Magyar Hírlap, 1996. november (29. évfolyam, 255-267. szám)
1996-11-14 / 266. szám
6 Magyar Hírlap BELFÖLD - MH-POSTA 1996. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Mélyrepülésben a pécsi angol központ Viharos közgyűlés elé néz ma Pécs képviselő-testülete. A város önkormányzata ugyanis kénytelen lesz felmondani 15 évre kötött szerződését az Angolamerikai Kultúráért Alapítvánnyal, vállalva ezzel egy olyan pert, amelyen legalább ötmillió forintot bukhat. Ez az egyetlen mód azonban arra, hogy ne veszítse el végleg a baranyai megyeszékhely legbőkezűbb szponzorát, a British- American Tobacco (BAT) Pécsi Dohánygyárát. Információink szerint az intézmény körül kialakult helyzet hátterében politikai érdekek állnak. A szövevényes történet évekkel ezelőtt kezdődött. Pécs önkormányzata azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a belváros egyik legszebb pontján egy nemzetközi angol központot hozzon létre, megvásárolta a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányák értékes belvárosi ingatlanát. A központ beindításához szükséges szervezőmunkára két pécsi egyetemista, Derényi András és Németh Balázs jelentkezett. Ők vették fel a kapcsolatot a nagykövetségekkel, és a város legnagyobb multinacionális cége, a BAT igazgatójával is, aki ígéretet tett az ötlet támogatására. A szerződést 1993 márciusában kötötték meg. Nem teljesített kérés A BAT-tal kötött megállapodás lényege az volt, hogy a város tizenöt évre átengedi az ingatlan használati jogát a leendő központ működtetésére létrehozott Angol-amerikai Kultúráért Alapítványnak. Ha az egyezséget az önkormányzat a tizenöt év lejárta előtt valamiért felmondaná, meg kell térítenie a beruházási költség időarányos részét. A szerződés akkor előnyösnek látszott, ma azonban úgy tűnik: megkötése a város részéről meggondolatlan lépés volt. Az épület felújítására a BAT tetemes összeget, mintegy húszmillió forintot utalt át a városnak, az alapítvány pedig ötmilliós támogatást kapott a cégtől. A rekonstrukciós munkák meg is kezdődtek, de a leendő igazgató személye körül egyre hangosabb vita bontakozott ki. A BAT-nak ugyanis a jelentős hozzájárulás fejében egyetlen kérése volt: Németh Balázst szerette volna látni az igazgatói székben. Az alapítvány vezetői azonban e kérést nem teljesítették. A posztra pályázatot írtak ki, melyre hatan jelentkeztek. Az igazgatóválasztás körül kialakult vita azonban akkora veszekedéssé fajult, hogy a kuratórium elnöke 1995 áprilisában lemondott, augusztusban pedig az alapító feloszlatta a kuratóriumot is. Az alapítvány hosszú ideig legális kuratórium nélkül működött. A BAT dohánygyár az események hatására úgy döntött, hogy 1995 októberétől megvonja anyagi támogatását az alapítványtól. Fizetett sajtóközleményben határolódtak el a szerintük súlyos pénzügyi és jogi mulasztásokat elkövető korábbi kuratórium és az egész Nemzetközi Angol Központ tevékenységétől. A BAT szerint a kialakult helyzetért elsősorban az egyik alapító, dr. Horányi Özséb, illetve az általa megbízott alapítványi képviselő, Derényi András a felelős. Dékáni körök Horányi Özséb a Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsészkarának volt a dékánja. Személye az egyetemen is komoly vihart kavart. Ez év januárjában a JPTE rektora alkalmatlanság címén felmentette dékáni tisztségéből Horányit, aki a döntést jogszerűtlennek ítélte, és bírósághoz fordult. A művelődési miniszter akkor közleményben határolódott el az ügytől, kijelentve: az eset az egyetem belügye, az igazságtétel a független bíróság feladata. Nem sokkal később azonban levél érkezett a rektorhoz Magyar Bálinttól, melyben a miniszter, korábbi álláspontjával ellentétben határozott kérést fogalmazott meg a felmentett dékán mielőbbi visszahelyezése érdekében. A miniszteri óvást tartalmazó levelet Horányi közzétette az Új Dunántúli Naplóban. Eszerint a miniszter - a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. paragrafusára