Magyar Hírlap, 1996. április (29. évfolyam, 89-101. szám)

1996-04-19 / 92. szám

4 Közoktatási törvény És ön hogy látja? Érvek, vélemények pró és kontra Májusban kerül a parlament elé az 1993-ban megalkotott közoktatási törvény módosított változata. Összeállításunkban a parlamenti pártok, az érintett szakszervezetek és a szaktárca vezetőjének tanácsadó testületi képviselőit kérdeztük, milyen pozitív, illetve negatív elemeket látnak a javaslatcsomagban. Szándékunk szerint kikértük volna a kisgazdapárt véleményét is, a szakértők azonban nem vállalták a nyilatkozatot. Csizmár Gábor (MSZP) A közoktatásban a lét­számhoz és a feladatok­hoz igazított, szektor­semleges finanszírozási rendszerre van szükség. A tervezetben szereplő paraméterek segítségé­vel meghatározható lesz az iskolák feladata, ugyanakkor azzal, hogy az intézmények meg­kapják az előző évi rá­fordítás 70 százalékát, tervezhetőbbé válik a költségvetésük. A szakmai munka miatt nem indokolt a csoport­létszám emelése, és csak bizonyos egyéb intézke­désekkel együtt szabad növelni a pedagógusok kötelező óraszá­mát. Ezek közé tartozik a bérkompenzáció, a bérek és a teljesít­mény összehangolása, illetve a pedagógusok munkájának pon­tos meghatározása és szakmai segítése. A tervezetben érinteni kell a tankötelezettséget is, ugyanis az érettségit adó középiskolák tömegessé válásával 16 helyett 18 éves korig járnának a diákok iskolába. A változást indokolná a nyugdíjkorhatár emelése is, a munkaerőpiac telítettsége miatt minél tovább az iskolákban kell tartani a fiatalokat. Az alaptan­tervet ezzel összefüggésben 12 osztályosra kellene bővíteni. A gyerekek védelme érdekében maximalizálták az osztályok számát: általános iskolában 30, középfokú képzésben 35 tanuló járhat egy osztályba. Szabályozzák az eddig véletlenszerű cso­portbontást is, itt azonban a minimumokat állapítják meg. Kovács Kálmán (KDNP) A közoktatás ilyen mér­tékben tervezett módosí­tása elsietett, hiszen a ’93-as törvény számos pontja még életbe sem lépett. A 100 módosítás­ból 28 érdemi, amelyek alapvetően változtatják meg az eddigi szabá­lyokat. A tervezeteket hosszú távra, 15-20 évre kellene készíteni, ám már az elmúlt két évben két jelentős változás is történt: a szakmai ellen­őrzés megszüntetése és a nemzeti alaptanterv. A közoktatásban szükség lenne az ellenőrzés meglétére. Az elmúlt két év bebizonyította, hogy az Országos Közoktatási Intézet ezt a feladatot nem képes ellátni. Az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a fel­ügyelet gyakorlása. A hiány leginkább a leépítéseknél érződik, szakmai érvek helyett az önkormányzatok döntenek az elbocsá­tásokról. A közoktatásban először a hosszú távú koncepció alapjainak kidolgozására lenne szükség, majd szakmai szerve­zetekkel egyeztetve a törvénytervezet beterjesztése, végül a nat és a vizsgarendszerek kidolgozása következhet. Ez felborult, a mostani a tizenkettedik módosított változat, amely a parlament oktatási bizottsága elé kerül. Emiatt a koncepciónélküliség miatt a tervezetet a párt képviselői elutasítják, amelyek biztosítanák, hogy az összeg valóban eljusson az isko­lákhoz, és tényleg erre a célra használják fel. A javaslat érdemi változásai erős aggályokat ébresztenek mindenkiben, aki tudja, hogy a közoktatásban, az ország legnagyobb „ágazatában” nem egy-két évre, hanem hosszabb távra kell meghatározni a műkö­dési kereteket. A törvény csak akkor tudja betölteni szerepét, ha az iskolák, óvodák, kollégiumok működésének kiszámítható fel­tételeit, kereteit teremti meg, ha a stabilitást növeli, és nem csu­pán a kormányzat politikai manőverezési lehetőségeit teremti meg. Ezzel