Magyar Hírlap, 2002. március (35. évfolyam, 51-62. szám)
2002-03-06 / 55. szám
12 Magyar Hírlap A magyar kereszténység ezer éve reprezentatív tárlat együtt ritkán látható műkincsekből a Magyar Nemzeti Múzeumban Időutazás a honfoglalástól napjainkig A magyar kereszténység ezer éve című tárlat, mely tavaly októbertől idén januárig rengeteg érdeklődőt vonzott a Vatikáni Múzeumba, most Budapestre költözött. A hitélet és az államiság együtt ritkán látható rekvizitumait bemutató - június végéig megtekinthető - kiállításra, a műtárgyakat védendő, már napok óta csak kisebb csoportokban engedik be a várakozókat Magyar Nemzeti Múzeum termeibe. Stark R. László A látogatót a világi és az egyházi hatalom jelképei fogadják. A Szent Korona másolata, melyet - akár egykor az eredetit - bordóslilás bársonnyal béleltek ki, mellette leheletvékony aranyból készült hármas pápai korona, amit IX. Pius és XXIII. János is viselt, de 1963 óta olyan múzeumi tárgy, amely a mostanihoz hasonló nagyszabású tárlatokon kerülhet csak a közönség elé. A szomszédos vitrinben liturgikus használatra szánt csúcsos, kettényíló püspöki süveg, mitra vonzza a tekintetet. Mennyei másával, Bornemisza Péter igazgyöngyökkel díszített, pelikáncímeres „mitra speziozájával” - lépésenként egyegy évszázadot előrehaladva - később egy másik teremben találkozunk. A részben kronologikusan építkező, zsúfolt tárlat rejteget néhány „időugrást”. A pogány és keresztény motívumokkal díszített tarsolylemeztől a IV-VII. századot idéző egyszerű mécsestartótól karnyújtásnyira ezüstös fényben dereng Szent István ember nagyságú hermája (1896-ból). De nem teljesült a megrendelő, Csuszka György kalocsai érsek álma, az ötvösművészet remekműve üres, nem őriz az államalapító porhüvelyéből származó ereklyét. Amint elfordítjuk a fejünket, máris az előző ezredfordulón találjuk magunkat. Sok más oklevél - az 1476-ból való Pontificale és Szálkai László iskolai tankönyve - mellett megsárgult pergameneken betűzgethetjük a tihanyi és a pannonhalmi alapító levelet. Az utóbbi alján megtaláljuk István király hiteles monogramját, melynek középső vízszintes választóvonalát az uralkodó saját kezűleg húzta meg az oklevél eredeti példányán. Továbbmennénk, de megállít bennünket egy zománcképekkel ékes, gyönyörű bizánci szaurotheka, mely valaha Krisztus feszületének egy darabját óvta. A közepén a kettős kereszt, mely nálunk vált címeralkotó motívummá, ezért is nevezik „magyar keresztnek”. A XIII. századból néz vissza ránk a kalocsai „királyfej”, de máig vitatkoznak a szakemberek, hogy Jézust avagy Szent Istvánt mintázta-e meg az ismeretlen művész. Akadnak megejtően egyszerű tárgyak, úti miséző eszközök, Szent Margit vezeklőöve, mely sok viszontagság után Esztergomba került, az úgynevezett Margit-szigeti korona pedig a XIX. századi nagy pesti árvíz idején bukkant a felszínre. Érdekes alkalmatosság az őstulok szarvából kiképzett a Corvin szarvserleg - melyen Szent György hadakozik a sárkánnyal -, azt is példázza, hogy amíg az építészetben már rég a reneszánsz hódított, az ötvösremekeken továbbéltek a gótika elegáns formái. Húsvét közeledtével ugyancsak erőteljes kisugárzású a nagyböjti házi oltár a szenvedő Krisztus és Mária hímzett arcképével. A mindennapok világához közelibb tárgyak különös kontrasztot képeznek a reprezentatív darabokkal, II. Ulászló díszkardjával, a koronázási kereszttel, a Simor pásztorbottal szemben. A tárlat leglátványosabb darabja a Luky Benedek kelyhe, harminc apró szobrával, vésett ábrájával. A heraldikai szempontból is érdekes Mária-kegyképet Nagy Lajos vitte mindig magával. Egy éjszaka úgy érezte, hogy a kép a sikeres csata előjeleként - a mellére helyeződik. Miután valóban győzött, fogadalmi ajándékként helyezte el Máriacellben. A második ökumenikus teremben, a Vatikáni Múzem anyagát kibővítve, helyet kaptak a reformáció meghatározó személyiségei. Káldi György katolikus Biblia-fordítása mellett jól megfér Luther Márton végrendelete, az ortodox grabóci ezüst szentségtartó és a II. József rendeletére (a hagyományok ellenére) bőrből varrott, tartós miseruha. Munkácsy, Zichy Mihály vallásos témájú képeihez érve, már a XIX. században járunk. Az 1938-as eucharisztikus kongresszus hatalmas búzakalászos-tulipános útmutatójától pár lépésre Prohászka Ottokár, Boldog Apor Vilmos portréit látjuk. Mindszenty József címerébe belefoglalta egész életútját, veszprémi püspökként Szent Margit alakjával, majd esztergomi püspökként a család nemesi ágának „három virágos” jelképével egészítette ki. Végül mire a videoszobába jutunk - ahol a tavalyelőtti jubileumi zarándoklat s más egyházi események klipjei peregnek - nagy utat tettünk meg a honfoglalástól a kereszténység évszázadain át II. János Pál pápa 1996-os látogatásáig. A kiállítás egyik leglátványosabb darabja Luky Benedek kelyhe, harminc apró szobrával, vésett ábrájával Fotó: Sinics Tibor Este tizenegy után kerül adásba a hirdetés A TV2 leadja a Kísértések beharangozóját Tölgyesi Gábor A Magyar Televízió nem sugározza, a TV2 viszont leadja Kamondi Zoltán Kísértések című filmjének beharangozóját. Mint arról lapunk beszámolt, az MTV több „durva, pornográf jellegű” mondatot kifogásolt a filmspotban, az alkotás készítőjével kötött szerződés egyébként sem kötelezi a köztévét a beharangozó vetítésére. Az MTV a médiatörvényre hivatkozik, amely előírja, hogy a kiskorúakat veszélyeztető, az agresszivitást és a szexualitást öncélúan bemutató „műsorszámokat” este 11 óra előtt nem lehet vetíteni. Az MTV egyébként támogatója a filmnek, amelyet egy éven belül vetíteni is fog. Ugyanakkor a kereskedelmi TV2 csatorna, amely egyébként 60 millió forinttal támogatta a filmet, már március 1-jétől vetíti a spotot este 11 óra utáni időpontokban. Kamondi Zoltán mozija hét év után az első magyar film volt a Berlinale versenyprogramjában, s a magyar filmszemlén többek közt rendezői díjat kapott. Kamondi Zoltán rendezőtől megtudtuk, hogy a beharangozónak két változata van, a hosszabb verzió egyáltalán nem tartalmazza az MTV által korábban kifogásolt mondatot. HIRDETÉS --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■ ..................................... PAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL 2002. március 16. — április 1. Március 18. Thália SzÍnház, 19.00 DOHNÁNYI-TÁNCEST Előadja a Pécsi Balett és a Magyar Állami Operaház Balettegyüttese Március 22. Zeneakadémia, 19.30 LES MUSICIENS DU LOUVRE - GRENOBLE HANGVERSENYE Vezényel: Marc Minkowski Március 23. Zeneakadémia, 19.00 POULENC: A KARMELITÁK BESZÉLGETÉSEI (hangversenyszerű előadás — magyarországi bemutató) Vezényel: Pascal Rophé Részletes információ az ismert jegyirodákban, és a helyszíneken, In te rn e i: w w w.festivalc i ty. h u A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL MECÉNÁSA A SIEMENS KULTÚRA A nemrég elhunyt Pierre Bourdieu, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb szociológusa szerint az értelmiségnek ma három választása van. Szakértőként szolgálhatja a hatalmat, elefántcsonttoronyba zárkózhat, illetve - és Bourdieu ezt tartja kívánatosnak - közösségi elkötelezettségű, de független emberként termelheti a tudást, amellyel aztán a hatalmat is befolyásolhatja. Nem kétséges, hogy Szalai Erzsébet, a Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban című könyv szerzője ebbe az utóbbi körbe tartozik, a függetlenség minden előnyével és terhével együtt. Függetlenségének előnyei most azt eredményezték, hogy fenti művével olyan alapkönyvet tett le az asztalra, amelyről - ha Magyarországon manapság normális szellemi viszonyok volnának - a szakma és az igényesebb közéleti szereplők lázasan vitatkoznának. Szalai több mint egy évtizede végez elitkutatásokat, ráadásul ritka szerencsével, mert a történelem, hogy úgy mondjam, a kezére játszott. A história megengedte neki, hogy egy nem mindennapi folyamat, a rendszerváltás közben figyelhesse meg az elit, főleg persze a gazdasági elit működését, azét az elitét, amely a marxista tradíciókat vállaló szerző felfogásában az újkapitalista viszonyok meghatározó csoportjait jelenti. (A politikai és kulturális elittel csak velük összefüggésben foglalkozik, ami a cím ismeretében nem meglepetés, más vonatkozásban viszont a marxista hagyomány - szerintem - kevésbé megkapó vonása.) Korábbi, valamint legfrissebb - már a globalizáció hatásait is vizsgáló - empirikus kutatásaira alapozva Szalai koherens történelmi szerkezetbe foglalja az elitek átváltozásait és az egész problematikát átfogó társadalomelméleti összefüggésrendszerbe rendezi. Ehhez Bourdieu tőketípus-teóriájából indul ki, de helyesen látja, hogy a francia szociológus egy viszonylagos stabilitást mutató centrumország viszonyait analizálva fogalmazta meg elméletét, érdeklődésének fókuszába a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének kérdését állítva. Szalai ettől eltérően Magyarország - azaz egy gazdaságilag nyitott félperiféria - elitmetamorfózisait vizsgálja egy olyan társadalomban, amely a szóban forgó időszakban éppen gyökeres változásokon megy keresztül. Míg az előbbi helyen a társadalmi tőkék konvertálása igen hosszú folyamat, a rendszerváltó országban ehhez egy-két év is elegendő. Ennek megfelelően a magyar szerző elméleti újításokat vezet be az eredeti teóriához képest, és könyvének egyik nagy érdeme, hogy ezek segítségével pontosan, megvilágító erővel láttatja ezt a kivételes dinamikát. További, fentebb már említett újdonsága, hogy a globalizációt nem divatos nyuszifülként, hanem a gazdasági elitet döntően meghatározó tényezőként elemzi mind a belső elitképződések és az elitek tőkekonvertáló képessége, illetve társadalmi tőkéinek értéke, mind pedig a társadalom egészére gyakorolt hatásai szempontjából. Szociológusi következtetése, hogy a rendszerváltás mögöttünk hagyott több mint egy évtizedében „kettős gazdasági struktúra és egy erre épülő kettős társadalomszerkezet alakult ki Magyarországon. Szemben áll egymással egy a nyugati piacokhoz kötődő, külföldi dominanciájú, koncentrált tulajdonosi és szervezeti struktúra, nyugati termelésszervezési modell és életstílus - és egy döntően a belső piachoz kapcsolódó, hazai dominanciájú, dekoncentráltabb tulajdonosi és szervezeti struktúrájú, rendies, paternalista vonásokat felmutató termelésszervezési Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban Aula, 310 oldal modell és az arra épülő életstílus... A kettős szerkezetből hatalmi szempontból a külföldi dominanciájú szektor a meghatározó.” Szalai ezt a kettősséget megkülönbözteti a magyar kapitalizmus régebbi hasonló jellegzetességeitől, mondván, hogy ma „a gazdasági szerkezet szegregáltabb, a társadalomszerkezet valószínűleg kevésbé az, mint a korábbi kettős szerkezetekben ... ugyanakkor a társadalom összességében individualizáltabb.” (Ezen a ponton magától értetődően felmerül a kérdés, és mi van a rendszerváltást megelőző 44 évvel? Már ami ezt a problematikát illeti.) A könyv legizgalmasabb része A hatalom természete és a társadalom című fejezet. A szerző ebben a gazdasági elit által uralt hatalmi struktúra természetének elméleti meghatározására és az általa kialakított társadalmi szerkezet leírására tesz kísérletet, azt vizsgálva, osztályt vagy „csupán” hatalmi elitet alkot-e az új hatalmi szerkezet. Ennek kapcsán felteszi a kellemetlen kérdést: nem lett-e aktuális újra Karl Marxnak a kizsákmányolásról szóló teóriája? Ennek az összetett fogalomnak a mai alkalmazhatóságáról Szálainak bonyolult véleménye van. Mint írja, „az általános kizsákmányolás létének elismerése vagy tagadása alapvetően attól függ, hogy felsejlenek-e a láthatáron olyan termékeny utópiák, amelyek alapjaiban tagadják a kapitalista alapviszonyokat (ezen belül például megkérdőjelezik a termelés szakadatlan növekedésének pozitív értékként való feltüntetését), és amelyeknek van számottevő társadalmi bázisuk. Válaszom bizonytalan.” Épp ezért a fejezet kiinduló dilemmájára úgy válaszol, hogy a mai hatalmi szerkezetet Max Weber, Marx és az analitikus marxisták fogalmaival egyszerre operálva lehet csak megérteni, és „a neve kissé bonyolult lesz: belsőleg rendiesen tagolt, osztályvonásokkal tagolt hatalmi elit”. Végül egy hipotetikus társadalomszerkezeti modellt állít fel, melyben a mai magyar társadalom tagozódását kívánja leírni. Szalai tehát - szokásához híven - ezúttal is jó értelemben vett provokatív könyvet írt, eddigi munkásságának nagy részét szintetizáló, de mégis nyitott művet. Kellemetlen alapkönyvet, amilyet csakis független, ám fundamentális értékeit nem cserélgető értelmiségi írhat. Az ilyen könyvekről nehéz fecsegni, márpedig manapság a fecsegés (meg a szélkakasok) kultúráját éljük. Másfelől az is megérne egy misét, miért övezi Szalai könyvét a konzervatív meg a liberális társadalomtudósok körében súlyához képest egyelőre feltűnő hallgatás. Mindez azonban már nem a függetlenség előnyeihez, inkább a terheihez tartozik. Gálló Béla KÖNYV Egy meglehetősen kellemetlen alapmű 2002. március 6., szerda