Magyar Hírlap, 2005. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

MAGYAR HÍRLAP , 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Néhol már szárazra került a város, a Mississippi deltáját azonban átrendezte a hurrikán. A belvárost védtelenül érte az ár, akárcsak az embereket. Sokaknak a semmi­ből kell új életüket felépíteniük A kulturális melléklet támogatója a Pannon GSM AHOGY TETSZIK A terrorizmusról Első filmrendezése, a terroristákról szóló Táncos a házban kapcsán Malkovich azt mondta, hogy a politikai ügyek érde­kében használt erőszak mindig elérte a célját: „Ha politikai célkitűzések érdeké­ben használnak erőszakot, azzal magát az ügyet árulják el. Mindig is ez volt, s ez lesz a véleményem." I____27 John Malkovich, az Európában életműdíjas amerikai színész Pán Péterről álmodik Halk szavú, lassan beszélő figura, a vásznon meggyőzően kelt életre briliáns intrikust vagy sötét gyil­kost (Célkeresztben, Ripley és a maffiózók, Pókerarcok, A gonosz csábítása). A Veszedelmes viszo­nyok Valmont-jaként híressé vált színész-rendező az 58. Locarnói Filmfesztiválon életműve elisme­réseként Excellence díjat vett át. KRISTON LÁSZLÓ - Megnézhetném, hogy miket rajzol a füzetébe? - Nem mutathatom meg. De megvásárolhatja őket (nevet). Csak egy kis divattervezés. - Viseli a maga által tervezett ru­hákat? - Néhány megvan belőlük. De nem sok. Túl drágák, nem engedhe­tem meg magamnak (nevet). - Úgy tudom, hogy egy ideig tűz­oltó is volt. Hogyan lett színész? - A szó szoros értelmében nem voltam tűzoltó. De Montanában dolgoztam az erdei tűzrendészeknél. Újságírócsaládból származom, egy napilap és egy magazin tulajdonosai voltunk. Nem vezérelt különösebb vágy, hogy színész legyek. Egyete­mistakoromban a barátnőm játszott egy darabban. Ahogy közeledett a premier, a próbák elhúzódtak, s be­ültem a nézőtérre. „Ez olyan egysze­rű” - gondoltam magamban. - Az úttörőnek számító Steppen Wolf Theatre-hez került Chicagóba, a társulat a Broadwayt is meghódí­totta. Hogyan keveredett a filmipar­ba? A pénz biztos szerepet játszott. - Naná! Az első nyári színpadi produkciónk költségvetése hatvan dollár lehetett. Nem voltam művelt „cineaste”, nem vágytam a vászonra. Ezért furcsa, hogy a filmek tettek is­mertté: úgy érzem magam, mint egy zongoraművész, aki dobosként vagy szaxofonosként lett híres. Semmit sem tudtam a filmkészítésről. Egyik legkedvesebb filmem, a Veszedelmes viszonyok forgatásán mindennap vi­tatkoztam a kameramannal. Az ese­tek 99 százalékában neki volt igaza, de ez nem térített el attól, hogy to­vább pöröljek vele. Sose felejtem el, amit mondott: „Ami a képkereten kívül van, az nem létezik.” A szín­házban öt-hat hetes próbaidőszak alatt dolgozod ki a szereped, a fil­meknél nincs lehetőség sok próbára. Hat hónappal a jelenet leforgatása után eszedbe juthat: „Ó, már látom, a karakternek balkezesnek kellett volna lennie.” A színházi és a filmes szerep között a különbség olyan, mint festmény és vázlat között. - A mesterkurzusán azt mondta, sosem bújik bele a karakter bőrébe, amit megformál. - Csak elkezdem a munkám. A színházban az előadás érzelmi dina­mikájára és lendületére hagyatko­zom, filmen a képkivágást próbálom megérteni, mert ez adja a karakter pszichológiáját. Ez a mozi ereje. A képkeret hatalma. - Ha nem bújik bele a karakter bőrébe, akkor mondhatjuk azt, hogy színészetének egyik központi, talán legfontosabb eleme az irónia? - Igen, bár inkább gyengédség ez. Láthatja, nem vagyok egy gyűlölet­től fröcsögő személy. Az irónia sok­szor annyit tesz, hogy nem veszed komolyan a többieket, ügyes-bajos dolgaikat, kis örömeiket és bánatai­kat. Megértem, hogy azok fontosak nekik. Talán komolyabban vesznek mindent, mint én. Egyszer sem ját­szottam olyan szerepet, amelyben úgy kellett volna reagálnom bizo­nyos dolgokra, ahogyan azt a való életben teszem. Nem ezért szerződ­tetnek, hanem azért, hogy úgy visel­kedj, ahogy az író elképzelte. - A színházhoz nem lett hűtlen. Nemrég egy magyar arisztokratát alakított a Steppen Wolf Színház­ban. Úgy hallottam, a figurát gróf Károlyi Mihályról mintázta az író. - Igen, Károlyi gróf egyfajta kép­mását. A darab az első világháború végén játszódik, az Osztrák-Magyar Monarchiából való kiábrándulásról szól. A címe Elveszett föld, és egy arisztokrata, tokaji bort termelő család életét mutatja be, illetve azt, mit jelent a föld, ha elveszted. - Modern vagy klasszikus dara­bokban érzi magát otthonosabban? - Sosem foglalkoztatott igazán, milyen korban játszódik az adott történet. A Pán Péter például a leg­kedvesebb darabom. Soha nem ját­szottam belőle semmit, de tökélete­sen illenék bele. - Melyik szerepbe? - Mindig is úgy láttam magam, hogy Wendy szerepére születtem. De más figurákra is nagyon jó len­nék. Mondjuk Tigris Lilinek. - Alakította önmagát is. Mi volt a reakciója, miután olvasta A John Malkovich­ menetforgatókönyvét? - Hogy milyen jópofa. Bő tíz év­vel a megvalósulása előtt kapta meg a produkciós cégem. Megkérdeztem az írót, Charlie Kaufmant, hajlandó lenne-e átírni a könyvet helyettem valaki másra, mert akkor szívesen megrendezném. Nem egyezett bele. -A filmbéli Malkovichnak meny­nyi köze van a „valódihoz”? - Nem túl sok (nevet). A figura Charlie Kaufman agyszüleménye, Spike Jonze által interpretálva. Olyan jól megírt könyv, olyan ere­deti, hogy nem kellett úgy értelmez­nem: ez rólam szól. ■ John Malkovich a locarnói filmfesztiválon. Szívesen fényképeztette magát, ezúttal egy ifjú rajongójával fotó: Reuters - remy steinecger PÁLYAKÉP [______________________ John Malkovich 1953-ban született Christopher­ ben (USA). A Broadwayon Az ügynök halálában, Dustin Hoffmann mellett figyelt fel rá a szakma. A Stephen Frears-féle Veszedelmes viszonyok­ban a cselszövő Valmont szerepében nyújtotta pályája legemlékezetesebb alakítását. Ősszel Robert Zemeckis Beowullját forgatja, majd Beckett Godot-ra várva című darabját állítja színpadra, s filmet rendez a Good bye, Lenin! producere, Stefan Arndt gyártásában. a Silla

Next