Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-22 / 47. szám

Az Előre brigád és a televízió Az egyáltalán nem mondha­tó, hogy a Kismotor- és Gép­gyár Előre KISZ exportbri­gádjának tagjai szende lelkű gyerekek. Mind a nyolcan 24 —25 éves srácok, akiknek vé­rében van a virtus, s már csak megszokásból is „kiverik a tüzet“. Nyolc-kilenc éve együtt kezdték a gyárban ízlelni a szakma fortélyait, az első pró­bálkozásokat a reszelővel. S ma már nem túlzás, ha azt mondjuk róluk: mindannyian rutinos „rókák”. Mert, ki hitte volna, hogy ez a nyolc fiatal alaposan borsot tör a nagy ri­válisok orra alá. A múlt év decemberében az iparágon be­lül elsők lettek a KISZ-export­­brigádok­ versenyében. A többi között maguk mögé utasítot­ták a MÁVAG, a Wilhelm Pieck, a Ganz Vagongyáriak exportbrigádjait. Kétségtelenül nagy dolog volt a győzelem, de még ez sem bolydította fel úgy a ke­délyeket, mint ez a bizonyos televíziós dolog. Napokig más­ról sem volt szó a szereldében, mint, hogy az Előre-brigád szerepelni fog a televízióban. Giller Tibor, a brigád veze­tője­ meg is jegyezte társai­nak: — Minek ez a nagy feldobás, hiszen nem csináltunk mi sem­mi különöset. A kis Mikó Laci meg azon drukkolt, mit fog ő mondani a vezér tengelyről, amit bevisz­nek magukkal, merthogy a bri­gád a többi között egy jelen­tős újítását is ismerteti majd a televízióban. Aztán eljött az adás napja. Aznap egy kicsit „lámpaláza­­san“ hagyták abba a munkát, hiszen „a nagy munka“ még hátra volt. Az első percek után azonban már minden egysze­rűnek tűnt. Mikó Laci olyan lelkesen magyarázta közös újításukat, hogy a riporter­nek kellett közbeszólni, hagy­ja már abba. Persze, nemcsak ilyen „száraz“ dolgokról volt szó. Elmondták sorban, ki mi­vel foglalkozik szabad idejé­ben, sőt még arról is szó esett, hogy Mikó László, a brigád egyik tagja szenvedélyes gyűj­tő. Neves színésznők képeit gyűjti. Ott volt Berek Kati is, aki színházról és sok egyébről be­szélgetett a brigád tagjaival. — Az adás végén meghív­tuk egy feketére, amiből per­sze konyak lett. Erre ment el a gázsi, amit kaptunk — mond­ja Mikó Laci, a brigád ex­­tagja. Igen, mert Lacit még a nyáron kiemelték a brigádból. No, nem mintha rosszul vé­gezte volna munkáját. A mun­kaügyi osztályra került előadó­nak. Másnap, amikor a brigád megjelent munkahelyén, sokat élcelődtek velük a szerelde if­júmunkásai. Hát ki tehet ar­ról, hogy éppen aznap vették meg a gyári klubba a televí­ziót, amikor a brigád szere­pelt az esti adásban. Az emlékeztető: a legalacsonyabb órabér Ha lenne a gyár JMC-szerel­­déjének krónikása, bizony sok érdekes lapot jegyezhetett vol­na fel az Előre-brigád életé­ből. Sokhelyütt a szélrózsa minden irányába szétszóród­tak az elmúlt 8—10 évben az egy helyen szakmunkás vizs­gát tett fiatalok. Ők valahogy együtt maradtak. Ha nem is egy brigádban, de csaknem va­lamennyien itt maradtak a gyárban. Igaz, a régiek közül csak Giller Tibor és Liu­cska László képviselik a brigád „hőskorát“. Azokat az éveket, amikor 1952-ben sorra nyerték a versenyeket, amikor a sze­relme falán öles plakátok még azt hirdették, Giller Tibor ne­ve alatt, hogy ő „a gyár leg­jobb ifjúmunkás dolgozója“. Aztán­ 