Magyar Hírlap, 1998. május (31. évfolyam, 114-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

2 Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ Horvát engedmények a szerbeknek (MH) A horvát kormány a nemzetközi szervezetek és a nyuga­ti államok követelésére megkönnyítette a szerb nemzetiségűek visszatérését az országba. A dokumentum, amely a „Kötelező utasítás” nevet viseli, a korábbi rendelkezésekkel ellentétben nem követeli meg a visszatérő szerbektől, hogy ismét kérvé­nyezzék a horvát állampolgárságot. Hazajöhetnek azok a szer­­bek is, akiknek van ugyan horvát állampolgárságuk, de hábo­rús bűnökkel vádolják őket, a dokumentum viszont külön hangsúlyozza, hogy az engedélyezett hazatérés nem jelenti egy­úttal a felelősségre vonás elkerülését, vagyis az elkövetett bű­nökért bíróság elé lehet állítani. „A szerbeknek nyújtott enged­mények nyomán csökkenhet a Nyugat nyomása Horvátország­ra” -jelentette ki Mate Granic külügyminiszter. Mohi: várni kellene az indulással (MTI) Wolfgang Kromp, a mohi (Mochovce) atomerőműben bejárást végzett nemzetközi szakértői csoport vezetője drámai felhívásban arra kérte pénteken Bécsben a szlovákiai erőmű ve­zetőit, hogy ne indítsák be a reaktort. Kromp üzenetét egyúttal Vladimír Meciar szlovák kormányfőhöz és Viktor Klima oszt­rák kancellárhoz is intézte. Az osztrák professzor szerint ugyan­is egyelőre nem lehet megindítani az első láncreakciót az 1. blokkban, mert akkor elképzelhető, hogy nukleáris szennyezés éri az egész reaktort. A tervek szerint már május 20-án beindíta­nák az erőművet, s tegnapi rádióbeszédében Meciar azt hangoz­tatta, a szakemberek biztonságosnak találták az objektumot. Lojalista önkéntesek tűzszünete (MTI) Váratlanul fegyvernyugvást jelentett be péntek este a legszélsőségesebb észak-írországi protestáns terrorcsoport, a Lojalista Önkéntes Erő (LVF). Ez a legnagyobb olyan protes­táns gerillaszervezet, amely nem részese az észak-írországi ren­dezési folyamatnak, és eddig mereven elvetett bármiféle fegy­­vernyugvási kezdeményezést. Az LVF gyakorlatilag háborúban állónak tekinti magát az észak-írországi katolikus közösséggel, és hallani sem akar semmiféle olyan rendezési elképzelésről, amelyben a katolikusoknak bármilyen része vagy szerepe lehet. Lebegy nem akar elnök lenni (MTI) Alekszandr Lebegy volt tábornok nem kíván indulni az ezredfordulón esedékes orosz elnökválasztáson, hanem - amennyiben megválasztják a krasznojarszki terület kormány­zójának - a szibériai térség fejlesztésének kívánja szentelni képességeit. Ez maga Lebegy jelentette be pénteken, az Eho moszkvai rádióállomásnak nyilatkozva, két nappal a kraszno­jarszki választások döntő, második fordulója előtt. Lebegy az április utolsó vasárnapján megtartott kormányzóválasztás el­ső fordulójában csaknem 45 százalékot gyűjtött, 10 százalékot verve rá a második helyre utasított, s korábban egyértelmű esélyesnek kikiáltott Valerij Zubov jelenlegi kormányzóra. Szélsőjobb párt a német mezőnyben (MH) A szélsőjobboldali Német Népi Unió (DVU) bejelen­tette, hogy indul a szeptember 27-ei országos választásokon. A párt elnöksége abban bízik, hogy a DVU eléri a parlament­be jutáshoz szükséges öt százalékot. A párt egy felmérésre hi­vatkozott, amely szerint a DVU országosan kilencszázalékos választói potenciállal rendelkezik. A DVU nemrég 13 száza­lékot ért el a szász-anhalti tartományi választásokon, de sem a bonni parlamentben, sem más tartományi képviselőházakban nincsenek képviselői. Nem indul viszont a Német Népi Unió az országos választások előtt két héttel tartott bajor tartomá­nyi választáson. A párt részéről ezt azzal indokolták, hogy szász-anhalti sikerük után a Bajorországban kormányzó ke­resztényszociális unió (CSU) olyan erősen „jobbra mozdult”, hogy a tartományban nincs esélye más jobboldali pártnak. A CSU részéről visszautasították a DVU állítását. Schröder nem közösködik (MH) A német szociáldemokrata párt (SPD) kancellárjelöltje, Gerhard Schröder egyértelműen elutasította az országos együtt­működést a keletnémet kommunista utódpárttal, a Demokrati­kus Szocializmus Pártjával (PDS). Schröder kijelentette, hogy nem áll olyan kormány élére, amely közvetlenül vagy közvetve a PDS szavazataitól függ. A kancellárjelölt csak szociáldemokra­ta-zöld kormány vagy szociáldemokrata-kereszténydemokrata nagykoalíció élén hajlandó kormányozni. Schröder ismét nem­tetszését fejezte ki amiatt, hogy Szász-Anhalt tartományban a PDS ellenzéki támogatásával alakul kisebbségi szociáldemokra­ta kormány. Konzervatív politikusok azzal gyanúsítják a szociál­demokratákat, hogy választási győzelmük esetén a bonni parla­mentben is elfogadják a keletnémet utódpárt támogatását és „történelmi fordulatot” készítenek elő a német politikában. KÜLFÖLD Lépés a koszovói béke felé A jövő héten megkezdődnek a tárgyalások a szerb kormány és a koszovói albánok képviselői között, erről állapodtak meg Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök és Ibrahim Rugova pristinai vezető tegnapi belgrádi találkozóján. MH-Újvidék Belgrádban fontosnak tartot­ták hangsúlyozni, hogy az al­bánokkal való találkozón nem voltak jelen külföldi köz­vetítők. Ibrahim Rugova mel­lett az eszmecserében részt vett négy ismert koszovói al­bán politikus: Fehmi Agani, Mahmut Bakalli, Pajazit Nus­­hi és Veten Surroi. Pristiná­­ban arra figyelmeztetnek, hogy egyelőre nincs szó a szerb-albán párbeszéd meg­kezdéséről - amint azt a belg­rádi propaganda állítja -, ha­nem csupán eszmecseréről a leendő tárgyalások megkez­déséről és annak módozatai­ról. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy Koszovó­ban véget vessenek a szerb rendőri terrornak és vissza­vonják a különleges egysége­ket. Rugová a találkozó előtt úgy nyilatkozott: a koszovói albán néptől arra kapott man­dátumot, hogy a független Koszovó Köztársaság megte­remtéséről tárgyaljon. Szerb részről viszont azt hangoztat­ják, hogy készek mindenről tárgyalni, kivéve a független Koszovót. A belgrádi rezsimsajtó csaknem kész tényként kezeli, hogy a nemzetközi összekötő csoport a legrövidebb időn belül megszünteti a Jugoszlá­via ellen múlt szombaton el­rendelt beruházási tilalmat, amit állítólag Richard Holb­rooke amerikai különmegbí­zott - aki a tegnapi szerb-al­bán találkozót tető alá hozta - megígért Milosevicsnek. Eközben Koszovóban nem szűnnek a fegyveres inciden­sek a szerb rendőri alakulatok és az illegális Koszovói Fel­­szabadítási Hadsereg aktivis­tái között. Tegnap reggel a Pec-Kosovska Mitrovica úton rálőttek a szerb rendőrjárőr­re, de nem sebesült meg sen­ki. Pristinai albán források szerint Drenica körzetéből puskaropogás hallatszik, s a térség felé nagyobb szerb gép­kocsi menetoszlop halad. Milosevics inkább Rugo­­vával fog kezet, mint podgo­­ricai ellenlábasával, Milo Djukanovics montenegrói el­nökkel, írja a független Nasa Borba, s azt állítja, hogy Mi­losevics csak ezért tett némi engedményt Koszovó kérdé­sében, hogy szabad kezet kapjon a montenegrói forga­tókönyv lebonyolításához, amelybe beletartozik Radoje Kontics szövetségi