Magyar Hírlap, 1993. március (26. évfolyam, 62-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

MAGYAR HÍRLAP Kiemelkedő személyiségek kitüntetése A nemzeti ünnepen nemcsak a történelem nagyjai, hanem a jelen kiemelkedő személyiségei, művészek és tudósok előtt is tisztelgett az ország. A Parlament kupolatermében — Antall József kormányfő és Szabad György, az Országgyűlés elnöke jelenlétében — adta át a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjeit. A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javasla­tára KOSSUTH-DÍJAT adományozott: Antal Károly Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek; Bartha Lász­ló Munkácsy Mihály-díjas festőművész, kiváló művésznek; Básti Julinak, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművészének; Cserny József ipari formatervező, érde­mes művésznek; Deim Pál festő- és grafikusművésznek, ki­váló művésznek; Jurcsik Károly állami díjas építésznek, címzetes egyetemi tanárnak, a Győr-Moson-Sopron Megyei Tervező Kft. ügyvezető főépítészének; Kányádi Sándor romániai magyar írónak, költőnek, műfordítónak; Novák Ferenc koreográfusnak, a Honvéd Együttes művészeti ve­zetőjének, érdemes művésznek; Onczay Csaba csellómű­vésznek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárának, érdemes művésznek; Páskándi Géza József Attila-díjas írónak, költőnek; Reisenbüchler Sándor kiváló művész­nek, a Pannónia Fim Vállalat animációs filmrendezőjének; Ruszt József rendezőnek, a Független Színpad művészeti vezetőjének, kiváló művésznek; Sándor Judit operaéne­kesnek, érdemes művésznek. SZÉCHENYI-DÍJAT kapott: dr. Balogh János Kos­­suth-díjas zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia ren­des tagja, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Bogárdi János vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Bor­zsák István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tag­ja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudo­mányi Kar nyugalmazott egyetemi tanára; dr. Frank Jó­zsef, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Gabonater­mesztési Kutatóintézet főigazgatója; Gombos Gyula író irodalmi munkásságáért; dr. Gyulai József tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Fizikai Ku­tatóintézet Kísérleti Fizikai Tanszékének vezetője, a KFKI Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója; dr. Hofer Ta­más etnográfus, a Néprajzi Múzeum főigazgatója; dr. Hof­­ler Miklós Ybl Miklós-díjas építészmérnök, a művészettör­ténet tudomány doktora, az Országos Műemlékvédelmi Hi­vatal általános elnökhelyettese; dr. Horvát Adolf Olivér, a biológiai tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár; Ja­­gamas János romániai magyar népzenekutató; dr. Keszt­helyi Lajos fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia ren­des tagja, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója; dr. Lévai András Kossuth-díjas gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára; Rába György Jó­zsef Attila-díjas költő, műfordító költői és műfordítói mun­kásságáért; dr. Solymosi Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Szabó Árpád, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Janus Pannonius Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára; dr. Székyné Fux Vilma geológus, a földtudomány doktora, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Vayer Lajos művészet­­történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet fő­igazgatója; dr. Woynarovich Elek biológus, a biológiai tu­domány doktora, a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet nyugalmazott tudományos szaktanácsadója. A Széchenyi­­díjat megosztva adományozták dr. Kékedy Pál okleveles mérnöknek, hídtervezőnek, a műszaki tudomány doktorá­nak, az Út-, Vasúttervező Vállalat nyugalmazott főmunka­társának és Szánthó Pál okleveles mérnöknek, az Út-, Vas­­úttervező