Magyar Hírlap, 1994. május (27. évfolyam, 101-112. szám)
1994-05-14 / 112. szám
1994. május 14., szombat Egy hét Klientúra és szervilizmus Sejthető, hogy miért, ám kétségtelenül bársonyosabb lett hétfőtől a tévé Híradójának hangneme, hellyel-közzel igazi hírek is helyet kapnak a műsorban. Olajozottabban megy az egész, kezd elfogyni a gyűlölködés, meg egyebek. Annyi megállapítható mindenesetre, hogy a választások első fordulója eredményeinek ismerete átfazonírozta némiképpen a műsor arculatát. Boross Pétert hirtelenjében felváltotta a képernyőn meg az újságok hasábjain is Horn Gyula, Kuncze Gábor meg Szekeres Imre. Így is van ez rendjén, hiszen a hatalomból távozni készülőnél izgalmasabb a hatalomba készülő politikus véleménye. Rövidesen ugyanis ő lesz döntési helyzetben, ami figyelemre méltó szempont a tájékoztatás szemszögéből, s miért a kisebb-nagyobb ellenzéki párt főnöke kapna nagyobb publicitást mint a potens politikus? Az arányokról persze el lehet vitatkozni, de fölösleges, hiszen még a közszolgálatiság fogalma sincsen pontosan tisztázva, ráadásul a sajtót még bőségesen belengi a „semini hármas követelmény” szelleme, miszerint a sajtó „kollektív agigrátor, propagandista” és még egyvalami, amire már sem én, sem közvetlen kollégáim nem emlékeznek. A lenini bölcselet viszont elég mélyen beivódott berkeinkbe, az öt évvel ezelőtti rendszerváltást is bőven túlélte itt-ott az agitátor típusú hangvétel. Most mindenesetre Boross Péter került egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe, mint Pozsgay került 1989 novemberében, a népszavazás éjszakáján, amikor kényszerűen elszállt minden köztársasági elnöki ambíciója. Azután rövid elbizonytalanodás után a néhai miniszterelnök, Antall József került reflektorfénybe, ami teljesen rendjén való dolog, noha ő maga és pártjának képviselői mellőzöttnek érezték magukat, nagyobb és lelkesebb publicitást követeltek maguknak. Lassanként össze is állt a csapat a lenini követlemények szellemében, a bátor, de nem túl népszerű propagandista szerepében. Most itt a kormányváltás, s a hatalomra készülők nem győzik hangsúlyozni, hogy nem a politikai elkötelezettség, csupán a szakértelem a feltétele mindenféle különböző kulcspozíció betöltésének, ami igazán ígéretes..., ha igaznak bizonyul. De ezzel még várjunk egy cseppet. (Persze a volt propagandista szakértelme több mint megkérdőjelezhető.) Tágabb összefüggésekben vizsgálódva most a szocialisták ígéretének megtartása, vagy annak megtagadása a demokrácia további kiépülésének egyik meghatározó momentuma lesz. Az előző kormány széles klientúrát épített ki magának. Mélyet merített a másodosztályból, a klientúra tagjai pedig pillanatok alatt beletanultak a hűbérurak szokásaiba, legtöbbjük viselni kezdte a nyakába akasztott stallumot meglehetős arroganciával, gőggel, nagyképűséggel, anélkül, hogy különösebb szakértelmet képes lett volna felmutatni. Tehette bátran, hiszen a negyvenéves tapasztalat azt mutatta, hogy aki ebben az országban valami rangot, méltóságot kap, akit lovaggá ütnek a kommunisták vagy egyebek, az ki nem pottyanhat a hatalomból, hacsak meg nem eszi, ki nem dobja az ablakon, vagy el nem égeti párttagkönyvét. Az új klientúra újgazdagjai is ebben hiszemben kezdtek ténykedni. Valami bornírt ostobasággal teljesen megfeledkezzenek arról, hogy ezután négyévenként választásokat tartanak majd, s a hatalom pofátlankodását egyre rosszabbul viseli a népség. A választás első fordulójának eredménye fényesen igazolja ezt. Ha most a szocik hasonló metódussal próbálkoznak, arra számíthatnak nyugodtan, amit a koalíció kapott. Pillanatok alatt elenyészik pillanatnyi népszerűségük. De ez nem baj. Négy év múlva könnyen lapátra kerülhetnek ők is, akár a koalíció, és senkinek sem fáj majd értük a szíve. Ennél sokkal komolyabb működési zavart okoz az új klientúra kiépítésével járó népegészségügyi probléma, a szervilizmus