kormány­fő megbuktatása. A szövetsé­gi parlamentben hétfőn tűzik napirendre a bizalmi szava­zást, a podgoricai kormány azonban megpróbálja majd megbénítani a törvényhozás munkáját. A montenegrói képviselőket kötelezték, hogy a bizalmatlansági indít­vány ellen szavazzanak. •J.G. B. Kényszeredett kézfogás Rugová (balra) és Milosevics között FOTÓ: REUTERS - VLADIMIR DOBRICIC A szócsata folytatódik Szlobodan Milosevics nem járatta le magát végképp honfitársai előtt. Pedig sokat kockáztatott azzal, hogy tegnap Belgrádba hív­ta a koszovói albánok vezérét, Ibrahim Rugovát. A szerbek ugyanis néhány hete éppen Milosevics indítványára népszavazá­son voksoltak elsöprő többséggel amellett, hogy külföldi közvetí­tők ne vegyenek részt a tárgyalásokon. Milosevics végül külföldi közvetítés hatására rábólintott Rugová látogatására, ám az első „történelmi” fordulóra külföldi közvetítőt nem engedtek be. Igaz, mindehhez arra is szükség volt, hogy Rugóvá beadja a derekát, és felvállalja az utazást az oroszlán barlangjába. A tegna­pi első másfél órás diskurzus csupán egy valamire volt jó: hogy folytatódjon a szócsata Belgrád és Pristina között: ki engedett többet a másik javára vagy inkább kárára. Milosevicsék termé­szetesen presztízsgyőzelemként könyvelték el a belgrádi kört, hi­szen az albánok hallani sem akartak feltétel nélküli tárgyalások­ról. Majd amikor puhult az álláspontjuk, azt kötötték ki Pristiná­­ban, hogy külföldi közvetítők nélkül egy tapodtat se tesznek. Tegnap mégis tettek. Koszovóban egyre nő azoknak a tábora, akik ma már nem elégednek meg látszateredményekkel, a függetlenségen kívül más megoldást nem tartanak elfogadhatónak. Belgrádban válto­zatlanul úgy vélik, hogy Koszovó Szerbia testében egy darab, amelyet soha nem engednek kiszakítani. A patthelyzetet tegnap sem tudták feloldani, igaz, erre nem is számított senki. Korai len­ne hát örömtáncot lejteni, amiért Belgrádban látszólag elkezdő­dött egy folyamat. Jelen körülmények között ugyanis sem a szer­­bek, sem az albánok nem tehetnek több kompromisszumot, mert az mindkét vezető bukásához vezetne. Amúgy lehet, hogy ez len­ne a megoldás. De nem ma és nem holnap. A belgrádi és pristinai bástyák ugyanis szilárdan tartják magukat. Sz.C. Suharto első engedménye: csökkent az üzemanyagok ára Egymást gyilkolják a fosztogatók • Folytatás az 1. oldalról Időközben számos külföldi vállalat és külképviselet kezdte meg alkalmazottainak kimenekítését Dzsakartából, ahol harckocsik járőröznek az utcákon, és katonai heli­kopterek köröznek a város felett. Az amerikai hatósá­gok charter gépeken már el­indították a dzsakartai nagy­­követségről és a Surabayá­­ban lévő konzulátusról a csa­ládtagokat. A követség nél­külözhető munkatársait és minden amerikai állampol­gárt, akiknek jelenléte nem nélkülözhetetlen, felkérték, hogy „a lehető leghamarabb hagyja el az országot”. Tokió felkészül, hogy egy esetleges teljes evakuációt a japán had­sereg segítségével hajtson végre, és az osztrák nagykö­vetség is felszólította az indo­néz fővárosban élő 250 oszt­rákot az elutazásra. Az orosz külügyminisztérium szerint viszont korai lenne az eva­kuálást megkezdeni, de azt nem tanácsolják állampolgá­raiknak, hogy Indonéziába utazzanak. Más képviseletek, köztük például a brit azt tanácsolta állampolgárainak, hogy ne hagyják el lakásukat, a kana­dai követség pedig azt, hogy tartalékoljanak üzemanyagot és élelmiszert. Számos követ­ség sürgősségi vonalakat ho­zott létre, hogy azon tájékoz­tassa állampolgárait. Sok kül­földi, főként