Magyar Holnap, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
1978Január hó FIGYELEM: A magyar Felszabadítási Kötvény kibocsájtására a magyar emigráció központi gazdasági alapjának megterremtése miatt került sor. A Magyar Szabadságharcos Parlament és a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség vezetősége két új bank- folyószámlát nyitott a Yorkville Savings Bankban. (Account Numbers: 42124 és 42125) (Cím: 85th Street and Second Avenue corner, New York, I .N.Y. 10028). Az egyik folyószámlán a tőkealapra küldött adományokat helyezi el a vezetőség,, azzal a kikötéssel, hogy ennek az összegnek csak a jöve-delme használható magyar nemzetpolitikai célokra. A másik folyószámlára küldött összegek adminisztratív költségvetési célokat szolgálnak. A Felszabadulási Alapra küldendő összegek az adóból levonhatók ÁLLÁSPONTUNK: Ügynökök — Hazaárulók...! Amit a magyar koronaőrök 1945-ben el akartak kerülni, hogy a Magyar Szent Korona a kommunista csőcselék kezébe jusson az most több mint 32 év után Carter elnök jóvoltából, 1978 január 6.-án bekövetkezett. Ezen a napon eggyel szaporodott a magyar gyásznapok száma. Még most, az esemény lezajlása után sem talál egyetlen ésszerű magyarázatot sem a logikus gondolkodású elme arra a kérdésre, hogy mi késztette a Carter adminisztrációt a Szent Korona kiszolgáltatására. Mert, amit érvül hoztak fel, hogy ti. a Szent Koronának Magyarországon van a helye és hogy annyira megjavult a két ország között a viszony, hogy az indokolttá, sőt halaszthatatlanná tette az ügyet, az nem egyéb olcsó mellébeszélésnél. De az az érv sem állja meg a helyét, hogy VI. Pál pápa kérését teljesítették akkor, amikor a Szent Koronát kiszolgáltatták, mert miként más nagyhatalmak, úgy az Egyesült Államok sem szokta kikérni a Vatikán véleményét nagy fontosságú külpolitikai kérdésekben. Carter elnök a magyar nép érdekeit elárulhatta — senki sem fogja felelősségre vonni ezért — de a történelem ítélőszéke előtt felelnie kell ezért a tettéért, mint, ahogy már elmarasztaltatott néhány személy, akik egykor az Egyesült Államok elnökei voltak, és akik mérhetetlen szenvedést okoztak a magyar népnek. Wilson, Roosevelt és Eisenhower elnökök neveit nincs becsületes hazáját szerető magyar, ki diccsel ejtené. Hogy az Egyesült Államok elnökének döntését képtelenek voltunk megváltoztatni és hogy szívós harcban alulmaradtunk vele szemben az nem von le semmit harcunk értékéből, mert választó víz volt ez a harc, világosan megmutatta, hogy ki hol áll? És a magyar emigráció imponáló egységben a becsület és az igazság oldalán állt. Akik ellenünk harcoltak azoknak száma csak ezrelékben mutatható ki. És ezeknek a gyászmagyaroknak megítélésében nem fogadhatjuk el az egyik magát akként mentegető rádióbemondó érvelését, hogy őka Szent Korona Magyarországra szállítását helyeslők vagy támogatók) csak a demokrácia adta lehetőségükkel élve foglaltak állást. Nem, Kedves Olvasóink! Nem “másként gondolkodók" ők,hanem igenis hazaárulók (akár ügynökök, akár csak idióták vagy gonoszok), mert ők annak a gyalázatos bábrendszernek tettek szolgálatot, amelyik alig több mint harminc év alatt ötmillió magyar kiirtásáért és másik tizenöt millió rabságban tartásáért felelős. Egyetlen magát magyarnak valló személy sem támogathatja fajtája gyilkosait! Márpedig a Szent Korona kiszolgáltatása egyedül a “rendszer" érdeke volt, mert ezzel a “győzelemmel" ki akarja ölni a rabságban sínylődő otthoni magyarságból egy jobb kor eljövetelének a reményét is. A Szent Koronát hivatalosan átadó Vance külügyminiszter beszédére Kádár-Apró-Dögei közül az Apró válaszolt, aki tudvalévően szovjet állampolgár, vagyis szovjet ügynök Magyarországon. Vance külügyminiszter kíséretében lévő “magyarok" között szintén voltak olyan személyek, akik ugyancsak nem magyar elkötelezettségűek. Tehát ügynökök “dialógusa" volt az esemény, még akkor is, ha a kisszámú közönség soraiban tiszta szándékú magyarok is voltak, akiknek szemében