Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-12 / 28. szám
Hansági hétköznapok 2 oldal 3 oldal Algériai szabadságharcosok 5 oldal A magyar tenisz követe 8 oldal bud A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA 1958. JÚLIUS 12. II. ÉVFOLYAM VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZÁM it „,SSítratsikip könyvét** írják az Ikarus-gyár fiataljai A 40 éves Komszomol köszöntése A naptárt nézegették az Ikarus-gyár ifjúsági vezetői, s egy dátumnál megálltak: 1958. október 22. Évforduló? Névnap? Születésnap? Ez is, az is, de főként születésnap. A jóbarát, az idősebb testvér születésnapja, a lenini Komsszomol megalakulásának negyvenedik évfordulója. Születésnapra pedig ajándékkal járja kedveskedni. De ugyan mit adhatnának? Így született a gondolat: írjuk meg üzeneteinket egyszerű lapokra rajzolva-írva, pecsételjük meg aláírásainkkal, fűzzük könyvbe ezeket az üzeneteket, írjuk meg komszomolista testvéreinknek a barátság könyvét. Csakhamar híre ment ennek az alapszervezetekben. Taggyűléseken, ifjúsági napokon formálták a gondolatot. S volt, ahol már a könyv első lapjait is elkészítették. A hűtősüzem fiataljai — ki- Szisták és nem kiszisták — díszes lapon küldik el forró jókívánságaikat: „Hogy hálánk — írták — a Komszomol iránt igaz, őszinte elvtársiassággal még odaadóbban kifejezésre tudjuk juttatni, fogadjátok el tőlünk e szerény emléklapunkat, melyet műhelyünk fiataljai a BÉKE és BARÁTSÁG örök zálogaként nevükkel, aláírásukkal pecsételnek meg. Ikarus hűtésüzem fiataljai.” S a szöveg alatt 22 aláírás — huszonkét fogadalom az örök barátság pecsétjeként, így kezdődött. S az elmúlt napokban, egy munka utáni délutánon a gyári kultúrházban összegyűltek az Ikarus fiataljai. Nagy ez a terem, az Ikarus kultúrotthonának terme. Hatszáznál több személyre méretezték. De nem, csak minden ülőhelyét foglalták el ezen a délutánon, volt, akiknek már állniuk kellett. Imrik elvtáns, a gyár KISZ VB-titkára a fiatalok kezdeményezéséről beszélt, ismertette határozat tervezetét: „Közeledik példaképünk, testvér szervezetünk, a lenini Komszomol megalakulásának negyvenedik évfordulója. Sokat gondolkoztunk, milyen kedves, szívbéli ajándékkal lephetnénk meg barátainkat. Esztendők óta szövődnek közöttünk a barátság igaz, eltéphetetlen szálai. A hős komszomolisták hazánk felszabadításáért ontott vérükkel kétszer is megpecsételték ezt a barátságot. Mi sok komszomolistát személyesen is ismerünk. Ott voltunk Moszkvában, a világ ifjúságának seregszemléjén, s nem egy komszomolistát fogadtunk hazánkban kedves vendégként. Elhatároztuk, hogy csokorba kötjük barátságunk virágait, összefűzzük fiatal szívünk száz és száz üzenetét. Úgy érezzük, a legkedvesebb ajándék a négy évtizede harcoló és dolgozó Komszomolnak, ha hírt adunk a mi ifjúságunk életéről, s ezzel köszöntjük őket. Ezt írjuk meg mi, Ikarus-gyári fiatalok, s pecsételjük meg valamennyien aláírásunkkal, hogy mire elérkezik a nagy évforduló, átnyújtsuk ezt a hős lenini Komszomolnak, a szovjet ifjúságnak. Jelképe lesz ez a szovjet és az Ikarus-gyári ifjúság öszszeforrott, soha meg nem bontható barátságának. MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG Ikarus-gyári szervezete. Eddig a határozat, amit hatszáznál több fiatal tapsa, szavazásra magasra emelkedett keze pecsételt meg. Lengyelország után most Afrikába indulnak Bánki Oszkár, Bokor Gábor, Szendrő Miklós, a Műszaki Egyetem harmadéves hallgatói. A túra érdekessége, hogy a három világjáró Berva mopeddel utazik Belgrádon, Tiranán keresztül Afrikába. Viszontlátásra A MOLDVA PARTJÁN. A fiatalok városa volt 13 napig Bratislava. Csehszlovákia minden részéből, de még Ausztriából és Magyarországról is érkeztek fiúk, lányok vidám csoportjai. A találkozó már véget ért, de a részvevő fiatalokban még sokáig él a sok száz élmény, amelyeket ezekben a napokban