Magyar Hírlap, 1996. november (29. évfolyam, 255-267. szám)

1996-11-14 / 266. szám

6 Magyar Hírlap BELFÖLD - MH-POSTA 1996. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Mélyrepülésben a pécsi angol központ Viharos közgyűlés elé néz ma Pécs képviselő-testülete. A város önkormány­zata ugyanis kénytelen lesz felmondani 15 évre kötött szerződését az Angol­amerikai Kultúráért Alapítvánnyal, vállalva ezzel egy olyan pert, amelyen leg­alább ötmillió forintot bukhat. Ez az egyetlen mód azonban arra, hogy ne ve­szítse el végleg a baranyai megyeszékhely legbőkezűbb szponzorát, a British- American Tobacco (BAT) Pécsi Dohánygyárát. Információink szerint az in­tézmény körül kialakult helyzet hátterében politikai érdekek állnak. A szövevényes történet évekkel ez­előtt kezdődött. Pécs önkormányzata azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a belváros egyik legszebb pontján egy nemzetközi angol központot hozzon létre, megvásárolta a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányák érté­kes belvárosi ingatlanát. A központ beindításához szüksé­ges szervezőmunkára két pécsi egye­temista, Derényi András és Németh Balázs jelentkezett. Ők vették fel a kapcsolatot a nagykövetségekkel, és a város legnagyobb multinacionális cége, a BAT igazgatójával is, aki ígé­retet tett az ötlet támogatására. A szerződést 1993 márciusában kö­tötték meg. Nem teljesített kérés A BAT-tal kötött megállapodás lé­nyege az volt, hogy a város tizenöt év­re átengedi az ingatlan használati jo­gát a leendő központ működtetésére létrehozott Angol-amerikai Kultúrá­ért Alapítványnak. Ha az egyezséget az önkormányzat a tizenöt év lejárta előtt valamiért felmondaná, meg kell térítenie a beruházási költség időará­nyos részét. A szerződés akkor elő­nyösnek látszott, ma azonban úgy tű­nik: megkötése a város részéről meg­gondolatlan lépés volt. Az épület felújítására a BAT tete­mes összeget, mintegy húszmillió fo­rintot utalt át a városnak, az alapít­vány pedig ötmilliós támogatást ka­pott a cégtől. A rekonstrukciós mun­kák meg is kezdődtek, de a leendő igazgató személye körül egyre hango­sabb vita bontakozott ki. A BAT-nak ugyanis a jelentős hozzájárulás fejé­ben egyetlen kérése volt: Németh Ba­lázst szerette volna látni az igazgatói székben. Az alapítvány vezetői azon­ban e kérést nem teljesítették. A posztra pályázatot írtak ki, melyre hatan jelentkeztek. Az igazgatóvá­lasztás körül kialakult vita azonban akkora veszekedéssé fajult, hogy a kuratórium elnöke 1995 áprilisában lemondott, augusztusban pedig az alapító feloszlatta a kuratóriumot is. Az alapítvány hosszú ideig legális ku­ratórium nélkül működött. A BAT dohánygyár az események hatására úgy döntött, hogy 1995 októberétől megvonja anyagi támogatását az ala­pítványtól. Fizetett sajtóközlemény­ben határolódtak el a szerintük sú­lyos pénzügyi és jogi mulasztásokat elkövető korábbi kuratórium és az egész Nemzetközi Angol Központ te­vékenységétől. A BAT szerint a ki­alakult helyzetért elsősorban az egyik alapító, dr. Horányi Özséb, illetve az általa megbízott alapítványi képvise­lő, Derényi András a felelős. Dékáni körök Horányi Özséb a Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsészkarának volt a dékánja. Személye az egyete­men is komoly vihart kavart. Ez év ja­nuárjában a