Magyar Horgász, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2005. szeptember / 9. szám
NEMZETEK VILÁGBAJNOKSÁGA Varga József, Békési Attila: ÚJABB MAGYAR ÉREM ÉS ANGOL GYŐZELEM! Azok után, hogy Oroszország lemondta a 2005. évi Nemzetek világbajnokságának megrendezését, az évad legfontosabb versenye az eredetileg az Európa-bajnokságra kijelölt finnországi helyszínre került át. A harminc csapat részvételével július 9-10-én Lappeenrantában lezajlott világverseny az angolok győzelmével zárult, a belga Guido Nullensnek egy egyéni aranyérmet, az Ambrus Tibor, Békési Attila, Erdei Attila, Nagy Attila, Varga József és Walter Tamás összeállítású magyar csapatnak pedig egy újabb bronzérmet eredményezett! A lappeenrantai Saima csatorna is fogadott már egy világbajnokságot, az 1995-ös versenyt a francia csapat nyerte, tagjai egyéniben is „besöpörtek" egy aranyat valamint egy bronzérmet is. Tehát előre tudni lehetett, hogy - hacsak a pálya azóta nem ment át radikális változáson - apró halakra történő technikás és prenz, maximum 1-2 kilós zsákmányt eredményező horgászatra kell majd felkészülniük a csapatoknak. Ez a kevés etetőanyagot, leginkább földes-szúnyogos keveréket, és nagyon finom szerelékeket igénylő horgászat egy a franciák által hazájukban gyakorta alkalmazott módszer, ezért ők ezúttal is a favoritok között szerepeltek. Az előző verseny óta eltelt tíz év azonban nemzetközi szinten hatalmas változásokat hozott: többek között egy nagyon erős, stabil és nehezen legyőzhető angol csapatot, az olaszok eredményességének visszaesését, valamint például a magyar csapat előretörését. Emellett ne feledjük el, hogy annak idején a horgászok 14,5 méteres hosszban horgászhattak, idén azonban már csak 13 méteres rakással kereshették a halat. Lényeges megemlíteni az etetőcsésze használatának engedélyezését is, mely évről évre egyre jelentősebb szerepet kap a világversenyeken is, mindenki számára lehetővé téve a preaz etetést. Az edzések során hamar kiderült, hogy a pálya nem változott meg, és ez alkalommal is a kisebb sügérek, durbincsok és bodorkák lesznek a főszereplők, néhány beugró keszeggel megtetézve. A halak kis méretéből adódóan az egy kiló körüli fogás már kiemelkedőnek számított. Az edzéshét utolsó napjaiban itt-ott már nagyobb keszegek is kerültek a haltartókba, ám számuk olyannyira elenyésző volt, hogy a taktikát nem lehetett kizárólag rájuk építeni. A tapasztalatszerzés időszakában a csapatok munkáját a nem túl széles csatornán áthaladó, hatalmas, farönköket szállító hajók sem könnyítették meg. Egy-egy ilyen púpozottra pakolt vízi óriás ugyanis teljesen felkavarta az iszapot, eltüntetve az etetéseket, és hosszú percekre zavarossá téve a víz egészét, valamint teljességgel lehetetlenné téve az esetleges matchbotos próbálkozásokat is. AZ ELSŐ FORDULÓ: BELGA FÖLÉNY Az automatikus sorsolásnak és a megszakított szektoroknak köszönhetően általában minNagy Attila, Német László szövetségi kapitány, Walter Tamás, , Erdei Attila, Ambrus Tibor den nemzetnek van egy előnyösebb és egy rosszabb sorsolási napja. Az első napon az esélyes csapatok közül a franciák és a belgák szerencsés sorsolással állhattak rajthoz, míg az angol és a magyar csapat (egy-egy szektor kivételével) összességében előnytelenebb pozícióból kezdte meg a versengést. A pálya két legjobb helyének egyikére, az „A” szektor egyes helyére került a francia Da Silva, a belga versenyző tőle nem messze az ötösre ült, míg a mi Varga Józsefünk a közepesnek titulálható huszonnyolcas rajtszámra ült. A magyar versenyző a három óra elteltével - 1210 g fogott súllyal - egy nagyon értékes hatodik helyezést tett le az asztalra, a francia ERDEI ATTILA ÖTÖDIK HELYE Erdei Attila, az országos egyéni bajnokságokon szerzett különféle színű érmei mellett, idén zsinórban ötödször nyerte meg csapatával, a Délpesti Mayer H.E. tagjaival a klubcsapatok országos bajnokságát is. Az idei Nemzetek Világbajnokságán Attila lett a magyar csapat legeredményesebb versenyzője úgy, hogy csupán egy pont választotta el az egyéni ezüsttől. A magyar csapat kétféle taktikát dolgozott ki az edzéshét folyamán. A köves talajú, akadiósabb részeken könnyebb úszás szereléket használtak, mellyel érintőre állítva, illetve néhány centivel a fenék felett próbáltak halat fogni. Ezzel a módszerrel inkább bodorka, durbincs és sügér volt várható, ellenben az akadályoktól mentes, sima mederszakaszokon inkább lefektetett elükével próbálták kapásra bírni - a többi hal mellett a pályán található kis számú keszegeket. A CSAPAT A KÖVETKEZŐ KEVERÉKET HASZNÁLTA: 1/2 kg Sensas Etang 1/2 kg Sensas Gros Gordons Fine 4 dl frissen pörkölt, őrölt kendermag + 10 kg föld (4 kg Terré de riviere, 6 kg Terré de Somme + Liant a coller) Ezen kívül némi sneciző kaját is kellett bevinni mindkét fordulóban. Attila az első és a második fordulóban is az etetőanyag 60-70 %-át dobta be alapozásként, és az első napon csupán két óra elteltével rakott rá etetőcsészével némi utánpótlást, aminek az eredménye néhány újabb igen értékes bodorka lett. A második napon nagyon jól kezdett, és csak másfél óra elteltével etetett rá, működött is a dolog egészen a harmadik óra második feléig, ekkor azonban a szektornak erről a szakaszáról teljesen eltűnt a hal, ellenben a másik végén folyt az ütemes halfogás. A magyar versenyző érme voltaképpen ebben a szerencsétlenül alakult végső félórában úszott el, ennek ellenére ötödik helye rendkívül szép eredmény, hiszen a mérlegelőkkel haladva valóban egyértelműen látszott, hogy a szektor másik felén könnyebb dolguk volt a versenyzőknek. Erdei Attila szerint a magyar csapatot a hét folyamán végig összehangolt munka és nagyon jó hangulat jellemezte, ami közrejátszott a sikeres szereplésben is. Nagy Attila kiegyensúlyozott teljesítményére a csapat ismétjoggal számíthatott Erdei Attila első napi győztes zsákmányával