fel előadásával, könyvtára megmutatásával, s azzal, amit leendő feleségemhez fűződő kap­csolatomról elmondott. Falni kezdtem a szak­­irodalmat, egy idő után azonban rádöbben­tem, hogy a könyvekből csak az alapokat tu­dom elsajátítani, a horoszkópok értelmezését nem , s ezért öt-hat éven keresztül egy idős asztrológushoz jártam. Később, az ő kérésére, 1977-től egészen a haláláig, 1984-ig én vettem át tanítványai oktatását a Buddhista Misszió­nál. — Érettségi után mihez kezdett? — Egy évtizeden át sok mindent csinál­tam, dolgoztam mint betanított autószerelő, raktáros, ámkihordó, felszolgáló, csapos, álta­lános iskolai tanár. Bármibe kezdtem is nem ment igazán jól, az asztrológiával viszont soha­sem voltak problémáim. 1978 óta csak ezzel foglalkozom. — Nem adódtak emiatt kellemetlenségei? — De igen. Gyakran neveztek fantasztá­nak vagy bolondnak. Sokan nem nézték jó szemmel, amit csinálok. 1986-ban fel is jelen­tett valaki, hogy engedély nélkül tanítok. En­nek s a Művelődési Minisztérium nyitottságá­nak köszönhetően — ahol megvizsgálták a tő­lem bekért tematikát — a Fővárosi Tanács művelődési főosztályától végül is engedélyt kaptam az asztrológia tanítására. Azt hiszem, egyetlenként az országban. — Kiket tanít és mire? — Eddigi huszonkét éves működésem alatt több száz, különböző korú és foglalkozású ta­nítványom volt. Négy éven át mindegyik év­folyamon heti egy alkalommal asztrológiát ok­tatok a maga teljességében, összefüggéseiben: orvosi asztrológiát, úgynevezett óra (vagy ese­mény) asztrológiát, karakterológiát, prevenci­ót, az emberi kapcsolatok analízisét, a termé­szetgyógyászat és az asztrológia kapcsolatát. Igyekszem a hallgatóimnak pszichológiai isme­reteket, viselkedéstechnikát s egyfajta világ­­szem­léletet, életgyakorlatot, morális tartást is átadni. Ars poeticám: útjelző tábla vagyok, nem több. — Mit kell tudni a jó asztrológusnak ? — Attól függően, hogy az asztrológiát az élet mely területén és mire akarja fölhasználni, sok mindenben kell otthon lennie. Az orvos­lástól, a biológiától kezdve a kémián, földraj­zon át a­ meteorológiáig, pszichológiáig. Én az asztrológia mellett körülbelül másfél évtizede az orvosi asztrológiában, a fitoterápiában (a gyógynövények tudományában) és a pszicho­lógiában is igyekszem elmélyedni. — A folyamatos önképzés, a tanítás, az ön­höz fordulókkal való konzultáció nyilván egész embert kíván. Miért vállalkozott mégis arra, hogy városatya legyen? — Gyerekkoromtól érdekelnek az embe­rek ügyes-bajos dolgai, fogadatlan prókátor­ként gyakran és szívesen álltam ki másokért. Mindamellett az asztrológusi hivatás is nyi­tottságot, közéleti érdeklődést kíván. (Az aszt­rológia mindig kapcsolatban állt a hatalom­mal. Az uralkodók, pápák, politikusok rend­szeresen kikérték-kikérik az asztrológusok ta­nácsait, esetleg maguk is kitanulják a „mester­séget”.) Politikai ambícióim sohase voltak. A „pályán” fideszes fiam indított el. Először a ke­rület országgyűlési képviselőjének választási kampányát segítettem, s utána indítottak el az önkormányzati választásokon. — Miből áll a munkája? — A XXII. kerület fideszes küldötteként részt veszek a kerület és a főváros küldöttgyű­lésén, s két egészségügyi és szociális bizottság valamint felügyelő tanács tevékenységében. Úgy érzem, ha a ciklusom alatt nem tettem mást, csak sikerült elősegítenem a világvi­szonylatban is szinte egyedülállónak számító alternatív természetgyógyászati klinika buda­pesti felállítását, már nem dolgoztam hiába.