Magyar Ifjúság, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-15 / 34. szám

SPORT SPORT KK-döntő, repülőnap, vízikarnevál, Budapest-London ökö­lvívó-mérkőzés és egyéb nagyszerű ünnepi sportesemények Augusztus 16-án, alkotmányunk tizedik évfordulóján különböző sportrendezvényekre kerül sor. A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség a Hazafias Népfronttal és a KISZ-szel közösen augusztus 19-én é® 20-án rendezi meg a ha­gyományos budapesti honvédelmi sportnapokat. Augusztus 19-én 17.30 órai kezdettel nagyszabású vizikarnevál lesz a Dunán a Mar­­git-híd és a Lánchíd között. Nem­­zetközi sikló motorcsónakverseny, Hans Schacks osztrák vízisielő bemutatója, műrepülő és motoros gyakorlatok, tömeges ejtőernyős ugrás a Dunába, ezer feldíszített hajó ünnepi felvonulása szerepel többek között a nagy érdeklődés­sel várt vízikarnevál műsorában. Augusztus 20-án délelőtt rende­zik meg Budaörsön a repülőna­pot. A háromórás műsorban ma­gyar, szovjet, lengyel, román csehszlovák műrepü­lők és ejtőer­nyősök vesznek részt. Lesz légi, futball, ballonvadászat, helikopter­­bemutató. Egyedülállónak ígér­keznek a szovjet és csehszlovák­ vendégek műsorszámai. A honvédelmi sportnap beveze­tőjeként augusztus 16-án a Nép­stadionban a Ferencváros—Vasas mérkőzés előtt három ejtőernyős ereszkedik majd a zöld gyepre, zöld-fehér, piros-kék és nemzeti-­ színű ejtőernyővel. Utóbbi hozza majd a mérkőzés labdáját. Az alkotmány ünnepe előestéjén a Népstadionban lesz gazdag mű­sor. Előbb az MTK—Bp. Honvéd Középeurópai Kupa-döntőt játsszák le. A KK. 1927-től írott történetében ez lesz a harmadik eset­, hogy egy nemzet csapatai vívják a­ döntőt. 1931-ben ugyanis a Vienna és a WAC, tíz évvel ezelőtt pedig az Újpest és a Ferencváros küzdött a fináléban. A labdarúgómérkőzés után kezdődik _ 19.45 órakor — a díszlelátó előtt felállított szorí­­tóban a Budapest—London ökölví­vó-mérkőzés, amelyre húsz-hu­szonötezer érdeklődőt várnak. Augusztus 20-án az ország min­­den részében ünnepi sportbemuta­tókat tartanak. Budapesten a Mar­gitsziget, Városliget, Városmajor, Hűvösvölgy lesz a legérdekesebb események színhelye. A margitszigeti úttörő-stadion­ban kerül sor a grundcsapatok labdarúgótornájának döntőjére. REPÜL A VÍZISÍ Szorgalmasan gyakorolnak a bemutató részvevői Turő­csik I. István tippel Az augusztus 23-án ér­vényes, 34. heti totó­szelvényen hat-hat NB I. és NB II. osztá­lyú találkozó szerepel. A tippeket Törőcsik I. István, a Bp. Honvéd sokoldalú, kitűnő játé­kosa adja. — A bajnokság ele­jén tartunk — mondot­ta — mégis „hajrára’­ jellemző heves küz­delmeik láthatók min­den mérkőzésen. Nem nagyon bírnak a csa­patok egymással, ép­pen ezért sok x-et vá­rok. Tippjeim: Csepel—Bp. Honvéd 2, x. Nehéz lesz a baj­nok ellen, de talán ez­úttal nem lesz olyan balszerencsés mécs­ese Ink Csepelen, mint tavaly. Vasas—MTK x, 2. A Vasasnak nagyot kell­ene javulni egy esetleges győzelemhez. Pécs—BVSC 1. Pécsett még gólt lőni is ne­héz . .. Dorog—Tatabá­nya 1. x. A Dorog jobb formában van. Salgó­tarján—Diósgyőr 1. A jó tarjáni csatársor talán már gólképesebb lesz, s akkor győznek. Szombathely—Szeged 1: 1. Az eddigi mérkőzé­sek azt mutatják, hogy a Szegednél az x váro­­sa „kötelező”. Orosz­lány—Budafok 1, 2. Meglepetés lenne