Magyar Hírlap, 1994. május (27. évfolyam, 101-112. szám)

1994-05-14 / 112. szám

1994. május 14., szombat E­gy hét Klientúra és szervilizmus Sejthető, hogy miért, ám kétségtelenül bársonyosabb lett hétfőtől a tévé Híradójának hangneme, hellyel-közzel igazi hí­rek is helyet kapnak a műsorban. Olajozottabban megy az egész, kezd elfogyni a gyűlölködés, meg egyebek. Annyi megállapítható mindenesetre, hogy a választások első forduló­ja eredményeinek ismerete átfazonírozta némiképpen a műsor arculatát. Boross Pétert hirtelenjében felváltotta a képernyőn meg az újságok hasábjain is Horn Gyula, Kuncze Gábor meg Szeke­res Imre. Így is van ez rendjén, hiszen a hatalomból távozni készülőnél izgalmasabb a hatalomba készülő politikus véle­ménye. Rövidesen ugyanis ő lesz döntési helyzetben, ami fi­gyelemre méltó szempont a tájékoztatás szemszögéből, s miért a kisebb-nagyobb ellenzéki párt főnöke kapna nagyobb publicitást mint a potens politikus? Az arányokról persze el lehet vitatkozni, de fölösleges, hiszen még a közszolgálatiság fogalma sincsen pontosan tisztázva, ráadásul a sajtót még bő­ségesen belengi a „sem­ini hármas követelmény” szelleme, miszerint a sajtó „kollektív agigrátor, propagandista” és még egyvalami, amire már sem én, sem közvetlen kollégáim nem emlékeznek. A lenini bölcselet viszont elég mélyen beivódott berkeinkbe, az öt évvel ezelőtti rendszerváltást is bőven túlél­te itt-ott az agitátor típusú hangvétel. Most mindenesetre Boross Péter került egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe, mint Pozsgay került 1989 novembe­rében, a népszavazás éjszakáján, amikor kényszerűen elszállt minden köztársasági elnöki ambíciója. Azután rövid elbizony­talanodás után a néhai miniszterelnök, Antall József került reflektorfénybe, ami teljesen rendjén való dolog, noha ő maga és pártjának képviselői mellőzöttnek érezték magukat, na­gyobb és lelkesebb publicitást követeltek maguknak. Lassan­ként össze is állt a csapat a lenini követlemények szellemé­ben, a bátor, de nem túl népszerű propagandista szerepében. Most itt a kormányváltás, s a hatalomra készülők nem győ­zik hangsúlyozni, hogy nem a politikai elkötelezettség, csupán a szakértelem a feltétele mindenféle különböző kulcspozíció betöltésének, ami igazán ígéretes..., ha igaznak bizonyul. De ezzel még várjunk egy cseppet. (Persze a volt propagandista szakértelme több mint megkérdőjelezhető.) Tágabb összefüggésekben vizsgálódva most a szocialisták ígéretének megtartása, vagy annak megtagadása a demokrácia további kiépülésének egyik meghatározó momentuma lesz. Az előző kormány széles klientúrát épített ki magának. Mélyet merített a másodosztályból, a klientúra tagjai pedig pillanatok alatt beletanultak a hűbérurak szokásaiba, legtöbb­jük viselni kezdte a nyakába akasztott stallumot meglehetős arroganciával, gőggel, nagyképűséggel, anélkül, hogy különö­sebb szakértelmet képes lett volna felmutatni. Tehette bátran, hiszen a negyvenéves tapasztalat azt mutatta, hogy aki ebben az országban valami rangot, méltóságot kap, akit lovaggá üt­nek a kommunisták vagy egyebek, az ki nem pottyanhat a ha­talomból, hacsak meg nem eszi, ki nem dobja az ablakon, vagy el nem égeti párttagkönyvét. Az új klientúra újgazdagjai is ebben hiszemben kezdtek ténykedni. Valami