Magyar Horgász, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2005. szeptember / 9. szám

NEMZETEK VILÁGBAJNOKSÁGA Varga­ József, Békési Attila: ÚJABB MAGYAR ÉREM ÉS ANGOL GYŐZELEM! Azok után, hogy Oroszország lemond­ta a 2005. évi Nemzetek világbajnok­ságának megrendezését, az évad leg­fontosabb versenye az eredetileg az Európa-bajnokságra kijelölt finnorszá­gi helyszínre került át. A harminc csa­pat részvételével július 9-10-én Lappeenrantában lezajlott világver­seny az angolok győzelmével zárult, a belga Guido Nullensnek egy egyéni aranyérmet, az Ambrus Tibor, Békési Attila, Erdei Attila, Nagy Attila, Varga József és Walter Tamás összeállítású magyar csapatnak pedig egy újabb bronzérmet eredményezett! A lappeenrantai Saima csatorna is foga­dott már egy világbajnokságot, az 1995-ös versenyt a francia csapat nyerte, tagjai egyéniben is „besöpörtek" egy aranyat valamint egy bronzérmet is. Tehát előre tudni lehetett, hogy - hacsak a pálya az­óta nem ment át radikális változáson - apró halakra történő technikás és pren­z, maximum 1-2 kilós zsákmányt eredményező horgászat­ra kell majd felkészülniük a csapatoknak. Ez a kevés etetőanyagot, leginkább földes-szúnyo­­gos keveréket, és nagyon finom szerelékeket igénylő horgászat egy a franciák által hazá­jukban gyakorta alkalmazott módszer, ezért ők ezúttal is a favoritok között szerepeltek. Az előző verseny óta eltelt tíz év azonban nem­zetközi szinten hatalmas változásokat hozott: többek között egy nagyon erős, stabil és nehe­zen legyőzhető angol csapatot, az olaszok eredményességének visszaesését, valamint például a magyar csapat előretörését. Emellett ne feledjük el, hogy annak idején a horgászok 14,5 méteres hosszban horgászhattak, idén azonban már csak 13 méteres rakással keres­hették a halat. Lényeges megemlíteni az etetőcsésze használatának engedélyezését is, mely évről évre egyre jelentősebb szerepet kap a világversenyeken is, mindenki számára lehetővé téve a prea­z etetést. Az edzések során hamar kiderült, hogy a pálya nem változott meg, és ez alkalommal is a kisebb sügérek, durbincsok és bodorkák lesznek a főszereplők, néhány beugró ke­szeggel megtetézve. A halak kis méretéből adódóan az egy kiló körüli fogás már kiemelkedőnek számított. Az edzéshét utolsó napjaiban itt-ott már nagyobb keszegek is kerültek a haltartókba, ám számuk olyannyi­ra elenyésző volt, hogy a taktikát nem lehe­tett kizárólag rájuk építeni. A tapasztalatszer­zés időszakában a csapatok munkáját a nem túl széles csatornán áthaladó, hatalmas, fa­rönköket szállító hajók sem könnyítették meg. Egy-egy ilyen púpozottra pakolt vízi óri­ás ugyanis teljesen felkavarta az iszapot, el­tüntetve az etetéseket, és hosszú percekre zavarossá téve a víz egészét, valamint teljes­séggel lehetetlenné téve az esetleges match­­botos próbálkozásokat is. AZ ELSŐ FORDULÓ: BELGA FÖLÉNY Az automatikus sorsolásnak és a megszakított szektoroknak köszönhetően általában min­Nagy Attila, Német László szövetségi kapitány, Walter Tamás, , Erdei Attila, Ambrus Tibor den nemzetnek van egy előnyösebb és egy rosszabb sorsolási napja. Az első napon az esélyes csapatok közül a franciák és a belgák szerencsés sorsolással állhattak rajthoz, míg az angol és a magyar csapat (egy-egy szektor kivételével) összességében előnytelenebb po­zícióból kezdte meg a versengést. A pálya két legjobb helyének egyikére, az „A” szektor egyes helyére került a francia Da Silva, a bel­ga versenyző tőle nem messze az ötösre ült, míg a mi Varga Józsefünk a közepesnek titu­lálható huszonnyolcas rajtszámra ült. A ma­gyar versenyző a három óra elteltével - 1210 g fogott súllyal - egy nagyon értékes hatodik helyezést tett le az asztalra, a francia ERDEI ATTILA ÖTÖDIK HELYE Erdei Attila, az országos egyéni bajnokságokon szerzett különféle színű érmei mellett, idén zsinórban ötödször nyerte meg csapatával, a Délpesti­ Mayer H.E. tagjaival a klub­csapatok országos bajnokságát is. Az idei Nemzetek Világbajnokságán Attila lett a ma­gyar csapat legeredményesebb versenyzője úgy, hogy csupán egy pont választotta el az egyéni ezüsttől. A magyar csapat kétféle taktikát dolgozott ki az edzéshét folyamán. A köves talajú, akadiósabb részeken könnyebb úszás szereléket használtak, mellyel érin­tőre állítva, illetve néhány centivel a fenék felett próbáltak halat fogni. Ezzel a módszer­rel inkább bodorka, durbincs és sügér volt várható, ellenben az akadályoktól mentes, si­ma mederszakaszokon inkább lefektetett elükével próbálták kapásra bírni - a többi hal mellett­­ a pályán található kis számú keszegeket. A CSAPAT A KÖVETKEZŐ KEVERÉKET HASZNÁLTA: 1/2 kg Sensas Etang 1/2 kg Sensas Gros Gordons Fine 4 dl frissen pörkölt, őrölt kendermag + 10 kg föld (4 kg Terré de riviere, 6 kg Terré de Somme + Liant a coller) Ezen kívül némi sneciző kaját is kellett bevinni mindkét fordulóban. Attila az első és a második fordulóban is az etetőanyag 60-70 %-át dobta be alapozás­ként, és az első napon csupán két óra elteltével rakott rá etetőcsészével némi utánpótlást, aminek az eredménye néhány újabb igen értékes bodorka lett. A második napon nagyon jól kezdett, és csak másfél óra elteltével etetett rá, működött is a dolog egészen a harmadik óra második feléig, ekkor azonban a szektornak erről a sza­kaszáról teljesen eltűnt a hal, ellenben a másik végén folyt az ütemes halfogás. A magyar versenyző érme voltaképpen ebben a szerencsétlenül alakult végső félórá­ban úszott el, ennek ellenére ötödik helye rendkívül szép eredmény, hiszen a mér­legelőkkel haladva valóban egyértelműen látszott, hogy a szektor másik felén könnyebb dolguk volt a versenyzőknek. Erdei Attila szerint a magyar csapatot a hét folyamán végig összehangolt munka és na­gyon jó hangulat jellemezte, ami közrejátszott a sikeres szereplésben is. Nagy Attila kiegyensúlyozott teljesítményére a csapat ismét­­joggal számíthatott Erdei Attila első napi győztes zsákmányával

Next