Magyar Hírlap, 1998. május (31. évfolyam, 114-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
2 Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ Horvát engedmények a szerbeknek (MH) A horvát kormány a nemzetközi szervezetek és a nyugati államok követelésére megkönnyítette a szerb nemzetiségűek visszatérését az országba. A dokumentum, amely a „Kötelező utasítás” nevet viseli, a korábbi rendelkezésekkel ellentétben nem követeli meg a visszatérő szerbektől, hogy ismét kérvényezzék a horvát állampolgárságot. Hazajöhetnek azok a szerbek is, akiknek van ugyan horvát állampolgárságuk, de háborús bűnökkel vádolják őket, a dokumentum viszont külön hangsúlyozza, hogy az engedélyezett hazatérés nem jelenti egyúttal a felelősségre vonás elkerülését, vagyis az elkövetett bűnökért bíróság elé lehet állítani. „A szerbeknek nyújtott engedmények nyomán csökkenhet a Nyugat nyomása Horvátországra” -jelentette ki Mate Granic külügyminiszter. Mohi: várni kellene az indulással (MTI) Wolfgang Kromp, a mohi (Mochovce) atomerőműben bejárást végzett nemzetközi szakértői csoport vezetője drámai felhívásban arra kérte pénteken Bécsben a szlovákiai erőmű vezetőit, hogy ne indítsák be a reaktort. Kromp üzenetét egyúttal Vladimír Meciar szlovák kormányfőhöz és Viktor Klima osztrák kancellárhoz is intézte. Az osztrák professzor szerint ugyanis egyelőre nem lehet megindítani az első láncreakciót az 1. blokkban, mert akkor elképzelhető, hogy nukleáris szennyezés éri az egész reaktort. A tervek szerint már május 20-án beindítanák az erőművet, s tegnapi rádióbeszédében Meciar azt hangoztatta, a szakemberek biztonságosnak találták az objektumot. Lojalista önkéntesek tűzszünete (MTI) Váratlanul fegyvernyugvást jelentett be péntek este a legszélsőségesebb észak-írországi protestáns terrorcsoport, a Lojalista Önkéntes Erő (LVF). Ez a legnagyobb olyan protestáns gerillaszervezet, amely nem részese az észak-írországi rendezési folyamatnak, és eddig mereven elvetett bármiféle fegyvernyugvási kezdeményezést. Az LVF gyakorlatilag háborúban állónak tekinti magát az észak-írországi katolikus közösséggel, és hallani sem akar semmiféle olyan rendezési elképzelésről, amelyben a katolikusoknak bármilyen része vagy szerepe lehet. Lebegy nem akar elnök lenni (MTI) Alekszandr Lebegy volt tábornok nem kíván indulni az ezredfordulón esedékes orosz elnökválasztáson, hanem - amennyiben megválasztják a krasznojarszki terület kormányzójának - a szibériai térség fejlesztésének kívánja szentelni képességeit. Ez maga Lebegy jelentette be pénteken, az Eho moszkvai rádióállomásnak nyilatkozva, két nappal a krasznojarszki választások döntő, második fordulója előtt. Lebegy az április utolsó vasárnapján megtartott kormányzóválasztás első fordulójában csaknem 45 százalékot gyűjtött, 10 százalékot verve rá a második helyre utasított, s korábban egyértelmű esélyesnek kikiáltott Valerij Zubov jelenlegi kormányzóra. Szélsőjobb párt a német mezőnyben (MH) A szélsőjobboldali Német Népi Unió (DVU) bejelentette, hogy indul a szeptember 27-ei országos választásokon. A párt elnöksége abban bízik, hogy a DVU eléri a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. A párt egy felmérésre hivatkozott, amely szerint a DVU országosan kilencszázalékos választói potenciállal rendelkezik. A DVU nemrég 13 százalékot ért el a szász-anhalti tartományi választásokon, de sem a bonni parlamentben, sem más tartományi képviselőházakban nincsenek képviselői. Nem indul viszont a