Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-22 / 47. szám

Százezer jelmez Még néhány hét, nap csupán, és Itt van újra a téli bálszezon. Ilyen­kor, az első táncos mulatságot megelőzően konogtatnak be a Jel­­mezkölcsönző Vállalat kelléktárá­ba a fiatalok, hogy d­ros moso­lyukhoz fodros kelmét, huneut te­kintetükhöz tarka selymet és „ha­ragos” pillantásukhoz ijesztő masz­kot keressenek. 100 ezer ruha kínálja magát a Italozóknak. Az itt dolgozók azon­ban hűséges segítői a fiataloknak. A nekik legelőnyösebb viseletét emelik le a fogasokról és lám az első próbán, a tükörbe pillantva már is kész a vásár. |$'ZT% Budapest MOV 2 7. ■ %*e X* s. VILÁG PROLETÁRJAI, EGY­ESÜLJETEK! |MMMM RM HEMB ■MUMNiMH A MAGYAR ROM ill I?­­ I ST A IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZ­PO­NTI LAPJA 1958. NOVEMBER 22. II. ÉVFOLYAM ■ r i­­**’ SZÁM Bőségesen kerül az üzletekbe déligyüm­ölcs* csokoltídé* dió# bor és karácsonyfa a decemberi ünnepekre Lassan vége van a novem­bernek, s belépünk a decem­berbe. Ez a hónap a kereske­delmi szervek részére a leg­nagyobb csúcsforgalom idejét jelenti: Mikulás, karácsony, Szilveszter... Körte­le­font in­téztünk három kereskedelmi szervünkhöz azzal a kérdéssel, hogyan készülnek fel a decem­berre? A BORFORGALMI IGAZ­GATÓSÁGOT hívtuk először. Karácsonyt. Szilvesztert bor nélkül elképzelni sem lehet. Vajon milyen fajtákat vásárol­hatunk meg az üzletekben? — Az idén decemberben korlátlan mennyiségű és a leg­különbözőbb minőségű boro­kat hozzuk forgalomba. Kará­csonyra a bolkereskedelemnek három millió üveg palackozott bort adunk át. Ezenfelül­­ter­mészetesen a vásárlók rendel­kezésére áll a kereskedelem jelenlegi készlete is. Az idei borvásár „csemegéje” az 1956-os tokaji aszú és tokaji szamorodni, ezenkívül a leg­különbözőbb badacsonyi bőrök lesznek. Pezsgőből szintén nagy lesz a választék., A Buda­foki Állami Pincegazdaság öt­hat féle pezsgőjét hozzuk for­galomba. Az elmúlt években még Szilveszterre is csak el­vétve lehetett kapni az üzle­tekben cári bikavért és medock­ voir-t. Idén ebből is szállítunk a kereskedelemnek. A CSEMEGE ÉLELMI­SZERKERESKEDELMI VÁL­LALATOT kérdeztük: lesz-e déli gyümölcs alma, mák és dió? — örömmel közölhetjük — hallottuk a választ —,­­hogy idén már karácsonyra is az igénynek megfelelő mennyi­ségű narancs várja majd a vásárlókat. Már Mikulás előtt megérkezik Budapestre néhány vagon narancs — a nagy szál­lítások előhírnökeként. Az utána következő napokban egymást követik a narancs­­szállító vagonok ciprusi, olasz, albán, később majd kínai naranccsal tele. Fügéből meg­felelő mennyiségünk van már most is, de ezenkívül még 15 vagon érkezését várjuk Török­országból. Mazsolából annyi áll a vásárlók rendelkezésére, hogy még a húsvéti mazsolás­kalácsot is ezzel tudják a házi­asszonyok megsütni. Előrelát­hatólag karácsonyra már banán, és datolyaszállítmá­nyok is érkeznek. Mák- és dióbél korlátlan mennyiségben áll a bejgli­­rajongók rendelkezésére. Csak a Csemege Vállalat — leszá­mítva a Közértet — 100—150 mázsa dióbelet hoz forgalom­ba. A csúcsforgalmi időre több ezer jardinette-kosarat és italkosarat készítünk el. Közel 100 ezer tasak várja, hoy Mikulásra megtöltsék a gyermekeiknek különféle finom falatokkal. Tiszta csokoládéból készült mikulás figurát a Csemege-boltok több tízezres mennyiségben árusítanak A LIGNIMPEX faosztályán a karácsonyfa-ellátásról kap­tunk távirati stílusban felvilá­gosítást : — Az első karácsonyfát szállító vagon körülbelül no­vember 25 és december 1 kö­­­zött lépi át a magyar határt. Romániából 400 000, Csehszlo­vákiából 180 000, Ausztriából 61 000, a Szovjetunióból pedig 50 000 darab karácsonyfát vá­sárolunk. Ez összesen körül­belül 950 000 folyóméter fát jelent. A legjobb tapasztalatokkal távozunk Magyarországról BRHiitHiRiiniitiiiiwiHiHiiiffiiiiiiniiiiiniitiiitiiiiginnminitiHniiiiiiiuiiilHttniuliiiititiiiiiiniuiiiiiiiiHHUimiiiuiflmiulHtnninaitiiHiiiiHHiiiuiuHtiniHiuitiuiiHmtilRiiiKHiNiHiitmtiH'iHiraiii Nemzetközi ifjúsági delegáció szerkesztőségünkben Kedves vendégeket fogad­tunk szerdán délután a Ma­gyar Ifjúság szerkesztőségé­ben, a KISZ Központi Bizott­ságának és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa elnökségé­nek meghívására tíznapos lá­togatásra hazánkba érkezett nemzetközi ifjúsági delegáció tagjait MAHMUD DZSAFAR, a DÍVSZ szudáni alelnöke, a küldöttség vezetője, elmondot­ta, a delegáció azért jött Ma­gyarországra, hogy a külön­böző országok fiataljainak küldöttei saját benyomásaik alapján alakítsák ki helyes véleményüket Magyarország­ról. — A delegációt a magyar ifjúság mindenütt a legna­gyobb szeretettel és érdeklő­déssel fogadta, ami mutatta, hogy a magyar fiatalok bará­­tilag éreznek a külföldi or­szágok ifjúsága iránt. Itt-tartózkodásunk alatt zaj­lottak le a választások. Meg­látogattunk budapesti és vidé­ki szavazóhelyiségeket, s azt tapasztaltuk, hogy a választá­sok rendben, korrekt módon, titkosan folytak le, és a ma­gyar nép lelkesedéssel vett részt a szavazásban. — Az a munka, amit az elmúlt tíz nap során végez­tünk, jó benyomást keltett bennünk Magyarországról. Jó benyomást, mert mindig té­nyeket láttunk, s nem szava­kat. Meggyőződésünk, hogy jó munka folyik az országban. Elmondhatjuk, hogy barátok­tól távozunk Magyarországról. Szeretnénk még egyszer kife­jezni köszönetünket a KISZ- nek és a MIOT-nak, hogy ilyen hasznos munkát végez­hettünk Magyarországon — fejezte be nyilatkozatát Mah­mud Dzsafar. NISIZAVA SUN-ICSI, a Japán Demokratikus Ifjúsági Szövetség képviselője így fog­lalta össze véleményét: — Magyarországi tapaszta­­l Folytatás a második oldalon.) Olyan uralkodó volt, akit min­den évben császárrá választanak. Négy hónap volt az élete. Ezalatt alattvalói, hó­dolói meghajlott de­rékkal, vödörrel a karjukon, ajándékkal a markukban járul­tak magas színe elé s igy hallgatták kinyi­latkoztatásait, me­lyek a bakról röpül­tek a tömeg feje fölé: — Ma csak fél táb­lával adok! Slussz!... Őt lestek az ablak mögül a