Magyar Hírlap, 2007. május (40. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-15 / 112. szám

16 VELEHÉMR­YI VITA E-MAIL: LEVELEZÉS®MAGYARHIRLAP.HU; TELEFON: +36 1-887 3204 (12 ÉS 14 ÓRA KÖZÖTT) Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. Szombat és vasárnap kivételével 12-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztője: Zayzon Márta (zayzon.marta@magyarhirlap.hu). Ha kéri, visszahívom. Látszatönállóság Tetszett Kovács Emőke történész megemlékezése (Az elfelejtett Ba­­rankovics István, MH, máj. 11.). Még gyerekkoromban hallottam Barankovicsról apámtól, hogy tulaj­donképpen az 1947. évi választáso­kon pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt szerezte meg a legtöbb sza­vazatot. Igaz, a kommunisták győz­tek, de mindenki tudta, hogyan. A szovjet megszállás után kibonta­kozó kommunista terror végül ezt a kiváló embert is félreállította, párt­ját feloszlatták. Sajnálatos, hogy a rendszerváltáskor e jobb sorsra érdemes párt, akárcsak a kisgazda­­párt, politikai kalandorok kezébe került, és lényegében megszűnt. Barankovicsról 1990 után jóformán nem esett szó. A párt a kezdeti kisebb sikerek után (1994-ben az egyetlen jobboldali párt volt, amely növelte képviselőinek számát) szétesett, is­mertebb politikusai eltűntek. Ma a Fidesz fiókpártjaként csak látszatra folytat önálló politikát. RÉVAI GYÖRGY, e-mail Elfogyott a tetanusz A reform újabb halottja még nem jelent meg a médiában, de a cikk már érlelődik, gondolom. A felelős az írás szerint egyértelmű (Rendza­var, MH, máj. 12.). Nem értem, hogy a tetanuszhiánynak a reformhoz mi köze. A szerkesztőség nyilván tudja, remélem, egy másik cikkben olvashatni majd. De van itt más is, ami számomra nem világos. Én úgy hallottam, hogy régen ugyan a min­denféle ellátást felügyelő minden­féle illetékes elvtársakon keresztül mindenért pártunk és kormányunk volt a felelős, de ma már ez nem így van, például a tetanuszt a kórházak és egyéb egészségügyi ellátó köz­pontok saját maguk rendelik a kész­letfogyás figyelembevételével ma­gánkézben lévő nagykereskedőktől. Azaz nem központilag. Akkor hogy jön a kormányzat a képbe? falusi tamás, e-mail Tisztára, csendben Nemrégen Medget Rahimkulovot, az Általános Értékforgalmi Bank tulajdonosát a Pénzügyi Szerveze­tek Állami Felügyelete bennfentes kereskedés miatt 250 millió forintra büntette. A hír nem keltett feltűnést. Talán érdekesebb lett volna meg­vizsgálni azt, hogy hány milliárd fo­rintot és egyéb valutát mostak az el­telt tizenöt évben tisztára, csendben a jelentéktelennek tűnő bankban. Érdekes, hogy egyszer sem akartak vizsgálódni sem jobbról, sem balról a bank tevékenységével kapcsolato­san. Vagy nem is olyan meglepő? TOMASIG KÁROLY, e-mail Plasztik Európa RAXSÁNYI GELLÉRT az Ufi újságírója szerint cukrozott showműsorok helyett Európának élhető valóságra volna szüksége. Van a popnak egy válfaja, amely olyan, mint a pattogatott kukorica: bármennyire is tudod, hogy egész­ségtelen, tartalmatlan, felfújt zagy­valék, csak beveszed. Aztán zabálod, zabálod, amíg el nem fogy. Később jön az émelygés meg a fogadkozás, hogy legközelebb már nem fogod megenni. Nos, valami ilyesmit érez­tem a hét végi Eurovíziós Dalfesz­tivál után is. Véletlenül kapcsoltam rá, de benne