Német Népi Unió az országos választások előtt két héttel tartott bajor tartományi választáson. A párt részéről ezt azzal indokolták, hogy szász-anhalti sikerük után a Bajorországban kormányzó keresztényszociális unió (CSU) olyan erősen „jobbra mozdult”, hogy a tartományban nincs esélye más jobboldali pártnak. A CSU részéről visszautasították a DVU állítását. Schröder nem közösködik (MH) A német szociáldemokrata párt (SPD) kancellárjelöltje, Gerhard Schröder egyértelműen elutasította az országos együttműködést a keletnémet kommunista utódpárttal, a Demokratikus Szocializmus Pártjával (PDS). Schröder kijelentette, hogy nem áll olyan kormány élére, amely közvetlenül vagy közvetve a PDS szavazataitól függ. A kancellárjelölt csak szociáldemokrata-zöld kormány vagy szociáldemokrata-kereszténydemokrata nagykoalíció élén hajlandó kormányozni. Schröder ismét nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy Szász-Anhalt tartományban a PDS ellenzéki támogatásával alakul kisebbségi szociáldemokrata kormány. Konzervatív politikusok azzal gyanúsítják a szociáldemokratákat, hogy választási győzelmük esetén a bonni parlamentben is elfogadják a keletnémet utódpárt támogatását és „történelmi fordulatot” készítenek elő a német politikában. KÜLFÖLD Lépés a koszovói béke felé A jövő héten megkezdődnek a tárgyalások a szerb kormány és a koszovói albánok képviselői között, erről állapodtak meg Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök és Ibrahim Rugova pristinai vezető tegnapi belgrádi találkozóján. MH-Újvidék Belgrádban fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy az albánokkal való találkozón nem voltak jelen külföldi közvetítők. Ibrahim Rugova mellett az eszmecserében részt vett négy ismert koszovói albán politikus: Fehmi Agani, Mahmut Bakalli, Pajazit Nushi és Veten Surroi. Pristinában arra figyelmeztetnek, hogy egyelőre nincs szó a szerb-albán párbeszéd megkezdéséről - amint azt a belgrádi propaganda állítja -, hanem csupán eszmecseréről a leendő tárgyalások megkezdéséről és annak módozatairól. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy Koszovóban véget vessenek a szerb rendőri terrornak és visszavonják a különleges egységeket. Rugová a találkozó előtt úgy nyilatkozott: a koszovói albán néptől arra kapott mandátumot, hogy a független Koszovó Köztársaság megteremtéséről tárgyaljon. Szerb részről viszont azt hangoztatják, hogy készek mindenről tárgyalni, kivéve a független Koszovót. A belgrádi rezsimsajtó csaknem kész tényként kezeli, hogy a nemzetközi összekötő csoport a legrövidebb időn belül megszünteti a Jugoszlávia ellen múlt szombaton elrendelt beruházási tilalmat, amit állítólag Richard Holbrooke amerikai különmegbízott - aki a tegnapi szerb-albán találkozót tető alá hozta - megígért Milosevicsnek. Eközben Koszovóban nem szűnnek a fegyveres incidensek a szerb rendőri alakulatok és az illegális Koszovói Felszabadítási Hadsereg aktivistái között. Tegnap reggel a Pec-Kosovska Mitrovica úton rálőttek a szerb rendőrjárőrre, de nem sebesült meg senki. Pristinai albán források szerint Drenica körzetéből puskaropogás hallatszik, s a térség felé nagyobb szerb gépkocsi menetoszlop halad. Milosevics inkább Rugovával fog kezet, mint podgoricai ellenlábasával, Milo Djukanovics montenegrói elnökkel, írja a független Nasa Borba, s azt állítja, hogy Milosevics csak ezért tett némi engedményt Koszovó kérdésében, hogy szabad kezet kapjon a montenegrói forgatókönyv lebonyolításához, amelybe