­­— Hiányzik-e valami az életéből? — Talán egy íróasztal, amelyen nyugodtan Kaló Jenő fotó: Isza Ferenc dolgozhatnék s egy nagyobb lakás. Feleségem­mel s három (21, 11 és 3 éves) fiammal egy ötvennyolc négyzetméteres lakótelepi lakás­ban élek. A terheim nem okoznak gondot. Alapjában elégedett ember vagyok. Tudom, honnan jövök és hová megyek. Mélységesen erős a hitem Istenben. Jézus és Krisna csodála­tos gondolatai mindenen átsegítenek... — Ön mit kapott az asztrológiától? — Isten léte számomra sohasem volt kér­déses, mindig rendelkeztem a hívő bizonyos­sággal. Az asztrológia még inkább bizonyossá tette, hogy jó úton járok, s rengeteget jelen­tett életfilozófiám, önismeretem formálódása és emberi kapcsolataim szempontjából. — Tulajdonképpen mi az asztrológia? — Nem tudomány, hanem világnézet. Egy út (a régiek királyi útnak nevezték) Isten, a transzcendens megismerés felé. A legősibb tit­kos tudás (a kabbalával, mágiával és az alkí­miával együtt). Szintézis, amelynek segítségé­vel meg lehet érteni a mind°nség és az egyes ember közötti kapcsolatot, a teremtést. Azt, hogy mi dolgunk a világon, s hogyan válha­tunk jobbá. A szimbólumok (a csillagképek és a bolygók jelei) arról beszélnek nekünk, hogy a világmindenség és az egyén, a mikrokozmosz és a makrokozmosz egységet alkotnak, s hogy az isteni törvényeknek akár akarjuk, akár nem (hiába akadályoz énségünk, hiúságunk, hata­lomvágyunk), engedelmeskednünk kell. — Ez a meggyőződés nem tesz-e túlságosan fatalistává és beletörődővé minket? — Tévedünk, ha a földi polaritásnak csak az egyik oldalára figyelünk. Igaz, hogy szabad akarattal rendelkezünk, de az is igaz, hogy van predesztináció. E két tényező együtt léte­zik és hat. — Hogyan lehet alkalmas a horoszkóp a világ értelmezésére? — A történelmi ismereteinkkel egyidős, a sumér korszakig visszavezethető, az atlantiszi papok által már ismert asztrológiai alapfogal­makra folyamatosan rakódtak-rakódnak ta­pasztalásaink, felismeréseink. A világminden­séget leíró alapfogalmak úgy lettek kialakítva, hogy azokhoz bármilyen új jelenséget, törté­nést, dolgot hozzá lehet rendelni. — Mi vár Magyarországra az elkövetkezendő időszakban? — Én is Nyilas­szülött vagyok mint Ma­gyarország s ezért fokozottan át tudom érezni — sokszor a csontjaimig hatolóan — az ország problémáit, helyzetét. Most ismét kaptunk egy óriási — évszázadok óta ki nem használt — lehetőséget, hogy közvetítő szerepet játsszunk. Kelet és Nyugat, a materialista és az idealista gondolkodás, az introvertált beállí­tottságú keleti és az extrovertált nyugati em­berek között. Fel kell nőnünk küldetésünk­höz, s nem egymás sárba tiprásával foglalkoz­ni. Bizakodjunk: a magyarság mindig is hor­dozott magában egy, a nehézségeken őt átse­gítő idealista csírát, fénymagot... — Mire számíthat az emberiség? — Hihetetlenül gyorsan haladunk földi létünket veszélyeztető katasztrófa felé. Kő kö­vön nem marad, ha nem tudunk és nem aka­runk megváltozni. — Sajnos, ennek semmi jelét sem tapasz­talni. — Én nem vagyok ilyen pesszimista. Csak az ütközéseket látjuk, de már nyiladozik az új kor új eszméivel és új, másfajta embereivel. Egy új korszak (New Age), a 2160 évig tartó Vízöntő határán állunk. Az eddigi Halak kor­szakát a csillagképre jellemzően a lelkiek és az anyagiak, az ember és a transzcendens közötti