Magyar Idők, 2015. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

2015-12-12 / 88. szám

www.magyaridok.hu REJTVÉNYFEJTÉS - A számítógép és az okostelefon nem rivális Keresztkérdés Pillanatra sem csillapul a keresztrejtvényfejtés szenvedélye. Rajongói világbajnokságon is összemér­hető a tudás, az októberi megméretésen a magyar csapat negyedik lett. Amikor e műfaj karrierje elkezdődött Magyarországon, a Pesti Napló pályázatán körúti bérház volt a főnyeremény. Bognár Nándor K­ezdetben szájhagyomány útján terjed­tek a rejtvények, majd az ókori görö­gök le is jegyeztek néhányat. Az első keresztrejtvény alkotójáról és a keletkezés pon­tos idejéről nincs hiteles információ. Egy legenda szerint bizonyos Victor Orville nevű angol föld­­birtokos éppen közlekedési kihágás miatti bün­tetését töltötte egy fokvárosi börtönben, amikor kitalálta „keresztszófejtörőjét”. Az ablakrácson beszűrődő fény ugyanis sajátos ábrát rajzolt a cella falára, és ennek négyzeteibe, ennek függő­leges és vízszintes soraiba írt betűket. Meglátta ezt a börtönorvos, akinek tanácsára Orville el­küldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap fő­­szerkesztőjének, aki fantáziát látott a dologban, és közölte a lapjában. A rejtvénynek akkora si­kere volt az olvasók körében, hogy az ötletes fe­­gyenc sorra kapta a megrendeléseket, és végül vagyonos emberként szabadulhatott büntetése letöltése után. Az agy karbantartója 1913. december 21-én jelent meg a ma ismert keresztrejtvény ősének tartott feladvány a The New York Sunday World nevű amerikai újság­ban. Készítője egy Arthur Wynne nevű újságíró volt. Gyorsan népszerű lett, hamarosan az ol­vasók is készítettek és küldtek be feladványo­kat, így csakhamar állandó rovattá vált a lap­ban. Európában 1924-ben jelent meg az első ke­resztrejtvény, mégpedig Angliában. Az első, már több rejtvényt is tartalmazó könyvet 1924-ben adták ki­­ akkora sikerrel, hogy egyes vasúttár­saságok külön szótárakat helyeztek el a kocsik­ban, hogy ezzel is segítsék a több órán át utazó rejtvényfejtőket. Hamarosan Magyarországon is bemutatkozott a műfaj, hatalmas sikerrel. A kiadók egymással versengve igyekeztek a feladványok révén minél jobban népszerűsíteni lapjaikat, elsősorban a meg­fejtőknek járó díjak elképesztő mértékű növelé­sével. A Pesti Napló egyik pályázatán például a fődíj egy körúti bérház volt. Számtalan anekdota övezi a keresztrejtvény tör­ténetét, nemritkán ismert emberekhez kötődve. Winston Churchill egykori brit kormányfő pél­dául többször elmondta, hogy a whisky és a szi­var mellett fekete-fehér négyzetek világában tud megnyugvást találni, de hasonlóképpen véleke­dett Bill Clinton, az Egyesült Államok korábbi el­nöke is. Kasparek Éva, a Magyar Rejtvényfejtők Egyesületének elnökségi tagja szerint napjaink­ban is sok ismert ember fejt szenvedélyesen rejt­vényt, például Václav Klaus volt cseh köztársa­sági elnök, de bőven találunk magyar vonatko­zású legendákat is a keresztrejtvény múltjából. Az egyik legismertebb Kristóf Károlyhoz kötő­dik, aki több fővárosi lap, egyebek mellett a Ma Este munkatársa és sikeres színpadi szerző volt. Alig múlt húszéves, amikor angol példák alapján kipróbálta, hogyan lehetne magyaros „szórácso­kat” csinálni. Összeállított egyet, és kipróbálásra levitte az újságírók törzshelyének számító EM­­KE-be, ahol állítólag éppen volt egy fiatalember, aki a verseskötetét árulta. Felhívta a szerkesztő­ségbe, és elé tette a rejtvényt. A fiatalember rá­nézett a trükkös négyzethálóra, és azt mondta: „Van nekem elég rejtvény az életemben”, azzal felállt és otthagyta az egészet. Az anekdota sze­rint a fiatalember nem volt más, mint József At­tila - az pedig tény, hogy a keresztrejtvény meg­jelent a Ma Estében, 1925 januárjában. Friss pél­da gyanánt Kasparek Éva azt is elmondta, hogy több helyen sikeresen alkalmazzák a keresztrejt­vényt „agysejtkarbantartásra”, amit talán legjob­ban az Újbuda 60+ Rejtvényfejtő Klub tevékenysé­ge szemléltet. A klubba történő felvételnek egyet­len feltétele van: túl kell lépni a hatvanadik évet. Élénkségüket, frissességüket mutatja, hogy nem­csak vallják, hanem gyakorolják is a gyors észjá­rást fenntartani segítő elfoglaltságokat. Évente két versenyt rendeznek, a legutóbbiban, „hala­dóbb” kategóriában Träger Herbert hídépítő mér­nök lett első. Nyolcvannyolc évesen. Az újságokban napjainkban megjelenő szellemi feladványok lehetnek kép-, betű- és logikai rejt­vények - ez utóbbiak már előfordulnak nemzet­közi versenyeken, világbajnokságokon is. Más­képp ugyanis nem lehet összehasonlí­tani japán, amerikai vagy éppen ci­rill betűvel író emberek rejtvény­fejtő képességeit­ lesz. Karádyn kívül szenvedélyes rejtvényfejtő volt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes is, Tol­nay Klárinak pedig az emlékszobájában is lát­ható az a feladvány, amelyet közvetlenül halála előtt kezdett megoldani. Arról is tudunk, hogy korábban Erdélybe lapokra szedve, borítékok­ban érkezett a lap, Izraelben pedig olyan hamar elkapkodták, hogy állítólag a tel-avivi újságáru­sok a magyaroknak azzal a feltétellel adták el a lapot, hogy csak ceruzával fejthetik meg a rejt­vényeket. Ezután visszavásárolták, kiradírozták belőle a megfejtéseket, majd újból eladták, és ez így ment addig, amíg ki nem lyukadt a papír. - A rejtvények között miért van ilyen külön­leges szerepe a keresztrejtvénynek? - kérdeztük István Györgyöt, a Rejtvényfejtők Országos Egye­sületének korábbi elnökét, aki jelenleg a szak­terület nemzetközi rejtvényegyesület, a World Puzzle Federation (WPF) elnökségi tagja. - Szerintem két oka van: lehet például egy­szerűen találós kérdésnek vagy kvízkérdésnek nevezni valamit, amire az ember vagy tudja a választ, vagy nem. Például magyar író, aki Ko­máromban született. Ha nem jut eszébe, a ke­resztrejtvényben ott van az a segítség, hogy ke­resztben is vannak szavak, és akkor jöhet bele néhány olyan betű, amelynek ismeretében a fes­tő a homlokára csap, persze, Jókai Mór! Arról van tehát szó, hogy lehet egy felszínes, nem ak­tív tudás, olyan, amit a napi életben nem hasz­nálok, itt meg egyszer csak előjön. - Minek köszönhető a keresztrejtvény gyors és ma is tartó magyarországi karrierje? - A magyar ember általában szeretett agya­fúrt lenni, a székely góbéktól a Rubik-kocká­­ig. A csavaros észjárás mindig is nemzeti sa­játosságunk volt. A nehezebb időkben az effaj­ta rejtvény olyan gondolkozásmód kialakítását serkenti az emberben, ami segíthet, ha nem is sikerek elérésében, de legalább a túlélésben, a szellem frissen tartásában. Egyebek mellett ezért alakulhatott ki a magyarokban, hogy sze­retnek gondolkodni olyan dolgokon, amelyek nehezen oldhatók meg. Skandináv és olasz - Mindenhol ugyanilyen szerkezetűek a ke­resztrejtvények, mint nálunk? - Nem egészen, az évek során sok típus alakult ki. Angolszász területen kilencven százalékban a két hagyományos, a fekete-fehér kockás ábra és a skandináv típusú terjedt el. Ezzel szemben Ma­gyarországon sokkal többféle rejtvény alakult ki. Vannak olyanok is, amelyeket mi vettünk át olasz vagy délszláv területekről, de továbbfejlesztettük. Egyébként ilyen nagy választéka a rejtvényújsá­goknak sehol nincs, mint nálunk. Rendeznek rejtvényfejtő-világbajnokságot is, ahol természetesen inkább logikai feladatokat kell meg­oldani, hiszen a keresztrejtvény esetében a nyelvi akadályok lehetetlenné tennék a teljesítmény ösz­­szemérését. Egy szálloda nagytermében egy-egy asztal mellett ülnek a játékosok. A szervezők ki­osztják a feladatlapokat, mindenkinek ugyanazt. A különböző fordulókra harminc-negyven percet vagy éppen két órát kapnak a játékosok, a feladat nehézségétől függően. Van olyan forduló, ami­kor egyetlenegy típusból van nagyon sok feladat, s előfordul, amikor nagyon sok fajtából jut egy­­egy feladvány. Az idei világbajnokság Szófiában volt októberben, összesen 32 ország 180 játéko­sa vett részt, mindenhonnan négyfős lehetett a nemzeti válogatott. Nálunk is így volt, és indult egy B csapat is. A magyar A csapat, amelyben István György is szerepelt, itt lett negyedik. 