Magyar Hírlap, 1998. április (31. évfolyam, 89-101. szám)

1998-04-30 / 101. szám

6 Magyar Hírlap Egyre több, magát romának kiadó, ám nem roma származású magyar állampolgár kér menedékstátust Kanadában - így nyilatkozott lapunknak egy neve elhallgatását kérő roma férfi, aki szintén ilyen címen szeretne letelepedni az észak-amerikai országban. Jelenleg kint tartózkodó, illetve már hazaérkezett romák azt állítják, elsősorban a hazai foglalkoztatási diszkrimináció, valamint a szkinhedek támadásai miatt akarták elhagyni szülőföldjüket. Az Újvilágban nem mindenki találta meg számítását. Ráadásul, ha a kérelmeknek nem adnak helyt, a menedékre várókat az országból örökre kitiltják. MH/RSK__________________ Egyik interjúalanyunk tavaly októberben negyedmagával érkezett Torontóba, s mint a Magyar Hírlapnak elmondta, a repülőtéren menekültként jelentkeztek a bevándorlási hivatal kirendeltségénél. „Státusnélküliként” regisztrálták őket, ami egyrészt nyelvtanulásra, másrészt esetenként különböző mértékű támogatásra jogosít. A négytagú család 570 dollár támogatást kap, és lakásuk fenntartásainak költségét is a kanadai állam fedezi. A státusnélkülieknek 140 órás angol nyelvtanfolyamon kell részt venniük, s ha ezt teljesítik, vállalhatnak munkát. Hat-hét órás beszélgetés után döntenek arról, hogy kapnak-e menekültstátust. Olyan ez - mondja -, mint egy bírósági tárgyalás, lefolytatásához ügyvédet, tolmácsot ingyen biztosít a kanadai állam. Ezt követően három év múlva kaphatnak a menekültek állampolgárságot. Kérdésünkre, hogy miért vágott útnak, a férfi elmondta: Magyarországon állandó megkülönböztetésnek volt kitéve. Súlyos atrocitás soha nem érte, ám a normális életvitelt folyamatosan mérgező „hétköznapi” diszkriminációról - amit „igazán az utcán lehet érezni” - igen. Elmondta azt is, hogy érettségivel, három szakmával és felsőfokú képesítéssel sem tudott elhelyezkedni. „Rám néztek, s rögtön mondták, hogy betelt”. Megjegyezte: „Otthon senki sem marasztalt, senki sem bánta, hogy elmegyek.” Itthon mindenüket eladták, s akkor sem jönnének vissza, ha nem sikerülne megszerezniük a menekültstátust. Abban az esetben családjával együtt Ausztráliába mennek tovább. A kanadaiaknak pontos ismereteik vannak a cigányok magyarországi megkülönböztetéséről. Judith Simms, a magyarországi menekültek jogi képviseletét ellátó kanadai ügyvéd a Roma Sajtóközpontnak elmondta: országa ismeri a magyar romák foglalkoztatási, egészségügyi, oktatási és lakáshelyzetét. A hivatal tisztviselői közül sokan jártak Magyarországon. Tudnak nagyobb jogsértésekről, a társadalmi előítéletekről és a rendőrök romákról vallott nézeteiről - mondta az ügyvédnő. A kanadaiak számára egyébként már az is bizonyíték a diszkriminációra, hogy Magyarországon az újságok kiírják, ha egy bűnelkövető roma származású - nyilatkozott lapunknak még tavaly egy Torontóban élő magyarországi cigány zenész. Ennek némiképp ellentmondott Jacques Beaulne, a bécsi kanadai nagykövetség tanácsosa, aki szerint Kanadában minden kérelmezőnek bizonyítania kell politikai üldöztetését - a cigány származás nem elegendő. Kanada évente 200 ezer emigránst fogad be, 200-300- at Magyarországról. Interjúalanyunk azt is elárulta, hogy egyre több, magát romának kiadó, ám nem roma származású magyar állampolgár kér menedéket Kanadában. Ezt más források is megerősítették. Ügyvédjétől kapott adatokra hivatkozva úgy vélte: Magyarországról több ezren várnak menekültstátusra. Elmondása szerint Kanadában létezik egy úgynevezett „gipsy refugees” program, mely idén július elsejéig tart. Kanadában nem létezik menekültprogram a cigányok számára - közölte a Magyar Hírlappal René Mercier, a kanadai bevándorlási hivatal