Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)
1957-07-13 / 28. szám
ref. ) KELL ÉLNÜNK Ty megérhetem a hatvanéves kort, s gyermekem már a hatvanöt évet. Feltevésem csak amolyan durva számítás, az átlagos életikor emelkedését bizonyító statisztikai számok tükrében. Megérhetem? Nem, csupán megérhetném. Hiszen abban sem lehetek bizonyos, hogy megélek még tíz évet. Mindöszsze egy figyelmetlen pillanat, s máris elvérzem a villamoskocsi kereke alatt. Megostromol valamilyen leküzdhetetlen kórokozó, s szervezetem alul marad a tusában. Mégsem ez aggaszt. E földgolyón se te, se én, senki sem érezheti magát biztonságban, mert az atomerővel játszadozó százaik vagy ezrek megsemmisítéssel fenyegetik az emberiség millióit. Ma még csak készleti robbantásokat hajtanak végre, tőlünk távol, tízezer kilométerekre, lakatlan területeken. Mit árthat az nekünk — mondhatják vállvonogatva a csak mának élők. Ma még csak kísérleti robbantások ezek. De elpusztíthatja gyermekeidet meg unokáidat. Hisz nem feledheted: a hidrogénbomba-robbantások egyik terméke, a strontium 90. még húsz-harminc év múlva is földünkre juthat. Ugyan ki kíván torzszülött, idióta unokákat? A gyógyító orvostudomány csatát csatára nyert az emberi szervezetet támadó kórokozók légiója ellen, s az életfeltételek javulásával együtt mindjobban meghosszabbítja az átlagos »» »» »»»»»» »» »»»»»» »» »ív életkort. De ha engedjük, a kísérletező robbantók az emberiségre zúdítva a rádióaktív sugárzást, harminc évvel szállíthatják le az élettartamot. Mit árthat? Eddig csak lakatlan területeken kísérleteztek. De az amerikai „bölcsek” fejében már megfogamzott az a démoni gondolat, hogy Dél-Amerika elszigetelt „vademberei” mérik le a hidrogénbomba-robbantás hatását. A társadalmi fejlődéstől elmaradt népek talán nem emberek, csupán vadaik? Ezerszer inkább vademberek az ötlet kiagyalói. Élni olyan jó. S még menynyivel nagyszerűbb lenne, ha a minden titkot feltáró tudós koponyák ajándékát, az atomerőt, boldogulásunkra hasznosítanák. Életünk e földgolyóhoz van láncolva, noha eljön az idő, midőn utódaink úgy utazgatnak majd más égitestekre, mint ma Moszkvába vagy New Yorkba. Az emberiség máris az első lépéseket teszi — szovjet földön és Amerikában épülnek a világűrt meghódító első rakéták , hogy elszakítsuk a földhözkötöttség láncait. Földünkről mégsem feledkezünk meg. Július elsején, ha rádióadók ezrein sugározták: „Megkezdődik a nemzetközi geofizikai év”. S a jelre 57 ország tudósai láttak hozzá a Föld új titkait feltáró, páratlan kutatómunkához. A Mily csodás élniakarás tatálkozik benned, emberiség. Megfejted az atom titkát. Rakétát lősz a világűrbe. Kutatod földünk rejtelmeit. Annyi erőd ne lenne hát, hogy a jóléted zálogát, az atomerőt kiragadd azok kezéből, akik azt végromlásunkra használnák? Bőgős László ELEFÁNT-HUMOR ! Én vagyok az állatorvos, hol v van a beteg elefánt? ! Szöveg nélkül Az utolsó kiút Nyolc év óta egy különös evangélista tartja lázban Amerikát és a nyugati világot. Fiatal, dús barna hajú, villogó szemű férfi, akinek mosolya Hollywood legismertebb filmszínészeinek mosolyával vetekszik. Képeit oldalterjedelemben köztik a lapok, a cikkeknek se vége, se hossza, a filmhíradó állandó vendége. „Evangéliumi hadjárataira” a nívók tízezreit gyűjtik össze, méghozzá nemcsak a templomokba, hanem