Magyar Hírlap, 1998. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

Alig több mint másfél éve fo­lyik a felkészülés a NATO-val való együttműködésre a tatai 25. Klapka György Gépesített Lövész Dandárnál, az ered­mények máris jól érzékelhe­tőek. A NATO vezetési elvei szerint átszervezték a dandár irányítását, a tiszti állomány jelentős része megtanult an­golul, s a nemzetközi hadgya­korlatokon kiváló az össz­hang a NATO-tagországok katonái és a tataiak között. Nagy Tibor ezredes, a dandár parancsnoka szerint az átállás elsősorban a gondolkodás­­mód megváltozását igényli. A tatai dandárt az 1995-ös átszervezések során határo­zottan azzal a céllal hozták létre, hogy a magyar NATO- tagság valóra válásával be­kerüljön a szövetség katonai struktúrájába. „Alakulatun­kat szervezetében és struktú­rájában már úgy állították fel, hogy az megfeleljen a szövet­ség követelményeinek” - mondta az MH-nak Nagy Tibor ezredes, a dandár pa­rancsnoka, aki 25 éves kato­nai pályafutása során szolgált Szombathelyen, Budapesten, még a Varsói Szerződés fenn­állásának idején katonai aka­démiát végzett Lengyelor­szágban, a rendszerváltozás utáni szelek azonban az Egye­sült Államokba vitték, ahol 1993-94-ben az amerikai szá­razföldi erők katonai akadé­miáján tanult. A tatai dandár élére 1995-ben került. Nagy Tibor szerint a Var­sói Szerződés kemény, centra­lizált vezetési rendje és a NA­­TO-ban alkalmazott vezetési módszer között az a leglénye­gesebb különbség, hogy saját területükön nagyobb mozgás­­szabadságot kapnak az alsóbb szintek parancsnokai, az adott egység vezetésének feladatát pedig több és szakmailag job­ban felkészült tiszt látja el. A dandár vezetése, törzse mellett a zászlóaljtörzsek ve­zetési rendjét is a NATO gya­korlatának megfelelően alakí­tották át. Míg régebben egy ilyen zászlóaljat négy tiszt irá­nyított, most a törzs 15 tagú. A zászlóalj-parancsnoki be­osztás ma már magas iskolai végzettséghez kötött. „26 éve­sen főhadnagyként voltam zászlóaljparancsnok, s 450 főt kellett vezetnem. Nem biztos, hogy szakmailag és az addig szerzett tapasztalataim alap­ján három másik kollégám­mal tényleg képesek lettünk volna helytállni egy háborús helyzetben” - idézte a koráb­bi állapotokat az ezredes. A NATO-ban alkalmazott irányítás lényege, hogy a fel­sőbb szinteken feladatokat és célokat határoznak meg, ame­lyeket a beosztottak saját be­látásuk és döntésük szerint ol­danak meg. Ezzel pedig sok­kal hatékonyabbá válik a munkavégzés, s javul a hadra­foghatóság és a túlélőképes­ség egy „éles” helyzetben. Megalakulása óta a tatai dandár több békepartnerségi hadgyakorlaton bizonyíthatta felkészültségét, s mindig kivá­lóan helytálltak. Nemrégiben pedig békefenntartók kikép­zését is megkezdték, most ép­pen ciprusi békefenntartásra készül egy alegység, amely a kint lévő magyarok egy részét váltja majd. „Másfél év alatt gyakorlati­lag sikerült képessé tenni ma­gunkat az együttműködésre a NATO-tagországok alakula­taival. A nyelvtanfolyamok­nak köszönhetően jelenleg a tiszti állomány 40 százaléka beszél nyugati nyelvet, és megkezdtük a tiszthelyettesi, valamint a szerződéses állo­mány nyelvi felkészítését. Megnyílt a külföldi tanulás le­hetősége, de már egy nemzet­közi hadgyakorlat is képes alapvetően megváltoztatni az emberek gondolkodásmód­ját” - mutatott rá Nagy Tibor, aki szerint mindez magával hozza a társadalmi elismertsé­get, a katonai munka presztí­zsének növekedését. Az ezredes úgy vélte, hogy a NATO-val való együttmű­ködés szempontjából az a leg­fontosabb, hogy nyelvileg és gondolkodásmódban értsék egymást, vagyis meglegyen a szellemi összhang. Ami a mű­szaki alkalmazkodást illeti, bi­zonyos lépések megtételére szükség van, de nem kell a technikát lecserélni. Az el­múlt időszakban komoly szá­mítógépparkot alakítottak ki, ebben az évben pedig a rádió­­rendszereket cserélik le. A meglévő harci járműveket azonban semmi esetre sem kell kidobni. „Nekünk a leg­utóbbi hadgyakorlaton szov­jet tankjaink, BMP-ink vol­tak, a hollandoknak pedig modern Leopard-2-eseik. Még­is nagyon jól tudtunk együtt támadni. Ebben a pillanatban nincs akkora jelentősége, hogy milyen technikával ren­delkezünk. Egy török, görög, egy portugál vagy spanyol hadseregnek sem a legújabb technikája van, pedig már jó ideje NATO-tagok. Alapve­tően nem ez határozza meg az együttműködés képességét” - fejtette ki a parancsnok. Az is biztos, hogy a NA­­TO-ba történő belépéssel nem kell lecserélni a tábori szakácsot sem. „Egy jó ma­gyar babgulyás többet ér, mint egy amerikai hambur­ger, és nem is szeretném, ha ez megváltozna” - jegyezte meg Nagy Tibor. De nem csak a konyhában, a harcme­zőn is lehetnek jobbak a ma­gyarok: többször bebizonyo­sodott már, hogy a magyar műszaki zászlóalj többre ké­pes, mint például egy ameri­kai műszaki egység. S hogy mennyiben lesz más a tatai dandár élete 1999 áprili­sa után, amikor a remények szerint Magyarország tényle­gesen belép a szövetségbe? Attól az időponttól a haza vé­delme mellett meg kell majd felelni a kollektív védelmi rendszerben a dandárra sza­bott feladatoknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a NATO adja ki a parancsokat. A szö­vetség ugyanis egy követel­ményrendszert fogalmaz meg, amelyet a magyar katonai vezetéssel közösen alakít ki. „Hiába akarná a NATO majd tőlünk, hogy mondjuk, egyik napról a másikra fehérre fes­sünk mindent a laktanyában, ha erre a helyi viszonyok nem adnak lehetőséget” - mondta szemléltetésképpen a parancs­nok. Mindamellett a magyar alkotmány előírja, hogy a par­lamentnek kell határoznia minden esetben magyar kato­nai egységek külföldi beveté­séről. A tatai mellett már a debreceni és a hódmezővásár­helyi dandár is készül arra, hogy be tudjon illeszkedni a NATO katonai struktúrájába. • Dajka Béla A tatai dandárnál javában készülnek a tagságra A gondolkodás változik, a babgulyás marad Játékos lövészet FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT Több mint harminc évvel azt követően, hogy Párizsból Brüsszelbe költözött, az észak-atlanti szövetség „ki­hízta” eddigi főhadiszállását. A NATO jövendőbeli köz­pontja is a belga fővárosban marad, de hogy milyen formá­ban, arról a tervek szerint ja­nuár végéig döntenek a tizen­hat tagállam nagykövetei. Az atlanti szervezet 1967- ben tette át a székhelyét Pá­rizsból Brüsszelbe, miután De Gaulle tábornok kivezette Franciaországot a szövetség katonai szervezetéből. A NATO politikai szerve­zete egy, a brüsszeli nemzet­közi repülőtérhez közeli, meglehetősen jellegtelen in­gatlanban húzta meg magát 31 éven keresztül. A szövet­ség három új taggal bővülése, illetve az a szándék, hogy he­lyet biztosítsanak mind a 28 partnerország összekötő iro­dáinak, sürgetővé tette az ed­digi ingatlan kibővítését vagy a szervezet átköltöztetését egy másik épületbe. A jelen­legi központot már eddig is többször átépítgették. Leg­utóbb akkor, amikor egy új, a NATO korábbi főtitkáráról, Manfred Wörnerről elneve­zett szárnyat toldottak hozzá a főépülethez. Ebben az épü­letrészben kaptak helyet a közép- és kelet-európai part­nerországok, köztük Magyar­­ország is. A három állam - Magyar-, Lengyel- és Cseh­ország - kiválasztása azon­ban újabb költözést vont ma­ga után. Ezután a három jö­vendőbeli szövetséges birto­kolja majd a Wörner-szár­­nyat, a többiek számára a NATO a közelben bérel iro­dákat. A létszámában is fo­kozatosan gyarapodó magyar képviselet a földszintet kap­ta, s nemsokára ugyanazok a szigorú beléptetési szabályok lesznek érvényesek itt is, mint a tagállamok küldöttsé­geinél. A Szövetséges Fegy­veres Erők Európai Legfelső Parancsnoksága (SHAPE) Párizsból a Brüsszeltől mint­egy 60 kilométerre délre lé­vő Monsba költözött. A SHAPE-nél dolgozó magyar tisztek azóta már a főépület­ben dolgoznak. A nagykövetek - hogy úr­rá legyenek a helyszűkén - négy megoldás közül választ­hatnak. Az egyik elképzelés szerint a NATO új központja a főváros egyik külső kerüle­tében található Astrid király­né katonai kórház épületé­ben lenne. A terv kivitelezé­se azonban olyan sokba ke­rülne, hogy a tagállamok a hí­rek szerint hajlanak ennek el­vetésére. Egy másik megol­dás a jelenlegi ingatlan kibő­vítése lenne. Szóba jöhet még, hogy a mostani telken új főhadiszállást építenek. Végül elvileg az a megoldás sem zárható ki, hogy a közel­ben húznak fel új székházat. Ebből a négy variációból vá­lasztanak ki egyet január végéig a tizenhat tagállam nagykövetei. A hivatalosan meg nem erősített becslések szerint a kibővítési akció költségei 167 és 417 millió dollár között mozognak. A szövetség éves költség­­vetése 1,8 milliárd dollárra te­hető. Ebből az első látásra nem is olyan nagy összegből, sokszor meglepő, hogy mi mindenre futja, illetve mire nem. Egy belga lap például annak idején nem kis kaján­­sággal jelentette, hogy a főha­diszállás épületének mellék­­helyiségeiben elhelyezett WC- papír tekercsek számát köz­ponti rendelettel háromról egyre csökkentették. Az egy­re gyarapodó tudósítói gárda ugyanakkor a mai napig in­gyen és bérmentve használ­hatja a sajtóteremben elhelye­zett telefonokat. • Gy. Z. Kihízták a brüsszeli főhadiszállást Kórház nem kell a szövetségnek? NATO-panoráma A posztokról mi is dönthetünk A NATO-ba küldött katonák között lesznek, akik Magyarorszá­got képviselik, de olyanok is, akik kinevezésük idejére „elvesz­nek” számunkra. Ők nem kaphatnak utasítást a Honvédelmi Minisztériumból, kizárólag szakmai munkát végeznek majd a különböző parancsnokságokon - tudtuk meg a honvédelmi tár­ca NATO-főosztályának helyettes vezetőjétől, Nagy Zoltántól. Részben Magyarország politi­kai szándékán és anyagi lehe­tőségein múlik, hogy hányan képviselik majd az észak-at­lanti szervezetben. Több köz­pontba ugyanis annyi katonát küldünk, amennyit jónak lá­tunk. Nagy Zoltán szerint ala­pos megfontolást igényel, hol képviseltessük magunk. A tervezgetésnek nem csak a pénzügyi ráfordítás miatt van értelme, bár az sem elhanya­golható, hiszen a szövetség­hez küldött magyarok fizeté­sét, lakását, de még az iroda működési költségeit és bérle­tét sem vállalja át a NATO­­ az esetek többségében. A NATO-bürokraták létszámát az is befolyásolja, hogy meny­nyire szeretnénk részt venni a szakmai munkában, például a hadgyakorlatok tervezésé­ben. Elvileg elképzelhető, hogy csak a „kötelező” posz­tokat töltjük be, ez azonban kevéssé valószínű. Ami már most biztosnak tűnik: néhány magyar katona a tengerentúlon teljesít majd szolgálatot. Vagyis nem kizá­rólag az európai főparancs­nokságon, hanem az atlanti központban, Norfolkban is képviseltetjük magunkat - igaz, csak néhány fővel. En­nek elmulasztása a tagok felé azt mutatná, hogy nem va­gyunk tisztában a szervezet felépítésével - magyarázza a szakértő, aki szerint még a ha­ditengerészeti bázis iránt sem mutathatunk közömbösséget. Súlyozni persze lehet, és kell is. Két-három magyar össze­kötő lesz az északi parancs­nokságon, ennél tízszer töb­ben szolgálnak a déli köz­pontban. Vagyis képvisele­tünk Nápolyban jóval mar­kánsabb lesz. Egyszerűsíti a szolgálati helyek kiválasztását, hogy a NATO-t karcsúsítják. A szer­vezet munkáját eddig 64 pa­rancsnokság irányította, szá­muk húszra csökken, így jön létre a sokat emlegetett déli és északi parancsnokság. (Eddig három szint volt az Európai Főparancsnokság alatt: a High Wycombe-i központú északi-nyugati, a brunsiumi székhelyű közép-európai és a nápolyi déli parancsnokság.) Egyelőre tehát nem végle­ges, hogy hol és hányan képvi­selik Magyarországot. Feb­ruárban biztosan felkereke­dik 10 vagy 15 katona. Ők a brüsszeli NATO-misszió ke­retében a jövő hónapban lét­rejövő katonai hivatalban szolgálnak tovább. Simonyi András nagykövet továbbra is a misszió vezetője, a közvet­len parancsokat azonban a ve­zérkartól kapja majd a kato­nai hivatal új vezetője, Szenes Zoltán. A költözéssel csupán azért kell egy hónapot várni, mert a misszió új tagjai előbb nem foglalhatják el az épület­ben nekik kijelölt részt. Monsi képviseletünk is át­alakult. A békepartnerségi program kezdete óta ötfős­ magyar csoport vesz részt a PfP munkájában, illetve most már kevesebben. A képviselet fele ugyanis új feladatot ka­pott. Hazánk, a többi tagor­szághoz hasonlóan, Nemzeti Katonai Képviseletet állíthat fel az Európai Főparancsnok­ságon, Monsban, de csak a tagság időpontjától. A felké­szülés viszont már most meg­kezdődött. A parancsnoksá­got már jól ismerő „békepart­ner” szakasz feléből állították fel azt az összekötő csoportot, amely a szövetség és a Hon­védelmi Minisztérium között közvetít. Ideális esetben hat fő végzi a munkát, ennyi cso­portra kell koncentrálniuk: a humán, a felderítés, a hadmű­velet, a logisztika, a védelmi tervezés és a vezetés területé­re. Összekötő csoportok áll­nak majd fel a többi parancs­nokságon is. El kell különíteni viszont a brüsszeli magyar NATO- misszióban és a Nemzeti Ka­tonai Képviseletben szolgáló magyarokat, és azokat, akik a NATO nemzetközi posztjain tevékenykednek. Az előbbiek feladata Magyarország képvi­selete és a kapcsolattartás. Az utóbbiaknak viszont félre kell tenniük nemzeti érdekeiket. Ők a NATO-nak dolgoznak, utasítást sem kaphatnak Bu­dapestről, bár a fizetésüket Magyarország állja, miként kinti költségeiket is. Eltérést az jelent a többi kint szolgáló magyartól, hogy a nemzetközi posztnál az iroda „rezsijét” vállalja a szövetség. A NATO nemzetközi posztjából is kétféle van: kvó­­tás és nem kvótás. Előbbit a szövetség ajánlja fel Magyar­­országnak, elfogadni nem kö­telező. Nagy Zoltán szerint a felajánlott posztok többsége egyezik a magyar elképzelé­sekkel, de hogy pontosan mennyi helyre számíthatunk, azt még nem tudni. A másik tí­pusú beosztást a NATO nem felajánlja, hanem meghirdeti. A tagországok bármelyike je­lentkezhet, közülük választa­nak. A nekünk felajánlott be­osztásokat fokozatosan töltjük fel, várni kell ugyanis az ürese­désekre, hiszen az új tagok nem csak újonnan létesített posztokra számíthatnak. A fe­szültségek elkerülése végett azonban várni kell. Lesz tehát olyan magyar poszt, amelyet csak öt-hat év múlva tölthe­tünk be. A NATO egyébként nem­csak tisztekre, hanem tiszthe­lyettesekre is számít. A hiá­nyos angoltudás miatt azon­ban tavaly nem sikerül kül­földi képzésre küldeni tiszt­­helyettest. A nyelvtudás javí­tása lesz a felkészítés egyik fontos része. • Haszán Zoltán 1998. JANUÁR 21., SZERDA A NATO éve Sok szempontból az észak-atlanti szövetség esztendeje le­het az 1998-as év, s egyáltalán nem csak a szervezetbe ké­szülő három újonc számára. A NATO-ban idén igazi szervezeti átalakulásokat hajtanak végre - ha a bürokra­tikus vízfej esetleg a kelleténél nagyobbra növekedett, akkor most kieresztik belőle a fáradt gőzt, s noha a szö­vetségre eddig sem volt jellemző a pazarlás, most minden korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a kiadások ésszerű tervezésére. S ebben a munkában immár Magyar­­ország is részt vesz, a lengyelekkel és a csehekkel együtt. A három tagállamjelöltnek, ha voltak is kisebb-nagyobb gondjaik, együtt kell bizonyítania, hogy érett a felvételre. A különböző országokban, az Egyesült Államokkal az élen m árgus tekintettel lesik, hogy mire számíthatnak, az adófizetők pénzét hová pumpálják. Tavaly novemberben a magyar népszavazás előtt lehe­tett hallani először azokat a hangokat, amelyek szerint a referendum kudarca esetén könnyen kikerülhetne az első körből Lengyelország és a Cseh Köztársaság is, mert a NATO-ban egyfajta csomagként kezelik a belépés kérdé­sét. Különösen Prágában aggódtak. Ám azóta kiderült, hogy a három állam közül pillanatnyilag éppen Csehor­szágban kell a legtöbb problémával megküzdeni, s ami azt illeti, a szövetségi tagság támogatása is a cseheknél a legalacsonyabb. Ilyen alapon ezúttal Budapesten és Var­sóban tarthatnának attól, hogy a csehek esetében sima lesz-e a ratifikáció, ám felesleges hangulatkeltés lenne Prága okán riadót fújni. Félelemre semmi ok, s az együtt­működést jelzi, hogy a három ország külügyminisztere hamarosan az Egyesült Államokba utazik, hogy közösen győzzék meg azokat, akik ma még kételkednek a brüssze­li döntés helyességében. Brüsszelben egyébként gőzerővel folyik az új felada­tok végrehajtása. Javier Solana NATO-főtitkár hamaro­san Varsóban, Prágában és Budapesten vizitál, s a tárgya­lások már a nyitott kérdések legkonkrétabb megválaszo­lását szolgálják majd. Mert tennivaló rengeteg van: a fel­készülés idei esztendejében a diplomácia után immár a honvédségnek kell bizonyítania felkészültségét, hogy 1998 áprilisában Magyarország ne lógjon ki a sorból. A honvédség azonban a politika támogatása nélkül nem mozdulhat el a holtpontról, az Országgyűlésnek mihama­rabb döntenie kell a finanszírozás alappontjaiban. Ez lesz az újabb ütközet, amikor az országgal ismét meg kell ér­tetni, hogy a pillanatnyilag nagyobb mértékű kiadások a jövőben kamatostul megtérülnek. A NATO éve lesz az idei abból a szempontból is, hogy 1998-ban százezrek térhetnek majd haza Boszniába, ami az ENSZ-szel teljesített misszió nélkül reménytelen lett volna. Júliustól az SFOR más néven és csökkentett lét­számmal folytatja küldetését, aminek eredményeként re­mélhetőleg egyre több, ma még zártnak nyilvánított vá­rosba térhetnek haza a menekültek. Az észak-atlanti szervezet még egy területen bizonyít­hatja érettségét­­ az új tagok felvételének ratifikálásakor. Törökország az Európai Unióba való bejutásért csatázik, s ezért sokan felvetették, hogy a NATO-szerződések alá nem írásával akar nyomást gyakorolni másokra. Ankara azonban éppen most bizonyíthatja, hogy a NATO egy­séges politikai szervezetként dolgozik, s ebbe a munkába nem fér bele a kicsinyes bosszúállás, a politikai zsarolás pedig még annyira sem. SZERDAHELYI CSABA Átalakul a magyar képviselet Hamarosan befejeződik a brüsszeli magyar NATO-misszió át­szervezése. A szövetséghez várhatóan jövő áprilisban csatlako­zó Magyarországot már idén meghívták, hogy egyelőre szava­zati jog nélkül vegyen részt a NATO legfontosabb testületei­nek ülésein. A megnövekedett munka és a fokozott tempó in­dokolja, hogy az ország képviseletét Brüsszelben ellátó misszió is a NATO-nál szokásos szervezeti háttérrel működjön. Az észak-atlanti szövetségben közel 700 bizottság és albizott­ság működik. Bár Magyar­­országnak nyilván nem kell mindegyik fórum munkájába bekapcsolódnia, a teljes jogú tagság az eddigihez képest összehasonlíthatatlanul na­gyobb munkamegosztást és összehangoltabb tevékenysé­get követel a Brüsszelben mű­ködő képviselettől. Az eddigi katonai képviselő, Hatvani Károly ezredes egészen 1997 nyaráig például másodmagá­val látta el a katonai feladato­kat Brüsszelben. Monsban, a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső Parancs­nokságának főhadiszállásán ugyancsak két egyenruhás te­vékenykedett. Az öbölháború idején az iraki-iráni határon ENSZ- misszióban közreműködő, majd 1995. márciusban induló brüsszeli karrierjének kezde­téig a Honvédelmi Miniszté­rium nemzetközi főosztályve­zető-helyetteseként dolgozó Hatvaninak ma már négy munkatársa van. Az ezredes eddig az Atlan­ti Összekötő Hivatalon belül a katonai kapcsolatokat fel­ügyelte, emellett saját szakte­rületén tanácsokkal látta el a nagykövetet. Úgy is lehet mondani, hogy Simonyi And­rás nagykövet a magyar diplo­máciát, Hatvani ezredes pedig a Honvédelmi Minisztériu­mot és a honvédséget képvi­selte az atlanti szervezet mel­lett. A nagykövet ezután is politikai felügyeletet gyako­rol majd a képviselet tevé­kenysége felett. Alá tartozik majd a politikai osztály és a katonai képviselői hivatal. A politikai osztályon belül lesz egy politikai és egy védelmi­politikai részleg (Hatvani Ká­roly ez utóbbit irányítja). A katonai képviselői hiva­tal (élén a helyét Brüsszelben napokon belül elfoglaló Sze­nes Zoltán dandártábornok áll majd) a NATO legfelső katonai szervénél, a Katonai Bizottságnál képviseli az or­szágot, s a vezérkari főnöknek lesz alárendelve. A monsi egység is a katonai képviselői hivataltól kapja majd az utasí­tásokat, miként azok a kato­natisztek is, akik a jövőben a NATO különböző parancs­nokságaihoz kerülnek. A hi­vatal munkáját Brüsszelben 5-10 katona segíti majd. Magyarország eddigi kato­nai képviselőjének a tárcák újraelosztása után is tengernyi munkája lesz. Mindazokon a NATO-fórumokon képvisel­nie kell az országot, amelye­ken védelmi-tervezési, be­szerzési és infrastrukturális kérdésekről tanácskoznak. A nagykövet társaságában az észak-atlanti tanács szerdai ülésein is jelen lesz, továbbá védelmi kérdésekben taná­csokkal látja el a nagykövetet. Hatvani úgy véli: a NATO- nál nem az információhiány jelenti a gondot. Ellenkező­leg, az információbőség, illet­ve az, hogy a tömérdek infor­mációból ki kell választani azokat, amelyek a magyar ér­dekeket érintik. •Gy.Z. ÉSZAK-ATLANTI HÍREK A Saab svéd repülőgépgyár esélyes a 90-150 vadászrepülő vásárlására kiírt tender megnye­résére - jelentette be a svéd fővárosban Janusz Onyszkiewicz lengyel nemzetvédelmi minisz­ter. Onyszkiewicz, aki svéd kollégája, Björn von Sidow meghívására tartózkodott Stock­holmban, reményét fejezte ki, hogy a lengyel parlament támogatni fogja a legkevesebb 6 milliárd dollár értékű katonai felszerelés vásárlását. A lengyel miniszter hangsúlyozta, hogy országa jelenlegi katonai kiadásai csupán a nyolcvanas évek elejei védelmi kiadások egyharmadát érik el. - Évente 60-70 új harcko­csira van szükségünk, miközben csak 5-10-et áll módunkban finanszírozni - mutatott rá. Európa e századi történelme tanúsítja, hogy a gazdasági jólét elszakíthatatlan a biztonságtól és stabilitástól - hangsúlyozta Stuart Eizenstat amerikai külügyminisztériumi államtitkár azon a fórumon, amelyet a washingtoni magyar nagykövetségen rendeztek a NATO-csatlako­­zás előtt álló három közép-európai ország dip­lomáciai képviseletének közös szervezésében. A biztonsági és gazdasági környezet kölcsönös összefüggését a NATO-bővítés folyamatába ágyazva az államtitkár kifejtette, hogy az atlan­ti szövetség kiszélesítése mindazonáltal nem helyettesítheti az Európai Unió (EU) kapujá­nak kizárását a keleti partnerek előtt. A magas rangú diplomata megítélése szerint szükség van mindkét szervezet megnyitására. Észtország NATO-csatlakozása nem mond el­lent Oroszország nemzeti érdekeinek - nyilat­kozta az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség­nek adott exkluzív interjúban Lennart Meri. Az észt államfő kijelentette, hogy pozitívan vi­szonyul a szövetség bővítéséhez, mivel abban nem a hidegháború újjáélesztését látja. „Észt­országnak, mint a többi balti államnak, teljes joga van ahhoz, hogy saját maga válassza ki azokat a mechanizmusokat, amelyek vélemé­nyünk szerint garantálják Észak-Európa biz­tonságát és stabilitását. Ez az Európai Unió célja is, amely nem véletlenül tekint a Balti­tengerre, mint az északot déllel és a nyugatot kelettel összekötő hatalmas folyosóra, így nem látok itt semmilyen ellentmondást, még kevésbé olyasmit, ami ellentétes lenne Orosz­ország nemzeti érdekeivel. A stabilitás korunk parancsa” - fejtette ki Lennart Meri.

Next