szóvivője. Megerősítette, hogy Kanadában nem nemzetiségi alapon döntenek arról, hogy valakit befogadnak-e menekültként, vagy sem. Az eddig beérkezett ügyek nagy része még folyamatban van. Idén 28 magyar és 31 cseh állampolgárnak adtak menedéket a kanadai hatóságok, de nem lehet tudni, hogy közülük mennyien voltak cigányok. A szóvivő határozottan cáfolta, hogy már több ezer cigány érkezett volna menekültként Kanadába. Farkas Ferenc néhány napja tért haza Kanadából. Mint a Roma Sajtóközpont munkatársának elmondta, megérkezésük után lakást béreltek. Feleségével és két gyermekével egy kétszobás lakásba költözött, amiért 700 dollárt fizetett. A család 1000 dolláros segélyben részesült, a megmaradó 300 dollár csupán a család minimális megélhetéséhez volt elegendő. Egyelőre csak a családfő tért haza, felesége és gyermekei Kanadában maradtak, mivel itthon eladták lakásukat. Elmondása szerint rendkívül nehéz Kanadában munkát találni. Kinntartózkodásuk idején munkavállalási engedélyt nem kaptak, így csak feketemunkákat tudtak vállalni. Egy másik, Torontóban tartózkodó magyar állampolgár, aki 11 tagú családjával januárban érkezett, az MH érdeklődésére elmondta: Magyarországon rendszeresen bántalmazták a szkinhedek. „Egyszer villamoson öten-hatan odajöttek, az sem tudtam merre hány méter... Elkezdtek ott szidalmazni, hogy miért nem ölt meg benneteket Hitler. Senki nem kelt a védelmünkre, elfordították a fejüket.” Az eset végül tettlegességig fajult, betörték a fejét. Kérdésünkre, hogy tett-e feljelentést, azt válaszolta: „Nem foglalkoztak az ügyünkkel. Meghallgattak, de aztán nem történt semmi. Azt mondták, adjak személyleírást, de milyen személyleírást adjak? Örültem, hogy el tudtam menekülni!” A család Budapesten a VIII. kerületben lakott. Hallották, hogy Kanada befogadja „az olyan embereket, akik fajgyűlölet alatt élnek”. A család ügye elbírálás előtt áll, egyelőre csak az önéletrajzukat adták le az ügyvédjüknek. Jelenleg egy menekültszállón élnek és nyelvet tanulnak. Judith Simms, aki anyagilag is érdekelt abban, hogy menekültekkel foglalkozzon, a Roma Sajtóközpontnak kijelentette: a Kanadába kivándorló magyarországi menekültek túlnyomó része roma. A kanadai hatóságok tudják, hogy Magyarországon senki nem kaphat jogilag bizonyító erejű dokumentumot a származásáról. Mivel leginkább a romák esetében tartják megalapozottnak az üldöztetésről szóló állításokat, a bevándorlási és menekültügyi hivatal (Immigration and Refugee Board) munkatársai személyes beszélgetések során próbálnak meggyőződni a menekült származásáról. Számos kulturális jellegű, a romák szokásaira és életmódjára, hiedelmeire, családi kapcsolataira vonatkozó kérdést tesznek fel, és ezek alapján döntik el, hogy a kérelmező valóban roma, vagy sem. Kanada nem nemzetiségi alapon dönt a befogadásról Kivándorló álromák, szigorú Újvilág Igazolás csak hatóságtól kapható Mint arról lapunk korábban beszámolt, több kisebbségi önkormányzat a menekültstátus megszerzésének feltételezett megkönnyítése érdekében igazolást ad ki a romák származásáról. Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke ezzel kapcsolatban vizsgálatot kezdeményezett Majtényi László adatvédelmi biztosnál, de párhuzamosan Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman is vizsgálja az ügyet. A kisebbségi törvény a kisebbségi önkormányzatokat nem ruházta fel hatósági jogkörrel, így ilyen igazolásokat nem adhatnának ki - tudtuk meg Belánszky Gyulától, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosi hivatalának főosztályvezetőjétől. Okmány kiadására csak a települési önkormányzat jegyzője jogosult. A szabad identitásválasztás alapján tehát indokolt esetben a jegyző hatósági bizonyítványba foglalhatja, hogy