Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-23 / 34. szám
'■V'^/vßryYx?-' Búcsú a Hanságtól 3. oldalt Heluónból jöttem 6. oldal Alig két hét választ el bennünket a Nemzetközi Diákszövetség kongresszusától, amely szeptember 4-én kezdődik Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában. Prágai tudósítónk ebből az alkalomból felkereste Jiri Pelikánt, az NDSZ elnökét, s megkérte, számoljon be a kongresszus előkészületeiről s napirendjéről. — Hogyan állnak az előkészületek és kik vesznek részt a pekingi kongresszuson? — hangzott első kérdésünk. — Az előkészületeket ugyan befejeztük, de elárulhatom, hogy ennek ellenére valóságos kongresszusi lázban él az egész központ, hiszen nem kit út áll előttünk, Prágától Pekingig jó néhány ezer kilométernyi a távolság, s erre a szövetség központjának minden munkatársa szorongó örömmel készül . Az NDSZ, mint ismeretes, nemcsak saját tagszervezeteit hívta meg a nagy diáktalálkozóra, hanem szívesen látja a világ minden diákszervezetének képviselőit, minden megkülönböztetés nélkül. Még nem tudjuk pontosan a résztvevők számát, annyi azonban bizonyos, hogy ez az ötödik kongresszus lesz az idei év legnagyobb diákösszejövetele. Csak néhány adat: 65 ország küldöttei és megfigyelői jelentkeztek, s még most is újabb részvételi bejelentések érkeznek. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika majd minden országának diákképviselői ott lesznek Pekingben, annak ellenére, hogy elutazásuk elé sokszor nagy akadályokat gördítenek a gyarmati hatóságok. S természetesen ott lesznek a szocialista országok, valamint sok más állam diákságának küldöttei. — Mit vár a kongresszustól A gyermekvédelem helyzete hosszú idő óta állandóan foglalkoztatja az ifjúság neveléséért felelős személyeket. Az ok mindenekelőtt abban keresendő, hogy a gyermekvédelem területén a felszabadulás az NDSZ a világ diákjainak , kölcsönös együttműködését illetően? — Igen sokat. Ez lesz a kongresszus egyik központi kérdése. Az a célunk, hogy az S NDSZ a legközelebbi néhány évre olyan munkatervet dolgozzon ki, amely valamennyi diákszervezet számára elfogad- ható, s összhangban van a különböző rendszerű országok tanulóifjúságának érdekeivel. Az NDSZ minden erejével tá- t mogatni fogja a VII. Világifjú-sági Találkozó megrendezését is, amelyre 1959 júliusában , Bécsben kerül sor. Céljaink megvalósítása érdekében első- rendű feladat a nemzetközi diáke egység megteremtése. — Úgy véljük, a pekingi kongresszus fontos állomása lesz a nemzetközi diákmozga-lom egységének megteremtő- sére irányuló küzdelmünkben, és ebben minden bizonnyal fe- fontos részt vállalnak magukra a magyar diákok is — fejezte be a Magyar Ifjúság tudósító- jának adott nyilatkozatát Jiri Pelikán. Klein László előttről olyan rendkívül siralmas, elhanyagolt állapotokat vettünk át, amelyeket néhány év leforgása alatt nem sikerült teljesen megváltoztatni. A felszabadulás előtt mintegy negyvennégyezer gyermek volt állami gondozásban, s ezek közül csak mintegy ezerötszáz nyert elhelyezést intézetben, többnyire nyomorúságos körülmények között. , Az állami gondozottak döntő többségét, az úgynevezett lelencgyermekeket nevelőszülőkhöz, főleg kulákokhoz adták 1 nagy cl, 5 munkaerőnek használják fel őket. Államunk a felszabadulás első percétől kezdve igyekezett segíteni e szerencsétlen kisgyermekek sorsán. Bővítették az intézeti férőhelyek számát, s főként régi kastélyokban, elhagyott úri villákban, új