szemben a kormány javaslata a szűkítést jelentő vál­tozásokat pontosan meghatározza, ugyanakkor a kiegészítő szakmai normatívák mértékét akár évente változtathatja. Sem az intézmény, sem az önkormányzat nem tud előre tervezni. Dobos Krisztina (MDF) A gyermeki jogok kérdé­sében a jelenlegi tervezet jobb, mint az első elkép­zelések. A javaslatokból nem derül ki, hogy a fel­bomlott 8+4-es rendszer helyett milyen iskolatípus bevezetését szorgalmaz­zák a koncepció készítői. Tisztázatlan az is, hogy a 10. osztály után milyen tanterv szerint tanulnának a diákok. Nemcsak az is­kolákat érinti a tervezet, s az óvodákról szóló módo­sítások sem szabályozzák világosan a kicsik intéz­ményeinek működését. A tervezetben maximális álláshely jelenik meg, amely akár tízezres nagyságrendű elbocsátásokat is jelenthet. A munkahely­vesztések mellett ez az oktatás minőségének romlásával is járhat. Az osztálylétszám és a kötelező óraszám emelése ugyanakkor nem oldja meg a gondokat. Fontos lenne a szakképzés átalakítá­sa is, a tanulókat a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szak­mákra kellene képezni. Az iskolaszerkezet bővítéséhez kell iga­zítani a pedagógusképzést is. Horn Gábor (SZDSZ) A tervezet egyik leglé­nyegesebb pontjának a diákok, szülők és a taná­rok jogainak rendezését már 1993-ban megkezd­ték. Az erről szóló mó­dosítások legvitatottabb része várhatóan a világ­nézeti kérdés lesz, hi­szen a javaslat szerint nemcsak a szülő, hanem a gyermek is beleszólhat abba, hogy milyen isko­lát választ. A tervezet szabaddá te­szi az iskolatípus meg­választását, a szerkezet bevezetését nem szabá­lyozzák központilag. A váltást ugyanakkor bizonyos feltételekkel tehetik csak meg az iskolák. A módosító indítványok jelentős mértékben korlátozni kívánják a mindenkori kultuszminiszter jogkörét a szakmai szervezetek javára. Jelentős előrelépést jelentenek a finanszírozásban javasolt változások is. Eszerint fennmaradna a kétpólusú támogatás, az arányok azonban rögzülnének: az állam a működés költségei­nek 70, az önkormányzat 30 százalékát vállalná. A normativitás megmarad, de a bejáró, kistelepülési, napközis, illetve a hátrá­nyos helyzetű tanulók után kiegészítő támogatás jár. Pokorni Zoltán (Fidesz) A Horn-kormány 1994- re ígért új közoktatási törvénye kétéves késés­sel kerül a parlament elé. A javaslat nagy része a régi szöveg csiszolgatá­sa, az eltelt évek tapasz­talatai alapján indokolt kiigazítása. A diákok szempontjából minden­képpen jobbnak látszik a diákjogok megfogalma­zása. A módosítások je­lentős részét teszik ki az iskolatípusok, az évfo­lyamok és a képzési szin­tek hosszas, kölcsönös és körkörös definiálása. Pozitív lépésként lehet értékelni a mozgó bérkeretre vonatko­zó elképzelést, amely a munka minőségének elismerését teheti lehetővé. A sajnálatosan alacsony érték (a teljes bérkeret tíz szá­zaléka) mellett nagyobb baj azoknak a garanciáknak a hiánya. Kulin Ferenc (MDNP) Mindenképpen pozitív értékelésre méltó az a tény, hogy az alkotók akaratát a gyakorlatban nem jól működő közokta­tási törvény kiigazítására törekedtek. A megoldási javaslatok azonban már vitákat gerjeszthetnek. Érthető, hogy a tervezet készítő hozzányúltak a finanszírozás kérdésé­hez, de a megoldás nem látszik megnyugtatónak. Nem szerencsés az az el­képzelés, hogy a támoga­tás év közbeni módosítá­sára is lehetőség nyílna, hiszen ez az iskolákban bizonytalanságot szül. Kedvező ugyan­akkor, hogy az igazgatók mérlegelési lehetőséget kapnak a pe­dagógusok munkájának értékelésére. A tízszázalékos keret nem mértékével, hanem a szándékkal kap nagy hangsúlyt. Ettől füg­getlenül azonban a probléma fennmarad, vagyis a tehernöveke­dés (óraszám- és csoportlétszám-emelés) semmiképpen sincs arányban az ellentételezéssel. A módosítás egyik legfontosabb pontja a pedagógusok továbbképzése: a gyakornoki rendszer. Nem kapcsolódik össze a pedagógusok érdeke és a szakmai kö­vetelmény, nincs meg az előmenetel törvényben előírt feltétele, az anyagiak terén sincs motiváció. Nem világos, hogy a közal­kalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer milyen módon il­leszkedik a továbbképzésben előírt fokozatokhoz. 