Vállalat nyugalmazott főmunkatársának, az Er­zsébet híd fő tartószerkezeteinek megtervezéséért; dr. Ba­konyi Péter Eötvös Loránd-díjas villamosmérnöknek, a műszaki tudomány kandidátusának, a Hungária Számítás­­technikai Kft. ügyvezető igazgatójának és dr. Csaba László fizikusnak, a műszaki tudomány kandidátusának, a Hungá­ria Számítástechnikai Kft. Számítóközpont igazgatójának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adomá­nyozták: dr. Entz Géza művészettörténésznek, nyugalma­zott egyetemi tanárnak; Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Fló­rának, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Fő­iskola nyugalmazott főigazgatójának; Illés György kétsze­res Kossuth-díjas operatőrnek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektorhelyettesének, egyetemi tanárnak; dr. Schnell Lászlónak, a Budapesti Műszaki Egyetem állami díjas egyetemi tanárának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést adomá­nyozták: Gyuricza Béla altábornagynak, a szárazföldi csa­patok parancsnoksága parancsnokának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adomá­nyozta: dr. Csapodi Csabának, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott osztályvezetőjének; dr. Csapodi Csabáné dr. Gárdonyi Klárának, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott osztályvezetőjének; dr. Farkas Györgynek, Fodor Tibornak és Fülöp Ferencnek, az 1956. évi forradalom és szabadságharcban tanúsított ki­emelkedő helytállásuk elismeréseként; Kozák Andrásnak, a Nemzeti Színház színművészének, kiváló művésznek; Makay Árpád filmoperatőrnek; Moór Mariannának, a Nemzeti Színház színművészének, érdemes művésznek; dr. Rásó Gyulának; Sevcsik Jenő nyugalmazott fényképészeti szakírónak; dr. Sipos Jenőnek, a Magyar Állami Operaház énekmesterének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanárának; dr. Urbán István épí­tészmérnöknek; Varga Mátyásnak, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas díszlettervezőjének; dr. Zeőke Szőke Pál­nak, a Belügyminisztérium volt munkatársának. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést kapta meg: Bátori Ferenc ezredes, Bodolai István tűzoltó ezre­des, Gégény István rendőr alezredes, Háber Péter ezredes, Holló József ezredes, Kovács Gyula határőr ezredes, Vi­dus Tibor határőr ezredes, Forrási László nyugalmazott alezredes, Oláh Jenő nyugalmazott alezredes. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KISKERESZTJE polgári tagozat kitüntetést adományoz­ták: dr. Heszke Bélának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola nyugalmazott tanárának; Kalász László József Attila-díjas költőnek; Platthy György festőművész­nek; Schwendtner Ferenc mosonmagyaróvári lakosnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején tanúsított helytállásáért. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KISKERESZTJE katonai tagozat kitüntetést adomá­nyozták Peszlen János őrnagynak. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEM­KERESZT polgári tagozata kitüntetést kapta: Bauer Ká­roly szentgotthárdi polgármester; dr. Gémesi György gö­döllői polgármester; dr. Könözsy László esztergomi pol­gármester; Nagy Márton, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum tanára az 1956-os forradalom és sza­badságharc alatti tevékenységéért Setény János és Tököly Jenő, Zolnai Istvánné, a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola igazgatója. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEM­KERESZT polgári tagozat kitüntetést adományozták Varga Lászlóné Horváth Erzsébetnek, a kápolnásnyéki önkormányzat főelőadójának. FÓKUSZ Sándor Judit A fiatalokat segítem — Nem furcsa, hogy most kapta a Kossuth-dí­­jat, hiszen tizennégy éve nyugdíjas? — kérdezem Sándor Judittól. — Én is furcsállom, miért most ér ez a meg­tiszteltetés. Régóta nem lépek fel. Nemzetközi versenyeken azonban gyakran vállalok zsűri­tagságot, próbálom segí­teni a kezdő magyar éne­keseket. Sokat foglalko­zom fiatalokkal, a Zene­­akadémia docense va­gyok. Egykor nemcsak az operaszínpadokon léptem fel, rendszeresen szerepeltem koncert­pódiumokon, önálló este­ket is tartottam. Természetes volt számomra, hogy kortárs magyar műveket is előadok. — Önre akik nem jártak operába, hangversenyre, még a Ki Mit Tud? zsűrijéből emlékeznek. — Onnan is, de tavaly a Mozart műveltségi verseny zsű­rijében is részt vettem. Könyvet írtam Szabó Lőrincről és a lányáról, Gáborjáni Kláráról, aki nagyon jó barátnőm volt. Nemrégiben pedig fordítottam egy novellát, amelyből rá­diójáték készült. Én gépelek a férjemnek, Hárs Ernő író­nak, aki most lett József Attila-díjas. — Operába jár még? — A bemutatókra tiszteletjegyet küldenek, és örömmel el is megyek. Operáltak, és még lesz is műtétem, nem egy­könnyen közlekedem. Közel lakom a Zeneakadémiához, oda inkább át tudok menni. A közelségnek köszönhető, hogy a növendékeim viszont a lakásomra jönnek, itt taní­tom őket. — Önnek az Operaház nagy korszakában indult a pályá­ja. Klemperer vezényelt évekig, Ferencsik János dirigált, Tóth Aladár volt az igazgató, Nádasdy Kálmán rendezett, Oláh Gusztáv tervezett. — Tóth Aladár szerződtetett 1948-ban. Egy évig voltam ösztöndíjas, a következő évben már rendes szerződést kap­tam. Nagy kollégáim, elődeim voltak. Az atmoszférájuk, az őket körülvevő légkör sok tekintetben meghatározta azt is, hogy én milyen énekessé váltam. A nagy elődök példája se­gített bennünket abban, hogy a generációm is szép korsza­kot „alkothasson” az Operaházban. — Nevesek voltak tanárai is. Népdalt Kodálytól tanult. — Igen, de nemcsak népdalt énekeltem a pódiumon, ha­nem szinte mindent. A barokk olasztól kezdve a német ro­mantikáig, a franciákig és a magyar szerzőkig sok-sok dalt adtam elő. — Rengeteg kottát látok a zongorán. Mit csinál velük, ha nem lép fel? — Kénytelen vagyok gyakorolni a hangszeren, hogy a tanítványaimat kísérhessem. Amikor nyugdíjba mentem, még egy-egy előadásra felkértek. Az ízületeim már hosszú ideje betegek. Előfordult, hogy injekciókkal teletömködve léptem színpadra. Az, hogy havonta egyszer-kétszer szín­padra lépjek, olyan idegfeszültséggel járna, annyira figyelni kellene arra, hogy kondícióban tartsam magam, hogy ez már nem érné meg. — Mit jelent Önnek a Kossuth-díj? — Meglepetést és örömöt. • B.G. Reisenbüchler Sándor Kilencven perc az életművem — Ömlenek ránk a tévéből, a moziból a Walt Disney típusú rajzfilmek. Mennyi esélye van — annak, amit ön csinál — egy filo­zófiával, szépséggel átitatott, a vi­lág iszonyatát is megmutató né­hány perces rajzfilmnek? — Világszerte temérdek ma a tévécsatorna. Közülük néhányan a kultúrának is megmaradnak a had­állásai. Ez nem azt jelenti, hogy a Walt Disney típusú filmek legyőz­­hetők. Sőt megállítani sem tudjuk ezeket egy pillanatra sem. — Meg kellene állítani? — Nem. Szerintem a jó kultú­rának is „kovásza” a rossz. Ha túl sok rosszat látnak az emberek, ösztönösen is kiéheznek a jóra. A hatvanas években kezdtem a pá­lyámat, az úgynevezett nagy gene­rációhoz tartozom. Egykor iszo­nyúan radikálisak voltunk. Csak a valódi kultúrában hittünk, és ab­ban, hogy a világ megváltoztatha­tó. Eltűnt már ez a láz. Ma már bölcsebb fejjel és kicsit megöre­gedve elfogadom a világot olyan­nak, amilyen. Abban viszont hi­szek, hogy a minőségnek is van benne helye, még ha periférikus is ez a hely. — Az ön filmjei nagyon rövi­dek, a leghosszabb 13 perces. Hány perc filmet készített idáig? — Mindössze 90 perc az egész életművem. — Nem fél attól, hogy a né­hány perces rajzfilmek a­­tévében „elvesznek” a reklámok, a véget nem érő sorozatok között? — Minden évben újra és újra felfedezik a munkáimat. Csokorba gyűjtve vetítik őket külföldön. Legutóbb Bombayben volt látható hat filmem. Egy olasz fesztiválon