Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-18 / 16. szám

iiiiiiiimiiiiimiiiiinmiiiiiiimiiiiiiiiiimmiiiiiiii JELENTI Fejér megyéből ÚJ SZÓLÁS JÁRJA Vitéz Tusnády Ferenc, a pápai Szent Szilveszter lovagrend tagja jelentést írt. A véleményezés tartalma nagyjából, s szárazon csak ennyi volt: Kisgyón-bányatelep szénkészlete kimerülőben van, 1952-nél tovább a bánya nem ad több szenet. Aztán még néhány formaság és az aláírás... A jelentést író úr a bányatulajdonos, Wolfner báró egyik bizalmas embere volt. Ezzel a véleményezéssel úgy remélte: megpecsételheti Kisgyón sorsát. Amivel Tusnády úr nem számolt Tusnády úr egy dolgot azonban számításon kívül felejtett. S ezek a bányászok voltak. A bányászok, akik nem engedték Kisgyón kapuit bezárni. — Nem igaz, hogy nincsen több szén! Nem lehet azt eltagadni! — álltak a sarkukra a bánya fiataljai, s a vizsgálat hamarosan megindult. Uj jelentés készült, amelyben most már ez állt: még 1985-ben is ad a bányamélye napi száz vagon jóféle barnaszenet! Kisgyónban azóta mérföldes csizmákkal lépnek. Siettetniük kell az időt, mert nagyon meszsziről indultak, hogy elérjék a mát!... Mindezt egy középtermetű, erősvállú fiatalember mondta el nekem, akivel a megrakott, sínen szaladó csillék útját figyeltük. Felkapaszkodott a csille, s a buktatóban feje tetejére állva, kirázódott belőle az utolsó csepp szén is. Pera Feri csak állt és nem szólt Magát látta talán, amint tizennégy éves siheder legényke korában, nekifeszült inakkal tolta, buktatta saját erejével a csillét. Azzal a két kezével, amellyel ma terveket készít, rajzol, aláír, magyaráz. Mert Pera Feri, ez a huszonkilenc éves fiatalember ma a kisgyóni bánya vezetője. Talán feltűnik hogy így „leferizzük” őt? Higgyék el, Kisgyónban ez így szokás, s a megszólítás szeretetet takar! Jól ismerik Pera Ferit hiszen itt született, s egész felmenő rokonsága bányász volt. Ő úgy fogadkozik, hogy a lemenő rokonság is az lesz! No, de én nem családfakutatni jöttem Kisgvónba, hanem a fiatalok életét megnézni. Töprengés helyett ■■ cselekednek — No, akkor jól nyissa ki a fülét és kerekítse a szemét, mert amit itt lát, az mind a fiataloknak köszönhető! — így vélekedett egy idős bányász, akivel sidhta-váltás után találkoztam. — Úgy nézzen meg engem, hogy én vagyok az az egyik kivétel, amely erősíti Kisgyónban a szabályt. Itt ugyanis mindenki fiatal. A bányászoktól kezdve a mérnökig. Fiatalság — bolondság! így tartotta a közmondás. Ma inkább az járja: fiatalság — lendület! S ha valaki a bizonyítást követelné rajtam, az első vonattal elküldeném Kisgyónba. Ami itt, a bányában történik, az nem mindennapos vállalkozó kedvről, fiatalos tenniakarásról tanúskodik. A kisgyóniak nem sokat töprengenek. Inkább cselekednek. Amikor Pera Feri tavaly meghallotta, hogy két nagy feladat elvégzésére hívják fel az ország bányáit — elhatározta, hogy ők, a maguk erejéből megvalósítják egyszerre mind a kettőt. Tudta, hogy a bányászok között nem lesz nehéz emberére találni! S itt, távol, a Bakony kapujában ez a kis bányaüzem munkához látott A frontfejtések biztosításának kísérleteivel a II-es számú KISZ-frontbrigádot bízták meg. A rakodógépek kísérletét a frontfejtés, nmli a KISZ-aknában Dietrich