1996. ÁPRILIS 19., PÉNTEK 1996. ÁPRILIS 19., PÉNTEK a törvénymódosításról Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára A tervezet három olyan változtatást is tartalmaz, amelyek külön-külön is rossz eredményre vezet­nének, együtt pedig ka­tasztrofálisan hatnak a közoktatás színvonalára, valamint a pedagógus­munkanélküliségre. A tervezet egyrészt szi­gorítja a tanulócsoport­bontások feltételeit, más­részt mintegy 50 szá­zalékkal felemeli a ta­nulócsoportok létszámát. Mindkettő befolyásolja az oktatás színvonalát, az utóbbi azonban olyan hatással lesz a legveszélyeztetettebb, vagy­is a lakótelepi gyerekekre, amit a tanárok sem pszichés, sem ok­tatási szempontból nem tudnak majd korrigálni. Ezen kívül e két változtatás, valamint az, hogy a tervezet 10 százalékkal emeli a tanárok kötelező óraszámát akár 60 ezer, de legkevesebb 30 ezer pedagógus elbocsátását eredményezi. Ehhez képest csak a taná­rok közé szórt üveggyöngy a 10 százalékosra ígért béremelés. A PSZ soha nem járul hozzá ahhoz, hogy tudatosan szaporítsák a regisztrált munkanélküliek számát, és a változtatások eredmé­nyeképpen több tízmilliárd forintot vonjanak el a közoktatásból. Szakács Péter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szóvivője A tervezet alapvetően javítja a közoktatás helyzetét, de ez nem jelenti azt, hogy konfliktusmentesen sikerül a törvény szövegét a gyakorlatban is alkalmazni. Ebben lesz nagy szerepe a helyi pedagógus érdekvédelmi szervezeteknek. A tervezetben vannak olyan javaslatok is, amelyet a szakszer­vezet többszöri egyeztetés után sem támogat. Ilyen a gyakorno­ki rendszer bevezetése, mert nem lehet tudni, hogy a gyakornok még az egyetemhez vagy már a közoktatáshoz tartozik. A rend­szer bevezetésével szaporodna a határozott idejű kinevezések száma, amelyet a szakszervezet nem fogadhat el. A megszabott idő ugyanis akadályozza az oktatás folyamatosságát, és bizony­talanságot teremt. A munkavállalók érdekképviseletének fájó pontja a kötelező óraszám e­melése. Igaz, van olyan lehetőség is, miszerint a köte­lező óraszám alatt is megkapja a teljes bérét a pedagógus. Ez leginkább a kis óraszámú szakpárokat oktató tanárokat érintheti. Komoly hátránya a tervezetnek, hogy a politikával szembeni bizalmatlanság miatt sok olyan javaslatot is belecsempésztek, amelyet nem törvényben kellene szabályozni. Farkas István, az Országos Közoktatás-politikai Tanács nem önkormányzati oldalának elnöke, a katolikus nevelési-oktatási intézmények képviselője A nemzeti alaptanterv elfogadása után a közoktatásban ko­moly fejlesztésre van szükség, ám ennek finanszírozási hátte­rét a Pénzügyminisztériumnak és döntésével a parlamentnek is biztosítania kell. A fejlesztést, a minőség emelését ugyan­akkor veszélyezteti a kötelező óraszám és a csoportlétszám emelése, hiszen ez a szakmai munka javítása ellen hat. Az elő­relépés egyik fontos eleme lenne az is, ha az érettségire vonat­kozó törvénymódosításokat egyeztetnék a felsőoktatási tör­vénnyel. Mind az iskolák finanszírozásában, mind a fejlesztésben érvényesülni kellene a szektorsemlegességnek, vagyis a isko­lafenntartótól