Magyar Hírlap, 1993. március (26. évfolyam, 62-75. szám)
1993-03-16 / 62. szám
MAGYAR HÍRLAP Kiemelkedő személyiségek kitüntetése A nemzeti ünnepen nemcsak a történelem nagyjai, hanem a jelen kiemelkedő személyiségei, művészek és tudósok előtt is tisztelgett az ország. A Parlament kupolatermében — Antall József kormányfő és Szabad György, az Országgyűlés elnöke jelenlétében — adta át a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjeit. A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javaslatára KOSSUTH-DÍJAT adományozott: Antal Károly Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek; Bartha László Munkácsy Mihály-díjas festőművész, kiváló művésznek; Básti Julinak, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművészének; Cserny József ipari formatervező, érdemes művésznek; Deim Pál festő- és grafikusművésznek, kiváló művésznek; Jurcsik Károly állami díjas építésznek, címzetes egyetemi tanárnak, a Győr-Moson-Sopron Megyei Tervező Kft. ügyvezető főépítészének; Kányádi Sándor romániai magyar írónak, költőnek, műfordítónak; Novák Ferenc koreográfusnak, a Honvéd Együttes művészeti vezetőjének, érdemes művésznek; Onczay Csaba csellóművésznek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárának, érdemes művésznek; Páskándi Géza József Attila-díjas írónak, költőnek; Reisenbüchler Sándor kiváló művésznek, a Pannónia Fim Vállalat animációs filmrendezőjének; Ruszt József rendezőnek, a Független Színpad művészeti vezetőjének, kiváló művésznek; Sándor Judit operaénekesnek, érdemes művésznek. SZÉCHENYI-DÍJAT kapott: dr. Balogh János Kossuth-díjas zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Bogárdi János vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Borzsák István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar nyugalmazott egyetemi tanára; dr. Frank József, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Gabonatermesztési Kutatóintézet főigazgatója; Gombos Gyula író irodalmi munkásságáért; dr. Gyulai József tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Fizikai Kutatóintézet Kísérleti Fizikai Tanszékének vezetője, a KFKI Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója; dr. Hofer Tamás etnográfus, a Néprajzi Múzeum főigazgatója; dr. Hofler Miklós Ybl Miklós-díjas építészmérnök, a művészettörténet tudomány doktora, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese; dr. Horvát Adolf Olivér, a biológiai tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár; Jagamas János romániai magyar népzenekutató; dr. Keszthelyi Lajos fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója; dr. Lévai András Kossuth-díjas gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára; Rába György József Attila-díjas költő, műfordító költői és műfordítói munkásságáért; dr. Solymosi Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Szabó Árpád, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Janus Pannonius Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára; dr. Székyné Fux Vilma geológus, a földtudomány doktora, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Vayer Lajos művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet főigazgatója; dr. Woynarovich Elek biológus, a biológiai tudomány doktora, a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet nyugalmazott tudományos szaktanácsadója. A Széchenyidíjat megosztva adományozták dr. Kékedy Pál okleveles mérnöknek, hídtervezőnek, a műszaki tudomány doktorának, az Út-, Vasúttervező Vállalat nyugalmazott főmunkatársának és Szánthó Pál okleveles mérnöknek, az Út-, Vasúttervező Vállalat nyugalmazott főmunkatársának, az Erzsébet híd fő tartószerkezeteinek megtervezéséért; dr. Bakonyi Péter Eötvös Loránd-díjas villamosmérnöknek, a műszaki tudomány kandidátusának, a Hungária