Magyar Hírlap, 1993. március (26. évfolyam, 50-61. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat Megéri-e könyvesboltot nyitni? Magyarországon közel hatszáz könyvesbolt volt, amelyeket a négy vállalat működtetett: vidéken a Művelt Népnek volt háromszáz üzlete és az ÁFÉSZ-ek üzemeltettek körülbelül száznyolcvan könyesboltot, Budapesten pedig az Állami Könyvterjesztő működtetett közel kétszáz elárusítóhelyet, míg a Téka látott el mintegy negyven boltot. Az ÁFÉSZ üzleteket nem privatizálták, de számuk egyre csökken, igyekeznek nagyobb hasznot hajtó tevékenységek számára kiadni az üzlethelyiségeket. Arról nincs pontos adatunk, hogy hány könyvesbolt szűnt meg vagy váltott profilt az országban. Azt azonban tudjuk, hogy az AKV ötvennégy könyvesboltja került új tulajdonos kezébe az előprivatizáció során, s a Téka boltjai közül eddig húszat privatizáltak. A legnagyobb hiba az volt, hogy az előprivatizációs törvény nem tett különbséget például a húsbolt, az ABC és a könyvesbolt között - értékeli a könyvesboltok priatizációjának folyamatát Kocsis András, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnökhelyettese. Pedig a könyvesszakma egy sajátos, más feltételekkel, más futamidőkkel dolgozó rendszer, mint például az élelmiszer vagy ruhakereskedelem. A legtöbb bolt állami tulajdon volt, amelyet az állami terjesztő vállaltok béreltek, és többnyire csupán határozatlan időre szóló bérleti jogukat bocsátotta az Állami Vagyonügynökség versenytárgyalásra. Az üzleteket most birtokló vagy kezelő önkormányzatnak jogában áll meghatározni, hogy a bolt az elkövetkező öt évben továbbra is könyvesboltként üzemel-e. Ezt többnyire kikötik, de arról nem szól semmiféle rendelet, hogy ez pontosan mit jelent. Megtörténhet az is, hogy egy hatvanöt négyzetméteres boltban a bérlő ötvennyolc négyzetméteren batárárut tart, és a sarokba kitesz egy lektűrsorozatot. Az árveréseken ritkán jelentek meg a régi könyvesboltok dolgozói, mert nem volt annyi pénzük, hogy meg tudják vásárolni az üzletek bérleti jogát. Ezzel sok ember többéves, nagy szakmai tapasztalata ment kárba. Az új vállalkozók pedig — azok, akik eddig nem foglalkoztak könyvárusítással — nehezen tudnak eligazodni a könyvszakmában. Egy vidéki vállalkozó például két—három naponta Pestre utazik áruért, és megveszi, amit épp akkor a piacon talál. Az ellátás és beszerzés nehézsége, átláthatatlansága sok vállalkozót eltántoríthat attól a szándékától, hogy könyvesboltba fektesse a pénzét és energiáját. A törvényből fakadó és a szakértelem eltékozlásával elkövetett hibát tetézte még egy nagy tévedés. Az előző évek során felhalmozódott hatalmas, többmilliárdos könyvkészletet hirtelen nyolcvan-kilencven százalékos árleszállítással ráöntötték a piacra. Ez kialakított egy új vásárlási szokást: a vevők arra várnak, hogy egy-két hét elteltével megjelenjék a piacon a leárazott könyv. Ez ellehetetleníti a háttéripar működését, ami visszahat a könyvértékesítésre és az esetleges vállalkozókedvre. Még egy nagy probléma terheli a könyvesboltok működését és versenyképességét: túlnyomó üzleti hatalomra tett szert a sok pénzzel rendelkező utcai terjesztés, amely most már diktálni is képes. Az utcai terjesztőhálózatok arra számítanak, hogy egy-egy könyvet két-három nap alatt eladnak. Természetesen ekkora népszerűségre csak a bestsellerek számíthatnak, s ez alakítja az utcai standok kínálatát. A nagy terjesztőhálózatok vagy a könyvesboltot bérlő vállalkozók viszont nem készpénzért, hanem többnyire negyvenöt-hatvan napos fizetési határidőre, bizományba vásárolnak. Nekik ugyanis készletezniük kell, tartaniuk kell olyan könyveket is, amelyek nem fogynak el egy-két nap alatt. Ezért a könyvesboltok behozhatatlanul hátrányos helyzetben vannak az „utcához” képest. VITÉZY ZSÓFIA Az üzletek ára titok Budapesten kilenc, az országban összesen húsz boltot privatizáltak a Téka könyvterjesztő hálózat boltjai közül, tudtam meg Ronga Józseftől, a Könyvesház Kft. ügyvezető igazgatójától. A boltok bérleti jogát az Állami Vagyonügynökség értékesítette, egy-egy üzletre általában ketten, hárman jelentkeztek, attól függően, hogy a város, vagy az ország mely területén található. Akadt olyan bolt, amelyet háromszor kellett meghirdetni, akadt, ahol csak egyetlen érdeklődő volt, például a határmenti Vásárosnaményben. A kikiáltási árak, valamint az, hogy mennyiért keltek el a könyvesboltok, üzleti titok, amelyet az ügyvezető igazgató sem volt hajlandó elárulni. Azt azonban elmondta, hogy a boltok ezután is könyvesboltként működnek majd, hiszen az önkormányzatok profilkötöttséget adtak ki, tehát öt évig csak külön engedéllyel lehet más profilt kialakítani. Ronga József Tatabányán járva szomorúan tapasztalta, hogy volt könyvesboltjukban legkevésbé a könyvekkel foglalkoznak, mindössze két könyvesbolc van a boltban. De miután a tulajdonos megvette a boltot, ebbe már nincs beleszólásuk. B. E. Asztrológus. Negyven évéből eddig huszonkettőt szentelt tudományának. Újabban valami mással is foglalkozik: városatya lett. — Mi vitte az asztrológia felét — Anyám — laikusként — gyakran ejtett el megjegyzéseket arról, hogy mi olvasható ki a csillagképemből. Ezek a dolgok nem érdekeltek mélyen, de hatott rám misztikus varázsuk, titokzatosságuk. Az asztrológia iránti érdeklődésemet gimnazistaként egy nyári munkán fiatal könyvesbolti kollégám keltette fel előadásával, könyvtára megmutatásával, s azzal, amit leendő feleségemhez fűződő kapcsolatomról elmondott. Falni kezdtem a szakirodalmat, egy idő után azonban rádöbbentem, hogy a könyvekből csak az alapokat tudom elsajátítani, a horoszkópok értelmezését nem , s ezért öt-hat éven keresztül egy idős asztrológushoz jártam. Később, az ő kérésére, 1977-től egészen a haláláig, 1984-ig én vettem át tanítványai oktatását a Buddhista Missziónál. — Érettségi után mihez kezdett? — Egy évtizeden át sok mindent csináltam, dolgoztam mint betanított autószerelő, raktáros, ámkihordó, felszolgáló, csapos, általános iskolai tanár. Bármibe kezdtem is nem ment igazán jól, az asztrológiával viszont sohasem voltak problémáim. 1978 óta csak ezzel foglalkozom. — Nem adódtak emiatt kellemetlenségei? — De igen. Gyakran neveztek fantasztának vagy bolondnak. Sokan nem nézték jó szemmel, amit csinálok. 1986-ban fel is jelentett valaki, hogy engedély nélkül tanítok. Ennek s a Művelődési Minisztérium nyitottságának köszönhetően — ahol megvizsgálták a tőlem bekért tematikát — a Fővárosi Tanács művelődési főosztályától végül is engedélyt kaptam az asztrológia tanítására. Azt hiszem, egyetlenként az országban. — Kiket tanít és mire? — Eddigi huszonkét éves működésem alatt több száz, különböző korú és foglalkozású tanítványom volt. Négy éven át mindegyik évfolyamon heti egy alkalommal asztrológiát oktatok a maga teljességében, összefüggéseiben: orvosi asztrológiát, úgynevezett óra (vagy esemény) asztrológiát, karakterológiát, prevenciót, az emberi kapcsolatok analízisét, a természetgyógyászat és az asztrológia kapcsolatát. Igyekszem a hallgatóimnak pszichológiai ismereteket, viselkedéstechnikát s egyfajta világszemléletet, életgyakorlatot, morális tartást is átadni. Ars poeticám: útjelző tábla vagyok, nem több. — Mit kell tudni a jó asztrológusnak ? — Attól függően, hogy az asztrológiát az élet mely területén és mire akarja fölhasználni, sok mindenben kell otthon lennie. Az orvoslástól, a biológiától kezdve a kémián, földrajzon át a meteorológiáig, pszichológiáig. Én az asztrológia mellett körülbelül másfél évtizede az orvosi asztrológiában, a