előtte mint hatóság előtt a kérelmező romának vallotta magát. Az igazolás szükségességének megítélésében azonban mérlegelési joga van a jegyzőnek, ami eltérő joggyakorlatot eredményezhet. Amennyiben megtagadja a bizonyítvány kiadását, határozata ellen a közigazgatási hivatalnál lehet fellebbezni. Az ügy illetékkötelezettség alá esik. A másik lehetőség, hogy a kérelmező közjegyző előtt foglaltatja közokiratba identitásáról tett nyilatkozatát, ezért valamivel többet kell ugyan fizetni, de a közjegyző nem kérdezi, miért van szükség az okiratra. • N. I. E. BELFÖLD 1998. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK A végeredmény a bizonytalan választókon múlik A Századvég és a Tárki empirikus vizsgálatának adatai szerint hosszú idő óta először 1998 áprilisában a Fidesz- MPP választói támogatottsága statisztikailag azonos mértékűnek mutatkozik az MSZP-ével. A tegnapi lapszámban közölt áprilisi közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a Fidesz és az MSZP a pártot választók szavazatainak egyaránt mintegy egyharmadával fej-fej mellett halad a választások felé. Az áprilisi empirikus felvétel eredményeit az 1. táblázat mutatja. Miként a táblázatból látható, a pártpreferencia-adatok magyarázatának többféle módja is lehetséges. Az eddigiek során a Századvég és a Tárki a pártok támogatottságára vonatkozó adatokat az összes megkérdezett, valamint a pártpreferenciát nyilvánítók körében mutatta be. Más intézetek és elemzők azonban rendszeresen elkülönítve közük a pártpreferenciát nyilvánítók körén belül a választási részvételüket is biztosra ígérők („biztos szavazók”) válaszai alapján kapott adatokat. Egyes vélemények szerint ez a kategória a legalkalmasabb a választások tényleges kimenetelének előzetes becslésére. Minthogy a „biztos szavazók” kategóriájának megkülönböztetésére használatos kérdés a Századvég és a Tárki kérdőíveiben is rendszeresen szerepel, lehetőség van arra, hogy a mandátum-előrejelzés készítésekor is figyelembe vegyük a részvételi hajlandóság szerint megkülönböztethető választói csoportok közötti különbségeket. Erre a megfontolásra építve alakítottuk ki a pártok támogatottságát jelző „kombinált” kategóriát, amely a választási részvételüket „biztosra” (biztosan részt vesz), illetve „valószínűre” (valószínűleg részt vesz) ígérő válaszolók pártpreferenciáiból épül fel. Ezt az adatsort alkalmaztuk tehát a most bemutatásra kerülő számítógépes mandátumelőrejelzés során. A „kombinált” kategórián kívüli egyéb oszlopok tájékoztatnak a közvélemény-kutatás eredeti adatairól, láthatóvá téve, hogy miként viszonyulnak ezekhez a „kombinált” kategória kompozit adatai. A „kombinált” kategória és az „összes megkérdezett” kategória adatai közötti kis különbségek például arról tájékoztatnak, hogy a választási részvételtől elzárkózók körében is nagyjából hasonló a nagyobb pártok támogatottsága, mint a részvételt ígérők körében. A közvélemény-kutatási eredménytáblázatban a legszembetűnőbbek kétségtelenül az MSZP és a Fidesz támogatottságának a „biztos” és a „valószínű” kategóriákban mutatkozó eltérése. A pártpreferenciával rendelkezők több mint 60 százalékát kitevő „biztos” szavazók körében az MSZP három százalékponttal vezet a Fidesz-MPP előtt. A pártpreferenciával rendelkezők mintegy 19 százalékát kitevő „valószínű” választók körében ugyanakkor a Fidesz vezet 15 százalékpontnyi előnnyel. Tegnapi cikkünkben már bemutattuk a két párt között e kategóriákban mutatkozó különbségeket, most pedig közöljük az e különbségeket is figyelembe vevő mandátumelőrejelzés eredményeit. A számítógépes mandátum-előrejelzési modellek végső soron a parlamenti mandátumok várható eloszlását mutatják be, az eljárás legbonyolultabb