Számítástechnikai Kft. ügyvezető igazgatójának és dr. Csaba László fizikusnak, a műszaki tudomány kandidátusának, a Hungária Számítástechnikai Kft. Számítóközpont igazgatójának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adományozták: dr. Entz Géza művészettörténésznek, nyugalmazott egyetemi tanárnak; Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flórának, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigazgatójának; Illés György kétszeres Kossuth-díjas operatőrnek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektorhelyettesének, egyetemi tanárnak; dr. Schnell Lászlónak, a Budapesti Műszaki Egyetem állami díjas egyetemi tanárának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést adományozták: Gyuricza Béla altábornagynak, a szárazföldi csapatok parancsnoksága parancsnokának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adományozta: dr. Csapodi Csabának, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott osztályvezetőjének; dr. Csapodi Csabáné dr. Gárdonyi Klárának, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott osztályvezetőjének; dr. Farkas Györgynek, Fodor Tibornak és Fülöp Ferencnek, az 1956. évi forradalom és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő helytállásuk elismeréseként; Kozák Andrásnak, a Nemzeti Színház színművészének, kiváló művésznek; Makay Árpád filmoperatőrnek; Moór Mariannának, a Nemzeti Színház színművészének, érdemes művésznek; dr. Rásó Gyulának; Sevcsik Jenő nyugalmazott fényképészeti szakírónak; dr. Sipos Jenőnek, a Magyar Állami Operaház énekmesterének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanárának; dr. Urbán István építészmérnöknek; Varga Mátyásnak, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas díszlettervezőjének; dr. Zeőke Szőke Pálnak, a Belügyminisztérium volt munkatársának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést kapta meg: Bátori Ferenc ezredes, Bodolai István tűzoltó ezredes, Gégény István rendőr alezredes, Háber Péter ezredes, Holló József ezredes, Kovács Gyula határőr ezredes, Vidus Tibor határőr ezredes, Forrási László nyugalmazott alezredes, Oláh Jenő nyugalmazott alezredes. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KISKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adományozták: dr. Heszke Bélának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola nyugalmazott tanárának; Kalász László József Attila-díjas költőnek; Platthy György festőművésznek; Schwendtner Ferenc mosonmagyaróvári lakosnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején tanúsított helytállásáért. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KISKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést adományozták Peszlen János őrnagynak. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetést kapta: Bauer Károly szentgotthárdi polgármester; dr. Gémesi György gödöllői polgármester; dr. Könözsy László esztergomi polgármester; Nagy Márton, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum tanára az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti tevékenységéért Setény János és Tököly Jenő, Zolnai Istvánné, a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola igazgatója. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEMKERESZT polgári tagozat kitüntetést adományozták Varga Lászlóné Horváth Erzsébetnek, a kápolnásnyéki önkormányzat főelőadójának. FÓKUSZ Sándor Judit A fiatalokat segítem — Nem furcsa, hogy most kapta a Kossuth-díjat, hiszen tizennégy éve nyugdíjas? — kérdezem Sándor Judittól. — Én is furcsállom, miért most ér ez a megtiszteltetés. Régóta nem lépek fel. Nemzetközi versenyeken azonban gyakran vállalok zsűritagságot, próbálom segíteni a kezdő magyar énekeseket. Sokat foglalkozom fiatalokkal, a Zeneakadémia docense vagyok. Egykor