további elmélyítése. A klientúra lelkiismerete a szervilizmusban gyökerezik, s a koalíciós kormány kétséget sem hagyott afelől, hogy egyebek mellett a szervilizmust is komoly értéknek tartja. Éppen ideje lenne tehát, öt évvel a rendszerváltás után, legalább a második megválasztott kormánynak meggyőznie az értelmiséget meg a szakembergárdát arról, hogy belátása meg képessége szerint ténykedjen ahelyett, hogy az egyik fenéktől a másikhoz rohangászik négyévente, ami tekintélyes mennyiségű energiát emészt föl minden alkalommal. Arról nem is beszélve, hogy a politikai váltógazdaság logikája szerint a megtagadott urakhoz visszasomfordálni roppant kínos dolog lehet. • Stépán Balázs 1. táblázat Ki legyen a következő kormány miniszterelnöke? (százalék) január február március április május Kuncze Gábor 7 9 11 15 2' Horn Gyula 21 22 26 31 2( Boross Péter 16 17 16 15 1' Orbán Viktor 8 9 7 7 1 Palotás János 12 8 9 6 ( Torgyán József 3 6 6 5 1 Surján László 6 5 5 4 1 Király Zoltán 4 4 3 3 2 Nagy Tamás 1111 Csurka István 10 11 egyik se 10 9 7 6 ( nem tudja 11 10 8 6 1( BELFÖLD Az MSZP szerepel a legtöbbet az elektronikus médiumokban A Magyar Szocialista Párt szerepel a leggyakrabban a rádióban és a televízióban. Szintén ők jelennek meg a legtöbbször a Híradó és a Krónika első híradásában — derül ki az IMÁZS Elektronikus Médiafigyelő Kft. felméréséből. Az IMÁZS kft. a választás utáni hét hét első három napjának hírműsorait összevetette a múlt hét első három napjának hírműsoraival. A Krónika hangsúlyos, első belpolitikai híradásában múlt héten tizenöt alkalommal jelent meg az MSZP, míg az SZDSZ, a Fidesz, a KDNP kétszer, az MDF pedig egyszer. E hét első három napján az MSZP szintén tizenötször szerepelt az első hírben, az MDF nyolcszor, a KDNP kétszer, az SZDSZ egyszer, a Fidesz pedig egyszer sem. A Híradó első híre hatszor szólt az MSZP-ről, háromszor az MDF-ről a múlt héten, viszont a többi párt önmagában nem jelent a képernyőn az első híradásban. E hét első három napján hétszer kezdődött a Híradó az MSZP-vel, ötször az MDF-el, és kétszer az EKGP- vel, a KDNP-vel, az Agrárszövetséggel, az SZDSZ-szel. A választásokat követő hétfőn, kedden és szerdán az elektronikus médiumokban legtöbbet szereplő politikusok listáját Orbán Viktor vezeti, utána következik Horn, Keleti, Szekeres, Radóné, Kuncze, Gál, Pető, Torgyán, Surján, Herényi, Lezsák, Nagy Tamás és Boross. (A megjelenésekbe beleszámít az is, ha valakire hivatkoznak, vagy valamilyen más összefüggésben említik a nevét). A választások előtti hétfőn, kedden és szerdán egészen más volt a sorrend: Horn Gyula volt az első, őt követte Orbán, Kuncze, Boross, Torgyán. Keleti, Szekeres, Gál és Herényi ezen időszakban egyáltalán nem volt hallható, látható. Legtöbbet mindkét hét első három napján az MSZP szerepelt az elektronikus médiumokban. Ezen a héten ez a választásokon elért jó eredményükkel, Horn Gyula balesetével függ össze. Múlt héten viszont sokszor negatív összefüggésben hallhattunk a pártról (például a feltételezett pincebörtönnel, vagy a Horn Gyula elleni rágalmakkal kapcsolatban). Érdekes, hogy a választások után a pártok — az SZDSZ kivételével — teljesen leálltak a fizetett politikai reklámokkal a tévében és a rádióban. • Sz. D. SZDSZ: a foglalkoztatás minden döntésnél legyen szempont Egyetlen döntést sem lenne szabad meghozni a foglalkoztatási következmények vizsgálata nélkül, mondja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) foglalkoztatási műhelyét vezető Kóródi Mária. A párt szerint a munkanélküliséget lehetetlen csupán hivatali módszerekkel aktívan kezelni. Az állástalanok ellátását és az ellenőrzést érdemes a kormányhivatalok hatáskörében meghagyni, mondja Kóródi. A hivatalok mindig idegenként viselkednek a gazdaság világában, a munkahelyteremtés pedig elképzelhetetlen hivatali szemlélettel. Az SZDSZ olyan foglalkoztatási ügynökségeket képzel