hivatkozva - megsemmisíti a Janus Pannonius Tudományegyetem szervezeti és működési szabályzatának azon rendelkezését, amely szerint a rektor munkáltatói jogkörébe tartozik a dékánok és a főiskolai kari főigazgatók kinevezése, a megbízás módosítása vagy annak visszavonása. Az egyetem vezetése a miniszteri döntést az egyetemi autonómiába történő durva beavatkozásként értékelte, és nem vette figyelembe. Többen tudni vélték, hogy a tárca „ragaszkodása” Horányihoz valószínűleg nem független a professzor szabad demokrata kötődésétől. Pécs polgármestere tavaly novemberben javaslatot tett a közgyűlésnek a nagy értékű épület kezelői jogának visszavonására. Azóta egyeztetőtárgyalások folynak a város és az alapítvány között, megállapodás nélkül. Páva Zsolt lapunknak elmondta: Horányi Özsébbel lehetetlen volt megegyezni, mivel minden fordulóban többet és többet követelt. A polgármester ezért beszüntette a tárgyalásokat. A dolog jelenlegi állása szerint az angol központ működőképességének határán áll. Az alapítványnak jelentős köztartozásai vannak, ügyészségi és APEH-vizsgálat folyik ellene, a megegyezés keresése tehát alapvető érdekük lenne. Ezért teszi fel minden érintett fél egy emberként a kérdést: mi állhat kompromisszumképtelenségük hátterében, miért vállalják a hercehurcát összes támogatójuk elvesztésének árán is? Egyre többen vélik úgy, hogy ezen kérdésekre a választ pártpolitikai téren kell keresni. Elfogyott a türelem A dolognak a városon kívül is visszhangja kerekedett. A múlt héten fax érkezett a pécsi városházára az amerikai nagykövetségtől, melyben sürgősen kérik a polgármestert az angol központ ügyének mielőbbi tisztázására, illetve az érdemi munka feltételeinek biztosítására. A vég nélküli huzavona láttán a BAT is kezdi elveszíteni türelmét. Per kezdeményezését fontolgatják az önkormányzat ellen, elveszettnek látszó befektetésük időarányos részének visszatérítéséért. A BAT nem aprópénzeket osztogat Baranyában, hiszen amellett hogy jelentős adófizető, az egyetlen ide települt multiként például tavaly 50 millió forintot adományozott a megyének különböző humanitárius célokra. A központot 1994 márciusában Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg Pécs polgárai és a városban élő egyetemisták számára... • Erdei Éva Z., a zárkózott úriember Ne menjen fel, mert nem maga lesz az első, akit megvernek -figyelmeztet egy lakó. Egy belvárosi ház földszintjén bizonytalanít el az idősebb úr, de legalább biztos, hogy jó helyen járok. A hírek szerint a háznak neves, az utóbbi években elhíresült lakója van. Azt is mondják, hogy az egykori úszómenedzser, Zemplényi György nem aprózta el, egy egész szintet vett meg benne. - És ezt védik, több balhé is volt - óvja egészségemet a lakó, sőt testi épségem megőrzése érdekében nem is enged bejutni a lépcsőházat az utcától elválasztó második ajtón. Újabb próbálkozás, másik lakó. Zemplényi neve nem mond neki semmit, engem viszont gyanakodva méreget. Nem ismeri az összes házbelit, ilyen név pedig sem a kapucsengőn, sem a postaládán nem szerepel. Házmester pedig nincs, akitől érdeklődhetnék. Azért beenged. A lépcsőn szembejövő fiatalasszonnyal már több szerencsém van. Nemcsak a neve, de a Dániából hazacsempészett exmenedzser arca is ismerős számára. Többször is látta már, másfél hónapja költözött a házba, csendesen él, kellemes úriember. Pénzt azért nem adna neki kölcsön, de hát Zemplényinek nincs is szüksége rá. Rendőröket még nem látott a házban, de valamilyen cég biztonsági emberei már megfordultak a lakásban. Meg is mutatja, hogy hol lakik az újságokban csak az „évszázad szélhámosának” nevezett Zemplényi. Egy egész emelet az azért túlzás, de a harmadikon a sarki lakás tényleg az övé. Megismeri majd - mondja. Az emeleten az érdeklődőt veréssel fenyegető testőrök sehol, az ajtót viszont tényleg meg lehet ismerni. A bejárat fölött riasztó, kamera, az