kettősség, ingadozás jellemezte. A Vízöntő ki­fejezetten idealista, szellemi korszak lesz, amelyben tisztelni fogjuk egymást és a szabad­ság, egyenlőség, testvériség eszméit. A világ a szeretet kísérleti műhelye. GERVAI ANDRÁS Találkozás Kalo Jenővel A Világ a Vízöntő határán S888888888888888S88S8888898888888888888888888888888888888888888888888t Sok problémával küszködik a könyves szakma, a nyomtatástól az értékesítésig” szinte minden szinten”. Most induló kétrészes sorozatunkban a könyvesboltok privatizációjának kérdésével foglalkozunk. A nagy terjesztővállalatok széttöredezésével egyidejűleg lépett hatályba az előprivatizációs törvény, amelynek értelmében az állami tulajdonban lévő boltokat új tulajdonos vagy bérlő kezébe kell adni. A folyamat most is tart, számos boltban továbbra is könyveket árulnak, de vannak olyan helyiségek, ahol a könyvértékesítés megszűnt, mert a bérlő valamely jobban jövedelmező tevékenységbe fogott. K­önyvesboltok: eltűnnek vagy megújulnak? A Libri privatizációra vár A három évszázados múltra visszatekintő Egyetemi Könyvesbolttól a legendás Váci utcai Cserépfalvin át a külső kerületi üzletekig, és a szakkönyvesboltokig jelenleg 34 budapesti könyvüzlet tulajdonosa a Libri Kft. Az egykori Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódja jelenleg az Állami Vagyonügynökség tulajdonaként privatizációra vár. Füzér István igazgató tudomása szerint már vannnak érdeklődők is, akik ráadásul magyarok. — Az önkormányzatok engedélye nélkül a boltok profilját nem lehet megváltoztatni — mondja. Elvi, tör­vényi garanciák tehát vannak a könyvesboltok megőrzésére, de a gya­korlatban biztosítékot csak a könyv­szakmából érkező, kultúrakedvelő, és szerényebb nyereséggel megelégedő tulajdonos jelenthet. Nehezíti a dol­gunkat az elmúlt években felhalmo­zódott és „megörökölt” négyszázmillió forintnyi adósság, amit piaci pozíció­ink erősítésének érdekében minél előbb ki kellene egyenlítenünk. A privatizációt és az adósságtörlesztést célszerű összekötni, így valamennyi érdekelt számára előnyös feltételekkel bonyolítható le a privatizáció. — Mi lett a sorsa az egykori ÁKV többi részének? — Hat bolt különböző kiadók kezébe került. A nyolc legnagyobb üzlet — többek között a Könyváru­ház valamint a Rózsavölgyi Könyv és Zeneműbolt — és a nagykereskedel­mi infrastruktúra a Könyv és Kultúr­­cikk Nagykereskedelmi Vállat tulaj­dona lett. Antikváriumhálózatunk privatizációjával befejeződött válla­latunk előprivatizációja, amelynek során ötvennégy egység került ma­gánkézbe. — Megőr-;he,ö ,■? t a Libri je­lenlegi bolt!­..^uia.' — Nincs tudomásom arról, hogy veszélyben lennének a boltok, bár nyilván vannak olyanok, amelyek szívesen látnának a belvárosi, nagy könyvestradíciókkal rendelkező üzle­tek helyén divat- vagy parfümsza­lont...Tapasztalataim szerint az Álla­mi Vagyonügynökség folyamatosan egyeztetve a szakminisztériummal, körültekintően jár el, és remény van arra, hogy hamarosan megkezdődhet a Libri szakszerű privatizációja. B. P. P. Beszélgetés Harsányi László közgazdásszal Ne vesszen el, csak alakuljon át... A könyvesboltok átalakulása magában rejti a kultúraprivatizáció egészének ellentmondásait is. Harsányi László közgazdászt, a Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatóját, a művelődésgazdaság kisszámú hazai szakértőinek egyikét elsősorban arról kérdeztük, hogy a könyvesbolt­ privatizáció törvényi és gyakorlati feltételei adnak-e garanciákat a viszonylag sűrűnek tekinthető fővárosi bolthálózat fennmaradására.