a legelőkelőbb hangversenytermekbe, sportpályákra. Szónoklatait közvetíti a rádió, a televízió — egyszóval Billy Graham tiszteletes úr „térítő” munkájához rendkívül sikeresen használja fel a modern technika, az önreklámozás minden eszközét. Kicsoda is ez a százezreket vonzó hittérítő? Megszállott fanatikus? Valamiféle újfajta Savonarola? Egyik sem! Mindössze egy kitűnő szónoki képességekkel megáldott fiatalember, aki még kiválóbban ért ahhoz, hogy ezt a tehetségét megfelelően gyümölcsöztesse a maga és megbízói javára. A megbízók alatt itt természetesen nem elsősorban a hivatalos egyházi hatóságokat kell értenünk. Bár nyíltan vagy hallgatólagosan ezek a hatóságok is rendkívül örülnek a vándorprédikátor frenetikus sikerének, ha cirkuszi módszereivel, nagy hűhóval tartott „istentiszteleteivel” nem is értenek mindenkor egyet. A megbízók — és ez nem valami kitalálás — a gyárosok és a nagykereskedők, akik úgy vélik, hogy Billyijesztgetései az ördöggel és a túlvilággal nagyon hasznosak a „követelődző” munkások megfélemlítésére. Nem véletlen az, hogy Billy Graham 1949-ben, a hidegháború dúlása idején lett világhírűvé. Programjának akkor is ma is alaptétele, hogy „az istentelen vörösök tönkretették az amerikai iskolákat, még az egyetemeket is és azért az amerikai intelligenciát erkölcsi rothadás fogta el.” Ugyancsak ő szokta prédikációja során a biblia magyarázatába beleszúrni, hogy „Amerikát lelki küldetésre szemelte ki a Gondviselés, a nemzetek között.” Ezekre alapítja Graham úr azt a hatalmas kampányát, amelyet „vallási megújhodási hadjárat”-nak nevezett el. Természetesen a prédikátor ügyes ember, és szó sincs róla, hogy valamiféle politikai kortesbeszédeket kívánna tartani. Nem, ő a vallási fanatizmus felszításával akar megfelelő támogatást adni az USA világuralmi terveinek. Hogy is megy végbe egyegy ilyen „megújhodási kampány?” Nézzük talán a legutóbbi esetet: ‘ A csodaprédikátor júniusban hathetes New York-i turnéra kapott meghívást. Mivel ez nagy üzleti esélyekkel kecsegtetett, Billy elfogadta az ajánlatot. Az út előkészítésére el is küldte rögtön menedzserét, az úgynevezett „advanceman”-t. Ez a menedzser a legfontosabb ember a prédikátor vándorcirkuszában, ő a fő propagandista, s hihetetlenül nagy apparátus dolgozik a keze alatt. Az amerikai lapok közlése szerint a New York-i kampány előkészítésében a következők vettek részt: tizenöt különböző propagandaspecialista, közel 1000 főnyi tanácsadó-segítő, 600 fő rendező és a Graham-cég közel 1500 tagú kórusa, így aztán érthető, hogy a bűnös lelkek megmentése óriási összegekbe kerül. Bill Henry, a „Los Angeles Times” egyik szerkesztőjének adatai szerint, Graham hatheti fellépése legalább 1 millió 200 ezer dollárba, más adatok szerint legalább 2 millió dollárba került. Mint az elmondottakból is kitűnik, a csodaprédikátor hatalmas szervezettel működik. Ez az úgynevezett „Billy Graham Evangelistic Association Inc.”, amelynek feleségével együtt kizárólagos tulajdonosa. A társaságnak, amely egyedül jogosult a prédikátor könyveinek, cikkeinek és propagandájának terjesztésére, az alaptőkéjét több millió dollárra becsülik. Billy azonban állandóan hangsúlyozza, hogy csupán „önzetlenségből” vállalja a prédikátorsággal járó fáradságos munkát, mert saját cégétől „mindössze” évi 15 ezer dollár fizetést és