beletartozik Radoje Kontics szövetségi kormányfő megbuktatása. A szövetségi parlamentben hétfőn tűzik napirendre a bizalmi szavazást, a podgoricai kormány azonban megpróbálja majd megbénítani a törvényhozás munkáját. A montenegrói képviselőket kötelezték, hogy a bizalmatlansági indítvány ellen szavazzanak. •J.G. B. Kényszeredett kézfogás Rugová (balra) és Milosevics között FOTÓ: REUTERS - VLADIMIR DOBRICIC A szócsata folytatódik Szlobodan Milosevics nem járatta le magát végképp honfitársai előtt. Pedig sokat kockáztatott azzal, hogy tegnap Belgrádba hívta a koszovói albánok vezérét, Ibrahim Rugovát. A szerbek ugyanis néhány hete éppen Milosevics indítványára népszavazáson voksoltak elsöprő többséggel amellett, hogy külföldi közvetítők ne vegyenek részt a tárgyalásokon. Milosevics végül külföldi közvetítés hatására rábólintott Rugová látogatására, ám az első „történelmi” fordulóra külföldi közvetítőt nem engedtek be. Igaz, mindehhez arra is szükség volt, hogy Rugóvá beadja a derekát, és felvállalja az utazást az oroszlán barlangjába. A tegnapi első másfél órás diskurzus csupán egy valamire volt jó: hogy folytatódjon a szócsata Belgrád és Pristina között: ki engedett többet a másik javára vagy inkább kárára. Milosevicsék természetesen presztízsgyőzelemként könyvelték el a belgrádi kört, hiszen az albánok hallani sem akartak feltétel nélküli tárgyalásokról. Majd amikor puhult az álláspontjuk, azt kötötték ki Pristinában, hogy külföldi közvetítők nélkül egy tapodtat se tesznek. Tegnap mégis tettek. Koszovóban egyre nő azoknak a tábora, akik ma már nem elégednek meg látszateredményekkel, a függetlenségen kívül más megoldást nem tartanak elfogadhatónak. Belgrádban változatlanul úgy vélik, hogy Koszovó Szerbia testében egy darab, amelyet soha nem engednek kiszakítani. A patthelyzetet tegnap sem tudták feloldani, igaz, erre nem is számított senki. Korai lenne hát örömtáncot lejteni, amiért Belgrádban látszólag elkezdődött egy folyamat. Jelen körülmények között ugyanis sem a szerbek, sem az albánok nem tehetnek több kompromisszumot, mert az mindkét vezető bukásához vezetne. Amúgy lehet, hogy ez lenne a megoldás. De nem ma és nem holnap. A belgrádi és pristinai bástyák ugyanis szilárdan tartják magukat. Sz.C. Suharto első engedménye: csökkent az üzemanyagok ára Egymást gyilkolják a fosztogatók • Folytatás az 1. oldalról Időközben számos külföldi vállalat és külképviselet kezdte meg alkalmazottainak kimenekítését Dzsakartából, ahol harckocsik járőröznek az utcákon, és katonai helikopterek köröznek a város felett. Az amerikai hatóságok charter gépeken már elindították a dzsakartai nagykövetségről és a Surabayában lévő konzulátusról a családtagokat. A követség nélkülözhető munkatársait és minden amerikai állampolgárt, akiknek jelenléte nem nélkülözhetetlen, felkérték, hogy „a lehető leghamarabb hagyja el az országot”. Tokió felkészül, hogy egy esetleges teljes evakuációt a japán hadsereg segítségével hajtson végre, és az osztrák nagykövetség is felszólította az indonéz fővárosban élő 250 osztrákot az elutazásra. Az orosz külügyminisztérium szerint viszont korai lenne az evakuálást megkezdeni, de azt nem tanácsolják állampolgáraiknak, hogy Indonéziába utazzanak. Más képviseletek, köztük például a brit azt tanácsolta állampolgárainak, hogy ne hagyják el lakásukat, a kanadai követség pedig azt, hogy tartalékoljanak üzemanyagot és élelmiszert. Számos követség sürgősségi vonalakat hozott létre, hogy azon tájékoztassa