a vendégek győzelme, de ezzel is számolni kell. BVTK—Zalaegerszeg 1, 2. Jobb a zalai csapat, idegenben is esélye­sebb. pápa—Székesfe­hérvár 2. A Székesfe­hérvár ragyogó formá­ban van, a Pápa még bizonytalan az NB II- ben. Jás­zberény—K­ecs­­kemét 1. A Jászberény otthonában kevés pon­­tot ad le. Orosháza— Szeged! VSF x: 1. A lelkesedés talán a ha­zaiak javára dönt a tapasztaltabb ellenféllel szemben. Dr. Bányász— Bn. Spartakusz. X, 2. Esélyesebb a fővárosi együttes. — A pótmérkőzésekre x, 1, 1 és 1 a tippem. MjoocKDELfi­j: rjriccioi-ju^jq aminnii’iz FELDOLGOZTA: BÉCS ISTVÁN rajzolta: sebők Imre © ELŐZMÉNYEK: Felipe Rivera, fiatal mexikói fiú jelentkezett a forradalmárok los­ angelesi köz­pontjában. Azt mondta, dolgozni szeretne a forradalomért. Abban az időben sok besúgót épített be a rendőrség a Juntába,­ akik se­gítettek a forradalmárok lebukta­­tásában. A fiúról is azt gondol­ták, besúgó. Gyanúsan szótlan volt. Néha napokra eltűnt. Senki nem tudta, merre jár. Felipe ilyenkor profi ökölvívó-mérkőzé­seken vett részt, hogy pénzt sze­rezzen. Nyomozás a „Cél" érdekében — Mi hátráltatja egy kiváló motor gyártását? — Több mint öt éve, 1954 márciu­sában a lapok hírül adták, hogy elkészült az első magyar gyárt­mányú verseny­motor — a „Cél”. A szakemberek nagyszerűnek ta­lálták Czulyka Mihály és Nagy György konstrukcióját, az 500 köbcentiméteres kéttöütyöktenge­­lyes, kéthengeres verseny­motort. Az illetékesek nyilatkozatokban támogatták a tervezőket , de gyakorlatban nem. Az új motor „szülei” azonban tovább dolgoz­tak. Csaknem két évvel később ezt olvashattuk az Auto—Motor című lapban: „Dicséretesen vizs­gázott a Cél-motor egy nagy te­kintélyű szakemberekből álló bi­zottság előtt*’. Újabb egy év. A­­„Cél** bemu­tatkozik a versenypályákon is. De mindenütt balszerencse kíséri. Szabó László a Városligetben má­sodik lesz az új géppel. Szűcs Ferenc Tihanyban már-már győz, amikor bukik. Egy évvel később Szűcs ismét első, de a célba érés előtt gumidefektet köp. A szak­emberek ismét megállapítják, hogy a motor jobb, mint a kül­földről behozott gépek. Gyártása szükséges és hasznos. Tavaly májusban Szűcs a „Cél-motor­ral’­ vett részt Csehszlovákiában egy nemzetközi versenyen. A Népsport ezt írta róla: Szűcs a „Cél’-motorral futotta le a mi versenyzőinknek szokatlanul hosz­­szú, 145 kilométeres távot. Ör­vendetes, hogy a magyar gyárt­mányú „Cél” nemcsak végig bírta, hanem gyors is volt s így megszületett a »Cél** első nem­zetközi sikere”. Ismét fellángolt a lelkesedés. A motorsport-szövetség, az MHS és a Csepel Autógyár vezetősége kö­zösen elhatározta, hogy egy éven belül öt „Cél”-motort készítenek a gyárban. A munkák irányításá­val Racskó István mérnököt bíz­zák meg. A két tervező is foko­zott erővel lát munkához, de va­lami ismét közbejött... Néhány külföldi út a régi mo­tor kíséretében és „véletlenül” a motor készítői egyiken sem vet­tek részt. Ismét eltelik egy év. A motorsport-szövetség közgyűlésén Dékány György a következőket mondja: „A „Cél”-motor ügyét, amely jól indult, személyi ellen­tétek megtorpedózták”. Ezeket ne feszegessük részletesen. Elég lesz csupán annyi, hogy Czulyka Mi­hály, a motor egyik szerkesztője idegösszeroppanással kénytelen el­hagyni a Csepel Autógyárat. Egyetlen új motor sem készült el, csupán a régit kisérgették külföldi útjaira. Nagy György, mivel ma­gára maradt, bánatát elpanaszolta az igazgatónak, aki Racskó mér­nökkel együtt — ő is vajmi keve­set törődött az üggyel — kijelen­tette: nincs lehetőség a motorok megépítésére. Az öt évvel ezelőtt megépített motor a pincébe került. Nagy, saját szakállára, munkaidő után, éjszakánként dolgozott rajta — ezt még megengedte a vállalat vezetősége. _ Közben az igazga­tót leváltották, új került helyére, aki attól tette függővé a motor sorsát, hogyan szerepel a Grand Prix-en. A­ Grand Prix edzésein valóban ott volt a „Cél”, gyorsa­ságban felvette a versenyt Szabó László 1959-es típusú motorjával. Mindez egyedül Nagy Györgynek köszönhető, aki másnap azért nem tudott a versenyen részt venni, mert ismét a motoron dolgozott... Végezetül néhány kérdés. Egy Norton 100 000 devizaforintba kerül. A „Cél”-motor, váz nélkül, 20 000 forint. Valamennyi külföldi versenyző saját gyártmányú gépé­vel versenyez, csak a magyarok nem. Talán azért, mert olcsóbb lenne? Hát nem érthetetlen ez? Ki a felelős azért, hogy a kipróbált és bevált, olcsóbb és a magyar ipar hírnevét dicsérő motor gyár­tását leállították? Az MHS azzal védekezik, hogy ők nem gyárthatnak motorokat. A Csepel Autógyár , bár elvállalta —, azt mondja, nem az ő­ profiljuk. Az MTSH illetékesei segítenének, de állítólag nem fordultak hozzá­juk. A Magyar Motorsport Szövet­ség pedig egyszerűen megállapítja: ,,személyi ellentétek megtorpedóz­ták”. Hasznos lenne, ha a Kohó- és Gépipari Minisztérium sürgősen rendet teremtene a „Cél’’-motor körül i s nemcsak a mulasztókat vonná felelősségre, hanem meg is kezdenék a szakemberek szerint kiváló motorok gyártását.. • Ráczalmási György Egy tucat év az ökölvívás szol­gálatában — nem gyerekjáték. Még más sportágban is sok. Kép­zeljük el, mennyi „pofont" kap ez idő alatt egy versenyző? Már­pedig: az ütés mindig fájdalom­­­mal jár. S aki zokszó, méreg nélkül elviseli a férfi a javából. Mindez pontosan ráillik Kellner Ferencre, a Dózsa versenyzőjére. Pontosan egy tucat évvel ezelőtt kezdte sportpályafutását. Hogy is volt? A Váci úti polgári iskolában az egyik szünetben Feri szom­szédja és az előtte ülő gyerek — Horváth Laci és Süle Jóska — arról beszélgettek, hogy délután elmennek a BTK Lehel utcai ed­zésére. — Tudod milyen klassz lesz, ha Zsiga bácsi megtanít bunyóz­ni — mondta Jóska. — Legalább a srácok is „tisztelnek” bennün­ket ... Feri meghallotta a beszélgetést, ő is csatlakozott hozzájuk. Hor­váth és Süle később elmaradt, de Kellner ettől kezdve rendszeres látogatója lett a tornateremnek. — Hallatlan nagy akaraterő volt már abban az időben Feriben — emlékezik vissza Adler Zsigmond. — Csaknem mindig ő volt az el­ső az edzéseken és legkésőbb hagyta el a termet. A szorgalom mindig eredmény­­nyel jár. A fiatal angyalföldi „srác” alig egyéves ökölvívó múlttal rendelkezett, amikor megnyerte súlycsoportjában Bu­dapest, majd később az országos ifjúsági bajnokságot. Még három­szor ismételte meg. Később, ami­kor már a felnőttek között „ve­rekedett”, hatszor került nyaká­ba a bajnoki szalag. Ma is az egyik legjobb magyar öklöző, rendszeres válogatott. — Az ökölvívást nagyon kell szeretni — mondja. — Ez olyan sport, ha csak egy tócsát is