János brigádja kezdte el.1. Birkózás vízzel Mire a kísérletek már szinte mindennapos, megszokott dologgá váltak, újabb megoldásra váró feladat ejtette gondolkodóba a fiatalokat. Víz, víz, víz! ötszázezer köbméter vízzel kell megbirkózniok a föld alatt. Maguk vállalták a feladatot, nagy árat fizetnek érte, sok verítékcseppet. De elhatározásukról nem tesznek le a világ minden kincséért sem. Hiszen akkor megtagadnák fiatal voltukat! S a „fiatalok bányája” elnevezés is kötelez. Mert így hívják őket megyeszerte... Körültekintő gondossággal láttak neki, hogy eret vágjanak a föld belsejében. Pera Feri íróasztalán hatalmas térkép fekszik. A régi vágatok kacskaringós piros vonallal tekergőznek rajta, a Béke-akna és a KISZ-akna vágatait egyenes barna vonalak jelzik. Sokat szánkázott a ceruza ezen a térképen, amíg a lecsapolás terve megszületett. Fúrólyukakkal vágtunk utat először a víznek, itt... itt... meg amott — követi Pe- Ta Feri ceruzája a munka nyomát. — Ez nem sokat használt, s ezért elhatároztuk, hogy a kísérletezést félredobva kinyomjuk a vizet a felszínre! Távol a világ szemétől, erdőkkel, hegyekkel körülvéve, napról napra fiatalabb lesz ez a bánya. Olyan merész tervek, nagyvonalú elgondolások hozzák izgalomba a kobaksapkás, bányászlámpás fiatalokat, amelyek egy óriási bányaüzem becsületére válnának. Ha Wolfner báró manapság ellátogatna Kisgyónba, bizonyára fitymálva húzná félre a száját: — Micsoda ötletek! Park, neon —itt? Fürdő, iskola, strand. Minek? De szavára ma már legfeljebb csak a szél figyelne, az is csak félfüllel. A bányászok nem t Ők tudják jól, hogy mit akarnak, s a mérföldes csizma repíti őket. Somos Ágnes ki Az ifjúság lendülete minden akadályt legyőz a „fiatalok bányájában" Pera Feri, a bánya fiatal vezetője. Váltás után. -1k negyedórája beszélgettünk már, amikor feltettem a kérdést Kocsis Pista bácsinak. Gondoltam, talán nem követek el tapintatlanságot, ha egy ezertáncmosolyú, idős munkástól évei számát megkérdezem. — Huszonöt vagyok! — hangzott kicsit hetykén, kicsit huncutul, s ettől a számtól Pista bácsi nem akart tágítani. — Hogyne lenne annyi — hagytam rá nevetve, hiszen huszonötebb talán sok más fiatalnál —, csak ezt nem értem akkor. Pista bácsi: hogyan lehet a Székesfehérvári Könnyűfémmű KISZ-szervezetének „papája”? Nem túl fiatal kicsit... — Fiatal? — fortyant fel. — 52 évemmel nem fiatal, hanem ifjú vagyok. Érti, kedves? Ifjú! A számokat is azért keverem össze. Hátha elhiszi ezt valaki. Pista bácsit ezért a „huszonötös” természetéért szeretik a Könnyűfémmű fiataljai. Velük van mindig. A műhelyben, a meccsen, a kiránduláson. Csipkelődése, szókimondása mindegyiküket utoléri, s alaposan leteremtezi őket, ha valami bajt lát. — De azért nem kell azt hinni, hogy itt csak csipkelődésre szolgálnak rá a fiatalok. Sőt! Ha a ralitáblán megjelenik egy versenykihívás, ők az elsők, akik vállalják a feltételeket. De a gyáron kívül is jól dolgoznak az én fiaim, lányaim. Ista bácsi feljebb tolja kobakján a sapkát s a pillanatnyi szünet után tovább folytatja kedves „beszámolóját” a fivérekéiről. Olyan lendülettel beszél, hogy alig tudja ceruzám szavait követni. — Kaptunk — mármint a vállalat — Pákozd alatt, a Velencei tavon két holdat a Szúnyogszigetből. A KISZ és munkásőrség elvállalta, hogy olyan, de olyan parkot, meg strandot épít oda, hogy csodájára járhatnak az emberek! Nemsokára megyünk oda kutat fújni, aztán jöhet az építkezés. Ha meg nem sértem, meghívom nyárra, egy kis finom lubickolásra. Ott aztán találhat majd magának megriportozni valót! Ilyen kedves Invitálást nem szabad visszautasítani. Elfogadtam. — Higgye el, nagyon jó társaság ez! Szeretik egymást a gyerekek. Nincs az, hogy én vagyok a melós, te meg vagy a mérnök! Fiatal — fiatal! Kész! Igaz, hogy ez nagy részben az újonnan érkezett mérnökeinknek köszönhető. Úgy jöttek ide, hogy első útjuk nem az íróasztalhoz, hanem a műhelybe vezetett. S ez dicséretes dolog! Azóta a műhelybeliek is jobban ügyelnek arra, hogy ne legyen a munkában semmi hiba, s ne okozzanak vele bajt a fiatal műszakiaknak: Lukácza Palinak, Csák Jóskának, Jenei Jancsinak meg a többieknek. Meg aztán itt van az én Limpár Pista barátom, az új KISZ- titkár. Fiatal kohómérnök. Miskolcon tanulta ki a tudományt. Nyolc éve vagyok már itt az üzemben, de még soha ennyire nem éreztem magamat a fiatalok közé valónak! Úgy érzem, egyenesbe jutottunk! Gyácsúzik, s siet. /) Az udvaron még elkapja egy ipari tanuló, a lakatosoknál dolgozó Szemesi István. Valamiben a segítségét kéri, ennyit még értek az első szavakból, de a többit már elnyeli az egyre táguló messzeség. Pista bácsi siettében nagyokat bólogat. A fiatalember kérése jó kezekben van. (s. á.) PISTA BÁCSI A FEJÉRI MOZAIK Tavaly a paksi járás kiszesei az „Ültess annyi fát, ahány éves vagy”-mozgalomban 400 ezer facsemetét tettek földbe. Egyedül a dunakömlődi szorgalmas fiatalok 20 ezer facsemetét ültettek el, s gondozták is a fiatal erdősávokat a nyáron át. Idén a fiatalok elhatározták, hogy a társadalmi ültetésen kívül az erdőgazdaságnál is vállalnak alkalmi munkát, s az itt megkeresett összeget — 30 ezer forintra számítanak — felajánlják a VIT-alapra. * A Csepel Vasmű fiataljai szombaton és vasárnap felkerekednek, s elindulnak Fejér megyébe, pontosabban Kőszárhegyre. Vállalták, hogy a helyi fiataloknak segítséget nyújtanak a kőszárhegyi kőbánya rendbehozatalában, s a kőbányát munkájuk után átadják a helyi termelőszövetkezetnek.* Nem elégszenek meg a Sztálinvárosi Fehérneműgyár fiataljai azzal, hogy csak egyetlen munkafolyamatot ismerjenek a gyár sokrétű munkájából. Elhatározták, hogy megtanulják a többi munkafolyamatot is, hogy ezáltal minél előbb kiváló szakmunkásokká képezzék magukat. Ezer forintban mérik a percet Kazincbarcikán Évekkel ezelőtt, amikor megjelentek az első dömperek a kazincbarcikai síkon, hogy megkezdjék az Újváros és a vegyikombinát építését, a tervezők már akkor gondoltak arra, hogy a felépülő hatalmas kombinát később majd bővíthető legyen. A gyár a múlt év szeptemberétől két kompresszorral, teljes üzemmel dolgozik: naponta háromszáz tonna műtrágyát termel. A mezőgazdaság szocialista átalakulása, a nagy számban megnövekedett új termelőszövetkezetek azonban egyre több műtrágyát várnak az ipartól. Ezért is szükséges a Borsodi Vegyi Kombinát további bővítése. A tervek szerint a harmincszázalékos gyors bővítést — ami napi újabb száz tonna műtrágyát jelent! — 