Pogány Péter (szerk.): Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái - Magyar Hírmondó (Budapest, 1983)
Utószó, történeti jegyzetek, mutatók
háromórás tusával foglaltak el a honvédek. A szabadságharc első számottevő győzelme hírére Pest-Buda is felujjongott. Kiss Ernő és alezredese, Vetter Antal (1803-1882), aki e csatában tűnt ki először, megsemmisítette a szerb tábort, de nem használta ki a sikert, noha útjuk Pancsováig szabaddá vált. (Thim i. m. I. 186. és 212.) A szerző szerinti első perlaszi csata talán az 1848. július 15-i écskai harccal azonos. A fővers 12 szótagos sorokra törekszik, de ez néhol csak erőltetett szófaragványok árán sikerül (például 6. vsz.), máskor még úgy sem (például 1. vsz.). A vers a „szerbek”-et mindig „Serbek”-nek írja. (Nagybetűvel a „Magyar” szó is.) - 2. vsz. Kiss Ernő (németül Ernest; 1799-1849) akkor a 2. huszárezred és a temesközi sereg parancsnoka volt, később altábornagy, aradi vértanú. - 3. vsz. Az olaszországi császári hadjáratról 5. sz. ponyva 159-166. sor és jegyzete. Kiss itáliai kinevezésének híre tévedésen alapult. - 6. vsz. Háborúháború? - 7. vsz. Az első sorban „De még egy” a nyomtatványon. Mieczyslaw Woroniecki (lásd 21. sz. 95. jegyz.) és önkéntes vadászcsapatának bátorságát Kiss hadijelentése szintén kiemeli. - 8. vsz. A számadatok erősen túlzottak, a források mindkét részről négyezer harcosról tudnak. - 9. vsz. Jáger - vadász. A bihari önkéntes századról másnap a Közlöny nagybecskereki tudósítója is megemlékezik. (A harcról legbővebben Gracza i. m. II. 122-128.) Országos hadi nemzet(i) őr a nevem. Nem más, mint az alább 29/A sz. alatt tüstént közlendő Székács Pál-szerzeménynek, a Honvéd-dal című versnek Tóth Lajos által való módosított szövege. Tóth beavatkozását a 4. versszaknak és a következő „őrsereg-dal” II. szakaszának egy-egy azonos kijelentése is bizonyítja: „Úr és jobbágy egyformán szólt mellettünk”, illetőleg: „Úr és jobbágy most minálunk egyforma”. Ez a gondolat nincs benne Székács Pál „ősszövegében”, amelyből a 2. és 3. szakasz itt, ebben a nem sokkal későbbi szabadkai ponyvafüzetben öszszeolvadt, méghozzá értelmetlenül, mert hiányzik a mondat tárgya. Tóth Lajos egyéb módosításai még a 3., 4., 5. versszak-