el­hanyagolja az ember, „megsértő­dik” . Feri nem sok okot adott a „sértődésre”. Ahhoz, hogy valaki­ből harmincnégyszeres magyar válogatott legyen, komolyan meg kell küzdeni. — Nem mondom, hogy nem nagy öröm bajnoknak, válogatott­nak lenni — mondja Kellner —, de mihelyt jön egy olyan fiatal, aki többre képes, mint én, szíve­sen átadom a helyemet. Ez az élet rendje. S ez így jó. Pontosabban, így lenne jó. Mert bizony az ökölvíváshoz az utóbbi időben nem túlságosan tolakod­nak a fiatalok, az újabb nagy­reményű tehetségek. — Én bízom abban, hogy a ma­­­gyar ökölvívás ismét felfejlődik a nemzetközi élvonalhoz — így a sokszoros bajnok. — Nem sza­bad türelmetlennek lenni. Rendben van. Ne türelmetlen­kedjünk. Inkább mondjunk el még egyet és m­ost „hősünkről” A legfontosabb: tizenkét év után is ugyanolyan szorgalommal ta­mil, edz, mint kezdő korában. Ennek köszönheti jó erőnlétét, a kifinomult technikáját, jól em­­­lékszünk még rá, hogy két év­vel ezelőtt, a moszkvai VIT al­kalmával rendezett baráti sport­játékokon szinte fél kézzel győzte le ellenfelét. Az első menetben egy nagyerejű jobbkezes ütésé­től eltört az egyik ujja. Utána csupán bal kézzel „verekedett** és mégis győzött. Bár tovább ju­tott és a verseny egyik esélyese volt — sajnos, nem folytathatta a küzdelmeket. — Az utóbbi két évben szinte sorozatosan balszerencsés vagyok — panaszkodik. — Tíz évig még csak ficamom sem volt. S mos­tanában kétszer eltört a kezem egyszer az orrom, aztán az egyik edzés közben néhány percig „fo­ciztunk”, hát nem eltört az egyik lábujjam? Mellé még családi gon­dok is jöttek. Ilyen az én sze­rencsém. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a balszerencsesorozat zöme a svájci Európa-bajnokság előtt történt. Kellner Feri mégis de­rekasan helytállt ezen a nagy ver­senyen — harmadik lett. Mind­össze egy versenyzőtől, a ké­sőbbi bajnok finn Makkitől ka­pott ki. Mit dicsér ez, ha nem szívósságát, akaraterejét és nagy­­nagy sportszeretetét. — Most újabb mérkőzésre ké­szülök —■ mondja. — Néhány nap múlva, tizenkilencedikén London válogatottját látjuk vendé­sül. Re­mé­lem, ezen a mérkőzésen is si­kerül helytállnom. Mi szurkolunk, hogy így le­­gyen. Kellner Feri, ez a szimpa­tikus, szerény sportember meg­érdemli. Becs István VERSENY ÉS DÍJKIOSZTÁS ISSz ► A Mrak legjobb sportolóinak versenye H­árom napig ismét a fő­­város vendégei lesznek a falvak legjobb spor­tolói. Az évről- évre megren­dezett versenysorozat, a Fa­lusi Dolgozók Spartakiádja elérkezett a döntő küzdelmek­hez, augusztus 18-tól kezdő­dően a bajnoki címekért ve­télkednek a versenyzők. Itt a verseny a magyar sportéletnek nemcsak egy kedves színfolt­ja, hanem jelentős eseménye is, hiszen a fiatalok újabb ez­reit kapcsolja be a testedzés­be. Egyúttal lehetőséget nyújt arra is, hogy a tehetségek va­lóságos „hadseregét” kutassák fel, akikből kellő továbbkép­zés után kiemelkedő sporto­lók válhatnak. A spartakiád egyre fokozó­dó népszerűségét mutatja né­hány statisztikai adat. Először, mint ismeretes, 1951-ben ren­deztek spartakiádot. Ekkor 700 községből mintegy 18 000 falusi dolgozó vett részt a versenyeken. Néhány évvel később, 1954-ben, már 1200 köz­ség 60 000 sportolója küzdött a győzelemért, 1955-ben pedig az Indulók száma már meghalad­ta