Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

4 Magyar Hírlap BELFÖLD 1997. JANUÁR 29., SZERDA Elfogultsági indítvány a Kordax-per bírója ellen Törvénysértésben a közmédia? Elfogultsági indítványt adott be a Kordax cégjogi képviselője az rt és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) közötti pert tárgyaló bírónő ellen. Csikós Csaba ügyvéd szerint dr. Lénártné dr. Márton Gizella tevékenységével folya­matosan nehezíti a felperes Kordax helyzetét Mint azt tegnapi számunkban megírtuk, a vám- és adócsalással gyanúsított Kor­dax peres úton igyekszik megkérdőjelezni az ellene felhozott vá­dakat, és kéri a vámőrség által kivetett, jelenleg összesen tízmil­liárdos követelés eltörlését A cég ellen több mint másfél éve indított eljárást a vám- és pénzügyőrség. Az rt. külföldi finomítóknál dolgoztatott fel nyersolajat, a VPOP azonban­­ vitatja, hogy a Kordax adózott­­ volna a visszaszállított kész­­­­termék után. A jogszabályok szerint a visszaszállított olaj­­származék megadóztatására két lehetőség van: vagy a vámőrség mint adóhatóság vethet ki adót, vagy a cég ké­sőbb, az eladások után önbe­vallásos alapon fizeti be a já­rulékot. A vám- és pénzügy­­őrség szerint a Kordax is ez utóbbit választotta, az eladá­sok után azonban mégsem fi­zetett adót. Ezért húszmil­liárd forint adó és bírság befi­zetésére kötelezte a céget 1995-ben. A VPOP megkér­dőjelezte a Kordax olajfino­mítókkal kötött szerződései­nek valódiságát is. A Kordax a határozat ellen fellebbezett, véleményük sze­rint a vámolásánál a termék­­importra, igaz, nulla százalék­ban, de kiszabtak fogyasztási adót. Hogy a mértéket esetleg rosszul állapították meg, az nem az rt. hibája - mondta a jogi képviselő. A fellebbezés után a VPOP elismerte a szer­ződések hitelességét, valamint húszról tízmilliárdra csökken­tette követelését. A testület a büntetés kiszabását azzal in­dokolta, hogy a külföldre ki­vitt nyersolajból nem lehetett annyi készterméket, kinyerni, amennyit a cég visszahozott az országba. A Kordax a tízmil­liárdos követelést támadta meg a bíróságon, a jogi képvi­selő szerint ugyanis a külföldi vámhatóságok is engedélyez­ték a feldolgozást. Furcsának tartja Csikós azt is, hogy ma­gyar szakértőkkel becsültet­ték fel szlovák finomítók ka­pacitását, pedig ezt még a szlo­vák műszaki egyetem szakem­berei sem vállalták. A Kordax által indított per első fordulója január 16-án volt. A cég jogi képviselőjének kérésére elhalasztották, mivel nem tudott felkészülni a tár­gyalásra. Csikós elmondta: a Kordax-iratokat másfél éve le­foglalta a vámőrség. Az öm­lesztett papírok többségét le­másolhatta ugyan az ügyvéd, de a több ezer oldal áttekint­hetőséget segítő iratjegyzék csak júliusban készült el. Több dokumentumról csak ezután szerzett tudomást az ügyvéd, de Csikós szerint a bírónő en­nek ellenére július végén 30 napos határidőt szabott ki az indítványok beterjesztésére. Az ügyvéd szerint törvényte­len az is, hogy a bírónő később engedélyhez kötötte az iratok tanulmányozását. Csikós hoz­zátette: először nem kapta meg az engedélyt, végül január 20-án a kezében volt a felha­talmazás. A tegnapi tárgyalá­son a felkészülés rövidsége miatt újabb halasztást kért Csi­kós, egyúttal beadta a bírónő elleni elfogultsági