JPTE rektora alkalmat­lanság címén felmentette dékáni tisztségéből Horányit, aki a döntést jogszerűtlennek ítélte, és bírósághoz fordult. A művelődési miniszter ak­kor közleményben határolódott el az ügytől, kijelentve: az eset az egyetem belügye, az igazságtétel a független bíróság feladata. Nem sokkal később azonban levél érkezett a rektorhoz Magyar Bálinttól, melyben a minisz­ter, korábbi álláspontjával ellentét­ben határozott kérést fogalmazott meg a felmentett dékán mielőbbi visszahelyezése érdekében. A miniszteri óvást tartalmazó le­velet Horányi közzétette az Új Du­nántúli Naplóban. Eszerint a minisz­ter - a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. paragrafusára hi­vatkozva - megsemmisíti a Janus Pannonius Tudományegyetem szer­vezeti és működési szabályzatának azon rendelkezését, amely szerint a rektor munkáltatói jogkörébe tarto­zik a dékánok és a főiskolai kari fő­igazgatók kinevezése, a megbízás módosítása vagy annak visszavonása. Az egyetem vezetése a miniszteri döntést az egyetemi autonómiába történő durva beavatkozásként érté­kelte, és nem vette figyelembe. Töb­ben tudni vélték, hogy a tárca „ra­gaszkodása” Horányihoz valószínű­leg nem független a professzor sza­bad demokrata kötődésétől. Pécs polgármestere tavaly novem­berben javaslatot tett a közgyűlésnek a nagy értékű épület kezelői jogának visszavonására. Azóta egyeztetőtár­gyalások folynak a város és az alapít­vány között, megállapodás nélkül. Páva Zsolt lapunknak elmondta: Ho­rányi Özsébbel lehetetlen volt meg­egyezni, mivel minden fordulóban többet és többet követelt. A polgár­­mester ezért beszüntette a tárgyalá­sokat. A dolog jelenlegi állása szerint az angol központ működőképességé­nek határán áll. Az alapítványnak je­lentős köztartozásai vannak, ügyész­ségi és APEH-vizsgálat folyik ellene, a megegyezés keresése tehát alapve­tő érdekük lenne. Ezért teszi fel min­den érintett fél egy emberként a kér­dést: mi állhat kompromisszumkép­telenségük hátterében, miért vállal­ják a hercehurcát összes támogatójuk elvesztésének árán is? Egyre többen vélik úgy, hogy ezen kérdésekre a választ pártpolitikai té­ren kell keresni. Elfogyott a türelem A dolognak a városon kívül is vissz­hangja kerekedett. A múlt héten fax érkezett a pécsi városházára az ame­rikai nagykövetségtől, melyben sür­gősen kérik a polgármestert az angol központ ügyének mielőbbi tisztázásá­ra, illetve az érdemi munka feltételei­nek biztosítására. A vég nélküli huzavona láttán a BAT is kezdi elveszíteni türelmét. Per kezdeményezését fontolgatják az önkormányzat ellen, elveszettnek lát­szó befektetésük időarányos részé­nek visszatérítéséért. A BAT nem aprópénzeket osztogat Baranyában, hiszen amellett hogy jelentős adófize­tő, az egyetlen ide települt multiként például tavaly 50 millió forintot ado­mányozott a megyének különböző humanitárius célokra. A központot 1994 márciusában Göncz Árpád köztársasági elnök nyi­totta meg Pécs polgárai és a városban élő egyetemisták számára... • Erdei Éva Z., a zárkózott úriember Ne menjen fel, mert nem maga lesz az első, akit megvernek -figyelmeztet egy lakó. Egy belvárosi ház földszintjén bizonytala­­nít el az idősebb úr, de legalább biztos, hogy jó helyen járok. A hírek szerint a háznak neves, az utóbbi években elhíresü­lt lakója van. Azt is