nyolc művemet vetítették. Rend­szeresen tanítok nyugat-európai filmszemináriumokon, egyeteme­ken. Németországban például a középiskolai oktatásban a film­jeim tananyagok. Búvópatakként jelen vannak a nemzetközi kultú­rában. Ezért nem keseredem el. Amíg a kópiák el nem kopnak — mert erre is van esély —, jelen vannak a műveim. Persze sok minden elpusztul, kérdés, hogy ez a civilizáció meddig húzza, mert e tekintetben igen szkeptikus va­gyok. — Soha nem akart egész estét betöltő rajzfilmet csinálni? — Soha. Ma­ már vannak asszisztenseim, de a filmjeim zö­mét egyedül rajzoltam. — Mekkora munka egy tízper­ces rajzfilmet egyedül rajzolni? — A legrövidebb idő másfél év, de akkor napi 12-14 órát kell szorgalmasan hajtani. — Miért éri meg, hogy egyedül végzi a „buli"-munkát is? — Lehet egy fázist valóban precízen, Walt Disney stílusban rajzolni. Én viszont az egyes fázi­sokba is beleviszek egyéni vonala­kat. Változtatok a színeken, a rit­muson. — Ez csak önnek jó érzés, vagy a néző is észreveszi? — Emocionálisan biztosan ér­zékelhető. A Walt Disney-filmek­­ben például az irritál, hogy sterilen tökéletesek. Az átlag mozinéző­nek talán ez kell. Az ínyencnek szerintem unalmas. Sokan panasz­kodnak amiatt, hogy giccses is. Ezzel én tulajdonképpen egyetér­tek. Az orosz írók állítólag mind­annyian Gogol köpönyegéből búj­tak ki, mi rajzfilmesek viszont va­lamennyien Walt Disney képze­letbeli köpönyege alól bújtunk elő. Az utolsó kockáig megtervezett nála minden. Az ízlése viszont nem az én világom. — Az animációnak régebben mind filmen, mind tárgyjátékok formájában a bábszínházakban kultusza volt. Úgy érzem, ma nincs ilyen „termés" és érdeklő­dés. — Ez összefügg azzal, hogy az egész világ kultúrája kommercia­­lizálódott. Ahogy a mozikban a neohollywoodi filmek élik a vi­rágkorukat, az animációban is óriási kommercionális hullám in­dult útjára. Egyre kevesebb való­ban izgalmas film készül, és ezek is jobbára fesztiválokon láthatók. — Nincs-e arról is szó, hogy a műfajnak is korlátai vannak? Hogy tárgyakkal, rajzokkal mégis­csak kevesebb dolog fejezhető ki, mint amire hús-vér emberek képe­sek? —­ Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy formai szempontból megújulni igen nehéz. Az ötvenes évektől a hetvenes évek közepéig a rajzfilm szinte minden lehetősé­get kipróbált. Abból a gazdag for­makincsből, amit a húszas évektől a hatvanas évekig a világ képző­­művészete felhalmozott, kellene megújítani a „posztmodern vilá­got”. Ötvözni a legszélsősége­sebb műfajokat. Visszatérhetnénk egy régebbi spirituális kultúrához. Nem véletlen, hogy ókínai, hindu, buddhista filozófiával foglalko­zom. — Az ön filmjeiben szinte min­dig megjelenik a világ pusztulása. — De ugyanakkor hit is van a műveimben. A világ ökológiai helyzete egyre fenyegetőbb, ka­­tasztrofálisabb. Az emberiség, ha fenn akar maradni, kénytelen lesz másfajta civilizációt kitalálni. —Segíthetnek a rajzfilmek? — Szeretnék Kaliforniában fil­met készíteni. Ott sok tekintetben már a huszonegyedik században gondolkodnak az emberek. El­mondanák a filozófiájukat, és ezt megpróbálnánk megeleveníteni a rajzfilm eszközeivel is. Lényegé­ben ott szeretném folytatni ezt a filmet, ahol annak idején az alko­tók a Sárga tengeralattjárót abba­hagyták. A végén helyreállt Mese­ország rendje, de nem lehetett tud­ni, hogyan kellene élni a küzde­lem után. Szeretném, ha fel tud­nánk vázolni, milyen lehetősége­ket adhat a huszonegyedik század. — Mit jelent önnek a Kossuth­­díj? —­ Annak örülök, hogy nem kommersz teljesítményemet érté­kelte a szakma, a szövetség. A Kossuth-díj azt jelenti a számom­ra, hogy most nem szabad megáll­­nom. Nekem a kedvenc politiku­som Gandhi, aki a „nem ártásnak” volt a híve. Én ilyen emberszere­tettel, „kozmikus” költészettel sze­retném csinálni a filmjeimet. • Bóta Gábor 1993. március 16., kedd NYILVÁNOS AJÁNLATTÉTEL A MAGYAR ÁLLAM ÁLTAL AZ 1992. ÉVI LXXX. TV. FELHATALMAZÁSA ALAPJÁN KIBOCSÁTANDÓ KAMATOZÓ KINCSTÁRJEGY NYILVÁNOS ELADÁSÁRA A JEGYZÉS ZÁRÓNAPJA: KIBOCSÁTÁSI ÁRFOLYAM: 1993. április 2. A jegyzési héttől függően az alábbiak szerint: A KIBOCSÁTÁS ÖSSZEGE: A nyilvános eladásra felkínált értékpapírok: • 100,000 db, egyenként 10,000.