nemcsak az operaszínpadokon léptem fel, rendszeresen szerepeltem koncertpódiumokon, önálló esteket is tartottam. Természetes volt számomra, hogy kortárs magyar műveket is előadok. — Önre akik nem jártak operába, hangversenyre, még a Ki Mit Tud? zsűrijéből emlékeznek. — Onnan is, de tavaly a Mozart műveltségi verseny zsűrijében is részt vettem. Könyvet írtam Szabó Lőrincről és a lányáról, Gáborjáni Kláráról, aki nagyon jó barátnőm volt. Nemrégiben pedig fordítottam egy novellát, amelyből rádiójáték készült. Én gépelek a férjemnek, Hárs Ernő írónak, aki most lett József Attila-díjas. — Operába jár még? — A bemutatókra tiszteletjegyet küldenek, és örömmel el is megyek. Operáltak, és még lesz is műtétem, nem egykönnyen közlekedem. Közel lakom a Zeneakadémiához, oda inkább át tudok menni. A közelségnek köszönhető, hogy a növendékeim viszont a lakásomra jönnek, itt tanítom őket. — Önnek az Operaház nagy korszakában indult a pályája. Klemperer vezényelt évekig, Ferencsik János dirigált, Tóth Aladár volt az igazgató, Nádasdy Kálmán rendezett, Oláh Gusztáv tervezett. — Tóth Aladár szerződtetett 1948-ban. Egy évig voltam ösztöndíjas, a következő évben már rendes szerződést kaptam. Nagy kollégáim, elődeim voltak. Az atmoszférájuk, az őket körülvevő légkör sok tekintetben meghatározta azt is, hogy én milyen énekessé váltam. A nagy elődök példája segített bennünket abban, hogy a generációm is szép korszakot „alkothasson” az Operaházban. — Nevesek voltak tanárai is. Népdalt Kodálytól tanult. — Igen, de nemcsak népdalt énekeltem a pódiumon, hanem szinte mindent. A barokk olasztól kezdve a német romantikáig, a franciákig és a magyar szerzőkig sok-sok dalt adtam elő. — Rengeteg kottát látok a zongorán. Mit csinál velük, ha nem lép fel? — Kénytelen vagyok gyakorolni a hangszeren, hogy a tanítványaimat kísérhessem. Amikor nyugdíjba mentem, még egy-egy előadásra felkértek. Az ízületeim már hosszú ideje betegek. Előfordult, hogy injekciókkal teletömködve léptem színpadra. Az, hogy havonta egyszer-kétszer színpadra lépjek, olyan idegfeszültséggel járna, annyira figyelni kellene arra, hogy kondícióban tartsam magam, hogy ez már nem érné meg. — Mit jelent Önnek a Kossuth-díj? — Meglepetést és örömöt. • B.G. Reisenbüchler Sándor Kilencven perc az életművem — Ömlenek ránk a tévéből, a moziból a Walt Disney típusú rajzfilmek. Mennyi esélye van — annak, amit ön csinál — egy filozófiával, szépséggel átitatott, a világ iszonyatát is megmutató néhány perces rajzfilmnek? — Világszerte temérdek ma a tévécsatorna. Közülük néhányan a kultúrának is megmaradnak a hadállásai. Ez nem azt jelenti, hogy a Walt Disney típusú filmek legyőzhetők. Sőt megállítani sem tudjuk ezeket egy pillanatra sem. — Meg kellene állítani? — Nem. Szerintem a jó kultúrának is „kovásza” a rossz. Ha túl sok rosszat látnak az emberek, ösztönösen is kiéheznek a jóra. A hatvanas években kezdtem a pályámat, az úgynevezett nagy generációhoz tartozom. Egykor iszonyúan radikálisak voltunk. Csak a valódi kultúrában hittünk, és abban, hogy a világ megváltoztatható. Eltűnt már ez a láz. Ma már bölcsebb fejjel és kicsit megöregedve elfogadom a világot olyannak, amilyen. Abban viszont hiszek, hogy a minőségnek is van benne helye, még ha periférikus is ez a hely. — Az ön filmjei nagyon rövidek, a leghosszabb 13 perces. Hány perc filmet készített idáig? — Mindössze 90 perc az egész életművem. — Nem fél attól, hogy a néhány perces rajzfilmek atévében „elvesznek” a reklámok, a véget nem érő sorozatok között? — Minden évben újra és újra felfedezik a munkáimat. Csokorba gyűjtve vetítik őket külföldön. Legutóbb Bombayben volt látható hat filmem. Egy olasz fesztiválon nyolc művemet vetítették. Rendszeresen tanítok nyugat-európai filmszemináriumokon, egyetemeken. Németországban