mondják, hogy az egykori úszómenedzser, Zemplényi György nem aprózta el, egy egész szintet vett meg benne. - És ezt védik, több bal­hé is volt - óvja egészségemet a lakó, sőt testi épségem megőrzése érdekében nem is enged bejutni a lépcsőházat az utcától elválasztó má­sodik ajtón. Újabb próbálkozás, másik lakó. Zemplé­nyi neve nem mond neki semmit, engem vi­szont gyanakodva méreget. Nem ismeri az összes házbelit, ilyen név pedig sem a kapu­csengőn, sem a postaládán nem szerepel. Ház­mester pedig nincs, akitől érdeklődhetnék. Azért beenged. A lépcsőn szembejövő fiatalasszonnyal már több szerencsém van. Nemcsak a neve, de a Dániából hazacsempészett exmenedzser arca is ismerős számára. Többször is látta már, másfél hónapja költözött a házba, csendesen él, kellemes úriember. Pénzt azért nem adna neki kölcsön, de hát Zemplényinek nincs is szüksége rá. Rendőröket még nem látott a ház­ban, de valamilyen cég biztonsági emberei már megfordultak a lakásban. Meg is mutatja, hogy hol lakik az újságokban csak az „évszázad szélhámosának” nevezett Zemplényi. Egy egész emelet az azért túlzás, de a harmadikon a sarki lakás tényleg az övé. Megismeri majd - mondja. Az emeleten az érdeklődőt veréssel fenyege­tő testőrök sehol, az ajtót viszont tényleg meg lehet ismerni. A bejárat fölött riasztó, kamera, az ajtó előtt fehér vasrács. A csengetésre senki sem nyit ajtót. Az egyik jól értesült emeleti lakó azonban még elmondja, hogy a lakást egy úszó vette a menedzsernek. Sőt nem is csak egyet, a szomszédos is Zemplényié. A másnapi újabb próbálkozás is sikertelen. A vasrács ugyan már nincs behúzva az ajtó előtt, mocorgás is hallatszik a lakásból, az ajtó azonban nem nyílik. A szabadlábon védekező exmenedzser nem kíván vendégeket fogadni. HASZÁN ZOLTÁN Budapesti Vásárközpontban 1997. március 6-9. között. Szépítők és ékítők seregszemléje,­ ­ Információ: HUNGEXPO RT. I Karát, a a Szépség és Egészség, ( \Qf | Ünnepnapjaink Projekt / / Tel: 263 60 60 /O / Fax: 263 60 68 HUNGEXPO Jelentkezési határidő: 1996. december 10. I Modernebb hírközlési rendszer a tűzoltóknál A hónap közepére megújul a hazai önkormányzati tűzoltó­ságok hírközlési eszközeinek egy része. A Tűzoltóság Or­szágos Parancsnoksága (TOP) a Hírközlési Alaptól pályázati úton 140 millió forinthoz ju­tott hozzá, s több mint 1400 rá­diótelefon és telefonállomás beszerzésére nyitt módja - je­lentették be tegnap a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság tájé­koztatóján. A szakemberek hangoztat­ták: a ’90-es évek elejére egy­re sürgetőbbé vált, hogy az or­szág hivatásos tűzoltóinak hír­adó-informatikai rendszerét felújítsák. A „lánglovagok” többsége riasztásokon a ’70-es években gyártott telefonköz­pontokra és rádióberendezé­sekre volt utalva, ami nem­csak a tűzoltók testi épségét, hanem a tűz-, baleset- és ka­tasztrófaelhárítás hatékony­ságát is veszélyeztette. A helyzet orvoslására a tűzoltóság 1995-ben pályáza­tot nyújtott be a Hírközlési Alaphoz. Az elbírálást köve­tően a TOP 120 millió forint vissza nem térítendő összeg­hez, valamint 20 millió forint kamatmentes kölcsönhöz ju­tott hozzá. Utóbbit egyenlő részletekben, három éven be­lül kell törleszteniük a tűz­oltóknak. Az év elejétől 130 stabil, il­letve 690 mobiltelefon és 598 kézirádió folyamatos telepíté­se kezdődött meg, és a Moto­rola cég hazai forgalmazója vállalta, hogy az idén novem­ber 10-éig leszállítja a híradás­­technikai felszereléseket. Kuncze Gábor belügymi­niszter a sikeres fejlesztés kapcsán elmondta: vala­mennyi hazai önkormányzat hivatásos tűzoltóegységének munkáját megkönnyíti a be­ruházás. A kormány tervei szerint pedig az 1997-es költ­ségvetésből finanszírozható a szintén elavult jármű- és fecs­kendőpark rekonstrukciója. • S. F. I. HIRDETMÉNY A DVG Dunaújvárosi Városgazdálko­dási Részvénytársaság igazgatósága (Dunaújváros, Vasmű út 41., Pf. 136) értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság rendkívüli közgyűlését 1996. december 16.-án 13 órai kez­dettel tartja a Dunaújváros, Vasmű út 41. II. emelet 210. számú Irodájában Az igazgatóság a közgyűlést a társa­ság alapszabálya VII. 4. pontja alap­ján hívja össze. A közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az igazgatóság tagjainak megvá­lasztása. 2. A felügyelő bizottság tagjainak és elnökének megválasztása. 3. A könyvvizsgáló megválasztása. 4. Az 1., 2., 3. pontokban írtakra tekin­tettel az alapszabály módosítása. 5. Az igazgatóság, felügyelő bizottság tagjai és elnökei, valamint a könyv­­vizsgáló tiszteletdíjának megállapí­tása. 6. A részvénytársaság által egy sze­mélyben alapítandó korlátolt fele­lősségű társaságok alapító okirata­inak és azok mellékleteinek jóvá­hagyása. 7. Egyebek. Az igazgatóság kéri a részvényesek képviselőinek vagy előírásszerű meg­­hatalmazottainak pontos megjelenését. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy meghatalmazott­juk útján gyakorolhatják. A DVG Rt. igazgatósága . A Budapest­i Díjj XXII. kerületi­­­ Önkormányzat Polgármesteri Hivatala munkatársakat keres. Adóügyi ügyintéző munkakörbe államigazgatási főiskolai végzettséggel, önkormányzati gyakorlattal. Épületgépész­energetikus munkakörbe szakirányú felső­fokú iskolai végzettséggel és energetikus szakvizsgával. Személygépkocsi vezető munkakörbe hivatalos jogosítvánnyal. A jelentkezéseket Vági Pálné személyzeti vezetőnél kell benyújtani részletes szakmai önélet­rajzzal, iskolai végzettséget igazoló okirattal, erkölcsi bizonyítvánnyal. Cím: 1221 Budapest XXIL, Városház tér 11. L Tel: 226-6511/120 | 226-6720 A Magyar Hírlap külön kiadványa döntés után adótörvények ’97 Az Országgyűlés döntése után három nappal, november 15-én jelenik meg a Magyar Hírlap kiadásában a személyi jövedelemadóról és az adózás rendjéről szóló törvényeknek, a legújabb változtatásokkal kiegészített, 1997 január 1-jétől hatályos szövege. Az újságárusoknál 98 forintért megvásárolható kiadvánnyal a Magyar Hírlap - az előző évek gyakorlatához hasonlóan - elsőként adja a legtöbb állampolgárt érintő két adótörvényt az érdeklődők kezébe. Projektmenedzser: Anginé Rácz Mariann Telefon: 270-2801 Ma még megtekinthető a Budapest Sportcsarnokban rendezett biztonságtechnikai ki­állítás, amelynek zárónapján az üzleti életben igénybe vehető szolgáltatásokról hang­zanak el előadások FOTÓ: ISZA FERENC Program a Balaton vízvédelmére Elkészült a Balaton és vízgyűj­tőjének vízvédelmi program­terve, melynek végrehajtására 94 milliárd forintra lesz szük­ség - jelentette be tegnap a Siófokon tartott Balaton-kon­­ferencián Baja Ferenc környe­zetvédelmi és területfejlesztési miniszter. A