Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 255-267. szám)
1997-11-12 / 264. szám
Rögökkel teleszórt út vezetett a népszavazásig Az év legnagyobb politikai megrázkódtatásait hozta az a huzavona, amely a NATO-népszavazásról, illetve a földkérdésről folyt a parlamenti pártok között. Az alábbiakban a népszavazás történetének kulcsmozzanatait elevenítjük fel. ÖTLET. Az MSZP 1994 februárjában teszi közzé választási programját, amely népszavazást ígér a NATO-csatlakozásról. DOKUMENTUM. Az 1994 júliusában közzétett kormányprogram megerősíti a népszavazás ötletét, azzal, hogy azt a csatlakozási tárgyalások után tartják. PRÓBÁLKOZÁS. A Munkáspárt 1995 októberében 142 ezer aláírással megtámogatva népszavazást kezdeményez a NATO-tagságról. A parlament a népszavazási törvény ellenére a referendum kiírását megakadályozza, az Alkotmánybíróság pedig nem foglal állást a parlament magatartásáról. Az Országgyűlés mindenesetre határozatban erősíti meg, hogy amikor erre a feltételek érettek lesznek, népszavazást írnak ki a NATO-tagságról. EGYSÉG: Az 1997. július 8-ai madridi NATO-meghívó után a parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy véleménynyilvánító népszavazást írjanak ki a NATO ügyében. FÖLD! AZ MDF augusztus 15-én bejelenti, hogy népszavazási aláírásgyűjtésbe kezd a földtörvény-tervezet egy rendelkezése ellen, amely külföldieknek is lehetővé tenné a földvásárlást. ELŐZÉS: A kormány álláspontot változtat, és saját kérdéseket javasol népszavazásra a földügyről. Egyúttal a NATO- és a földkérdést összekapcsolja, és ügydöntő népszavazást kezdeményez november 16-ára. SÜRGŐS! A parlament 1997. szeptember 9-én a koalíciós szavazatokkal sürgős eljárással megkezdi a kormányjavaslatok tárgyalását. A kormány tartja magát november 16-ához. PAKK: Az ellenzéki pártok szeptember 16-án 282 ezer aláírást nyújtanak át Gál Zoltán házelnöknek a földkérdésről. Ezt szeptember 30-án még ötvenezerrel megfejelik. Gál kijelenti: ebből nem lesz népszavazás, mert a kormány földkérdései elsőbbséget élveznek. PONTOSÍTÁS: Az Országgyűlés szeptember 30-án a szükségesnél mindössze néggyel több szavazattal újra megszavazza a kormány három kérdésének népszavazásra bocsátását. A földkérdéseket némileg módosították, egyúttal elvetik az ellenzék aláírási ívein szereplő kérdés feltételét. Közben egyenként vizsgálják az aláírások hitelességét. OMBUDSMAN: Gönczöl Katalin polgárjogi biztos az Alkotmánybírósághoz fordul. Kérdése: dönthet-e a parlament a mérlegelésére bízott kormányzati indítványról, vagy köteles megvárni az ellenzéki aláírási ívek hitelesítését. Ez később hat MDF-es képviselő beadványával egészül ki, akik mulasztásos alkotmánysértés megállapítását kérik. KIVONULÁS. A koalíciós képviselők október 7-én megszavazzák a háromkérdéses népszavazás kiírását. Az ellenzéki pártok kivonulnak az ülésteremből, álláspontjuk szerint a parlamentnek meg kellett volna várnia az aláírások hitelesítését, és annak elsőbbséget biztosítani. KIÍRTA: Göncz Árpád államfő a parlamenti határozat alapján október 9-én kiírja a népszavazást a kormány három kérdésében. Az ellenzék szerint Göncznek meg kellett volna várnia az Alkotmánybíróság határozatát az ombudsmani kérdésről. Orbán Viktor már alkotmányon kívüli forgatókönyvről beszél. MESZ. Az Alkotmánybíróság „elmeszeli” a kormányt, amikor október 13-án úgy foglal állást: kétszázezer polgár kezdeményezése elsőbbséget élvez a kormány népszavazási indítványával szemben. TUDOMÁS. A kormány tudomásul veszi az alkotmánybíróság döntését, és azt javasolja, hogy csak a NATO-tagságról tartsanak népszavazást október 16-án. Az ellenzék azonban a házbizottságban aznap este - élve lehetőségeivel - megakadályozza, hogy a kormányjavaslat a házszabálytól eltérve kerüljön a parlament elé, mert egyidejű népszavazást akar. HITELES. Az Országos Választási Bizottság az alkotmánybírósági döntésének napján közli, hogy több mint 200 ezer aláírást hitelesített az ellenzéki kérdőíveken, így a földkérdésről benyújtott népszavazási kezdeményezés érvényes. KAVARÁS: Október 14-én délelőtt úgy tűnik, az ellenzék hajlandó utat engedni az október 16-ai NATO-népszavazásnak, ha a kormány visszavonja a földtörvény tervezetét. A fideszes Pokorni Zoltán legalábbis ilyen javaslatot tesz a házbizottság ülésén. Klem Gyula a parlamentben bejelenti: a kormány elfogadja a javaslatot. ELLENKAVARÁS. Az ellenzéki pártok október 14-én délután - állítólag Orbán Viktor álláspontját követve - úgy döntenek, mégsem tekintik közös ajánlatnak Pokorni „ötletét”, és nem járulnak hozzá, hogy november 16-án csak a NATO-kérdést tegyék fel. DAFKE: A kormány erre úgy foglal állást, hogy a már elfogadott parlamenti határozat NATO-kérdését önmagában is ki lehetne írni népszavazásként, így nem kellene újabb sürgősségi tárgyalás, vagyis nem kellene az ellenzék hozzájárulása. Ebben azonban bizonytalan, az Alkotmánybíróság állásfoglalását kéri. PASSZ. Az Alkotmánybíróság október 16-án visszadobja a labdát a kormánynak azzal, hogy nincs hatásköre Horn Gyula kérdésének megválaszolására. Ezzel megnyílik az út a kormánykoalíció előtt, hogy maga vigye keresztül a parlamenten a NATO-kérdés népszavazásra bocsátását. FEHÉR FÜST: A parlament kormánypárti és ellenzéki szavazatokkal október 21-én hozzájárul ahhoz, hogy az egykérdéses népszavazás ügyét a parlament sürgősséggel tárgyalja meg. (Horn a szavazás miatt lerövidíti romániai útját, nem számítva az ellenzéki támogatásra). Az ellenzék földkérdése közben a maga parlamenti útját járja, így nincs esély arra, hogy felkerüljön a november 16-ai szavazólapra. LESZ. November 4-én a parlament 323 igen, 16 nem és 3 tartózkodás mellett végleg a november 16-ai NATO-népszavazás mellett dönt. Csak ekkor válik bizonyossá, hogy lesz referendum november 16-án a NATO-csatlakozásáról. • Újvári Miklós ■M — Ellenzéki kivonulás az ülésteremből - a többség maradt FOTÓ: MÜLLER JUDIT A referendum eredménye kötelezi a parlamentet A NATO-tagságról november 16-ára kiírt népszavazás körül ugyan heves viták folytak, mára viszont minden felelős politikai tényező helyesli a referendumot, a polgárokat az észak-atlanti katonai tömbhöz való csatlakozás támogatására szólítja fel. A népszavazás akkor lesz érvényes, ha a választópolgárok több mint negyede azonos módon voksol. Ha a polgárok többsége esetleg elutasító választ adna, azzal megvétózná Magyarország NATO-tagságát, amennyiben pedig a részvételi arány miatt nem hirdethető eredmény, a kérdésben a végső szót a parlament mondhatja ki. Az utóbbi nyolc esztendőben hat népszavazás kiírására gyűjtöttek aláírásokat, és hét népi kezdeményezés történt. A korábbi szabályozás szerint szükséges százezer érvényes aláírás azonban csak három esetben állt rendelkezésre, a referendumot pedig mindössze kétszer írták ki, s az egyik abból is eredménytelennek bizonyult. Az 1989-es úgynevezett négyigenes népszavazás sikeres volt, az MSZP 1990-es kezdeményezése - tárgya a köztársasági elnök közvetlen választása volt - viszont érdektelenségbe fulladt. A népi kezdeményezések közül két alkalommal gyűlt össze a szükséges ötvenezer támogató, a parlament azonban csupán egyetlen kérdést tűzött napirendre, de elutasító határozatot hozott. A rendszerváltozás óta az első alkalommal fordult elő, hogy a kormány helyezett népszavazást kilátásba: programja szerint az új alkotmány, illetve a NATO-csatlakozás ügyében kívánta kikérni a polgárok véleményét. Ma már bizonyos, hogy az alaptörvény ebben a ciklusban nem születik meg, így referendumot csupán egyetlen kérdésben terveztek. A nyár derekáig valamennyi parlamenti párt egyetértett azzal is, hogy csupán véleménynyilvánító népszavazást tartanak, amelynek eredménye a kormányt nem köti. Ez a megoldás azért is szerencsésebb lett volna, mert nincs érvényességi küszöb, vagyis a részvételi aránytól függetlenül ki lehet hirdetni az eredményt. Az alkotmány júliusban kihirdetett módosításával a népszavazás szabályai egyértelműbbé, míg a kiírás feltételei bizonyos tekintetben szigorúbbá váltak, ugyanakkor az érvényesség tekintetében a jogalkotó rugalmasabb megoldást alkalmazott. Az alaptörvény a jelenleginél pontosabban határozza meg a tiltott tárgyak körét: nem rendezhető népszavazás a költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adónemekről, a hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről - emiatt folyik a vita a földtulajdonlással kapcsolatos kérdésről -, az alkotmány népszavazással kapcsolatos rendelkezéseiről, a parlament hatáskörébe tartozó személyi és szervezeti ügyekről, az országgyűlés feloszlatásáról, a kormány programjáról, a hadiállapot kinyilvánításáról, a fegyveres erők alkalmazásáról, a közkegyelemről. Lényeges változás, hogy a referendum kiírása az alkotmány szerint kötelező, ha azt valamely, az országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésről kétszázezer választópolgár kezdeményezte (erre hivatkozott az Alkotmánybíróság is). Abban az esetben viszont változatlanul a parlament dönt, ha a népszavazást legalább százezer polgár, a köztársasági elnök, a kormányfő, illetve a képviselők egyharmada indítványozza. Amennyiben a referendumot mérlegelés nélkül kell elrendelni, annak eredménye az országgyűlést kötelezi, vagyis az csak ügydöntő lehet. Véleménynyilvánító népszavazásról tehát csak akkor lehet szó, ha kiírása a parlament elhatározásán múlik. Némileg változik a referendum eredményének megállapítása is. A népszavazási törvény szerint a referendum csak akkor lenne érvényes, ha a választópolgárok többsége érvényesen szavazott, míg az eredményesség feltétele, hogy a voksok több mint fele azonos választ tartalmazzon. Az alkotmánymódosítás szerint viszont elegendő, ha az összes választópolgár több mint negyede azonos módon nyilvánít véleményt. Nincs tehát szükség arra, hogy a szavazásra jogosultaknak legalább a fele részt vegyen a szavazáson; eredményes lehet a referendum abban az esetben is, ha a polgárok 25 százaléka plusz egy fő érvényesen és egybehangzóan voksol. Ha viszont a részvételi arány miatt nem hirdethető eredmény, a kérdésben a végső szót a parlament mondhatja ki. •L.K. Voksolás 1,7 milliárdért A népszavazás költségvetése 1,7 milliárd forint, míg a választási rendszer korszerűsítéséhez további ötszázmilliót biztosított a kormány. Csupán a polgárok értesítésének költségei - ide értve a névjegyzékek összeállítását, a kopogtatócédulák elkészítését és kézbesítését - meghaladják a háromszázmillió forintot, s legalább ennyit fizetnek ki a szavazatszámláló bizottságokban és a választási munkacsoportokban közreműködőknek is. Többek között a 11 ezer szavazatszámláló bizottság 55 ezer tagja, a 11 ezer jegyzőkönyvvezető, a több mint háromezer választási munkacsoport vezetője kap tiszteletdíjat, négyezertől 120 ezer forintig terjedő összegben. Az Országos Választási Munkacsoport vezetőjének ígérete szerint a népszavazás előzetes eredményét már valószínűleg november 16-án este tíz óra körül ismerni fogjuk. A nemzetközi sajtó a fontosságának megfelelően foglalkozik a NATO keleti kiterjesztésével, így szinte lehetetlen képet adni arról, melyik ország melyik újságja hogyan látja az egyes csatlakozni vágyókat és esélyeiket. Az egyszerűség kedvéért a bővítést leginkább aggodalommal szemlélő orosz és az amerikai sajtóból közlünk kis ízelítőt. Hosszú út áll még a magyar honvédség előtt, hogy megfeleljen a NATO-szabványoknak - figyelmeztetett a Nyezaviszimaja Gazeta szeptember közepén. Az orosz újság idézte a hivatalos közvélemény-kutatásokat, amelyek szerint a magyar lakosság 69 százaléka pozitívan viszonyul az észak-atlanti szervezethez való csatlakozáshoz, de ellenpólusként ismertette a semlegesség mellett síkraszálló „Társadalmi Koalíció az embercentrikus politikáért” adatait is. Ezek szerint a tagságot mindössze az emberek 39 százaléka támogatja, 44 százaléka ellenzi, és 17 százalék a dönteni nem tudók aránya. A társadalmi koalíció lépéseiről nagy terjedelemben tudósított egy hónappal később a Kommerszant Daily is. A RIA Novosztyi hírügynökségre hivatkozva írta meg a gazdasági napilap, hogy számos vezető magyar politikus és társadalmi szervezet levélben fordult Borisz Jelcin orosz elnökhöz és Viktor Csernomirgyin kormányfőhöz. Azt kérték: Oroszország tegyen nyilatkozatot, hogy amennyiben a NATO-népszavazáson elutasító döntés születik, vagy más ok miatt nem kerülne sor a csatlakozásra, kész nemzetközi tárgyalásokat kezdeni Magyarország speciális semleges státusának elismeréséről és garantálásáról, valamint egy Németország és Oroszország között elhelyezkedő semleges zóna létrehozásáról. A felhívást elküldték Bill Clinton amerikai elnöknek és Helmut Kohl német kancellárnak is. A Novoje Vremja 42. száma a csatlakozási tárgyalásokról számolt be. A cikk szerint Csehország, Lengyelország és Magyarország előtt bonyolult tárgyalássorozat áll, hogy tisztázzák azokat a jogi, politikai és pénzügyi kérdéseket, amelyeket a jövendő tagoknak még a csatlakozás előtt meg kell oldaniuk. Ezek között sorolta fel a jogharmonizációs, költségmegosztási, szakemberképzési és infrastrukturális kérdéseket. - A NATO- tagállamok nem tanácsolják a fegyverzet gyors modernizációját, valószínűleg abból a megfontolásból, hogy a szervezetnek nincs szüksége gazdaságilag kimerült tagokra. Inkább azt javasolják a meghívottaknak, hogy kezdetben a katonai infrastruktúra javítására - utak, repülőterek, katonai bázisok, gyakorlóterek, a távközlés és a légvédelem fejlesztésére, szakmai kérdésekre fordítsanak figyelmet, emlékeztetett a cikkíró. Az amerikai lapok az utóbbi időben a NATO-bővítéssel kapcsolatos legfontosabb amerikai esemény, a szenátusi meghallgatás kapcsán foglalkoztak részletesen a csatlakozni vágyókkal, illetve leginkább a bővítés várható költségeivel. A The Washington Post és a The New York Times is megnyugvással konstatálta, hogy a dolog valószínűleg kevesebbe kerül, mint korábban gondolták. A New York-i lap William Cohen amerikai védelmi miniszter kijelentésére utalt, amely szerint a NATO most vizsgálja felül a bővítés költségkihatásait, tekintettel arra, hogy az előzetes felmérés négy országra készült. Az újabb számításokat várhatóan jövő januárban vagy februárban tárják a szenátorok elé. A lapok azt is megemlítik, hogy a nyugati tapasztalatok szerint a magyar repülőterek jobban fel vannak szerelve mint ahogyan arra számítottak, és képesek az amerikai gyártmányú F-16-osok fogadására és kiszolgálására. A New York Times egy másik, szerkesztőségi cikkében ugyanakkor úgy vélte, hogy nincs és a jövőben sem várható semmilyen elfogadható katonai indok a NATO keleti irányú bővítésére. A The Christian Science Monitor úgy tudja, amerikai tisztségviselők figyelmeztették Magyarországot és Csehországot: növelniük kellene katonai költségvetésüket és a NATO- beli részvételük társadalmi támogatottságát. Budapestnek arra is felhívták a figyelmét, hogy erősítse a hadsereg feletti parlamenti felügyeletet annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, mire költik a pénzt. A cikk hivatalos forrásokra hivatkozva utalt arra, hogy noha Budapest és Prága hatalmas erőfeszítéseket tett az elmúlt időszakban, a pénzügyi és politikai kritériumok tekintetében még számos hiányosság mutatkozik, például a magyar költségvetési tervek is aggodalomra adnak okot. „Cohen júliusi budapesti látogatásakor azt mondta, hogy a három jelölt közül legalacsonyabb szinten lévő 1,4 százalékos magyar védelmi kiadást legalább 2,1- re kellene emelni. A kormány azonban kitart amellett, hogy a következő öt évben mindössze 0,01 százalékkal emelkedjen az éves katonai költségvetés” - írta a lap. Idézte Kovács László külügyminisztert, aki szerint ez elégséges lesz ahhoz, hogy Magyarországot a kisebb NATO-államok szintjére hozza. A lap szerint a közvélemény is gondot jelent, mivel a magyarok hatvan százaléka ellenzi a nagyobb katonai költségvetést. •M.Cs. ők írták a csatlakozásról Ők mondták a bővítésről „Mi a Szovjetunióra és Közép- és Kelet- Európa országaira potenciális partnerekként és barátokként tekintünk.” Manfred Warner NATO-főtitkár, 1990. július „A (béke)partnerség végül elvezet a NATO kibővítéséhez, és segíteni fog abban, hogy ne Európa megosztottságán, hanem egységének erején alapuló biztonságot építsünk.” Bill Clinton amerikai elnök, 1994. június „Az atlanti szövetséget át kell alakítani. Az amerikaiak, amennyiben szándékuk világos, most egy európai védelmi pólus kialakítását ösztönzik... így tehát az európaiaknak kell vállalniuk annak felelősségét, hogy - az Egyesült Államokkal kétségtelenül szorosan együttműködve - megszervezik védelmüket, de saját erőből... Röviden: nyilvánítsuk ki akaratunkat, hogy adott esetben olyan biztonságot teremtsünk magunknak, amelyet senki más nem hoz létre helyettünk.” Jacques Chirac francia elnök, Egy új Franciaországért című könyvében „A NATO sikeres kibővítése mind a jelenlegi, mind az előző kormány fontos célja volt. Ha sikerül megvalósítani, ez hozzájárulást jelent az európai biztonsághoz és stabilitáshoz azzal, hogy közép- és kelet-európai országokat vonunk be az egyik legjelentősebb intézményünkbe. Mi a kezelhető és korlátozott bővítést tartottuk kívánatosnak, olyan megbízható jelöltek bevonásával, akik jó demokratikus bizonyítványt tudtak felmutatni és valóban képesek hozzájárulni a közös biztonsághoz.” Tony Blair brit kormányfő, 1997. július „Az orosz rakéták és tankok ködös, távoli veszélyt jelentenek. A lengyel munkások ugyanakkor világos és valós „veszélyt.” A NATO-bővítés egy csont - ezt dobják az EU tagjai a kelet-európaiaknak ahelyett, hogy beengednék őket az unióba, amire nekik igazából szükségük lenne.” Thomas Friedman, a The New York Times publicistája „A bővítés régi híveként üdvözlöm a Clinton-kormányzatot, amiért a hazai és az orosz ellenállást bátran leküzdve sürgeti, hogy Kelet-Európa nemzetei közül új tagokat bocsássanak be a NATO-ba. Ugyanakkor aggaszt, hogy az Oroszország és a NATO közötti úgynevezett alapító okirat azzal igyekszik megbékíteni az oroszokat, hogy az atlanti szövetséget a kollektív biztonság ENSZ-stílusú rendszerévé hígítja.” Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, 1997. június „Ellenezzük a NATO keleti kibővítését, ezt nem titkoljuk, és nem is változtatunk álláspontunkon.” Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter, 1997. július „Oroszországnál több forog kockán. És a probléma még súlyosabb lenne, ha Oroszországot is beengednék az észak-atlanti szövetségbe. Végül is a szövetség nem fogadhatja be a világ összes országát. Egy ilyen feltételezett csoport az ENSZ ikertestvére lenne, ám amíg az ENSZ a béke megőrzésén őrködik, a NATO-t háborúra találták ki. Kibővítése sorsdöntő lépés lenne a világ új megosztása felé.” Georgij Sahnazarov volt szovjet elnöki tanácsadó, 1997. május „Mint demokráciáknak, az Egyesült Államoknak és Magyarországnak már közös a jövőképe. Mindketten stabil, virágzó és biztonságos Magyarországot akarunk, amely teljes részese egy nagyobb euroatlanti közösségnek.” Donald Blinken, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, 1995. március „Az új NATO annyira nélkülözhetetlen lesz a jövő Európája számára, mint amennyire az volt a tegnap Európájának. Madridra olyan alkalomként emlékeznek majd vissza, amelyen Észak-Amerika és Európa meghatározta a jövő évszázad irányvonalát.” Javier Solana NATO-főtitkár, 1997. július Szégyen lenne, ha Amerika nem élne a lehetőséggel Esélyek és veszélyek Kemény vita után a NATO- bővítés amerikai szenátusi ratifikálására számíthatnak a felvételért folyamodó országok - összegezte az amerikai tapasztalatokat Anthony Lake, aki mintegy két évtizede a legbefolyásosabb amerikai politikusok közé tartozik. Lake, aki dolgozott nemzetbiztonsági főtanácsadóként is úgy vélte: a NATO nélkül nem vagy sokkal lassabban jött volna létre az olyan megbékélés Nyugat-Európán belül, mint például a németfrancia, sőt, valószínűleg újabb ellentétek alakultak volna ki, ha a szervezet nem készteti közös védelmi politikára tagjait. A NATO nyújtotta biztonság és együttműködés nélkül lehetetlen lett volna az a gazdasági fejlődés, amely a kontinens nyugati felén a második világháború óta végbement. „Most e demokratikus közösség békéjének és biztonságának határát készülünk kitolni Kelet-Európa irányába. Szégyenletes lenne, ha megtagadnánk e közösség tagságát azoktól az országoktól, amelyek nem jószántukból váltak a szovjet birodalom részévé. Ez nemcsak ostobaság, de hiba lenne. Nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk, mi történne, ha lemondanánk a NATO bővítéséről. Máris látható, hogy Közép-Európában növekszik a demokráciába és az egymásba vetett bizalom: legalább tíz egyezmény született a térség országai között határviták ügyében, folyik, illetve megtörtént a hadseregek civil ellenőrzés alá vonása, és egyre erősödik együttműködésük. Meggyőződésem, hogy a NATO-tagságra való felkészülés jelentősen elősegítette e pozitív folyamatokat. Ugyanakkor csökkentek az oroszellenes érzelmek a térségben, s ez szintén hozzájárul Európa biztonságához” - fogalmazott Lake. Várhatólag jelentős figyelmet szentelnek majd az amerikai szenátusban a ratifikációs vita során a bővítés költségeinek. Különösen vonatkozik ez azokra az összegekre, amelyek nem kötődnek konkrétan a NATO-tagsághoz, vagyis amelyeket akkor is rá kellene költeniük az új tagoknak hadseregeikre, ha azok nem csatlakoznának. Lake szerint a szenátorok jelentős része még habozik, ő mégis bízik a pozitív végeredményben. Egyrészt azért, mert politikailag ez a helyes, másrészt mind a két párt támogatja azt. Harmadszor pedig népszerű döntés lenne, ugyanis az amerikaiak 3:1 arányban támogatják a bővítést. „Egész nemzedékünk szégyene lenne, ha nem élnénk e lehetőséggel” - mondta a politikus. • B.T.J.