el, amelyekben a gazdaság szereplői — egyes területenként — döntenének a foglalkoztatási alap pénzeinek befektetéséről. Ezzel küszöbölhető ki a liberális párt szerint a gazdaságidegen „osztogatás”. Az ügynökség maga is érdekelt lenne a profitban, abban, hogy a teremtett munkahely megmaradjon. Ma ugyanis a központi támogatások elfogytán rövid idő alatt veszélybe kerül az újonnan létrehozott álláshely is. A részmunkaidős foglalkoztatást támogatja a párt a tartósan állás nélkül levők számára. Elgondolásuk szerint a foglalkoztatási alap egészítené ki a kisebb bért legalább a minimálbérre. Egyezségre lenne szükség ahhoz, hogy a nyugdíj elszámolásakor is beszámítsanak a részmunkaidővel töltött évek. A bedolgozók hátrányos helyzetét is meg kellene változtatni, mert az a lehetőség is munkaerőt szívna fel. Az SZDSZ a családi és kisvállalkozásokat is támogatja, ezenkívül külön pénzt kapnának azok a cégek, amelyek a tartósan munka nélkül levőknek állást adnak. Az átképzés ma többnyire az átképző cégek érdekeit szolgálja, mondja Kóródi. S általában nem arra képeznek át munkanélkülieket, amire a gazdaságnak szüksége van, hanem arra, amire az „átképzőlobbinak” lehetősége van. Ehelyett a munkanélküliek szakképzettségéhez és elhelyezkedési lehetőségéhez kell igazítani az átképzéseket, mondja Kóródi. Az új kormány első dolga lehet a foglalkoztatás ügyében, hogy megkeresse a tárcáknál ma szétszórtan lévő pénzalapokat, amelyek feladatuk szerint egyébként is forrásai lehetnek a munkanélküliség kezelésének. Az SZDSZ foglalkoztatási műhelyének vezetője szerint a foglalkoztatáspolitika lényeges, de önmagában csupán tüneti kezelés. A munkanélküliség csökkentéséhez állandóan felszínen kell tartani az állástalanok gondját. Vagyis egyetlen döntés sem születhet meg a foglalkoztatási hatások vizsgálata nélkül. •D V.J. Pártlistavezetők népszerűsége Az intenzív választási kampány alaposan megváltoztatta a pártok listavezetőinek megítélését. A Medián legutóbbi felmérése a listavezetőkről még a választások és Horn Gyula balesete előtt készült. Akkor, amikor eléggé kiéleződött az MSZP elnöke elleni negatív kampány, így nem teljesen meglepő, hogy őt május elején 11 százalékkal kevesebben látták volna szívesen miniszterelnökként, mint április közepén. Ugyanakkor a szabaddemokraták nagyon hatékony kampányt folytattak, egy héttel a választások előtt Kuncze Gábor volt a legnépszerűbb pártlistavezető. A gőzerővel folyó választási kampány a politika és a politikusok felé fordította az emberek figyelmét, a hat nagy párt listavezetőjének pártállását a választópolgárok kétharmada megtanulta, és sokan a kisebb pártok vezetőinek politikai hovatartozását is ismerik. Nagy Tamás nevét például 13 százalékkal többen tudták az Agrárszövetséghez kapcsolni, mint április közepén (a legutóbb 38 százalék adott helyes választ). Az ismeretek és a figyelem bővülésével párhuzamosan ismét alaposan átrendeződött a pártlistavezetők népszerűségi sorrendje. A Horn Gyulát ért támadások nem voltak hatástalanok, rokonszenvmutatója 10 ponttal csökkent, ugyanakkor Kuncze Gáboré 8 ponttal növekedett. A többi változás a hibahatáron belül van, de meg kell jegyezni, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora elmozdulásokat a politikusok megítélésében korábban soha nem lehetett tapasztalni (ábra). A változások elemzésekor a legszembetűnőbb jelenség az, hogy május elejére az ország politikailag sokkal polarizáltabbá vált a két héttel korábbi állapotnál. Majd mindegyik politikus megítélése romlott a többi párt szavazótáborában, kivéve Kuncze Gábort és Nagy Tamást. Az SZDSZ listavezetője minden párt szavazói számára valamivel rokonszenvesebb lett, mint áprilisban volt, és a politikusok közül ő osztotta meg a legkevésbé a magyar társadalmat. A másik pozitív változás az, hogy Nagy Tamás épp az FKGP-re szavazók számára vált rokonszenvesebbé, azaz oldódni látszik a két