a 80 000-et. Az még ugyan nem áll rendelkezésre, hogy ebben az évben milyen létszá­mú tömegeket mozgatott meg a falvak dolgozóinak nagy versenysorozata, de annyi bi­zonyos, hogy az előző évekhez képest már nemcsak számbeli, de minőségi fejlődés is tapasz­talható. A döntőkön hat sportágban — atlétika, torna, kerékpár, röplabda, kispályás kézilabda, kisgolyós teke­r mérkőznek egymással a legjobbak. Vala­mennyi sportágban nagy küz­delmekre, színvonalas verse­nyekre van kilátás. A legki­egyensúlyozottabb csapatnak ismét a Szolnok megyeiek lát­szanak, akik már három éven át védik a győztesnek járó vándorzászlót. Úgy hírlik azonban, hogy Komárom és Borsod megye is sokat fej­lődött. Elsősorban ezek a me­gyék szólhatnak bele az első­ség dolgába. Szeretettel köszöntjük a spartakiád valamennyi részt-1­1 spartaiuaa valamennyi részt­. A vevőjét és sok szerencsét kí­v­e kV­vánunk a versenyekhez! aVaVaVaTO­ „Kalózok” cirkálnak a Balato­non! Cimborájuk a szél. Nem szellő, nem lágy, simogató fu­­valat, hanem sivító, fütyürésző légáram. A kalózok jámboran siklanak a balatonfüredi öböl körül. Nem merészkednek mesz­­sze­­a parttól. Ismerik cimboráju­kat, amely most csak saját füty­­tjére táncol a víz felett, de le­het, hogy néhány pillanat múl­va dühöngve száguld egyik part­tól a másikig embermagasságú tarajokat kavarva maga után. A „kalózok” legénysége: a Buda­pesti Műszaki Egyetem hallgatói. Még nem tartoznak a minden hájjal megkent, rutin és vitorlá­sok táborához. Alig néhány éve ismerkedtek meg ezz­el a szép sporttal. Ez azonban elég ahhoz, hogy szívüket rabul ejtse a fe­hér vitorla és az ezerszínű Bala­ton ... — Nézzék — mutat körül Né­meth Ferenc adjunktus a golléról, amelyen állunk —, szorgalomban nincs hiány. Az a huszonnégy versenyző, akik' a szakosztályunk tagjai, mind ilyenek, mint aki­ket itt látnak. Bizony, sok fárad­ság, rengeteg gyakorlás szüksé­ges ahhoz, hogy valakiből jó vi­torlázó legyen. A fáradság, a gyakorlat hozza a gyümölcsöt. S a MAFC vitor­lázói bőven szüretelnek. Idén va­lamennyi versenyen elindulnak. Eddig négyszer győztek. A hu­szonnégy szakosztályi tag közül négy már kivívta az elsőosztályú minősítést is. Hideg József, Pe­­kári Gergely, Hortobágyi Dénes, Gubcsó János — a MAFC leg­eredményesebb vitorlázója. Bo­csánat! Akad még náluk is ered­ményesebb, de ő nem most kezd­te. Ő a mester, sokszoros ma­gyar bajnok, az ez évi „kéksza­lag” győztese — Laci bácsi! Ki­rály László testnevelő tanár. Hi­vatása a fiatalok nevelése, s sze­retettel is végzi ezt a munkáját. — Nincs annál nagyobb öröm, mint az mikor az ember látja, amit magyarázott a fiúknak, amire ta­nította őket, jól hajtják végre — mondja. Kezében stopperóra. Kilép a gollé orrára és rajthoz szólítja tanítványait. Ezt gyakorolják né­hányszor. Aztán versenyeznek is egyet. A bolgákat a környéken horgonyzó nagyobb vitorlások helyettesítik. A szél egyre erősö­dik. Az előzőeknél is nagyobb figyelem és fegyelem szükséges. Aki egy pillanatra is másra gon­dol, mint a vitorlázásra, az meg­kóstolja, hogyan hűsít a Bala­ton, így jár az egyik hajó le­génysége. Alig fordulnak fel, a Joliétól elindul két „boci”, azaz mentőcsónak és nagy nehezen partra vontatják őket. (Bizony el­kelne egy motorcsónak a szak­osztálynak!) Lalap