Magyar Hírlap, 2004. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-17 / 218. szám
Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Vétkesség és felelősség a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke szerint a sportot őszintén szerető magyar közvélemény igényli és megérdemli az igazságot sérthetetlen, miért ódzkodik annyira a Magyar Olimpiai Bizottság vezetése az athéni doppingvétségekkel kapcsolatban a felelősség vállalásától. A felelősség nem jelent vétkességet, és az olimpián szereplő csapatért alapvetően, minden tekintetben felelős olimpiai bizottság mellett még jó néhányan osztoznak a felelősségben. Többek között az érintett sportági szakszövetségek, az állam által az olimpiai felkészülésre és részvételre 1,8 milliárdot nyújtó Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a tárca által kiírt tender alapján a hazai doppingvizsgálatokat szervező Magyar Sporttudományi Társaság, a doppingellenőrzést irányító koordinációs tanács, melynek tagja a MOB főtitkára is. Amikor a legutóbbi téli olimpián a vérképzést serkentő tiltott szer használatával lebuktak az addig nemzeti hősként tisztelt, ünnepelt sífutók, akkor mind a vétkes versenyzők, mind az olimpiai csapat vezetői elnézést kértek a finn néptől, megbánást tanúsítottak, és megfogadták, hogy többé ilyen eset nem fordul elő, nem nyúlnak tiltott szerekhez. Nem is volt szükség különösebb vizsgálatra. Mondhatni, hogy a mi eseteink bonyolultabbak. Annál inkább érdekünk lenne az igazság gyors felderítése. A közvélemény imponáló szeretettel állt ki elsősorban az aranyérmüktől megfosztott világhírű dobóatléták mellett. Ha egyértelművé válna is, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, illetve a WADA, a World Antidoping Agency (Doppingellenes Világügynökség) túlkapásai, eljárási szabálysértései megtörténtek, és helytelenítendő az is, hogy a bűnösség vélelmezése alapján jártak el - Annus Adriánt két negatív mintája után csak Fazekas Róbert ügye miatt szólították újfent ellenőrzésre, ami ugyancsak vitatható, a legsúlyosabb kifogás pedig, hogy végül nem történt meg a doppingolás bizonyítása, nem mutattak ki tiltott anyagot a testben, de mindezek ellenére bizonyítást nyerne az atléták vétkessége, akkor ez ismét sokkolná a közvéleményt, és még kínosabb következtetésekre adna okot a sportvezetést illetően. A MOB elnökének, Schmitt Pálnak az elszánt, határozott doppingellenessége közismert. A MOB minden versenyzővel aláíratott egy nyilatkozatot arról, hogy vállalja a tiszta játékot, nem nyúl tiltott szerekhez. Nemcsak vezetői felelősség, de az erkölcsi alap is megvan arra, hogy a MOB akár egy jogászokból, orvosokból, sportszakemberekből álló - ad hoc bizottság kiküldésével gyorsan tisztázza, mi is történt valójában. A szakszövetségekre bízott fegyelmi vizsgálat, a harmincnapos határidő a dolgok elkenésével, maszatolással fenyeget, azt sejteti, hogy az idő múlásával csökkenő érdeklődésre, a probléma spontán megoldódására számítanak. Ez hiú ábránd. Sajnos az athéni doppingügyek hatásai egyelőre nem is számíthatók ki súlyosságukat illetően, a határozottság hiánya tovább ront a helyzeten. Ben Johnson emlékezetes lebukása 1988-ban Kanadában a sportélet megtisztulásához, a dopping háttérbe szorulásához vezetett. A határozott intézkedések, az ügy gyors lezárása erkölcsi alapot teremtene a magyar sportdiplomáciának, hogy tiltakozzék a „doppingkommandók” a WADA túlkapásai ellen. Törekedhetnénk az igazi leszerelésre a doppingháború eszkalálása helyett, ami az ellenőrzés számára is busás anyagiakkal jár. Sajátos magyar politikai paradoxon, hogy bár az esetek súlyosan károsítják imázsunkat, mind a kormányoldal, mind az ellenzék visszafogott. A kormány kitér a kritika elől, hogy