szereztek. Bratislava városa az első héten a pionírokat látta vendégül és azok szülőföldjük dalait és táncait adták cserébe vendéglátóiknak. A második hét az „öregeké” volt. Találkoztak a Hradec Králove-i iskolások, a Gottwaldovi kerület fiatal munkásai, Karlovy Vary legjobb együttese, a Radost, a tornaaljai Csert Tazen-együttes táncosai és még sokan Csehszlovákia minden pontjáról. Hegyen, a vár mellett húzódik meg az Antiteátrum óriási színpadával, ott tartották az Ifjúsági Alkotóverseny ifjúsági részének ünnepélyes megnyitóját és esténként előadásait. Minden alkalommal egy-egy együttes mutatta be tudását, művészetét. A záróünnepélyen megfogadták, hogy minden erejükkel segítik a Csehszlovák Kommunista Párt IX. kongresszusán elhangzott tervek valóra váltását. Polednak elvtárs a CSISZ Központi Bizottságának titkára bejelentését nagy örömmel fogadták — viszontlátásra a Moldva partján 1959-ben, Tamás György Jöhet a kánikula! A nyári kánikulában nincs nagyszerűbb érzés, ami a nus sezem, a na a természet nincs éppen adakozó kedveben, akkor idénybe vesszük a tecnnitát. Kis mozdulat a kapcsolón és az elektromos ventillátor zümmögve fujja a nus levegőt ránk. Van, akinek ez is kevés és kimegy a Dunára. A legnagyobb hőséget is elviselhetővé teszi a száguldás a hullámok felett. Nem mondom, kicsit költséges hűsölés a motorcsónakázás, s különösen a csónaktest beszerzése teszi drágává ezt a szórakozást, vagy egyeseknél sportot. A Váci Duna Hajógyár sietett most a vízisport kedvelőinek a segítségére. A híres vízibusz és a szépformájú motorkerékpár oldalkocsi után elkésztették a kétszemélyes farmotoros aluminium túrahajót. Szülőatyjuk: Petricskó Mihály főmérnök és Guti Lajos konstruktőr. A jó formájú túrahajó csak 60 kilogramm, mert korrózióálló 1,2 mm-es alumíniumlemezből készítették. Az új 175 kcm-es Budai farmotorral felszerelve víz ellen két személlyel 20 km, egy személlyel 25 km/ó sebességgel halad. Szép számmal akadnak, akik félnek a víztől, na meg valljuk ha nemintán hadilában állnak a vízijártasságival, pontosabban az úszással, lőcs szamai, a tanács csak egy lenet — ami biztos, az biztos — maradjanak a szavazón. Iparunk a száraz földet kedvelőn tanórára is gondol. A csepeliek Fannija után most az egrien Bervaja várja a motornedveseket az üzletekben. A kis motorocska sikerüli alkotás és a legrosszabb vidéki utakon sem hagyja cserben utasát. A motor 49 kcm-es, fogyasztása 1,8-2,2 liter keverék 100 kilométerenként, maximális sebessége 46 km,6, teljesítménye 1,5 lóerő. A kétfokozatú sebességváltó a jobboldali kormányrogantyú elforgatásával kapcsolható. Az 5,5 liter űrtartalmú üzemanyagtartály az ülés alá került. Kerekei elől és hátul teleszkópra támaszkodó lengővillába vannak erősítve, ami járhatóvá teszi a legvadabb nógrádi utakat is. Fékezés a hátranyomott meghajtópedállal és a kézifogantyúval történik. Súlya alig 50 kilogramm és így a lakásba könnyűszerrel felvihető. Ezt tudja a kis Berva ... Különböző pasztell színekben készülnek és áruk 5200 forint. Most már jöhet a kánikula, vizen is, országúton is, a magyar ipar legújabb remekei segítenek A fplfriccuilAshpn. h életből ellesve ! A BABADÉMON Ott ült a keszthelyi mólón. Barna bőrén, bronzszínű haján táncolt a napsugár. A szája bordó volt, s a körme szintén. Fodrosszoknyás fürdőruhája parányi, legújabb divatú. Olyan volt, amint ott ült — háttérben a kék tóval — min egy prospektus előre megtervezett címlapja. Aztán a szép szobor megelevenedett: lustán kis szatyrába nyúlt, cigarettát, szipkát, meg öngyújtót halászott elő. — Igazi pesti lány! — ámult, bámult az egyik fiú és le se vette róla a szemét. A babadémon meg hátravetette marinavladisan hanyag frizuráját, és mély slukkokkal szívta a Virginiát. Hirtelen fekete, igénytelen külsejű kislány telepedett mellé. — Ma jöttünk a pesti vonattal — mosolygott. — De jó lesz nagyot pihenni