eleme azonban kétségtelenül a várható szavazatok számának külön választókerületenként pártokra lebontott kalkulálása. A második forduló intézménye különösen nehéz feladat elé állítja a mandátumbecsléshez alkalmazott modelleket, hiszen számtalan előre nem látható fejlemény, pártok közötti szövetség alakulhat a két forduló között, amelyek akár alapjaiban is átrendezhetik az első fordulós preferenciákat. A most bemutatott előrejelzés empirikus és statisztikai modellek integrált alkalmazásával becsli az első fordulóban várható országos egyéni választókerületi szavazatokat, ezt követően pedig a közvélemény-kutatás különféle információinak felhasználásával becsli a második fordulóban várható szavazatokat. A második fordulós eredmények kalkulálásakor a modell figyelembe veszi a „amennyiben saját jelöltje nem jutna be, melyik párt jelöltjére szavazna a második fordulóban” típusú kérdésre adott válaszokat. Az erre az igen fontos kérdésre adott válaszok alapján kialakult eloszlásokat a 2. táblázat mutatja. Az empirikus adatok alapján az 5 százalékos parlamenti küszöböt átlépő pártok közül - az MSZP kivételével - a Fidesz szerepel legnagyobb arányban saját jelölt híján a második fordulóban leginkább támogatott pártként. Még az SZDSZ szavazótáborából is többen adnák voksukat - saját jelölt híján - a Fideszre (42 százalék), mint az MSZP jelöltjére (38 százalék). A legerősebb - mintegy 70 százalék körüli - alternatív második fordulós támogatottság az FKGP szavazótáborából irányul a Fidesz felé, ám ettől nem sokkal marad el az MDF szavazótáborban mutatkozó mintegy 66 százalékos támogatottság sem. A MIÉP és a KDNP szavazótáborában ugyanakkor nem a Fidesz, hanem az FKGP a legnépszerűbb alternatív második fordulós párt. Végül pedig, az MSZP szavazóinak több mint fele választaná szocialista jelölt hiányában az SZDSZ-jelöltet a második fordulóban, ám ennek jelentőségét meglehetősen mérsékli, hogy aligha adódik majd olyan választókerület, ahol a szocialista jelölt nem jut be a második fordulóba. Az előzőekben ismertetettek figyelembevételével készült mandátum-előrejelzés eredményét a 3. táblázat mutatja. Bár a választási részvételt biztosra ígérő, ám a támogatandó pártot tekintve még bizonytalan választók meglehetősen magas aránya, továbbá a hátralévő kampányidőszak fejleményei igen komoly bizonytalansági tényezőként tekintendők, ezúttal mégis mindössze egyetlen előrejelzési táblát közlünk, amely azonban az április végén rendelkezésünkre álló összes információ integrálásával előállított legvalószínűbb megoszlást mutatja. Voltaképp mit jeleznek az előrejelzés adatai? Több következtetés is felmerül ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Előrejelzések az 1998-as választások kimenetelére 1. Kicsi az esélye annak, hogy bármely párt megszerezze az önálló parlamenti mandátumtöbbséget. Az MSZP pedig nemcsak az önálló többségét veszítheti el, hanem veszélybe került az SZDSZ-szel közösen kialakuló többség lehetősége is. A 3. táblázat az MSZP számára 39 százaléknyi várható mandátumot jelez, az SZDSZ számára azonban csak 5 százalékot. Az SZDSZ relatíve gyenge választói támogatottságát más intézetek felmérései is alátámasztják, így az áprilisi közvéleménykutatási eredmények alapján meglepő lenne, ha a párt tistás szavazatainak aránya a 10 százalékot meghaladná. A Fidesz-MPP számára az MSZP-hez hasonlóan ugyancsak valószínűtlennek tűnik a parlamenti többség megszerzése, még abban az esetben is, ha az MDF parlamentbe jutó jelöltjei csatlakoznak a Fideszhez. Matematikailag egy esetleges Fidesz-FKGP-koalíció képes lenne parlamenti többséget formálni, számos politikai körülmény miatt azonban egy ilyen, koalíció létrejötte meglehetősen valószínűtlennek tűnik. 