indítványt. Az okok között szerepel az érthetetlenül felgyorsított tár­gyalás. (Az új fordulót február hetedikére tűzte volna ki teg­nap a bírónő, ezzel Csikós sze­rint újra csak minimális időt hagyott volna az iratok tanul­mányozására. Végül április 23. lett az új időpont.) Elutasította a bírónő azt a kérést is, hogy a csatolt dokumentumok erede­tiek legyenek, és ne fénymáso­latok, az idegen nyelvű szöve­gekről készült fordítás ugyanis csak akkor hiteles, ha az ere­deti iratról készítik. Csikós szerint az alkotmány és az emberi jogi egyezmény is előírja, hogy a bíróságnak pár­tatlannak kell lennie, ráadásul annak is kell látszania. Az ügy­véd szerint a bírónő nem tájé­kozatlanságból sértette meg a félegyenlőséget az egyik legje­lentősebb gazdasági ügyben. Az indítványt a bírónő továb­bította. Szentmiklósi Péter, a VPOP jogi képviselője nem kí­vánt az ügyben nyilatkozni. • Haszán Zoltán A közszolgálati médiumok a szponzorált műsorszámok bemutatásával január elsejétől folyamatosan megsértik a rá­­dió-tv törvény előírásait. A parlament ugyanis az eredeti szándékoktól eltérően - egy gépelési hiba miatt - valójában nem adott még egy év haladékot a szponzorációs tilalom be­vezetésére. Az országgyűlési határozatban szereplő és a mi­nap a Magyar Közlönyben is megjelent szöveg alapján ja­nuártól már csak a vallási, művészeti, kisebbségi és a hátrá­nyos helyzetűek számára készített műsorok támogathatók. A költségvetési törvény ta­valy év végi vitája során a parlamenthez benyújtott és el is fogadott módosító javas­lat eredetileg oly módon kí­vánta a médiatörvényt meg­változtatni, hogy a reklám­idő korlátozására vonatkozó szabályok január helyett csak 1997 szeptemberétől, a műsorszámok támogatására (szponzorációra­ vonatkozó előírások pedig csak 1997­. december 31. után lépjenek hatályba. Egy gépelési hiba miatt azonban a képviselők elé került határozati javas­latban már 1996. december 31-ei dátum szerepelt. A par­lament ezt fogadta el, és a Művelődési Közlönyben is ez jelent meg. Varga Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal jo­gi főtanácsadója érdeklődé­sünkre elmondta, hogy a szándékoktól függetlenül a kinyomtatott szöveg a jogi­lag érvényes rendelkezés. A közszolgálati médiumok tehát január 1-je óta törvény­­sértést követnek el, ha szponzorált műsorokat mu­tatnak be. A főtanácsadó felhívta a figyelmet arra, hogy a tör­vénysértés esetén az Orszá­gos Rádió és Televízió Tes­tület (ORTT) figyelmeztet­heti és meg is bírságolhatja a médiumokat. (A bírság ösz­­szege a jogosulatlan bevétel kétszerese.) Amennyiben a szponzorációs tilalmat a par­lament még mindig fel kíván­ja oldani, akkor ehhez újra módosító indítványt kell be­nyújtani, és azt kétharmados többséggel el kell fogadniuk a honatyáknak. Révész T. Mihály, az ORTT elnöke lapunknak el­mondta, hogy a testület meg­kezdte a műsorok figyelését, és ha jogellenes gyakorlattal találkozik, azt általánosan szankcionálni fogja. De azt is megvizsgálják majd - tette hozzá -, hogy az adott törvé­nyi előírás megegyezik-e a törvényhozó eredeti szándé­kával. - Bárcsak valóban sokszor sérthetné a törvényt a televízió - reagált kérdé­sünkre Peták István. Az MTV elnöke elmond­ta, hogy a tilalom tervezett bevezetése miatt tavaly már