1999-ben - amikor Budapesten rendezték a világbajnokságot - alakult meg hivatalo­san a nemzetközi szervezet, a WPF. Hol­landiában jegyezték be, de az első, az ala­kuló közgyűlése Budapesten volt, Rubik Ernő tartotta a megnyitót. - Milyennek látja a rejtvényfejtés jövő­jét? Nem helyettesítik előbb-utóbb a szá­mítógépes játékok? - Sok mindent át tud venni a technika, nemcsak a számítógépen, hanem okoste­lefonon is. Mindez azonban nem öli meg a rejtvényeket, inkább új dimenziót ad. Ha például valaki egy jó nagy ábrát meg­fejt papíron, sokáig tart, amíg ellenőrzi, a számítógép azonban egyetlen kattintásra megadhatja, hogy jó-e a megoldás, vagy ha nem, akkor hol a hiba. A számítógé­pes játékok más képességeket igényel­nek, mint a logikai feladványok. A szá­mítógépnél villámgyorsan kell valami­re reagálni, és folyamatosan változhat a játék képe. A nyomtatott feladvány­nál az ábra nem változik, ott van a fes­tő előtt egy fix háló, nincsenek újabb és újabb kérdések, abban kell a megoldást megtalálni. Azért a számítógépek va­lamilyen formában biztosan bekerül­nek a rendszerbe. A kiadók nem tudják megfizetni, hogy a rejtvényszerkesztők órákon át készítsék a rejtvényeket, és rengeteg ideig ellenőrizzék is. Segíthet tehát a számítógép, de nyilvánvalóan csak azokból a szavakból és kifejezé­sekből tud dolgozni, amelyeket valaki valamikor már beletáplált. - Általánosságban sem félti a pa­píralapú rejtvények jövőjét? - Nem. A képernyőkön olvasható könyvek sem szorították ki a papíron olvashatókat, rejtvényújságból pedig egyre több fogy. Radírozva, újrafejtve A keresztrejtvény magyarországi történetének szerves része az 1957. február 3-a óta megjelenő Füles rejt­vényújság. Profilja bevallottan a gon­dolkodva szórakoztatás, annak ide­jén 750 ezer példányban nyomták ki. Keresett exportcikk is lett. Mesélik: Tiszai Lászlót, a Fü­les egykori főszerkesztőjét egy­szer felhívta külföldről Karády Katalin, és panaszkodott, hogy­­ nem jut hozzá a rejtvényújság- /f hoz, mert a Püski könyves­boltból pillanatok alatt el-­s kapkodják. Tiszai, míg a művésznő élt, rendszere­­­­sen elküldte neki a Fü­­m TUDJUK, NEM TUDJUK Rejtvényfejtés közben folyama­tosan szembesülünk azzal, hogy mi mindent tudunk, amiről nem tudjuk, hogy tudjuk, és talán ez az élmény a rejtvényfejtés lénye­ge - mondja a kérdéskör pszichológiájáról Mérő László, az ELTE Pszichológiai Intézet egyetemi tanára. - Megnyugodva érez­hetjük, hogy milyen kiterjedt, sokszínű és mély ismeret- és szabályrendszert uralunk. A rejtvényfejtő rutin hozzásegít- me­het bennünket ahhoz, hogy életünk bonyolult, probléma- Mr­tikus helyzeteiben azzal a biztonsággal mozogjunk, hogy tudjuk: nagyon sokféle tartalékunk van, és mindez egy­­egy nehéz helyzetben akaratlanul is mozgósítódik. Egy igazán jó rejtvény megfejtése során tudattalanunk leg- ■ különbözőbb szintjei léphetnek működésbe. Sokszor már azt sem tudjuk, hogy mit tudunk, és mit nem - és végeredményként mégis ott van előttünk a megfejtés, amelyről teljes biztonsággal, minden homályos tudat­talan működés igénybevétele nélkül is meg tudjuk ál­lapítani, hogy helyes. Talán éppen ez az igazán jó rejt­vény lényege: racionális világunkban tisztán racioná­lis eszközökkel képes biztosítani számunkra ezt a kis mindennapi misztikus élményt. A talány divatja egy londoni bemutatón. Nehéz rajta eligazodni? Fotó: MTI/AP/PA LUGAS 11

Next