nevelőotthonokat is hoztak létre. Ezáltal elértük azt, hogy jelenleg a mintegy húszezer állami gondozott gyermek fele intézetben, rendezett körülmények között élhet. Megfelelően ellenőrzik a nevelőszülőket és nyaranként üdülni viszik a náluk levő gyermekeket **• A hároméves tervben állami és társadalmi erőből mintegy hatvanmillió forintot forattunk a gyermekvédelmi intézmények fejlesztésére, s ezáltal lehetővé válik mintegy kétezer új férőhely biztosítása. Ebből az összegből elsősorban tovább fejlesztik a fóti gyermekvárost. A gyermekváros teljes költsége ötvenmillió forint, amelyből 136,5 milliót az állam, 13,5 millió forintot pedig a társadalom áldoz. A hároméves terv keretében az állami költségvetésből húszmillió forint, valamint a teljes társadalmi hozzájárulás kerül felhasználásra. Itt, Fóton teljesen renoválják a régi kastélyt, 30—40 férőhelyes egészségházat építenek a gyermekek részére, 10 óvodás otthont kétszázgyermek részére, továbbá egy 2400 fős otthonépületet, pedagógus lakásokat emelnek, rendbe hozzák a közműszolgáltatást. A fóti gyermekvárosban tertetegy 41 gyermek miatt elkepzést, a hároméves terv végén pedig mintegy kétszázan lesznek. A fejlesztéssel elérik, hogy óvodás kortól a szakma kitanulásáig a gyermekvárosban élhetnek, a fiatalok. A gyermekvédelem hároméves tervében jelentős tételként szerepel a Soponya-Nagyláng-i (Fejér megye) gyermeki otthon építésének befejezése. Itt már több éve folynak egy régi kastély átalakítási munkálatai. Mintegy tízmillió forint költséggel elérik, hogy 240 általános iskolás gyermek talál itt iskolára és otthonra. A martonvásári fiúotthont két és félmilliós költséggel bővítik és korszerűsítik. A fővárosban a fővárosi tanács és a Művelődésügyi Minisztérium jövőre kezdi meg egy 320 fős gyermekotthon építését, amelynek költségei 8,9 millióra rúgnak. A hároméves terv végéig itt is be akarják fejezni az építkezést. Borsodban, valószínűleg Kazincbarcikán 9,5 milliós költséggel emelnek otthont 300 gyermeknek. Ezt 1960-ban kezdik el és 1961-ben tervezik a befejezését. Gyógypedagógiai intézményeink elhanyagolt állapota közismert. Ezért most, a 3 éves terv keretében huszonhétmillió forintot fordítunk fejlesztésükre. Kőszegen mintegy 16—17 millió forintos költséggel valóságos gyógypedagógiai gyermekvárost építenek a volt katonai reáliskolából. Ma mintegy százötven gyermek talál itt elhelyezést, de teljes felépülése után hatszáztizenkét főt fog befogadni. A somogyvári gyógypedagógiai intézetet tízmillió forintos beruházással a jelenlegi 90 főről 320 fő befogadására teszik alkalmassá. Ezeknek a szép terveknek a megvalósításához a gyermek- védelem állami vezetői kérik és várják az egész társadalom segítségét. B. R. Hatvanmillió forint gyermekvédelemre a hároméves tervben PRÁGAI TUDÓSÍTÓNK INTERJÚJA: A világ diákjainak kölcsönös együttműködése az NDSZ pekingi kongresszusának fő kérdése — mondotta Jiri Pelikán a Magyar Ifjúságnak •• •. . -ft v. - -.gpw * VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! A »MAGYAR KOMMUILISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA ÁRA 1 FORINT II. ÉVFOLYAM 1958. AUGUSZTUS 23. Fesztiválok hangulatát idézte a vasúti kocsi. A fülkékben szovjet bányamérnökhallgató, szenegáli néger jogásznövendék, oxfordi közgazdász és magyar építészmérnök-hallgató ismerkedett egymással. Jelvényeket cserélgettek, törték az oroszt, a németet, az angolt, dúdolgatták egymás dalait, így érkeztek Balatonföldvárra