Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
gyakorta szükségessé váló költséges kijavíttatásának is; az eső, a kiáradt folyamok nem seperhetnék el egykönnyen s igy jövedelmezősége mellett még gyakorlati haszonnal is járna. Lórik, vasúti tiszt. Az adórendszerről. Nem régen azt vetette fel valaki a pénzügyminiszternek : minek pazarolja idejét a kezelési ügyek aprólékos részleteinek tanulmányozására — inkább azt a pénzügyi műveletekre fordítaná. Sokat hallom emlegetni azt a magas pénzügyi műveletet . . . attól tartok, hogy utoljára minden oly magas lesz, hogy épen a nagy magasság miatt mit sem fogunk elérni. Nem értem, hogyan készíthet valaki czélszerű s kimerítő törvényjavaslatot, ha a hiányokat a legkisebb részletekig nem ismeri ? Hozhatnak be bárminő rendszert, tapsolhatnak is az új rendszernek, de ha hiányosan lesz szerkesztve a törvény, ha ki nem terjeszkedik azon részletekre, melyek a bajnak szülő okai, a végeredmény ugyanaz lesz, mint az előbbeni, rosznak keresztelt rendszernél, t. i. panasz, elégedetlenség, igazságtalanság, és végre a rendszer elítélése. Azért csak méltányolni lehet, ha a pénzügyminiszter úr az adórendszer minden legkisebb részleteit tanulmánya tárgyává teszi, hogy új törvények hozatala által czélszerűbb és igazságosabb adórendszert léptetvén életbe, a sokat emlegetett hiányokat pótolhassa és a sok igazságtalanságokat megszüntesse. Ily körülmények között, amidőn épen azországházban is maholnap az adórendszerre vonatkozó törvényjavaslat fog tárgyaltatni, egy a feladó átíratásánál tapasztalt hiányra vagyok bátor e szerény soraimmal az érdeklettek figyelmét felhívni , némelyek előtt csekélységnek fog ez látszani, de ha meggondoljuk, hogy általa kisebb-nagyobb mértékben minden földbirtokos érdekelve van, talán mégsem lesz időszerűtlen, ha e tekintetben a következő kérdést megvilágítjuk. A jelenlegi adórendszer szerint lehet-e a földbirtok adásvevése alkalmával a földadót kivétel nélkül minden esetben az eladott földbirtokról akként leíratni, hogy se a vevő, se az eladó fél e tekintetben meg ne károsíttassék ? Sokan azt hiszik, hogy lehet, mások pedig azt, hogy vannak számtalan esetek, amidőn lehetetlen azt leíratni a birtokról anélkül, hogy egyik vagy másik fél a földadóval igazságtalanul meg ne terheltessék , mert csak egy pár példát vegyünk fel a gyakorlatból, mindjárt ki fog tűnni állításom igazsága. Először vegyük azon esetet, amidőn az adó lehatás megtörténhetik, egyik vagy másik fél károsítása nélkül, ugyanis: Pál megvesz, például, Pétertől 100 hold földet, mely az eladónak többi birtokaitól egészen külön áll, s ezen száz hold az adó iven is külön tétel alatt fordul elő, s legyen az bár egy vagy különböző osztályú, az adóleiratás ezen esetben igen könnyű, mert egy különálló tagot vévén meg a vevő, melyre az adó is külön van kivetve, ezen külön álló földbirtok után már eleve külön kivetett földadót mind a vevő fogja ezután fizetni. De nem igy áll a dolog azon esetben, ha például megveszi Pál Péternek egy nagyobb tagjából kiszakított 100 hold földjét, oly tagból t. i., melyben az 1—2—3-ik osztályu földek elszórva vannak, mert gyakorlatilag ez esetben nézzük csak, miként történik az adóleiratás: Péter elmegy az adóhivatalhoz, vagy pedig a község jegyzőjéhez; kéri az általa eladott száz hold föld után járó adót leíratni, s Pálra — mint vevőre — átíratni. A jegyző előveszi a birtokivet s ekként szól: van itt önnek bejegyezve 800 hold földje egy tagban, ebben van 300 hold első, 200 hold második és 300 hold harmadik osztályú föld, melyik osztályú földből adott ön el száz holdat Pálnak? A felelet más nem lehet reá, mint az, hogy: Én, uram, egyáltalán nem tudom, egy tagban lévő birtokomnak melyik részét tette a földbecslő első, második vagy harmadik osztályba, és így azt rém mondhatom, milyen osztályú lehet az általán Pálnak eladott száz hold föld, hanem mégis úgy vélem, első osztályú lesz azon eladott föld, tessék tehát a nevemről a szerint leírni. ?—(Hogy is mondaná ő azt, hogy harmadik osztályút adott el, hiszen akkor sokkal kevesebb adót vennének le róla, gondolja magában, hadd fizesse a vevő). Leveszik tehát a száz hold első osztályú föld után járó adót Péterről és átírják Pálra. Pál fizeti az adót, de panaszt emel az illető adóhivatalnál, aki ezen kérdést intézi hozzá: ön száz hold földet vett Péter tagjából, de azon tagban különböző osztályú földek lévén, az első, második vagy harmadik osztályú földből vett-e ön ? Mit felelhet Pál most, mint azt, hogy : hiszen, uram, nincs ott se körül sáncolva, se ráírva a földre sehol, hogy önök minő osztályba sorozták ezt vagy amazt a részét azon tagnak, tehát hogy tudhassam én, többeket közölük pedig le is fejeztetett. Ezen középkori üldöztetésekkel versenyzett a franczia forradalom rém ideje, és legújabb időben az amerikai Egyesült Államok alsóbb fokú népe, szennyes lobogójára írván azon elvet, hogy a demokratia nem tűr titkokat. Pedig a szabadkőművesek titkai minden időkön át igen ártatlan természetűek voltak. Nincs rá eset, hogy a szabadkőműves megtanulná, miként kell aranyat csinálni, kincset találni, csillagokban olvasni, a kör négyszegűsítését megoldani, az életet meghosszabbítani, álmokat fejteni, lelkeket idézni stb.; mind e csudás dolgok titkát csak oly kevéssé ismeri, mint más közönséges halandó, ki a társulatnak nem tagja. A felebarátját szerető, a jóért, igazért és szépért küzdő világpolgár tudja mindazt, amit a szabadkőművesek tudnak, csakhogy részben más név alatt, és más kifejezések szerint. A szabadkőművesek sajátságos formaságai és beszédmódjanem más, mint a különféle építési és építészeti képleteknek az erkölcsi és szellemi életre alkalmazása. A szabadkőműveseknek sem történelmén, sem szervezetén, sem pedig irányán titok nem lebeg; titokban csak is formaságat tartatnak, nehogy azok által az avatatlanok visszaélést követhessenek el. Ezen formaságokat a szabadkőművesek társulata eredetileg a kőfaragó-egyesületektől vette, idővel azok számát öregbítette és kicsinosította. A titkos formaságok tehát minden országban más és más alakúak, nem ritkán pedig ugyanazon egy kis országban is többféle egymástól eltérő rendszerre bukkanunk. A sajátszerű formaságokkal leginkább a páholyok megnyitása és bezárásánál, inasok fölvételénél, úgy ezeknek legények és mesterekké avattatásánál találkozunk. A páholy-megnyitási és bezárási formaságok TÁRCZA. Egy titkos társulat. (Vége). Az angol nagy páholyból a felebaráti szeretet és testvériség apostolai bámulatra méltó rövid idő alatt Európa és Éjszakamerika összes országaiban roppant számú páholyokat szerveztek, amelyek ismét saját országaikban önállóságra emelkedvén, mindegyik csoport a maga körében nagy páholyt alapított. Az ily módon átalakult szabadkőműveseknél természetes dolog, hogy a műtitkok megszűntek létezni; csak hogy akkoron még oly időben éltünk, melyben — habár a vallásháborúk már el is múltak — a catholicusok és protestánsok felekezeti szűkkeblűsége volt irányadó, és a zsidók, egynémely keresztény felekezetek, nem különben egyes szabad gondolkodásúak állandóan üldöztettek. Oly társaságnak tehát, mely a dogmatikus álokoskodást kebeléből száműzte, és az általános vallási türelemért küzdött, igen óvatosan kellett a dologhoz nyúlnia, ha csak magát üldöztetésnek, vagy erőszakos feloszlatásnak kitenni nem akarta. És daczára ezen óvatosságnak a tizennyolczadik század két pápája, nem különben e században a még mindig uralkodó IX. Pius a szabadkőműveseket több ízben kiátkozták, a pokol büntetésével fenyegették, de sőt még e társulat barátait és híveit is ünnepélyesen excommunikálták. Spanyolországban és Portugálliában a véres kezű inquisitióüldözte a társulatot, tagjait börtönre vetette, gályafogságra küldte, 242