fitoterápiában (a gyógynövények tudományában) és a pszichológiában is igyekszem elmélyedni. — A folyamatos önképzés, a tanítás, az önhöz fordulókkal való konzultáció nyilván egész embert kíván. Miért vállalkozott mégis arra, hogy városatya legyen? — Gyerekkoromtól érdekelnek az emberek ügyes-bajos dolgai, fogadatlan prókátorként gyakran és szívesen álltam ki másokért. Mindamellett az asztrológusi hivatás is nyitottságot, közéleti érdeklődést kíván. (Az asztrológia mindig kapcsolatban állt a hatalommal. Az uralkodók, pápák, politikusok rendszeresen kikérték-kikérik az asztrológusok tanácsait, esetleg maguk is kitanulják a „mesterséget”.) Politikai ambícióim sohase voltak. A „pályán” fideszes fiam indított el. Először a kerület országgyűlési képviselőjének választási kampányát segítettem, s utána indítottak el az önkormányzati választásokon. — Miből áll a munkája? — A XXII. kerület fideszes küldötteként részt veszek a kerület és a főváros küldöttgyűlésén, s két egészségügyi és szociális bizottság valamint felügyelő tanács tevékenységében. Úgy érzem, ha a ciklusom alatt nem tettem mást, csak sikerült elősegítenem a világviszonylatban is szinte egyedülállónak számító alternatív természetgyógyászati klinika budapesti felállítását, már nem dolgoztam hiába.— Hiányzik-e valami az életéből? — Talán egy íróasztal, amelyen nyugodtan Kaló Jenő fotó: Isza Ferenc dolgozhatnék s egy nagyobb lakás. Feleségemmel s három (21, 11 és 3 éves) fiammal egy ötvennyolc négyzetméteres lakótelepi lakásban élek. A terheim nem okoznak gondot. Alapjában elégedett ember vagyok. Tudom, honnan jövök és hová megyek. Mélységesen erős a hitem Istenben. Jézus és Krisna csodálatos gondolatai mindenen átsegítenek... — Ön mit kapott az asztrológiától? — Isten léte számomra sohasem volt kérdéses, mindig rendelkeztem a hívő bizonyossággal. Az asztrológia még inkább bizonyossá tette, hogy jó úton járok, s rengeteget jelentett életfilozófiám, önismeretem formálódása és emberi kapcsolataim szempontjából. — Tulajdonképpen mi az asztrológia? — Nem tudomány, hanem világnézet. Egy út (a régiek királyi útnak nevezték) Isten, a transzcendens megismerés felé. A legősibb titkos tudás (a kabbalával, mágiával és az alkímiával együtt). Szintézis, amelynek segítségével meg lehet érteni a mind°nség és az egyes ember közötti kapcsolatot, a teremtést. Azt, hogy mi dolgunk a világon, s hogyan válhatunk jobbá. A szimbólumok (a csillagképek és a bolygók jelei) arról beszélnek nekünk, hogy a világmindenség és az egyén, a mikrokozmosz és a makrokozmosz egységet alkotnak, s hogy az isteni törvényeknek akár akarjuk, akár nem (hiába akadályoz énségünk, hiúságunk, hatalomvágyunk), engedelmeskednünk kell. — Ez a meggyőződés nem tesz-e túlságosan fatalistává és beletörődővé minket? — Tévedünk, ha a földi polaritásnak csak az egyik oldalára figyelünk. Igaz, hogy szabad akarattal rendelkezünk, de az is igaz, hogy van predesztináció. E két tényező együtt létezik és hat. — Hogyan lehet alkalmas a horoszkóp a világ értelmezésére? — A történelmi ismereteinkkel egyidős, a sumér korszakig visszavezethető, az atlantiszi papok által már ismert asztrológiai alapfogalmakra folyamatosan rakódtak-rakódnak tapasztalásaink, felismeréseink. A világmindenséget leíró alapfogalmak úgy lettek kialakítva, hogy azokhoz bármilyen új jelenséget, történést, dolgot hozzá lehet rendelni. — Mi vár Magyarországra az elkövetkezendő időszakban? — Én is Nyilasszülött vagyok mint Magyarország s ezért fokozottan át tudom érezni — sokszor a csontjaimig hatolóan — az ország problémáit, helyzetét. Most ismét kaptunk egy óriási — évszázadok óta ki nem használt — lehetőséget, hogy közvetítő szerepet játsszunk. Kelet és Nyugat, a materialista és az idealista gondolkodás, az introvertált