Magyar Hírlap, 2004. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-17 / 218. szám

14 • Magyar Hírlap • 2004. szeptember 31., péntek kultúra Látványásatás Aquincumban Szombaton és vasárnap pil­lanthatnak be a látogatók az egyik római kori lakóház kö­rül augusztus végén kezdő­dött ásatás munkafolyama­tába, a kulturális örökség napjai keretében az Aquin­cumi Múzeum romterüle­tén. A feltárás több mint tíz­éves szünet után indulha­tott újra pályázati pénzből. T. Láng Orsolya, az ásatás vezetője lapunknak elmond­ta, hogy a rendelkezésre álló öt hétben várhatóan csak a gazdasági helyiségeket tár­ják fel, de jut pénz a kiásott terület műemléki helyreállí­tására is. (m­h) Könyvkiállítás a Medimpex Palotában A Prospero Könyvei Buda­pest Kft. a hét végén rendezi meg őszi könyvkiállítását a Medimpex Palotában (Bp. V., Vörösmarty tér 4.). Több mint hétszáz új, angol nyel­vű kiadvány tekinthető meg az idén tízéves könyvkiállí­táson. (m­h) A Fesztiválzenekar évadnyitó koncertjei Ma és holnap este háromne­gyed nyolctól a Budapesti Fesztiválzenekar ad koncer­tet a Zeneakadémia nagyter­mében. Fischer Iván zene­­igazgató vezényletével Sztra­vinszkij, valamint Bartók Béla művei csendülnek fel. A produkcióban közreműkö­dik Philippe Herreweghe vi­lághírű együttese, a genti Collegium Vocale. (m­h) Zilahy Irén centenáriuma A száz éve született Zilahy Irén színésznő emlékére ün­nepséget rendeznek szep­tember 29-én Budapesten. Egykori villája helyén, a Himfy utcában álló új tár­sasház falán helyezik el az operettdíva és filmszínésznő emléktábláját. (mti) •1 mondatban • A Dresch Quartet és a Té­ka együttes ad koncertet a Fonóban (Bp. XI., Sztregova u. 3.) ma este nyolckor, (mh) • Elhunyt ötvenöt éves ko­rábban Johnny Ramone, a legendás punkformáció, a Ramones gitárosa, (mh) • Moldova György Az utolsó töltény című életrajzi regé­nyét Bóta Gábor, lapunk munkatársa mutatja be szep­tember 21-én, kedden 11 óra­kor a Pallas Páholyban (Bp. V., Alkotmány u. 15.). (mh) • Mészáros Márta filmren­dezővel és a filmjében Nagy Imrét alakító Jan Nowicki­­val beszélget Auth Magda vasárnap este 19 órakor a Spinoza házban (Bp. VII., Dely u. 15.). (mh) HIRDETÉS --------------------------­ Felhívás! A Detre és Ferenczy Antikvitás karácsonyi jubileumi aukciójára (Gerbeaud Átrium terem, november 25.) keres neves magyar és külföldi festőktől képeket, ezüst tárgyakat, ezüst evőeszközkészleteket, Zsolnay, Gorka és szecessziós kerámiákat, bronzszobrokat, arany és köves ékszereket, márkás porcelánokat. Cím: 1056 Budapest, Váci u. 51.­­ Tel.: 317-7743, (06-30) 942-3993 e-mail: fl7970@axelero.hu Rovatvezető Szarka Klára/e-mail szarka@mhirlap.hu/telefon 470-1283 Ma kezdődik a tizenhatodik magyar stúdiószínházi fesztivál a Bárka Színházban Kis terekben nagy értékek A Magyar Stúdiószínházi Mű­helyek XVI. Fesztiválja ma kez­dődik a Bárkában. Többek sze­rint az igazán fontos dolgok je­lenleg a színházi életben kis te­rekben, pincékben és padláso­kon történnek, így ez a feszti­vál manapság jóval fontosabb, mint amilyen egykor volt. Bóta Gábor Valaha Shakespeare, Schiller, Ibsen, Örkény vagy akár Szép Ernő elképzelhetetlen lett volna pöttömmi térben, parányi szín­padokon. Nagyszínpadokra, sok száz néző elé valónak tartották őket. A fesztiválon a Bárka nyitó előadása az Operett, Gombro­­wicz műve jellegzetesen olyan darab, amely nagyszínpadért, nagyzenekarért kiált. Adták is valaha a Vígben. Hiszen a pro­dukcióhoz meg kell teremteni az operett pompázatos látvány­­világát, díszes ruhákkal, nagy­szabású díszlettel, jelentős sta­tisztériával, hogy aztán azt is be lehessen mutatni, miként ziláló­­dik szét, bomlik fel tökéletesen ez a rózsaszín látszatvilág. De hát erre a kesernyésen abszurd, filozofikus darabra ma már va­lószínűleg nem telne meg a Víg, így aztán most szerényebb kö­rülmények között, de a produk­ció szünetében még a nézőteret is lebontó, a publikumot a ké­nyelmes helyétől megfosztó elő­adásban láthatjuk. Valaha kiug­ró siker volt Miskolcon a nagy­színpadon a Lila ákác, most a kaposváriak mutatják be a fesz­tiválon. Székely Gábor egyik legfontosabb rendezése volt Szolnokon, aztán a Katona nagyszínpadán is a Boldogtala­nok. Most Bodó Viktor rendezte a marosvásárhelyi stúdióban. Többször adta a tévé is Latino­­vits korszakos Őrnagy alakítá­sával a Tótékat, ezúttal az egyik legtehetségesebb ifjú színész, Trill Zsolt megformálásában láthatjuk a háborúban megté­pázott idegzetű tiszt alakját a beregszászi társulat előadásá­ban, Vidnyánszky Attila rende­zésében. Arról aztán ne is be­széljünk, hogy A Karamazov testvérek mennyire monumen­tális színpadot és milyen sok szí­nészt kívánna. De Szikora János sajátos verziót rendezett belőle a szolnoki stúdióban, csak négy színész alakítja valamennyi sze­repet. Régebben a hivatásos színhá­zaknak, ha kamaraszínpadaik voltak is, stúdiókkal rendszerint nem rendelkeztek. És a kamara produkció sem volt nagyon más, mint a kisszínpadi égi mása. A Kazimir Károly által életre hí­vott Thália Stúdió az első fecs­kék közé tartozott, ott részint olyan darabokat lehetett bemu­tatni, amilyeneket máshol nem engedélyeztek volna. Megszűnt a kukucska színpad, nem volt már kötött a nézők helye sem, szabadon variálhatóvá vált a tér. És ez sok tekintetben forradal­masította a színjátszást, lehető­séget biztosított a kísérletezésre. Ettől kezdve a nézők körbeülhet­ték a produkciót, de akár a hátuk mögött is lehetett játszani, sőt közöttük is, meg is lehetett szólí­tani őket, de még macerálni is. Létrejött egy nem túl hosszú éle­tű hivatásos színház - a 25. Szín­ház -, ez csak stúdióból állt, és amúgy is szaporodni kezdtek a kis játszóhelyek. Tekintélyes fa­lakon belül, ahol a nagyszínpa­don esetleg Kossuth-díjas színé­szek búgó hangon „öblögettek”, stúdiók alakultak. Alig-alig akad ma már olyan nagyobb teátrum, akár vidéki, akár fővárosi, ahol ne lenne stúdió is. Szükség van rá a színészek mentálhigiénéje miatt, mert természetesebben játszanak közönségkörelben, ar­ról nem is beszélve, hogy széle­sebb körű szereplehetőséget is biztosíthatnak. Ma már ugyanis nem az eset­leges betiltás miatt szorul vala­mi stúdióba, hanem azért, mert új formanyelvet, netán rendha­gyó szereposztást akarnak ki­próbálni, vagy amiatt, mert olyan darabot mutatnak be, amely nem feltétlen tart igényt a szélesebb közönség érdeklődé­sére. És bizony az elüzletiese­­dett színházi világban már akár Shakespeare, Schiller, nem is beszélve a kortárs magyar szer­zők jó részéről, kisebb érdeklő­dést kelt. Jellemző, hogy a pécsi országos színházi találkozóra egyre nehezebb nívós nagyszín­padi előadást találni, míg a stú­dióprodukciók rendszeres di­lemmát jelentenek a válogató­nak, melyiket is részesítse előnyben. A Bárkában a fesztivál a jövő vasárnapig tart, 26-án körülbe­lül este tizenegykor adják majd át a díjakat. fotó: Pélyi Nóra Öllő Erik és Lucskay Róbert a Bárka Operett című produkciójában Bokor Péter, a Századunk című sorozat elindítója nyolcvanéves A történelem krónikása és fényírója Stark R. László Bokor Péter, Balázs Béla-díjas filmrendező vasárnap lesz nyolcvanesztendős. De talán a krónikás alázatával inkább ő ünnepli azokat, akik végigkö­vették a Századunk adásait 1963-1988 között, s a rendszer­­váltás után megújult sorozatot is. A történész, televíziós, dra­maturg kamaszként maga is megjárta a XX. század poklát, hamis papírokkal bujkált, el­kapták, megszökött, egy hadi­kórházban tért magához. Anyja Auschwitzban, bátyja a Don­­kanyarban halt meg. Apja gyógyszerész volt, de ő nem folytatta e szakmát, inkább a történelmi sebekre kereste a gyógyírt, a szemtanúk vallomá­saiból, dokumentumokból re­konstruálható tényeket. 