könnyeket láttak megcsillanni a külföldi tudósítók, amikor a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. "... Magyar könny — Miért is?" kérdezte a költő egy másik rossz, de a jelenleginél MAGYAR HOLNAP Megjelent Klára Domány: Krisztina című, izgalmas, modern, szerelmi regénye ünnepi kiadásban, arany keménykötésben. Kapható: A Corvina Imports Ltd. üzleteiben 2800 1 2 N. Clark, 2532 N. Lincoln Ave., Chicago A Tulipános Láda könyvesboltjában 3313 N. Clark, Chicago Megrendelhető: Hungárián Books Publishing Co. 1320 W. Lunt Chicago, Illinois 60626 A könyv ára 10 $ (rendelésnél szállítás díjtalan) Megrendelem a Krisztináé, regényt. . . .pl.-ban. A könyv árát csekkben, money orderben kérjük mellékelni. Név. Cím KAPHATÓ Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Daza: A Magyar Emigráció Szerencsátlansága 2. A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dózsa kommantárjaival. Megrondalhatok, egyenként $3 dollár dózslos beküldőaomakolt a következő címen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P. O. BOX 249 - GRACIE STATION NEW YORK 28, N. Y. 3. oldal MAGYAR FELSZABADÍTÁSI KÖTVÉNY sokkal jobb korban. De ki veszi számba a mi könnyeinket, a tizenöt millióét, akik néma fájdalommal vettük tudomásul újabb vereségünket igazunk tiszta tudatában. És mi mégis - ezen kirekesztés után is - rendületlenül hiszünk abban, hogy a megalázottak felmagasztaltatnak, és egyszer a miénk a tizenötmillióé lesz az ország... nemcsak a csonka ország, hanem szent örökségünk: Nagymagyarország! - HUNGARICUS -sssKözteherviselés..sss • Amellett, hogy a magyar népnek nem legerősebb oldala az áldozathozatal, az emigrációs életforma méginkább eltávolítja a magyarságot a közteherviselés vállalásától. Meg kell mondanunk nyíltan, hogy alig huszonegy évvel a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadágharc után - amely példa nélkül álló áldozatvállalásra késztette a nemzetet - szinte alig van valaki, aki áldozni hajlandó a haza oltárán. Pedig a magyar nép szolgálata, ma sokkal kevesebbet kíván tőlünk, mint 1956-ban, amikor sokan életüket áldozták a nemzet sorsának jobbra fordítása érdekében. Most csak egy kis munkát és keresetünk egy százalékát vagy még annál is kevesebbet kérnek minden hazájához hű magyartól azok a kevesek, akik dollárezreket áldoznak még ma is azért, hogy elősegítsék a szovjet rabigát nyögő otthoni magyar nép mielőbbi felszabadítását hogy ezzel megmentsék a magyarságot a végső kiirtástól. Legyen példa előttünk az a szabadságharcos bajtársunk, aki immáron második évben áldoz 10.000 (tízezer) dollárt (fizikai munkával megkeresett pénzéből), hogy a magyar életérdekek egyetlen bátor védelmezője lapunk a MAGYAR HOLNAP 1977-ben is rendszeresen megjelenhetett. De kívánhatja-e az emigrációs magyarság amely a magyar szabadságharcosok véráldozata árán él ma gondtalan, gazdag életet az emigrációban - hogy megintcsak ezek a szabadságharcosok áldozzanak egyedül az egész magyar nép (tehát az Ő) sorsának jobbra fordítása érdekében is? Nem lenne emberségesebb és magyarabb ha itt az emigrációban megvalósítanánk végre a közteherviselést? Amennyiben ezt a kérdést nem sikerül a közeljövőben megoldanunk, úgy rövidesen összeroppan ez a néhány errén felül áldozó bajtársunk és utánuk nem lesz senki, aki tovább viszi a fáklyát. És ha ez az állapot bekövetkezne az az egész magyar emigráció élhetetlenségét jelentené. Fogjunk tehát most végre össze - talán az utolsó órában - hogy méltók lehessünk 1956 névtelen hősihalottjainak és mártírjainak emlékéhez. Bizonyítsuk be most egyszer megint, hogy nemcsak szalmaláng volt 1956-os felemelkedésünk, hanem végig visszük a harcot, amit akkor elkezdtünk a végső célig: Magyarország felszabadításáig. Ennek érdekében arra kérjük az emigrációs magyarságot, hogy mindenki váltson meg egy vagy több Felszabadítási kötvényt most, és nem pedig majd, mert ha összefogunk ismét, akkor biztos, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk.