Magyar Hírlap, 2005. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

MAGYAR HÍRLAP , 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT A SZERZŐ FELVÉTELEI Lausanne ► agyai felnőtt és gyerek, melyek közül egyet ha ismerek. A hátsó te­remben meditatív szoba. Sötét van, a falak feketék. Az íves terem egyes falrészletein óriásnak látszó, las­sított birkózók közelképen. Ponto­san nem tudom, mit kell érezni. Az emeleti rész tárgygyűjteményében sportágak relikviái sorakoznak, többek között Egerszegi Krisztina fekete színű Aréna úszósapkája, Kárpáti Rudolf kardja. Muhammad Ali bokszcsukája furcsa, túl hosszú és túl keskeny, mint egy fiatal cu­korrépa. Az emelet másik részében a „Találjuk meg a sport gyökereit” cí­mű kiállításon ősi sportok kellékei, videói peregnek. Szívszorító volt lát­ni, amint egy színes bőrű látogatót erőnek erejével sem tudta elrángatni svájci felesége a sok száz éves afrikai dárdákat bemutató vitrintől. Az emeleten büfé, hogy legyen hol inni a nagy győzelmek emlékére. A nap nemsokára alászáll, de marad idő sétára a hajóállomás fél­szigetén. Pezseg az élet, zizegnek a fiatalok, és Santanát nyomnak az átszerelő színpadmunkások. A le­vegőben a világ összes konyhájának illata száll, sörhabok púposodnak, friss dinnyékkel, amott sonkákkal, sajtokkal megrakott pultok a szabad ég alatt. A feleségem végre jót nevet, mondom, a suliban mennyire mást tanultak a nagy Léman-tóról, most meg itt nézem, és egyszerűen csak megéhezem. ■ A kulturális melléklet támogatója a Pannon GSM AHOGY TETSZIK DVD: Constantine, a démonvadász ...TETSZIK, NEM TETSZIK „Tétessen igazság, pusztuljon bár a világ”, olvasható Constantine ön­gyújtóján, melyet a film kedvéért kétszer akkorára készítettek rézből, mint amekkora amúgy a tűzszer­­szám. Cinikus gondolat, különösen azért, mert a gyújtó a démonvadá­szé, aki őrzi és megtisztítja az embe­rek világát az árnyékbirodalomból előlépő ördögi lényektől, ám annyi spangli izzik föl egyetlen nap alatt lángjától Constantine szájában, hogy halálos kór rágja a férfi tüde­jét. Az extrák menü persze nem tért ki ennek patológiai elemzésére, ám olyan gazdagon tárja elénk a törté­net és a forgatás hátterét, hogy ösz­­szességében erősebb élményt nyújt, mint a film. A film dupla lemezes DVD-ki­­adása figyelemre méltó, második korongja alapos munka - bár a képernyő zsúfolt a túlszínezett háttérképektől, és a magyar felira­tot is csak a gyorsolvasók tudják követni. Tartalmilag mégis külön­leges. Megmutatja, hogyan készí­tették el a Habsburg Múzeumban látható római dárda - amely állí­tólag halálra sebezte Jézust a ke­reszten - másolatát, miért vésték Szent Benedek, a boszorkányok elleni harc védőszentjének medál­ját a démonvadász öngyújtójára, s kiderül, hogyan használták fel a Trinity and Beyond eredeti felvéte­leit csak azért, hogy az atombomba pusztításához hasonlatos világot teremtsenek a pokolbéli jelenetek ábrázolásához. Az extrákban ki­emelt szerepet kap a képregényhős Constantine bemutatása - mert hát, eredetileg az volt. Szerencsé­re csak az extrákból sejlik ki a dé­monvadász összetett képregényhős jelleme, a film már nem akarja élő anyaggá gyúrni a grafikát. A korong tizenhárom kimaradt jelenetet kínál, valamint egy alter­natív befejezést. Menüsorában csak annyit trükköt használ, amely még élvezhető látványt nyújt, nem kény­szerít ránk unalmas rendezőinter­jút, azokkal törődik, akik létrehoz­ták a filmet, megdolgoztak érte. A sztárok keveset beszélnek - elvégre övék a film, az extrák az alkotóké. Francis Lawrence (első)rendező(s), tudja, kinek kell megköszönni a munkát. LANGEL .............7 ■ ■ ■ Keanu Reeves ezúttal mint Constantine. A pokolban forrás whw Gothár: na, apa, mit gondolsz? Anyja Básti Juli, apja Gothár Pé­ter. A színészet, a filmrendezés, az operatőri munka, a hangosí­­tás-világosítás, a vágás és a fotózás területén már kipróbálta magát. A huszonkét éves Gothár Márton bemutatóra készül társulatával. A beszélgetés során kemény ellenfél, nem könnyű belemászni. Vissza­fogott, kimért. Gyakran rágyújt, válaszait fontolgatja. Hároméves, amikor a szülei elvál­nak. Anyjánál nő fel, apjához ingá­zik, érzelmileg stabil. Szeret bejárni a színházba, a kelléktár varázsa hív­ja. Izgatja minden, amit a néző lát és amit nem - s hogy miért jó az, ha nem látja. Felfedezi a színházat. Ha unalmas az előadás, a keverőpultot nézi. Egyik szülő sem hajtja a szak­ma felé, megfertőzi a színházi légkör. Tíz-tizenkét éves korától már pálya­­választási listát ír: színész, rendező, operatőr, hang- és képutómunkás, fotós. Már akkor tudja, munkája a színházat és a technikát egyesíti. Anyja félti: „Kisfiam, csak színész ne legyél!” apja csak annyit mond, hogy gondol ugyan valamit a színészeté­ről, de jöjjön rá magától. Gothár Márton Szentesen végez a Horváth Mihály Gimnázium drá­matagozatán. Tizennyolc évesen a harmadik rostán esik ki a főiskolá­ról. Kaposvárra megy segédszínész­nek, a szülei is ott kezdték. Mohácsi Jánossal, Ascher Tamással, Jeles Andrással dolgozik. Jázik, de érzi, sokszor elszúrja. A szülei nem mi­nősítik, csak elmondják véleményü­ket. A harmadik év végére rájön, mi az, ami hiányzik a színészetéből: a tapasztalat és az önismeret. Meg­ismeri a színészvilág árnyoldalát. Érti, anyja miért óvta, rájön, mire célzott apja. Tudja azt is, milyen ér­zés az, ha soha többé nem jönne le a színpadról. Háromszor próbálkozik a főiskolán. Kitartó, mégis megakad. Rutin, tehetség, alázat kellene, úgy érzi, ki kell próbálnia mást is. Visszatér a fővárosba, és a Ma­gyar Televízió segédoperatőri kép­zésére jelentkezik. Reméli, kide­rül, beválna-e operatőrnek - vagy kihúzza azt is a listáról. Pénzt a Vidám Színpadnál keres mint han­­gosító-világosító, gyakornokként. Három hét után a kis színház ösz-991­ Anyja félti: „Kisfiam, csak színész ne legyél!”, apja csak annyit mond, hogy gondol ugyan valamit a színészetéről, de jöjjön rá magától. Ezes előadását megcsinálja. Nem tanulta, csak leül a fénypult elé, nyomogatja a gombokat, és érti. Művészileg nem elégíti ki, de szíve­sen csinálja. Időközben lehetne se­gédoperatőr vagy kameraman, de nem érdekli a tévés munka, kevés művészi szabadságot érez benne, csábítja a film szabadabb világa. Megalapítja barátaival a Mer- Ka-Ba Társulatot. A fiatal művészek egyesíteni akarják a prózai színhá­zat, a filmet, a mozgást és az élőze­nét. Akad egy-két szponzor, mégis önfenntartók. Az ő feladata a szín­padtechnika, a fény, a hangmérnö­ki munka, a video-, a hangvágás, a hang- és fényterv. Forgatja a társulat filmjét, rendezi és vágja. A debütáló darab Craig Lucasnak A haldokló Gallus című művét dolgozza fel - cí­me: The Laossoos Project. Bemutató szeptember 16-án a Vidám Színpad Kisszínpadán. Szemlélete és értékrendje folya­matosan változik, nem lát előre. A bemutató után próbafotó-kiállítást nyit. Mindig nála van a gép, és ha valamit meglát, lekapja. Apja - na­gyon jó fotós - tanítja. Azt kívánja magának: szeptember 16-án úgy si­kerüljön az előadás, ahogy szeretnék. Izgulni szokott, falfehér lesz, remeg - de ahogy a színpadra áll, mindez megszűnik. Tervezi, meghívja apját a bemutatóra. Utána leülnek, és meg­kérdi tőle: „Na, apa, mit gondolsz?” TISZA KATA Gothár Márton. Csábítja a filmek világa fotó: soós milán I 25 rrm­a élvtarl. M­MIM

Next