a nemzetközi diáktábor német, szovjet, angol, francia szenegáli és magyar részvevői. Kis késéssel a csehszlovák, algíri, egyiptomi, columbiai és ecquadori vendégek is megjöttek. A vonaton kezdődött barátkozás másnap a Balaton partján folytatódott, s a hivatalos program kezdetére már jó bánatokként ültek le a részvevők, hogy meghallgassák Berecz Jánost, aki a tábort megszervező országos diákbizottság nevében üdvözölte a részvevőket, majd ismertette a magyar főiskolai mozgalom történetét. Már az első estén számtalan kérdést tettek fel a külföldi vendégek. Mint elmondották, szervezeteik, barátaik megbízták őket, hogy személyes tapasztalataik alapján számoljanak be a magyar egyetemisták helyzetéről. Vasárnap Tihanyba tett kirándulást a tábor. — Nagyon szép! Gyönyörű! Csodálatos! — hangzott több nyelven. Tihanyban a diáktábor részvevői a KISZ egyetemi vezetőinek Balaton mellett tanuló csoportjával találkoztak. A partmenti tisztáson egy-egy külföldi csoport köré magyar fiatalok telepedtek és több órán át beszélgettek egyetemről, művészetről, politikáról és szórakozásról. Mindenről, ami a fiatalokat érdekli, ha a világ különböző pontjairól összetalálkoznak. Az alkotmány ünnepét már Budapesten töltötték a diáktábor részvevői. Ismerkedtek Budapesttel, megnézték a Köztársaság téri pártházat, virágot helyeztek el a meggyilkolt hősök emléktáblájánál, végigautóbuszoztak az ünneplő Budapesten. Délután a Népstadion labdarúgó-mérkőzését tekintették meg. Szombaton és vasárnap vonatra, repülőre szállnak a részvevők és hazautaznak. Egy kis balatoni barnaságon, kedves emléktárgyakon kívül sok-sok új barátság emlékét viszik magukkal. Bernáth László Új barátságok születnek A nemzetközi diáktábor résztvevői között Osztrák, szovjet, német, angol, román, lengyel, dán, holland, bolgár, magyar... Nemzetek, népek találkozása és barátkozása a Duna hullámai felett. Ezt jelenti a vízen fenségesen haladó két békehajó. Sok száz utas augusztus 20-án Budapesten szállt ki fedélzetéről. Megnézték az Országházat, a Margitszigetet, sétáltak Budapest utcáin. Egy osztrák és egy német fiatal gyönyörködik a városban a Parlament egyik erkélyéről. Svetlana Ostersetzer a bécsi zenekonzervatórium hallgatója, Renatus Sultz, berlini fiatalember pedig egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozik. (Fotó: Szalay Zoltán) „ Felavatták a társadalmi munkával épült Bartók színpadot . Augusztus 20-án Lágymá- Jnyoson ünnepélyes külsőségek ,■ között adták át a XI. kerület lakosságának a társadalmi munkával épült Bartók-színpadot. A színpad építésében a KISZ XI. kerületi végrehajtó bizottságának felhívása nyomán sok száz fiatal vett részt, a többi között az 1. ■ számú Épületelemgyárból, az m1 Április 4. Gépgyárból, a Műszaki és az Építőipari Egyetemről. A József Attila Gimnázium diákjai közül 145 fiatal vett részt a társadalmi munkában. Az ünnepségen dr. Pongrácz Kálmán elvtárs, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke méltatta a fiatalok munkáját, majd az új színpadot átadta rendeltetésének. " V*tm !V befejeződött a munka a Hanságban és a véneki Duna-gátnál Pénteken augusztus 22-én befejeződött a munka a KISZ önkéntes táboraiban: a a Hanságban és a véneki Duna-gátnál. Nyolc hét alatt, két hetenkint megújuló csoportok-ban 3000 középiskolás diák és egyetemista vett részt a Hanságrendezés nehéz munkája-■ ban; ennyien fordultak meg a Horvát kimlei és a Hansági Állam Gazdaság területén lé-tesített táborokban. Az ország minden részéből érkeztek diákok, s rajtuk kívül — vasárn és naponkint — igen sok, szám szerint 7600 munkás és parasztfiatal segítette a hansági vízrendezést, a csatornázás sok évre tervezett munkájának első szakaszát. Véneken, ahol■ a Duna-gát erősítése folyt, 780 diák dolgozott nyolc hét alatt, ugyancsak kéthetes csoporokban. " Pénteken mindhárom táborban záróünnepséget rendeztek. Horvátkimlén Komócsiny Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára beszélt az ifjúsági szövetség önkéntes munkaakciójának jelentőségéről és sikeyreiről. A Hanság-majori táborban Nagy Richard elvtárs, Véneken Eperjesi László elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága titkárai mondtak beszédet. (Majdár Bál felv.) : PAKSI PILLANATKÉP A paksi konzervgyár méltán nevezhető a fiatalok gyárának. Nemcsak azért, mert az utóbbi években nőtte ki gyerekcipőjét, s fejlődött igazán gyárrá, de azért is, mert a környék ez egyetlen üzemében nevelődik a kollektív élettel csak most ismerkedő, környékről idekerült fiatalság. Az idénymunka elején száz és száz fiatal lépi át szerződéssel a zsebében a gyárkaput, s csak ősszel, a délre húzódó fecskecsapatokkal egyidőben távoznak a gyárból, hogy tavasszal újra visszajöjjenek. Ez a körülmény egyben meg is határozza a gyári KISZ-szervezet feladatát: magasabb öntudatra nevelni az idekerült fiatalokat. A gyár vezetői e nevelőmunkában segítségére vannak a KISZ-szervezetnek, hiszen jó maguk is fiatalok. Erről beszélgettünk Hlatky Bélával, a gyár meghökkentően fiatal, rokonszenves igazgatójával. — Bizony nyugodtan kitehetnénk a „Fiatalok gyára” táblát a főkapunál — mondja nevetve. — Mert nálunk néhány idősebb szakmunkást kivéve — mindenki fiatal. Főkönyvelők, Hantos József a maga 31 évével vezet a listán. Béres Ferenc főmérnök 29, Gádor Lajos, a műszaki osztály vezetője 27, Czuczor Miklós, a laboratórium vezetője 24 éves csupán. Úgy dolgozunk, mintha nemcsak, gazdasági, de ifjúsági vezetők is stsnénk A gyárban tért látogatásunk során betoppantunk a „boszorkánykonyhába” is. Luszt Vili bácsi vezérletével a borpirceben éppen a tavalyi „termést” palackozzák. Vili bácsi, az öreg tréfa- és méregkeverő kalauzol a maga birodalmában. Aztán elkiáltja magát: — Jancsi! Ugorj, hozz egy adagot a nyolcasból. — Mi ez? — kérdezzük,, miközben pohárba önti az aranyló színű italt. — Tizennégy egytizedes almabor. Eddig huszonöt vagon ment ki ez évben exportra. Aztán nevetve teszi hozzá: — De Szekszárdon is találkoztam vele. Az egyik italboltban két deci bort kértem, s adtak is „almási fehéret”. Az én borom volt. Almabor. Amikor szóvátettem, hogy ez csalás, azzal mentegetőztek, hogy ez erős is, édes is, zamatos is, isszák, mintha ingyen adnák. De kinek kell az almabor? Máskor olyan üres hordó jött vissza a gyárba, aminek az oldalán krétabetűs felirat ékeskedett: „Móri ezerjó”.— Elárulni Vili bácsi ennek az „ezerjónak” a titkát? — Megmondom szívesen, csak meg ne írja a recetpet. Aztán el is mondta szép sorjában, hogyan készül a paksi almabor, mások szerint az „a’mási fehér”. Nekünk is ízlett olyannyira, hogy legközelebb, ha arra járunk, ismét megízleljük a „móri ezerjót’’ ■— a paksi konzervgyárban. (Zele) Már négy éve vezeti a gyárat Hlatky Béla, a gyár fiatal igazgatója. Adorján Margit az alkotmány ünnepi versenyben elért eredményeiért Kiváló Dolgozó oklevelet és az ezzel járó heti fizetésének megfelelő pénzjutalmat kapott 1958 AUG 2 %