ragadtam a műsorban. Ami nem csoda, hiszen ennyire cuk­ros, ragacsos műanyag tévéshow-t még nem láttam, és ez nem kis do­log, mivel érzékszerveim magyar ke­reskedelmi tévéken edződtek. Kliséparádé Mélykonzervatív, intoleráns énemet a politikai korrektség jegyében ezen­nel kikapcsolom. Egy tradicionalista filozófus hosszú esszét írhatna az est kapcsán Európa dekadenciájáról, az Óvilág kultúrájának hanyatlá­sáról. Ahol nőies férfiak és férfias nők váltják egymást a színpadon, kínpadra húzva hallójáratainkat az elmúlt évtizedek legrosszabb disz­­kó-techno-popkliséinek felmelegí­tésével. Mindezt az Európai Bizott­ság támogatásával. Nem is beszélve a legótvarabb nemzeti klisék hozzáadásáról. En­nek megfelelően az ír zenekar zöld fényben, recitáló hangú énekesnő­vel, a dalon végighúzódó perma­nens ír furulyaszóval invitált min­ket smaragd szigetre. A rengeteg balkáni résztvevő összeölelkezve táncolós csujogatódiszkót alkotott. A spanyolok latin szeretőket alakító fiúcsapattal érkeztek, vagy tizenöt évvel lemaradva a trendről. A finnek feketébe öltözött me­­tálbandát küldtek, a svédek abbás diszkórockot játszó, flitterruhás férfiakat szalajtottak a rendezvény­re. Az oroszok pajzán lánycsapattal szerepeltek, ők a harisnya és a mini­szoknya között kivillanó combjaik­kal az egyetlen izgalmas eseményt jelentették a hetero férfitársadalom­nak. Futottak még: festett belorusz fiúcska, rózsaszínbe öltözött francia bájgúnárok, román néger. Az ukrán förmedvényről ne is beszéljünk: bo­hócruhás, kisminkelt, idősödő fér­fiak ugráltak a német technocsapat, a Scooter kései korszakát is alul­múló, halandzsa nyelven előadott technopopra. És ők lettek a máso­dikak! Poppolitika Ebből a rózsaszín ködből csak há­rom előadó tűnt ki, aki valódi ér­téket képviselt. A későbbi győztes szerb Marija Serifovic egy szomorú balladát adott elő, amely egy kopott belgrádi kávéház hátsó udvarán is elhangozhatna. A német dzsessz­­szving énekes, Roger Cicero hanyag eleganciával könnyed és szellemes számot adott elő dzsesszbandájá­­val arról, hogy a nők irányítják a világot. A Hajós András stílusára emlékeztető, vicces utalásokkal te­letűzdelt dal kikacsintott az egész mezőnyből. És persze ott volt Rúzsa Magdi, aki valóban tehetséges énekesnő. De túlértékelni sem szeretném őt, Európa nem omlott a lábai elé. Szerencsére. Személyiségéhez jól illő, mezítláb előadott, egysze­rű bluesdala egy csepp valóságot csempészett a műsorba. Ráadásul saját szerzeményét adta elő, ami egyedülálló lehetett ebben a me­zőnyben. Gratulálunk a kilencedik helyezéshez. A dicséretet azért is megérdemli Rúzsa Magdi, mert a végeredmény igen kedvező egy rokontalan nép­nek. A dalfesztivál szavazásának elemzésekor ugyanis az európai társadalmak minden nyomorúsága kiütközik. A szavazatok megoszlá­sából még egy éles szemű külpoliti­kai elemző is újabb tudásmorzsákra tehet szert. A ciprusiak a görögöket, a brüsszeli vezetők pedig elkezdhetnek aggódni az uniós egységesülés jövője miatt. A szavazatok ugyanis tömbösödtek, az örményeket és a bolgárokat hoz­ták ki győztesnek, tehát a török nagy testvért megszenvedő sorstársaikkal vállaltak szolidaritást. Az Egyesült Királyságban és Németországban viszont a törökök nyertek, nyilván az ott dolgozó vendégmunkások