költségeinek megtérítését kapja. (Az embernek akaratlanul is eszébe jut a nálunk tíz-tizenöt évvel ezelőtt végbement, Kaszap István boldoggá avatása körüli hercehurca. Mint ismeretes, akkoriban néhány ügyes egyházi és világi személy fantasztikus jövedelemre tett szert azzal, hogy a „csodatévő” Kaszap ruháiból kivágott ereklyéket jó pénzért árusították. Csak később derült ki, hogy az elárusított „ereklyék” egy részét az ócskapiacról szerezték be.) Nem mi mondjuk, hanem egy tekintélyes egyházfő. Dean Sayre, a washingtoni Episcopal Cathedral feje, hogy Graham úr hittérítő műveletei cirkuszra hasonlítanak. Mellesleg szólva ő maga boxmeccshez hasonlította attrakcióját, amikor az Associated Pressnek június 8-án adott nyilatkozatában panaszosan megjegyezte: „A gyűjtésből t. i. a New York-i gyűjtésből) csak annyit kapunk, hogy átlagosan 35 cent esik egy-egy látogatóra. De kérdem, hol lehetne végignézni akárcsak egy boxmeccset is ilyen csekélységért?” Maga az ördögűzés úgy zajlik le, hogy a hatalmas kórus és a temérdek segéd bűvészmutatványai után feláll a szószékre Billy és hatalmas szónoklatot tart. Szónoklatát mindenféle misztikus jelképekkel tarkítja. Ezután pedig felszólítja azokat, akik beismerik bűnös múltjukat és meg akarnak térni, jöjjenek elébe és megáldja őket. Segédei ilyenkor megszámlálják a megtért bűnösöket és ennek alapján jelentik megbízóiknak az evangélista sikerét. A New York-i kampány első három hetében a csodaprédikátor így 14 663 megtért lelket szállított az illendő honorárium fejében. Mint látszik, ezen az üzleten csak nyerni lehet. Nyer mindenekfelett a prédikátor és statisztériája. Azután nyernek az e világi megbékélésre, a kommunista eszméktől való tartózkodásra intett dolgozók gazdái. És a vesztesek? A többséget mégis ők alkotják, ők, akiktől tiszta értelmük maradványait is igyekszik elvenni vallási fanatizmusával ez a jól számító csodaprédikátor. Bányász Rezső Billy Graham, a csodaprádikátor V ÁDÁM-ÉVÁT akartak játszani A San Franciscó-i állatkertből a tízéves Dick Morris és játszótársa, a kilenc esztendős Lena Hart elloptak egy másfél méter hosszú óriáskígyót. Nem jutottak messzire vele, s mikor elvették tőlük a . ..kincset”. Dick zokogva tiltako■ zott: „Olyan nagy szükségünk volt rá. Adám-Évát akartunk játszani...” ----♦----Adóhivatalok sztrájkja Norvégiában sztrájkba léptek az adóhivatali tisztviselők. A határozat nyilvánossá tétele után háromszámra érkeztek a táviratok az adóhivatalokhoz. ..Ne engedjetek! : Tartsatok ki! Sztrájkoljatok a végletekig, még ha évekig tartana is!’! ----♦---- % MEGJELENTI a Világ Ifjúsága júliusi száma. A lap érdekes riportokban számol be a világ fiatalságának a fesztiválra való előv készületeiről, arról, hogy Meszkva várja ifjú vendégeit. A lap a Mesés Iindia című sorozatában India ősi kultúrájával foglalkozik, egy másik cikk arra ad választ, hogy meg lehet-e hosszabbítani az életet? Az olvasó nagy képriportot talál a lapban Chaplinról és Francois© Arnoul-ról, akit a mozilátogató közönség az Éjszaka lányaiból és a Tiltott v szerelemből ismer. Eszperantóv rovat, humor és sok más érdekesség színesíti a Világ Ifjúsága legújabb számát. V Próbaesküvő... 'US■srl Valójában csak két hét múlva, augusztusban, a fesztiválon tartják meg az „esküvőt”. Ez a két csinos fiatal, a Német Demokratikus Köztársaság állami faluegyüttesének jegyespárja, a thüringiai esküvői táncokban lép fel a moszkvai fesztiválon. in A koreai kérdés Ha megpróbálnánk összeállítani a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése óta bekövetkezett eseményeket, furcsa képet kapnánk: még meg sem száradt a tinta a fegyverszüneti egyezményen, amikor Dulles Szöulba repült, és legalizálta Dél-Korea amerikai megszállását. Mit tettek az amerikaiak a fegyverszüneti egyezmény megkötése óta? Megkötötték a délkoreai katonai szövetséget, kivonultak a koreai kérdés békés megoldására összehívott konferenciáról, önkényesen visszatartottak 48 ezer hadifoglyot és számos polgárt, diverzánsokkal és hadihajókkal 551 esetben megsértették Észak-Korea területét, törvénytelenül lőszert szállítanak Dél-Koreába. Kszinmanék 16 hadosztályból álló katonaságát 31 hadosztályra duzzasztották, kiűzték a semleges ellenőrző csoportokat Dél-Koreából, most pedig atomfegyvereket szállítanak Dél-Korea földjére. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya konstruktív javaslatok egész sorával felelt a déliek és az amerikaiak agresszív lépéseire. Kiindulva abból az eszméből, hogy a koreai kérdés megoldása elsősorban a koreaiak belügye, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya mindenekelőtt a két országrész közti bizalmatlanság eloszlatásán, a mindenoldalú kapcsolatok megteremtésén fáradozik. Javasolta, hogy északi és déli hatóságok ünnepélyesen tegyenek ígéretet, nem fognak egymás ellen fegyvert, ugyanakkor a maximális leszerelés ügyében egy leszerelési konferencia összehívására is ajánlatot tett, s mintegy szavait alátámasztva leszerelte a néphadsereg 80 ezer katonáját. Javasolta: alakuljon állandó bizottság a két országrész képviselőiből a haza békés egyesítése gyakorlati kérdéseinek megvitatására. Javasolta a posta képviselőinek tárgyalását, hogy az egymástól elszakadtak levelezhessenek és ezen is túljutva, a két országrész közti szabad kereskedelmet, a személyi átjárás engedélyezését. S mikor Dél-Korea népe, urai jóvoltából, egyre nehezebb helyzetbe került, Észak ismét testvéri jobbját nyújtotta: villamosenergiát, szenet, fát, cementet, műtrágyát ajánlott fel, a déli halászoknak az északi vizeken való szabad halászatot, a tavaszi árvízkárosultaknak élelmet és segélyanyagot, meg tizenötezer tonna ingyen rizst, ösztöndíjat adnak és segélyt az egyetemeiken tanulni kívánó délkoreai fiataloknak Amerika és hszinmanista klikkje azonban csak fegyvereit tudta csörtetni, sőt, most újra az ENSZ elé akarják ráncigálni a koreai kérdést, nyilvánvalóan új, hamis határozatok meghozatala érdekében. De a világközvélemény Korea népe mellett van, nemcsak Tajvanon és Okinaván. Koreában sem akar atomtámaszpontokat. A világ közvéleménye támogatja Észak-Korea javaslatát, hívjanak össze új nemzetközi konferenciát a koreai kérdés békés és végleges rendezésére. Újkorszak? T?dV interjúról írunk most, H, amely a legrövidebbek g közül való. Néhány nappal ezelőtt, a moszkvai amerikai nagykövetség fogadásán, nyugi gáti újságírók a Malenkov— Kaganovics—Molotov pártellees csoporttal kapcsolatos g határozatra célozva megkérdezték Mirkojant: milyen változások várhatók ezután a szovjjet politikában? Mikojan rövigen, de egyértelműen válaszolt: „Nem mi, ők akartak g változást.” Ebben a mondatában