Magyar Holnap, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám

1978Január hó FIGYELEM: A magyar Felszabadítási Kötvény­­ kibocsájtására a magyar emigráció­­ központi gazdasági alapjának megter­­­remtése miatt került sor. A Magyar Szabadságharcos Parlament és a Ma­gyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Vi­­­­lágszövetség vezetősége két új bank-­­ folyószámlát nyitott a Yorkville Sa­­vings Bankban. (Account Numbers:­ 42124 és 42125) (Cím: 85th Street and Second Avenue corner, New York, I .N.Y. 10028). Az egyik folyószámlán a­­ tőkealapra küldött adományokat he­­­­lyezi el a vezetőség,, azzal a kikötéssel,­­ hogy ennek az összegnek csak a jöve-­­­delme használható magyar nemzetpoli­­­­tikai célokra. A másik folyószámlára­­ küldött összegek adminisztratív költ­­­­ségvetési célokat szolgálnak.­­ A Felszabadulási Alapra küldendő­­ összegek az adóból levonhatók ÁLLÁSPONTUNK: Ügynökök — Hazaárulók...! Amit a magyar koronaőrök 1945-ben el akartak kerülni, hogy a Magyar Szent Korona a kommunista csőcselék kezébe jusson az most több mint 32 év után Carter elnök jóvoltából, 1978 január 6.-án bekövet­kezett. Ezen a napon eggyel szaporodott a magyar gyásznapok száma. Még most, az esemény lezajlása után sem talál egyetlen ésszerű magyarázatot sem a logikus gondolkodású elme arra a kérdésre, hogy mi késztette a Carter adminisztrációt a Szent Koro­na kiszolgáltatására. Mert, amit érvül hoztak fel, hogy ti. a Szent Koronának Magyarországon van a helye és hogy annyira megjavult a két ország között a viszony, hogy az indokolttá, sőt halaszthatatlanná tette az ügyet, az nem egyéb olcsó mellébeszélésnél. De az az érv sem állja meg a helyét, hogy VI. Pál pá­pa kérését teljesítették akkor, amikor a Szent Koro­nát kiszolgáltatták, mert miként más nagyhatalmak, úgy az Egyesült Államok sem szokta kikérni a Vatikán véleményét nagy fontosságú külpolitikai kérdésekben. Carter elnök a magyar nép érdekeit elárulhatta — senki sem fogja felelősségre vonni ezért — de a történelem ítélőszéke előtt felelnie kell ezért a tettéért, mint, ahogy már elmarasztaltatott néhány személy, akik egykor az Egyesült Államok elnökei voltak, és akik mérhetetlen szenvedést okoz­tak a magyar népnek. Wilson, Roosevelt és Eisen­­hower elnökök neveit nincs becsületes hazáját szere­tő magyar, ki diccsel ejtené. Hogy az Egyesült Államok elnökének döntését képtelenek voltunk megváltoztatni és hogy szívós harcban alulmaradtunk vele szemben az nem von le semmit harcunk értékéből, mert választó víz volt ez a harc, világosan megmutatta, hogy ki hol áll? És a magyar emigráció imponáló egységben a becsület és az igazság oldalán állt. Akik ellenünk harcoltak azoknak száma csak ezrelékben mutatható ki. És ezeknek a gyászmagyaroknak megítélésében nem fogadhatjuk el az egyik magát akként mente­gető rádióbemondó érvelését, hogy ők­­a Szent Ko­rona Magyarországra szállítását helyeslők vagy tá­mogatók) csak a demokrácia adta lehetőségükkel élve foglaltak állást. Nem, Kedves Olvasóink! Nem “másként gondolkodók"­ ők,­hanem igenis hazaáru­lók (akár ügynökök, akár csak idióták vagy gono­szok), mert ők annak a gyalázatos bábrendszernek tettek szolgálatot, amelyik­ alig több mint harminc év alatt ötmillió magyar kiirtásáért és másik tizenöt millió rabságban tartásáért felelős. Egyetlen magát magyarnak valló személy sem támogathatja fajtá­ja gyilkosait! Márpedig a Szent Korona kiszolgálta­tása egyedül a “rendszer" érdeke volt, mert ezzel a “győzelemmel" ki akarja ölni a rabságban sínylődő otthoni magyarságból egy jobb kor eljövetelének a reményét is. A Szent Koronát hivatalosan átadó Vance kü­lügyminiszter beszédére Kádár-Apró-Dögei közül az Apró válaszolt, aki tudvalévően szovjet állampol­gár, vagyis szovjet ügynök Magyarországon. Vance külügyminiszter kíséretében lévő “magyarok" között szintén voltak olyan személyek, akik ugyancsak nem magyar elkötelezettségűek. Tehát ügynökök “dia­lógusa" volt az esemény, még akkor is, ha a kisszá­mú közönség soraiban tiszta szándékú magyarok is voltak, akiknek szemében könnyeket láttak meg­csillanni a külföldi tudósítók, amikor a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. "... Magyar könny — Miért is?" kérdezte a költő egy másik rossz, de a jelenleginél MAGYAR HOLNAP Megjelent­ Klára Domány: Krisztina című, izgalmas, modern, szerelmi regénye ünnepi kiadásban, arany keménykötésben. Kapható: A Corvina Imports Ltd. üzleteiben 2800 1 2 N. Clark, 2532 N. Lincoln Ave., Chicago A Tulipános Láda­ könyvesboltjában 3313 N. Clark, Chicago Megrendelhető: Hungárián Books Publishing Co. 1320 W. Lunt Chicago, Illinois 60626 A könyv ára 10 $ (rendelésnél szállítás díjtalan) Megrendelem a Krisztináé, regényt. . . .pl.-ban. A könyv árát csekkben, money orderben kérjük mellékelni. Név. Cím KAPHATÓ Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Daza­: A Magyar Emigráció Szerencsátlansága 2. A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dózsa kommantárjaival. Megrondalhatok, egyenként $3 dollár d­ózslos beküldőao­mak­olt a következő címen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P. O. BOX 249 - GRACIE STATION NEW YORK 28, N. Y. 3. oldal MAGYAR FELSZABADÍTÁSI KÖTVÉNY sokkal jobb korban. De ki veszi számba a mi könnye­inket, a tizenöt millióét, akik néma fájdalommal vettük tudomásul újabb vereségünket igazunk tiszta tudatában. És mi mégis - ezen kirekesztés után is - rendület­lenül hiszünk abban, hogy a megalázottak felma­­gasztaltatnak, és egyszer a miénk a tizenötmillióé lesz az ország... nemcsak a csonka ország, hanem szent örökségünk: Nagymagyarország! - HUNGARICUS -sssKözteherviselés..sss • Amellett, hogy a magyar népnek nem legerősebb oldala az áldozathozatal, az emigrációs életforma méginkább eltávolítja a magyarságot a köztehervi­selés vállalásától. Meg kell mondanunk nyíltan, hogy alig huszonegy évvel a dicsőséges 1956-os forra­dalom és szabadágharc után - amely példa nélkül álló áldozatvállalásra késztette a nemzetet - szinte alig van valaki, aki áldozni hajlandó a haza oltárán. Pedig a magyar nép szolgálata, ma sokkal keveseb­bet kíván tőlünk, mint 1956-ban, amikor sokan éle­tüket áldozták a nemzet sorsának jobbra fordítása érdekében. Most csak egy kis munkát és keresetünk egy százalékát vagy még annál is kevesebbet kérnek minden hazájához hű magyartól azok a kevesek, a­­kik dollárezreket áldoznak még ma is azért, hogy elősegítsék a szovjet rabigát nyögő otthoni magyar nép mielőbbi felszabadítását hogy ezzel meg­mentsék a magyarságot a végső kiirtástól. Legyen példa előttünk az a szabadságharcos bajtársunk, aki immáron második évben áldoz 10.000 (tízezer) dollárt (fizikai munkával megkeresett pénzéből), hogy a magyar életérdekek egyetlen bátor védelme­zője lapunk a­ MAGYAR HOLNAP 1977-ben is rendszeresen megjelenhetett. De kívánhatja-e az emigrációs magyarság amely a magyar szabadságharcosok véráldozata árán él ma gondtalan, gazdag életet az emigráció­ban - hogy megintcsak ezek a szabadságharcosok áldozzanak egyedül az egész magyar nép (tehát az Ő) sorsának jobbra fordítása érdekében is? Nem lenne emberségesebb és magyarabb ha itt az emig­rációban megvalósítanánk végre a közteherviselést? Amennyiben ezt a kérdést nem sikerül a közeljövő­ben megoldanunk, úgy rövidesen összeroppan ez a néhány errén felül áldozó bajtársunk és utánuk nem lesz senki, aki tovább viszi a fáklyát. És ha ez az álla­pot bekövetkezne az az egész magyar emigráció él­hetetlenségét jelentené. Fogjunk tehát most végre össze - talán az utolsó órában - hogy méltók lehessünk 1956 névtelen hősi­halottjainak és mártírjainak emlékéhez. Bizonyítsuk be most egyszer megint, hogy nemcsak szalmaláng volt 1956-os felemelkedésünk, hanem végig visszük a harcot, amit akkor elkezdtünk a végső célig: Magyarország felszabadításáig. Ennek érdekében arra kérjük az emigrációs ma­gyarságot, hogy mindenki váltson meg egy vagy több Felszabadítási­ kötvényt most, és nem pedig majd, mert ha összefogunk ismét, akkor biztos, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk.

Next