2. Az MDF-re leadott listás szavazatok nem haladják meg az 5 százalékos határt, ennek ellenére az MDF Fidesszel közösen állított jelöltjei a Fidesz parlamenti frakciójához csatlakozva akár a legtöbb mandátummal rendelkező párttá is tehetik a Fideszt. Az előrejelzés szerint ugyan csak legfeljebb egyetlen önálló MDF-es jelölt egyéni választókerületi mandátumszerzése tűnik valószínűnek, azonban a Fidesszel közösen állított 39 jelölt - melynek hozzávetőleg egyharmadát az MDF delegálja - több egyéni választókerületben is győzelmet szerezhet. Ez azt jelenti, hogy az MDF a számára legjobb esetben is - vagyis ha az összes Fidesz-MDF közös jelölt győztesen végez a második fordulóban - legfeljebb 1+13 mandátumra számíthat, de még ez sem lenne elegendő önálló parlamenti frakció alakításához. Az egy MDF- es és az összes közös jelölt győzelmének feltételezése viszont azt is jelenti, hogy ezek a jelöltek a Fidesz várhatóan körülbelül 123 fős frakciójához csatlakozva - az extra 40 mandátummal - a szocialistákat 10 mandátummal meghaladó legnagyobb parlamenti párttá tehetnék a Fideszt. Mindezek a feltételezések persze alapvetően csak a matematikai lehetőségeket szemléltetik, de egyben azt is jól érzékeltetik, hogy az MDF-nek rendkívül kicsi az esélye önálló parlamenti frakció megalakítására. Az MDF az ötszázalékos tistás küszöb elbukásával egyébként a Fidesz számára az országos listáról szerezhető mandátumok tekintetében konkrét veszteséget is okozna. A Fidesz országos listájára ugyanis az MDF-fel közösen állított 78 jelöltre eső ún. töredékszavazatoknak az érvényes megállapodás szerint csak mintegy kétharmada kerülne fel, a parlamenti küszöb elbukása miatt az MDF-re eső egyharmadnyi töredékszavazat - jóllehet annak mintegy 94 százaléka Fideszszavazóktól származna - elveszne. Ha tehát az MDF elbukja az ötszázalékos küszöböt, az azt jelenti, hogy a Fidesz az MDF-fel közösen állított jelöltek esetében 94 százalék invesztálással csak 66 százalék megtérülésre számíthat a töredékszavazatok tekintetében. Ez az oka annak, hogy - miként az előrejelzés mutatja - a Fidesz az MSZP- hez képest több területi listás, ám lényegesen kevesebb országos listás mandátumhoz jutna, nagyjából azonos szavazatszám mellett. A Fidesz tehát az MDF-fel kötött választási szövetség miatt országos listás mandátumokat veszíthet. 3. Az FKGP elvben „királycsináló” párt lehet, amennyiben képes a két legnagyobb párt valamelyikével együttműködési megállapodást kötni. A kisgazdák a várható mintegy 14 százalékos mandátumarányukkal akár az MSZP-t, akár a Fideszt hozzásegíthetik a koalíciós parlamenti többséghez. Arra mindenesetre számítani lehet, hogy ennek a lehetőségnek a fényében a választások két fordulója között és a választások után egyaránt - legalábbis a színfalak mögött - igen fontos alkuajánlatok hangzanak majd el. Mindenesetre az FKGP számára az előrejelzés által várható választási eredmény, parlamenti mandátumainak „megduplázása” már önmagában is a legnagyobb politikai győzelem lenne 1990 óta. 4. Az újonnan megalakuló parlamentben csak négy párt alakíthat majd frakciót. A ’94-’98-as ciklusban parlamenti frakcióval rendelkező pártokon kívül más egyéb párt nem szerez a frakcióalakításhoz elegendő számú mandátumot, és legalább két párt - a KDNP és az MDNP - ténylegesen „kiesik” a parlamentből. A közvélemény-kutatás által jelzett két százalék körül várható listás szavazatarány alapján sem a KDNP, sem az MDNP nem számíthat mandátumszerzésre, jóllehet egy vagy két egyéni mandátum megszerzése ismert politikus révén nem kizárt, főként az MDNP részére. Ez azonban politikai erőpozíció szempontjából teljes mértékben irreleváns. A mostani választás tehát legfeljebb az MDF sorsa fölött dönt, ám legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a választások után négypárti parlament alakulhat. 5. A közvélemény-kutatások által előrejelzett szavazatarányok felborulhatnak, ha a választási részvételüket biztosra ígérő, de pártpreferenciájukban még bizonytalan szavazók a választásokon végül szisztematikusan az egyik vagy a másik párt táborához csatlakoznak. Az 1. táblázatban közölt „kombinált” oszlop - amely a biztos és a valószínű résztvevők pártpreferenciáit mutatja - adataiból kitűnik, hogy ezeknek a szavazóknak mintegy negyede még nem döntött a támogatandó pártról. Ez az egynegyed legalább akkora arányt képvisel, mint akár a Fidesz, akár az MSZP teljes szavazótábora, érzékelhető tehát, hogy ennek a bizonytalan tömegnek az esetleges átbillenése valamelyik oldalra alapjaiban módosíthatja a legutóbbi empirikus adatok által kirajzolódó erőviszonyokat. A jelen cikkben közölt mandátum-előrejelzés természetesen nem kalkulálhatott ennek a választói csoportnak az esetleges magatartásával, a gyakorlatban is megvan tehát az esélye a közölt mandátum-előrejelzéshez képest akár egy jelentősen eltérő választási végeredménynek. Az előrejelzés persze e mellett a kockázati tényező mellett az eddigi választási és empirikus kutatási tapasztalatok alapján a legnagyobb valószínűséggel várható megoszlási arányokat közli. Századvég Politikai Elemzések Központja 2. táblázat 1. táblázat 1998. áprilisi pártpreferenciák Biztos választó 62% Valószínű választó 19% Kombinált 81% Összes 100% összes pártválasztó összes pártválasztó összes pártválasztó összes pártválasztó n 1 925 628 285 168 1210 796 1499 864 MSZP 24 35 14 24 21,5 32,7 19 33 Fidesz 22 32 23 39 22,0 33,5 19 33 FKGP 12 17 11 19 11,5 17,5 12 18 SZDSZ 5 7 4 7 4,8 7,3 4 7 MDF 2 2 2 3 1,5 2,2 1 2 KDNP 1 2 1 2 1.3 2,0 1 2 Egyéb 3 4 4 6 3,1 4,8 2 5 Nem tudja 22 36 25,2 24 Nem válaszol 10 6 — 9,1 — 8 — Nem menne el - - - - - -11-Összesen 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% „Amennyiben az Ön által választott párt nem jutna be a második fordulóba, melyik más párt jelöltjére szavazna?” Első fordulós MSZP Fidesz FKGP SZDSZ Nem menne el Összesen választás MSZP 28% 6% 53% 13% 100% Fidesz 17% 39% 32% 12% 100% FKGP 8% 70% 9% 14% 100% SZDSZ 38% 42% 7% 13% 100% MDF 6% 66% 18% 0% 10% 100% KDNP 13% 25% 49% 0% 13% 100% Munkáspárt 71% 12% 6% 0% 11% 100% MIÉP 0% 26% 62% 0% 12% 100% 3. táblázat Mandátum-előrejelzés Feltételezések: 1. a Fidesz és az MDF jelöltjeinek 90 százaléka támogatja a két párt közös jelöltjeit 2. az FKGP és a KDNP a második fordulóra választási szövetséget köt (100 ismételten futtatott szimuláció átlageredményei) Egyéni Területi Országos Összesen Mandátum Szavazat választókerület lista lista % % . MSZP 78 52 22 152 39 32,7 Fidesz 54 56 13 123 32 33,5 FKGP 4 27 22 53 14 17,5 SZDSZ 0 5 13 18 5 7,3 MDF 1 0 0 1 0 2,2 KDNP 0 Ö 0 0 0 2,0 Fidesz-MDF 39 39 10 Egyéb 0 0 3 0 0 4,8 Összesen 176 140 70 386 100 100 A közölt mandátum-előrejelzés a Kenneth Benoit I 1 m/fth * által kifejlesztett kompu- tílijjú L W' terizált statisztikai szimu glációs modell segítségével készült. A modell a köz- r vélemény-kutatási adata ; •W- TAD1/ I kát alakítja az egyes pártok által választókerüle- ' ' ’■' tenként várható szavazatokká olyan véletlen szimulációs eljárás alkalmazásával, amelybe az előző választások empirikus tapasztalatait is betáplálták. Ezt követően a magyar választási rendszer számítógépes modellje végzi el az egyes pártok számára kiosztott szavazatok mandátumokká konvertálását, vagyis kiosztja az egyéni választókerületi mandátumokat, a területi listás és az országos listás mandátumokat, a hatályos választási szabályoknak pontosan megfelelve. Az egyéni választókerületi második forduló szavazatainak kiszámítása az előző választásokon tapasztalt választói magatartásmintákra épülő algoritmussal történik. Az előrejelzési modell a kis pártokat ugyancsak az előző választások empirikus tapasztalataival szoros összefüggésben kezeli, vagyis míg elméletileg ugyan lehetséges, hogy egy kis párt támogatottsága országos szinten nem haladja meg az 5 százalékos küszöbértéket, ennek ellenére mégis szerez egyéni mandátumokat, a valóságban ennek bekövetkezte rendkívül valószínűtlen. Az előrejelzés a második fordulós eredmények becslésekor az empirikus kutatás során speciálisan ebből a célból feltett kérdés eredményeire támaszkodik. A kérdés így hangzik: „előfordulhat, hogy az Ön által választott párt egyéni jelöltje nem jut be a választások második fordulójába. Ha a második fordulóban a következő jelöltek közül kellene választania, akkor melyiket választaná, a/az ... párt jelöltjét?” Az egyéni jelöltek választókerületi megoszlásának struktúrája a szimulációs modellben tükrözi a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal által közölt 1998. április 27-ei frissítésű hivatalos helyzetképet. A társadalom fele idegenkedik A kisebbségekhez való viszony a társadalom „lelki állapotának” egyik legfontosabb fokmérője - állapítja meg Erős Ferenc pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa egy 1997-es tanulmányban. Az elemzésből kiderül: egy négy éve, ezer főn elvégzett vizsgálat szerint a megkérdezettek 90 százaléka vélekedett úgy, hogy a cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni. Több mint kétharmaduk szerint a bűnözési hajlam a cigányok vérében van. 49 százalék helyeselte, hogy vannak még olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be, s 34 százalékuk teljesen elkülönítené a cigányokat a társadalom többi részétől. Egy szintén ezerfős mintán készült 1995-ös vizsgálatból pedig arra is fény derül: a megkérdezettek több mint 10 százaléka nem engedné gyerekének, hogy cigány barátját vendégségbe hívja, de 60 százaléknál többen nem is engednék gyermeküket cigányokkal barátkozni. A választható csoportok közül ennél rosszabb megítélésben csak a kábítószeresek, a homoszexuálisok, a bőrfejűek és a büntetett előéletűek részesültek. Valamennyi népcsoport, így az arab, a néger és az ázsiai is jobb elbírálás alá esett, mint a cigányság. A Gallup Intézet reprezentatív felméréséből (Népszava 1998. 01. 17.) kiderül, hogy az utóbbi években erősödött a cigányellenesség. A közvélemény-kutató intézet adatai szerint 1993- ban a lakosság 42 százaléka idegenkedett a cigányoktól, ’94-ben 40 százaléka nyilatkozott ekképp, majd ez az arány fokozatosan növekedve (1995-ben 41, ’96-ban 45 százalék) a tavalyi évre elérte a magyar lakosság 50 százalékát. Ez az arány tavaly a szakmunkás és a középfokú végzettségűeknél volt a legmagasabb (52 százalék), míg a diplomások 41 százaléka jelentette ki, hogy idegenkedik a romáktól. Az 1994- es adatokhoz képest meglepő pálforduláson mentek keresztül a 8 általánost végzettek, akik négy éve a legalacsonyabb számban (36 százalék) nyilatkoztak negatívan, míg tavaly náluk is 51 százalék volt az arány. A közvélemény-kutató intézet pártpreferenciák szerint is vizsgálta a cigányokhoz való viszonyt. Kiderült: az FKGP szavazóinak 60 százaléka idegenkedett a romáktól. Az MSZP-nél ez az arány 54, a KDNP-nél 53, az MDF-nél és a Fidesznél 44, az SZDSZ-nél pedig 35 százalék. A romaellenesség egyre kevésbé számít szalonképtelennek - állapítja meg összegezve a Gallup Intézet munkatársa: a közvélekedésben összefér, ha valaki magát liberálisnak, demokratának, kereszténynek vagy szocialistának mondja, s közben vállalja romaellenességét. • N. I. E.