állampolgárait. Sok külföldi, főként kínai, úgy döntött, elhagyja az országot, de indonézek is menekülnek. A Bali szigetén levő turistaközpontokat az osztrák külügyminisztérium közleménye szerint nem érintették a zavargások, a bonni külügyminisztérium azonban ennek ellenére a báli kirándulásról is lebeszéli állampolgárait. A legfrissebb adatok szerint összesen legalább kétszázan égtek benn Dzsakarta keleti részén egy bevásárlóközpontban, és a város egyik északi negyedében egy kereskedelmi központban is többen meghaltak - közölte a Nemzetközi Vöröskereszt illetékese az AFP-vel. A bevásárlóközpontban történt tűzeset helyszínéről már eddig 89 holttestet szállítottak halottasházba, de az áldozatok végleges száma ezt valószínűleg jóval meghaladja, akár kétszáz is lehet. A tűz a bevásárlóközpont két emeletét kerítette hatalmába, miután a feldühödött tömeg a fosztogatókra gyújtotta az épületet. Az áldozatok száma valószínűleg azért ilyen magas, mert az oltás a városban zajló zavargások és fosztogatások miatt csak több mint tíz órával a tűz keletkezése után kezdődött meg. Egy másik tűzeset - amelyet a város északi részéről egy kereskedelmi központból jelentettek - tegnap délig legkevesebb 24 halálos áldozatot követelt. Ott is a fosztogatók egy csoportja rekedt benn az épületben, amelyet a kívül maradók rájuk gyújtottak. A magyarok maradnak Viszonylagos nyugalom uralkodott tegnap Dzsakartában. Bár a főváros tele volt katonákkal, szabadon lehetett közlekedni - nyilatkozott lapunknak Tamás Lajos, Magyarország indonéziai nagykövete. A diplomata kiszámíthatatlannak nevezte, hogy Suharto hazatérésére miként reagál a feldühödött tömeg. Tamás Lajos úgy vélte, hogy Suharto lemondási szándékán el lehet gondolkodni, mert több mint három évtizedes uralkodása után ma már nem feltétlenül egyedül gyakorolja a hatalmat. Suharto esetleges bukását nemcsak gazdasági okokra lehet visszavezetni. Az országban az utóbbi időben ugrásszerűen nőtt a munkanélküliség, az élelmiszerárak a csillagos égbe szöktek, egy hete pedig 70-75 százalékkal emelkedtek az üzemanyagárak, s ennek sokkoló hatása volt. Az elégedetlenség mögött azonban meghúzódik az is, hogy egyre többen követelnének politikai beleszólást az ország ügyeinek intézésébe, amely Suharto lélektani meggyengülésével ma már nem elképzelhetetlen. A tömegek azt lesik, hogy a katonaság miként cselekszik. A nagykövet úgy vélte, hogy a hadsereg főparancsnokának, Viranto tábornoknak csütörtök esti bejelentésével eldőlt minden. A tábornok nyugalomra szólított fel. „Indonézia egyetlen szervezett ereje, a hadsereg eldöntötte a kérdést. Csak a katonák teremthetnek rendet, és erre képesek is.” - fogalmazott Tamás Lajos. A katonaság és a rendőrség között nincs feszültség, hatalmi tusakodás ezen a téren nem várható. A hadsereg egyébként sok esetben tétlenül szemlélte a gyújtogatásokat, rablásokat, amelyek jórészt a kisebbségben lévő kínaiak ellen irányultak, ezzel mintegy eltűrve a feszültség levezetését. Indonéziában a családtagokkal együtt nyolcvan magyar állampolgár tartózkodik, a követség napi kapcsolatban áll velük, a szigeteken dolgozókkal éppúgy, mint a fővárosban lévőkkel. Aggodalomra nincs ok, mindenki jól van, a nagykövetség a jelenlegi helyzetben nem tartja szükségesnek az evakuálást. Tegnap délután ideiglenesen megnyitották a dzsakartai nemzetközi repülőteret. Információink szerint egy tízfős magyar üzletembercsoport megkísérelte az elutazást. • Sz. C. India kész bevetni atomfegyverét