kínai, úgy dön­tött, elhagyja az országot, de indonézek is menekülnek. A Bali szigetén levő turista­központokat az osztrák kül­ügyminisztérium közleménye szerint nem érintették a za­vargások, a bonni külügymi­nisztérium azonban ennek el­lenére a báli kirándulásról is lebeszéli állampolgárait. A legfrissebb adatok sze­rint összesen legalább kétszá­zan égtek benn Dzsakarta keleti részén egy bevásárló­­központban, és a város egyik északi negyedében egy ke­reskedelmi központban is többen meghaltak - közölte a Nemzetközi Vöröskereszt il­letékese az AFP-vel. A bevá­sárlóközpontban történt tűz­eset helyszínéről már eddig 89 holttestet szállítottak ha­lottasházba, de az áldozatok végleges száma ezt valószínű­leg jóval meghaladja, akár kétszáz is lehet. A tűz a bevá­sárlóközpont két emeletét kerítette hatalmába, miután a feldühödött tömeg a foszto­gatókra gyújtotta az épületet. Az áldozatok száma valószí­nűleg azért ilyen magas, mert az oltás a városban zajló za­vargások és fosztogatások miatt csak több mint tíz órá­val a tűz keletkezése után kezdődött meg. Egy másik tűzeset - amelyet a város északi részéről egy kereske­delmi központból jelentettek - tegnap délig legkevesebb 24 halálos áldozatot követelt. Ott is a fosztogatók egy cso­portja rekedt benn az épület­ben, amelyet a kívül mara­dók rájuk gyújtottak. A magyarok maradnak Viszonylagos nyugalom uralkodott tegnap Dzsakartában. Bár a főváros tele volt kato­nákkal, szabadon lehetett közlekedni - nyilat­kozott lapunknak Tamás Lajos, Magyaror­szág indonéziai nagykövete. A diplomata kiszámíthatatlannak nevezte, hogy Suharto hazatérésére miként reagál a feldühödött tömeg. Tamás Lajos úgy vélte, hogy Suharto lemondási szándékán el lehet gondolkodni, mert több mint három évtizedes uralkodása után ma már nem feltétlenül egye­dül gyakorolja a hatalmat. Suharto esetleges bukását nemcsak gazdasági okokra lehet visszavezetni. Az országban az utóbbi időben ugrásszerűen nőtt a munkanélküliség, az élel­miszerárak a csillagos égbe szöktek, egy hete pedig 70-75 százalékkal emelkedtek az üzem­­anyagárak, s ennek sokkoló hatása volt. Az elégedetlenség mögött azonban meghúzódik az is, hogy egyre többen követelnének politi­kai beleszólást az ország ügyeinek intézésébe, amely Suharto lélektani meggyengülésével ma már nem elképzelhetetlen. A tömegek azt lesik, hogy a katonaság mi­ként cselekszik. A nagykövet úgy vélte, hogy a hadsereg főparancsnokának, Viranto tábor­noknak csütörtök esti bejelentésével eldőlt minden. A tábornok nyugalomra szólított fel. „Indonézia egyetlen szervezett ereje, a hadse­reg eldöntötte a kérdést. Csak a katonák te­remthetnek rendet, és erre képesek is.” - fo­galmazott Tamás Lajos. A katonaság és a rendőrség között nincs feszültség, hatalmi tu­sakodás ezen a téren nem várható. A hadse­reg egyébként sok esetben tétlenül szemlélte a gyújtogatásokat, rablásokat, amelyek jó­részt a kisebbségben lévő kínaiak ellen irá­nyultak, ezzel mintegy eltűrve a feszültség le­vezetését. Indonéziában a családtagokkal együtt nyolcvan magyar állampolgár tartózkodik, a követség napi kapcsolatban áll velük, a szige­teken dolgozókkal éppúgy, mint a fővárosban lévőkkel. Aggodalomra nincs ok, mindenki jól van, a nagykövetség a jelenlegi helyzetben nem tartja szükségesnek az evakuálást. Teg­nap délután ideiglenesen megnyitották a dzsa­kartai nemzetközi repülőteret. Információink szerint egy tízfős magyar üzletembercsoport megkísérelte az elutazást. • Sz. C. India kész bevetni atomfegyverét India nem habozik