- Ft névértékű • 10,000 db, egyenként 10 x 10,000.- Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű • 5,000 db, egyenként 100 x 10,000.- Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű • 300 db, egyenként 1,000 x 10,000.-Ft-ra összevont címletű, sorszám szerint egyenként 10,000.- Ft névértékű 10,000,000,000.- Ft, azaz Tízmilliárd forint összesen: 1 milliárd Ft összesen: 1 milliárd Ft összesen: 5 milliárd Ft összesen: 3 milliárd Ft MINDÖSSZESEN 10 milliárd Ft ELNEVEZÉS: KIBOCSÁTÓ: FORGALMAZÓK: A KIBOCSÁTÁS DÁTUMA: A JEGYZÉS KEZDŐNAPJA: Kamatozó kincstárjegy 1994/1. A Magyar Állam Országos Takarékpénztár Értékpapír Ügynökség Részvénytársaság H-1051 Budapest V., Vigyázó F. u. 6. Budapest Értékpapír és Befektetési Részvénytársaság H-1052 Budapest V., Deák F. u. 5. Creditanstalt Értékpapír Részvénytársaság H-1051 Budapest V., Nagysándor József u. 10. Daiwa-MKB (Magyarország) Befektetési és Értékpapírforgalmi Részvénytársaság H-1088 Budapest VIII., Rákóczi út 1-3. Nordline Értékpapír Részvénytársaság H-1054 Budapest V., Alkotmány u. 21. / PRO Értékpapír Forgalmazási és Befektetési Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság H-1055 Budapest V., Vigyázó F. u. 6. Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Részvénytársaság H-1051 Budapest V., József nádor tér 1. Talentum Értékpapír és Befektetési Ügynökség Részvénytársaság H-1057 Budapest V., Akadémia u. 7. 1993. március 29. 1993. március 22. Hét Jegyzési árfolyam a névérték %-ában 12 99.3 13 99.5 TÚLJEGYZÉS: ALLOKÁCIÓ: A KINCSTÁRJEGY VÁSÁRLÓINAK KÖRE: VISSZAVÁLTÁS ÉS KAMATOZÁS: TŐZSDEI BEVEZETÉS: JEGYZÉSI HELYEK: A kibocsátó jogosult max. 10 milliárd forint össznévértékhatárig túljegyzés elfogadására. Az allokáció során a magánszemély jegyzők abszolút elsőbbséget élveznek. A kamatozó kincstárjegyet belföldi jogi és természetes személyek, valamint jogi személyiség nélkül gazdasági társaságok vásárolhatják. A kibocsátó és a forgalmazók lehetőséget teremtenek arra, hogy a befektetők az általuk jegyzett kincstárjegyeket értékpapírszámlán tartsák. Amennyiben a befektetők az általuk igényelt kamatozó kincstárjegyeket fel kívánják venni és erről a tényről a jegyzés alkalmával nyilatkoznak, úgy a jegyzési hely az igényelt kincstárjegyek össznévértéke 0,3 %-ának megfelelő díjat számít fel, amely a jegyzéssel egyidőben fizetendő. A kamatozó kincstárjegy a 180. napig nem váltható vissza. A 181. nap után történő visszaváltás esetén a kincstárjegy birtokosát az alábbiakban közölt visszaváltási ár és a kibocsátástól a visszaváltásig naponta kiszámított évi bruttó 17%-os kamat illeti meg. A visszaváltási árfolyam: a 181. naptól a 364. napig a névérték 99%-a a 365. napon a névérték 100%-a A 365. nap után a kamatozó kincstárjegyre kamat nem jár. A kincstárjegy magánszemély birtokosát a 365. napon történő visszaváltás esetén a fentieken túl bruttó 1,5 % kamatprémium is megilleti. A kibocsátó és a forgalmazók a kibocsátást követően a lehető legrövidebb időn belül kezdeményezik a kamatozó kincstárjegy tőzsdei bevezetését. A tőzsdei bevezetést követően a kincstárjegyek a Budapesti Értéktőzsdén szabadon vehetők és eladhatók. A kamatozó kincstárjegy a konzorciumi tagok székhelyén, továbbá az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Budapest Bank Rt., a Magyar Hitel Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. és a Postabank és Takarékpénztár Rt. kijelölt fiókjaiban a pénztári órák alatt jegyezhető. A jegyzési helyek teljes körű listája az említett forgalmazóknál megtekinthető.

Next