Magyar Hírlap, 2004. május (37. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-03 / 102. szám

2 • Magyar Hírlap • 2004. május 3., hétfő esatlár­ás • belföld Magyarország átmutatta maga ■ budapesti Felvonulási té­­mm­e­ren álló Időkerék, amely ■ I , alkotói szándéka szerint P®H I Budapest, a nagyravá­­®­­ I gyobb verzió szerint pe-­­ dig az egész ország ú­j jel- I képe lesz, egy óriási ho­mokóra, egy nyolc méter magas acél vörösgránit hengerszeletben. Az új lát­ványosságban pontban EU-csatlako­zásunk pillanatában kezdtek peregni a homokot helyettesítő üveggranulá­­tum-szemek. A kerék nagyjából az egykori Lenin-szobor helyén áll, érthe­tetlen módon nem párhuza­mosan, hanem merőlegesen a mellette futó útra. A húszéves terve megva­lósulásának érthetően na­gyon örülő Herner János lapunknak azt mondta, így többen láthatják szemből a műtárgyat. Ennek mi in­kább az ellenkezőjéről győ­ződtünk meg, de ez remél­hetőleg nem fogja megza­varni a majdan idelátogató turistákat. Az Időkerék körül felállított kordonon belül péntek este tíz óra táján kezdtek gyülekezni a ki­választottak. Ott volt Braun Róbert miniszterelnöki főkommunikátor, Gál J. Zoltán kormányszóvivő, de megje­lent Jancsó Miklós filmrendező, Fábry Sándor showman, Sztevanovity Zorán zenész és Schmuck Andor korábbi MSZP-s fenegyerek is. Tizenegy órától éjfélig percenként egy-egy gongütés jelezte az idő múlását. Az alapötlet nem tűnt rossznak, a gong­ütő celebritások névsorának végtelenül unalmas felolvasása azonban inkább ki­végzésre szólításra vagy gyászszertar­tásra emlékeztetett. A megjelentek azt találgatták, vajon a műalkotás része vagy szabotázs eredménye a gránitla­pon éktelenkedő fekete folt. Ezenkívül az Időkerék alatti gépházba való bete­kintés nyújtott még izgalmat. A legin­kább a moszkvai Lenin-mauzóleum alatti múmiakonzerváló boszorkány­műhelyre emlékeztető akna a vicceseb­bek szerint valójában a hajdani dísztri­bün alatti menekülőútvonal része. Jürgen Koppen EU-nagykövet üté­se is nagyot koppant, az utolsót aztán a miniszterelnök ütötte a gongra. Ek­kor, pontban éjfélkor indult el az Idő­kerék. A felemelő pillanatot tűzijáték, a magyar, majd az európai himnusz kísérte. Medgyessy Péter ezután fejből mondott - és a kordonon kívül álló tö­meg által pár „fúj Medgyessy” bekia­bálástól eltekintve lelkesen fogadott - beszédével köszöntötte hazánk uniós csatlakozását. ..Magyarország visszatért Eu­rópához - kezdte a miniszterel­nök. - Tízmillió magyar em­ber dolgozott érte. Köszönet Magyarországnak, köszönet a magyaroknak - folytatta Medgyessy, aki hozzátette: - Ne Európától várjuk a csodát. A csoda benne­tek van. A csoda a lelketek. A csoda a szívetek. A csoda az izmaitok. A csoda a feje­tek. Ez a magyar csoda” - tette hozzá. A kormányfő a határon túli magyaroknak is üzent: „Várunk benneteket, és megteszünk mindent azért, hogy minél hamarabb közöttünk legyetek.” Az Időkerék környékét ezután az új látványossággal fényképezkedők tömege lepte el, az eseményről távo­zók pedig a bulisátorok mellett elha­ladva konstatálhatták: immár a lako­dalmas rock is visszavonhatatlanul ré­sze Európának. Perger István Az Operaház és az Oktogon közötti sza­kaszon huszonöt darab óriás méretű, a régi Városligetet idéző, zöldre mázolt pad szimbolizálja az Európai Unió tag­államait. Az elmúlt bő évszázadban ha­gyomány és modernség különös ötvöze­téből alakult ki a Terézváros főutcája - vagyis az Andrássy út - összetéveszthe­tetlenül egyéni arculata. Most szomba­ton, a csatlakozás napj­án az Andrássy út Európa-sétánnyá alakult - ugyancsak a hagyomány és a modernség jegyében. Nyolc-nyolc ember sütkérezhet a kü­lönleges padokon a nyárias napsütés­ben, majd menekülhet a kora esti heves záporok elől. A modern komputertech­nika segítségével padonként, azaz or­szágonként két-két órányi muzsikát - klasszikus, kortárs, nép- és világzenét, illetve dzsesszt - tároltak az ülőalkal­matosságokban, mp3 formátumban. A gép - mint afféle XXI. századi wur­litzer - véletlenszerűen válogatta a ze­néket, melyeket a BMC - Magyar Zenei Információs Központ és a Fonó Records munkatársai gyűjtöttek össze. A padok mint művészi installációk egyúttal „gyorsfényképet” is adtak az EU tagálla­mairól­­ statisztikai adatokkal (népes­ség, kisebbségek, hivatalos nyelvek) és egy-egy, az adott nemzet valamely híres fiától vett, jellemző idézettel. A kozmopolita családi sétálóprog­ramhoz és a villanásnyi zenei élmények­hez rézfiívások koncertje, utcaszínházi és mozdulatművészeti produkció tár­sult. Nagy sikert aratott az Európa útle­vél nevű játék: ha valaki legalább tíz óriáspad zenéjébe belehallgatott és er­ről pecsétes igazolást kért a padoknál szolgálatot teljesítő „kulturális határ­őröktől”, akkor sorsoláson vehetett részt, melynek fődíja egy hollandiai hosszú hétvége volt. Retkes Attila Talán a rendezvényszervezők sem gondolták, hogy ennyi magyar akarja majd megünnepelni az EU-csatlakozást. Program alig volt, de se­baj, a tömeg átszórakoztatta magát az unióba. Kozmopolita családi sétálóprogram fotó: Németh András Péter lljgji|jg|jg|j t ( rgBn ' / 'fik­■'Jill zwM 1 £ 5*. jEBB •» m " Európa-sétány zenélő padokkal, tömeggel és napsütéssel. Segítettek a „kulturális határőrök” 5, 4, 3, 2, 1. Bent vagyunk, hazaértünk! A Miilében vagyok, az EU-partin, gyer­tek ide - kiabálja egy fiatal lány a mobil­jába péntek este a Millenáris Parkban, ahol elképesztően színes kavalkád fo­gadja az érkezőket. Az épületek és az egész park gyönyörű Hundertwasser­­utánérzésű óriási képekkel van „meg­festve”. Az úgynevezett ray-painting-et, úgy lehetne elképzelni, mintha óriási diaképeket vetítenének a földre és a homlokzatokra. Berkes Dóra és Koz­ma Péter alkotásai óriási sikert arattak. Szinte mindenki elragadtatással járt­kelt a vetítők alatt, csodálva a képeket. Persze ez egyre nehezebb a folyama­tosan növekvő tömegben, ugyanis a nagyszínpadon a Folkestra után, már a Megasztár döntősei énekeltek. A tö­meg pedig velük együtt. Aztán éjfél előtt pár perccel a műsorvezető, Tilla mikro­fonnal a kezében hirtelen saját számmal állt elő. Rappelve számolta vissza a má­sodperceket. Még 45..., már csak 32..., alig 20... 6, 5, 4,3, 2,1. Bent vagyunk, hazaértünk! A tömeg ovációba tört ki, örömuj­jongás mindenütt. Mintha szilveszter lenne, csak nem az új évbe, hanem egy új korba lépünk. Majd Máté Péter Ha­zám című dalát Oláh Ibolya énekelte, és vele együtt több ezer ember. A leg­furcsább az, hogy csak egyetlen EU- zászlót lehetett látni. Hordozója azon­ban rendkívüli vehemenciával fotóz­­tatta magát. Az emberek egy része ha­zaindult. Akik maradtak, azok fel s alá táncoltak a Kim Novákra. Hazafelé tartva, a belvárosban alig lehetett ha­ladni, mindenhol csak emberek. Másnap, szombat délután a Millená­rison családias, május elsejei volt a han­gulat. Többségében fiatal, gyerekes há­zaspárok heverésztek vagy sétáltak. Az óriásplakátos képregények nem igazán gyerekeknek valók. A parkban visszafo­gott zene szólt, szinte elringatott. Négytízéves forma gyerkőc, gördesz­kával és rollerrel, a csatlakozást ele­mezte. ,Nézzetek körül, már EU-tagok vagyunk 16 órája, és semmi nem válto­zott. Talán húsz-harminc év múlva ér­ződik majd valami, de már csak mi fog­juk élvezni, az ősök már nem annyira” - foglalj­a össze véleményét egyikük. A tíz­évesek után, délután, az időjárás is le­sújtott, és az eső elverte a port. Németh Szilárd Diaképek a Millenáris Park épületének falán. „Mintha szilveszter len­ne, csak nem az új év­be, hanem egy új korba lépünk”

Next