Magyar Honvéd, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
s azok lehetnek, akik a háborúkban, illetve a forradalmak idején nemzeti magatartást tanúsítottak. Tehát a felvételnél nemcsak a kifejezetten haditett a döntő. Néhány esztendeje hoztuk létre az úgynevezett nemzetvédelmi tagozatot, amire azért volt szükség, hogy a szellemi teljesítményeket, a szellemi „hadviselést” is az érdemek közé sorolhassuk, így válhatott rendtaggá például dr. Makra Zoltán, Tollas Tibor... Felnőtt egy generáció Nyugaton. Olyan emberekről van szó, akik objektív okok miatt nem vehettek részt harcokban, de a tény, hogy az Óhaza szabadságáért nekik is küzdeniük kell, sokuknak nem volt közömbös. Az ifjabb generációból így, a szellemi érdemek alapján is rendi tagok válhattak. Külföldön - négy és fél évtizedet töltöttünk hazánktól távol - a magyarságtudat ápolását is ezen érdemek közé soroltuk. Kötelességünk, hogy a kint született generációk ismerjék anyanyelvüket. Hadd említsek egy példát: ma Habsburg József főherceg unokája a Vitézi Rend főkapitánya, akinek Löwenstein hercegnő a felesége. József főherceg csak akkor adta áldását József Árpád és Mária frigyére, ha a leendő fiatalasszony megtanul magyarul. Igen, ha valaki kiválóan megbirkózik a némettel, az angollal és a franciával, akkor az anyanyelvét is tanulja meg. Az anyanyelv ismerete alapkövetelmény a Vitézi Rendben. - Mikor nyertek felvételt a Nemzetközi Lovagrendek sorába ? - Egy hosszas eljárás után, 1962-ben. Kiértesítették az UNESCO összes tagállamát, hogy a mi félig független rendünk - sorrendben éppen a tizenharmadik volt - protektora a Szent Korona, a főkapitány József főherceg, a szalagszínünk pedig kék. - Mit jelent az, hogy félig független rend? - A Vitézi Rend nem szuverén rend. Angolul mindezt a sémi indenpendent - félig független - kifejezés takarja, hiszen a világon csupán egyetlen szuverén rend létezik: a Máltai Lovagrend. A Nemzetközi Lovagrendek elfogadták a rendünk szabályzataiban szereplő morális értékeket, meghagyták magyar célzatú rendnek, mint ami a magyar függetlenségért, az ország határain kívül élő szórvány magyarság kisebbségi jogainak érvényesüléséért kíván tenni. Nos, a Vitézi Rend - így is lehet fogalmazni -azoknak a kötelességeknek az összessége, hogy tagjaink minden magyar szervezetben a tudásuk legjavát adva munkálkodjanak, s járuljanak hozzá a magyarság fenntartásához.A köztudatban ma az él, hogy a vitézekre egyfajta „ kirekesztős” osztályszemlélet volt a jellemző. Kérem, hadd mondjak ismét egy példát: a Vitézi Rend a háború előtt is számos összejövetelt, ünnepséget, netán bált tartott. Nos - nagyon demokratikusan -, ezeken a rendezvényeken (az élet egyéb területeit meg sem említve) nem volt különbség a tiszt és a legénységi állományú vitéz között. Együvé tartoztak, együtt ünnepeltek és szomorkodtak, ha kellett. Összekötötte őket a rendi tagság, mindazok a normák, melyek betartása nélkül nem lehettek volna vitézek. Igen, bizonyos fokú kiválasztás valóban érvényesült. A rend tagjaival szemben ugyanis igen szigorú , morális, fegyelmi követelménye-ket támasztottak. Nem beszélhettünk egy sajátos kaszt kialakulásáról sem, hiszen a rend pusztán mintát adott, példával szolgált a szélesebb társadalom előtt. - A vallásosság is jellemző a rendre? - Hogyne. De nemcsak a Vitézi Rendre, hanem általában a lovagrendekre. Az a szellemiség, amit ma szélesebb értelemben vett keresztény szellemiségnek nevezzünk. Ide soroljuk a vallásgyakorláson túl például az erkölcsös életvitelt, a család szentségének ápolását, egymás tiszteletét és megbecsülését. Tehát olyan értékeket, amik bárhol, s bármikor, a világon mindenütt megállják a helyüket. - Ön milyen funkciót tölt be a Vitézi Székben? - Helyettes főkapitány vagyok. Korábban sajtóelőadóként tevékenykedtem. A civil foglalkozásom újságíró, van egy lapom, aminek a főszerkesztőjeként dolgozom. De a Nemzetőr című lap angol és francia nyelvű mutációjának készítésében is részt vettem. - A honvédelmi miniszter önt nemrég tartalékos őrnaggyá lép- tette elő. Ha jól tudom, a második világháború végső szakaszában egyszer már megkapta az őrnagyi rendfokozatot. - Való igaz, hogy a vezérkari őrnagyi előléptetésem 1945. január 1 -jével lett volna esedékes -a csoportfőnököm például vezérőrnagy lett volna -, s megtörténtek az úgynevezett bekérések, és elkészült a soron előléptetendők névsora... Az előléptetések azonban elmaradtak. Jogos lett volna a későbbi bírálat, hogy amikor az otthonunkat, a hazánkat elhagyjuk, nem volt fontosabb a számunkra, mint a katonai előmenetelünkkel, az előléptetésünkkel foglalkozni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy senki sem akart hallani arról, hogy Szálasi - mint államfő - adjon nekünk magasabb rendfokozatot. - Tervezik, hogy a Vitézi Rendet hazatelepítik. - Igen. Két lehetséges megoldás van. Hazatelepülni azonnal, vagy várni, s a témát később napirendre tűzni. Tény, hogy jelenleg még az országban tartózkodnak a szovjet csapatok. Semmiképpen nem kívánunk nehézségeket előidézni, netán, hogy provokációnak tűnjék a hazatelepülésünk, hiszen a Vitézi Rend azokból is alakult, akik az oroszok ellen harcoltak. Mivel az ország érdekei azt kívánják, hogy egyelőre Münchenben folytassuk a munkánkat, ahol a Vitézi Rend központja eddig is tevékenykedett, magától értetődik, hogy a második megoldást kell választanunk. Kivonulnak a megszálló csapatok, s csak azután kívánjuk megoldani a rend hazatelepülésével összefüggő megannyi kérdést. Érdekes, hogy az 1945. január 11-i, az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal kötött fegyverszüneti megállapodásban az Országos Vitézi Széket, a rend törvényhozó testületét szüntették meg, nem pedig magát a rendet. Mit kívánnak tenni azért, hogy a Vitézi Rend tevékenységét - hiszen fehér folt történelmünkben - a szélesebb közvélemény is megismerje? - Sikerült egy fiatal, agilis könyvkiadóval beszélnem, aki vállalná egy ilyen témájú kötet megjelentetését, illetve terjesztését. A könyv kéziratát elkészítjük, ami tartalmazza majd a rend történetét, de jelenét, és a jövővel kapcsolatos elképzeléseket is. Mindazon tudnivalókat, ami a Vitézi Rend hamisításoktól és ferdítésektől mentes, tényszerű megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges. Horváth Miklós Fotó: Nagy Józsefné /