Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre...........................3 frt Negyed évre . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petitsoronként. A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő HETI KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétíven. Kiadó tulajdonosok: Vanicek Vincze és Rózsaági Antal. Felelős szerkesztő: Rózsaági Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PEST, Ország-xxt 39. szám I. emelet VII. szám. hová minden küldemény intézendő. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek tekintetbe. II. évfolyam. Budapest, 1873. ápril 20. 16. szám. A hivatalnok mint politikai tényező. A képviselő urak, kik az államhivatalnokról csak úgy szoktak beszélni, mint régente a páriákról, a fehér rabszolgákról, nemcsak hogy a rohanó idő hatalmát, a korszellem hódításait és az egyéni és társadalmi szabadság térfoglalását ignorálják , de ignorálják egyszersmind a politikai élet működésének alapfeltételeit. A legnagyobb államférfiak lángelméje sem bír mindig sikeresen megküzdeni a viszonyokkal és az egyes érdekek machinatiojából keletkező akadályokkal, és onnét magyarázható azon idegenszerűnek látszó tünemény, hogy még oly szellem is mint Napóleon, vagy oly vasakaratú hatalmak, mint nagy Péter orosz czár, avagy Frigyes porosz király is, az associatio szelleméhez folyamodtak, hogy terveiket az akadályok ellenére is kivihessék. Minden uralkodónak kisebb nagyobb mértékben van egy látható activ serege és egy látszólagos passiv, de azért titokban nagyon is tevékeny úgynevezett passiv armádiája, mely állni szokott senatorokból, titkos tanácsosokból, kamarásokból és más oly dignitásokból, kik jó fizetést húznak az állam pénztárából, anélkül, hogy az államnak szolgálatot tennének. Ezen urak szolgálata egyedül az uralkodó rendelkezésére állanak , és ha véletlenül az uralkodó érdeke összeütközésbe jönne az állam érdekével, ezen urak bizonyára nem az állam, hanem uruk és parancsoljuk részén találhatók, minthogy az érdekközösség itt pontosul össze. Önkényt értetődik, hogy ez csak absolut rendszerrel kormányzott országokban történhetik, ahol a politikai élet szálai nem a nyilvánosság, hanem az udvar sűrűen redőzött és gondosan őrzött termeiben szövődnek. Egészen más az alkotmányos államok kormányzási rendszere, mely a politikai harertér nyílt mezején küzd az állam, a honpolgárok összegének jólétéért és a különleges érdekeket figyelembe csak annyiban veszi, amennyiben az önérdek kiegészítő részét képezi. Csalatkoznánk azonban, ha azt hinnők, hogy alkotmányos államban a sült galambok mindenkinek a szájába repülnek. Korántsem ! Itt is emberek állnak egymással szemközt, elveiket, melyeket jóknak hisznek, érvényesítendők, de azon különbséggel, hogy itt nem titkos machinatiok, hanem a pártküzdelmek sorakoztatják a harczosokat és a czél nem szentesíti az eszközöket, azaz csak megengedhető eszközök alkalmaztatnak és a törvény mindenki irányában egyformán gyakorolja souverain hatalmát. Igen természetes tehát, hogy azon párt, melynek elvei érvényre jutottak, azon igyekszik, hogy harcosait minél nagyobb contigentben állíthassa csatarendben, nehogy meglepetések esetén nyomtalanul elsodortassék a harcztérről. Politikai érettség mellett nem lehet azon megütközni, hogy alkotmányos kormány is a hivatalok osztogatásánál a politikai irányt is szem előtt tartja, mert habár a hivatalnok nem is vehet részt minden politikai tusában, mégsem tagadhatjuk, hogy egyes politikai cselekményekben a hivatalnok is hathatós befolyást gyakorol, és így a kormánynak nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 15—20000 hivatalnok sokszor igen nagy zavart okozhat.gy például a választásoknál, midőn valamely kiváló egyéniség meg — vagy meg nem választása, nemcsak kormány, de politikai válságot is idézhet elő. Nálunk ugyan azt hiszik a miniszterek és a képviselők, hogy a hivatalnok, miután szolgálatban van, munkájának fizetése fejében még politikai megyőződését is szabad rendelkezésre bocsátotta, és ezen tévhitből kiindulva, csak azon hivatalnokok politikai meggyőződésével törődnek, kik egyszersmind képviselők is, pedig sokszor egy számtiszt, vagy fogalmazó, a választások alkalmával sokkal nagyobb szerepet visz, mint a miniszteri tanácsos, aki csak bársony pamlagon szokott korteskedni — négyszemközt. Ezeket előre bocsátva, lehetetlen hogy szemrehányólag ne emlékeztessük tiszttársainkat azon abnormis álláspontra, melyet eddigelé a választások alkalmával elfoglaltak. Még oly választókerületekben, hol a hivatalnokok képezik a szavazatok többségét, soha eszükbe nem jutott, hogy a választandó képviselővel kötelező fogadást tétessenek arra nézve, hogy a legislatívában a hivatalnokok érdekében szintén tegyen valamit. Minden osztálybeli választó, t. i. az olyan, aki öntudatosan gyakorolja választási jogát, hacsak megközelítőleg is már előre foglalkozik azon tevékenységgel, melyet a képviselő ki fog fejteni, és az önfenntartási ösztön, valamint a társadalmi rend, az egyéni szabadság és a jogegyenlőség sarkalatos elveinél fogva azon igyekszik, hogy a megválasztandó törvényhozó megválasztatása előtt nyilvánítsa az irányt, melyet követni akar és követni fog. Látjuk ezt az úgynevezett politikai programmokból, melyeket a képviselőjelöltek el szoktak mondani és gyakran nemcsak egyes osztályok, de egyes emberek érdekeinek előmozdítását is hangsúlyozzák. Annál meglepőbb tehát, hogy nálunk a képviselőjelölteknek ép oly kevéssé jutott eszökbe, a hivatalnokok érdekeinek előmozdításáról említést tenni, mint nem jutott eszökbe a hivatalnokválasztóknak, hogy a képviselőjelöltet erre ösztönözzék.edig a hivatalnok nemcsak, hogy honpolgár, családapa és a társadalom tagja, de mint kormányközeg, és még inkább mint államszolga politikai tényező is, akinek politikailag nemcsak passiv, de activ joga is van. Mindenesetre jó lesz, ha erről kissé nyugodtan gondolkozunk és a kérdést némelykor szellőztetjük. Sajóvölgyi.