fiatalasszo­nyok, neki festettek újra pírt fonnyadt arcukra a „másodvi­rágzás” öregasszo­nyai, s őt bámulták az utca maszatos kölykei. öt — a Je­gest! Fiatal korától meg­szokta már a bámész utcanépet. Akkor sö­tétbarna volt az ar­ca, fekete, csapzott a haja, s ebből a mély- I tónusú szénrajzból­­ messzire világítottak a nagy, fehér fogai. Bo­­! londított minden­­ szoknyát, s azok be- s londultak is. Érte­d ! a Szenesért! Válla akkor sokat ! görnyedt a szénnel­­ megtömött zsákok­­ alatt. De aztán meg-­­ szokta... Eleinte lus­ta volt felegyenesed­ni, majd már nem is tudott. Arca egyre sápadtabb, tisztább lett, a haja megszür­kült s a bagólétól megsárgult-fekete­­dett a hajdani nagy­­fogak néhány rozzant maradványa­ is. A feketéből fehér lett. A Szenesemberből Jegesemben Eddig meleget vitt a vállán, most hide­get osztogatott. S egyre szürkülő fejé­ben sokszor forgatta a gondolatot: nicsak, mindig azt éljenzik az emberek, aki mást hoz nekik, mint ami­jük van! Télen nya­rat, nyáron telet... a­z őszi reggelen is köd ülte meg a várost. A házak kerí­­tésrácsai között lebe­­gő pókhálóra szor­galmasan fűzögette igazgyöngy-nyak­láncát a hiú, pirosar­cú Hajnal. A köveken ugráló négy kerék méltat­lankodva, fázósan ko­pogott, s ez az egy­hangú tam-tam bá­tortalanabbá tette a szürkehajú, hajlott­hátú jegest. Máskor oly’ harsányan hang­zó kiáltása most el­csuklott. Mintha fel­botlott volna a hall­gatagon, hidegen ál­ló házak alattomos tréfából előrenyújtott lábában. Egy gyapjúsálba burkolt gyerek dugta ki valahonnan a fe­jét, s nyelvet nyúj­tott a bakonylére. Aztán — mint a nyári reggeleken szokta — utánaszegődött a ko­csinak, s az oldalára kapaszkodott. A Jeges tudta ezt, bár hátra sem nézett. Nem szólt, nem is kiáltott többet. A lo­vak hallgatagon fúr­ták be fejüket a fe­hér ködbe. Egyszer csak meg­szólalt a Jeges. Csak­­ úgy magának, de­­ hogy a gyerek is meg- ! hallja: — Volt énrólam egy­­ cikk az újságban. Két­­ éve is van már an- I nak... Azt írta akkor­­ az a firkász, hogy az­­ én hangom vetekszik I az operaénekeseké-­­ vel. S úgy is kell ! ápolnom, vigyáznom ! rá, mint ők teszik! ! Azt mondta: kincset­­ ér a torkom... A­ fene ezt a ködöt! Még J megárt neki! Csak J nem fogom az embe- J rek miatt a világba J kiabálni a kincse-­­­met!... !­rr ajánni JA. kéklő ajkait, összezárta s úgy bandukolt to­vább a dermedt ko­csival, mint aki most jól visszafizetett ez embereknek — hálát­lanságukért! Bécsben, a VII. fesztivál váro­sában az osztrák fiatalok meg­­­kezdték a gyűjtést a VIT­ anyagi alapjának növelésére. Egy és öt schillinges lapokat árusítanak Jaj de közel már a félév! Milyen őszi gondjai lehetnek egy egyetemistának? Elég egy pillantást vetni­ a Ráday utcai diákszálló késő estig világos szobáira, az egye­tem könyvekkel telezsúfolt tanulószobáira, hogy a „leg­főbb gond” szemünkbe, tűnjön. — Jönnek a félévi vizsgák, s most már mind többet kell a tankönyvek és a jegyzetek fölé hajolni — mondja Józsa László II. éves jogászhallgató. — Én különösen sokat várok a félévtől, mert bizony javíta­nom kell a múlt év végi, nem éppen sikeres jegyeimen.­­ — Ösztöndíj? — Havi nyolcvan forint ösztöndíjat kapok, most de ha sikerül a jeles átlagot elérni, az ösztöndíj 350 forint is lehet. A szállóért (ketten lakunk egy szobában) 50 for­in­tot fizetek, ebédet és vacsorát ingyen kapok a menzán. Szü­leim is támogatnak édesapám a Nitrokémia Művek munkása. Balatonalmádin laknak, de nem akarom túlzottan igénybe venni a segítségüket. — Kedvenc tantárgy? — A filozófia ... és az ide­gen nyelvek. Most magánszor­galomból tanulok angolul és spanyolul is. — És a társadalmi munka? — Isit­ idő arra is. Az­ évfo­lyam KISZ-vezetőségének és az egyetemi diákjóléti bizott­ságának tagja vagyok. — Meglesz a jeles átlag fél­évkor? — Nagyon szeretném— Bár egy kissé közel vannak már a vizsgák... (B. R.) Vigyázat! Még nincs itt a tél, de a korcsolyázás szenvedélyes híveit már vonzza a városligeti műjég. És mire leesik az első hó, ez a két kisfiú is maga­biztosabban áll meg a jégen. 2 ÓRA A 424 008 FEDÉLZETÉN (3. oldal) 1958 legnagyobb szenzációja (5. oldal) FORRÁS (6. oldal) XFoto: Clajdár) ^OGCOCCOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGGÖOC Nagytakarítás havonta 240 lakásban Berreg a telefon: — Halló, őszi nagytakarítást szeretnék rendelni. — Kérem, lehet, de két hét a várakozási idő, sok a meg­rendelés. — Szívesen várok, jegyezzen fel..­­ A Fővárosi Takarító Vállalat nagytakarítási osztályán naponta jelentkeznek a megrendelők. Havonta 240 lakást takarított ki a vállalat az őszi hónapokban, s már februárra is körülbelül 100 nagytakarítást rendelt meg. A vállalat a munka meggyorsítására Csehszlovákiából, Angliából súroló­­parkettkésélő és vízfelszedő-szárító gépeket rendelt. Ugyancsak az őszi nagytakarítás megkönnyítésére bér­­parkettkefélést és házi porszívózást vezettek be. A parkett­­kefélés telefonon megrendelhető s a takarító vállalat szak­embere szállítja ki­­ a gépet. A házi porszívózáshoz is a vállalat küld gépet és embert, s szőnyeg, kárpitozott búto­rok, ruhák, könyvek és ágynemű porszívózását is elvég-Nagyszer­­ érzés munkából fáradtan hazatérve tiszta, rendbentartott lakásba lépni. S hogy ez így legyen, a válla­lat segít a dolgozó asszonyoknak. Tessék kipróbálni! MIÉRT NEM FON ŐSSZEL Sártésztává dagasztott föld­út fogadja gépkocsinkat. Egy­hetes eső volt Boldogon, amely szétverte a napfényes ősz iránt táplált illúziókat és egyebek között meghozta a sarat, ami itt az ősz szigorú velejárója. Főút. Frissen festett kétab­­lakos ház, alacsony kerítéssel. Két simára fésült hajú lány kukoricafürtöket aggat a vé­kony fahusángra száradni. Mint az udvarló legények, a kerítésre könyökölve elegye­dünk szóba velük. — Mit csinálunk? Hát hi­szen látják! Végre kisütött a napocska, lehet szárítani a ku­koricát — beszél a másik he­lyett is Kepesi Margit. — Este? Nem. Az udvarló nem jön. Csak tizenöt éves va­gyok. Nem hiszi? Járjon utána nyugodtan. Esténként nagy el­foglaltságunk várt. A kultúr­­házban vagyunk. A népi együttesnél. A boldogi fonót, a májusfa vitelét és a boldogi lakodalmast próbáljuk. Miért? Azért, mert már majdnem el­felejtette a falu, milyen is az a boldogi lakodalmas. Úgy ám! Igaza van. Közeledik a mi la­kodalmunk és addigra már a régi módon, híres módon fo­gunk mulatni. Zenekarunk is van. Még 76 éves öreg­ember is jár az együttesbe. A legfia­talabb pedig 14 éves. — Hogy varrunk-e? Most tényleg itt van a varrás ideje. Ez, ami rajtam van, ez csak egy egyszerű, szegetlen szok­nya. Amit varrunk, az dísze­sebb, cifrább. A mi népvise­letünk olyan híres, hogy le is filmezték. Azt mondták, Ang­liába küldik el a filmet. Nem­­ sokat varrunk egy nap. Egy-­­ két órát. A szülők szidnak is, , Hogy mi annyira belebolon- t­dúltunk az együttesbe... — Fenni? Hát maguk még­­ nem tudják, hogy mi már ré-­­ gen nem fenünk? Pitz van, meg­k­prűnik­ a boltba anyagot ven­ni... K. F. Kisütött a nap, száradhatnak a kukoricafürtök Dóri elárulja, hogyan öltözködik „civilben.“ A divatbemutatók közön-­­ séfje sokszor megcsodálta, Patz Dorottyát, a Ruhaipari­­ Tervező Vállalat legfiata­labb manökenjét. Dóri a­­ tervezők legújabb kreációit­­ mutatja be, s közben a vál-­­ illatnál mint tervező-gya-­­­kornok dolgozik. Megkér­­­­deztük, hogyan öltözik „ci-­­ vilben”. — Szeretem a szürke színt, mert nagyon sok és , nagyon szép árnyalatai van-­­ nak, a rózsaszínes, drappos szürkéktől a sötét lób szür­­­­kéig. Ehhez nyugodtan­­ vi­­selhetek bármilyen színű sálat, ékszert, kalapot, ízlé­­­­sesen és újszerűen hat. Dóri őszi ruhát mutat be, s aprólékos gonddal válo­­­­gat­ja össze a sárga-fehér­­ pepita kiskosztümhöz a do-­­­hány színű cipőt és kalapot, a fehér kesztyűt, s közben­­ beszélgetünk. — A nagyon egyszerű, angolos ruhákat szeretem. A mindennapi munkához sima szoknyát, pulóvert vi­selek, utcára szül­ke kabá­­­­tot, törökmintás kendővel. ] Elvem, hogy délutánra nem­­ illik a szoknya-pulóver , vagy kiskosztüm, csak a ru­ha. Ebben is kedvencem­ a zsákszabású. Nagyon szere­tem a tűzpiros, magamvarr­ ,­ta zsákruhámat. Nylonor-­­ ganzálból készült kisestélyim - viszont bő szoknyájú. Közben a sötétkék ruhá­­i­hoz piros cipőt és gyöngy­sort ölt. — Milyen ruhatár szük­séges ahhoz, hogy valaki jólöltözött legyen? — Nem a sok ruha tesz jólöltözötté — mondja Dóri. — Kevés, de jó minőségű ruhát vásárolok. Nem szere­tem a színek sokaságát. Vi­szont gondosan ügyelek ar­ra, hogy a ruha színéhez és szabásához illő, kalap­­kesztyűt, cipőt és ékszert viseljek. — Milyen ruhát tart az őszi divat „slágerének”? Q — Minden nőnek előnyös­­ az úgynevezett kiskosztüm­ű új változata. A felsőrész 9 csípőig érő, csak lazán kör­ö veti a test vonalát. A szok- O­nya pedig rövid, éppen,­­ hogy eltakarja a té­det.­­ Anyagban változatlanul a O noppos szövet a divat. S O még egyet: nem fontos min- Ö den divatos holmit megvá- G súrolni, hogy jó’.öltözöttek O legyünk, mindig azt visel-­­ jük, ami egyéniségünknek 0 megfelel. O K. M. ti Sggoooooggooodggg

Next