ajtó előtt fehér vasrács. A csengetésre senki sem nyit ajtót. Az egyik jól értesült emeleti lakó azonban még elmondja, hogy a lakást egy úszó vette a menedzsernek. Sőt nem is csak egyet, a szomszédos is Zemplényié. A másnapi újabb próbálkozás is sikertelen. A vasrács ugyan már nincs behúzva az ajtó előtt, mocorgás is hallatszik a lakásból, az ajtó azonban nem nyílik. A szabadlábon védekező exmenedzser nem kíván vendégeket fogadni. HASZÁN ZOLTÁN Budapesti Vásárközpontban 1997. március 6-9. között. Szépítők és ékítők seregszemléje, Információ: HUNGEXPO RT. I Karát, a a Szépség és Egészség, ( \Qf | Ünnepnapjaink Projekt / / Tel: 263 60 60 /O / Fax: 263 60 68 HUNGEXPO Jelentkezési határidő: 1996. december 10. I Modernebb hírközlési rendszer a tűzoltóknál A hónap közepére megújul a hazai önkormányzati tűzoltóságok hírközlési eszközeinek egy része. A Tűzoltóság Országos Parancsnoksága (TOP) a Hírközlési Alaptól pályázati úton 140 millió forinthoz jutott hozzá, s több mint 1400 rádiótelefon és telefonállomás beszerzésére nyitt módja - jelentették be tegnap a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság tájékoztatóján. A szakemberek hangoztatták: a ’90-es évek elejére egyre sürgetőbbé vált, hogy az ország hivatásos tűzoltóinak híradó-informatikai rendszerét felújítsák. A „lánglovagok” többsége riasztásokon a ’70-es években gyártott telefonközpontokra és rádióberendezésekre volt utalva, ami nemcsak a tűzoltók testi épségét, hanem a tűz-, baleset- és katasztrófaelhárítás hatékonyságát is veszélyeztette. A helyzet orvoslására a tűzoltóság 1995-ben pályázatot nyújtott be a Hírközlési Alaphoz. Az elbírálást követően a TOP 120 millió forint vissza nem térítendő összeghez, valamint 20 millió forint kamatmentes kölcsönhöz jutott hozzá. Utóbbit egyenlő részletekben, három éven belül kell törleszteniük a tűzoltóknak. Az év elejétől 130 stabil, illetve 690 mobiltelefon és 598 kézirádió folyamatos telepítése kezdődött meg, és a Motorola cég hazai forgalmazója vállalta, hogy az idén november 10-éig leszállítja a híradástechnikai felszereléseket. Kuncze Gábor belügyminiszter a sikeres fejlesztés kapcsán elmondta: valamennyi hazai önkormányzat hivatásos tűzoltóegységének munkáját megkönnyíti a beruházás. A kormány tervei szerint pedig az 1997-es költségvetésből finanszírozható a szintén elavult jármű- és fecskendőpark rekonstrukciója. • S. F. I. HIRDETMÉNY A DVG Dunaújvárosi Városgazdálkodási Részvénytársaság igazgatósága (Dunaújváros, Vasmű út 41., Pf. 136) értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság rendkívüli közgyűlését 1996. december 16.-án 13 órai kezdettel tartja a Dunaújváros, Vasmű út 41. II. emelet 210. számú Irodájában Az igazgatóság a közgyűlést a társaság alapszabálya VII. 4. pontja alapján hívja össze. A közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az igazgatóság tagjainak megválasztása. 2. A felügyelő bizottság tagjainak és elnökének megválasztása. 3. A könyvvizsgáló megválasztása. 4. Az 1., 2., 3. pontokban írtakra tekintettel az alapszabály módosítása. 5. Az igazgatóság, felügyelő bizottság tagjai és elnökei, valamint a könyvvizsgáló tiszteletdíjának megállapítása. 6. A részvénytársaság által egy személyben alapítandó korlátolt felelősségű társaságok alapító okiratainak és azok mellékleteinek jóváhagyása. 7. Egyebek. Az igazgatóság kéri a részvényesek képviselőinek vagy előírásszerű meghatalmazottainak pontos megjelenését. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy meghatalmazottjuk útján gyakorolhatják. A DVG Rt. igazgatósága . A Budapesti Díjj XXII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala munkatársakat keres. Adóügyi ügyintéző munkakörbe államigazgatási főiskolai végzettséggel, önkormányzati gyakorlattal. Épületgépészenergetikus munkakörbe szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és energetikus szakvizsgával. Személygépkocsi vezető munkakörbe hivatalos jogosítvánnyal. A jelentkezéseket Vági Pálné személyzeti vezetőnél kell benyújtani részletes szakmai önéletrajzzal, iskolai végzettséget igazoló okirattal, erkölcsi bizonyítvánnyal. Cím: 1221 Budapest XXIL, Városház tér 11. L Tel: 226-6511/120 | 226-6720 A Magyar Hírlap külön kiadványa döntés után adótörvények ’97 Az Országgyűlés döntése után három nappal, november 15-én jelenik meg a Magyar Hírlap kiadásában a személyi jövedelemadóról és az adózás rendjéről szóló törvényeknek, a legújabb változtatásokkal kiegészített, 1997 január 1-jétől hatályos szövege. Az újságárusoknál 98 forintért megvásárolható kiadvánnyal a Magyar Hírlap - az előző évek gyakorlatához hasonlóan - elsőként adja a legtöbb állampolgárt érintő két adótörvényt az érdeklődők kezébe. Projektmenedzser: Anginé Rácz Mariann Telefon: 270-2801 Ma még megtekinthető a Budapest Sportcsarnokban rendezett biztonságtechnikai kiállítás, amelynek zárónapján az üzleti életben igénybe vehető szolgáltatásokról hangzanak el előadások FOTÓ: ISZA FERENC Program a Balaton vízvédelmére Elkészült a Balaton és vízgyűjtőjének vízvédelmi programterve, melynek végrehajtására 94 milliárd forintra lesz szükség - jelentette be tegnap a Siófokon tartott Balaton-konferencián Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. A feladatokat összegző tanulmány 2010-ig határozza meg a fejlesztések, beruházások menetét, évente 7-8 milliárdos balatoni költségvetéssel számolva. A vízvédelmi program szerint két fő területre koncentrálják az elkövetkező években a fejlesztési összegeket: a tó foszforterhelésének csökkentésére, valamint az ökológiai állapotok általános javítására. Kiemelten kezelik a csatornahálózatok építését, a szippantott szennyvizek elhelyezésének megoldását, a hulladéklerakók kialakítását. A foszfor mennyiségét elsősorban a Kis-Balaton beruházásának befejezésével és a Keszthelyi öböl kotrásával lehet - tíz év alatt mintegy 33 százalékkal - csökkenteni. Az előbbi beruházáshoz még 7,5 milliárd forint szükséges, ám a fele sem áll rendelkezésre, ezért legalább négymilliárdos hitelről a Világbankkal is tárgyaltak - közölte Nemcsók János balatoni kormánybiztos. Baja Ferenc hangsúlyozta: a terv harmonizál a nemzeti környezetvédelmi programmal s a tárca vízgazdálkodási, vízkezelési terveivel. Utalt arra is, hogy a feladatokat „lebontják” az egyes településekre. A 94 milliárdos fejlesztésből a döntő részt ezután is az állam vállalja, míg az önkormányzatoknál 30-35 százalékos részaránnyal számol a tanulmány. Baja sürgette, hogy koncentrálni kell a Balatonnál a gazdaságot, s létre kell hozni egy közös (állami és önkormányzati) ingatlanalapot is. • J.B. LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Az életünk forog kockán Az Egészségbiztosítási Önkormányzat alelnökétől hallottam nemrég egy esti tévébeszélgetés keretében, hogy az egészségügyi ellátáshoz körülbelül évi 270 milliárd forintra lenne szükség, de a közelmúltban történt keretemelés után is csak körülbelül 226 milliárd forint áll rendelkezésre. Lehetetlennek tartom, hogy a körülbelül 44 milliárdos hiány ne legyen negatív hatással az ellátásra. Az olyan meseszerű - nem az említett alelnöktől származó - hivatalos megnyilatkozásokkal, miszerint nálunk pénzhiány miatt egyetlen szívműtét sem marad el, és hogy minden orvosilag indokolt vizsgálatot elvégeznek, nem kívánok vitatkozni, annyira ellentétben állnak a mindennapi gyakorlattal. A magam részéről a pénzhiányt az egészségügyi ágazatban tűrhetetlennek tartom, mivel itt az egészségünk, az életünk forog kockán. A nehézségeket némleg enyhítő megoldásként azt tudnám javasolni, hogy a gyógykezeléshez nélkülözhetetlen berendezéseket és műszereket hosszú lejáratú hitelre vagy jobb esetben saját termékeink ellenében próbáljuk meg beszerezni a gyártó országoktól. Az ötlet nem új, hiszen repülőgépekre a kormány már folytat ilyen jellegű tárgyalásokat. Miért ne lehetne alkalmazni ugyanezt a módszert életmentő orvosi berendezések, műszerek beszerzésére, esetleg csökkenteni az igen drága harci repülőgépek beszerzését az életmentő gyógyászati eszközök javára? Ráadásul a korszerű orvosi berendezések beszerzésére kért hitelek kamatostul megtérülnének a már elavult berendezések állandó javítási költségeinek elmaradásából, főleg azonban abból, hogy a pontosabb diagnosztika révén később csökkennének a tartós kórházi ápolási költségek. Mindezekhez járulna még a kifizetendő táppénzek csökkenése és a munkából való kiesés lerövidülése révén létrejövő jövedelemtöbblet. Vértes István Budapest A történelem csúfos tréfája Amiről Petőcz György Forró téma Itáliában a magyar ’56 (október 30.) című cikke tájékoztat, az a lényeget tekintve reális és pontos. Kiegészítésként megosztanám ismereteimet az érdeklődőkkel. A hatvanas években az olasz értelmiség elég nagy számban nemcsak hogy „sztálinista” maradt, hanem „maoista” lett. Igen felháborodtak azon, hogy az igaznak vélt magyar kommunisták ’56 után a kádári konszolidációt és életmódot elfogadva lemondtak a kommunizmus eszméiről, s így reakcióssá váltak. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a baloldali olasz értelmiség nagyobbrészt - főleg mondjuk a „konszolidálódó” magyar lakossághoz képest - elég függetlenül és igen jó anyagi színvonalon élt Olaszországban, akkor is elgondolkoztató, hogy - helytelenítve magyar elvtársaik színe változását - a maoizmus terjesztőinek élén tevékenykedtek. A történelem valóban, bár nem kelet-európaian veszélyesen, „különösen csúfos tréfát űzött” olasz baloldali barátainkkal is. Békés András Budapest Az Európába vezető utak egyike a Duna Találó az a cím (Duna-gát: perrel vagy peren kívül), ami alatt a MH november 9-ei számában Kovács György írása megjelent. Arra a Duna-gátra ugyanis, aminek az építésébe belefogtunk, majd a már megépített részt lebontottuk - mindenképpen szükség van. A nagy vállalkozásból, az egyre fejlődő európai belvízi hajózás szerves részének tervezett építkezésből (Duna-Rajna-Majna-csatorna, tizenegy ausztriai gát, bősi duzzasztó, al-dunai gát) a rendszerváltozás negatívuma lett. Áldozatává vált annak a ténynek, hogy a diktatúra kezdeményezte, következésképp eleve népszerűtlen volt. Az ellene fellépők kihasználták ezt, és a szakmai kérdésből politikait csináltak: aki a nagymarosi gát mellett van, az a letűnt rendszer híve, aki ellene demokrata. Ennek a szemfényvesztésnek dőlt be az utolsó pártállami Országgyűlés. Az azóta kormányzó pártok - mindegy, hogy Antallnak, Borossnak vagy Hornnak hívják a miniszterelnököt - képtelenek arra, hogy a nagymarosi gát ügyét a politika szférájából visszatereljék a szakma területére. Nem kell megvárni a hágai bíróság döntését ahhoz, hogy független és elfogulatlan, az ügyben érdektelen nemzetközi szakértői bizottság mondjon véleményt a vállalkozásról. Hiszen eddig nem hallottam arról, hogy erre sor került volna. Netán attól tartanak az ellenzők az ellenzékben és a kormányban, hogy megcáfolják őket? Mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon állandóan hangoztatjuk az Európai Unióhoz való csatlakozás fontosságát: haladni akarunk az Európába vezető úton. Nos, az oda vezető utak egyike a Duna. Az a folyam, amelyiknek jelenleg legkevésbé használható szakasza éppen az, amelyen mi elmulasztottuk, sőt megakadályoztuk a gát megépítését. Az építkezés számos munkanélküli számára hosszú időre a régen vágyott munkaalkalmat hozná meg. A bős-nagymarosi vízlépcső magyarországi részének a megépítése nemcsak magyar, nemcsak szlovák, hanem összérdek. Bizonyára megkaphatjuk hozzá azt a nemzetközi pénzügyi segítséget, amire szükség van ahhoz, hogy jóvátehessük a vállalkozástól történt visszalépéssel a magyar nemzeti érdek ellen elkövetett, hibával felérő bűnt. Dr. Del Medico Imre Budapest Magyar Hírlap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu