Magyar Hírlap, 1998. május (31. évfolyam, 102-113. szám)
1998-05-13 / 111. szám
1998. MÁJUS 13., SZERDA EuroRégiók - EuroPanoráma Magyar Hírlap 13 Lámfalussy Sándor arról, hogyan lehet kibújni a csapdából Az inflációval nem szabad játszani Az eurót bevezető országok között egyetértés van a követendő monetáris és költségvetési politika nagy kérdéseit illetően. Az ördög a részletekben rejlik, például abban, hogy a tagállamok mennyire lesznek képesek összehangolni adópolitikájukat - véli az Európai Központi Bank előfutárának számító Európai Monetáris Intézet első elnöke. A magyar származású és magyarul máig kitűnően beszélő Lámfalussy Sándor a lapunknak adott interjúban kifejtette, Magyarországnak most az infláció leszorítására kell fordítania minden energiáját. • A közös pénz bevezetésének szentelt EU-csúcstalálkozó előtt nem akart nyilatkozni a témáról. Volt valamilyen különleges oka ennek? Azt hiszem, ez érthető, hiszen tavaly július elsejéig az Európai Monetáris Intézet elnöke voltam. Természetesnek tartom, ha egy leköszönő elnök hat hónapig nem nyilatkozik ilyen kérdésekben. A hat hónap némasági fogadalmat megtoldottam, amíg most meghozták az alapvető döntéseket. Felmerülhettek volna ugyanis olyan kérdések, amelyekről nem szívesen beszéltem volna. • Hogyan értékeli az Európai Központi Bank elnöke kinevezése körüli torzsalkodást? Ártott a pénzintézet tekintélyének, s magának az eurónak? Nézze, én azt szerettem volna, ha egyszerűbben és könnyebben hozzák meg ezt a fontos döntést. De ami a lényeget illeti, nem hiszem, hogy az Európai Központi Bank tanácsának hitele megrendült volna. Mert akiket kineveztek - s itt nemcsak az elnökre kell gondolni vagy az utódjára, hanem az igazgatótanács tagjaira is -, egytől-egyig kipróbált szakemberek. Nem félek attól, hogy ne lennének képesek a központi bank önállóságát megvédeni és egyúttal hiteles monetáris politikát folytatni. • De vajon elég garancia van e arra, hogy a bank független monetáris politikát folytathat? A brüsszeli eurohétvégén történteket sokan jelképesnek tartják, a választott politikusok és a kinevezett bankárok erőpróbájának. A központi bank vezetőjének kinevezése mindig, mindenütt politikai döntés. Ez a tagállamokban és más országokban is okozhatott vitákat, amelyek nem kerültek a felszínre. De ez nem jelenti azt, hogy a politikusoknak vagy a kormányoknak befolyásuk lehet a monetáris politikára. Két okból sem. A tanács feladatai a szerződésben világosan rögzítve vannak, vagyis a függetlenségre egyértelmű jogi garancia van. Másrészt a tanács nem teljesen a nulláról indul. Hiszen a tagjai egytől-egyig a különböző nemzeti bankok vezetői voltak, s a jegybankok már évek óta önálló monetáris politikát folytattak a saját országukban. Nem szabad elfelejteni azt, hogy Európában lényegében befejeződött az infláció elleni küzdelem. A folyamat tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Ha nem lett volna ilyenfajta monetáris politika az egyes országokban, akkor a gazdasági és pénzügyi unióhoz most csatlakozó országokban az inflációs ráta nem lenne 12 vagy három százalék körüli. És ezt a politikát folytatja majd a központi bank. • Mégis mintha továbbra is fennállnának a bank szerepével kapcsolatos filozófiai különbségek a németek és a franciák között. Nem teszi ez bizonytalanná a jövőt? Nem mindig az alapján kell ítélni, amit az emberek vagy a politikusok mondanak. Inkább azt kell megnézni, hogy mit csinálnak. Tény, hogy a francia közvéleményben vannak olyan irányzatok, amelyek megkérdőjelezik az önálló monetáris politika létjogosultságát. A francia központi bank mégis már 5-6 éve önálló pénzügyi politikát folytatott. • Ezek szerint teljesen közömbös volt, hogy a jelöltek közül ki lesz a bankelnök? A gyakorlatban semmi különbség nincs közöttük. Megismétlem, jobban örültem volna, ha simábban megy a kinevezés, de szerintem hosszú távon ez nem befolyásolja a bank működését. • A monetáris politika irányítása ezentúl a központi bank kezében lesz, a költségvetési (fiskális) politika viszont továbbra is a kormányok hatáskörében marad. Nem jelent ez veszélyt az egységes pénzre nézve? A tagállamok költségvetési politikája máris közeledett egymáshoz. Az a követelmény, hogy az államháztartás hiánya a bruttó hazai termék (GDP) három százalékára csökkenjen. Ebben korábban senki sem hitt. Mindez a politikai elhatározás következménye. A tagországok államháztartási politikájában jelenleg nem látok lényeges különbséget. A feladatok nagysága természetesen országonként különböző. Mindenütt jelen vannak azok a tényezők, amelyek megnehezítik az államháztartás egyensúlyának fenntartását. Gondolok itt a nyugdíjrendszerre, a társadalombiztosításra vagy az egészségügyre. Ezekkel a kérdésekkel akkor is foglalkozni kellene, ha nem lenne pénzügyi unió. Kérdés ugyanakkor, hogy a kormányok az alapvető filozófián túl hogyan lesznek képesek megegyezni a részletekben is. Az általános forgalmi adót például össze kell hangolni, ez vitathatatlan. Az igazi problémák ott merülnek majd fel, hogy a jövedelemadóban vagy a vállalatok megadóztatásában lehetnek-e nagy különbségek. Szerintem ez nem valószínű. Elképzelhető, hogy koordinálási gondok lesznek olyan területeken, mint a társadalombiztosítás finanszírozása vagy az egész nyugdíjrendszer reformja. • Az eurozónát sokan az Egyesült Államok piacához hasonlítják. De össze lehet-e vetni a kettőt, amikor Amerikában nincsenek nyelvi különbségek és a munkaerő mobilitása is nagyobb? Amit mond, az főképpen az amerikai közgazdászok alapvető kifogása az EMU-val szemben. Tehát hogyan lehet kezelni a csak egyes országokban jelentkező válságokat, amikor az unióban a munkaerő mobilitása alacsony. Erre az a válaszom, hogy az európai országok strukturálisan közelebb állnak egymáshoz, mint az USA államainak a struktúrái. Az autóipar Amerikában két vagy három államban összpontosul, a repülőgépipar lényegében egyben és az olajipar is erősen koncentrált. Európában más a helyzet. Olaszország, Németország és Franciaország között például nincsenek nagy szerkezetbeli különbségek. Ezek az országokon belül vannak, már évszázadok óta. De ha megnézi a foglalkoztatási struktúrát, nem lényeges az eltérés. Nem látom jelenleg egy országspecifikus sokkhatás veszélyét. Talán az egyetlen kivétel Finnország, amely a fa-, papír- és cellulózipartól függ. Am kis ország, amelyet valahogy mindig ki lehetne segíteni. Ezért szerintem olyan munkaerőmozgás feltehetően nem lesz Európában, mint Amerikában, ahol egy válság hatására egész vidékek összeomolhatnak, és az embereknek máshová kell menniük. Legalábbis egyelőre nem. Abban viszont igazuk van ezeknek a bírálóknak, hogy a probléma talán hosszabb távon felmerülhet. Az euróval most lesz egységes a piac, lehullanak az utolsó nem vámjellegű akadályok. Ezért lehetséges, hogy 8-10 éves távlatban az EU-ban is elkezdődik egy olyasfajta szakosodás, mint az USA-ban. • Az említetten túl lát-e bármilyen kockázatot az euróra nézve rövid és hosszú távon? Kockázat elsősorban akkor jelentkezik, amikor a gazdaság a fellendülési ciklus után recesszióba fordul. Nem hiszem, hogy ezt kiiktattuk a gazdasági életből. De, hogy mikor lesz, azt senki sem tudja. Lehet, hogy három, lehet, hogy csak öt év múlva. A kérdés nem az, hogy az országokat különbözőképpen érinti-e majd a recesszió, hanem az, hogy különbözőek lesznek-e a reakcióik. Lehetséges egy nemzetközi pénzügyi válság, habár nem tartom valószínűnek. Könynyebben elboldogulnánk vele, ha lenne egy egységesebb politikai struktúra. • A közös pénzzel az ázsiai típusú pénzügyi válságok is megelőzhetőek lesznek? Amíg különböző valuták vannak, a mi országaink nyitottabbak, mint az Egyesült Államok vagy Japán. A dollár és a jen árfolyam-ingadozásai nemcsak azért lehetnek veszélyesek, mert egész Európát befolyásolják, hanem azért is, mert a különböző országokra eltérően hathatnak. Az euro bevezetésével nem fordulhat elő, hogy amikor a dollár árfolyama esik vagy nő, az országok közötti valutaárfolyamok ingadozni kezdjenek. Az USA-t sokszor azzal vádolták, hogy nem törődött a dollár árfolyamával, s néha szándékosan is le akarta nyomni az árfolyamot. A szándékosság túlzott és alaptalan vád, de vitathatatlanul volt egyfajta nemtörődömség, mert a dollár gyengülése nem jelentett nagy inflációs hatást. Az ország ugyanis zártabb volt. De azért sem, mert a dollár árfolyamának esése nem jelentett tőkekiáramlást az Egyesült Államokból, annak ugyanis nem volt hová mennie. • Tehát az euro megjelenésével a dollár és az amerikai piac sebezhetőbbé válik? Pontosan erről van szó. Ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozottabb viszony alakul ki. Ennek első feltétele, hogy az eurót jól menedzseljék, amiben nincs okunk kételkedni. Másrészt legyen egységes európai kincstárjegy- és államkötvénypiac. Ennek a kialakulásához nem elég, hogy minden államkötvényt euróban jegyezzenek. • Magyarország számára milyen feladatokkal jár a gazdasági és pénzügyi unióhoz történő csatlakozás? Az infláció mérséklése az első számú feladat, mert az ilyen magas inflációs ráta fenntarthatatlan, labilis helyzetet jelent. Mostanra ugyan 16 százalékra süllyedt, de nagyon lassan csökken. Ilyen inflációs rátával az Európai Unióhoz történő csatlakozás sem lehetséges, tudniillik alapvető bizonytalanságot jelent. A csúszóleértékelés eddig jobban bevált, mint az előző rendszer, de nem biztos recept. Az Európába integrálódó magyar gazdaság nem működhet jól anélkül, hogy az infláció ne mérséklődne jóval a két számjegy alá. Az infláció kezelése szerintem az ország legfontosabb feladata lesz. • Ha a csúszóleértékelés sem biztos recept, mi lehet a járható út? Úgy gondolom, hogy a bérpolitika. Olaszországban például az törte meg az inflációt, hogy Ciampi kormányfő négy évvel ezelőtt meg tudta győzni mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat: a bérmegállapodások ne a jelenlegi, hanem az előrelátható inflációhoz igazodjanak. Ezzel elérte, hogy például amikor 6 százalékos volt az infláció, a bérek növekedése csak öt százalékot ért el. Az emberek eleinte ezt rossz szemmel nézték, mert azt mondták, a reálbérük 1 százalékkal csökkent. De mivel az infláció is mérséklődött, a végén a reáljövedelmükben nem vesztettek. Hasonló lépés Magyarországon is elkerülhetetlen. Tudom, hogy politikai szempontból nagyon nehéz feladat meggyőzni az embereket. Jelenleg mintegy 16 százalékos az infláció. Ha a nominális bérek most 20 százalékra emelkednek, akkor négyszázalékos a reálbér-növekedés. De ha ez azt jelenti, hogy megakad az infláció csökkenése, akkor megint baj lesz. Érdemesebb lenne megcélozni azt, hogy a fogyasztói árak növekedésének szintje az év végére 13-14 százalékos legyen. Ebben az esetben 17 vagy 18 százalékos nominális bérnövekedést engednének, ami pillanatnyilag azt a benyomást keltené, hogy csak 1 vagy 2 százalékos a reálbér-növekedés. Ez igaz, de ha sikeres lesz a gazdaságpolitika, az év végén már négy százalékot jelent. Ennek a megvalósítása nagyon nehéz feladat, hiszen senki sem hiszi el, hogy így történik. De addig nem lehet kibújni az inflációs csapdából. Nem vagyok a központi bérpolitika híve, de ahol ilyen magas az inflációs ráta, két-három évig nagyon nehéz elkerülni. Nem a reáljövedelem csökkentése a probléma, hanem a reáljövedelem növekedésének keretek közé szorítása. • Gyávas Zoltán Brüsszel Egy kipróbált ember Ha tíz vagy akár öt évvel fiatalabb lettem volna, elvállaltam volna, hogy kinevezzenek az Európai Központi Bank elnökének - mondja a most 69 esztendős Lámfalussy Sándor, aki tavaly június végén távozott a jegybank előfutárának számító Európai Monetáris Intézet elnöki posztjáról. A magyar származású bankár által vezetett intézménynek kulcsszerepe volt a közös pénz megteremtésében. Lámfalussy 1949-ben hagyta el Magyarországot, és a leuveni egyetemen kapta meg közgazdaság-tudományi diplomáját. Később gyakorló bankárként és elméleti szakemberként egyaránt hírnevet és elismerést szerzett. Jelenleg Leuven de Neuve-ben, a katolikus egyetemen működő Európai Tanulmányok Intézetében dolgozik, és sokadik könyvét írja, ezúttal a pénzügyi válságokról. Lámfalussyhoz továbbra is ragaszkodnak a politikusok. Szó van arról, hogy felkérjék annak az EU-missziónak a vezetésére, amely tanácsokkal segítené a pénzügyi válságba sodródott ázsiai országokat. Márkás produkciók A német filmeket szövetségi és tartományi hatáskörű intézmények támogatják. Az országos intézmények közül, kulturális minisztérium híján (mivel a kultúra tartományi hatáskörbe tartozik) a belügyminisztérium, valamint a Filmtámogatási Intézet a két legfontosabb támogató. Játékfilmterveket, legalább 79 perc időtartammal, a belügy általában 500 ezer márkával, de kivételes esetben többet is támogat. Az összeg nem haladhatja meg a gyártási költségek felét. Ugyanennyit kaphatnak a - legalább 59 perces - ifjúsági és gyermekfilmek. A támogatást részletekben, a forgatás előrehaladtának megfelelően fizetik ki. Rövid, vagyis 15 percig terjedő filmeket 25 ezer márkáig terjedő összeggel segítenek. Forgatókönyvvázlatok általában 20 ezer, kivételes esetben 50 ezer márkát kaphatnak, hogy elkészüljenek. A támogatások másik részét már elkészült filmek díjazásakor osztják ki. A jelölés a Német Filmdíjra például 400 ezer márkával jár, jelölni legfeljebb tíz filmet lehet. A tíz közül két kiemelkedő film akár 700 ezer márkát, egy pedig 900 ezer, esetleg egymillió márkát is kaphat. Kiemelkedő egyéni teljesítmények, rendezés, forgatókönyv, alakítás 20 ezer márka jutalomban részesülhetnek. Az előbbi összegek csak új filmek gyártására fordíthatók, az újonnan készülő filmekről be kell nyújtani a forgatókönyvet, a stáblistát és a szereposztást, valamint a költségvetést. A filmet a következő két évben el kell készíteni, de a határidő kivételes esetben meghosszabbítható. A támogatásokról a belügyminiszter dönt egy bizottság javaslata alapján. A Német Rövidfilm díjára jelölt alkotások - ez esetben is legfeljebb tíz munka - 20 ezer márkában részesülnek. Egynek közülük, akárcsak a játékfilmeknél, dokumentumfilmnek kell lennie. Kettő közülük 30 ezer, a legjobb pedig 50 ezer márka támogatásban részesül. Ez a jutalom is, ahogy a belügyminisztérium korrekten megjegyzi, egy „új, jó német film” előállításához kötődik. A belügyminisztérium támogatásainak nagy előnye, hogy a pénzt nem kell visszafizetni. A Filmtámogatási Intézet szintén vagy kész film nyomán, vagy filmprojekt alapján nyújt segítséget. Támogatásra számíthat például újabb alkotás készítéséhez az a gyártó, akinek a filmjét két éven belül legalább százezren látogatták. A filmprojekteket általában 500 ezer, kivételes esetben kétmillió márkáig terjedő összeggel támogatják, s azt várják el, hogy a producer 15 százalékig saját pénzét is kockáztassa. A támogatást feltételesen, a film pénzügyi sikerétől függően visszafizetendőként ítélik oda. Forgatókönyvírók 30 ezer, esetleg 50 ezer márkát kaphatnak. A Filmtámogatási Intézetet nem az adófizetők, hanem a film- és videogazdaság finanszírozza. Ez részben egyfajta szolidáris önsegélyezés, mivel az intézettől filmszínházak és videotékák is vehetnek fel kamatmentes kölcsönöket. A mozik, amennyiben éves forgalmuk meghaladja a 100 ezer márkát, a forgalom 1,5 és 2,5 százalék közötti részét, a videoforgalmazók éves forgalmuk 2 százalékát fizetik be az intézetnek. A Filmtámogatási Intézettel kötött egyezmények alapján a támogatásokhoz hozzájárulnak az állam és a magántelevíziók is. Az intézetnek évi 60 millió márkás költségvetése van. Németországban minden tartomány külön filmtámogatási intézménnyel rendelkezik, csak Berlin és Brandenburg egyesítette erőit. Az 1994 nyarán alapított Filmboard Berlin-Brandenburg alapvetően két feltételhez köti segítségét: az egyik, hogy a filmet be is mutassák, vagyis már legyen vetítési szerződése, a másik, hogy a producer legalább a gyártási költségek 30 százalékát maga fedezze. A támogatás fordítható a forgatókönyvre, a projektfejlesztésre vagy magára a filmre. A Filmboard nem utolsósorban a forgatókönyvet tartja a jó film kulcsának, s ezért szemináriumokat is rendez az érdeklődőknek. A támogatások a film anyagi sikerétől függően fizetendők vissza. Az intézmény támogatja a filmforgalmazást is. A tavalyi év utolsó negyedévében a Filmboard összesen közel 9 millió márkát osztott szét harminc projektre, amiből több mint két és fél millió már törlesztett kölcsönökből származott. Ebből az összegből például négy forgatókönyvet támogattak 30-tól 95 ezer márkáig, valamint öt filmprodukciót 300 ezertől kétmillió márkáig terjedő összeggel. •S. A. Vízimadarak paradicsoma Bár a májusi makedóniai eső feláztatta a talajt, és óvatosan kerülgetjük a tócsákat, a faluszéli vadonatúj sorházak magukhoz vonzzák tekintetünket. A stilizált tornácok a hagyományos építkezést idézik, de odabent a tervezők a mai kor teljes kényelmét kínálják a látogatónak. Hálószoba, csillogó fürdőszoba, mikrohullámú sütővel felszerelt konyha, ácsolt ebédlőasztal, s az elmaradhatatlan, de diszkréten elhelyezett kandalló. Hogy az idill tökéletes legyen, az udvarban tyúkok kapirgálnak, s hajnalok hajnalán kakaskukorékolás és madárcsicsergés ébreszti a kikapcsolódni vágyó városiakat. Szinte csak kőhajításnyira van a Kerkini-tó, különleges élővilágával, 300 madárfajával - amelyek közül 50 veszélyeztetett - lomha bivalyokkal, hüllőkkel és változatos halakkal. Az észak-görögországi tó és környéke az Európai Unió különlegesen védett területeihez tartozik. A sorházakat az Ecoturist elnevezésű vállalkozás építette az EU LEADER II programjának segítségével. A hatvanmillió drachmás (183 ezer ECU-s) beruházásból 36 milliót a brüsszeli szervezet fize tett. A LEADER (Liaisons Entre Actions de Développement de l’Économie Rurale - Vidékfejlesztési Tevékenységek Közötti Kapcsolatok) a közösségi kezdeményezések egyike, amelyet az EU a strukturális alapjából finanszíroz. Az 1994-99-es időszakban a LEADER II program 1400 millió ECU-vel gazdálkodhat, ennek mintegy 34 százalékát szánják a falusi idegenforgalom fejlesztésére. Biciklin érdemes a környéket felfedezni, madárlesre pedig csónakon viszik a turistákat, a természet élén vakációzókat. A Kerkini-tavat 1932- ben hozták létre mesterséges víztározóként. A Strimonas folyó táplálja, de a lápvidéket veszélyezteti a tó vízszintjének erős ingadozása. Mégis a költöző madarak egyik pihenőhelye. Dél-Európában itt található a kormoránok legnagyobb költőtelepe. Csónakunk motorja halkan berreg, túl közel egyébként sem mehetünk a fészkekhez, nehogy zavarjuk a madarakat. Távcsővel pásztázzuk a kárókatonákat, amint nevükhöz híven rettenhetetlenül ülnek a faágakon, bokrokon. Csak úgy feketéllik a növényzet. Látunk a feje búbján hosszú tollakból kontyot viselő kanalas gémet és hatalmas testű fehér madarakat csapatostól. Vitorlázva keringenek a magasban, majd a vízre ereszkednek. Pelikánok mutatványának lehetünk tanúi. A gödények, avagy pelikánok közül a veszélyeztetett borzas gödények kedvelik a Kerkinit. Kiadós zápor kap el bennünket. A tó közepén nincs menekvés. Néhány percig osztozunk a fészekrakók sorsában, de a természet felfedezése ennyit igazán megér. • Karcagi Katalin A makedóniai Kerkini. Falusi turizmus EU-segítséggel a szerző felvétele Kirajzó fiatalok - európai vándorhónapok Mi fán terem az Erasmus-diák, és miért irigylésre méltó? - tette fel a kérdést a napokban rendezett a Hallgató Európája Európa Hallgatóinak elnevezésű konferencia előadója. Kiderült az is, mi köze van Leonardónak Erasmushoz és Szókratészhez, s hogy miként lehet magyart tanítani Londonban. A felsőoktatási intézetek diákjai a legtöbbször az Erasmus, Szókratész, Leonardo és az Ifjúság Európáért kulcsszavakat hallhatták a háromnapos rendezvényen, amelynek befejeződésekor már pontosan tudták, hogy ezek az elnevezések mit takarnak. 1995-ben indult az Európai Unió Socrates programja, amely az oktatás minden szintjét támogatja, beleértve az óvodai képzést, a közoktatást, a nyelvtanítást és a felnőttoktatást. Ezen belül az Erasmus (European Community Action Schemes for the Mobility of University Students) program kifejezetten a felsőoktatási intézmények fejlesztését segíti - adott rövid áttekintést a kezdetekről Hilbert Attila, az Erasmus magyarországi irodájának igazgatója. Magyar felsőoktatási intézmények tavaly adhatták be először pályázataikat az Erasmus programra. Az egyetemek, főiskolák elképzeléseinek támogatása idén szeptemberben kezdődhet. Az Erasmus-diák a program keretében valamely európai országban tanulhat legkevesebb három hónapig, a felső határ egy év. Ehhez ösztöndíjat, illetve egyéb juttatásokat kap. A feltételek között szerepel, hogy a pályázó diák magyar állampolgár legyen (vagy törvényesen tartózkodjon Magyarországon), államilag elismert intézmény hallgatójaként, és túl legyen a felsőoktatásban eltöltött első évén. Aki mindezt teljesíti, s megnyeri a tanszéke által kiírt pályázatot, Erasmus-diákként mentesül a fogadó intézmény tandíjának fizetése alól. Nem kell fizetnie a különböző szolgáltatásokért sem, mint a beiratkozás, a laboratóriumok és könyvtárak használata, illetve nem kell megtérítenie a vizsgadíjat sem. Az esetek többségében a programban részt vevők Erasmus-ösztöndíjban részesülnek, bár ez nem jár mindenkinek. A támogatás mértéke - egyebek között az intézmény nagyságától, a diákok számától függően - változó, de egy évre nem haladhatja meg az 5000 ECU-t (egy ECU 233 forint). Minden további kedvezmény már az intézmények közötti megállapodás tárgya. Hilbert Attila elmondta, hogy az ösztöndíjak kerete ugyan nem csökken a közeljövőben, de nem is emelkedik. Ez pedig az egyre növekvő érdeklődés miatt azt jelenti, hogy a diákoknak mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, mivel a jelenlegi támogatás sem fedezi teljes egészében a kinntartózkodás költségeit. A saját hozzájárulás tehát nő. Létezik az a lehetőség is, hogy a hallgató teljes egészében maga állja a költségeket, mentesül viszont a tandíjfizetés és a szolgáltatások ellentételezése alól. A ráfordítást havi 150 ezer forintra becsülte az iroda vezetője. A program szeptember elsejétől indul. A szakértők azonban azt tanácsolják, hogy az intézményi hirdetőtáblákon, a diáklapokban már olvasható és a Tempus/Erasmus regionális irodákban beszerezhető pályázatokat érdemes figyelni. Bővebb információval pedig (akár az egyes országok megélhetési költségeiről is) az intézményi Erasmuskoordinátor rendelkezik. A magyarországi iroda honlapjának címe (http://www.tpf. iif.hu/erasmus). Szintén az Erasmus-koordinátor ad felvilágosítást az egyéb lehetőségekről, így az úgynevezett intenzív programokról is, amelynek keretében a diákok rövid, de legalább tíznapos, maximum három hónapos külföldi tanulmányutat iktathatnak naptárukba. Ebben az esetben nem jár ugyan az Erasmus hallgatói státus, de elkeseredésre semmi ok: az utazás és kinntartózkodás költségeit fedezi a program. Szakképzés átjárható határokkal - foglalta össze a Leonardo program lényegét Gyüvészné Pataki Edit, a program nemzeti irodájának vezetője. Az Európai Unió szakképzési akcióprogramjába Magyarország egy évvel az indulás után, 1996-ban kapott meghívást, teljes jogú tagként pedig tavaly szeptembertől vesz részt a munkában. Az első évben 14 főpályázó, 57 társpályázó, valamint 23 csereprogramot képviselő intézmény nyert EU-támogatást elképzeléseinek megvalósításához. Az intézmények a szakképzés legkülönbözőbb területeit képviselik. Néhány a nyertes témakörök közül: gyógy- és környezetvédelem, multimédiaoktatási anyagok kidolgozása, a vak és gyengénlátó fiatalok egyetemi informatikai képzése. Idén a régió országai közül Magyarországról jelentkezett a legtöbb, összesen 123 intézmény a március végi határidőig. Ez pedig örömhír a hallgatóknak, ők ugyanis külföldi vállalathoz csak intézményeiken keresztül utazhatnak ki két héttől egy évig terjedő tapasztalatszerzésre. A költségek 75 százalékát vállalja a program, ez átlagosan 525 ECU-t jelent két hétre. Kisebb problémát okoz, hogy a támogatások késve érkeznek meg. A Socrates projekt alprogramja, a Lingua célja a legkevésbé oktatott nyelvek népszerűsítése. Három-nyolc hónapra mehet ki magyar hallgató tanárasszisztensnek oda, ahol tanítják nyelvünket. Bővebb információt kell adniuk országukról is. Kinntartózkodás idején fejleszthetik saját idegennyelv-ismeretüket. A negyedik, alaposan körüljárt program, a Fiatalok Európáért, avagy a Youth for Europe. Ezt a projektet az Európai Unió 15—25 év közötti fiataloknak hozta létre, célja, hogy a résztvevőket demokráciára, toleranciára nevelje. Lehetőséget teremt számukra, hogy európai kortársaikkal kapcsolatot építsenek, cseréket, közös programokat szervezzenek. A program pályázati formában működik, magyarországi nemzeti irodája a Mobilitás ifjúsági szolgálat. • Haszán Zoltán Mellékletünk a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Karcagi Katalin