feladatokat összegző ta­nulmány 2010-ig határozza meg a fejlesztések, beruházá­sok menetét, évente 7-8 mil­liárdos balatoni költségvetés­sel számolva. A vízvédelmi program szerint két fő terület­re koncentrálják az elkövetke­ző években a fejlesztési össze­geket: a tó foszforterhelésének csökkentésére, valamint az ökológiai állapotok általános javítására. Kiemelten kezelik a csatornahálózatok építését, a szippantott szennyvizek elhe­lyezésének megoldását, a hul­ladéklerakók kialakítását. A foszfor mennyiségét elsősor­ban a Kis-Balaton beruházásá­nak befejezésével és a Keszt­helyi öböl kotrásával lehet - tíz év alatt mintegy 33 százalékkal - csökkenteni. Az előbbi beru­házáshoz még 7,5 milliárd fo­rint szükséges, ám a fele sem áll rendelkezésre, ezért leg­alább négymilliárdos hitelről a Világbankkal is tárgyaltak - közölte Nemcsók János bala­toni kormánybiztos. Baja Ferenc hangsúlyozta: a terv harmonizál a nemzeti környezetvédelmi program­mal s a tárca vízgazdálkodási, vízkezelési terveivel. Utalt ar­ra is, hogy a feladatokat „le­bontják” az egyes települések­re. A 94 milliárdos fejlesztés­ből a döntő részt ezután is az állam vállalja, míg az önkor­mányzatoknál 30-35 százalé­kos részaránnyal számol a ta­nulmány. Baja sürgette, hogy koncentrálni kell a Balatonnál a gazdaságot, s létre kell hozni egy közös (állami és önkor­mányzati) ingatlanalapot is. • J.B. LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Az életünk forog kockán Az Egészségbiztosítási Önkormányzat alelnökétől hallottam nemrég egy esti tévébeszélgetés keretében, hogy az egészség­­ügyi ellátáshoz körülbelül évi 270 milliárd forintra lenne szükség, de a közelmúltban történt keretemelés után is csak körülbelül 226 milliárd forint áll rendelkezésre. Lehetetlen­nek tartom, hogy a körülbelül 44 milliárdos hiány ne legyen negatív hatással az ellátásra. Az olyan meseszerű - nem az említett alelnöktől származó - hivatalos megnyilatkozások­kal, miszerint nálunk pénzhiány miatt egyetlen szívműtét sem marad el, és hogy minden orvosilag indokolt vizsgálatot elvé­geznek, nem kívánok vitatkozni, annyira ellentétben állnak a mindennapi gyakorlattal. A magam részéről a pénzhiányt az egészségügyi ágazat­ban tűrhetetlennek tartom, mivel itt az egészségünk, az éle­tünk forog kockán. A nehézségeket némleg enyhítő megol­dásként azt tudnám javasolni, hogy a gyógykezeléshez nélkü­lözhetetlen berendezéseket és műszereket hosszú lejáratú hi­telre vagy jobb esetben saját termékeink ellenében próbáljuk meg beszerezni a gyártó országoktól. Az ötlet nem új, hiszen repülőgépekre a kormány már folytat ilyen jellegű tárgyalá­sokat. Miért ne lehetne alkalmazni ugyanezt a módszert élet­mentő orvosi berendezések, műszerek beszerzésére, esetleg csökkenteni az igen drága harci repülőgépek beszerzését az életmentő gyógyászati eszközök javára? Ráadásul a korszerű orvosi berendezések beszerzésére kért hitelek kamatostul megtérülnének a már elavult berendezések állandó javítási költségeinek elmaradásából, főleg azonban abból, hogy a pontosabb diagnosztika révén később csökkennének a tartós kórházi ápolási költségek. Mindezekhez járulna még a kifize­tendő táppénzek csökkenése és a munkából való kiesés lerö­vidülése révén létrejövő jövedelemtöbblet. Vértes István Budapest A történelem