1960. október 1-ig kellene elvégezni. De... De a gyár fiataljai a diósgyőriek példájára Kazincbarcikán is nagy fába vágták a fejszét. — Ha sikerült a diósgyőrieknek az érctömörítő felépítése, akkor miért ne lehetne nálunk is csökkenteni a gyorsbővítés határidejét — vélekedtek a BVK-ban a fiatalok. Végül is az ifjúmunkások javaslatára a KISZ védnökséget vállalt a gyorsbővítés felett, s vállalta, hogy a határidő csökkentésével negyedévvel előbb 1960. június 30-ra elvégzik a gyorsbővítéssel kapcsolatos gépek beállítását és üzembe indítását. E határidő csökkentésével mintegy 27 000 tonna műtrágya legyártását teszik lehetővé. — Mit jelent a gyorsbővítés, milyen konkrét feladatokat vállalt a KISZ ebben a munkában? Ezzel a kérdéssel fordultunk Szűcs Ferenc elvtárshoz, a vegyikombinát műszaki titkárához. Szűcs elvtárs, a KISZ VB titkára is, tehát a legilletékesebb, hogy a KISZ K. B.-nak a pártnak adott tizenöt, válasza egyikéről tájékoztassa a Magyar Ifjúság olvasóit. — Maga a gyorsbővítés azt jelenti, hogy viszonylag rövid idő alatt különböző gépegységek, kompresszorok, konverterek beépítésével mintegy 30—35 százalékkal növeljük a kombinát termelését. A feladat nagysága abban van, hogy e viszonylag rövid határidőt is még negyedévvel csökkentjük. Most azon dolmzunk, hogy a szerelési munkák zömét, a szokásos nyári leállási idő alatt végezzük el. Ennek érdekében szinte percnyi pontossággal kell jó előre meghatározni a szerelési munkák ütemét. Például a szintézis üzem nagy darujával egy hónap alatt öt kompresszort kell felszerelni. Ez nem kis feladatot ró majd a fiatalokra. A mechanikai osztályon a fiatalok már most készülnek, hogy a nyári nagy javítások idejére valamennyi alkatrész előre elkészüljön. A diósgyőriek példájára mi is bélyegzővel akarjuk ellátni azokat a rajzokat, amellyel a gyorsbővítéssel kapcsolatos alkatrészek készülnek. A BVK kollektívája a pártkongresszus tiszteletére indult munkaversenyben elhatározta, hogy az év végéig jó munkaszervezéssel tovább növeli a gyár teljesítőképességét, s december 31-ig mintegy 18 000 tonna műtrágyával adnak többet a mezőgazdaságnak. A jelenlegi berendezésekkel ez a mennyiség csak úgy érhető el, ha a fiatalok még gondosabban dolgoznak, mert egy hibás gázaránybeállítás is többórás leállást okozhat. A BVK fiataljai azonban tudják, hogy drága az idő Kazincbarcikán, mert minden percnyi leállás több mit ezer forintot jelent. Z. F. A Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységében fiatal mérnökök kezdeményezésére tíztagú ifjúmunkás-brigád alakult „A szocialista munka ifjú brigádja” cím elnyeréséért. Elhatározták, hogy a nógrádi iparmedence valamennyi KISZ-brigádját felszólítják, hogy a KISZ Központi Bizottságának a felhívása nyomán széleskörű takarékossági mozgalom bontakozzék ki Nógrádban. A tíztagú KISZ-brigád olyan kötelezettséget vállalt, hogy szabadságolás vagy betegség esetén a brigádtagok a termelésben helyettesítik egymást, és a pártkongresszus napjáig félmilliót takarítanak meg főleg az eddig fel nem használt szilíciumpor újratömbösítésével, a selejtcsökkentéssel és az öntvényanyagok gazdaságos kezelésével. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat salgótarjáni munkahelyén egy 30 tagú ifjúsági építőbrigád alakult, és kötelezte magát, hogy egy 12 lakásos tömbház építését magára vál...lalja, és ezt egy hónappal a határidő előtt beköltözésre két új szén átadja. A Kommunista Ifjúsági Szö|| vetség Veszprém megyei bitizottsága határozatot hozott a II termelőszövetkezetek fejleszté| sét és a nagyobb ipari épitnkezések gyorsítását segítő mozgalmak szervezésére. Elhatárrozták: húszezer társadalmi || munkaórával részt vállalnak az || ajkai hőerőmű nagy bővítésé|| ben. A tsz-ek építkezéseinek Ili meggyorsítására rohambrigádokat szerveznek, s védnöksé- | get vállalnak hat, egyenként Ili 100 férőhelyes istálló építkezésibén. Ugyancsak a megye KISZ| fiataljai vették kezükbe a hib- II, rid- és silókukorica termelés II. fejlesztését, s vállalták 3000 •l köbméternyi silógödör megépi INtését is. FALUÉRT LENIN Akommunizmus kísértete suhant át Európán, továbbá ment s jelt adott a távolból megint. S mindezért ?? a sivár Szimbirszka Volgán megszült egy egyszerű kisfiút— Lenint.” Majakovszkij, a óriás-költő, aki csak a forradalmat előkészítő Szmolnij forgatagában és a gyászpompás, hideg szélben didergő Vörös-téren látta a „drága uijicset” — így írta le a nagy proletárvezér születését. És azóta, hogy a „sivár Szimbirszk” megszülte Lenint, nyolcvankilenc év telt el, most lesz április 22-én születésének évfordulója. Leninről sokan írtak, alakját, harcait rímbeszedték, népdalokba foglalták, talán még nem volt ember a földön, akinek emlékezete ilyen frissen élne szibériai parasztok, dortmundi munkások, az élettől és harctól megviselt embermilliók szívében. Leírták, hogy alacsony volt, beszéde gyújtott, szemüveget szerzett egy öreg nénikének, féltő gondoskodással pihenésre parancsolta a beteg Gorkijt és megbüntette a nép ellenségeit. Ő volt az az ember, akinek életműve méltatásához nem lehet egyszerű szavakat találni és mégis csak egyszerű szavakkal lehet jellemezni, ötvenhat évét áldozta egy új állam megteremtéséért. Még tizenhét éves sem volt, már részt vett a kazányi diákok forradalmi mozgalmában és rendőrkopók keresztkérdéseire válaszolva vallotta meg életcélját: „... ha kiszabadulok, előttem csak egy út van, a forradalmi harc útja.” De többet tett, mint amennyit vállalt. Egy egész népet vitt magával a forradalmi harc útján 1905 véres vereségétől az imperialista világháború kínzó harcain keresztül az 1917-es októberi győzelemig. És amikor a klinói posztógyár munkásai szeretetük jeléül magukgyártotta posztót ajándékoztak Leninnek, ő így válaszolt: „Szívből köszönöm az üdvözletét és az ajándékot. Titokban megmondom, hogy nekem nem kell ajándékot küldeni. Nagyon kérem, hogy ezt a titkos kérésemet minél szélesebb körben mondják el minden munkásnak.” Egyszerű emberek vezére volt, a nép becézve szólította csak kereszt és apai nevén: Vlagyimir Iljics... Talán Majakovszkij foglalta össze legtalálóbban Lenin egyéniségét a következő szavakban: , Ismertem egy munkást. Nem tanult semmit. Még az ábécé ízéig sem jutott. De hallotta beszélni Lenint és mindent tudott.” ? Nyolcvankilenc éve született és az egész világon megünneplik születésnapját. Az „Édes pince“ titka Meglátogattuk az Unicum Likőrgyárat, hogy kis mozaikokban beszámoljunk az ott dolgozó emberekről, gépekről és hűvös pincékről. 