Magyar Hírlap, 2009. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-05 / 208. szám
ROVATVEZETŐ: VÁRKONYI BALÁZS, E-MAIL: VARKONYI.BALAZS@MAGYARHIRLAP.HU 33»AMHM1 BAYER ZSOLT főmunkatárs Tökéletes és zseniális. És mindenminden benne van. Mármint a képben, amelyen egy kommandós autóba ülteti a cigányok meggyilkolásával gyanúsítottak egyikét. A gyanúsított karján hatalmas sátánfej vigyorog. A kommandós csuklóján pedig a székely rovásírásos felirat: Turul népe. A Turul népe legyőzi a sátánt. Igen. Ettől tökéletes az egész. A pillanat, amely örökkévalóság lesz egykoron. S a sátán most retteg. És sokféle a sátán. Mennyi és mennyi alakban kísért, rombol, szít viszályt, ármánykodik, fertőz, gyilkol és pusztít. Sokféle a sátán, és akkor a legveszedelmesebb, legundorítóbb, amikor jónak, becsületesnek, tisztának maszkírozza magát. Mi ezt a sátánt ismerjük a legjobban. Mi ezt a sátánt nem ismerjük fel leggyakrabban. Pedig itt van, itt jár közöttünk nap mint nap. S mert látta ő is a képet, melyen a Turul népe legyőzi őt - hát azonnal rávetette magát. Beült a sátán az egyik őneki szentelt rádióstúdiójába, és jónak, becsületesnek, tisztának álcázva magát, haladéktalanul nekilátott rombolni, szítani, ármánykodni, fertőzni és pusztítani. Beült a sátán a rádióstúdióba, és arról kezdett beszélni, hogy a kép, a pillanat, amelyből örökkévalóság lesz egykoron, mennyire rémisztő és veszélyes és árulkodó. A székely rovásírás szúrt szemet a sátánnak, és persze még inkább a felirat: Turul népe. Beült a sátán a stúdióba, és világgá ordította hazug és álságos és farizeus rettegését. És azt mondta, hogy a képen látszik, a képről ordít a veszedelem: a nácik már ott vannak a kommandósok között. Ez a sátán főműve. Persze a sátán főműve és minden törekvése is sokféle, de mifelénk csak ez. Hogy a Turul népe legyen a nácik népe. Minden követ megmozgat ezért a sátán. Már vagy nyolcvan esztendeje. S most, hogy meglátta a képet, amelyen Turul népe elvezeti, legyőzi őt, hát felhördült. S mert ő a sátán, hát kifordított mindent - megint. Persze hogy megérezte, megértette ő is a pillanatot, s a pillanatban a szimbólumot - miképpen azt is felfogta nyomban, hogy ebből a pillanatból lesz örökkévalóság egykoron. Megértette, felfogta ő, hogy Turul népe győzni fog. Mert ezeregyszáz esztendeje küzd ellene mindenki, de hiába. Megőrül a sátán attól, hogy a magyar szenvedéstörténet végül is az örökkévalóságban mégiscsak sikertörténet. Ezért nézi a sátán habzó szájjal a képet, s a kommandós karján a székely rovásírást: Turul népe. S felvonyít kínjában: Nácik! S a vonyítástól, a sátán farizeus panaszától megébrednek sok-sok évszázados álmaikból a fontos dolgok. Fontos dolgaink... Megébred Énlaka öreg temploma, s benne a székely rovásírásos felirat: Egy az Isten. Megébrednek a székely hősök, s mert látják, hogy van utód, s hogy mindennek ellenére van folytatás, hát dörmögnek kicsit, aztán csak elmosolyodnak, s álmodnak tovább. A sátán meg nyafog, panaszkodik, kínlódik tovább. Hogy mi lesz itt, ha már a kommandós is Turul népe, ráadásul székely rovásírással az. Az. Hála a Jóistennek. Hála a Jóistennek, hogy nem sátánfej vihog a kommandós fiú csuklóján. Vagy valami egyéb, kozmopolita, idegen, ócska, hazug, embertelen, ostoba jel. Hála a Jóistennek, hogy ez a magyar fiú rájött: akinek nincsen múltja, annak nincsen semmije sem. Ugyanis éppen ez a sátán legnagyobb találmánya. Hogy a múltat majd végképp eltöröljük. A sátán legnagyobb találmánya, hogy nincsen semmi, csak a pillanat. S hogy carpe diem... S mindig azt hiszi a sátán, járvánkelvén e mai kocsmán, amelyen nem léphet túl soha, hogy nyerésre áll az ügye. Mert hát ez a mai kocsma egy halódó civilizáció pokla. A sátán kedvenc helye. De Turul népe még a helyén van. S ameddig van eredetmonda, ameddig van múlt, ameddig van emlékezet és hagyomány, addig a sátán nem győzhet soha - bármennyi rádióstúdió, lap, tévé is áll rendelkezésére. És most nyüszít. Nyászik. Kapálódzik és retteg a sátán. S legeslegjobb fegyverével, leghűségesebb csatlósával, a nácizmussal vagdalkozik. Látni akarom egyszer, amikor bankrablók kerítenek hatalmukba egy pénzintézetet, és a rádióstúdió undorító, farizeus sátánja is ott van éppen. S félelmében saját mocskában úszva lapít a földön, amikor berontanak a kommandósok, és megmentik őt. Őt is. A nyomorultat, aki nem lát mást, csak egy kezet, amely felemeli a földről. És a kézen ott lesz a felirat: Turul népe... Igen. Leonidász is csak ennyit mondott az áruló Ephialtesnek: Te ott, Ephialtes! Élj örökké! Neked pedig, Turul népének fia, megszorítanám a kezed... ■ haver.zsolttn magyarhirlap.hu FOTÓ: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD Szerencse KISS LÁSZLÓ lapszerkesztő Pofon ütötte a szeptember a nyarat, és szigorúan ragaszkodva kötelmeihez, mint egy deres bajszú vén csősz, gondosan beterelte a gyerekcsapatokat az iskolákba. Azok meg mentek, s köreikben általános volt a vélemény: rosszul van feltalálva az a világ, ahol tíz hónap a tanulás, kettő a szünidő, és nem fordítva. Elsőbe menni meg egyenesen maga a borzalom, legfeljebb annyi lehet a jó benne, hogy délután nem kell aludni, mint az óvodában. Csengő, tábla, tanító néni - brrrr, még rágondolni is rossz, mind, mind csak arra lett feltalálva, hogy riogassa az ember gyerekét. Mentek hát. Réka és Fruzsi is. Az egyik jobbra, a másik balra. Naponta együtt voltak, egy házban bukdácsoltak, sétáltak bele az életbe, s úgy telt a nyár, iskolába menés előtt az utolsó, hogy mindenki tippelgetett: na, mi lesz, hogy bírják majd? Rékát senki nem féltette, mindenki úgy tartotta, eleven eszű, talpraesett lányka. De Fruzsi! Fruzsival van némi gond. Kicsit nehezen beszél, hangokat cserél fel, birkózik a szavakkal, s bár a logopédus azt mondta, kinövi, mire iskolába kerül, utoléri magát, hát nem érte utol. Anyjára akkor szakadt rá teljes súlyával az iszonyat, amikor a jelentkezéskor közölték: Fruzsinak bizony kisegítő iskolába kell mennie. - Gyogyóba? - szaladt ki a száján -, de hát azt mondták, kinövi. Elvette a papírokat, majd harmatos szemmel úgy rohant haza, hogy egész úton csak vonszolta maga után a nyöszörgő gyereket. Folyton az járt a fejében, hogy az ő lánya, az ő kicsi lánya az más, az rosszabb, az butább, az nem ér annyit, mint a többi gyerek. És persze önvád is kínozta, hogy biztosan ő a hibás, ő rontott el valamit még a szülés előtt, vagy talán éppen a szülésnél. Itt van ez az ártatlan jószág, csak nő bele a világba, ő tényleg nem tehet semmiről. S aznap minden megváltozott. Nem mentek többé Rékáékhoz, az asszony egyszerűen nem bírta együtt látni a két gyereket. Elmaradt a mindennapos szomszédolás, a közös játszótér, a játékcsere, az apró ajándékok, fagyizások, s ha találkoztak is véletlenül a liftben vagy a lépcsőházban, az asszony magához rántotta a gyerekét, mintha Rékáék éppen el akarnák rabolni. A mogorva szeptember aztán megint összehozta őket, iskolába indulván, együtt léptek ki a kapun. Fruzsiék jobbra, Rékáék balra. És Fruzsiék csak átballagtak a szomszédba, hogy bekapja a gyereket a kisegítő iskola fogatlan szája. Réka anyja még utánuk szólt: - Milyen szerencsések vagytok, hogy itt a suli, mi meg buszozhatunk mindennap öt megállót.* Kiss. laszloő:magyarhirlap. hu MAGYAR HÍRLAP, 2009. SZEPTEMBER 5., HÉTVÉGE a hír szent, a vélemény szabad Sarcosan fogalmazvL’ SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER Amikor kedves olvasóim e sorokat olvassák, én a keresztény erkölcsről tartok előadást Esztergomban, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének húszéves jubileumi találkozóján, amelyet tegnap Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek, a találkozó fővédnöke nyitott meg előadásával, holnap pedig Orbán Viktor előadásával zárul a konferencia. Nincs módomban az összes kiváló előadót felsorolni, csak a szekciómban felszólaló Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket és Kopp Mária orvos-pszichológust említem meg, ebből is kiderül, hogy rossz társaságba keveredtem, hiszen mindenkinek ott lenne a helye a meleg méltóság felvonulásán. Ha így megy, hamarosan megalakul a Meleg Rendőrök Szakszervezete is, hogy az Andrássy út szervizútjain tangában, ámbár sisakban és dévai plexipajzs mögött kísérjék sorstalan)társaikat. A két merőben különböző, bár egy napon zajló fontos eseményt csak azért merem párhuzamba állítani, mert korunk egyik nagy gondolkodója, Gy. E. az őszödi rém blogjában annak a félelmének adott hangot, hogy egyre erősödik az antimodernista irányzat, mely „megkérdőjelezi a szekuláris állam létjogosultságát, relativizálja a jog hatalmát, és helyettük a keresztény erkölcsöt állítja a társadalmi-állami működés középpontjába”. Gy. F. egyetértéséről biztosítja Sarkozy francia elnököt a meleg büszkeség napja kapcsán, aki szerint „a szerelem mindennek az alapja... a heteroszexuális szerelem nem magasabb rendű, mint a homoszexuális”. Nem tudom, Gy. F. öregecskedő felesége szokta-e olvasni párja mély filozófiai, politikai esszéit a Kapcsolat.hu internetes portálon, és mennyire szoros a kapcsolatuk, de abban lehet valami törvényszerű, hogy a kormány ezentúl nem óhajtja fizetni a hittanórákat, hiszen a keresztény hit- és erkölcstan polgári csökevény még néhány hónapig. Aztán, ahogyan kell, „relativizáljuk a jog hatalmát", a keresztény erkölcsnek megfelelően. ■