Magyar Honvéd, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1992-08-14 / 33-34. szám
Mire e sorok az önök kezébe kerülnek, valószínűleg tudnak már egyet s mást a honvédség évközi öt százalékos bérfejlesztéséről. Annyit remélhetőleg mindenképpen megtudnak, hogy a szeptemberi-októberi második munkanapon hány forinttal többet vehetnek kézhez. Néhányan kivált a vizuális típusúak közül - azonban már eleve bizonyos közérteket emlegetnek, melyek pénztáránál az öt százaléknyi forint amolyan láthatatlan jövedelemként viselkedik. Valóban igazuk lenne a fanyalgóknak? Mindenekelőtt ezt kérdeztük Breuer Lászlótól, a Honvédségi Dolgozók Szakszervezetének vezető titkárától. - Ha a HODOSZ, illetve valamennyi költségvetési területen működő szakszervezet alapvető célját, azaz, a legalább az évi infláció mértékének megfelelő bérfejlesztést veszem alapul, akkor nyilvánvalóan nem lehetünk elégedettek a szóban forgó öt százalékkal. Ha viszont ennek az öt százaléknak a történetét, egy-két hónapos stációit veszem szemügyre, mégis csak sikerről kell beszélni. Vegyük hát szemügyre ama bizonyos stációkat. Önök már az év elején esedékes bérfejlesztéskor is legalább tíz százalékos bérfejlesztést szorgalmaztak. Ezzel kezdődne a történet? Igen, hisz’ valóban az említett mértéket hangoztattuk minden lehetséges fórumon. A februári magasabb parancsnoki értekezleten azonban már eleve „csak” öt százalékról beszélt a honvédelmi miniszter, és a Magyar Honvédség parancsnoka is. Pontosabban szólva, nem egyszerűen beszéltek erről, hanem „öt százalékos” ígéretüket követően került szóba többek között a Költségvetési Intézmények Érdekvédelmi Bizottságának (mai nevén: a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának tárgyalásain - egy bizonyos négyszáz milliós kormányzati tartalékból e célra felhasználható összeg. Ahogy megszületett a döntés, rögtön veszélybe is került ez az összeg a tárgyalások egyik szakaszában. Egyesek azt ugyanis az egész védelmi szférában elosztható összegként értelmezték. Nos, hogy azért ne nyúljon hosszúra a történet, csupán a végeredményt említem meg. Azt, hogy végül is az összeg - a KIÉB-tárgyalásokat követően - egyedül a honvédségé maradt. Nyilván, önök is azonnal kiszámolták: a négyszázmillióból nem jön ki az átlagos öt százalék. Ez - a HOVÉT ülésein, az érdekvédő szervezetek kezdeményezésére összehívott szakértői tárgyalásokon - mindenki előtt ismert tény volt, így tehát meg kellett találnunk azt a megoldást, amellyel a négyszázmillióból elérhető mintegy 3,2-3,4 százalékos bérfejlesztési lehetőséget öt százalékossá alakíthattuk át. Meg kell mondanom, hogy a PM, a HM, az MH Parancsnokságának, valamint a honvédségi érdekvédő szervezetek képviselőinek tárgyalásán a pénzügyesek eleinte azt mondták: nincs semmiféle megnevezhető tartalék céljaink eléréséhez. Végül - kivált a KÉSZ által feltárt lehetőségek beigazolódásával - mégis csak megtaláltuk azokat a megnevezhető költségvetési tartalékokat, amelyek felhasználásával elérhettük a szóban forgó öt százalékot. A tárgyalásokról hallott információk szerint a HODOSZ a polgári alkalmazottak esetében fejenként meghatározott összeget, 960-980 forintot javasolt. Úgy tudom, ezzel kapcsolatban a HOVET-on konszenzus jött létre. A kihirdetett MH parancsnoki intézkedés viszont öt százalékról szól. Mi erről a véleménye? Ez az intézkedés bennünket is meglepett. Annál is inkább meglepett, mivel ahogy mondta, valóban úgy álltunk fel az asztaltól, hogy ez ügyben konszenzust értünk el. Az öt százalékkal tulajdonképpen az a problémánk, hogy még a honvédségi átlagnál is ezrekkel alacsonyabb átlagbérrel dolgozók - például a szárazföldi csapatoknál, a Honvéd Vezérkar alárendelt alakulatai közül a katonai igazgatási területeken dolgozó polgári alkalmazottak - esetében a százalékos megoldás megtartotta, esetenként fokozta a hátrányt. Az öt százalékos átlagos bérfejlesztés hatásának pontos adatait e pillanatban még nem ismerjük. De azt már most biztosra vehetjük, hogy többek között az említett területeken dolgozók bérfejlesztésének összege nem éri el majd az általunk javasolt 960 forintos átlagot. Ez a tény akkor is igaz, ha tudjuk: az intézkedés fejenkénti kötelező ötszáz forintról, s ez által lehetségessé váló differenciálási lehetőségekről szól, személyenként tehát elképzelhető kedvezőbb bérfejlesztés is. Megemlítem még azt is, hogy ezen öt százalékos bérfejlesztéssel egyidőben - az öt százalék „helyett” az egészségügyi, a pedagógus, a közművelődési és közgyűjteményi, a művészeti polgári dolgozók jelentősebb bérfejlesztési lehetőséghez juthattak. Az egészségügyieknél eszerint átlag 1240, a többi területen dolgozóknál pedig átlag 2000 forint a bérfejlesztés összege. Önök - e bértárgyalások közben - előhozakodtak olyan javaslattal is, amelynek elfogadására aligha számíthattak. Ahogy tudom, felvetették, mondassák ki, hosszabb távon milyen legyen a polgári alkalmazottak és a hivatásos katonák átlagbérének, átlagilletményének egymáshoz viszonyított aránya. A hellyel-közzel meglévő indokolatlan „bérdiszkriminációt” akarják megszüntetni? Az átlagokat, avagy - ami nyilvánvalóan racionálisabb - a konkrét szakmák, beosztások, munkakörök és a többi egybevetésével akarják a béreket, illetményeket összehasonlítani? - Természetesen úgy ésszerű bármiféle összehasonlításba belefogni, ha az azonos beosztásban, azonos képzettséggel, szolgálati idővel rendelkezők bérét és illetményét vetjük egybe... Ami a hosszabb távra szóló arányokat illeti, a két állománykategória átlagos bére, illetménye között mindig is volt, és mindig is lesz különbség a hivatásos katonák javára. Ezt tulajdonképpen egy hadsereg esetében természetesnek kell vennünk. De hogy ez az arány ne változhasson meg indokolatlanul, ahhoz már meg kell határozni egy célt, azaz egy hosszabb távra szóló arányszámot. Talán közismert a tény: jelenleg ez az arány egy a kettőhöz, a hivatásos tisztek javára. És mivel most százalékot határozott meg a bérfejlesztésre vonatkozó intézkedés, az arány nyilvánvalóan megváltozik, azaz, a bérolló tovább nyílik. Visszatérve a szakmánkénti összehasonlításra, arra a kérdésre kell megadni a választ, hogy ugyan mi indokolja igazán például egy polgári alkalmazott és egy hivatásos katona lokátorszerelő, sebész, avagy igazgatási munkát végzők bére és illetménye közti, olykor meglehetősennagy eltérést a hivatásos katona javára? Hangsúlyozom, az azonos képzettségűek, az azonos szolgálati idővel rendelkezők, tehát több szempontból is azonos „tulajdonságokkal” rendelkezők ügyéről van itt szó. Semmi más nem volt és nem is lehet a célunk. Ennek ellenére „megkaptuk” a magunkét. Felvetésünk már úgy jutott el a miniszter úrhoz, hogy ezek a javaslataink elfogadhatatlanok. Sőt, élni kell a gyanúperrel, hogy a szakszervezet a hivatásos katonák rovására akar polgári alkalmazotti béremeléseket elérni. Úgy vélem, ezeket a „bírálatokat” kommentálni sem kell... M. Tóth György A HODOSZ bérmérlege Ötszázaléknyi valóság