Magyar Holnap, 1976. március-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1976 / 3. szám

14. oldal MAGYAR HOLNAP . A két Alcazar összeforrt A klasszikus­ hősiesség világtörténelmi példáinak két legutóbbi fejezete forrott eggyé jel­képesen a toledói Alcazar falában. Húsz év különbséggel — és 2500 km távlatban — 1936-ban a toledói Alcazar rázkódtatta meg rendíthetetlen hősi elszántságával a világot. 1956-ban a «magyar Alcazar»-nak elnevezett Korvin-köz döbbentette meg az emberiséget. ... A kettő most összetalálkozott — és egymásba forrott: a toledói Alcazár romokból újjá­épített falába beépült a magyar szabadságharc emlékműve — az azonos eszmék hősei­nek, vértanúi emlékének együtt a helyük. «A LOS HEROES DEL ALCAZAR 1936 —­­ Az 1936-os alcazari hősöknek — A Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség kezdeményezését és elgondolását az USA- ban élő Kátay Mihály szobrászművészünk öntötte bronzba. A felállítással kapcsolatban kezdetben ne­hézségek merültek fel, mert Alcazar nemcsak szent zarándokhelye a spanyoloknak, hanem féltve őrzött műemlék, melynek se külsején, se belsején változtatniuk nem szabad. És mégis félretettek minden rendelkezést, elő­írást és szabályt (a hősöknek nem kell sokat beszélni arról, hogy mi a hősiesség, mint a­­hogy a vértanúknk sem, hogy mi a szenve­dés!), hogy a spanyolországi magyarság ,­a hallgatásra kényszerített otthoni vérei nevében és helyette — Magyarország ha­tárain kívül a legméltóbb helyen örökít­hesse meg hőseinek történelmi emlékét, amelyet a jelenlegi kormányrendszer né­pünk saját hazájában nem tűr meg, kár­hoztat és üldöz. CARVAJAL tábornok Alcazar hősei közül való, 1936-ban végigharcolta és elszenvedte annak férfinapjait, s azon kevesek közé tar­tozik, akik ott életben maradtak: ma ő az Alcazar-i Emlékmű Bizottság elnöke, s ő tette magáévá a magyar hősök ügyét és hidalta át a kezdetben megoldhatatlannak látszó nehéz­ségeket. Egy külön rendelet alapján rend­kívüli engedély születik meg és Kátay Mihály bronzba öntött emlékműve beépült az Alcazár falába: a két Alcazár így jelképesen eggyé forrt. • «AZ IGAZSÁG KOSZORÚJÁT Is. ÉS A VÉGSŐ GYŐZELMET? •Az emlékmű leleplezésének ünnepségeit a spanyolországi magyarság a Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség rendezésében az Alca­zar Emlékmű Bizottsággal karöltve rendezte meg, október 23-nak és november 4. jellegé­nek megfelelően elkülönítve, a hősök emlék­művének leleplezésén keresztül a hősök meg­­tisztelését és november 4. jellegének meg­felelően a hősi halottak gyászünnepségeit. Ez utóbbit a madridi Szentlélek templomban a kommunista börtönöket megjárt Justh István felsőőrsi prépost a Madridban akkreditált diplomáciai kar, a spanyol hatóságok és a helyi magyar kolónia részvételével rendezte meg. A spanyol sajtó nagy szeretettel foglalko­zott­ az üggyel, s így nagy meghívásokra nem volt már szükség ahhoz, hogy tömegeket vonz­zon magához az Alcazar-ok szelleme. A toledoi emlékmű-leleplezés ünnepségeit — az egyetlen, még ma is «m. kir.» jelleggel működő — madridi magyar követ, Marosy Ferenc beszéde nyitotta meg, aki klasszikus spanyol nyelven intézte a hallgatósághoz döb­benetes szavait: «A mai zavaros világban, amikor minden oldalról a megalkuvás és megadás csalfa kí­sérletei vesznek körül bennünket; amikor a békés koegzisztencia hamis jelszava alatt vál­tozatlanul folyik a menekültek lemészárlása a vasfüggöny mentén, ugyanúgy népeink szolgai elnyomása — az alcazari hősök példá­ja, mint olthatatlan láng ragyog a becsület, hazafiság és áldozatkészség örök megtestesü­lése gyanánt. Ugyanezek az eszmények lelkesítették a magyar népet is, amikor 1956-ban fegyvert fogott a vörös elnyomás ellen, de a nyugati világ cserbenhagyta és a szovjet világhata­­lom katonai beavatkozása vérbefojtotta a ma­gyar szabadságharcot. De — ha a magyar vértanúkat nem is kísérte siker — ugyan­azért az eszményért áldozták életüket, mint LOS EXCOMBATIENTES HUNGAROS 1956. Az 1956 - os magyar harcosok­­ az alcazari vértanúk, akikkel lelkük biztos­a egyesül a mennyekben, ahol az Úristen, — az igaz Bíró — meg fogja adni nekik «az Igazság koszorúját és a végső győzelmet.»» • A «MAGYAR ALCAZAR_ KÉPVISELETÉBEN Spanyol megítélésben Budapesten a Kor­­vin-köz játszotta Alcazar szerepét: itt játszó­dott le — más formában és több változatban, új személyekkel és még nagyobb technikai felkészültséggel — mindaz, ami a hazaszere­tetnek szavakkal le nem írható hősi példáit a bolsevizmus anarchista és pokolian gonosz barbárságával szembeállítja. Moscardo tábornok, a toledoi Alcazar egy­kori parancsnoka nem él már — az ünnep­ségen nem lehetett jelen. Pongrátz Gergely, a Korvin-köz volt főparancsnoka (ma a Sza­badságharcos — Nemzetőr — Szövetség elnö­ke) személyesen jelent meg az ünnepségeken. A két Alcazar közös eszmei tartalmát, a to­ledoi katonai akadémia tisztjelöltjeinek és a «pesti srácok« hazaszeretetének eszmei kö­­­­­z­össégét, elszántságát és halálmegvetését ő mutatta be — itt és most csak magyar sza­­­vakkal — az ünnep magyar résztvevőinek.­­ Szavai nyomán meg-, és újra­ elevenedett itt , mindaz, ami a Korvin-közt a «magyar Alca­­­­zár«-rá tette és a magyar szabadságharcosok­nak az emberiség szabadság-történetében egy külön fejezetet biztosít. A szabadságharcosok tántoríthatatlan hitét így foglalta össze: « ... a magyar szabadságharc — katonai bukása ellenére — egy megújulandó új fázi­­­sában a nemzet győzelméhez fog vezetni, mert azt ez erkölcsi csapást, amelyet a ma­gyar szabadságharc az istentelen kommuniz­musra mért —• a kommunizmus nem tudja kiheverni soha!# 0­j NYUGAT VISSZAADHATTA VOLNA A HITET!# Mikor Carvajal tábornok az emlékmű előtt megjelent, hogy spanyolnyelvű emlékbeszé­dét megtartsa — méltóságteljes, síri csend fogadta őt: a toledoi Alcazar rémnapjainak szenvedő­ alanya, tanúja és­ hősi küzdelmének részese is ő, «a testvéri magyar nemzet hősi­es és tragikus szabadságharcához, egyéni ta­pasztalata és élményei alapján volt mit mon­dania. Bár ő Nyugat tudatos gonoszságát csak egyszerű közömbösséggé minősítette át, mégis beszéde egy kiváló koronaügyész vádemelése volt Nyugat ellen, amely­ei a magyar példaadáson­­keresztül akkor­­ visszaadhatta volna a hiteit a szabadság­szerető emberiségnek, de nem ismerte fel azokat a lehetőségeket, amiket a magyar helytállás nyújtott. A magyar szabadság elbukása nem a minden áldozatra kész magyar népen múlott, hanem Nyugat kö­zömbösségén ...! Amit­ Carvajal tábornok kíméletből nem mondott ki, amit szerénységből csak futólag érintett, vagy teljesen elhallgatott, annak részleteit a véres «Spanyol 1000 NAP« kró­nikása hozzáadta: a «polgárháború»nak fel­tüntetett spanyol szabadságharcban sem volt különb Nyugat. Ott ugyan nem közömbös­­­­séggel tette lehetetlenné a szabadság kivívá­sát, hanem a «Demokrácia» nevében — és annak védelmét hangoztatva — szedte össze, szervezte nemzetközi brigádokba az anarchis­ta csőcseléket és küldte át rombolásra, vér­­für­tők rendezésére, egy több ezer éves kul­túra megsemmisítésére az Iber félszigetre. Ezek útjában Toledo Alcazar­ja egy felkiáltó jel volt, hogy: eddig és ne tovább! ______ 1976 Május hó IN MEMORIAM OCT. 23. 