független, egységes központi támogatásra len­ne szükség. Jelenleg az egyházi óvodák, általános és középis­kolák az állami intézményeknél kisebb támogatást kapnak, ám az egyháznak nincs saját forrása az iskolák fenntartására. Az egyházi intézmények többsége nemrégiben kezdte meg működését, ezekben az intézményekben tehát még nagyobb hangsúlyt kap a fejlesztésre és a működtetésre fordított támo­gatás. Ha ez elmarad, akkor veszélybe kerül a biztonságos működés. Mihály Ottó, az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója A közoktatási törvény módosítását célzó terve­zet értelmezésénél fi­gyelembe kell venni, hogy a módosítandó tör­vény annak idején sok kérdést nem szabályo­zott, valamint azt, hogy azóta olyan gondok is megjelentek, amelyek mindenképpen új szabá­lyozási feladatot jelen­tenek. A módosítás egyik legiz­galmasabb része a köte­lező szakvizsga beveze­tése, ami azt jelenti, hogy a pedagógusnak új­ra bizonyságot kell adnia felkészültségéről. Fon­tos kiemelni a helyettesítési rendszer bevezetését is, ami nem­csak a pedagógus-munkanélküliség kezelésének egyik eszköze, hanem lehetővé teszi, hogy a tanárok számára terhet jelentő különórák aránya csökkenjen. A törvénymódosítás megerősíti a közoktatásban szükséges koordinációt. A megyei szintű közalapítványok létrehozásával intézményt kínál arra, hogy az összehangolt működés megvaló­sulhasson. Lényeges az is, hogy a törvény differenciáltabban, az új feladatokat is figyelembe véve szabályozza a miniszter mun­káját segítő és koordináló tanácsok működését. A módosítás ezen kívül hitet tesz a kétpólusú - központi és önkormányzati - finanszírozás mellett, ugyanakkor annak módját, technikáját pontosítja, differenciálja. Az elkészült javaslat megfelel a magyar közoktatás igényei­nek. Megvalósításához szükséges a többi tárca, főleg a Pénzügy­minisztérium együttműködése, valamint más törvények - így a felsőoktatási és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény - bizonyos módosítása. Haszán Zoltán - Szentgyörgyvölgyi Arnold És egyszer majd ő is elmondja, hogy mit gondol... FOTÓ: ISZA FERENC Közoktatási törvény . A fenntartó szerint... ...a törvénymódosítással nem változik jelentősen az is­kolaigazgatók kinevezésének feltétele. A módosításról nyilatkozó polgármesterek egyetértettek abban: az autonóm módon működő iskolák irányításába az ön­­kormányzat csak a vezető kinevezésekor avatkozhat be. Ilyenkor fontos a tantestület véleménye - jelentette ki Wagner András, Szombathely polgármestere, aki részt vett a törvénymódosítás előkészítésében. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fenntartó ön­­kormányzat számára az igazgatói kinevezés az egyet­len pont, ahol beleszólhat az intézmény munkájába. A kinevezés jogát azonban semmiképpen sem szabad kivonni a szakmai munkáért és pénzügyi helyzetért fe­lelős önkormányzatok hatásköréből. A törvénymódo­sítás okozta változások közül az önkormányzatokat el­sősorban a finanszírozás rendszere érinti. Wagner András úgy véli, ez egyelőre működőképes elgondolás, az egyetlen veszélyt az rejti, ha valamelyik tárca egyet­len elemet is kiemel a rendszerből, mert akkor az egész összeomlik. Az oktatási törvény módosításának tervezetét alap­jaiban elfogadták, de az ágazati egyeztetések még foly­nak - mondta Magyar Levente, a Kistelepülési Önkor­mányzatok Szövetségének vezetője. Tekintetbe kell venni, hogy az iskolák fenntartási költsége 70-30 szá­zalékos arányban oszlik meg az önkormányzatok, illet­ve az állam között. Helytelen lenne tehát minden olyan módosítás, amely a tulajdonos önkormányzat kezéből kiveszi az iskolaigazgatók kinevezésének jogát. K.E.M.

Next