Magyar Horgász, 1956 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1956. szeptember-október / 9-10. szám

A halász-horgász kapcolatok kérdésében lapunk, a Magyar Horgász, fennállásának egy évtizede óta több ízben is félreérthetetlenül és világosan leszögezte álláspontját, amely szerint a természetes vizeken fontos termelőmunkát végső hivatásos halászok és a sporthorgászok között érdekellentét nincs és az egymást megértő baráti együttműködés — különösképpen a vizek hathatósabb védelme és gondozása érdekében — elengedhetetlenül szükséges. A szövetség vezetősége ezen álláspontját úgyszólván minden alkalommal, amikor erre lehetőség nyílt — így többek között az 1955. évi közgyűlésen is — újból és újból kifejezésre juttatta. Amikor az egész magyar horgásztársadalomban — jórészt a szövetség számtalan szó- és írásbeli útmutatása alapján — már valóságos közhellyé vált a halász-horgász barátság, amikor annak ápolására egyesületek és intéző bizottságok jelentős költséggel és fáradsággal (mint a Velencetavi Horgász Egyesületek Intéző Bizottsága ez év nyarán) halász-horgász barátság ünnepélyt rendeznek, nem mehetünk el szótlanul egyes szövetkezeti elnökök horgászellenes megnyitkozásai mellett, amelyekkel ez ideig — a békés kapcsolatok és nyugodt légkör fenntarthatósága érdekében — nem kívántunk foglalkozni Bencze Ferencnek, a paksi Vöröscsillag HTSZ elnökének kezdeményezésére a halászati termelőszövetkezetek, megyei halászati felügyelők, az FM halászati osztálya, a halászatfejlesztési osztály és az összes többi érdekeltek — a MOHOSZ kivételével — még június 14-én, majd augusztus 23-án értekezletet tartottak. A két értekezleten elfogadott határozati javaslatok szerinta halászati termelőszövetkezetek munkájára nyugtalanítóan hatnak egyes MOHOSZ-vezetők megismétlődő kijelentései, amelyek kifejezik azt a reménységüket, hogy az összes természetes vizek rövidesen MOHOSZ- kezelésbe fognak kerülni. Az értekezlet határozott választ kér arra vonatkozóan, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tervezi-e a természetes vizek átadását a Magyar Országos Horgász Szövetségnek? Amennyiben merni, hajlandó-e a minisztérium egyes horgászvezetők nyugtalanító kijelentéseinek és szövetkezetellenes tevékenységének véget vetni?«. Kívánatosnak tartja még a határozati javaslat »a magyar sporthorgászat szocialista fejlődésének lehetővé tétele érdekében, hogy »a MOHOSZ működését kizárólag mint a kezelésében levő vízterületek haszonbérlője fejthesse ki s a horgászatnak mint sport, üdülés és szórakozás kultúrájának előmozdítása pedig kerüljön az arra hivatott szervezetek (sportkörök) irányítása alá*. Kérik továbbá a halászati termelőszövetkezetek*a területek elcsatolására eddig kiadott rendelkezések felülvizsgálását a magasabb népgazdasági érdekek figyelembevételével, egyben a termelőmunka lehetővé tételét egyes horgászbérleti vízterületeken, ahol a termelőmunka a horgászok sérelme nélkül gyakorolható. Helytelenítik továbbáa MOHOSZ hatáskörének azt a kiterjesztését, hogy hiszen számos területi engedélyes halászok csak MOHOSZ tagsági igazolvány alapján kaphassanak állami halászjegyet, illetőleg a szövetkezeti vízterületekre engedélyt*. Javasolja továbbá az augusztus 23-i értekezlet, hogy ~az állami horgászjegyek kiadását — a halászjegyekhez hasonlóan — vegyék át a megyei halászati felügyelők* és végül,hogy a horgászok által fogott hal egy meghatározott mennyiségen felül kerüljön bele a közellátás értékesítési hálózatába*. Figyelem Méltó a horgászegyesületek tagságának felülvizsgálatára irányuló, a halászati termelőszövetkezetek részéről megnyilvánult kívánság is. A határozati javaslatokban kifejezett cél nem új, de világos, bővebb magyarázatra nem szorul. A horgászoktól vízterületeiket elvenni, illetve oda — a