Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-12 / 22. szám
354 sen ment légyen véghez, e’ folyó Septembernek 2-dik, és 3 dik napjain, a’ mi új Magistrátusunknak fel állíttassa, meg fogom írni a’ jövő portán, közlöm most a* nevezett Királyi Komisizárius Úrnak, Városunkhoz mondott hallató* Beszédjét, melly is így következik : Nemes Szabad Királyi Városi ,, A’Városi Társaság, bizonyos Embereknek egymáshoz lévő bizakodásokból eredett a’végre, hogy eggyezé szíves, mind különös, mind közönséges boldogságokat eszközöllyék. Mind a’ kettőnek fenék-köve, Apostoli Magyar Hazánkban az Ország’ Törvénnyé , mellyre a’ Szabad Királyi Városoknak tulajdon kormányozása állíttatott. E’ nélkül , a’ Városi Társaság, nem csak magára nézve szörnyü gyülevész, hanem az egész Nemzeti Testre tekintvén (a’ mellynek ö. része ), felettébb veszedelmes volna, mert kiki maga gondolatját ’s akaratját követvén, a’ társasági alkotvány annyi részre kontzoltatna, a’ mennyi főből áll; és ha néha eggyezne is, eggyezne leginkább azokban , a’ mik a’ fenn említett két rendbéli boldogságot telyességgel semmisítenék. Szükséges tehát a’ törvényes kormányozás — de mivel a’ Polgárok személyenként magokat így se kormányozhatják : böltsen rendelték hajdani ditsőültt Királyaink, hogy minden Szabad Királyi Város tulajdon kebléből állíttson némellyeket, kik az egész Társaság’ akaratjával olyanokat válasszanak, kikre a’ törvényes kormányozást bízni lehessen. ”