Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

III. évfolyam. 1874. Budapest november 8. 45. szám. MAGYAR Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél évre .... 3 „ — „ Negyed évre . . . 1 .. 50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 kr.-val szám­ittatnak petitsoronként. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek te­kintetbe. Mi HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő. HETI­ KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. Felelős szerkesztő : Tamássy Gyula. TARTALOMÉ. Kutassunk a sorok között. Az 1875. évi nettó előirányzat. A magyar tisztviselők országos egyesülete. Irodalmi hir. Heti krónika. Hivatalos rovat. Tárcza. (Embervásár Afrikában.) Nyilttér. Hirdetések. ^Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Budapest, IX. kerület nagy főutcza 11. szám, a K­ova, az összes kéziratok, a lap szel­lemi részére vonatkozó adatok, előfize­tésekké, redlaraátiók küldendők. Kutassunk a sorok között. is. A tisztviselői kar anyagi kérdésének mind az illetőkre, mind pedig a hazára nézve üdvös és czélszerű megoldása korántsem oly jelentéktelen dolog, hogy azt egyszerű miniszertanácsi végzéssel, vagy a törvényhozó testületnél javaslatba hozott drágasági pót­lékkal csak úgy sebtében elintézni lehetne. Minden felületes, el­hamarkodott és az ideiglenesség bélyegét magán hordozó intézke­dés csak még jobban bonyolu­l és elmérgesíti ezen ügyet. Sokkal nagyobb már a baj, sokkal in­yebb a seb, hogysem azon félmű­tét által segíteni lehetne. Oly intézkedéstől, mely szilárd és meg­fontolt alapra nem építtetik, melynek sarkkövét a kényszerűség szülte tevékenység képezi, állandó és eredményes javulást nem várhatunk. Pedig, fájdalom, de ily intézkedésre lehet kilátásunk, mert a messiásként várt jövő év hajnala már csak mintegy hat heti távolságban van ; az előirányzatnak lapunk mai számában közölt tételei között bármennyire is kutatunk, nem találunk csak egy pontot sem, a­melyből javunka valamit következtethetnénk. Min­den tárc­ában a deficit szülte takarékosság és levonások, egész­ben véve pedig a legszomorúb pénzügyi helyzet képe. Mit vár­hatunk mindebből javunkra? nézetünk szerint, ha a helyzet ilyen marad, csak­is sovány és ideiglenes intézkedést. Ismerjük törvényhozó testületünk tanácskozási módját, is­merjük a törvényhozóknak semmivel sem indokolt ellenszenvét, melyet kormányunk tagjai vajmi ritkán iparkodnak ellensúlyozni, enyhíteni és legyőzni. Méltán aggódhatunk, hogy ha hozzá fognak szomorú pénzügyi helyzetünk tárgyalásába és az előirányzat meg­állapításába, a sok fekete pont között igen kevés rózsás szín fog javunkra kicsillámlani. És ha legalább már azt látnok, hogy ügyünk napirendre tűzetett, ha azt látnok, hogy van ügyünkért küzdő több oly baj­nok, ki a tisztviselők anyagi helyzetének beható ismeretére törek­szik, hogy így jól felfegyverkezve léphessen majdan a méltányos és jogos ügy védelmére ! De mindez nincs így, és ha továbbra sem történik semmi, könnyen ki leszünk téve annak, hogy az újév nyakunkra lép, és anyagi négy kérdésünk megoldásától csak annyira leszünk, mint most Nem kételkedünk mi pénzügyérünk komoly és jóakaró szándékában, meg is vagyunk arról győződve, hogy helyzetünket, miként monda, ismeri, de mindez a törvényhozó testülettel szem­ben még kevés, és végeredményében a drágasági pótlékon kívül egyébre alig fog vezetni. Pedig ezzel a bajon segítve nincs, és ily czélra nem vezető félszeg intézkedés nem más, mint egy fizetési képességünket fölül­múló váltónak sovány prolongálása, mely után nemsokára be szo­kott ütni a mindent leromboló krach! Fél tehát pénzügyminister úr! ha férfias nyilatkozatát ered­ményesen akarja beváltani, akkor ügyünket már most melegen felkarolni, ápolni és védelmezni kell. Ki kell nyilván jelenteni, hogy a magyar állami tisztviselők helyzete elviselhetlen, — hogy az államnak rész­pénzviszonyaink daczára is segíteni kell, — hogy­ ideiglenes drágasági pótlékkal a dolgot elintézni nem lehet, — hogy az ügy már annyira megérett, miként komoly tanácskozásra méltó, — és hogy ily tanácskozás sikeres kimenetelére szükséges a kérdés beható tanulmányozása, mire nézve küldjön ki a 1. kép­­viselőház egy szűkebb bizottságot, mely a 72-ben benyújtott kér­vény számtételeit tanulmányozza,­­ a mai viszonyokhoz ará­­nyítsa, és mindennek alapján készítsen egy javaslatot.... és csak ezután következhetnék az érdemleges tárgyalás a plénum­ban, csak ezután kerülne a sor a póthitel kérdésére. Jelenlegi viszonyaink között ez volna legüdvösebb, ezt vár­juk mi a pénzügyér úrtól, ennek keresztülvitelére kell hatnunk országos egyesületünk utján, és ettől várhatjuk nyomasztó hely­zetünk gyökeres javítását. Junius. Az 1875. évi nettó előirányzat. A) Rendes szükséglet. 1875 frt. 1874. Királyi udvar­tartás.................... 4.650,000 4.650,005 Cabineti iroda .......................... 74,295 74,691 Országgyűlés.............................. 905,173 700,000 Közösügyi kiadások.................... 27.421,944 25.863,677 Központi nyugdijak.................... 234,537 248,392 Nyugdijak................................... 2.736,929 2.652,958 Államadósságok......................... 70,684,910 64.892,681 Horvát-Szlavonországok beligaz­gatása................................... 5.078,600 4.842,000 Fiume........................................ 87,860 87,860 Állami számvevőszék .... 140,550 150,000 Ministerelnökség......................... 327,980 329,080 Ő felsége személye körüli minis­térium.................................... 58,000 60,000 Horvát - szlavón - dalmát minis­terium................................... 46,550 46,550 Belügyministerium.................... 5.115,799 7.09,876 Pénzügyministerium.................... 7.013,090 8.302,066

Next