India nem habozik atomfegyvert bevetni, ha támadás éri, közölte az indiai kormányfő. Pakisztánt közben Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes próbálja meggyőzni: ne kövesse Újdelhi rossz példáját. MH-összefoglaló India nem habozik bevetni az atomfegyvert, de csak önvédelemből tenné meg - szögezte le tegnap Újdelhiben Atali Bihari Vadzspaji kormányfő híveinek egy csoportja előtt. A mostani robbantásokkal bizonyossá vált, hogy India képes atomfegyver előállítására, tette hozzá. Vadzspaji azt követően mondott beszédet, hogy nemzetbiztonsági tanácsadóival értekezett az indiai védelmi stratégia helyzetéről. Néhány órával korábban az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a robbantásokat. Az AP jelentése szerint pénteken Pakisztánba érkezett az az amerikai küldöttség, amely Strobe Talbott külügyminiszter-helyettes vezetésével igyekszik mérsékletre inteni az iszlámábádi kormányt. Talbott másfél órán keresztül tárgyalt Dzsohar Ajub Kán külügyminiszterrel, akinek a szóvivője a megbeszélést „meghallgatásnak” nevezte, amelyen mindkét fél kifejtette álláspontját. Talbott tárgyal majd a vezérkari főnökkel és Navaz Sarif miniszterelnökkel is. Pakisztán a robbantásokat követően közölte: fontolóra veszi, hogy kövesse-e az indiai példát. Katonai szakértők szerint végeláthatatlan fegyverkezési hajsza alakulhatna ki a térségben, ha Pakisztán is nukleáris robbantási kísérleteket hajtana végre. Megfigyelők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a világ igyekszik visszatartani Pakisztánt a végzetes lépéstől, az iszlámábádi vezetésre hatalmas nyomás nehezedik a honi közvélemény részéről, hogy ne hagyja válasz nélkül az indiai robbantásokat. Egy kanadai vállalat egyébként csütörtökön olyan műholdfelvételeket hozott nyilvánosságra, amelyek bizonyítják, hogy India már két hónappal ezelőtt készült a kísérleti atomrobbantásokra - jelentette a Reuters. A brit hírügynökség közölte azt is, hogy indiai kutatók hiperszonikus, pilóta nélküli, a radarérzékelés elkerülni képes vadászgépen dolgoznak. „Ez lesz a mi álomrakétánk” - idézték Abdul Kalamot, a Védelmi Kutató- és Fejlesztési Szervezet vezetőjét, aki elmondta azt is, hogy a nagy hatótávolságú, újrafelhasználható rakéta nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas lesz. India szerint az amerikai gazdasági büntetőintézkedések következtében keletkező vesztesége messze alatta marad az Egyesült Államok által jelzett 20,7 milliárd dolláros összegnek - jelentette a Reuters a Business Standard című indiai napilap pénteki írását ismertetve. Indiai kormányilletékesek becslése szerint a nukleáris robbantási kísérletek nyomán bejelentett amerikai szankciók várhatóan 1,14 milliárd dolláros kieséssel járhatnak. A kormányt inkább az aggasztja, hogy Japán felfüggesztette egymilliárd dollár értékű segélye folyósítását. A szigetország 1986 óta India legjelentősebb segélyezője és legfontosabb üzleti partnere. Paradoxnak tűnhet, hogy a szabadkereskedelem garantálásához mérhetetlenül sok szabályozásra van szükség. Mégis, az elmúlt fél évszázad során bebizonyosodott, hogy az árucsere-forgalmat nehezítő akadályok lebontása elképzelhetetlen kétoldalú, regionális és átfogó nemzetközi megállapodások nélkül. Hétfőtől a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) munkáját tekinti át a genfi miniszteri értekezlet, amelyen egyúttal a folytatásról is meg kell próbálni konszenzust kialakítani a 132 tagállam között. A menetrend szerint ugyanis az ezredfordulóig el kell kezdeni a tárgyalásokat többi között a további vámcsökkentésről az agrárszektorban és a szolgáltatások - például a jogi- és adótanácsadás - bevonásáról a nemzetközi kereskedelmi szervezet fennhatósága alá. A Genfi-tó partján terebélyesedő WTO palota színpompás ceremónia színhelye is lesz: több államfő is részt vesz azon az ünnepségen, melyen a tagországok képviselői - kicsit megkésve - a Világkereskedelmi Szervezetben feloldódott előd, az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) létrejöttének 50. évfordulójáról emlékeznek meg. Annak idején az alapvető cél az új gazdasági világrend kialakítása volt, méghozzá a vámok és kereskedelmi akadályok leépítésével. A liberalizációt szolgálta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve is. A GATT szabályai csak az árucsereforgalomra vonatkoztak, míg az 1995-től nyomdokaiba lépett WTO a szolgáltatások és a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi kapcsolódási pontjait is szeretné egységesen kezelni. Egyelőre még munkacsoportokban dolgoznak a közbeszerzés áttekinthetővé tételén, a versenypolitika, az információtechnológia beillesztésén a WTO szabályai közé. Lényegesen eltér a tagországok véleménye abban, hogy a még „feltöretlen ugarról” milyen keretek között próbáljanak egyezkedni. Míg az Egyesült Államok, Japán és Kanada nem pártolja, hogy újabb, átfogó fordulót kezdjenek (az uruguayi tárgyalássorozat több mint 8 évig tartott), s inkább az egyes témákban külön-külön megbeszéléseket ígéretesebbnek gondolják, az Európai Unió új, átfogó csomag ízekre szedését javasolja. Jó néhány fejlődő ország a két álláspont között ingadozik, s mindenekelőtt szeretné elérni a meglévő megállapodások számára hátrányos rendelkezéseinek felülvizsgálatát. Elsősorban az Egyesült Államok szorgalmazza, hogy az elektronikus kereskedelem szabályozása, pontosabban akadálymentes lebonyolítása is szerepeljen a WTO munkaprogramjában - erről minden bizonnyal szó lesz a mostani genfi miniszteri ülésen. Miután a közelmúltban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) párizsi ülésén nem sikerült véglegesíteni a multilaterális beruházásvédelmi egyezményt, akadtak, akik úgy vélték, a labdát a WTO-hoz kellene továbbítani. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium nemzetközi szervezetek és vámpolitikai főosztályának vezetője, Várkonyi László szerint azonban a Világkereskedelmi Szervezeten belül semmi esély sem lenne az egyezmény megkötésére, mivel ebben a keretben még több, szerteágazó érdeket kellene összhangba hozni. A WTO-ban jelenleg 62 vitarendezési ügy van folyamatban. Magyarországnak sikerült elérnie, hogy az agrártermékek széles körében 2002-ig fenntarthatja jelenlegi exporttámogatási rendszerét. Fokozatosan kell csak eljutnia addig, hogy a kivitel szubvencionálását a termelőknek juttatott segítséggel váltsa fel, így gondoskodjék az agrárágazat versenyképességéről. Júliusban kerül sor -1991 óta először - a magyar kereskedelempolitika átvilágítására. Az IKIM szakértője szerint várhatóan nem kap rossz osztályzatot az ország. Ami a fogyasztási cikkek behozatali korlátozásának többször kifogásolt gyakorlatát illeti, az elmúlt években nagyon sok termék kikerült ebből a körből, más esetekben - mint a mosószereknél - emelkedtek az értékhatárok. A textil- és ruházati cikkek forgalmát korlátozó intézkedések átfogó megszüntetése az év elejétől is azt bizonyítja, hogy Magyarország komolyan veszi a szabadkereskedelem