­ ­ A kultúra privatizációja államilag vezérelt folya­mat, amelyben a koncepciók és a döntések — annak el­lenére, hogy különböző tanácsadó cégek bevonásával születnek — nagyon erősen államigazgatási típusúak. Ami a könyvesboltokat illeti, az előprivatizációs tör­vény olyan jogi szabályozást eredményezett, amely tar­talmaz garanciákat a boltok profiljának ötéves megőrzé­sére. Van tehát törvényes garancia arra, hogy ezeket meghatározott ideig könyvesboltként működtessék, de nem tudom, hogy ez a gyakorlatban elegendő-e. A nagy terjesztőhálózatok felbomlottak, kft.-k jöttek létre, ame­lyek azonban nagyrészt továbbra sem magáncégek, köz­vetve vagy közvetlenül az Állami Vagyonügynökség tu­lajdonát képezik. A legfontosabb változás talán az volt, hogy utcai terjesztő „nagyhalak” némelyike — akiket, ha tudnék, se mernék megnevezni — bevonult a bol­tokba, de általában csak bérleti, használati jogokat szer­zett. Nagy részük az extraprofit reményében lépett be a könyvszakmába, és „kudarc” esetén azonnal ki is lépnek abból. A gyakorlatban tehát a profit megőrzésére nin­csen százszázalékos garancia. Más kérdés az, hogy a je­lenlegi könyvesbolthálózatok a kultúra szempontjából egyáltalán megmentendők-e? Lehet, hogy szentségtörés kimondani, de­— elsősorban a külvárosi részeken — el­képzelhetőnek tartanám a könyvesboltok egy részének beköltözését a szupermarketekbe, ahol a vevő egyébként is nap mint nap megfordul. A nyugat-európai tapaszta­latok azt mutatják, hogy ezekben az áruházi könyvsar­kokban korántsem uralkodik el a bóvli, sőt a legnívó­sabb szépirodalom, és az ismeretterjesztés is helyet kap. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a megmaradó üzletek színvonalát javítani kell, állandósítani a klasszikus iro­dalom sztenderdkészleteit, és a jelenlegi hazai gyakorlat­nál sokszorta több címet tartani. De szerencsétlen és il­luzórikus lenne azt követelni, hogy a jelenlegi budapesti könyvesbolthálózat a privatizáció után sértetlenül fenn­maradjon. — Tehát méreteiben óhatatlanul és törvényszerűen csökkennie kell a fővárosi könyvesbolthálózatnak? — Ha volumenében csökken, az a kultúra számára semmifajta tragédiát nem jelent. A kérdés inkább az, hogy a kultúra, és ezen belül a könyvesbolt-privatizáció­ból származó bevételeket visszaforgatják-e a művelődés­­szférájába. Leginkább erre kellene törekedni, mert előre­láthatóan a kultúra a közeljövőben nem fog a jelenlegi­nél több költségvetési támogatásban részesülni.­­ A cél tehát az, hogy a kulturális vagyon ne vesszen el, hanem legalábbis átalakuljon? — Pontosan. A könyvkereskedelem esetében akár úgy, hogy a megszűnő boltokból származó bevételeket fordítsák a megmaradók technikai feltételeinek javításá­ra. Persze erre akkor lenne garancia, ha a kulturális szfé­rából származó privatizációs bevételek nem kerülnének bele a többivel együtt egy közös kalapba, hanem elkülö­nítenék. — Kialakult olyan hatékony könyveslobbi, amely szor­­galmazhatná a megfelelő­ változásokat? — A könyvpiac sokszereplős üzletág, és belső érdek­­ellentétek is feszítik. De ha létrejött volna könyveslob­bi, akkor sem tudom, kit szólíthatnának meg, kinél lob­bizhatnának. Van ugyan néhány író a politikusok kö­zött, de ők manapság egészen mással vannak elfoglalva... BÓDAY PÁL PÉTER

Next