valójában megtalálni a választ arra az elmúlt napokban oly sokszor elhangzott g kérdésre is, amelyet mindenütt feltesznek az emberek. g Ha az SZKP határozata óta g napvilágot látott nyugati g kommentárokat olvassuk, úgy szólván ezerféle találgatásra g lelünk. Washingtonban és Londonban ugyanis azt a g „tanulságot” szűrik le a Malenykov—Kaganovics—Molotov-féle g szektáns frakció kizárásából, g hogy a Szovjetunió ezek után g „látványos lépéseket” tesz g majd Nyugat felé. ök a szovjet g külpolitika valamiféle ISO g fokos megváltoztatását jósol- H jóik. g Valójában miről is van szó? g Ha elolvassuk a moszkvai határozatot, azt látjuk — és ezt g még annak is látnia kell, aki g nem akarja! —, hogy a Malengkov—Kaganovics—Molotov-féle g csoportot éppen azértkellett g kizárni a Központi Bizottságaiból, mert meg akarták g változtatni a XX konggresszuson meghirdetett politikát. Molotov például gátolta a Szovjetunió és Jugoszlávia g közötti viszony rendeződését, g ellene volt az osztrák állami szerződés megkötésének, hátig váitatta a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuló szöveget erőfeszítéseket. Ezek a g lépések pedig a XX. kongreszszus politikájából fogantak, s g nyilvánvaló, amennyiben a g pártellenes csoport érvényre g juttathatta volna elképzeléseit, g akkorkövetkezhettek volna be g — esetleg tragikus — változásisok a Szovjetunió politikájában. Szerencsére ez nem valósulhatott meg. g Mégis mit jelentenek ezek a g lépések és várhatók-e valami féle változások? Igaznak g mondható-e a New York Times következő mondata: „Új g korszak Moszkvában”. A New York Times természetesen azt g szeretné, ha a szovjet kormány g hátat fordítana önmagának és g a szocialista országok érdekeig nek. Ilyen gyermeteg álomban g azonban felnőtt emberek nem ringathatják magukat, még ha a szocializmus esküdt ellenséggel is. Valójában ,,új korszak” kezdődik Moszkvában, abban az értelemben, hogy a pártellenes frakció felszámolása után most még következetesebben haladhat tovább a szovjet kormány és a párt a g XX. kongresszuson metskezgett úton. Gyorsabban haladg hat előre az a politika, amely g nemcsak a szocialista országok g népeinek, hanem az egész g világ haladó közvéleményének g együttérzésével találkozik. g És ez mindannyiunkat megg nyugvással, együttérzéssel tölt el. S. T. : Alig néhány napja érkeztem vissza Olaszországiból, az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XV. kongresszusá- ról. Kicsit még mindig az érülmények hatása alatt állok. Nem is csoda, hiszen a föld egyik legcsodálatosabb természeti ékességekkel megáldott országát láttam, ahol taglán bármely tőkés országnál jobban érzi az ember a nép legyűrhetetlen harcát a kis zsákmányolás ellen, a boldog életért. Ez nem üres frázis! Észak-Olaszországban a munkások között a Kommunista Párt igen nagy befolyással rendelkezik. Számos járásban és városban a kommunisták vezetik a városiházát, a közigazgatást. Ilyen kommunisták vezette városban, Bolognában tartották meg a kongresszust egy négyemeletes gyönyörű szín- házban. A kongresszuson ott volt Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főgtitkára és a párt számos vélezetője is, akiket a küldöttek óriási lelkesedéssel fogadtak. A kongresszusról . A kongresszust a nagyon őszinte és nyílt vita jellemezülte, amelynek során megállapít tották, hogy a 350 000 fiatalt egyesítő olasz KISZ legfontosabb feladata az együttműkö- dés megteremtése a szocialista és a katholkus ifjúság szervezeteive . Olyan akciókba kezdtek az atombomba eltilt tásáért, az európai ifjúság béke találkozójáért, „az egyenlő g munkáért egyenlő bért“ elvéül nek megvalósításáért, amelyek lehetővé teszik az akcióegység megteremtését e szervezetekiS g A kongresszuson résztvettek a Szovjetunió, Kína, a g népi demokratikus országok, Jugoszlávia, Franciaország és g Ausztria kommunista és balgoldali ifjúsági szervezeteinek képviselői. A kongresszus g küldöttei különösen meleg bagrófi fogadtatásban részesítették a lenini Komszomol és a gMagyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviselőit. g Sokfelé jártam. Rómában, g Bolognában, Livornóban és igmásutt, számos gyűlésen be-széltem munkásokkal és Va- H rasztokkal, idősekkel és szomn tulokkal, de mindenütt egy- Ü aránt óriási az érdeklődés ha- Mzánk iránt. Helyre állt-e a H rend? Hogy élnek a fiatalok , és harcoltak-e az ellenforragdalom ellen? Milyen a biza- lom a tömegekben a párt iránt? A KISZ hogyan akarja megnyerni a magyar ifjú- Ü ság tömegeit a célkitűzései- Ümisk támogatására? És még lehetne folytatni, hogy a kér- Üdések milyen tömegét tették síel. Látni, érezni kell azt a H szimpátiát, amely az ellena forradalom ellen küzdő ma- Ü gyár nép és magyar ifjúság - iránt tapasztalható. ^ Életszínvonalról és autókról Vajon hogy él az olasz ifjúság? Bizony sok tekintetben rosszabbul, mint a magyar ifjúság. Olaszországban 2 millió munkanélküli van, akiknek nagy része fiatal, s a nyomor miatt, sajnos, menthetetlenül elzüllik. Azok a fiatalok is, akik munkához jutnak, sokat panaszkodnak. Amíg a felnőtt munkások átlagos keresete 40 000—50 000 líra (800—1000 forintnak felel meg), addig az azonos munkát végző ifjúmunkások csak 30—35 000 lírát (600—650 forintot) keresnek. Jellemző például, hogy bár igen sok munkásfiatallal beszéltem, köztük a KISZ igen sok vezetőjével, mégis csupán alig három-néggyel, aki mér megházasodott. Elmondták, hogy náluk erre fiatal korban nincs anyagi lehetőség, hiszen a kereset saját eltartásukra nem elég, állandóan fejük felett a munkanélküliség. Kérdeztem, mi a helyzet a lakásra? Kiderült, hogy igen sok üres lakás van, csak éppen nem a dolgozó fiatalok számára, mert egy egyszerű lakás bére körülbelül 30—35 000 líra (600—650 forint), ami egy ifjúmunkás teljes havi fizetését felemésztené. A mi fiataljaink között elterjedt, hogy nyugaton minden munkás autót vagy motorkerékpárt vehet. Ezért különös gonddal néztem utána, hogy ebből mi az igazság. Tény, hogy Rómában igen sok kis Fiat-kocsi és „robogó" fut. Az is igaz, hogy az üzletekben ezeket még részletre is azonnal meg lehet vásárolni. Egy Fiat-kocsi ára körülbelül 700 000 líra (14 000 forint), egy robogó mintegy 10 000 líra (2500 forint). Mégis a munkások zöme nem tudja megvenni, mert a fizetéséből még részlet esetén sem telik. fiatalok között Bizonyos jól fizetett, magasan kvalifikált szakmunkás rétegei, és az értelmiség egy része, valamint a szabadfoglalkozásúak hozzájutnak, de ezek is arra panaszkodnak, hogy tele vannak ,,váltókkal”, amelyeket nem tudnak idejében kifizetni, emiatt nő a kamat és rendszeresen elárverezik a holmijaikat. Dacolva a börtönnel Hogy élnek és működnek az Olasz KISZ szervezetei? Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség, akárcsak a párt, nem az üzemekben szervezkedik, mert ezt a tőkések nem engedik. Területi, körzeti párthelyiségek útján fogják át az üzemek és a lakóterület dolgozóit és fiataljait. Sok helyen jártam, de mindenütt azt tapasztaltam, hogy a KISZ tagjai együtt, közös munkában és harcban nőnek fel az öreg kommunistákkkal. A forradalmi hagyományok ápolására is igen nagy figyelmet fordítanak. Szinte nincs olyan város vagy község, ahol a főtéren, a városháza falán ne emeltek volna emlékművet a németek és a fasiszták elleni harcban elesett olasz partizánoknak, akik túlnyomórészt kommunisták voltak. Valamennyi elesett partizánnak ott őrzik a fényképét és emlékművükön mindig friss virágok mutatják, hogy a nép sem felejti el őket. A KISZ tagjai önfeláldozó harcot is vívnak a tőkés állam terrorja ellen. Bizony nem egy KISZ-aktivistával beszéltem, akit tizenötször, hússzor is letartóztattak és börtönbe vetettek egy-egy békegyűlésen való részvételéért, vagy kommunista meggyőződéséért. De nem lehet őket megtörni. Mindössze annyit mondanak: „Legalább a börtönben jóllaktunk, mert naponta háromszor ettünk. Az elveinkből nem engedünk.“ Egy jó szokás: csak a vendégnek A KISZ-szervezetek mindenütt igen aktív harcot folytatnak a fiatalok között a szervezkedésért, az érdekvédelemért. Nem sajnálják a fáradságot, hogy házról-házra menjenek, felkeressék a fiatalokat és elvigyék hozzájuk a kommunisták szavát. Livornóban például sokszorosítógépet vettek és azon gyártanak röpcédulákat. Tehetséges rajzolók pedig minden szabadidejükben rajzos plakátokat készítenek a háború, a kizsákmányolás ellen. A KISZ munkája nemcsak politizálásból és gyűlésekből áll. Szinte nincs összejövetel egy kis műsor, vagy tánc nélkül. A táncban mindent meg lehet találni, a keringőtől és a tangótól kezdve a rock and roll-ig. Igen sok lány jár a KISZ szervezeteibe, méghozzá nem is akármilyenek. Legalább is amerre jártam, mindenütt méltók voltak az olasz lányok szépségéről szóló hírükhöz. Amellett az a kellemes szokás van Olaszországban, hogy a lányok a vendégeket virágokkal és csókkal üdvözlik. Természetesen siettem is megerősíteni, hogy a jó szokásukat még sokáig őrizzék meg. * Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusa és tevékenysége arról győzött meg, hogy az olasz ifjúság legjobbjai önfeláldozó harcot folytatnak a párt vezetésével az olasz ifjúság boldogabb holnapjáért, a békért, a demokráciáért és a szocializmusért. VÁRNAI FERENC Olasz fiatalok — a moszkvai fesztiválra való előkészületek során — nagyszabású sporttalálkozót és népünnepélyt rendeztek Bolognában. Az ünnepség záróakkordjaként — amelyen ifjú franciák is részt vettek — nagy tűzijátékot rendeztek, a sportolók pedig „élő betűkkel” írták a pálya zöld gyepére. Moszkva, ÓRIÁSPROBLÉMÁK Henry Hite élete valóban óriási problémákkal van telve. Még Góliát is kis törpének tűnt volna mellette, hiszen 236 centiméter magas, 140 kilogramm súlyú, s egyetlen öltönyéhez 7 méter szövet szükséges. Hite most magasságát kamatoztatja:ez idő szerint Ausztráliában, a sidneyi Tivoliban lép fel, s nemcsak a közönség csodálja meg, hanem a táncoslábú görlök is. Ez az óriás, aki 11 éves kora óta, évente 11 centiméterrel „gyarapodott”, már belenyugodott sorsába.