1953-ban a brigád fele, Marcinka , Serbestyén... Lizics­ka László, Tolnai II. Lajos be­vonult katonának. Egy évvel később, Giller a légvédelem­hez, Kreisz Tamás pedig a páncélosokhoz vonult be. Ez­­időre természetesen mások vet­ték át a „stafétabotot“. Az ellenforradalom után, 1956. november 23-án szerelt le Giller Tibor. Három nappal később, amikor megjelent a gyárban, a munkástanács egyik tagja, gúnyos hangon fogadta: — Hát maga az a Giller, aki annyit nyüzsgött, versenyezge­­tett, felajánlást felajánlásra tett a gyárban? Hát csak vi­gyázzon magára ... S hogy el ne feledje az em­lékeztetőt, ő kapta a többi kö­zött a legalacsonyabb órabért a műhelyben. De nem hiába voltak „nya­kas“ gyerekek, nem sokba vet­ték az ilyesféle véleményeket. Elhatározták, hogy újra bri­gádot alakítanak, pedig a munkástanács hallani sem akart erről Néhány hó­nappal az ellenforradalom után, már újra élt, példát mu­tatott, dolgozott az Előre ifjú­sági brigád, nem túlzás, ha azt mondjuk: nemcsak a műhely­ben, a gyárban, de a kerület­ben is az elsők között hallat­ták szavukat. Az Április 4. Gépgyár. Május 1. szerelőbri­gádjával folyó páros verseny­ben — Giller Tibor, Lizicska László, Sipos János és Mikó László — 188 százalékos át­lagteljesítményével nyerték meg a versenyt. Amikor a KISZ Központi Bi­zottsága meghirdette a KISZ exportbrigádok országos ver­senyét, a brigád látszáma nyolc főre növekedett. A múlt év utolsó negyedében csaknem négy és félmillió fo­rint értékű munkával segítet­ték a gyár ex­port tervének tel­jesítését, számos újítást ve­zettek be — ezzel vívták ki iparágon belül elsőségüket. A brigád is jelentősen hozzájá­rult, hogy a Kismotor- és Gépgyárban a múlt évben egy­millió forint nyereségrészese­dést fizettek ki a gyár dolgo­zóinak. „Belevaló gyerekek“ Közben a nyáron Sipos Já- tGOOOOOGOOGOOOOGOOOOOOOOOOOOGGO nos is megvált a brigádtól. Most ugyanabban a műhely­­ben biztosítja, mint diszpécser ( folyamatosan az anyagot, ahol­­ mint brigádtag dolgozott. Ő is technikumba jár, akárcsak Mikó László. A brigádban csaknem min­denki újító már. Tavaly csu­pán az utolsó negyedévben 12 elfogadott újításuk volt. Ebben a negyedévben pedig már las­san a tizedik újítást adják be. Nemrégiben csendben, sze­rényen, újabb vállalást tet­tek, hogy hallassák szavukat az exportbrigádok versenyé­ben. A többi között vállalták,­­hogy határidőre elkészítenek 40 darab II. JMC exportra ké­szülő szólómotort, a diesel tartalék alkatrészeket, s 50 darab kombájnház szerelését. Vállalásuk csaknem egymillió­nyolcszázezer forint értékű munkát tesz ki. „Belevaló gyerekek“ — – mondja róluk a szerelde mű- £ helyfőnöke. £ S munkaidő után Lizicska­i Laci az edzésekre megy, mert­­ ő a gyári „válogatott“ halfe- 5­vezete, Marcinka motorozni indul, mások technikumba járnak, tanulnak, Kreisz To- £­mit egy hónapra „kölcsönad- e ták“ a Ganz Vagon kísérle­ti műhelyének. Csendben dol­goznak, de bizonyos, hogy hal­lunk még róluk, törnek még borsot a „nagy favoritok“ or­ra alá... Z. F. Giller Tibor és Lizicskó László „diszpécserükkel”, Sipos János­sal, aki nemrégiben még velük együtt dolgozott a brigádban, beszéli meg az anyagellátás gondjait. Emléktáblák Zuglóban November 20-án a KMP megalakulásának 40. évfordu­lóján Budapest több kerületé­ben emléktáblákat avattak, így a többi között a XIV. ke­­­rületi pártbizottság emléktáb­lát állított a Gyarmat utca 56- ban székelt munkásotthon, és a Bosnyák tér és L­őcsei utca sarkán volt munkásotthon fa­lán. A kerületi KISZ-bizottság pedig a Thököly út 80. számú ház falán helyezett el emlék­táblát. 