terület természetétől függően — a nagy- vagy kisszerszámos halászokat, esetleg mind a kettőt beengedni, a MOHOSZ-t, 42 000 horgász harcos érdekvédelmi szervét gyengíteni, nevelőmunkáját lehetetlenné tenni, az egységében lebírhatatlan horgásztábort kisebb csoportokra széttagolni. Nézzük meg először, vajon mi igaz a MOHOSZ ellen elhangzott vádakból és mit takarnak ezek a vádak ? Az első kérdés, ami itt felmerül: vajon miért nem hívták meg a MOHOSZ-t erre az értekezletre? Talán a »rólunk-nélkülünk« gyakorlatát szeretnék a sötét múltból visszahozni és a reakció leggyűlöltebb eljárási módját jogaiba visszahelyezni az értekezlet összehívói? A vádak egyébként, amelyeket Kolosseus József elnök és Herényi János titkár ellen felhoztak, minden alapot nélkülöző koholmányok, amelyeknek némelyek — minthogy már gyakran hallották őket — kezdenek hitelt adni. Sem Kolosseus, sem Berényi soha szövetkezetellenes kijelentést nem tett. Ama bizonyos sokszor hivatkozott szentesi beszéd jóhiszeműnek egyáltalán nem mond iMIMU£6R£ . Azok a bizonyos ,, A Nagykanizsai Sporthorgász Egyesület vezetősége még ez év április 29-én panaszbeadvánnyal fordult a B. M. járási osztályának vezetőjéhez és kérte, nyújtson segítséget az állami vagyont képező halállomány egrablására szervezkedett nagy létszámú orvtvalászbanda felszámolásához, mert a fegyvertelen horgászok tehetetlenek a népvagyon pusztítása végett rendszeresen, túlerővel megjelenő, fenyegető magatartású bűntettesekkel szemben. Bátrak vagyunk hivatkozni — írja többek között az egyesület panaszbeadványában — Lopusii Endrének, a Dunai Révkapitányság tisztjének hivatalos lapunk legutolsó számában megjelent cikkére, amelyben szó szerint a következőkre hívja fel figyelmünket: „Ha a megelőző felderítés során olyan nagyszabású és rendszeres orvhalász tevékenységre jönnek rá a sporthorgászok, amelynek megakadályozása, illetőleg felszámolása nagyobb erőt igényel, akkor forduljanak a folyamrendészet, vagy a rendőrség illetékes szerveihez.« Az egyesület kérelmére panaszbeadványának elintézését a járási osztálynál június 6-án megsürgettük. Szeptember 17-i kerettel a B. M. Határőrség és Belső Karhatalom Katonai Ügyészségétől kapott »Határozata szerint a vízvári őrsön Biczó Károly av, hogy 1956 május és júniusában négy esetben kézigránáttal halászott a Dráván és több esetben előfordult, hogy a Dráva mellékvizein engedélyezte a konkrét esetek... lúdvári lakosoknak a horgászást. 1956. június 13-án pedig a nemesnépi őrsparanznok, Kovács István av, ahogy a szentgyörgyvölgyi patakban trotillal folytatott jogtalan halászatot.Több esetben előfordult mindkét őrsön, hogy az őrsparancsnok engedélyezte a kihirdetésben levő személyeknek a halászást, akár robbantószerrel, akár horgászfelszereléssel. Sőt, a műszaki egységek, akik a műszaki zár felszedésével voltak megbízva, szintén robbantószerrel halásztak, azonban a nyomozás során ezen személyek kilétét megállapítani nem lehetett. Biczó Károly ávhdgy és Kovács István áv. ahdgy cselekményükkel nemcsak a társadalmi tulajdont fosztogatták, de a halászatnak ez a módja veszélyes a halállomány további fejlődésére is. Magasabb parancsnoki fenyítésük alkalmas lesz arra, hogy a jövőben mint őrsparancsnokok ne éljrnek vissza szolgálati hatalmukkal és mint a szemük lényére vigyázzanak a rájuk bízott területeken a gazdasági alapunkat képező társadalmi tulajdonra.* A határozatot a katonai ügyész azzal küldi meg a B. M. Határőrség parancsnokának, hogy nevezetteket a cselekményükért szigorúan senyítse meg, amelynek megtörténtéről és mérvéről kérem hatóságomat 1956. október 5-ig értesítenie. Elégtétellel regisztráljuk ezt az esetet, mert beszédes bizonyítéka annak, hogy már a határsávban sem lehet büntetlenül a halászati szabálysértések tömegét elkövetni.