1961- ben forgatta a „Halálkanyart”, az Első Magyar Hadsereg doni pusztulásáról, ezt több mint egymillió ember látta. Nemso­kára a Magyar Televízióhoz ke­rült, ahol a Panoptikum című sorozatban megelevenítette a két világháború közti időszak emblematikus figuráit. Ezek a kópiák megsemmisültek. De nemzedékek számára ma is meghatározó élmény a Száza­dunk, amely Ránki György tör­ténész támogatásával indult el, aki fontosnak tartotta, hogy a múlt sorsfordító eseményei megjelenjenek a képernyőn, s némiképp pótolják a korabeli oktatás hiányosságait. Bokor Péter évtizedekkel ezelőtt felfe­dezte a modern ismeretterjesz­tést, azt, hogy a néző figyelmét nem kötik le pusztán a doku­mentumok, ezért színészek közreműködésével idézett fel fontos történelmi pillanatokat. Ilyen élményszerű műsort ma is szívesen nézne a közönség, ha volna hozzá elegendő pénz és szándék. A rendező a nyolcvanas évek óta az Országos Széchényi Könyvtár Történelmi Interjúk Tárának fáradhatatlan munka­társa. Sok-sok órányi filmet for­gatott Habsburg Ottóról, az Is­ten akaratából (1989). Száza­dunk tanúja (1990) után a nem­rég elkészült Egy polgárkirály vallomásai című portrét októ­ber 3-án sugározza újra a Duna Televízió, IV. Károly boldoggá avatása alkalmából. Az alkotó az elmúlt években - Hanák Gá­bor történésszel közösen - újra­élesztette a Századunk című so­rozatot. Bokor Péternek, a történe­lem fényírójának életműve nemcsak a képernyőn követhe­tő. Máig izgalmas olvasmány, nélkülözhetetlen történeti for­rás számos dokumentum- és in­terjúkötete is. 1963-tól adja a televízió a védjegyévé vált sorozatot Az álruhás kertészlány premierje Mozart ritkán hallható vígope­ráját, Az álruhás kertészlányt mutatják be vasárnap este az Er­kelben, Kerényi Mihály rende­zésében. A produkció érdekes­sége, hogy nemcsak az énekesek, hanem a zenekar, sőt a közönség is a színpadon foglal helyet. Az előadást így mindössze száztíz néző láthatja: intim hangulatú kamaraoperát játszanak az egyébként hatalmas Köztársa­ság téri teátrumban. Mozart 1775-ben - tizenki­lenc éves korában -, a müncheni karneválra írta Az álruhás ker­tészlány (La finta giardiniera) cí­mű szellemes vígoperát. A hab­könnyű történetben annyira összekuszálódnak a szerelmi szálak, hogy egy adott pillanat­ban minden szereplő azt hiszi magáról, hogy megháborodott, a végére azonban természetesen minden tisztázódik. A darabot az ősbemutató után mindössze háromszor játszották, majd hosszú időre feledésbe merült. Az eredeti, teljes, olasz nyelvű verzió csak az 1970-es években került elő egy könyvtár mélyéről; azóta több lemezfelvétel készült belőle, fesztiválokon is előadták, de ma sem tartozik a Mozart­­életmű közismert alkotásai közé. Az álruhás kertészlány budapes­ti előadását eredetileg 2003 ta­vaszára tervezték a Magyar Álla­mi Operaház stúdiójának nö­vendékei és tanárai, de aztán az intézményben zajló személyi és szervezeti átalakítások miatt mostanra halasztották. A fősze­repeket Beöthy-Kiss László, Pé­ter Cecília, Ocsovay János, Lu­kács Éva, Pesti Emese, Mitili­­neau Cleo és Hábetler András alakítja; a díszletet Borsa Mik­lós, a jelmezeket Beda Judit ter­vezte, koreográfus Aranyos Ágo­ta, karmester Oberfrank Géza. Kerényi Mihály a rendező, aki a nyolcvanas évek elején, Szine­­tár Miklós osztályában diplomá­zott a főiskolán, majd az Egye­sült Államokba emigrált. A ten­gerentúlon számos prózai dara­bot és operát állított színpadra, s 1994-ben megalapította a Cleve­land Classical Opera Players ne­vű kamaraoperát. A kilencvenes évek végén hazatért, s azóta a többi között Händel, Haydn, Donizetti, Rossini és Faragó Bé­la operáit állította színpadra, legközelebbi munkája Poulenc Az emberi hang című egyfelvo­­násosának szolnoki premierje lesz. Az álruhás kertészlányról azt mondja, nehézségek köze­pette, de lelkes szereplőgárdával hozták létre ezt a produkciót, egyelőre három előadást (szep­tember 19., 21., 23.) tartanak, s a fogadtatástól függ, hogy lesz-e folytatás­ re.

Next