atomfegyvert bevetni, ha támadás éri, kö­zölte az indiai kormányfő. Pakisztánt közben Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes próbálja meggyőzni: ne kövesse Újdelhi rossz példáját. MH-összefoglaló India nem habozik bevetni az atomfegyvert, de csak önvé­delemből tenné meg - szögez­te le tegnap Újdelhiben Atali Bihari Vadzspaji kormányfő híveinek egy csoportja előtt. A mostani robbantásokkal bi­zonyossá vált, hogy India ké­pes atomfegyver előállítására, tette hozzá. Vadzspaji azt kö­vetően mondott beszédet, hogy nemzetbiztonsági ta­nácsadóival értekezett az in­diai védelmi stratégia helyze­téről. Néhány órával koráb­ban az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elítélte a robbantásokat. Az AP jelentése szerint pénteken Pakisztánba érke­zett az az amerikai küldöttség, amely Strobe Talbott külügy­miniszter-helyettes vezetésé­vel igyekszik mérsékletre inte­ni az iszlámábádi kormányt. Talbott másfél órán keresztül tárgyalt Dzsohar Ajub Kán külügyminiszterrel, akinek a szóvivője a megbeszélést „meghallgatásnak” nevezte, amelyen mindkét fél kifejtette álláspontját. Talbott tárgyal majd a vezérkari főnökkel és Navaz Sarif miniszterelnökkel is. Pakisztán a robbantásokat követően közölte: fontolóra veszi, hogy kövesse-e az indiai példát. Katonai szakértők sze­rint végeláthatatlan fegyver­kezési hajsza alakulhatna ki a térségben, ha Pakisztán is nukleáris robbantási kísérlete­ket hajtana végre. Megfigye­lők ugyanakkor arra is felhív­ják a figyelmet, hogy míg a vi­lág igyekszik visszatartani Pa­kisztánt a végzetes lépéstől, az iszlámábádi vezetésre hatal­mas nyomás nehezedik a honi közvélemény részéről, hogy ne hagyja válasz nélkül az in­diai robbantásokat. Egy kanadai vállalat egyébként csütörtökön olyan műholdfelvételeket hozott nyilvánosságra, amelyek bizo­nyítják, hogy India már két hónappal ezelőtt készült a kí­sérleti atomrobbantásokra - jelentette a Reuters. A brit hírügynökség közölte azt is, hogy indiai kutatók hiperszo­­nikus, pilóta nélküli, a radar­érzékelés elkerülni képes va­dászgépen dolgoznak. „Ez lesz a mi álomrakétánk” - idézték Abdul Kalamot, a Vé­delmi Kutató- és Fejlesztési Szervezet vezetőjét, aki el­mondta azt is, hogy a nagy ha­tótávolságú, újrafelhasználha­tó rakéta nukleáris robbanó­fejek hordozására is alkalmas lesz. India szerint az amerikai gazdasági büntetőintézkedé­sek következtében keletkező vesztesége messze alatta ma­rad az Egyesült Államok által jelzett 20,7 milliárd dolláros összegnek - jelentette a Reu­ters a Business Standard című indiai napilap pénteki írását ismertetve. Indiai kormányil­letékesek becslése szerint a nukleáris robbantási kísérle­tek nyomán bejelentett ame­rikai szankciók várhatóan 1,14 milliárd dolláros kiesés­sel járhatnak. A kormányt in­kább az aggasztja, hogy Japán felfüggesztette egymilliárd dollár értékű segélye folyósí­tását. A szigetország 1986 óta India legjelentősebb segélye­zője és legfontosabb üzleti partnere. Paradoxnak tűnhet, hogy a szabadkeres­kedelem garantálásához mérhetetlenül sok szabályozásra van szükség. Mégis, az elmúlt fél évszázad során bebizonyoso­dott, hogy az árucsere-forgalmat nehezítő akadályok lebontása elképzelhetetlen kétoldalú, regionális és átfogó nemzetközi megállapodások nélkül. Hétfőtől a Világ­kereskedelmi Szervezet (WTO) munká­ját tekinti át a genfi miniszteri értekezlet, amelyen egyúttal a folytatásról is meg kell próbálni konszenzust kialakítani a 132 tagállam között. A menetrend szerint ugyanis az ezredfordulóig el kell kezdeni