Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

Előfizetési ár: Egész évre.........................(3 frt Félévre...............................3 frt Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petit­­soronként. MAGYAR A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő H E T I­­ K Ö Z L Ö N Y. Megjelenik minden vasárnap­ egy nagy negyedrétiven. Kiadó tulajdonosok: Vanicek Vincze és Rózsaági Antal. Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. Szerkesztőség: PEST, AlcUmasor 19. szám 2. emelet VI. sz. Kiadóhivatal: váczi­nt. 57. szám III-d sik emelet. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétet­­nek tekintetbe. II. évfolyam. Budapest, 1873. szeptember 21. 38. szám. Drágasági pótlék. Igaz ugyan, hogy a közvéleményt tükröző sajtó napról napra mindinkább kezd foglalkozni a magyar állami hivatalnoki karnak a tetőpontig elkeserítő belü­gyeivel; az is igaz, hogy a hivatalnoki kar helyzete, szemben a fenyegető téh­ ínséggel mindinkább válságossá kezd válni; és hogy annyi nélkülözés, oly sok mondhatni rimánkodás után, itt volna az ideje annak, hogy a hivatalnoki testület számot vetve az ijesztő jövővel komolyan kezdene arról gondoskodni, hogy váljon a kormányelnök úr által 1875. évre kilátásba helyezett fizetés javítás elérkeztéig miként fogja anyagi ügyeit akként beoszthatni, hogy a segély ne érkezzék a végromlás azon perezében, midőn a fize­tések felemelése már csak szemfedők vásárlására fordíttathatik. De szemben ezen keserű igazsággal még­sem helyeselhetjük e lapok múlt számában a drágasági pótlék tárgyában közlött azon indítványt, hogy az állam összes tisztviselői személyenkénti külön kérvények által iparkodjanak a törvényhozó testület érez­kedsét megindítani, mert legyen bármi nagy is e külön kérvényekből felemelkedő pyra­mid, azért sorsát el nem kerülheti, és csak oda fog jutni, hová min­den magán­kérvény. Ha a hivatalnoki kar tisztában van azon fogalommal, hogy a helyzet 1875-ig tarthatatlan, ha rangkülönbség nélkül öntu­datával bír annak, hogy a gyökeres javítást végromlás nélkül csakis az esetben várhatja be, ha a várhatásra eszköz, vagyis ideiglenes segély nyújtatik, akkor a külön-külön kérvényezés helyett czélra­­vezetőbbnek találnék az együttes, a tömeges kérvényezést, még­pe­dig oly alakban, melyben az állam egyetemes tisztviselői karának jogos és méltányos kívánalma nyomatékos kifejezést nyerjen. Nem vagyunk ugyan barátjai semmiféle kérelmezésnek, legyen az magánzókat vagy testületeket érdeklő tárgyban, de midőn látjuk azt, hogy önroadásunk elk­erülésére a törvény csak­is ezen utat hagyja nyitva, rá kell arra lépnünk nemcsak önmagunkért, de ezer és ezer­társaink családjaiért is. A múlt évi országos értekezlet végrehajtó bizottsága feladatá­nak annak idejében teljesen megfelelt, midőn ugyanazon egy emlék­iratban nemcsak a szolgálati szabályzat életbe léptetését, a fizetések végleges rendezését, tekintve javítását kérte, de határozott kifejezést adott abbeli méltányos óhajnak is, hogy mindezen pium desideriu­­mok elértéig drágasági pótlék volna adandó. Ezen emlékirat tanulmányozás, illetőleg annak idejébeni fel­­használás végett kiadatott a kormánynak, és míg ezen tény egy rész­ről helyesnek mondható, igaz az is, hogy azzal a drágasági pótlék meg- vagy meg nem adásának kérdése ad grecas calendas halasz­­tatott el, mert egy papíron lévén írva, nem jutott senkinek eszébe az illetékes körökben, kiszakítani abból azon kis lapot, mely az állami hivatalnoki karnak súlyos helyzetén legalább is ideig óráig segíthetett volna. Az egész ügy soká aludta az igazak álmait, végre megszóllalt kormányelnökünk a magyar országos bizottságban, és kijelenté, hogy a tisztviselői kar súlyos helyzete ugyan mindenki előtt ismere­tes, de az állam­kincstár súlyos helyzete gyökeres rendezést és ezzel végleges javítást csak­is 1875-ik évre enged kilátásba helyezni. És éppen ezen nyilatkozatban fekszik a tisztviselői karra nézve előny és ideiglenes vigasztalás, mert a kormányelnök hivatalos nyi­latkozata az emlék­iratnak illetőleg kérvénynek csakis azon részét érintette, mely a fizetések végleges rendezését illeti, de hallgatással mellőzte, tekintve nyitva hagyta azon pontot, a­hol az általános nyomor enyhítése czéljából egyelőre drágasági pótlék kéretik. Nézetünk szerint csak­is a hivatalnoki karon áll ezen pontnak érdemleges elintézését egy újabb cumulatív kérvényben annál is in­kább szorgalmazni, mert a múlt évben felhozott nyomós indokok lé­giója az idei rosz­termés, és a küszöbön álló téh­ ínség által csak is nagyobbodott, és a figyelembe vételre nézve még jobban megérett. Megnyugvással kell tehát a 75-ki rendezést bevárni, de a be­váráshoz szükségeltető erőt és képességet tagadhatatlanul egy álta­­­lános drágasági pótlék megadása képes biztosítani. Hogy pedig az ügy gyors elintézést és tárgyhoz méltó külsőt nyerhessen, az egyetemes kérvénynek országosnak, azaz olyannak kell lenni, melynek szövegét legalább is 10.000 aláírás rekessze be. Nehéznek látszik ugyan e terv első pillanatra, de távolról sem kivihetetlen, mert a végrehajtó bizottságnak csak is egy nyomtatott megkeresvényébe kerülend, és a m. k. állami hatóságok és hivatalok százával fogják beküldeni külön külön íveken a Budapesten készí­tendő kérvényhez az aláírásokat. Elmondtuk e tárgyban nézetünket; tagadják meg azt az arra hivatottak, mert azzal csak olyat kérünk, a­mi jogosan megillet, és a­mit tőlünk sem hivatalosan, sem pedig félhivatalosan eddigelé még meg nem tagadtak; kérelmünket hathatósan támogatja a rémes alakban közeledő téh­ ínség, sikerét pedig kormányelnökünk nyilat­kozata kétségessé nem teszi. Ha szavunk a végrehajtó bizottság kebelében elhangzanék, — a­mit egyébként nem hiszünk, — akkor azt más úton kell érvénye­­­síteni, mert a magyar tisztviselői karnak 1875-ig minden segély nél­kül várni annyit tenne, mint anyagi végromlásának sírját megásni. Tamássy Gyula: Pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok. tv. (Folytatás.) A könyvelés, számadás, felülvizsgálat és pénztári ellenőrzés a megyében és központban következő módon történnék. Miután a könyvelt összegek vagy állandók, egyenes fogyasztá­si adók és illeték-egyenértékek, vagy pedig változók a jövedelmi adó­­­nál, illeték, dohány, vámnál stb. a könyvelés is, t. i. az előírás és lerovás vagy állandó, vagy változó összegekről vezettetik. 1) Könyvelés állandó összegekről. A megyei adóhivatal bevételezi és a központi számvevőség 6 osz­tálya előírásban, apadásban, kiigazításban, lerovásban és hátralék­ban tartja azon egyenes fogyasztási adókat és illeték-egyenértékeket, melyek a községekre állandóan előiratták. Az előírás a megyében és központban következőleg történik.

Next