bornírt ostoba­sággal teljesen megfeledkezzenek arról, hogy ezután négy­­évenként választásokat tartanak majd, s a hatalom pofátlanko­dását egyre rosszabbul viseli a népség. A választás első fordu­lójának eredménye fényesen igazolja ezt. Ha most a szocik hasonló metódussal próbálkoznak, arra számíthatnak nyugodtan, amit a koalíció kapott. Pillanatok alatt elenyészik pillanatnyi népszerűségük. De ez nem baj. Négy év múlva könnyen lapátra kerülhetnek ők is, akár a koa­líció, és senkinek sem fáj majd értük a szíve. Ennél sokkal komolyabb működési zavart okoz az új klien­túra kiépítésével járó népegészségügyi probléma, a szerviliz­mus további elmélyítése. A klientúra lelkiismerete a szerviliz­­musban gyökerezik, s a koalíciós kormány kétséget sem ha­gyott afelől, hogy egyebek mellett a szervilizmust is komoly értéknek tartja. Éppen ideje lenne tehát, öt évvel a rendszerváltás után, leg­alább a második megválasztott kormánynak meggyőznie az értelmiséget meg a szakembergárdát arról, hogy belátása meg képessége szerint ténykedjen ahelyett, hogy az egyik fenéktől a másikhoz rohangászik négyévente, ami tekintélyes mennyi­ségű energiát emészt föl minden alkalommal. Arról nem is be­szélve, hogy a politikai váltógazdaság logikája szerint a meg­tagadott urakhoz visszasomfordálni roppant kínos dolog lehet. • Stépán Balázs 1. táblázat Ki legyen a következő kormány miniszterelnöke? (százalék) január február március április május Kuncze Gábor 7 9 11 15 2' Horn Gyula 21 22 26 31 2( Boross Péter 16 17 16 15 1' Orbán Viktor 8 9 7 7 1 Palotás János 12 8 9 6 ( Torgyán József 3 6 6 5 1 Surján László 6 5 5 4 1 Király Zoltán 4 4 3 3 2 Nagy Tamás 1111 Csurka István 10 11 egyik se 10 9 7 6 ( nem tudja 11 10 8 6 1( BELFÖLD Az MSZP szerepel a legtöbbet az elektronikus médiumokban A Magyar Szocialista Párt szerepel a leggyakrabban a rá­dióban és a televízióban. Szin­tén ők jelennek meg a legtöbb­ször a Híradó és a Krónika első híradásában — derül ki az IMÁZS Elektronikus Médiafi­gyelő Kft. felméréséből. Az IMÁZS kft. a választás utáni hét hét első három napjá­nak hírműsorait összevetette a múlt hét első három napjának hírműsoraival. A Krónika hang­súlyos, első belpolitikai híradá­sában múlt héten tizenöt alka­lommal jelent meg az MSZP, míg az SZDSZ, a Fidesz, a KDNP kétszer, az MDF pedig egyszer. E hét első három napján az MSZP szintén tizenötször szerepelt az első hírben, az MDF nyolcszor, a KDNP kétszer, az SZDSZ egyszer, a Fidesz pedig egyszer sem. A Híradó első híre hatszor szólt az MSZP-ről, há­romszor az MDF-ről a múlt hé­ten, viszont a többi párt önmagá­ban nem jelent a képernyőn az első híradásban. E hét első há­rom napján hétszer kezdődött a Híradó az MSZP-vel, ötször az MDF-el, és kétszer az EKGP- vel, a KDNP-vel, az Agrárszö­vetséggel, az SZDSZ-szel. A választásokat követő hét­főn, kedden és szerdán az elekt­ronikus médiumokban legtöbbet szereplő politikusok listáját Or­bán Viktor vezeti, utána követ­kezik Horn, Keleti, Szekeres, Radóné, Kuncze, Gál, Pető, Torgyán, Surján, Herényi, Le­­zsák, Nagy Tamás és Boross. (A megjelenésekbe beleszámít az is, ha valakire hivatkoznak, vagy valamilyen más összefüg­gésben említik a nevét). A vá­lasztások előtti hétfőn, kedden és szerdán egészen más volt a sorrend: Horn Gyula