Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

Budapest, 1874. augusztus 2. 31. szám. III. évfolyam. MAGYAR Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél évre .... 3 . — , Negyed évre . . . 1­9­50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 kr.-val számíttatnak petitsoronként. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen köztemény­ek nem vétetnek te­kintetbe. fi HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő H­ETI­ KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. ■ %r-------------------——--------g Szerkesztőség : PEST, aldonasor 19. sz. 2. em. VI. sz. Kiadóhivatal: IX. kerület nagy főutcza 11. szám, a­hova egyúttal az összes kéziratok és a lap szellemi részére vonatkozó adatok küldendők. Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. Főmunkatárs: Tamássy Gyula. TARTALOM. Délmagyarországból. Az adórendszerről. Tisztviselői egyleti és intézeti ügyek. Levelezés. Heti krónika. Tárcza (Egy titkos társulat). Hivatalos rovat. Szerkesztői mondanivalók. Bankkimutatás. Hirdetések. Lapunk dús, vegyes tartalmú s költséges kiállítású má­sodik félévi folyamára még mindig kérünk és fogadunk el elő­fizetést. Előfizetési ár: Egy évre..................6.— Félévre.......................3.— Negyed évre .... 1.50 Lapunk kiadóhivatala Budapest, IX. kerület nagy főutcza II. sz., miért is a lap összes szellemi és anyagi részére vonatkozó megkeresvényeket, kéziratokat, előfizetéseket, reclamációkat, vagy bárminemű panaszokat ide kérünk czímeztetni. Az előfizetési pénzeket kérjük posta utalványok által beküldeni. Mindazon­­. előfizetőink pedig, a­kik még hátralék­ban vannak, szíveskedjenek a számadások bezárhatása végett számlalapjaikat mielőbb tisztázni. Adótörvényeink ugyan még igen hiányosak, tekintve legalább azok egyik osztályát t. i. a föld­adót s annak szabályozását, két­ségtelen, hogy az még igen, igen sok kívánni valót nélkülöz. Ha­tározott törvényünk erre nézve még vajmi kezdetleges, s csak is miniszeri rendeletek után lehet indulnunk s azokban böngésznünk, hogy azon tömkelegben, melyet a régi, részint fenálló, részint megváltoztatott vagy megszüntetett szabályrendeletek képeznek, eligazodhassunk. Egyik ily rendelet követi a másikat s kérdés, vájjon az életbe léptetett újabb jobb-e, pótolja-e a másikat? Hogy többet fel ne említsünk, legyen elég felhoznunk leg­újabb időben a pénzügyministérium által valamennyi pénzügyigaz­gatósághoz intézett azon körrendeletét, mely a vasú­tvonalak föld­adó-kötelezettségére vonatkozik. Már, hogy a pénzügyministérium ennek kibocsátása, a képviselőház pedig az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, mely szempontból indult ki, nehezen volna ugyan megfejthető, ha nem tudnók azt, hogy a mostani válságos idők alkalmával megragad minden eszközt, mely bármi csekély jövedelemre nyújt reményt; utaink, országo­s közutaink mentesek a földadó alól; már hogy a képviselőház bölcs belátása szerint a vaspályákat nem mint a legtökéletesebb közlekedési eszközt, nem mint közutat vette szempont alá, hanem a földet s az utat, melyen a pálya szalad, termőnek tekintvén, kimondotta, hogy azon gaz­­dászatilag használható, de más módon használt s ennélfogva meg­adóztatás alá eső földterületek fogalma alá sorolandó, melyek után a földadó tényleg beszedendő; csak­is annak vagyunk hajlandók tulajdonítni, hogy mint legtöbb esetben, a szőnyegen forgó ügyön átesni óhajtván, azt beható vizsgálat tárgyává nem tevék. E szerint tehát a pénzügyministérium által is kimondatott, hogy „földadó alá tartozóknak tekintendők a vaspályás sinut kiegészí­téséhez és jó karban tartásához — a sinuthoz vízirányos vagy egyenfektű két oldalhoz s ha az a vasút töltésen épült, a két oldal­hajlathoz s az út és töltés két oldalán futó vízlevezető árkokhoz, valamint az időnkint szükséges földanyag kiemelésére szolgáló u. n. kvibikigödrökhöz, végre a vasúti épületekhez tartozó udvarok­hoz elfoglalt területrészek, szóval az egész pályatest, az épület­helyek egyedüli kivételével“. Már hogy aztán ez, például az udvarokhoz elfoglalt területek megadóztatása, hogy s miként egyeztethető össze a földadóról szóló 1868-ik évi XXII-ik törvényczikk 3-ik §-ának b), s a tör­vényjavaslat c) pontjával, hol az udvarok földadómenteseknek mondatnak ki, azt a képviselőház bölcs, vizet s olajat összeegyez­tethető genialitására kell bíznunk. De különben nem az a c­élom, hogy e törvényjavaslatot, a földadó-törvényt s az erre vonatkozólag kibocsátott egyes rende­leteket vizsgálnám — s taglalgatnám, minthogy ezt bővebben s alaposabban kifejteni más alkalommal kívánom, — hanem az, hogy, miután a tényen már nem segíthetünk s az illető vasutak ez adót fizetni kénytelenitvék, egy javaslattal s jó tanácscsal kí­vánnék csak szolgálni azoknak, mikép­p mily módon válnék le­hetségessé az, hogy ezen általuk fizetendő adó némileg tűrhetőbbé változtattassék. Köztudomású dolog ugyanis, hogy hazánk, főleg pedig Délmagyarország erdőségekben, fákban igen szegény, s hogy főleg e faszegénységnek s fairtásnak tulajdonítandó leginkább az utóbbi években oly gyakorta mutatkozó szárazság s az ennek folytán évről évre megújuló drágaság, s hogy ha e fairtást és pa­zarlást még továbbra is folytatjuk, égalji viszonyaink tökéletes átváltozásnak mennek eléje; tudjuk továbbá, hogy például Sopron megyéből előbbi időkben a külföldre szállított gyümölcsből milliónyi jövedelmet hoztunk, mig az most alig pár ezer forintra rúg; nem segithetnénk-e e bajon az által, ha amaz ezrekre menő k­öl­föl­deket, mely­ek vasutaink két oldalán jelenleg parlagon hevernek, fákkal, gyümölcs­fákkal ültetnék be, melyek gondviselését pálya őreinkre bizhatnók s nem-e egyik jövedelmező üzletágunk, mely­nek fejlődésére a legjobb előföltételekkel bírunk, uj lendületnek indulna? S ha gyümölcsfákat ültetünk a töltés két oldalába, nem csak hogy jövedelmet nyer az illető vasút, de a fák gyökereikkel a töltést is mind erősebben összetartván, eleje vétetnek azok

Next