agrárpárt közötti feszültség. A legnagyobb negatív változások Horn Gyula esetében figyelhetők meg: rokonszenvmutatója a KDNP-szavazók körében 21 ponttal, az SZDSZ-szavazók körében 14 ponttal, az FKGP szavazói között pedig 10 ponttal zuhant. Az MDF hívei körében már áprilisban is nagyon alacsony volt az MSZP elnökének népszerűsége. Az adatok fényében, a dolog erkölcsi megítélésén túl el kell gondolkodni a személyeskedő negatív kampány hatásairól is. A Horn Gyulát lejáratni szándékozó propaganda látszólag elérte hatását, és arra is volt esély, hogy ez befolyásolni fogja a választási eredményeket, hiszen megítélése azok körében is sokat romlott, akik még bizonytalanok voltak abban, hogy melyik pártra fognak majd szavazni. A választási eredményekből azonban láthatjuk, hogy a negatív propaganda hatása végül is nem érvényesült. Talán azért sem, mert Horn Gyula sajnálatos balesete miatt az iránta érzett fenntartásokat felváltotta az együttérzés. Megmaradt viszont a negatív kampánynak az a hatása, hogy az ország előtt álló feladatok megoldásának több táborra szakadt, egymással egyre élesebben szembenálló politikai erőkkel kell nekivágni. Marián Béla 2. táblázat A pártlistavezetők iránti rokonszenv pártpreferencia szerint A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet legutóbb 1994. április 29. és május 2. között mérte a Magyar Hírlap megbízásából a pártlistavezetők megítélését. Az intézet munkatársai ezúttal is 1200 választópolgárt kerestek fel személyesen. A véletlen mintavételi eljárásból adódó, elkerülhetetlen torzulásokat az 1990-es népszámlálási adatok felhasználásával, súlyozással minimalizálták, így a minta jól tükrözi a teljes felnőtt lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. (100 fokú skála) MSZP SZDSZ MDF FKGP KDNP Fidesz Kuncze Gábor 67 90 52 59 53 71 Palotás János 55 56 48 53 51 59 Orbán Viktor 45 61 52 48 50 81 Horn Gyula 92 51 32 32 28 46 Surján László 47 45 70 55 84 45 Király Zoltán 60 52 33 44 40 58 Nagy Tamás 49 56 42 49 41 61 Boross Péter 29 32 83 45 67 39 Torgyán József 25 27 37 88 41 23 Csurka István 15 17 37 45 33 19 _______MAGYAR HÍRLAP . A szocialisták érdekvédelmi ügyvivője a szakszervezetekről Csintalan: lehetetlen a szoros összefonódás — és nem is akarjuk „Elképzelhetetlen nálunk az a szoros összefonódás párt és szakszervezet között, ami Nyugaton például jól működik — éppen a magyar társadalom rendkívül erős autonómiaigénye miatt” — állítja Csintalan Sándor, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) érdekvédelmi ügyvivője. A párt nem tervezi kormányzati pozícióba helyezni a parlamenti frakció szakszervezeti tagjait. — Lát-e garanciát arra, hogy a kormányzati helyzetbe kerülő szocialista párttól független maradjon a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)? — Maga a választópolgár az a garancia: a választással is nyilvánvalóvá lett, hogy rendszeresen elküldheti a hatalmi tébolyba eső politikai erőket. Ha „be akarnánk kebelezni” a szakszervezetet, ez csak ránk ütne vissza. Legfeljebb a szocialista frakció vitáin lehet befolyásoló szerepük a szakszervezeti embereknek, és ott kell is; kormányzati megbízatást viszont nem tervezünk számukra. Másik garancia a magyar társadalom igen határozott autonómiaigénye: nem néznék jó szemmel azt a fajta szoros együttműködést sem, ami például nyugaton természetes a szociáldemokrata pártok és a szakszervezetek között. Maga a rendszerváltozás technikája — ami az egyéni szabadságjogokra épült — is képtelenné teszi már a szervezeti összefonódásokat. Mi pedig egyszerűen folytatni akarjuk a megkezdett rendszerváltoztatást. — Önkorlátozásra épülő gazdasági-szociális megállapodást akar az MSZOSZ, ebben önök is partnerek lennének. Mikor és milyen témában egyeznének meg a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatók? — Először is bővebb lenne a megállapodók köre: minden, a gazdaságban és a szociális szférában érintett szereplőnek részt kellene vennie. Szerintem egyébként nem is az egyszeri megállapodás, hanem a folyamatos párbeszéd a lényeges. Építeni akarunk a gazdaság, szereplőinek együttműködésére és kreativitására. A döntések előkészítésében nagyobb szerepet szánunk nekik. A szakszervezeti vezetőknek az egyes parlamenti bizottságokban lehet nagyobb szerepük. De mindvégig folyamatos és legális párbeszédet akarunk az összes szakszervezeti konföderációval. Számunkra a válság kihívás is, azt hiszem, főleg a belső erőforrásokra kell építenünk a kimeneküléshez. Ez pedig nem megy folyamatos párbeszéd nélkül. Az új kormány felállása után pedig azonnal tárgyalóasztalhoz kell ülni az idei pótköltségvetés ügyében. Meg kell állapodni a jövő évi gazdaságpolitika és költségvetés ügyében is a gazdaság szereplőivel. Az MSZP szakszervezetpolitikáját meghatározó emberek: ön és Kósáné Kovács Magda 1990-ig a SZOT vezetőségében dolgoztak. Nem árt-e majd ez a tény a kormány és a szakszervezet közötti megegyezések nyilvánosságának? — Először is: számunkra hat szakszervezeti szövetség létezik az országban, mind a hattal egyeztetni kívánunk. Másrészt pedig a kamarillapolitika programunk végrehajthatatlanságát jelentené. Ha csak az egyes társadalmi szervezetek elitjei egyeznének meg egymás között, azzal hitelét is veszítené az egyezség. Emlékeztetőül pedig annyit: minket annak idején nem a SZOT „delegált” a szocialista pártba. Olyan vitáink voltak, amelyek miatt végül önként távoztunk. Ezzel együtt megmaradtunk „megátalkodott szindikalistának” — és meglehetősen kritikus szeműnek. — A legnagyobb hazai szakszervezettel szövetséget kötve fennáll a veszély: megalapozatlan szociális ígéretekre vagy egyenesen felelőtlen adakozásra kényszerülnek. — Öngyilkos politika lenne, ha a szociális osztogatás útján akarnánk megtartani a társadalom támogatását. Meg lehetetlen is. Egyrészt nincs mit. Másrészt pedig nem a szociális ígéreteinkkel nyertük meg a választást. Az emberek jól ismerik a helyzetet, és nem kérnek lehetetlent. Egyszerűen arra vágynak, hogy az őket szolgáló hatalom is vállaljon részt az átalakulás terheiből. • Ó-Varga Judit Csintalan Sándor FOTÓ: HABIK CSABA Tettekkel kiállni a külföldi magyarságért Nem sápítozni és siránkozni, hanem tettekkel szeretne kiállni a külföldi magyarságért a Magyar Szocialista Párt — hangzott el tegnap Szegeden azon a sajtótájékoztatón, amelyet a szocialisták két, győzelmi esélyes képviselőjelöltje tartott. Annus József és Géczi József — mindketten a korábbi parlament képviselői, akik listán már bejutottak az új Országgyűlésbe, de egyéni körzetükben is óriásiak az esélyeik — egyaránt kijelentették a Magyar Hírlap kérdésére, hogy a szocialistáknak sem fáj kevésbé a Kárpát-medence más országaiban élő magyarság sorsa, ám végre valóban tenni szeretnének, racionálisan, a tárgyalópartnerek mentalitásának „beszámításával”. Elmondották: meghatározónak tekintik, hogy valamennyi olyan szomszédos országgal kétoldalú szerződéseket kössünk, amelyekben jelentős számban élnek magyarok. Annus József szerint a legkönnyebben Szlovákiával egyezhetünk meg, Romániával a kapcsolat „ambivalensnek” ígérkezik, a volt Jugoszláviával kötendő vagy köthető szerződést pedig akadályozhatja az elburjánzott szerb nacionalizmus. • L A. Gy. AZ EGYENLÍTŐT TELJESÍTETTE. MOST IRÁNY A VB DÖNTŐ! Szeretne elutazni Amerikába, a futball VB döntőjére? Az Opel Astra tavaly 16 nap alatt tette meg az Egyenlítő hosszát, Újházi László és László István autóversenyzőkkel. És most kijuttatja Önt álmai meccsére! Ha 1994. április 5. és június 15. között rendeli meg Opel Astráját, sorsoláson vesz részt. FŐDÍJAK: 3 db egyszemélyes, ötnapos utazás a VB döntőjére. További nyeremények: 20 db Fruit of the Loom garbó, 222 db Fruit of the Loom T-Shirt. Sorsolás: Június 22. A nyerteseket levélben értesítjük. WoridCup USA94 SP OPEL Official Sponsor _____/