credóját. • Karcagi Katalin HATTER Szabadkereskedelmi credo 1998. MÁJUS 16., SZOMBAT A HÉT TÜKRE Atomzsarolók klubja Ha a világ második legnépesebb országából érkeznek robbanásveszéllyel fenyegető hírek, akkor az ember nem feltétlenül sugárzik az örömtől. India mindent elkövetett, hogy ezen a héten a figyelem középpontjába kerüljön: belépett a deklarált atomhatalmak klubjába. Indiára korábban nem figyelt senki. Mindenki tudta, hogy a Szovjetunió, majd Oroszország aktív közreműködésével az indiai tudomány mérföldes lépéseket tett előre, az 1964-es első kísérlet óta azonban mégsem izgatott senkit, hogy mi lesz, ha Újdelhi elkészül az atombombával. Az utolsó pillanatban az amerikai hírszerzés is lecsúszott az esemény előrejelzéséről, még szerencse, hogy a CNN hírtévét a CIA központjában is nézik. Mellesleg két hónapja tudják kanadai megfigyelők, hogy valami készül a pokharani telepen, de a kémfelvételek elemzésére nem pazarolták az időt. Végtére igazuk is volt, hiszen mi történt? Csupán annyi, hogy ezután nemcsak az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína tartja sakkban a világot, hanem India is. Persze, ha így megy tovább, Pakisztán szintén bekopogtat az atomklub ajtaján, s ha elég pesszimisták vagyunk, és a gázai vérfürdőre gondolunk, nemsokára akár Izrael is deklarálhatja atomhatalmiságát. Sőt! Tűnődjünk némi maghasadásnyi ideig, és a listára felvéshetjük Iránt és Irakot, hadd legyen teljes a kép. Az atombomba jó dolog. Közeli és nagyon távoli szomszédainkat kellőképp zsarolhatjuk bevethetőségével, jól tudván, úgysem tesszük meg, mert a nukleáris háború utáni víziókkal ma legfeljebb televíziókban és mozgóképszínházakban kápráztatják el a nagyérdeműt. India azzal, hogy három napon belül ötször is kiszabadította az erőt a föld alatt, mindössze annyit tett, hogy saját értelmezése szerint egyensúlyi helyzetet (a kiszolgáltatottság és fenyegetés között) teremtett a térségben. Naná, hogy Kína vezérletével az egész világ éppen ennek az összhangnak a felborulásáról kiabál, s tökéletesen érthető, hogy a dobpergetésben pontosan azok járnak az élen, akiknek a markában hosszú és rövidebb ideje ott lapul az atombomba. India miatt fő most hirtelen sokak feje. Moszkvában Borisz Jelcin egyenesen becsapva érzi magát, mondván: nem erről volt szó, nem ezért segédkeztek. Mellesleg az orosz államfő helyében utánanézetnek az iráni, s ne adj még, az iraki program orosz érdekeltségeinek is. A másik póluson Bill Clinton ugyancsak értetlenkedik: mi történt Indiával, amelyik segélyek nélkül mozdulni sem tud?! Hogy mi történt, azt már látják Washingtonban, hogy mi fog bekövetkezni a gazdasági büntető intézkedések hatására, azt máris kalkulálhatják (a CIA-ra azért nem bíznám a számítgatásokat). Peking nagyhatalmi megfontoltsággal, visszafogottan, a fenyegető szavakat a fogak között szűrve üzent Újdelhinek. Iszlámábádban viszont semmi jele a megfontoltságnak, a pakisztáni fővárosban teljes erővel készülnek a válaszrobbantásra, amellyel nyilván visszafordíthatatlanná teszik a legújabb atomfegyverkezési versenyt. Mi vár Indiára? Ideig-óráig elviseli, hogy gazdasági blokád alá veszik, de mivel nem rendelkezik tartalékokkal, nincstelenséghez szokott tömegeit sem tudja sokáig kordában tartani. India most azt hiszi, túl nagy és túl fontos ahhoz, hogy az Egyesült Államok gondolkodás nélkül feláldozza Kína oltárán. Ez adhat reményt, hogy India nem keveredik háborúba szomszédaival. Ja és még valami. Az atombombája. SZERDAHELYI CSABA