az érettségi után! És te, hová mész a nyáron? — fordult a bronzhajúhoz. Az összehúzta a szemét, s szenvedő arccal nézett el a Balaton csodálatos tükre fölött ... Aztán megvonta a vállát: — Hová? Hát haza Zalaaaaaba! így mondta, öt darabba”vál, zalaiasan, s cseppet sem pesti módra! Joó ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a 1950 JUL 15. I ferekem most tulaj- 1V dánképpen aludnom kellene, mert amikor a riportról visszajöttem, a szerkesztő azt mondta: be vagyok rúgva. De hát mit ért hozzá, glü ... hukk..., nem ivott meg egy liter bort egész életében. Majd én megmutatom ... glü ..., hogy... hukk... nem vagyok berúgva! Azért is megírom a riportot! Szóval — ha nem tudnák — borversenyen voltam. Valódi borversenyen, ahol igazi, eredeti — még nem exponált — magyar bort kóstoltak a szakértők. Ha szakértőnek lehet nevezni az olyan embereket, akik, nem isznak, csak bedugják a nyelvüket a borba, és kiköpik a lényeget. Hát van szíve az ilyen embernek? A borivók nevében tiltakozom ez ellen a barbárság ellen! Persze, ők fütyülnek a tiltakozásomra, és én nem fütyülhetek rájuk, mert szavuk szent és sérthetetlen, mint a mennybéli úristen kinyilatkoztatása. Azt kérdezik, hol vannak, hol kóstolnak? Elhiszem, szeretnék tudni. Nem, azt nem árulom el — annyira azért nem haragszom rájuk. De, azoknak, akik ezt a cikket olvassák — ha megígérik, hogy nem árulják el senkinek —, bizalmasan megsúgom, a Vajdanunyad-várban bújtak el a világ szeme elől, amikor rájuk búk. /kantam, először a főnököt kerestem. Alacsony, haragos tekintetű bácsira mutattak. Azt mondják: a kóstolás professzora — Katona Zsigmond. Nyolc pohár sorakozott előtte, rajvonalban, mint a kihallgatásra váró katonák. — A véleményét szeretném — kezdtem óvatosan. — A véleményemet? — intett a pincérlánynak —, töltsön a szerkesztő elvtársnak — mondta —, hadd legyen saját véleménye. — Köszönöm... én nem nagyon élek vele — mentegetőztem, s közben figyeltem, a kislány teletölti-e a poharat, vagy csak félig, mint a szakértőknek. Teletöltötte. Aranyos kislány, egyem azt az édes kis szívét. Meg is kérdeztem, hogy kerül ide? Laboráns a Kertészeti Főiskolán, ő is szakértő. (Rokonlelkek vagyunk.) Ha végigkínálja a mestereket, elfordul a sarok felé, aztán magának is tölt egy pohárral — ellenőrzi, nem tévednek-e a „nagyok”. Megjegyzem, nekem az ő véleménye a legdöntőbb, mert közös a módszerünk — ő is mindig lenyeli, amit kortyint. — Az egy hatputtonyos tokaji aszú, amit a kezében tart — okosít fel a professzor, mintha figyelmeztetni akarna, hogy ne tartsam tovább. Szeretnék beszélni ennek a hatputtonyosnak az ízéről, de ahhoz én egy tehetségtelen újságíró vagyok. Tessék majd megkóstolni a mezőgazdasági kiállításon. Azt mondják, ilyen, egy emberöltő alatt legfeljebb csajt kétszer terem Tokajban is. De ha már a vásárnál tartunk, hadd mondjam el, ma van a nemzetközi borverseny magyar döntője. Nagy összecsapás lesz az ősszel a kiállításon, ahol felsorakoznak a világ legjobbjai. Eddig kétszázötven külföldi fajtát jelentettek be, s minden világrész képviselve lesz. A vásár látogatói, a legjobb magyar fajták mellett, megkóstolhatnak majd jónéhány külföldi fajtát is. Remélem, ezen a borolimpián valamivel jobban szerepelünk, mint a labdarúgó világbajnokságon. A szakértők legalábbis állítják, hogy nem kell szégyenkeznünk. (Igaz, hogy ezt a futballszakértők is állították, de itt legalább vannak konkrétumok , fejlődik az utánpótlás.) Ez a negyedik borverseny, de ennyi részvevő, enynyi klasszis még sohasem szerepelt. Tavaly 1600, az idén 3100 termelő vett részt a küzdelemben, 850-en jutottak be az országos döntőbe. De nemcsak a mennyiségben, hanem a színvonalban is óriási különbség mutatkozik. Az előző évtől eltérően, az idén egyetlen részvevőt sem kellett a versenyből kizárni hibás, kezeletlen kora miatt. Végleges eredmények még nincsenek. Kinek ez tetszik, kinek az. Katona professzornak az 1957-es tolcsvai hatputtonyos ízlett, Magyar Istvánnak, aki itt a legfiatalabb bölcs, egy 1953-as, ötputtonyos tokaji nyerte meg tetszését. Schibinger Géza bácsi a Monimpex kóstolásban megőszült szakértője, aki évente átlag 300 ezer hektoliterről mond véleményt, a háromputtonyos tarcali aszút találta legrokonszenvesebbnek. Nekem viszont mindig a legutolsó pohárral ízlett a legjobban. Nagy huncut ez a kis pincérlány, mindig jobbat és jobbat hozott. Nem is maradhattam soká, mert valóban baj lett volna a riporttal. Csak még azt kérdeztem meg Késmárki bácsitól, hogyan kóstol egy virtigli kóstoló. Azt mondja: — Először ránézek, milyen a színe. Ha tiszta, nem törött, nem üledékes, nem homályos, nem fátyolos, akkor megszagolom. Ha nincs benne idegen szag, nem beteg, nem kifejezéstelen, nem jellegtelen, hanem finom, akkor megkóstolom. — Kétségbeejtő. Én még egy lányt sem vizsgálnék anyngi ideig csókolás előtt — jegyeztem meg. — Ja — legyint lekicsinylően —, maga nem szakértő. (Gerencsért) BORIVÓKNAK SOPRONI JELENTÉS (3. oldal) Ma reggel elutazott Prágába a Dolgozó Ifjúság. Szakszervezeti Világkonferenciáján részvevő magyar delegáció Ma, szombaton reggel elutazott Prágába a dolgozó Ifjúság I. szakszervezeti világkonferenciáján részvevő delegáció, amelyet Gál László elvtárs, a Vegyipari Szakszervezet elnöke, a SZOT elnökségének tagja vezet. A a delegáció tagjai között van 3 Csapó András, a KISZ KVV munkatársa és Vásárhelyi Jó Tózsef, a Csepeli Vas- és Fémművek KISZ-bizottságának titkára, aki a vasas ifjúmunnkások küldötteként vesz részt a július 14-én nyíló konferencián. Prágában a világkonferencia befejeztével nagygyűlést tartanak a Fucik-parkban, amelyen a konferencián részvevő több mint hatvan ország ötszáz küldötte jelenik meg. A küldötteken kívül egy 120 tagú magyar ifjúsági turistacsoport is részt vesz a nagygyűlésen. A magyar delegáció a világkonferencián részt vett külföldi küldöttek közül több fiatalt meghív majd hazánkba, hogy az ország üzemeiben, gyáraiban, termelőszövetkezeteiben tanulmányozzák ifjúságunk életét, hogy megismerjék hazánkat. A TESTVÉRISÉG FILMJE ALEXANDROV ÚJ FILMFANTÁZIÁJA A Bajkál-tó mellett száguldó vasútkocsik, amelyekben indonéziai, egyiptomi, néger, szovjet és svéd színészek utaznak, eltűnnek. Kiszélesedik az ablak nyújtotta táj, és máris Afrikában, Japánban és Dél- Amerikában vagyunk. A fiatalok a tánc és a muzsika nyelvén adnak választ a kérdésre: nem, az ember nem farkasa, hanem barátja, segítője, testvére embertársainak. A nagy szovjet filmrendező, G. Alekszandrov a VITren szereplő művészeti együtteseket állította a felvevőgép elé és így örökítette meg produkcióikat. A filmstáb másik része ezalatt bejárta a világot, tájakat fényképeztek, New Orleans-t, Tokió melletti vidékeket. És végül a Moszkvában szereplő fiatal művészeket rá- fényképezték ezekre a tájakra, így keletkezett ez az álomszerű színes revüfilm. De mintha az operatőr öszszekeverte volna a tájakat. A szumátrai tam-tamok Rio de Janeiróban dongának, egy indonéziai lágy altatódal a szibériai Irkut folyó felett száll, a Volga partján fehérarcú japán baba táncol. Nem... nem tévedés. A barátságban egyesülnek a kontinensek — ezt az eszmét kívánja a film a fantázia nyelvén valósággá alakítani. Volkonszkij zeneszerző gazdag filmzenét írt, a partitúrában több mint tíz elektromos hangszer szólamai láthatók. A film bővelkedik technikai érdekességekben, trükkökben. Az angarai vízesés külön hangot kapott. A hangoperatőr vízcsobogást, szélsüvítést, oroszlánbőgést, elektromos ■orgonán megszólaltatott akkordot, vonatzakatolást és kínai zenekar játékát keverte egy magnetofon-szalagra. Elképzelhető, milyen hatásos lehet az Angara „hangja”. A sok tánc és ének között a világban is utazgatunk. Ez még hasznosabbá teszi a filmet Jelenet a filmből