sötétedik. Valamennyien búcsút intünk a víznek. A par­ton tovább ismerkedünk a szak­osztály tagjaival, terveikkel. A versenyzők közül bemutatjuk az egyiket. Hideg József, a köz­lekedési üzem mérnöki kar har­madéves hallgatója hallatlanul rövid idő alatt küzdötte fel ma­gát az elsőosztályú versenyzők sorába. Mindössze egy éve verse­nyez! — A KISZ minden évben tá­bort rendez a Balatonon — mond­ja. — Amint látják, az üdülő körül most is sátortábor áll. Én is részt vettem az egyik táboro­záson és beleszerettem a vitorlá­zásba. Eredetileg hajós akartam lenni. Ez nem sikerült. Most leg­alább egy kis pótlást kapok az elképzelt izgalmakból. .. S milyenek a vitorlások ter­vei? Szeretnék tovább fejleszteni a szakosztályt. Persze, ehhez több hajó szükséges. Ez pedig nem ol­csó mulatság, de bíznak abban, hogy valamiképpen sikerül bőví­teni hajóparkjukat. S amint mondják, legfőbb feladatuknak a jövőben is az utánpótlás nevelé­sét tartják. — A munkások gyermekei spor­tolnak nálunk — mondja Németh Ferenc —, a jövőben szeretnénk még jobb körülményeket biztosí­tani számukra. A versenyzők nyugovóra tér­nek. A kalózok holnap ismét megjelennek a nyílt vízen ... B. I. : A mester és a tanítvány. Király László, a „kékszalag” győztese és Hideg József• Rangadók Szombaton és vasárnap már a harmadik fordulóban küzdenek az NB I. osztályú labdarúgó-csapa­tok. A műsor: SZOMBATON: MTK—Szombat­hely, Hungária u., 16.30 ó. BVSC—Szeged, Szőnyi u. 16.30 ó. VASÁRNAP: Bp. Honvéd—U. Dó­zsa, Népstadion, 14.45 ó. Ferenc­város—Vasas, Népstadion, 16.30 ó. Diósgyőr—Csepel, Diósgyőr, 16 ó. Pécs—Dorog, Pécs, 16 ó. Tatabá­nya—Salgótarján, Tatabánya, 16.30 órakor. Világos indul és s S. lépésben mattot ad. Mai feladványunk M. Adabasev szovjet feladványszerző műve. Megfejtések. A 27. számban kö­zölt feladvány (ifj. Huszár) meg­fejtése: 1. Hb3—d4! Helyet adó kulcslépés, két helyzáró változat­tal. Egy figyelmetlen pillanat , a „boci” máris vontathatja a felborult vitorlást és utasait Csuzi Zsuzsa felvételei. Tizenhatan - húsz futamban A nagysikerű Grand Prix után vasárnap, augusztus 16-án délelőtt ismét érdekes nem­zetközi motor­­versenyben gyönyörködhet a motorrajongók hatalmas tábora. A Postás SE nemzetközi salakpá­lyaversenyén a négy legjobb oszt­rák és négy jugoszláv salakozón kívül a teljes hazai élgárda , il­letve az élgárda első nyolc ver­senyzője áll rajthoz. Zeke, Dem­ján, Radácsi, Vörös, Pásztor, Daj­ka, Bató és Bendl remélhetőleg sikerrel veszi fel a küzdelmet a két szomszéd ország legjobbjai ellen. FOLYTATJUK 'ELADTAM MÁR A GYŰRŰIMET.­ HEH TUITűzön EDZ­ETTÉK­­? N lelkét. Olyan, m/nt a HALOTT ÉS MÉGIS FÉLEL­METES EH ELEKEM­­­, TZ/G - KÉRIG 7 forradalmár. A I Csak rossz a ,/s­­ TERMÉSZETE. U-----3 HONNAN KEGYEK PÉNZT, A HAZ/UR KILAKOLTAD TASSAL FENYEGET­­ KÉT, HÓNAPJA NEM FIZETTÜNK Készen van háromszáz lek­él is, nem tudju*.­ FELADNI A POSTA NEM AD HITELT... / \ t/A JÓN NEM 'D/az átkozott\ PÉNZE EZ ? A A LEGNAGYOBB MIND­­ANNY/UNK KÖZÖTT. ÉRZEM, HA EGYEZER. ELÁRULNÁM AZ ÜGYET,. KÉPES VOLNA MEG - t ölni. Olyan, mint A HALÁL LEHELETE.­­/ Érdekes ember.*. Ha KELL, SÚROL a M / FORRADALOMÉRT,M HA KELL, ARANYAT, ■ EZÜSTÖT RAK AZ M asztalra, mégsene­k SZERET! SENKI. ” & /GAZ Ő SEM BÍ­­M­ZALMAS HOZZÁNK. Nem /ZEM EZ / O­AJZ /GÁJZ/ Hájí.

Next