1. EGY KIS TÖRTÉNELEM. A Soroksári úton észrevétlenül megbújó szeszkombinát száztizenkilenc éves, alapították Zwack J. és társai, akiket itt már elfelejtett mindenki. Az Unicum gyomorkeserű, de világmárkává vált, ezért hogy hogy nem, a gyár is az Unicum nevet vette fel. Az egészséges gyomrúak megnyugtatásául: az Unicumon kívül itt készül még a Casinórum, a Habana, a Cherry, a Toborzó és mit soroljam tovább. 2. EGY KIS ANTI ALKOHOLIZMUS. Jusztisz József, likőrgyári öreg munkás, ott dolgozik, ahol a megőrölt kávéval összekeverik a szeszt, mindezt forrni hagyják és kieresztik a kávélikőr kivonatot, amelyet végigvezetnek a titokzatos cső- és üstrengetegen és kifolyik a kávélikőr. — A likőr szagától is undorodom — mondja. Sajnáljuk őt. 3. ADALÉKOK A NŐI VEZETÉSHEZ. Nem is olyan régen az Unicum Likőrgyárban nyomozóik jártak. Kiderült ugyanis, hogy a műszaki gárda egyes volt tagjai, kalapgyáros és szeszgyárigazgatók, nem is annyira a likőr, mint inkább a kávé és a kakaóbab mélyére néztek, amit rendőri szűkszavúsággal lopásnak neveznek. Kit tegyenek a helyükre? Műszaki gárdára szükség van. Itt dolgozott Szőlősy Mária, ez a barna hajú fiatal lány, aki technikumot végzett. Most csoportvezető. Ha hiszik, ha nem, ő porciózza a gyógyfüveket a Mecsekihez, az aromát a kakaólikőrhöz. A MEO elégedett munkájával. Viszont alig lehet őt lefényképezni.. . zavarban van. 4. A LABORBAN. Itt azután csendben kell lenni. Lombikokban forr a pálinka és egy , hosszúkás üvegcső a Maraschino cukortartalmát olvastatja le. Bemutatják Varga Ancit. — Ancit tanítjuk, hogy őszszel felvegyék az élelmiszeripari technikumba. Még négy év és Anci műszaki lesz ... Addig is elpirul és csillogó szemmel vizsgálja az üvegekben fortyogó fehér színű, csillogó nedűt. Mit reggelizik? — Tejet. Ismét egy antialkoholista. 5. ILYEN MÉG NEM VOLT. ■ Már nem tudom hol vagyunk, de kísérőink csinos gépre hívják fel figyelmünket. — Gyárunk újítója Demeter elvtárs tervezte. Félautomata töltőgép. Mert eddig ki kellett centizni a likőrmennyiséget, mivel az üvegek bizony nem egyformák. Most ez a gép óránként kétezer litert képes az üvegekbe tölteni, egyenletes adagokban. A gép forog és zajtalanul töltődnek a rövidnyakú üvegek. 6. TANULSÁG. Kísérőink minden jót sejtetve az Édespincébe invitálnak bennünket, nyilván kóstolóra, ha... küldünk nekik a fényképekből, mert a többi riporter mind küldött. Nihil novum sub sole vagyis: nincsen új a Nap alatt, magyarul: hihetetlen, hogy az Unicum Likőrgyárban olyan gyakran járnak az újságírók. (Komornik) Ez az üveg konyak a Jégszekrénybe kerül, ahol megvizsgálják hogyan . Viselkedik fagypont alatt Még egy utolsó simitás, és indul a bonbon-meggy Tuniszba, járnak a kémek és diverzánsok Színes, mindvégig izgalmas írásokban rántják le a leplet ezekről a titkos utakról Pintér István és Szabó László TITKOS UTAKON című könyvükben. A titkos jelszó, a magnetofon, a titkosírással írt levél, a miniatűr fényképezőgép szerepét, a méregfiola hivatását, a beszervezést, a kiképzést, a diverzánstevékenységet közelről ismerjük meg a könyv lapjain. Ára fűzve 18 forint kapható az állami könyvesboltokban és az üzemi könyvterjesztőknél!