1956 A LOS HEROES DEL ALCAZAR 28 DE SEPT. 1936 — LOS EXCOMBATIENTES HUNGA­ROS 23 DE OCT. 1956 — AZ 1936. szept. 28-i ALCAZARI HŐSÖKNEK — 1956. okt. 23. MAGYAR HARCOSAI: A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világ­­szövetség számtalan maradandó munkájából egy, a­­mely évente millióknak hirdeti az­ 1956-os magyar forradalom és szabadságharc halhatatlanságát. A folytatás a 13. oldalról­­­szerűen megnyert. Ez a per is kézzelfogható bizonyítékul­­ szolgál arra, hogy Dálnoki-Veress, - Mikófalvy, - Kohlman­n /Kecskési-Tollas/, - Légrády, stb. összeállásnak éppenúgy, mint fentebb említett amerikában élő barátaiknak egyedüli törekvése a Németország­ i és egyéb dotációk feletti osztozko­dási vágy. A nevezett személyeknek - akiknek portréját a jelen­tés megrajzolta - az 1956-os magyar forradalom és szabadság­­harc semmit sem jelent, mert a nevezetteknek ahhoz semmi­­ köze nem volt, csak olcsó vámszedői lettek a magyar hősök és­­ mártírok véráldozatának. A Világkongresszus plénuma, a Vi­lágszövetség újra­választott vezetősége és a Magyar Szabadság-­­­ő harcos Parlament Végrehajtó Bizottsága ismételten felhívja a­­­­ magyar emigráció figyelmét a Dálnoki-Veress féle összeállás te­­­­vékenységére, mert a Mikófalvy Á.V.H.-s ügynök példája alapj­­­ján bármikor újabb botrányok következhetnek. Az ügynökök munkáját és az ügynökök pártolását a magyarság összességei, úgy otthon, mint az emigrációban a leghatározottabban elítéli.­­ A Világkongresszus a magyar testvéri és bajtársi együvé-­­ tartozás erejével megerősítette az Európa­i Kontinentális Szer-­­ vezet vezetőségét. Úgy a Kontinentális Szervezet, mint az Or­­­­szágos Szervezetek munkájára Isten áldását kéri, valamint kije-­­ lenti, hogy a Világszövetség központjának támogatását az ered-­­­ményesebb magyar felszabadítási munka koordinálásában a 1­­ legmesszebbmenőkig kilátásba helyezi. A külön bizottság jelentése írógéppel írt jelentés volt, nem “Fekete" és Fehér­ Könyv" Tartalmában is különbözött azoktól. Mi az írásaink után a magunk címét és a magunk nevét írjuk alá és mindig aláírjuk! Csak az ügynökök nem teszik ezt, függetlenül attól, hogy az ÁVH, a Deuxieme Bureau,Gehlen ügynökségének jelentenek, avagy valamennyinek egyszerre. A kutya ugat és­ a karaván halad. Sem a magyar Szabad­ságharcos (Nemzetőr) Világszövetség sem a Magyar Szabad­ságharcos Parlament magas erkölcsi értékeit nem tudják be­mocskolni azok akik ÁVH-s módszerekkel újra megkísérelték azt. Nekünk emlékeinkben nem beréndeltek a katonák és a csendőrök, sem azok, akik bár a múltban, de magyarul, vité­zül és becsületesen szolgálták a hazát, hanem szeretett ÉDES­APÁINK, akiknek hősi emlékéhez elmegyünk megpihenni akkor, amikor az elősdiek,­­ a poloskák és a patkányok­­ nyo­munkban járnak. A GAZT MINDIG KI KELL GYOMLÁLNI! Minden magyar testvérünket őszinte magyar szeretettel kö­szöntünk és elnézésünket kérjük, hogy ezzel a reánk kénysze­rített piszkos üggyel foglalkoznunk kellett. A Magyar Szabadságharcos Parlament és a Magyar Sza­badságharcos (Nemzetőr) Világszövetség összevont központi vezetősége.

Next