volt az el­ső, őt követte Orbán, Kuncze, Boross, Torgyán. Keleti, Sze­keres, Gál és Herényi ezen idő­szakban egyáltalán nem volt hallható, látható. Legtöbbet mindkét hét első három napján az MSZP szere­pelt az elektronikus médiumok­ban. Ezen a héten ez a választá­sokon elért jó eredményükkel, Horn Gyula balesetével függ össze. Múlt héten viszont sok­szor negatív összefüggésben hallhattunk a pártról (például a feltételezett pincebörtönnel, vagy a Horn Gyula elleni rágal­makkal kapcsolatban). Érdekes, hogy a választások után a pár­tok — az SZDSZ kivételével — teljesen leálltak a fizetett politi­kai reklámokkal a tévében és a rádióban. • Sz. D. SZDSZ: a foglalkoztatás minden döntésnél legyen szempont Egyetlen döntést sem lenne szabad meghozni a foglalkozta­tási következmények vizsgálata nélkül, mondja a Szabad De­mokraták Szövetségének (SZDSZ) foglalkoztatási műhe­lyét vezető Kóródi Mária. A párt szerint a munkanélkülisé­get lehetetlen csupán hivatali módszerekkel aktívan kezelni. Az állástalanok ellátását és az ellenőrzést érdemes a kormányhi­vatalok hatáskörében meghagyni, mondja Kóródi. A hivatalok min­dig idegenként viselkednek a gazdaság világában, a munka­helyteremtés pedig elképzelhetet­len hivatali szemlélettel. Az SZDSZ olyan foglalkoztatási ügynökségeket képzel el, ame­lyekben a gazdaság szereplői — egyes területenként — döntené­nek a foglalkoztatási alap pénzei­nek befektetéséről. Ezzel küszö­bölhető ki a liberális párt szerint a gazdaságidegen „osztogatás”. Az ügynökség maga is érdekelt lenne a profitban, abban, hogy a terem­tett munkahely megmaradjon. Ma ugyanis a központi támogatá­sok elfogytán rövid idő alatt veszélybe kerül az újonnan létre­hozott álláshely is. A részmunkaidős foglalkozta­tást támogatja a párt a tartósan ál­lás nélkül levők számára. Elgon­dolásuk szerint a foglalkoztatási alap egészítené ki a kisebb bért legalább a minimálbérre. Egyez­ségre lenne szükség ahhoz, hogy a nyugdíj elszámolásakor is be­számítsanak a részmunkaidővel töltött évek. A bedolgozók hátrá­nyos helyzetét is meg kellene vál­toztatni, mert az a lehetőség is munkaerőt szívna fel. Az SZDSZ a családi és kisvállalkozásokat is támogatja, ezenkívül külön pénzt kapnának azok a cégek, amelyek a tartósan munka nélkül levőknek állást adnak. Az átképzés ma többnyire az átképző cégek érde­keit szolgálja, mondja Kóródi. S általában nem arra képeznek át munkanélkülieket, amire a gazda­ságnak szüksége van, hanem arra, amire az „átképzőlobbinak” lehe­tősége van. Ehelyett a munkanél­küliek szakképzettségéhez és el­helyezkedési lehetőségéhez kell igazítani az átképzéseket, mondja Kóródi. Az új kormány első dolga le­het a foglalkoztatás ügyében, hogy megkeresse a tárcáknál ma szétszórtan lévő pénzalapokat, amelyek feladatuk szerint egyéb­ként is forrásai lehetnek a munka­­nélküliség kezelésének. Az SZDSZ foglalkoztatási műhelyé­nek vezetője szerint a foglalkoz­tatáspolitika lényeges, de önma­gában csupán tüneti kezelés. A munkanélküliség csökkentéséhez állandóan felszínen kell tartani az állástalanok gondját. Vagyis egyetlen döntés sem születhet meg a foglalkoztatási hatások vizsgálata nélkül. •D­ V.J. Pártlistavezetők népszerűsége Az intenzív választási kam­pány alaposan megváltoztatta a pártok listavezetőinek megítélé­sét. A Medián legutóbbi felméré­se a listavezetőkről még a válasz­tások és Horn Gyula balesete előtt készült. Akkor, amikor eléggé kiéleződött az MSZP el­nöke elleni negatív kampány, így nem teljesen meglepő, hogy őt május elején 11 százalékkal ke­vesebben látták volna szívesen miniszterelnökként, mint április közepén. Ugyanakkor a szabad­­demokraták nagyon hatékony kampányt folytattak, egy héttel a választások előtt Kuncze Gá­bor volt a legnépszerűbb pártlis­tavezető. A gőzerővel folyó választási kampány a politika és a politiku­sok felé fordította az emberek fi­gyelmét, a hat nagy párt listaveze­tőjének pártállását a választópol­gárok kétharmada megtanulta, és sokan a kisebb pártok vezetőinek politikai hovatartozását is ismerik. Nagy Tamás nevét például 13 szá­zalékkal többen tudták az Agrár­­szövetséghez kapcsolni, mint ápri­lis közepén (a legutóbb 38 száza­lék adott helyes választ). Az ismeretek és a figyelem bő­vülésével párhuzamosan ismét ala­posan átrendeződött a pártlistave­zetők népszerűségi sorrendje. A Horn Gyulát ért támadások nem voltak hatástalanok, rokonszenv­­mutatója 10 ponttal csökkent, ugyanakkor Kuncze Gáboré 8 ponttal növekedett. A többi válto­zás a hibahatáron belül van, de meg kell jegyezni, hogy ilyen rö­vid idő alatt ekkora elmozduláso­kat a politikusok megítélésében korábban soha nem lehetett ta­pasztalni (ábra). A változások elemzésekor a legszembetűnőbb jelenség az, hogy május elejére az ország poli­tikailag sokkal polarizáltabbá vált a két héttel korábbi állapotnál. Majd mindegyik politikus megíté­lése romlott a többi párt szavazótá­borában, kivéve Kuncze Gábort és Nagy Tamást. Az SZDSZ listave­zetője minden párt szavazói szá­mára valamivel rokonszenvesebb lett, mint áprilisban volt, és a poli­tikusok közül ő osztotta meg a leg­kevésbé a magyar társadalmat. A másik pozitív változás az, hogy Nagy Tamás épp az FKGP-re sza­vazók számára vált rokonszenve­sebbé, azaz oldódni látszik a két agrárpárt közötti feszültség. A leg­nagyobb negatív változások Horn Gyula esetében figyelhetők meg: rokonszenvmutatója a KDNP-sza­­vazók körében 21 ponttal, az SZDSZ-szavazók körében 14 ponttal, az FKGP szavazói között pedig 10 ponttal zuhant. Az MDF hívei körében már áprilisban is na­gyon alacsony volt az MSZP elnö­kének népszerűsége. Az adatok fényében, a dolog erkölcsi megítélésén túl el kell gondolkodni a személyeskedő ne­gatív kampány hatásairól is. A Horn Gyulát lejáratni szándékozó propaganda látszólag elérte hatá­sát, és arra is volt esély, hogy ez befolyásolni fogja a választási eredményeket, hiszen megítélése azok körében is sokat romlott, akik még bizonytalanok voltak ab­ban, hogy melyik pártra fognak majd szavazni. A választási ered­ményekből azonban láthatjuk, hogy a negatív propaganda hatása végül is nem érvényesült. Talán azért sem, mert Horn Gyula sajná­latos balesete miatt az iránta érzett fenntartásokat felváltotta az együttérzés. Megmaradt viszont a negatív kampánynak az a hatása, hogy az ország előtt álló feladatok megoldásának több táborra sza­kadt, egymással egyre élesebben szembenálló politikai erőkkel kell nekivágni. Marián Béla 2. táblázat A pártlistavezetők iránti rokonszenv pártpreferencia szerint A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet legutóbb 1994. április 29. és május 2. között mérte a Magyar Hírlap megbízásából a pártlistavezetők megítélését. Az inté­zet munkatársai ezúttal is 1200 választópolgárt kerestek fel személyesen. A véletlen mintavételi eljárásból adódó, elkerülhetetlen torzulásokat az 1990-es népszámlálási adatok felhasználásával, súlyozással minimalizálták, így a minta jól tükrözi a teljes felnőtt lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. (100 fokú skála) MSZP SZDSZ MDF FKGP KDNP Fidesz Kuncze Gábor 67 90 52 59 53 71 Palotás János 55 56 48 53 51 59 Orbán Viktor 45 61 52 48 50 81 Horn Gyula 92 51 32 32 28 46 Surján László 47 45 70 55 84 45 Király Zoltán 60 52 33 44 40 58 Nagy Tamás 49 56 42 49 41 61 Boross Péter 29 32 83 45 67 39 Torgyán József 25 27 37 88 41 23 Csurka István 15 17 37 45 33 19 _______MAGYAR HÍRLAP . A szocialisták érdekvédelmi ügyvivője a szakszervezetekről Csintalan: lehetetlen a szoros összefonódás — és nem is akarjuk „Elképzelhetetlen nálunk az a szoros összefonódás párt és szakszervezet között, ami Nyugaton például jól működik — éppen a magyar társadalom rendkívül erős autonómiaigénye miatt” — állítja Csintalan Sándor, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) érdekvédelmi ügyvivője. A párt nem tervezi kormányzati pozícióba helyezni a parlamenti frakció szakszervezeti tagjait. — Lát-e garanciát arra, hogy a kormányzati helyzetbe kerülő szocialista párttól füg­getlen maradjon a Magyar Szakszervezetek Országos Szö­vetsége (MSZOSZ)? — Maga a választópolgár az a garancia: a választással is nyil­vánvalóvá lett, hogy rendszere­sen elküldheti a hatalmi téboly­ba eső politikai erőket. Ha „be akarnánk kebelezni” a szakszer­vezetet, ez csak ránk ütne vissza. Legfeljebb a szocialista frakció vitáin lehet befolyásoló szerepük a szakszervezeti embe­reknek, és ott kell is; kormány­zati megbízatást viszont nem tervezünk számukra. Másik ga­rancia a magyar társadalom igen határozott autonómiaigénye: nem néznék jó szemmel azt a fajta szoros együttműködést sem, ami például nyugaton ter­mészetes a szociáldemokrata pártok és a szakszervezetek kö­zött. Maga a rendszerváltozás technikája — ami az egyéni sza­badságjogokra épült — is képte­lenné teszi már a szervezeti összefonódásokat. Mi pedig egyszerűen folytatni akarjuk a megkezdett rendszerváltoztatást. — Önkorlátozásra épülő gazdasági-szociális megállapo­dást akar az MSZOSZ, ebben önök is partnerek lennének. Mi­kor és milyen témában egyezné­nek meg a kormány, a szakszer­vezetek és a munkáltatók? — Először is bővebb lenne a megállapodók köre: minden, a gazdaságban és a szociális szfé­rában érintett szereplőnek részt kellene vennie. Szerintem egyébként nem is az egyszeri megállapodás, hanem a folya­matos párbeszéd a lényeges. Építeni akarunk a gazdaság, sze­replőinek együttműködésére és kreativitására. A döntések elő­készítésében nagyobb szerepet szánunk nekik. A szakszerveze­ti vezetőknek az egyes parla­menti bizottságokban lehet na­gyobb szerepük. De mindvégig folyamatos és legális párbeszé­det akarunk az összes szakszer­vezeti konföderációval. Szá­munkra a válság kihívás is, azt hiszem, főleg a belső erőforrá­sokra kell építenünk a kimene­küléshez. Ez pedig nem megy folyamatos párbeszéd nélkül. Az új kormány felállása után pedig azonnal tárgyalóasztalhoz kell ülni az idei pótköltségvetés ügyében. Meg kell állapodni a jövő évi gazdaságpolitika és költségvetés ügyében is a gaz­daság szereplőivel.­­ Az MSZP szakszervezet­politikáját meghatározó embe­rek: ön és Kósáné Kovács Mag­da 1990-ig a SZOT vezetőségé­ben dolgoztak. Nem árt-e majd ez a tény a kormány és a szak­­szervezet közötti megegyezések nyilvánosságának? — Először is: számunkra hat szakszervezeti szövetség létezik az országban, mind a hattal egyeztetni kívánunk. Másrészt pedig a kamarillapolitika prog­ramunk végrehajthatatlanságát jelentené. Ha csak az egyes tár­sadalmi szervezetek elitjei egyeznének meg egymás kö­zött, azzal hitelét is veszítené az egyezség. Emlékeztetőül pedig annyit: minket annak idején nem a SZOT „delegált” a szocialista pártba. Olyan vitáink voltak, amelyek miatt végül önként tá­voztunk. Ezzel együtt megma­radtunk „megátalkodott szindi­­kalistának” — és meglehetősen kritikus szeműnek. — A legnagyobb hazai szak­­szervezettel szövetséget kötve fennáll a veszély: megalapozat­lan szociális ígéretekre vagy egyenesen felelőtlen adakozás­ra kényszerülnek. — Öngyilkos politika lenne, ha a szociális osztogatás útján akarnánk megtartani a társada­lom támogatását. Meg lehetet­len is. Egyrészt nincs mit. Más­részt pedig nem a szociális ígé­reteinkkel nyertük meg a vá­lasztást. Az emberek jól ismerik a helyzetet, és nem kérnek lehe­tetlent. Egyszerűen arra vágy­nak, hogy az őket szolgáló hata­lom is vállaljon részt az átala­kulás terheiből. • Ó-Varga Judit Csintalan Sándor FOTÓ: HABIK CSABA Tettekkel kiállni a külföldi magyarságért Nem sápítozni és siránkozni, hanem tettekkel szeretne kiállni a külföldi magyarságért a Magyar Szocialista Párt — hangzott el tegnap Szegeden azon a sajtótájé­koztatón, amelyet a szocialisták két, győzelmi esélyes képviselője­löltje tartott. Annus József és Géc­­zi József — mindketten a korábbi parlament képviselői, akik listán már bejutottak az új Országgyű­lésbe, de egyéni körzetükben is óriásiak az esélyeik — egyaránt kijelentették a Magyar Hírlap kér­désére, hogy a szocialistáknak sem fáj kevésbé a Kárpát-meden­ce más országaiban élő magyarság sorsa, ám végre valóban tenni sze­retnének, racionálisan, a tárgyaló­­partnerek mentalitásának „beszá­mításával”. Elmondották: meghatározónak tekintik, hogy valamennyi olyan szomszédos országgal kétoldalú szerződéseket kössünk, amelyek­ben jelentős számban élnek ma­gyarok. Annus József szerint a legkönnyebben Szlovákiával egyezhetünk meg, Romániával a kapcsolat „ambivalensnek” ígér­kezik, a volt Jugoszláviával köten­dő vagy köthető szerződést pedig akadályozhatja az elburjánzott szerb nacionalizmus. • L A. Gy. A­Z EGYENLÍTŐT TELJESÍTETTE. MOST IRÁNY A VB DÖNTŐ! Szeretne elutazni Amerikába, a futball VB döntőjére? Az Opel Astra tavaly 16 nap alatt tette meg az Egyenlítő hosszát, Újházi László és László István autóversenyzőkkel. És most kijuttatja Önt álmai meccsére! Ha 1994. április 5. és június 15. között ren­deli meg Opel Astráját, sorsoláson vesz részt. FŐDÍJAK: 3 db egyszemélyes, ötnapos utazás a VB döntőjére. További nyeremények: 20 db Fruit of the Loom garbó, 222 db Fruit of the Loom T-Shirt. Sorsolás: Június 22. A nyerteseket levélben értesítjük. WoridCup USA94 SP OPEL Official Sponsor _____/

Next