a MOB elnökét netán politikai okokból támadják, az ellenzék természetesen nem fenyegeti saját emberét. A vétkesség gyanúja az ügy közvetlen szereplőire, a versenyzőkre, az edzőkre, az orvosokra hárul. Az ő felelősségük tehát közvetlen. A NOB eljárási szabályszegései adnak bizonyos mozgásteret - a morális cél nem hatalmaz fel a morális eszközök alkalmazására de nem jelent menlevelet, ha a vétkesség bizonyítást nyer. Azt kellene megérteni mindenkinek, hogy a sportot őszintén szerető magyar közvélemény igényli és megérdemli az igazságot. Ha botlottak a szereplők, akkor is van megbocsátás, de ehhez őszinte bűnbánat kell. A mások is doppingolnak kibúvó már meghaladott. A hazai doppingellenőrzés rendszere mindenben megfelelt a nemzetközi előírásoknak. A laboratórium működése is kifogástalan. De akárcsak a WADA ellenőrzései, a hazai ellenőrök is kijátszhatók a bevitt vizelettel manipulálva. Kényes kérdés, az ez irányú gyanút erősíti az időhúzás, hogy a doppingvétségen ért versenyzők kaptak korábban biztatást, támogatást szakszövetségi vagy magasabb szintű sportvezetőktől, és ezért is tagadják a vétkességet. Ez a kétarcúság csapdája, amikor nem a doppingolás, hanem a lebukás a tilos. Szomorú epizódja a történetnek az orvosok szerepe, felelőssége. Ők feltehetőleg jól tudják, mi történt. El kellene mondaniuk. Annál inkább, mert igazi fenyegetettségük csak nekik van. Ha kiderül közreműködésük a doppingolásban, az a diplomájukat is veszélyezteti. Vétettek a szakma szabályai és orvosi esküjük ellen. A körülmények alapján elvárhatják a méltányosságot, hogy őket is „csak” sportbeli szankció sújtsa. De ehhez szükséges az együttműködésük. Akik kivárásra, a felelősség formális ide-oda hárítására spekulálnak, csalódni fognak. Reméltük, hogy csak ketyeg, de nem robban nálunk a doppingbomba. Sajnos tévedtünk. Most már az élet írja a forgatókönyvet, legalább EGY JÓ SZÓT APJON! Minimum Jókó Csaba rajza Időben szólunk Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalom publicistája, rovata minden második pénteken jelenik meg passz Megjelent egy aprócska hír az újságokban, miszerint Brandenburgban egy munkanélküli férfi paradicsommal dobálta meg a tartomány miniszterelnökét. A német törvények nemcsak szigorúak, de igen alaposak is, részletesen leírják, hogy mi jár a paradicsomdobálásért. Ha valaki szép piros, bő levű paradicsomot hajigál államférfiakra, akkor az csak bántalmazásnak minősül, de ha éretlen, savanyúságnak való bogyókkal fejezi ki szembenállását az államhatalommal, az már nagyobb vétség, hiszen a zöld paradicsom nagyokat koppanhat a tartományi miniszterelnök fején, adott esetben súlyos testi sértésről is beszélhetünk. Ez a férfi azonban sárga színű paradicsommal dobálózott, a sárga paradicsom pedig nincs kodifikálva a német törvénykönyvekben, ezért a pert el kellett halasztani, s most komoly jogtudósok dolgoznak a problematikán, gondolom, hosszú évekig. Miért fontos ez? - kérdezhetnénk, s csakugyan: politikusok paradicsommal való dobálása eléggé gyakori foglalatoskodás a fejlett Nyugaton, nem is államférfi az, akit legalább egyszer az életében ronggyá nem dobálnak, mindez rendben is volna. Magyarországon azonban a bőséges felhozatal ellenére valahogy nem alakult ki a paradicsomdobálás kultúrája, nyilván el volt fojtva. Hanem legutóbb tévéinterjút adott Gyurcsány Ferenc, amelyben országépítő tervei mellett kitért a paradicsomdobálás és a Vajon fel van-e sorolva a magyar törvényekben, hogy milyen büntetés terhe mellett lehet piros, sárga vagy zöld paradicsomot dobálni gyakorló miniszterelnökre? belpolitika összefüggéseire is. „Bár egyszer megdobnának paradicsommal, istenem! - mondta szó szerint utána a szánalmat keltő és ezért támogatást szerző