például a középiskolai oktatásban a filmjeim tananyagok. Búvópatakként jelen vannak a nemzetközi kultúrában. Ezért nem keseredem el. Amíg a kópiák el nem kopnak — mert erre is van esély —, jelen vannak a műveim. Persze sok minden elpusztul, kérdés, hogy ez a civilizáció meddig húzza, mert e tekintetben igen szkeptikus vagyok. — Soha nem akart egész estét betöltő rajzfilmet csinálni? — Soha. Ma már vannak asszisztenseim, de a filmjeim zömét egyedül rajzoltam. — Mekkora munka egy tízperces rajzfilmet egyedül rajzolni? — A legrövidebb idő másfél év, de akkor napi 12-14 órát kell szorgalmasan hajtani. — Miért éri meg, hogy egyedül végzi a „buli"-munkát is? — Lehet egy fázist valóban precízen, Walt Disney stílusban rajzolni. Én viszont az egyes fázisokba is beleviszek egyéni vonalakat. Változtatok a színeken, a ritmuson. — Ez csak önnek jó érzés, vagy a néző is észreveszi? — Emocionálisan biztosan érzékelhető. A Walt Disney-filmekben például az irritál, hogy sterilen tökéletesek. Az átlag mozinézőnek talán ez kell. Az ínyencnek szerintem unalmas. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy giccses is. Ezzel én tulajdonképpen egyetértek. Az orosz írók állítólag mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak ki, mi rajzfilmesek viszont valamennyien Walt Disney képzeletbeli köpönyege alól bújtunk elő. Az utolsó kockáig megtervezett nála minden. Az ízlése viszont nem az én világom. — Az animációnak régebben mind filmen, mind tárgyjátékok formájában a bábszínházakban kultusza volt. Úgy érzem, ma nincs ilyen „termés" és érdeklődés. — Ez összefügg azzal, hogy az egész világ kultúrája kommercializálódott. Ahogy a mozikban a neohollywoodi filmek élik a virágkorukat, az animációban is óriási kommercionális hullám indult útjára. Egyre kevesebb valóban izgalmas film készül, és ezek is jobbára fesztiválokon láthatók. — Nincs-e arról is szó, hogy a műfajnak is korlátai vannak? Hogy tárgyakkal, rajzokkal mégiscsak kevesebb dolog fejezhető ki, mint amire hús-vér emberek képesek? — Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy formai szempontból megújulni igen nehéz. Az ötvenes évektől a hetvenes évek közepéig a rajzfilm szinte minden lehetőséget kipróbált. Abból a gazdag formakincsből, amit a húszas évektől a hatvanas évekig a világ képzőművészete felhalmozott, kellene megújítani a „posztmodern világot”. Ötvözni a legszélsőségesebb műfajokat. Visszatérhetnénk egy régebbi spirituális kultúrához. Nem véletlen, hogy ókínai, hindu, buddhista filozófiával foglalkozom. — Az ön filmjeiben szinte mindig megjelenik a világ pusztulása. — De ugyanakkor hit is van a műveimben. A világ ökológiai helyzete egyre fenyegetőbb, katasztrofálisabb. Az emberiség, ha fenn akar maradni, kénytelen lesz másfajta civilizációt kitalálni. —Segíthetnek a rajzfilmek? — Szeretnék Kaliforniában filmet készíteni. Ott sok tekintetben már a huszonegyedik században gondolkodnak az emberek. Elmondanák a filozófiájukat, és ezt megpróbálnánk megeleveníteni a rajzfilm eszközeivel is. Lényegében ott szeretném folytatni ezt a filmet, ahol annak idején az alkotók a Sárga tengeralattjárót abbahagyták. A végén helyreállt Meseország rendje, de nem lehetett tudni, hogyan kellene élni a küzdelem után. Szeretném, ha fel tudnánk vázolni, milyen lehetőségeket adhat a huszonegyedik század. — Mit jelent önnek a Kossuthdíj? — Annak örülök, hogy nem kommersz teljesítményemet értékelte a szakma, a szövetség. A Kossuth-díj azt jelenti a számomra, hogy most nem szabad megállnom. Nekem a kedvenc politikusom Gandhi, aki a „nem ártásnak” volt a híve. Én ilyen emberszeretettel, „kozmikus” költészettel szeretném csinálni a filmjeimet. • Bóta Gábor 1993. március 16., kedd NYILVÁNOS AJÁNLATTÉTEL A MAGYAR ÁLLAM ÁLTAL AZ 1992. ÉVI LXXX. TV. FELHATALMAZÁSA ALAPJÁN KIBOCSÁTANDÓ KAMATOZÓ KINCSTÁRJEGY NYILVÁNOS ELADÁSÁRA A JEGYZÉS ZÁRÓNAPJA: KIBOCSÁTÁSI ÁRFOLYAM: 1993. április 2. A jegyzési héttől függően az alábbiak szerint: A KIBOCSÁTÁS ÖSSZEGE: A nyilvános eladásra felkínált értékpapírok: • 100,000 db, egyenként 10,000.