csúfos tréfája Amiről Petőcz György Forró téma Itáliában a magyar ’56 (október 30.) című cikke tájékoztat, az a lényeget tekintve reális és pontos. Kiegészítésként megosztanám ismereteimet az érdeklődőkkel. A hatvanas években az olasz értelmiség elég nagy szám­ban nemcsak hogy „sztálinista” maradt, hanem „maoista” lett. Igen felháborodtak azon, hogy az igaznak vélt magyar kommunisták ’56 után a kádári konszolidációt és életmódot elfogadva lemondtak a kommunizmus eszméiről, s így reak­cióssá váltak. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a baloldali olasz értelmiség nagyobbrészt - főleg mondjuk a „konszoli­dálódó” magyar lakossághoz képest - elég függetlenül és igen jó anyagi színvonalon élt Olaszországban, akkor is el­gondolkoztató, hogy - helytelenítve magyar elvtársaik színe változását - a maoizmus terjesztőinek élén tevékenykedtek. A történelem valóban, bár nem kelet-európaian veszé­lyesen, „különösen csúfos tréfát űzött” olasz baloldali bará­tainkkal is. Békés András Budapest Az Európába vezető utak egyike a Duna Találó az a cím (Duna-gát: perrel vagy peren kívül), ami alatt a MH november 9-ei számában Kovács György írása megjelent. Arra a Duna-gátra ugyanis, aminek az építésébe belefogtunk, majd a már megépített részt lebontottuk - mindenképpen szükség van. A nagy vállalkozásból, az egy­re fejlődő európai belvízi hajózás szerves részének tervezett építkezésből (Duna-Rajna-Majna-csatorna, tizenegy ausztriai gát, bősi duzzasztó, al-dunai gát) a rendszerválto­zás negatívuma lett. Áldozatává vált annak a ténynek, hogy a diktatúra kezdeményezte, következésképp eleve népsze­rűtlen volt. Az ellene fellépők kihasználták ezt, és a szakmai kérdésből politikait csináltak: aki a nagymarosi gát mellett van, az a letűnt rendszer híve, aki ellene­ demokrata. Ennek a szemfényvesztésnek dőlt be az utolsó pártállami Ország­­gyűlés. Az azóta kormányzó pártok - mindegy, hogy An­tallnak, Borossnak vagy Hornnak hívják a miniszterelnököt - képtelenek arra, hogy a nagymarosi gát ügyét a politika szférájából visszatereljék a szakma területére. Nem kell megvárni a hágai bíróság döntését ahhoz, hogy független és elfogulatlan, az ügyben érdektelen nemzetközi szakértői bi­zottság mondjon véleményt a vállalkozásról. Hiszen eddig nem hallottam arról, hogy erre sor került volna. Netán attól tartanak az ellenzők az ellenzékben és a kormányban, hogy megcáfolják őket? Mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon állandóan hangoztatjuk az Európai Unióhoz való csatlakozás fontossá­gát: haladni akarunk az Európába vezető úton. Nos, az oda vezető utak egyike a Duna. Az a folyam, amelyiknek jelenleg legkevésbé használható szakasza éppen az, amelyen mi elmu­lasztottuk, sőt megakadályoztuk a gát megépítését. Az épít­kezés számos munkanélküli számára hosszú időre a régen vá­gyott munkaalkalmat hozná meg. A bős-nagymarosi vízlépcső magyarországi részének a megépítése nemcsak magyar, nemcsak szlovák, hanem össz­­érdek. Bizonyára megkaphatjuk hozzá azt a nemzetközi pénzügyi segítséget, amire szükség van ahhoz, hogy jóváte­­hessük a vállalkozástól történt visszalépéssel a magyar nem­zeti érdek ellen elkövetett, hibával felérő bűnt. Dr. Del Medico Imre Budapest Magyar Hírlap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu

Next