Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 255-267. szám)
1997-11-12 / 264. szám
Mindenki szavazatára szükség van november 16-án, mert nem úgy áll a helyzet, hogy az „okosok” már mindent eldöntöttek. A demokrácia egyébként is olyan eszköz, amellyel tudni kell élni - válaszolta Keleti György honvédelmi miniszter az MH kérdésére a NATO-tagságról szóló népszavazás előtt. • Mit tart a legfontosabbnak a NATO- csatlakozásról tartandó népszavazással kapcsolatban? Azt, hogy a választópolgárok éljenek a népszavazás kínálta lehetőséggel, hiszen annak idején senki sem kérdezte a nép véleményét, kíván-e a Varsói Szerződéshez csatlakozni. A népszavazás a demokrácia olyan eszköze, amivel tudni kell élni, mivel csak akkor lesz valóban népszavazás, ha a lakosság meghatározó része véleményt nyilvánít, bizonyítva mind önmagunk, mind a külföld előtt az állampolgárok érettségét. Nem attól tartok, hogy nem a támogató szavazatok lesznek többségben, hanem attól, hogy sokan úgy gondolhatják, nincs szükség a szavazatukra. Különböző lakossági fórumokon hallom: ezt már úgyis eldöntötték az okosok, miért kellene nekem szavaznom? Pedig nincs döntés. A parlamenti pártok támogatják NATO-tagságunkat, de a döntés a népszavazás eredményétől függ, s ezért a részvételi arány rendkívül fontos. • Sokan arra is gondolhatnak, hogy országunkat nem fenyegeti veszély... Valóban ezzel is érvelhetnek, s emiatt is távol maradhatnak az emberek. De gondolta volna valaki tíz évvel ezelőtt, hogy a felrobbantott mostani híd köveit magyar katonáknak kell kiemelni a folyó medréből? Nekünk teljes biztonságra kell törekednünk, s azt csak a NATO garanciái teremthetik meg. Tagságunkkal ugyanakkor bizonyítanunk kell azt is, hogy nemcsak a magunk, de egész Európa biztonságáért felelősséget érzünk. • Különösnek tűnhet, de reális a kérdés: milyen NATO-hoz akarunk tartozni? Az észak-atlanti szervezetnek a washingtoni szerződésbe foglalt alapelvei változatlanul érvényesek, vagyis a szövetség legfontosabb feladata a tagországok szuverenitásának és biztonságának garantálása. Ez természetesen különböző történelmi korszakokban eltérően nyilvánul meg, ám alapvetően nem változik. Mi, NATO-tagként ugyanazokat a biztonsági garanciákat kívánjuk igénybe venni, mint eddig bármelyik tagország. A kétpólusú világrend megszűnésével a szervezet természetesen változott, például megfogalmazta a békefenntartásban, béketeremtésben, válságkezelésben való részvétel fontosságát, ami az utóbbi időben erősen előtérbe került. Például a délszláv válságban tényleges eredményt az ENSZ felkérésére a NATO-nak sikerült elérnie. Vagyis az alapfeladat változatlan, csak újakkal egészül ki. A szervezet ugyanakkor folyamatosan formálódik, alkalmazkodva az új helyzethez. Azonban a tagság nemcsak biztonságpolitikai „fogyasztást” jelent, ahhoz hozzá is kell járulnunk - végrehajtani a magyar honvédség átalakítását, elérni a NATO-kompatibilitást. Másképp - magyar döntés alapján - nem lehetünk képesek részt venni a közös békefenntartó akciókban, amely számunkra is fontos, hiszen közös érdekünk a kontinens békéje. • Elsősorban a franciák, de más európai országok is feszegetik az Egyesült Államok európai szerepének jövőjét, a NATO „európaibbá” tételének igényével. Az Egyesült Államok a NATO meghatározó és nélkülözhetetlen tagja. Ha csak a katonai költségvetést nézem, mintegy 60 százalékát az amerikaiak adják, s csupán a fennmaradó negyvenet adja közösen a többi tizenöt ország együtt. Ugyanakkor megindult egy átrendeződési folyamat, amely azt mutatja, hogy az amerikaiak nem akarnak a szövetségben nagyobb szerepet annál, mint ami a világban betöltött pozíciójukból következik. Emellett az USA szerepe a boszniai kérdésben bizonyította nélkülözhetetlenségét. Az is világos, hogy a NATO átalakulása bizonyos szervezeti módosulásokkal fog járni, s ebben az amerikai szerepvállalás mellett jó lenne, ha néhány ország nagyobb részt vállalna. • Eddig csak érintőlegesen merült fel a magyar sajtóban az a kérdés, hogy a NATO északi vagy déli szárnyához tartozunk-e majd. Mitől függ ez, és mi lehet a jelentősége számunkra? A NATO egységes biztonságpolitikai szervezet, ebből a szempontból a hovatartozásnak nincs jelentősége. Katonai szempontból létezik egyfajta munkamegosztás, ez a kiképzésben, együttműködésben, a feladatok vállalásában jelentkezik. Ezért osztotta a NATO két részre katonai szervezetét - az Alpoktól északra lévők az északi, az attól délre találhatók a déli parancsnoksághoz tartoznak. Ezen elv alkalmazása vitathatatlanul az északi szárnyhoz sorolja Lengyelországot és Csehországot, a mi helyzetünk azonban speciális, mivel éppen az Alpok vonalában vagyunk, így a NATO-val egyetértésben magunk dönthetünk, melyik parancsnoksághoz tartozzunk. A kérdés, hogy a magyar biztonságpolitika, az ország és a hadsereg számára melyik az előnyösebb - a válasz egyébként már formálódik. A három új tag együttes csatlakozása az északi szárnyhoz előnyös lenne a fejlesztéssel és együttműködéssel járó költségek és előnyök megoszlása szempontjából. Ugyanakkor bizonyos posztok esetleges betöltésében sajátos rivalizáció alakulhatna ki a három ország között. Az alapvető kérdés, hol kapunk nagyobb lehetőségeket a NATO tervező munkájában való részvételben, támogatást a magyar hadsereg átalakításához, katonai infrastruktúránk fejlesztéséhez, s hol játszhatunk meghatározóbb szerepet a térség válságainak leküzdésében. Ezeket a tényezőket figyelembe véve én a déli parancsnokságot vélem előnyösebbnek - de ez közös döntés kell legyen, amelyben a kezdeményező szerep a magyar félé. Nagyon sok NATO-politikussal beszéltem erről a kérdésről az utóbbi hetekben-hónapokban, s a napokban folytatott tanácskozásunkon a német védelmi államtitkár arról biztosított: döntésünktől függetlenül a magyar-német kapcsolatok fontosak számukra, és továbbra is készek minden támogatást megadni a magyar hadsereg átalakításához. • Mi a véleménye Ausztria esetleges jövőbeni NATO-tagságáról? Ez természetesen Ausztria döntésétől függ, de úgy tűnik, ott is egyre erősödik azok tábora, akik szerint hiba lenne kimaradniuk e bővítési folyamatból. • Barabás T. János Keleti György: versenghetnek értünk a parancsnokságok Vonzóbb lehet a déli szárny Anyagi hasznot is hoz a szövetség Számtalan becslés kering NATO-csatlakozásunk áráról, arról, mi mibe kerül, kinek kell viselnie ezeket a költségeket, hogyan fognak megosztani a terhek. A szakértők jelentős részének az a véleménye, hogy a napvilágra került becslések irreálisak, valójában nem lehet egyelőre pontos számokat megadni. A nyilvánosságra hozott adatok természetesen nem mentesek a politikai célú manipulációktól sem - a bővítés ellenzői szívesen dobálóznak csillagászati összegekkel, hogy a várható kiadások nagyságával elrémítsék mind a tagságért folyamodó, mind a felvételükre készülő országok közvéleményét. Ugyanakkor jogos lehet a gyanú, hogy a magyarok, lengyelek és csehek felvételét kívánók ezt ellensúlyozandó a reálisnál csekélyebb összegek emlegetésével próbálnak kedvet csinálni a NATO bővítéséhez. Előfordulnak közönséges félreértések is, mint például a várható tagdíjunknak a tagság költségeként való beállítása. Pedig ez csupán a klubtagsági díjnak felel meg - amely a „fogyasztást” nem tartalmazza. Ahhoz azonban, hogy a klub tagjai lehessünk számos feltételnek kell megfelelnünk - képeseknek kell lennünk kommunikálni tagtársainkkal, ki kell fizetnünk a számlánkat és csak megfelelő öltözékben léphetünk be. Azt hiszem, mégsem tisztességes nyelvtanulásunk költségeitől a fehérnemű-számlánkon át a cipőnk, öltönyünk áráig minden kiadásunkat a klubra terhelni. A rendszerváltozás egyik mítosza volt, hogy a rezsim a nép vagyonát fegyverkezésre költötte - most annak a levét isszuk, hogy ez nem volt igaz. Feleslegesen nagy létszámú és a szó szoros értelemben lerongyolódott hadsereget örököltünk. Janza Károly, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára szerint a jövő évi költségvetésben szereplő jelentős emelésnek, amelyben a tárca részesül, semmi köze sincs a NATO-tagsághoz. Az összeg jelentős hányadát az elöregedett, használhatatlan orosz haditechnikai eszközök egy részének leváltására fordítják az új illetményrendszer bevezetésére, a kis magasságú légi célpontok leküzdésére alkalmas rakéták beszerzésére, illetve a légtérfigyelő, navigációs rendszer korszerűsítésére. 1998-ban a légi navigáció céljára használt frekvenciánk moratóriuma megszűnik, vagyis az európai országok által a NATO számára fenntartott sávra kell átállnunk, nem kis költséggel. Át kell alakítanunk muzeális értékű számítástechnikai, informatikai rendszerünket. De ha már annyit beszélünk a pénzről, nemcsak azt a kérdést érdemes feltenni, hogy mibe kerül a tagság, hanem azt is, mennyi pénzt hozhat a tagság, s a védelmi érdekeken túl milyen előnyökkel járhat? Ami a különböző fegyverrendszerek külföldi beszerzését illeti, egyértelmű, hogy Magyarország nem állhat be önálló repülőgép-gyártásra. Azonban máris több szándéknyilatkozatnak vagyunk birtokában, amelyek értelmében minden beszerzésnél készek igénybe venni a magyar ipari kapacitásokat. Ez pedig nemcsak pénzt és munkaalkalmat jelent, hanem technológiai transzfert is. Gyalogsági fegyvereket és lőszereket azonban a hazai iparnak kell gyártania csakúgy, mint a szükséges ruházatot, valamint az importált fegyverzetek logisztikáját is nekünk kell biztosítani - ez pedig önmagában bizonyos kultúra meghonosítását jelenti. Egy rakéta javítása, egy korszerű vadászgép üzemidejének meghosszabbítása olyan technológiai szintet követel meg, amely jelentősen emeli a munkákba bekapcsolódó üzemek általános színvonalát. A csúcspont a termelési-gyártási együttműködés. Vagyis alapkérdés: készek vagyunk-e a fejlesztés szakaszában megfelelő felkészültségű mérnökökkel úgy részt venni, hogy az már bizonyos szakosodást tesz lehetővé, új távlatokat nyitva az ipar számára is. Janza Károly válasza igen - rendelkezünk ilyen szürkeállománnyal. A magyar hadmérnökök alkalmasak a magasabb szintű együttműködésben való részvételre. Ennek nyomán viszont felkészíthetjük az üzemeket olyan technológiai váltásra, amelyben kulcskérdés a szabványosítás - ez viszont nemcsak a katonai együttműködés, hanem az európai uniós tagság szempontjából is alapfeltétel. Emellett az infrastrukturális fejlesztést a NATO kész komoly összegekkel támogatni. Már most részt veszünk a szervezet Science of Piece programjában, amely fejlesztési együttműködésekhez dollármilliókat ad. Most alakul ki együttműködésünk a törökökkel a vegyi fegyverek felderítésével kapcsolatos fejlesztésekben, ami erős oldalaink közé tartozik. Nekik viszont piacuk van, s a szükséges pénzt már meg is kaptuk. Ami a fegyverek szabványosítását illeti, a hadsereg lőszerkészletei nem a legfiatalabbak, de belátható időn belül nincs szükség a teljes átállásra. Azokat az egységeket kell ellátni NATO- kompatíbilis, hazai gyártású gyalogsági fegyverekkel az utánpótlás egyszerűsítése érdekében, amelyek a szövetség gyakorlatain vagy akcióiban vesznek részt. •B.T.J. AZ MH BEMUTATJA Végh Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka Angol és orosz felsőfok - áll az idegen nyelvtudás rovatnál a Magyar Honvédség parancsnokának életrajzában. A 48 éves Végh Ferenc középiskolai pályaválasztását azzal indokolja, hogy motiválta a rend, a fegyelem és a szervezett életforma, ráadásul korábban foglalkozott sportrepüléssel. Ennek ellenére nem pilótaképzésre jelentkezett; harckocsiszakasz-parancsnokként avatták tisztté 1971-ben. Közel húsz éven keresztül maradt hűséges a harckocsikhoz, miközben egyre magasabbra jutott. Két évtized múltán már nem csupán egy szakaszt, hanem egy egész dandárt bíztak rá. Ebben segítette az a végzettség, amelyet a Páncélcsapatok Katonai Akadémiáján szerzett a Szovjetunióban a hetvenes évek végén. „Minden iskola hasznos volt, utólag nem alacsonyítom le egyiket sem” - utal a „nagy szomszédnál” eltöltött négy évre a Magyar Honvédség első embere. Szerinte a szovjet iskolák alapos felkészítését a NATO-ban is elismerték, ráadásul az akadémián olyan univerzális tiszteket képeztek, akik nemcsak parancsot tudnak adni, hanem akár meg is javítják a harckocsit. Az altábornagy belekóstolt a nyugati képzésbe is. A két év, amelyet az Egyesült Államok Szárazföldi Erők Vezérkari Akadémiáján elvégzett elsősorban a minél szélesebb látókör kialakítására irányult. Amíg a szovjet iskola katonai ismereteket adott, az amerikai tananyagban nagy hangsúlyt kapott a demokratikus berendezkedés is - veti össze a két akadémián tanultakat a nős, kétgyermekes Végh. A magyar honvédségben elérhető legmagasabb beosztás a Honvéd Vezérkar főnöke poszt. „Amennyiben lejár az időm ezen a tisztségen, a következő cél a beosztásomnak megfelelő NATO-funkció lehet” - ad választ ahogyan továbbra az altábornagy. Kositzky Attila, a Légierő Vezérkar főnöke Munkatársai csak Öregnek szólítják. Kositzky Attila, a Légierő Vezérkar főnöke, a Magyar Honvédség parancsnokának egyik helyettese. 54 éves kora ellenére a vezérőrnagy még mindig aktív pilóta, hetente egyszer beül MiG-21-es vadászgépébe. Csupán beosztása miatt összesűrűsödött programja nem engedélyez több időt a repülésre. A vezérőrnagy önmagán kívül csak két hasonló korú pilótát ismer, aki még kipróbálja a hangsebesség feletti tartományt. Orvosi engedéllyel teszi, ami nem meglepő a fizikai állapotát ismerve. Egészségügyi tesztjének eredményei egy húszas éveinek a végét taposó fiatalemberével egyeznek meg. Amit Kositzky nem tud a repülésről, azt nem is érdemes tudni - állítják ismerősei. A pilótaprofesszor 13 évesen egy miskolci repülőnapon szeretett bele a repülésbe, amikor apja befizette egy sétaútra. A kazincbarcikai fiú ezután többször kijárt a repülőklubhoz, 16 évesen pedig már sportrepülő. A középiskola elvégzése után természetesen pilótának jelentkezett. Szolnokon kezd, azóta 32 éve folyamatosan repül hangsebesség feletti repülőgépekkel. Eddig összesen 3200 órát töltött a levegőben. Oroszul tolmácsfokon beszél, a NATO-csatlakozás közeledtével azonban ígéretet tett, hogy megpróbálkozik az angollal is. Nős, két gyermeke van. Preininger Ambrus, a Szárazföldi Vezérkar főnöke Preininger Ambrus nős, két lánygyermek apja. Szabadidejében szeret olvasni és kertészkedni. Munkaidőben a Szárazföldi Vezérkar főnöke. „Hosszú története van, hogy miért lettem katona” - beszél a kezdetekről az altábornagy. Az első számú ok az akkor még működő Rákóczi katonai szakközépiskola, pontosabban annak sötétkék egyenruhája. A szakmai elhivatottság első csíráit ugyanis egy földi, a kis településre, Káptalanfalvára a mutatós egyenruhába hazautazó fiú ültette el a később magasra jutó Preiningerben. Az utolsó lökést a középiskolában kapott honvédségi prospektus jelentette, érettségi utáni tanulmányait már katonai területen folytatta a szárazföldiek jelenlegi parancsnoka. Több mint három évtizedes pályafutás során egyetlen katona feletteséhez, Végh Ferenc altábornagyhoz hasonlóan harckocsiezred parancsnoki tisztséget is betölt, és újabb párhuzam tanult a Szovjetunióban. 1986. és 1988. között a Moszkvai Vezérkari Akadémia hallgatója. „Voltak második világháborús parancsnokaink is” - emlékszik a késői tanulóévekre a vezérkari főnök. A NATO- ban természetesen komplexebb a képzés, a tananyagban szerepel közgazdaságtan, politikai gazdaságtan és politikatudomány is. A harcászati, hadászati oktatás Preininger szerint nem hagyott kívánnivalót maga után Moszkvában sem. Oroszból pedig felsőfokon nyelvvizsgázott. Az 53 éves tábornok a katonai pályán már nem dédelget merész terveket. „Három és fél évem van a nyugdíjig, ez a beosztás és az altábornagyi rendfokozat számomra már a csúcsot jelenti” - ítéli meg karrierjét a vezérkari főnök, majd hozzáteszi: ha sikerül a NATO-követelményeknek megfelelően „beüzemelni” a szárazföldi vezérkart, már elégedetten mond búcsút az uniformisnak. Aztán hobbijai mellett élhet másik szenvedélyének, a főzésnek. • Haszán Zoltán A tőke a biztonságot keresi A kormány egyik gyakran hangoztatott érve a csatlakozás mellett, hogy a stabilitás erősödésével kedvezőbb körülmények jönnek létre a külföldi befektetők számára. Néhány, Magyarországon működő, külföldi nagyvállalat képviselője szerint az ország eddig sem tartozott a befektetések szempontjából „veszélyes” helyek közé. Völgyes Iván, az amerikai General Electric (GE) tanácsadója szerint a cég vezetősége helyesli Magyarország NATO-csatlakozási törekvését. „A tagság a stabilitást növeli, a tőke pedig a biztonságot keresi” - mondta az MH-nak Völgyes, aki biztonságpolitikai szakértő is. A szakember úgy vélte, hogy a NATO-tagok és a nem NATO-tagok között jelentős különbség van, amikor egy bank például hiteleket ad egyegy befektető cégnek. A befektetőknek ugyanis a hitelnyújtó banknál fedezetként letétet kell elhelyezni, s egy magasabb veszélyfokozatú ország esetében ez az összeg magasabb, mivel nagyobb a kockázat. A General Electric eddig 850 millió dollárt fektetett be Magyarországon. Az amerikai cég maga is üzletet remél a magyar NATO-tagságból: a GE hajtóműveket gyárt három olyan vadászrepülőgép-típushoz (F- 18, F-16 és Gripen) is, amely eséllyel vehet részt a magyar légierő megújításában. Peter Bakstansky, a New York-i szövetségi jegybank alelnöke elmondta, hogy az intézményüknek nincs olyan listája, amely az egyes országokat a befektetések biztonsága szerint minősítené. Ugyanakkor a különböző hitelintézetek saját politikát dolgozhatnak ki arra, hol adják olcsóbban, illetve drágábban a hiteleket. „Mi nem minősítünk országokat, mert ezzel kvázi felelősséget vállalnánk a befektetésekért” - mondta a szakember. Amikor a német Audi autógyártó cég a magyarországi befektetés mellett döntött, a kedvező gazdasági feltételek mellett fontos szempont volt a politikai stabilitás. Lőre Péter, az Audi Hungária Motor Kft. szóvivője elmondta, hogy Magyarországot a cég jelenleg is stabil országnak tartja. „Az Audi nem lobbyzik a NATO-tagság mellett, de üdvözli, ha a meglévő politikai stabilitást a NATO erősíti” - mutatott rá a szóvivő. A holland ING Csoport - eddig több mint 100 millió dollárt fektetett be Magyarországon - nem foglal állást politikai kérdésekben. A bankcsoport szóvivője, Wieger Sietsma ugyanakkor elmondta: figyelembe kell venniük a holland központi bank minősítését a külföldre irányuló befektetések terén. Olaf Sleipen, a holland jegybank szóvivője ehhez hozzátette: a bank országminősítése bizalmas információ, azt nem hozzák nyilvánosságra. A jegybank, amely egyben bankfelügyeletet is gyakorol, a minősítéseknél elsősorban a gazdasági feltételeket nézi, de a politikai stabilitás is fontos szempont. •D.B. Magyarországon 1988. november 15. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkárként felszólalt a NATO-tagországok törvényhozóiból álló Észak-atlanti Közgyűlés hamburgi ülésszakán. Magyarország ekkor még a Varsói Szerződés tagja volt. 1989. február 11. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága jóváhagyta a többpárti politikai rendszerbe történő „fokozatos és folyamatos” átmenetet. 1990. február 20. Horn Gyula külügyminiszterként Budapesten kijelentette: „egyáltalán nem kizárt, hogy Magyarország csatlakozni fog a NATO-hoz”. 1990. április 7. A Magyar Demokrata Fórum nyeri a parlamenti választásokat. 1990. május 22. Antall József kormányfő bejelenti, hogy Magyarország kezdeményezi a Varsói Szerződésből való kilépést. 1990. június 29. Jeszenszky Géza külügyminiszter a NATO brüsszeli központjában megbeszélést folytatott Manfred Wörner főtitkárral. 1990. július 18. - Antall József miniszterelnök belgiumi látogatásán megbeszélést folytatott Manfred Wörnerrel. Magyarország brüsszeli nagykövete megbízást kapott a NATO-val való állandó kapcsolattartásra. 1990. november 22-23. - Manfred Wömer Budapestre látogatott. Személyében először járt hazánkban a NATO főtitkára. 1991. október 28. Antall József kormányfő látogatást tett a NATO brüsszeli központjában, s Manfred Wömnerrel tárgyalt. 1991. október 30.-november 2. John Galvin tábornok, a NATO európai szövetséges haderőinek legfelsőbb parancsnoka hivatalos látogatást tett Magyarországon. (Azóta mindkét utóda - Shalikashvili és Joulwan tábornokok - is járt Budapesten, 1993-ban, illetve 1994-ben.) 1992. április 6. Horn Gyula, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökeként javasolta a parlamentnek: határozatban kötelezzék a kormányt, hogy nyújtson be tagfelvételi kérelmet a NATO-nál. 1992. július 16-18. Manfred Wörner NATO-főtitkár hivatalos látogatást tett Magyarországon, s tárgyalt Antall József miniszterelnökkel. 1992. október 31. NATO-kötelékbe tartozó AWACS felderítőgépek Magyarország légterében járőrözést kezdtek a boszniai repülési tilalom betartásának ellenőrzésére. 1994. február 8. Jeszenszky Géza külügyminiszter Brüsszelben aláírta a „békepartnerség” keretegyezményét. 1994. május 9. és 29. A parlamenti választásokon a Magyar Szocialista Párt arat győzelmet. 1994. november 15. Kovács László külügy-, és Keleti György honvédelmi miniszter Brüsszelben ünnepélyesen véglegesítette a NATO és Magyarország kétoldalú együttműködési munkaprogramját. 1995. február 9. Horn Gyula miniszterelnök Brüsszelben megbeszélést folytatott Willy Claes NATO-főtitkárral. 1995. május 26-29. Budapesten tartotta ülésszakát az Észak-atlanti Közgyűlés: a NATO-parlament negyvenéves fennállása óta első ízben tanácskozott nem NATO-országban. 1995. december 5. Az Országgyűlés megszavazta, hogy magyar műszaki kontingens vegyen részt a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító nemzetközi erők (IFOR) munkájában. 1996. április 9. A brüsszeli NATO-központban Somogyi Ferenc külügyi államtitkár átadta a taggá válás előkészületi folyamatával kapcsolatban megfogalmazott hivatalos magyar dokumentumot. 1996. szeptember 16. Göncz Árpád köztársasági elnök brüsszeli látogatásán felkereste a NATO központját. 1996. december 17. Az Országgyűlés elfogadta a magyar műszaki részvételt az újonnan felállítandó délszláv stabilizációs (SFOR) erőkben. 1997. szeptember 16.-október 29. Csatlakozási tárgyalások. EZ TÖRTÉNT Antall-Wörner-találkozó Budapesten Elkerülhetetlen katonai beszerzések A hadsereg jelenlegi eszközei mindenképen megértek a cserére, a honvédségnek, akár NATO-tagok leszünk akár nem, milliárdos összegeket kell fordítania korszerűsítésre. Nagyobb szabású modernizálásra legutóbb a ’80-as évek elején került sor. Azóta bár az orosz államadósság fejében 28 darab MiG-29-es és mintegy 500 páncélozott jármű került a honvédséghez (az oroszok több mint egymilliárd dollárt írhattak le adósságukból), és T-72-es harckocsikat vettünk Fehéroroszországtól (az új ár nyolc százalékáért, összesen 2 milliárd forintért). Szakértők szerint a beszerzések mégsem javították jelentősen a hadsereg ütőképességét. Igaz, legalább lassította a leépülést. Egyes vélemények szerint egy esetleges riadó esetén a teherautók fele (negyedük idősebb 25 événél) kétszáz méter megtétele után leállna, a Dunai Flottilában pedig a még a második világháborúban is szolgáló hajókat kellene lecserélni. Az ezredfordulóig már elkészült a hadsereg fejlesztési terve. Ennek kiemelt feladatai: a vezetési rendszer átalakítása, a légvédelem és a légi irányítás fejlesztése, az állomány felkészítése az új haditechnikára, valamint a nyelvi képzés. Mindehhez a következő évtől kezdődően az ezredfordulóig évente a nemzeti jövedelemből a honvédségre jutó hányad 0,1 százalékkal emelkedik, az idei 100-120 milliárd forintról 2000-ig 210- 220 milliárdra nő. Keleti György a honvédség 10-12 éves korszerűsítési programjának összköltségét 800 milliárd forintra becsüli. A honvédelmi büdzséből jelenleg 17 százalék, mintegy 20 milliárd forint jut fejlesztésre, a költségvetés nagyobb részét a működési költségek és a bérek emésztik fel. A beszerzésekre fordítható arányt szeretné feltornázni a tárca 25 százalékra. Jelenleg azonban pusztán a védelmi költségvetésből nagyobb beszerzéseket nem lehet elvégezni. A legszükségesebb vásárlások finanszírozására ezért az Országgyűlés külön forrást szavazott meg. A két prioritást kapott beszerzés a kis magasságú rakétákra és a légtért figyelő radarokra vonatkozik. Az előbbit az indokolta, hogy a légvédelmi rakéták hajtóanyagának felhasználási ideje lejárt, gyakorlat közben számos rakéta maradt az állványban. A légtérfigyelés pedig akkor gyengült meg, amikor a szovjet egységek elhagyták az országot. Számos lukas folt maradt a magyar légtéren, néhány helyen egyszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik a távcsöves felderítés, mint az elavult rendszerek üzemeletetése. A két beszerzés értéke közel 20-20 milliárd forint. A rakétatender eredményhirdetésére már sor került, jövőre megkezdődik az első részletek törlesztése, de számos tapasztalattal szolgált a pályáztatás. Ilyen összegű beszerzéseknél a nyertes kihirdetése után elkerülhetetlen a vesztesek felháborodása. A honvédelmi tárcának tavaszi döntését bíróságon kellett megvédenie. Mégsem emiatt halasztódik a radarbeszerzés. A HM-ben a Pénzügyminisztériumra mutogatnak a csúszás miatt, a tárca ugyanis még egyezkedik a törlesztés és a magyar beszállítás mértékéről. Ez az úgynevezett ofszet konstrukció nagy hangsúlyt kap a következő évek várhatóan legnagyobb honvédségi beszerzésénél, a vadászgépvásárlásnál. A közel egymilliárd dolláros üzlet a legnagyobb gyártókat csalogatta Magyarországra, akik beruházásokkal, ipari kooperációk felajánlásával, technológiaátadással és a magyar áruk piacra jutásának elősegítésében egymással versenyeznek. Egyelőre a tendert elhalasztotta a kormány, de 2000 körül a MiG-29-eseken kívül a magyar vadászgépek elérik a repülhető idő maximumát. A NATO-ban betöltött szerepünktől függ, hogy kell-e gépeket vennünk, vagy a légtérellenőrzés bizonyos feladatait átvállalja a szövetség. • Haszán Zoltán