- Ft névértékű • 10,000 db, egyenként 10 x 10,000.- Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű • 5,000 db, egyenként 100 x 10,000.- Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű • 300 db, egyenként 1,000 x 10,000.-Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű 10,000,000,000.- Ft, azaz Tízmilliárd forint összesen: 1 milliárd Ft összesen: 1 milliárd Ft összesen: 5 milliárd Ft összesen: 3 milliárd Ft MINDÖSSZESEN 10 milliárd Ft ELNEVEZÉS: KIBOCSÁTÓ: FORGALMAZÓK: A KIBOCSÁTÁS DÁTUMA: A JEGYZÉS KEZDŐNAPJA: Kamatozó kincstárjegy 1994/1. A Magyar Állam Országos Takarékpénztár Értékpapír Ügynökség Részvénytársaság H-1051 Budapest V., Vigyázó F. u. 6. Budapest Értékpapír és Befektetési Részvénytársaság H-1052 Budapest V., Deák F. u. 5. Creditanstalt Értékpapír Részvénytársaság H-1051 Budapest V., Nagysándor József u. 10. Daiwa-MKB (Magyarország) Befektetési és Értékpapírforgalmi Részvénytársaság H-1088 Budapest VIII., Rákóczi út 1-3. Nordline Értékpapír Részvénytársaság H-1054 Budapest V., Alkotmány u. 21. / PRO Értékpapír Forgalmazási és Befektetési Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság H-1055 Budapest V., Vigyázó F. u. 6. Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Részvénytársaság H-1051 Budapest V., József nádor tér 1. Talentum Értékpapír és Befektetési Ügynökség Részvénytársaság H-1057 Budapest V., Akadémia u. 7. 1993. március 29. 1993. március 22. Hét Jegyzési árfolyam a névérték %-ában 12 99.3 13 99.5 TÚLJEGYZÉS: ALLOKÁCIÓ: A KINCSTÁRJEGY VÁSÁRLÓINAK KÖRE: VISSZAVÁLTÁS ÉS KAMATOZÁS: TŐZSDEI BEVEZETÉS: JEGYZÉSI HELYEK: A kibocsátó jogosult max. 10 milliárd forint össznévértékhatárig túljegyzés elfogadására. Az allokáció során a magánszemély jegyzők abszolút elsőbbséget élveznek. A kamatozó kincstárjegyet belföldi jogi és természetes személyek, valamint jogi személyiség nélkül gazdasági társaságok vásárolhatják. A kibocsátó és a forgalmazók lehetőséget teremtenek arra, hogy a befektetők az általuk jegyzett kincstárjegyeket értékpapírszámlán tartsák. Amennyiben a befektetők az általuk igényelt kamatozó kincstárjegyeket fel kívánják venni és erről a tényről a jegyzés alkalmával nyilatkoznak, úgy a jegyzési hely az igényelt kincstárjegyek össznévértéke 0,3 %-ának megfelelő díjat számít fel, amely a jegyzéssel egyidőben fizetendő. A kamatozó kincstárjegy a 180. napig nem váltható vissza. A 181. nap után történő visszaváltás esetén a kincstárjegy birtokosát az alábbiakban közölt visszaváltási ár és a kibocsátástól a visszaváltásig naponta kiszámított évi bruttó 17%-os kamat illeti meg. A visszaváltási árfolyam: a 181. naptól a 364. napig a névérték 99%-a a 365. napon a névérték 100%-a A 365. nap után a kamatozó kincstárjegyre kamat nem jár. A kincstárjegy magánszemély birtokosát a 365. napon történő visszaváltás esetén a fentieken túl bruttó 1,5 % kamatprémium is megilleti. A kibocsátó és a forgalmazók a kibocsátást követően a lehető legrövidebb időn belül kezdeményezik a kamatozó kincstárjegy tőzsdei bevezetését. A tőzsdei bevezetést követően a kincstárjegyek a Budapesti Értéktőzsdén szabadon vehetők és eladhatók. A kamatozó kincstárjegy a konzorciumi tagok székhelyén, továbbá az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Budapest Bank Rt., a Magyar Hitel Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. és a Postabank és Takarékpénztár Rt. kijelölt fiókjaiban a pénztári órák alatt jegyezhető. A jegyzési helyek teljes körű listája az említett forgalmazóknál megtekinthető.