beállítottságú keleti és az extrovertált nyugati emberek között. Fel kell nőnünk küldetésünkhöz, s nem egymás sárba tiprásával foglalkozni. Bizakodjunk: a magyarság mindig is hordozott magában egy, a nehézségeken őt átsegítő idealista csírát, fénymagot... — Mire számíthat az emberiség? — Hihetetlenül gyorsan haladunk földi létünket veszélyeztető katasztrófa felé. Kő kövön nem marad, ha nem tudunk és nem akarunk megváltozni. — Sajnos, ennek semmi jelét sem tapasztalni. — Én nem vagyok ilyen pesszimista. Csak az ütközéseket látjuk, de már nyiladozik az új kor új eszméivel és új, másfajta embereivel. Egy új korszak (New Age), a 2160 évig tartó Vízöntő határán állunk. Az eddigi Halak korszakát a csillagképre jellemzően a lelkiek és az anyagiak, az ember és a transzcendens közötti kettősség, ingadozás jellemezte. A Vízöntő kifejezetten idealista, szellemi korszak lesz, amelyben tisztelni fogjuk egymást és a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit. A világ a szeretet kísérleti műhelye. GERVAI ANDRÁS Találkozás Kalo Jenővel A Világ a Vízöntő határán S888888888888888S88S8888898888888888888888888888888888888888888888888t Sok problémával küszködik a könyves szakma, a nyomtatástól az értékesítésig” szinte minden szinten”. Most induló kétrészes sorozatunkban a könyvesboltok privatizációjának kérdésével foglalkozunk. A nagy terjesztővállalatok széttöredezésével egyidejűleg lépett hatályba az előprivatizációs törvény, amelynek értelmében az állami tulajdonban lévő boltokat új tulajdonos vagy bérlő kezébe kell adni. A folyamat most is tart, számos boltban továbbra is könyveket árulnak, de vannak olyan helyiségek, ahol a könyvértékesítés megszűnt, mert a bérlő valamely jobban jövedelmező tevékenységbe fogott. Könyvesboltok: eltűnnek vagy megújulnak? A Libri privatizációra vár A három évszázados múltra visszatekintő Egyetemi Könyvesbolttól a legendás Váci utcai Cserépfalvin át a külső kerületi üzletekig, és a szakkönyvesboltokig jelenleg 34 budapesti könyvüzlet tulajdonosa a Libri Kft. Az egykori Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódja jelenleg az Állami Vagyonügynökség tulajdonaként privatizációra vár. Füzér István igazgató tudomása szerint már vannnak érdeklődők is, akik ráadásul magyarok. — Az önkormányzatok engedélye nélkül a boltok profilját nem lehet megváltoztatni — mondja. Elvi, törvényi garanciák tehát vannak a könyvesboltok megőrzésére, de a gyakorlatban biztosítékot csak a könyvszakmából érkező, kultúrakedvelő, és szerényebb nyereséggel megelégedő tulajdonos jelenthet. Nehezíti a dolgunkat az elmúlt években felhalmozódott és „megörökölt” négyszázmillió forintnyi adósság, amit piaci pozícióink erősítésének érdekében minél előbb ki kellene egyenlítenünk. A privatizációt és az adósságtörlesztést célszerű összekötni, így valamennyi érdekelt számára előnyös feltételekkel bonyolítható le a privatizáció. — Mi lett a sorsa az egykori ÁKV többi részének? — Hat bolt különböző kiadók kezébe került. A nyolc legnagyobb üzlet — többek között a Könyváruház valamint a Rózsavölgyi Könyv és Zeneműbolt — és a nagykereskedelmi infrastruktúra a Könyv és Kultúrcikk Nagykereskedelmi Vállat tulajdona lett. Antikváriumhálózatunk privatizációjával befejeződött vállalatunk előprivatizációja, amelynek során ötvennégy egység került magánkézbe. — Megőr-;he,ö ,■? t a Libri jelenlegi bolt!..^uia.' — Nincs tudomásom arról, hogy veszélyben lennének a boltok, bár nyilván vannak olyanok, amelyek szívesen látnának a belvárosi, nagy könyvestradíciókkal rendelkező üzletek helyén divat- vagy parfümszalont...Tapasztalataim szerint az Állami Vagyonügynökség folyamatosan egyeztetve a szakminisztériummal, körültekintően jár el, és remény van arra, hogy hamarosan megkezdődhet a Libri szakszerű privatizációja. B. P. P. Beszélgetés Harsányi László közgazdásszal Ne vesszen el, csak alakuljon át... A könyvesboltok átalakulása magában rejti a kultúraprivatizáció egészének ellentmondásait is. Harsányi László közgazdászt, a Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatóját, a művelődésgazdaság kisszámú hazai szakértőinek egyikét elsősorban arról kérdeztük, hogy a könyvesbolt privatizáció törvényi és gyakorlati feltételei adnak-e garanciákat a viszonylag sűrűnek tekinthető fővárosi bolthálózat fennmaradására. A kultúra privatizációja államilag vezérelt folyamat, amelyben a koncepciók és a döntések — annak ellenére, hogy különböző tanácsadó cégek bevonásával születnek — nagyon erősen államigazgatási típusúak. Ami a könyvesboltokat illeti, az előprivatizációs törvény olyan jogi szabályozást eredményezett, amely tartalmaz garanciákat a boltok profiljának ötéves megőrzésére. Van tehát törvényes garancia arra, hogy ezeket meghatározott ideig könyvesboltként működtessék, de nem tudom, hogy ez a gyakorlatban elegendő-e. A nagy terjesztőhálózatok felbomlottak, kft.-k jöttek létre, amelyek azonban nagyrészt továbbra sem magáncégek, közvetve vagy közvetlenül az Állami Vagyonügynökség tulajdonát képezik. A legfontosabb változás talán az volt, hogy utcai terjesztő „nagyhalak” némelyike — akiket, ha tudnék, se mernék megnevezni — bevonult a boltokba, de általában csak bérleti, használati jogokat szerzett. Nagy részük az extraprofit reményében lépett be a könyvszakmába, és „kudarc” esetén azonnal ki is lépnek abból. A gyakorlatban tehát a profit megőrzésére nincsen százszázalékos garancia. Más kérdés az, hogy a jelenlegi könyvesbolthálózatok a kultúra szempontjából egyáltalán megmentendők-e? Lehet, hogy szentségtörés kimondani, de— elsősorban a külvárosi részeken — elképzelhetőnek tartanám a könyvesboltok egy részének beköltözését a szupermarketekbe, ahol a vevő egyébként is nap mint nap megfordul. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben az áruházi könyvsarkokban korántsem uralkodik el a bóvli, sőt a legnívósabb szépirodalom, és az ismeretterjesztés is helyet kap. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a megmaradó üzletek színvonalát javítani kell, állandósítani a klasszikus irodalom sztenderdkészleteit, és a jelenlegi hazai gyakorlatnál sokszorta több címet tartani. De szerencsétlen és illuzórikus lenne azt követelni, hogy a jelenlegi budapesti könyvesbolthálózat a privatizáció után sértetlenül fennmaradjon. — Tehát méreteiben óhatatlanul és törvényszerűen csökkennie kell a fővárosi könyvesbolthálózatnak? — Ha volumenében csökken, az a kultúra számára semmifajta tragédiát nem jelent. A kérdés inkább az, hogy a kultúra, és ezen belül a könyvesbolt-privatizációból származó bevételeket visszaforgatják-e a művelődésszférájába. Leginkább erre kellene törekedni, mert előreláthatóan a kultúra a közeljövőben nem fog a jelenleginél több költségvetési támogatásban részesülni. A cél tehát az, hogy a kulturális vagyon ne vesszen el, hanem legalábbis átalakuljon? — Pontosan. A könyvkereskedelem esetében akár úgy, hogy a megszűnő boltokból származó bevételeket fordítsák a megmaradók technikai feltételeinek javítására. Persze erre akkor lenne garancia, ha a kulturális szférából származó privatizációs bevételek nem kerülnének bele a többivel együtt egy közös kalapba, hanem elkülönítenék. — Kialakult olyan hatékony könyveslobbi, amely szorgalmazhatná a megfelelő változásokat? — A könyvpiac sokszereplős üzletág, és belső érdekellentétek is feszítik. De ha létrejött volna könyveslobbi, akkor sem tudom, kit szólíthatnának meg, kinél lobbizhatnának. Van ugyan néhány író a politikusok között, de ők manapság egészen mással vannak elfoglalva... BÓDAY PÁL PÉTER