csökkentették a szponzo­rációs szerződéseket, és az eredetileg halasztó szándékú parlamenti döntés nyomán éppen mostanában szerettek volna újra támogatókat szerezni. • Szü. L. Szponzorok nélkül minden koncerten csak a "Csend hangjai" lenne műsoron U­nplugged-est, vagy óriáskoncert a Népstadionban, egyre megy: reklámok nélkül nincsen meg egy koncert sem. És ezt értsék szó szerint: a szponzorok támogatása ma már létszükséglet. A tőlük származó bevételek fedezik a fellépő zenészek gázsijának, a bérleti díjaknak, a technikai berendezések költségeinek, az alkalmazottak bérének nagy részét. Ha nem lennének szponzorok, a jegyek így sem alacsony árát kellene a csillagos égig emelni. Vajon hányan tudnák ezt megfizetni? És ha nem kelnének el a jegyek, könnyen megeshetne, hogy a koncertről nem csak a közönség hiányozna... REKLÁM. A VÁLASZTÁS LEHETŐSÉGE. A foglalkoztatás hét szűk esztendeje Tavaly zárult le a hetedik olyan esztendő Magyarorszá­gon, amelynek során a mun­kanélküliséget a társadalmi­gazdasági helyzet állandó jel­lemzőjeként tartják számon. A hivatalos statisztika az 1990 decemberében mért 80 ezres szinttől a félelmetes 700 ezres csúcson keresztül jutott el a múlt év decemberi 480 ezerig. Ebben az időszakban azon­ban nemcsak a regisztrált munkanélküliek száma válta­kozott; az álástalansághoz kapcsolódó jogi, valamint foglalkoztatáspolitikai nor­mák is lényegesen különböz­nek a hét évvel ezelőttiektől. A regisztrált munkanélkü­liek száma a munkaügyi köz­pontok nyilvántartásából is­meretes. Olyan aktív korú személyek jelentkeznek, akik járadékra, szociális segélyre számítanak vagy elhelyezke­désükhöz - esetenként az ál­lásszerzést megkönnyítő kép­zéshez­­ remélnek támoga­tást. Értelemszerűen sok ál­lástalan feleslegesnek ítéli a kapcsolattartást az állami szervezettel, mert abból sem­miféle előnye nem származik. Magyarországon 1990 vé­gén 80 ezer regisztrált munka­­nélkülit tartottak számon. A robbanásszerű növekedés ezután történt: 1991 decembe­réig már 400 ezer állástalan szerepelt a munkaügyi köz­pontok nyilvántartásában, 1992 végén 663 ezer. A rend­szerváltás utáni­­legnagyobb tömegről 1993 februárjában szólt a statisztika. Akkor 705 ezer embert jegyeztek munka­­nélküliként. Az állástalansági ráta - a regisztrált munkanél­küliek és a gazdaságilag aktív lakosság aránya - három évvel ezelőtt 14 százalékos volt, azaz minden hetedik dolgozni vá­gyó ember hiába reményke­dett, hogy munkalehetőséget talál. 1993-ban viszont elkez­dődött a nyilvántartott mun­kanélküliek számának lassú csökkenése - decemberre a februári csúcshoz képest 70 ezerrel kevesebben maradtak. 1994 és 1995 végén egyaránt valamivel a félmilliós szint fö­lött alakult a regisztrált állás­­talanság, míg tavaly decem­berre „csak” 480 ezer embert tekintettek munkanélkülinek az állami szervezetnél. Reménytelenek A Központi Statisztikai Hiva­tal más módon méri a munka­­nélküliséget. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) előírásai szerint végzett fel­mérés szerint az számít mun­kanélkülinek, aki a vizsgálat előtti héten egyetlen órányi pénzkereső tevékenységet sem folytatott, de aktívan ku­tat állás után, s ha talál, el is tudja foglalni azt. A KSH-sta­­tisztikában mindig kevesebb munkanélküli szerepelt, mint a munkaügyi szervezet nyil­vántartásában. A növekedés és csökkenés görbéjét azon­ban hasonlóan tükrözi a két­féle felmérés. A munkanélküliség szám­beli alakulásán túl, a szakér­tők általában két aggasztó kí­sérőjelenségre hívják fel a fi­gyelmet. Az egyik, hogy a nyilvántartott munkanélküli­ek körén belül bővül a re­ménytelenek, vagyis azok kö­re, akik már több mint egy éve nem tudtak elhelyezkedni - munkanélküliségük tehát tartósnak bizonyul -, és az idő múlásával egyre csökken az esélyük, hogy visszakerülje­nek a munka világába. Három esztendeje számuk a 200 ezres érték környékén hullámzik, vagyis a regisztrált munka­­nélküliek számának csök­kenése következtében a „re­ménytelenek” aránya egyre magasabb. A másik jelenség a gazdasá­gilag aktív lakosság vészes megcsappanása. Ez a réteg 1990- től mostanáig majdnem másfél milliós csökkenést mu­tat. A kérdéskör szakértői egyetértenek abban, hogy az aktív korú lakosság köréből, , az állástalanság rémétől mene­külve sok százezer munkaké­pes ember egyszerűen vissza­vonult a munkaerőpiacról. So­kan lettek eltartottak (eseten­ként hivatalosan háztartásbe­liek), mások a feketegazdaság útvesztőiben tűntek el. A hét esztendő alatt sokat változott a munkanélküliség jogi-foglalkoztatáspolitikai kezelése is. A témakör leg­fontosabb jogszabálya, a fog­lalkoztatásról és a munka­­nélküliek ellátásáról szóló 1991- es törvény már másfél tucatnyi módosításon ment keresztül. A munkanélküli-já­radék időtartama a kezdeti két évről máig hat hónapra zsugorodott. Az iskolák vég­zőseinek, ha nem kaptak ál­lást, hat hónapos pályakezdői segély járt. Tavaly júniusban ez az ellátás megszűnt - helyé­be a fiatalok elhelyezkedését támogató programok léptek. Az aktivizálás esélye A munkaügyi kormányzat a nem pályakezdő munkanél­küliek esetében is egyre in­kább az aktív programokra helyezné a hangsúlyt a pénz­beli ellátás helyett. A legje­lentősebb eszközök között szerepelnek a képzés, a mun­kanélküliek foglalkoztatását elősegítő támogatás, a köz­hasznú munka. Ez az utóbbi program jelentős mértékben kiegészült az Országos Köz­munkatanács tavalyi megte­remtése nyomán. A testület főként olyan, alacsony iskolá­zottságú munkanélküliek szá­mára próbál álláslehetőséget teremteni, akik nemcsak jára­dékjogosultságukat merítet­ték ki, de aztán két évig kap­ták a szociális jellegű jövede­lempótló támogatást is, és amennyiben nem helyezked­nének el, mindenféle ellátás­ból kiesnének. A tervek sze­rint a közmunkatanács akciói és a helyi jellegű közhasznú munkaprogramok együttesen csaknem az összes reményte­len munkanélküli helyzetén javíthatnának. Egyelőre azonban a pasz­­szív ellátásra sokszorosan töb­bet fordítanak, mint az aktív programokra. Az idén az elő­zetes számítások szerint a munkanélküliek járadékára és a jövedelempótló támoga­tásra összesen több mint 82 milliárd forint megy el a mun­kaerő-piaci alap pénzéből, míg az aktív eszközöket 23 milliárdból finanszírozzák. A szakértők abban is egyetértenek, hogy alapve­tően pozitív változások a munkanélküliség csökkenését illetően csak akkor történhet­nek, ha erőteljesen beindul az ország gazdasági fellendülése. Ki tudja hány szűk esztendő jön még a foglalkoztatásban az első hét után? • • Neumann Ottó

Next