1944 végén Fischer Ist­ván és Boros Mátyás ifjú kom­munisták, a nyilasok elleni fegyveres tűzharcban, a nyilas­i pártház elleni fegyveres ak­ciók során e ház előtt haltak hősi halált. SZÁZHETVENÖT ÉVES A Rákóczi szabadságharc után, amikor az országot pusztító pestisjárvány elérte Pest sza­bad királyi város falait, a városi tanács nagy sietve úgy döntött, hogy a Hatvani kapun túl jó kétezer lépésnyire a Kerepesi út mentén egy tágas barakkot építtet. A magisztrátus ké­résére Eckhard Boldizsár sebészmester vállal­ta a betegek gyógyítását, míg őt is el nem vit­te a fekete halál. A járvány elmúlta után a polgárság elhatározta, hogy hálából kéttornyú kápolnát építtet szent Rókus és szent Rozália tiszteletére. 1­711-et írtak, amire a kápolna elkészült. Igaz, csak egy tornya lett, mert a pénz közben elfogyott. A pestisbázak helyén 1781-ben egy 72 ágyas betegfogadóház létesült. Ez a zsúfolt, egészségtelen épület távolról sem elégítette ki a már csaknem harmincezer lakosú Pest vá­ros egészségügyi követelményeit. Ezért Haff­­ner Mihály tisztiorvos, akihez a kórház fel­ügyelete is tartozott, 1792-ben terjedelmes elő­terjesztést készített egy új kórház építésére. Az építendő kórház helyéül az egykori pestis­barokk területét jelölte meg. A város urai el­fogadták a tervezetet és 1794. december 15-én gyűjtést hirdettek a költségek előteremtésére. Adakokozik a nemzet Négy évig folyt a gyűjtés, míg lerakhatták a kápolna mellett a Rókus (mai Semmelweis) kórház alapkövét. Pest városának polgárai 1796 augusztus vé­gén a következő szövegű nyomtatásos hirdet­ményt olvashatták: „Szabad Királyi Pesth Városa lakosinak, s mindnyájoknak tudtára adatik, hogy Felséges Urunk Kegyelmes Rendelésinek ’s a­ Publicum köz kíván­ságának teljesítésére Vasárnap úgy mint augusztus 30-dik napján minden félben szakítás nélkül az Is­potálynak építése elkezdődni fog.” Az építkezés az egész várost megmozgatta. A város polgárai és szegényei egymásnak ad­ták a kilincset a városházán Vass Jakab uram­nál, hogy bejelentsék: ki építőanyaggal, ki fu­varral, ki puszta munkaerejével segíti az em­berbaráti cél megvalósítását. Tizenegy hónap alatt tető alá került a kétemeletes épület, a mai kórház bejárati része. 1798 pünkösd hétfőjén volt a kórház ünne­pélyes megnyitása. Készen állt a személyzet is: — az igazgató, a fősebész, a szülésznő, ti­zenhét betegápoló, három házi szolga, vala­mint a kapus akinek a felesége, mint fő­mo­sónő évi 80 rhenusi forintért dolgozott — a betegek fogadására. A felavatás másnapján 39 beteget vettek fel. Elsőnek Vida Ferenc kispé­­celi születésű 20 éves, nőtlen szabósegédet, aki augusztus 25-én távozott gyógyultan a kórház­ból, ahol ingyenes ápolásban részesült. Az el­ső évben 873 beteget kezeltek. Ezek közül 447- et teljesen díjtalanul. A szabadságharc éveiben a kórház Kossuth sebesült honvédeinek lesz az otthona. Flór Ferenc, a kórház forradalmi szellemű igaz­gatója 1848. szeptember végén itt helyezi el a pákozdi csatában sebesült honvédeket, majd a csatatérre siet. Magasrangú honvédorvosként küzdi végig a szabadságharcot. Mellette van Stáhly — akiről a kórház mellett utcát nevez­tek el , aki a hadi orvosok főnöke volt a sza­badságharc éveiben. Az anyák megmentője Ez a kórház adott elsőnek otthont és mun­kájának további fejlődésére lehetőséget ha­zánk nagy szülöttjének, az orvostudomány vi­lágviszonylatban magasan álló nagyságának, a méltatlanul mellőzött és háttérbe szorított Semmelweis Ignácnak. 1851. őszén nevezik ki a kórház szülész nőgyógyászati osztályának vezetőjévé. A tudomány költözik vele a Ró­­kus-kórházba. A rendkívül elhanyagolt in­tézmény szülészeti osztályán példás rendet te­remt. Sem a bábáknak, sem az orvosoknak nem szabad a szülő nőkhöz nyúlniuk, csak ha előzőleg klóros vízzel alaposan fertőtlenítet­ték kezüket. Vasfegyelmet tartott, egy orvost azonnal elbocsátott, mert nem tartotta be uta­sítását. Emberéletről volt szó­, öt évig működött Semmelweis a kórházban, aztán az egyetem tanárává nevezték ki. öt év alatt csaknem ezer szülőasszony fordult meg a keze alatt és mindössze nyolcan haltak meg gyermekágyi lázban. Egyedülálló eredmény volt ez akkoriban, hiszen Európa legjobb kór­házaiban minden ötödik, hatodik szülő nő el­pusztult a borzalmas fertőzéstől! A 175 éves kórház látképe egykorú rézkarc nyomán. A nemzetközi delegáció tagjai többek között meglátogatták az óbudai Árpád Gimnáziumot képünkön, a delegáció tagjai a leányhal­lgat­ókkal ismerkednek. Nemzetközi ifjúsági delegáció szerkesztőségünkben szabadság és függetlenség, amit Amerika nyújt, mi sem kérünk belőle és másoknak sem kívánjuk.­­ Ezért örültünk valameny­­nyien, kommunisták, szocialis­ták, haladó emberek, amikor híre jött, hogy leverték az el­lenforradalmat. A két év alatt megtett hatalmas út pedig mindennél jobban bzonyítja e politika igazát. — Hazatérésem után át­adom tapasztalataimat és a magyar ifjúság legjobb k­íván­­ságait a békéért és a barát­ságért harcoló ifjú honfitár­saimnak. BENITO SCOCOZZA, a Dán Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi bizottságának tagja a VIT dániai előkészület­i télről beszélt.­­ Sajnos a reakciós propagan­da hatására több ifjúsági szer­vezet eddig negatív álláspon­tot foglalt el a VIT-tel kapcso­latban. Ugyanakkor azonban különböző ifjúsági sport- és kulturális egyesületek tagjai és vezetői nagy érdeklődést tanúsítanak a bécsi találkozó iránt. Ezért reméljük, hogy Bécsben nagyobb számban je­lennek majd meg hazám fia­taljai, mint az előző fesztivá­lokon. TONI MERK, a nyugat-né­metországi Impuls című ifjú­sági folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy lapjának prog­ramja: küzdeni az ifjúság együttműködéséért és a békés együttélésért. Tíznapos ma­gyarországi tartózkodását is arra használja fel, hogy kap­csolatokat teremtsen a magyar és a nyugatnémet fiatalok kö­zött. Most azért dolgoznak, hogy a bécsi VIT-re minél több nyugatnémet fiatal men­jen el, annak ellenére, hogy az ifjúsági szervezetek nem vesznek részt hivatalos dele­gációval a fesztiválon. „Re­mélem — mondotta befejezé­sül —, hogy a bécsi VIT-en sok magyar és nyugatnémet fiatal találkozhat!’’ (B.—S.) (Folytatás az első oldalról.) lataim ismét meggyőztek ar­ról, hogy helyes és­ szükséges volt a magyar nép két év előtti harca az ellenforradalmi kísérlet leveréséért. Elmond­hatom, hogy mi otthon is ezt hirdettük kitartóan, megalku­vás nélkül. — 1956 októberében a bur­­zsoá propaganda Japánban is éjjel-nappal azt harsogta, hogy Magyarország — a Nyu­gat segítségével — „most vív­ja ki szabadságát". A munká­sok és egyszerű emberek álta­lában erre azt felelték, hogy mi már tudjuk, milyen az a Sok boldogságot az ifjú párnak Az orvosok azt mondták ak­kor, amikor találkoztam ve­le, hogy meggyógyulna, ha akarna élni. Az operáció sike­rült, használtak az injekciók is, de az orvos most már nem segíthet. Most már a beteg­nek kellene segíteni az orvos­nak. Berta Somogyi Lajos, a Köz­társaság téri pártház egyik vé­dője csak feküdt a betegágyon, nézett maga elé a semmibe. Elvesztette hitét az emberek­ben, nem tudta sehogy megér­teni, miért lőttek rá, az egy­szerű parasztfiúra, a sorkato­nára. Nem tudta megérteni, hogy miért kellett elvesztenie fél lábát, miért akarták őt le­mészárolni. Megírtam akkor hogy Berta Somogyi Lajos volt az egyik teherautónak a sofőrje, amikor kivitték a laktanyából a sor­katonákat a budapesti párt­házhoz. Ő nemcsak sofőr volt, szenvedélye is volt a gépkocsi­­vezetés. Talán az fájt neki leg­jobban, amikor lábadozott , csonka lábával többet nem ül­het a volán mellé. Amikor azonban Németországból haza­tért műlábával, titokban re­ménykedni kezdett, hátha mégis... És megkérte régi sofőr barátait, hogy engedjék egy kicsit gyakorolni. Barátja, K. Farkas József csodálkozott el a legjobban, amikor egy szép napon a rend­őrlaktanya előtt Berta Somo­gyi Lajos várta­ őt egy kocsi­val. — Na, gyere... Mit bá­mulsz?... Ülj már be, me­gyünk kocsikázni. * S a két jóbarát, ha szerét ejtheti, azóta együtt kocsiká­­zik. A kormánykeréknél Berta Somogyi ül, mellette büszkén feszít K. Farkas József. Ő új­ságolja mindenkinek — mert Berta Somogyi nem dicsekvő természetű —, a barátja kocsi­ra gyűjt. Saját autót akar. A fele pénz már együtt van, a többi is összejön valahogy, meg aztán OTP-hitel is van a világon. Olyan Moszkvicsuk lesz, hogy na!... Így dicsekszik mindenkinek, de én azt hiszem, rosszul szá­mított. Kiszorult máris abból a Moszkvicsból. Annál többet ül majd benne az a barnahajú kislány, akivel Berta Somogyi Lajos, az elmúlt héten szomba­ton örök hűséget esküdött. Mi is sok boldogságot kívá­nunk az ifjú párnak. Sólyom József Még egy kézfogás és Berta Somogyi Lajos örök hűséget fogadott Német Máriának Colombóban ül össze a­z ÍVSZ­­» Christian Echard, a Demok­­­­ratikus Ifjúsági Világszövetség­­ főtitkára csütörtökön sajtó­­konferencián ismertette a DÍVSZ idei tevékenységét és a végrehajtó bizottság Colom­­bában­­- Ceylon fővárosában - december 7-től 10-ig sorra­­kerülő ülésének programját. Elmondotta, a DÍVSZ tanács­ülését jövő év augusztusában, a bécsi VIT után, Csehszlová­kiában tartják meg. Az öngyilkosok kórháza A századforduló után az­ akkori társadalom szégyenfoltjaként itt létesült először az or­szágban öngyilkos osztály, amely a felszaba­dulás után fejezte be több évtizedes nehéz fel­adatát. Gianotti Mária az első világháború vé­gén került a Rókusba. Több mint két évtize­den át dolgozott, mint nővér az „életuntak” osztályán. Mennyi emberi tragédia, szárnysze­­gett keserű élet vergődése került el ide a kór­ház falai közé. Erre így emlékezik: — Az öngyilkosok legtöbbje háztartásbeli al­kalmazott és más foglalk­ozásbeli fiatal volt. Az előbbiek főleg lúgos, savas mérgezéssel, mások nagymennyiségű gyógyszer- vagy gáz­mérgezéssel kerültek ide. A huszas években történt. Soha nem felejtem el a Hajdú-család tragédiáját. Az a­pa anyagi okok miatt kiirtot­ta az egész családját. Számos statisztikai adat bizonyítja, hogy a kórház a felszabadulásig főleg a szegény be­tegek gyógyító és gyűjtőhelye volt. Ebből ere­­dőleg itt ápolták a legsúlyosabb betegeket és ez a betegeken való segíteni akarás hozzájá­­rult a hazai orvostudomány gyorsütemű fejlő­déséhez. A kórház főorvosai közül az évek so­rán számosan nyertek egyetemi katedrát és akadémiai rangot. A szegények kórháza a felszabadulás után a Pest megyei Tanács vezető kórháza lett. A kórház orvosai közül nem egy nemzetközi el­ismerést vívott ki munkájával, így például Czeyda-Pommersheim Ferenc professzor, az egyik legnagyobb tekintély a pajzsmirigy mű­tétek terén. Kubányi Endre professzor mirtgy­­átültetési eljárásokkal, hassebészeti mű­téteivé­ vált ki az Or­rvostudomány művelői közül. Réti Aurél, az orvostudományok dokto­rát pedig új gégeműtéti és arcplasztikai eljá­rása teszi belföldön és külföldön egyaránt is­mertté. De más érdekes orvostudományi prob­lémával is foglalkozik a kórház orvosi kara: a fájdalommentes szüléssel, a főfájások kórok­­tanának röntgenfelvétel ritján történő tisztá­zásával, a koronás alapi törések külsebészeti vonatkozásaival stb.* December elsején ünnepli fennállásának 175. évfordulóját az egykori betegfogadóház he­lyén, a városfalon kívül épült kórház kollektí­vája. Áldozatos munkáinkkal mindinkább mél­tóvá lesznek kórházunk névadójának, Sem­melweis nevére ZELE FERENC MŰVELTSÉG A CSALÁDBAN ‹»»»»»­»»»»»»»» »» »»«%«« ›«««««› «« «« @й н~» A vitazárót írta: Gergely Márta Naggy Antal bíró elvtárs való­jában már összefoglalta a vitát, amit M. Kató postatisztvi­­selőnő levele indított el a Magyar Ifjúságban. Válaszolt magának M. Katónak, amikor azt tanácsolta, álljon választottja mellé, kössön vele bátran házasságot, akkor is, ha­­a fiúnak csak hat elemije van, ő maga viszont érettségizett. A hozzászóló levélírók nagyobb ré­sz© is úgy vélekedett: a művelt­ség-különbség önmagában nem lehet a boldog házasság akadálya. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy M. Kató valóban sokoldalú és helyes választ kapott kérdésé­re. De van ezen felül­­a vitának még más haszna, érdekessége is. Csaknem minden levélíró he­lyesen érezte, hogy egyetlen do­log, legyen az bármilyen jelen­tős, mint például a műveltségi különbség, nem akadályozza meg, hogy a házasság sikerüljön. Min­denki elgondolkodott,, a világért sem becsülték le a kérdést, meg­próbálták kiszámítani, hogy mi­csoda összeütközések támadhat­nak M. Kató és Karcsi között, vé­gül mégis úgy döntöttek: háza­sodjanak össze, ha szeretik egy­mást. Egyedül csak B. Károlyné levélíró ellenezte a házasságkö­tést, mert attól fél, hogy boldog­talanok lesznek. Miért nincs igaza B. Károlyné­­nak? Őt is a legjobb szándék ve­zeti, le­lki­ismere­te szerint adta a választ ő is, de a maga rosszul sikerült házasságát hozta fel pél­dának. Azt akarja, hogy a fiata­lok az ő kárán tanuljanak, úgy véli ugyanis, hogy házassága a műveltségi különbség miatt bom­lott fel. Az évek során lemaradt férje mellett, ez vezetett a válás­hoz. Mindezt teljes határozottság­gal állítja, tényként. És mégis, ép­pen ez az, amiben kételkednünk kell. Ha így volna, minden házasság fel­bomlana, ahol az egyik fél töb­bet tud, mint a másik, okosabb és műveltebb, mint a másik. Már­pedig ez biztosan nem igaz Elő­ször is: nincs olyan mérleg, mé­rőeszköz a világon, amelyen bár­kinek a műveltségét pontosan le­m­­ér­he­tnék. Nézzünk meg akár egy frissen érettségizett osztályt, harminc fiatalt, aki éveken át ugyanabba az iskolába, ugyanab­ba az osztályba járt, és azt sike­resen elvégezte­. Az ő műveltsé­gük sem egyforma, még csak nem is egyenlő értékű. Az egyiknek az irodalomban van nagyobb tájéko­zottsága, a másiknak a termé­szettudományokban. Az egyik ön­álló ítéletű­­ember máris, bizton­sággal mozog az emberek között, kitűnő modora van; a másik fél­­szeg, ügyetlen társalgó, nehezeb­ben barátkozik. Ha ugyanabba az iskolába jártak is, ha ugyan­azok a tanárok tanították, nevel­ték is őket —­ mindannyian má­sok, mindannyian különböznek a többitől. Hasonlítsunk össze akár két szín­jeles tanulót, akármilyen egyforma a bizonyítványuk, ők maguk egyáltalán nem egyformák. És ez a jó­ kétség inkább törvényszerű és i­s természetes, hogy az ösz­­szekerülő fiatal férjek és feleségek műveltsége, neve­­ése erősen eltér egymás­tól. Hajszálra egyforma isko­lai képzettségük lehet, de ettől függetlenül, például kulturális igényeik alaposan eltérhetnek egymástól. Az egyik otthonülő, ol­vasó ember, a másikat a könyvek­nél is jobban érdekli az eleven ember.Ő tehát szereti a társaságot, a széles és színes baráti kört. De kisebb vélemény­különbségek is okozhatnak összeütközést: hal­lottunk már összeveszni házaspárt egy-egy film miatt. Az egyiknek tetszik, a másiknak nem. Kicsi­ség ez? A kicsiségek nagyon fon­tosak. Az öltözködés és táplálko­zás is harci területté válhat a házasságban. A Madách Színház Kamaraszínháza most játssza Gladkov szovjet író Szilveszter című vígjátékét A darab egyik alakja, a fiatal Fjodor, hosszabb ideg udvarol Aszj­ának. Asz­ja nem sze­rti udvarlóját, de Fjodor hosszú ideig reménykedik, hogy végül mégis csak meghódítja Ász­­ját. Mikor ébred rá, hogy ez a dolog reménytelen? Akkor, ami­kor Ászja csúfnak minősíti a nyakkendőjét, amit pedig ő gyö­nyörűnek talál. Az egyik családban sz­reti el a főzeléket, a másikban nem. Te­­gy­ük fel, hogy a fiatal férj édes­anyja jó spenótot tudott főzni, az if­jú feleség viszont már akkor is fintorog, ha a spenótnak a ne­vét hallja ... Dehát akkor — kiálthatnak fel ifjú olvasóink — szörnyű ne­héz dolog a jó házasság! és olyan ritka, mint a telitalálat a lottón! óriási nagy szerencse kell ahhoz, hogy két ifjú ember úgy kerüljön össze, hogy természetük minden­ben megfeleljen egymásnak. Ezek szerint nem elég, ha nézetei... el­veik, felfogásuk csak nagy vona­lakban egyezik, hanem minden ap­aságban is egyet kell érteniük, még az igényeiknek és ízléseiknek is azonosnak kell lennie! A jó házasság valóban felér egy főnyereménnyel, ez biztos. De abban nagyon különbözik a lottótól, hogy egyáltalán nem sze­rencsejáték. Ha egy fiú és egy leány megszeretik egymást, ak­kor bizonyos, hogy sok és fon­tos dologban vonzódnak egymás­hoz, tetszenek egymásnak. Ez az alap, amire a házasság épül. Te­­gyük fel, hogy egy fiúnak vagy lánynak száz tulajdonsága van. (Sokkal több van ennél, de vegyük csak a százat.) A szeretem­ azt je­lenti, hogy kedvesünk tulajdonsá­gai közül nyolcvan, kilencven, vagy csak hetven, nagyon tetszik nekünk, vonz bennünket. Meg fennmarad mindig tíz, húsz, har­minc százalék, ami egyáltalán nem, vagy csak mérsékelten tet­szik. Teszem azt: örül a fiú, ha a lány szépen, csinosan öltözködik, de bizonyos határon túl már ki­fogást emel a túlzott piperézés el­len ... Sokan tévesen úgy vélik, hogy a megszokás csökkenti a vonzalmat, a szerelmet. A gya­korlati élet maga cáfol rá erre. Ha összeszokunk, ha szépen, tü­relmesen, szeretettel neveljük egymást, ha tanulunk egymástól a házasságban, mindig kevesebb lesz az, ami elválaszt bennünket, mindig jobban szeretjük egymást. Minthogy az emberek különbözők, a házasságok is különbözők. Ha minden házasságra érvényes az a törvény, hogy ha hozzáadunk, több lesz, ha elveszünk belőle, kedvesebb. A házasság, ilyen ér­telemben, hasonlít egy takarék­betéthez. Amikor házasságot kö­tünk, mindkét fél igyekszik azt adni hozzá, ami a legjobb, a leg­nemesebb benne. A megértés és a tapintat, ahogyan önmagunkat és egymást neveljük, napról nap­ra gyarapítja az alaptőkét. Az es­küvő tehát nem befejezés, hanem kezdet. A házasság kezdete. És ha így fogunk hozzá, akkor a műveltségből — a nevelésből — adódó különbségek csak fűszere­zik, de sohasem boríthatják fel a házasságot. A Komárom megyei Csecsemő- és Gyermekápolóm­űképző Iskola (Tatabánya, Megyei kórház) felvé­telt hirdet 2 éves bentlakásos gyermekápolónői és gyermekgon­­dozónyi­­ iskolára. Jelentkezési kor­­határ 17—32 év. A felvételhez nyolc általános, vagy ennél magasabb iskolai végzettség szükséges. Be­küldendő 1939 február 1-ig: kér­vény, életrajz, születési anya­könyvi kivonat utolsó iskolai-, ha­tósági vagyoni-, hatósági orvosi-, és amennyiben már alkalmazásban állott, működési bizonyítvány. HASZNOS HÁZTARTÁSI TANÁCSOK A FELVÁGOTT KENYÉR friss marad, ha a vágott felületre ned­­ves pergament papírt borítunk. NYERS HÚSRA — ha nem hasz­náljuk el azonnal —, csepegtes­sünk citromlevet. A hús szén­en nem változtat. A NYERS HÚST — ha hosszabb ideig frissen akarjuk tartani dörzsöljük be ecettel. A HALAT elkészítésig ecetbe mártott szalvettába csavarjuk. Kolbász, felvágottféle, sonka nem penészedik ha kevés vízben el­kevert sós masszával kenjük be. Az AVAS VAJ elves­zti kellemet­len ízét, ha nátronos vízben jól átnyomkodjuk. i­sm TÖBB ISZÉI

Next