a tárgyalásokat többi között a további vám­­csökkentésről az agrárszektorban és a szolgáltatások - például a jogi- és adóta­nácsadás - bevonásáról a nemzetközi ke­reskedelmi szervezet fennhatósága alá. A Genfi-tó partján terebélyesedő WTO palota színpompás ceremónia színhelye is lesz: több államfő is részt vesz azon az ün­nepségen, melyen a tagországok képvise­lői - kicsit megkésve - a Világkereskedel­mi Szervezetben feloldódott előd, az Ál­talános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) létrejöttének 50. év­fordulójáról emlékeznek meg. Annak idején az alapvető cél az új gazdasági világrend kialakítása volt, méghozzá a vámok és kereskedelmi aka­dályok leépítésével. A liberalizációt szol­gálta a legnagyobb kereskedelmi kedvez­mény elve is. A GATT szabályai csak az árucsere­forgalomra vonatkoztak, míg az 1995-től nyomdokaiba lépett WTO a szolgálta­tások és a szellemi tulajdonjogok kereske­delmi kapcsolódási pontjait is szeretné egységesen kezelni. Egyelőre még mun­kacsoportokban dolgoznak a közbeszer­zés áttekinthetővé tételén, a versenypoli­tika, az információtechnológia beilleszté­sén a WTO szabályai közé. Lényegesen eltér a tagországok véle­ménye abban, hogy a még „feltöretlen ugarról” milyen keretek között próbálja­nak egyezkedni. Míg az Egyesült Álla­mok, Japán és Kanada nem pártolja, hogy újabb, átfogó fordulót kezdjenek (az uru­guayi tárgyalássorozat több mint 8 évig tartott), s inkább az egyes témákban kü­­lön-külön megbeszéléseket ígéretesebb­nek gondolják, az Európai Unió új, átfogó csomag ízekre szedését javasolja. Jó néhány fejlődő ország a két álláspont kö­zött ingadozik, s mindenekelőtt szeretné elérni a meglévő megállapodások számá­ra hátrányos rendelkezéseinek felülvizs­gálatát. Elsősorban az Egyesült Államok szor­galmazza, hogy az elektronikus kereske­delem szabályozása, pontosabban aka­dálymentes lebonyolítása is szerepeljen a WTO munkaprogramjában - erről min­den bizonnyal szó lesz a mostani genfi mi­niszteri ülésen. Miután a közelmúltban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) párizsi ülésén nem sikerült vég­legesíteni a multilaterális beruházásvédel­mi egyezményt, akadtak, akik úgy vélték, a labdát a WTO-hoz kellene továbbítani. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgal­mi Minisztérium nemzetközi szervezetek és vámpolitikai főosztályának vezetője, Várkonyi László szerint azonban a Világ­kereskedelmi Szervezeten belül semmi esély sem lenne az egyezmény megköté­sére, mivel ebben a keretben még több, szerteágazó érdeket kellene összhangba hozni. A WTO-ban jelenleg 62 vitarende­zési ügy van folyamatban. Magyarország­nak sikerült elérnie, hogy az agrártermé­kek széles körében 2002-ig fenntarthatja jelenlegi exporttámogatási rendszerét. Fokozatosan kell csak eljutnia addig, hogy a kivitel szubvencionálását a terme­lőknek juttatott segítséggel váltsa fel, így gondoskodjék az agrárágazat versenyké­pességéről. Júliusban kerül sor -1991 óta először - a magyar kereskedelempolitika átvilágítására. Az IKIM szakértője sze­rint várhatóan nem kap rossz osztályzatot az ország. Ami a fogyasztási cikkek beho­zatali korlátozásának többször kifogásolt gyakorlatát illeti, az elmúlt években na­gyon sok termék kikerült ebből a körből, más esetekben - mint a mosószereknél - emelkedtek az értékhatárok. A textil- és ruházati cikkek forgalmát korlátozó in­tézkedések átfogó megszüntetése az év elejétől is azt bizonyítja, hogy Magyaror­szág komolyan veszi a szabadkereskede­lem credóját. • Karcagi Katalin HATTER Szabadkereskedelmi credo 1998. MÁJUS 16., SZOMBAT A HÉT TÜKRE Atomzsarolók klubja Ha a világ második legnépesebb országából érkeznek rob­banásveszéllyel fenyegető hírek, akkor az ember nem fel­tétlenül sugárzik az örömtől. India mindent elkövetett, hogy ezen a héten a figyelem középpontjába kerüljön: be­lépett a deklarált atomhatalmak klubjába. Indiára korábban nem figyelt senki. Mindenki tudta, hogy a Szovjetunió, majd Oroszország aktív közreműkö­désével az indiai tudomány mérföldes lépéseket tett előre, az 1964-es első kísérlet óta azonban mégsem izgatott sen­kit, hogy mi lesz, ha Újdelhi elkészül az atombombával. Az utolsó pillanatban az amerikai hírszerzés is lecsúszott az esemény előrejelzéséről, még szerencse, hogy a CNN hír­tévét a CIA központjában is nézik. Mellesleg két hónapja tudják kanadai megfigyelők, hogy valami készül a pokha­­rani telepen, de a kémfelvételek elemzésére nem pazarol­ták az időt. Végtére igazuk is volt, hiszen mi történt? Csupán annyi, hogy ezután nemcsak az Egyesült Álla­mok, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína tartja sakkban a világot, hanem India is. Persze, ha így megy tovább, Pakisztán szintén bekopogtat az atomklub ajtaján, s ha elég pesszimisták vagyunk, és a gázai vér­fürdőre gondolunk, nemsokára akár Izrael is deklarálhatja atomhatalmiságát. Sőt! Tűnődjünk némi maghasadásnyi ideig, és a listára felvéshetjük Iránt és Irakot, hadd legyen teljes a kép. Az atombomba jó dolog. Közeli és nagyon távoli szom­szédainkat kellőképp zsarolhatjuk bevethetőségével, jól tudván, úgysem tesszük meg, mert a nukleáris háború utá­ni víziókkal ma legfeljebb televíziókban és mozgóképszín­házakban kápráztatják el a nagyérdeműt. India azzal, hogy három napon belül ötször is kiszabadította az erőt a föld alatt, mindössze annyit tett, hogy saját értelmezése szerint egyensúlyi helyzetet (a kiszolgáltatottság és fenyegetés kö­zött) teremtett a térségben. Naná, hogy Kína vezérletével az egész világ éppen ennek az összhangnak a felborulásá­ról kiabál, s tökéletesen érthető, hogy a dobpergetésben pontosan azok járnak az élen, akiknek a markában hosszú és rövidebb ideje ott lapul az atombomba. India miatt fő most hirtelen sokak feje. Moszkvában Borisz Jelcin egyenesen becsapva érzi magát, mondván: nem erről volt szó, nem ezért segédkeztek. Mellesleg az orosz államfő helyében utánanézetnek az iráni, s ne adj m­ég, az iraki program orosz érdekeltségeinek is. A másik póluson Bill Clinton ugyancsak értetlenkedik: mi történt Indiával, amelyik segélyek nélkül mozdulni sem tud?! Hogy mi történt, azt már látják Washingtonban, hogy mi fog bekövetkezni a gazdasági bün­tető intézkedé­sek hatására, azt máris kalkulálhatják (a CIA-ra azért nem bíznám a számítgatásokat). Peking nagyhatalmi megfon­toltsággal, visszafogottan, a fenyegető szavakat a fogak kö­zött szűrve üzent Újdelhinek. Iszlámábádban viszont sem­mi jele a megfontoltságnak, a pakisztáni fővárosban teljes erővel készülnek a válaszrobbantásra, amellyel nyilván visszafordíthatatlanná teszik a legújabb atomfegyverkezé­si versenyt. Mi vár Indiára? Ideig-óráig elviseli, hogy gazdasági blo­kád alá veszik, de mivel nem rendelkezik tartalékokkal, nincstelenséghez szokott tömegeit sem tudja sokáig kordá­ban tartani. India most azt hiszi, túl nagy és túl fontos ah­hoz, hogy az Egyesült Államok gondolkodás nélkül felál­dozza Kína oltárán. Ez adhat reményt, hogy India nem ke­veredik háborúba szomszédaival. Ja és még valami. Az atombombája. SZERDAHELYI CSABA

Next