Magyar Honvéd, 1990. augusztus-december (1. évfolyam, 22-43. szám)
1990-10-19 / 33. szám
■■■ ■ Ismét áll a Turul-emlékmű A 34. sz. gyalogezredre emlékezve Már-már népünnepéllyé alakult az a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszó közeli emlékhely, ahol hat évtized után régi-új emlékművet avatott dr. Für Lajos honvédelmi miniszter. A több ezer fős közönség, Amót, Felsőzsolca, Onga és Szikszó városának képviselői tisztelegtek a 34. gyalogezred eredetileg 1931. október 11-én, szintén egy vasárnapi napon felállított emlékműve előtt. Az emlékművet 1950-ben, az internacionalista ideológia elvének jegyében lerombolták, csúnyán megcsonkították. A Rákosi-korszakban szőrén-szálán eltűnt turulmadár helyén e naptól Pócsik István szobrászművész alkotása látható, s az emlékmű - annyi mellőzött évtized után - ismét régi pompájában díszeleg. Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter nagy tetszéssel fogadott avató beszédében többek között elmondta, hogy viszontagságos, rendkívül küzdelmes sorsa volt annak az ezrednek, amelyik 34. sorszámmal élt át majdnem két évszázadot a magyar nemzet, a magyar történelem egy különleges, csodálatos emelkedésekben és súlyos katasztrófákban, zuhanásokban gazdag korszakában. Az ezredet 1733-ban állította fel vettesi Kökényesdy László táborszernagy, hajdúkból verbuvált legénységből. Magyar ezred volt, mondták róla, a monarchia egyik legmagyarabb ezrede. II. József uralkodása alatt Vas, Zala és Moson megyék körzetében állomásozott. 1809-ben végleges helyére, Abaúj és Borsod megyébe telepítették át, ahol feloszlatásáig, 1918-ig állomásozott. Az ezred csodálatos küzdelmekben vett részt. Már a XVIII. század valamennyi nagy háborújában ott található, az élen harcolt, bátran helytállt. Harcolt az osztrák örökösödési háborúban, az osztrák-török háborúban 1789-90-ben. Az ezred tulajdonosai olyan magasrangú magyar főurak voltak, mint a Batthyányiak, az Eszterházyak, de tulajdonosának tudhatta magát egy porosz herceg, Vilmos is, akit később I. Vilmos néven német császárrá koronáztak. 1848-49-ben - a magyar szabadság küzdelmek legendás korszakában - az ezred egy emberként a magyar forradalom és szabadságharc ügye mellé állt. Ott küzdöttek Isaszegnél, Nagysallónál, Komáromnál, a budai vár visszavételénél. Az önkényuralom korszakában harcoltak Itáliában, Dániában és ott voltak Königraetznél is, ahol a porosz haderő fényes győzelmet aratott az osztrákok felett. A boldog békeidők, a kiegyezés korszaka majdnem öt évtizeden át éltette és gyarapította a nemzetet, s az ezredet is. A 34-es ezred Kassa város közkedvelt ezredévé vált, ápolta hagyományait, megbecsülte az előtte járt nemzedékek hősies helytállását, múzeumot épített számukra. Az ezred történetének utolsó nagy állomása a vérzivataros első világháború volt. Katonáit kétfelé osztották, egy részük az orosz, más részük olasz fronton állt helyt. Küzdöttek a Kárpátok térségében, részt vettek a gorlizei áttörésben, Olaszország legizzóbb csataterein, az Isonzo menti ütközetekben. Dr. Für Lajos hangsúlyozta, hogy az ezred története egy és oszthatatlan a nemzet történetével. Annak ellenére, hogy Lindner Béla - magát hadügyminiszternek nevező politikus - 1918 novemberében azt kiáltotta világgá: „Nem akarok többé katonát látni!”. Ennek a félőrült jelszónak a jegyében szüntették meg 1918. november 18-án a harcértékét a Nagy Háború befejezése után is megőrző 34-es gyalogezredet is. A volt Vilmos Bakák Bajtársi Egyesülete az 1920-as években határozta el, hogy maradandó emlékművet állítanak az elődöknek, az ezred katonáinak és tisztjeinek, így született meg a most ismét felavatott régi-új emlékmű. Horváth MiklósFotó: Beliczay László A turulmadár Vajon hogyan épült történelmi tudatunkba a turulmadár, s milyen szerep jutott rá népünk ezeréves létezésében? A kérdésekre adott válaszként a Révay Nagy Lexikon és az Új Magyar Lexikon idevonatkozó részeiből idézzük: „A Turul (kurul, karaly) a hadra kelt népet vezette a mondák szerint; a vezérek korában zászlaikon is ábrázolták, s még 1321-től is ismeretes Emich fia Miklós csicsói várnagy, mint Erdély sasának hordozója, vagyis zászlótartója. Az erdélyi „magyar nemzet" ősi jogon még 1538-ban fölvette címerébe, s 1659 óta félsas alakjában az ország ma is használja a nagy clmer erdélyi pajzsában Árpádot, mint a Turultól megáldott Emese ivadékát Kézai (Simon) a Turul nemzettségből származtatta." (Révay Nagy Lexikon) „A honfoglaló magyarok totemállata, az Árpádnemzettség állatőse. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét (Emesét) Turul termékenyítette meg Későbbi változat szerint Emesének álmában a Turul jövendölte meg, hogy dicső királyok fognak tőle származni, és ezért adta fiának az Álmos nevet (elferdített formája a török „almus" szónak). A Turul vadászsólyom madarat is jelent; a pogány fejedelmek jelvénye volt A kereszténység felvétele után a pogány hagyományok elleni harc a Turult sem tűrte meg az uralkodói jelvények között A Turul-monda csak a krónikák (elsősorban Kézai) szélesebb körű megismerése után, a hun hagyományok feléledésével terjedt el, s a költők és írók alkotásai révén vert gyökeret. (Új Magyar Lexikon) . Nemzet és hadsereg