szava­zataival. Spanyolországban a román produkció nyert, szintén a milliónyi bevándorló románnak köszönhe­tően. A brüsszeli vezetők pedig elkezd­hetnek aggódni az uniós egysége­sülés jövője miatt. A szavazatok ugyanis tömbösödtek. A skandi­návok az északi országokat támo­gatták, a keleti népek is hódoltak a pánszlávizmus eszméjének. Végül a „sok lúd disznót győz” elve érvé­nyesült a dalfesztiválon. A popzenei nagyhatalomnak bajosan nevezhe­tő Szerbia, Ukrajna és Oroszország győzött a versenyben, hiszen kéttu­catnyi szláv országból várhatták a szavazatokat. A pop szülőhazájának számító Anglia ugyanakkor utol­só előttiként végzett a versenyben, John Lennon forog a sírjában. Rú­zsa Magdi egyedül Szerbiában lett első, innen csókoltatjuk a serényen szavazó vajdasági magyarokat. Énekesnőnk a házigazda Finnor­szágban pedig a második lett, ami szintén nem rossz eredmény. Mit jelent az Upor? Sugárúti kávéház a régi fényében című cikkükhöz (MH, máj. 11.) fűzöm az alábbi, köz- és várostörténeti adalék­ként talán nem érdektelen kiegészítést. A négy utcára terjedő épület a Drechsler-palota nevet viselte. Feltehetőleg az építtető tulajdonosról nevezték el. A mai Callas helyén működött az Upor kávéház, bi­zonyára a kávésról kapta a megszüntetéséig viselt nevét. 1945-ben az épületben kapott helyet a Veres Péter által vezetett Nemzeti Parasztpárt, ott volt a párt központja. A kor népszerű rajzos vicclapjainak egyikében, a Sza­bad Szájban rajz jelent meg. A karikatúra azt ábrázolta, amint két vidéki atyafi megáll a Magyar Kommunis­ta Párttal szoros együttműködésben lévő Parasztpárt székháza előtt. Az egyik felnéz a homlokzaton látható feliratra: NEMZETI PARASZTPÁRT, és az alatta lát­ható, a kávéház bejárata fölött lévő, szintén csupa nagy­betűs UPOR feliratra. Ez mit jelent? - kérdezi. Mire a másik: rövidítés: Urunk Péter, Oltalmunk Rákosi. Ez még nem sokkal a háború után, 1946-47-ben tör­tént. Később egyáltalán nem lett volna lehetséges. Ak­kor már sem nyomtatásban, sem a valóságban szabad száj nem volt. DR. DEL medico IMRE, Budapest Pattogatott kukorica Főleg azért, mert a látottak alapján kész csodának számít, hogy a finnek egyáltalán szavazni voltak képesek. Ugyanis valószínűleg minden hel­sinki utcabálozó elnyalhatott egy bélyeget a koncert előtt, mert a kö­zönség elejétől a végéig eksztázisban tombolt, kölcsönzászlókat lobogtat­va a légtérben. Bármi szólt is, vagy épp szünet volt, őrjöngtek. Jó buli volt, legalábbis nekik. Megszületett a plasztik Európa. Ha ez a valóság, amelyet a kontinens mutat magáról, nem sok sanszot adok a következő évszázadnak. De talán megnyugodhatunk: Európa bennünk van, ahogy Ester­házy Péter írta. Akkor vackoljunk magunkba egy biedermeier álmot a polgári óvilágról, ahol gótikus szé­kesegyházak tövében korzóznak a kisasszonyok és az úrfiak, tiszták az utcák, élhetők a városok, és kiadós csokiöntetet kapunk a vaníliás pu­ding tetejére. Pattogatott kukorica helyett. ■ MAGYAR HÍRLAP | 2007. MÁJUS 15., KEDD | Baj van a magánbiztosítókkal Robert Fico nyilvánvalóan úgy utálja az előző - figyelem, az MKP által is fémje­lezett - kormány kreálta egészségbizto­sítási rendszert (is), mint a bűneit meg a kommunizmus bukását - írta a pozsonyi lapban Barak László publicista. Az egész­ségügyi magánbiztosítókkal alapvetően az a baja, hogy puszta létezésük miatt kénytelen kevesebb pénzzel gazdálkod­ni az ország egyetlen állami egészség­­biztosítója, mint előtte. Konkrétan az „általánosról" van szó, amelyből most lazán osztogathatna a méltán elégedet­len egészségügyi dolgozóknak, s kénye­­kedve szerint dotáltathatná az állami klinikák, kórházak napról napra dagadó adósságállományát. Vagyis megkísérel­hetné teljesíteni választási ígéreteit. E szándék azonban már akkor vaskos osto­baság volt, amikor Ficónak még eszébe sem jutott - írta Barak László. A magán­egészségbiztosítók állam általi megsar­colásának, majd a rendszerből történő kiiktatásának szándéka a következőket jelenti: amit az „állam" a bal kezével a „népnek" adna, azt a jobb kezével vissza kellene vennie. Ha Fico fedezetlen bér­emelésekkel akarná befogni az orvosok egyre pörösebb száját. Nyilvánvaló hát, ez esetben épp a „bal kéz" a jóságos, s nem tudná, mit kellene akut esetben csi­nálnia a jobbnak. Ugyanez vonatkozik az MKP bizonyos politikusaira is. Mert mit is mondanak vajon mostanában? Pontosan annak az ellenkezőjét, amit kormánypárti státusból mondtak, mi több, cselekedtek. Pontosan úgy ágál mostanában, például egy Hugyivár nevű vidéki körzeti orvos - az önmagát mindig is tántoríthatat­lan jobboldaliként megjelenítő Csáky Pál elnök újdonsült alelnök kollégája, „egészségügyi szakpolitikusa" mint a fehéren-feketén baloldali, sőt kommu­nista gazdasági délibábokat vizionáló Robert Fico. Ugyanis a magánbiztosítók Hugyivár szerint is azért nem forgathat­nak, nem forgatnak vissza elég pénzt az egészségügyi büdzsébe, mert eléggé el nem ítélhető módon csak a saját nyere­ségükre összpontosítanak. Ettől a rossz dumától aztán már csak egy lépésre van az a Magyarországon immár járványként terjedő népbutító agyrém, hogy épp a magánbiztosítók, s persze klienseik miatt­­ az ügyeletes ellenzéki rizsa szerint csak­is az utálni való gazdagok lehetnek azok - halnak majd nyakló nélkül a szegény, szerencsétlen magyar emberek, vagyis enyészik el a nemzet - írta az Új Szó. LAPVILÁG ÚJ SZÓ__________________05. 14. Magyar hírlap Főszerkesztő: Gazsó L. Ferenc Főszerkesztő-helyettesek: Dippold Pál, Erdei Tamás, Faggyas Sándor Lapszerkesztők: Kiss László, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető: Salát Zalán Péter Fotórovat-szerkesztő: Sárközy György Főmunkatársak: Makai József, Szajlai Csaba Szerkesztőség és kiadó: 1145 Budapest, Thököly út 105-107. Telefon: 887-3230, fax: 887-3253 Kiadja: Magyar Hírlap Kiadói Kft. Ügyvezető: Szeredi Pál Kiadóigazgató: Pölöskei Gábor Lapmenedzser: Markovics Mara Hirdetés: Rising Star Kft. Ügyvezető igazgató: Baráth Maya Hirdetésfelvétel: telefon/fax: 260-8404, hirdetés @ risingstar.hu Előfizetéses terjesztés: MédiaLOG Fiege Zrt., 1784 Budapest Megrendelés: e-mail: előfizetés@medialogfiege.eu Reklamációk fogadása: telefon (ingyenesen hívható zöldszám): 06-80-106-000, fax: (06-1) 207-8207, e-mail: reklamáció@medialogfiege.eu Kiadói előfizetés és reklamáció: telefon (ingyenesen hívható zöldszám): (06-80) 636-336, (06-1) 887-3200, fax: (06-1) 887-3203, e-mail: elofizetes@magyarhirlap.hu Készült: ADOC-Interprint Nyomda Kft., +36-1-260-6182 HU ISSN 1786-478 X

Next