miniszterelnök képébe helyezkednék, a kommunikátor tanácsadók legnagyobb örömére. Szóval, hajrá paradicsomosok, gyerünk előre!” Na most, a magyar közéletet ismerve, nem lehet kétséges, hogy a leendő miniszterelnök kívánsága még a kétsávos adótáblánál is gyorsabban fog teljesülni, ha máskor nem, hát októberben a 301-es parcellánál, amely hosszú idő után a sípos-fütyülős-kereplős falusi búcsúk helyett ezúttal egy nagybani piac képét fogja mutatni. A kérdés nem is ez, hanem hogy a mi törvényhozásunk felkészült-e a paradicsomdobálásra. Vajon tételesen fel van-e sorolva a magyar törvényekben, hogy milyen büntetés terhe mellett lehet piros, sárga vagy zöld paradicsomot dobálni gyakorló miniszterelnökre? Sőt az esetleges jogértelmezési vitákat és a parlamenti botrányokat elkerülendő, fajtákra is lebontva, mert hiszen nyilvánvaló, hogy egészen másképp loccsan egy Sweat 100-as nemesített hibridfajta (amit a tenyészidő második felében ráadásul Volldanger növekedésserkentő tápoldattal is öntöztek), mint a mindössze 91 gramm átlagsúlyú, pultálló Eskort fajta, melynek azonban a bogyói szögletes végűek, nem szólva a külföldről behozott, igen magas savtartalmú, herbicidrezisztens, génkezelt fajtákról, melyek már most is súlyosan megosztják a társadalmat. Mielőtt szokás szerint forradalmi őszbe fordulna a magyar belpolitikai élet, jó volna, ha az Országgyűlés végre egyszer már elébe menne az eseményeknek, mert ez az elmúlt tizennégy évben nemigen sikerült. A magyar parlament mindig, mindenről le van maradva, hogy mást ne mondjak, ha október 15-én nem is túl nagy meglepetésre egyenesen Szálasi Ferenc jelenne meg a Hűség Házának ablakában, és paradicsommal kezdené hajigálni hálátlan népét, ez az ország végleg lebénulna. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Ez a kétarcúság csapdája, amikor nem a doppingolás, hanem a lebukás a tilos. 2004. szeptember 17., péntek • Magyar Hírlap • 15 Jó társaságban Havas Henrik, a tapasztalt riporter is meghökkent kicsit, amikor kiderült, másnap reggel B. D.-vel, Szálasi volt „nemzetvezető” eszméinek propagátorával kell beszélgetnie. Alaposan fölkészült tehát. Ami különösen akkor mutatkozott meg, amikor az érdektelen beszélgetés után egy egyetemi tanárt faggatott a szólásszabadság határairól. Végigzongorázta a világtörténelmet Jézustól a francia enciklopédistákon át Marxig, s megállapította, hogy az új eszmék veszélyesek is lehetnek. Egy renitens próféta eszméiből világvallás lesz (sok halottal), a fölvilágosodás prófétáéiból jakobinus diktatúra (sok halottal), a marxizmusból gulág (sok halottal). A professzor szelíden hümmögött, hogy lehetne azt megmondani előre valamilyen új eszméről, mi lesz belőle esetleg évtizedek múlva. Az eszmék többségéből nem lesz semmi, s az ún. jó eszmék éppúgy vezethetnek tömeggyilkosságokhoz, mint az ún. rossz eszmék. S mindez B. D. föllépése kapcsán! A céllövészetben és az éneklésben van egy szakmai fogás, hogy - ha el akarjuk találni a célt vagy a „c”-t - egy kicsit „fölé kell tartani”. Attól tartok, Havas nagyon fölé tartott. Akaratlanul az emberiség legnagyobb szellemeivel hozta egy társaságba az állítólag tehetséges egyetemista lányt, aki kiválasztotta a magyar történelemnek talán egyetlen olyan sötét figuráját, akivel biztosan címlapokra lehet kerülni. Hagyjuk a nagyságrendeket. De a többiek új eszméket hoztak, a Szálasiénak a fölmelegítésében mi az új? -el- Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten, a hírlap-ügyfélszolgálati irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Budapest VIII., Orczy tér 1. Telefon: 06-1-477-6300; postacím: Budapest, 1900) További információk: 06-80-444-444; hirlapelofizetes@posta.hu Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató