Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-01 / 13. szám

­ Az afrikai piacon­­ EGYETEMI VÁROS ÉPÜL TASKENTBEN Százhetven hektáros területen épül fel a Szovjetunióban Taskent mellett Közép-Ázsia első egyetemi városa. Három egyetem kap itt új otthont: a Taskenti Állami Egyetem, a Kö­zép-Ázsiai Műszaki Főiskola és a Testnevelési Főiskola. Húsz­ezer hallgató számára épülnek diákotthonok, tantermek, könyv­tárhelyiségek, laboratóriumok, műhelyek. Valamennyi épület a legkorszerűbb tervek szerint készül. A három főiskola számára készülő sportcsarnoko­kat például egyetlen hatalmas üvegku­pola borítja. Nagy művelődési palota, 400 ezer kötetes könyv­tár is épül az egyetemi városban. Az épületek között parkok, sportpályák és úszómedencék lesznek.­­ A néger asszonyok­­ közé állt mosolygós férfi Men­­­­non Williams, a Kennedy-kor­­£ lány afrikai ügyekkel megbí­­­­zott államtitkára, aki az elnök­­ megbízásából körutat tett Af­­t­rikában. A képet Ghánában, az­­ akkrai piacon készítette a fo­­t­­oriporter, amint Mr. Williams­­ a frissen vásárolt szalmakalap­­­­tal fején, „piaci árusokkal ba­­­­rátkozik“... ! Az ember joggal kérdezheti:­­ hát Stanley, Cecil Rhodes óta­­ semmi sem változott? — már­­t mint az afrikai piacok felku­­t­­atására a Niger, a Kongó és­­ Zanbezi vidékére utazó felfe­dezőiket illetően. Krónikások­­ szerint Stanley, ha kongói út­­­­ja során új településre, város­­á­ba érkezett, ritkán mulasztot­­­ta el a helybeli piac meglátó­­£ gatását.­­ Akkor ugyan még ^ nem volt divatban a piaci áru­­^­sokkal való fényképezkedés, s ^ az afrikaiak — akik áruikat ^ nem mindig a mesziről érke­­^­zett vásárlóik árajánlata szerint ^akarták eladni — boldogok ^ voltak, ha a fehér úr nem bo­­­ rította fel kosaraikat... Azóta fazonban sok víz folyt le a­­ Kongón és a Zambezín s az­­ urak nem követelnek, hanem segélyeket ajánlanak fel. óva­­ intik az afrikaiakat: „őrizzék­­ meg szabadságukat­’, amihez­­ ők minden segítséget megad­­t­­ak (lásd Kongó példáját...) , és barátságuk jeléül fényképet­­ is készítenek, afféle piaci em­­l­­ékfotót... * A * ^ a piac azonban megma­­­­radt — ha sokminden meg is­­ változott a gyarmatosító ha­talmak módszereiben. Különö­sen az Egyesült Államok kor­­­­mányköreiben eszméltek arra: a rabszolgaságból felszabadult­­ afrikai népekkel szemben nem­­ ajánlatos hajóágyúkat, na­­i palmbombákat, repülőgépeket­­ alkalmazni. Ezzel ugyanis­­ nemcsak az afrikaiakat állíta­tnák csatasorba maguk ellen,­­ de elvesztenék a piacaikat is...­­ Márpedig az afrikai piacnak /xXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX \ egyre fontosabb szerepet szán-­á­nak az amerikai (s a hozzá­­ kapcsolt más nyugati) mono-­­­poliumok. Afrika gazdasági­­ életében a második világhábor­­­ú­ óta rohamosan emelkedett az amerikai tőke részvétele.­­ Rhodéziában az American Me­­tal Co. ellenőrzi a rézterme-­­ lést, a Metallurg Inc. of New­­ York pedig a krómércbányá-­­ szatot irányítja. Az utóbbi­­ tröszt néger munkásai havon­­­­ta 9 dollárt (!) keresnek — az­­ igazgatóság statisztikája sze- - rint! A kongói Union Miniére­r­sinkolobwei bányája ma is az­­ USA egyik legfőbb uránszál-­­­lítója... . A Kennedy-kormány nem­­ rejtette véka alá Afrikával­­ kapcsolatos terveit a legfel-­­­jebb hangzatos szólamokba, a * piackutatással és a végrehaj-­­ tással megbízott ügynökeit pe­­­ dig szalmakalapba, ha kellett ! törzsfőnöki talárba öltöztette.­­ Williams úr is ezt tette -­*- az­­ akkrai piacon, Leopoldville-­­ ben, amikor Kaszavubuval a­­ kongói piacról tárgyalt, s Ken­­­­nedy nevében üdvözölte a­­ „kongói piac­’ Tananariveban ” elhatározott feldarabolását — , fehér ruhába öltözött. Talán­­ valami szándékos jelkép is­­ volt ebben, hiszen Kaszavubu , fekete ruhában fogadta őt... ; Williamsnak ott, nem kellett­­ szalmakalappal fején moso-­­­lyogni. Mindketten tudták, mi-­­ ről van szó ... Az Egyesült Ál-­­ lamok monopóliumai igyekez-­­ nek behatolni Afrika vala-­ mennyi országába, s döntő sze-­­ repet játszani e hatalmas föld-­­ rész gazdasági életében, hogy­­ azon keresztül politikai befo­ l­­yások alá hajtsák a több mint­ 200 millió afrikait. A szalmakalap - ame­­­lyet az akkrai piacon tett a fe-­­ jére Williams — ma az egy-­­­kori hamisgyöngy szerepét­­ játssza. Szerencsére 1961-ben­­ már sok afrikai meg tudja kü­ £ lömböztetni a hamis gyöngyöt , az — igazgyöngytől... Sebes Tibor : A MONGÓLIAI SZŰZFÖLDEKEN Után Bátorban, Mongólia rövá­­sában, az Ifjúság Palotája előtti­ben az elmúlt napokban ünne­­­lyes keretek között búcsúztato­k azt a négyszáz fiatal gépke­­lőt, akik a fővárosból elsőként dúltak Bajancogt és Ugtal vi­­­kére, hogy a szűzföldek feltö­réseiben vegyenek részt. A fiata­lok a tervek szerint már az első tavaszon 30 ezer hektár új föl­det szántottak fel és vetnek be. Mongólia más városaiból koráb­ban már mintegy hatszáz gép­kezelő ment a szűzföldeken léte­sített új állami gazdaságokba. CS/fM­­ TAVASZ fiPM II SZÉP RUMSij$ »‘•.tr! .4 - y .ntr -* sr_ .... Hai:; * .TM n. rz u:.“. É Fiúöltöny hosszú v. rövid nadrággal 6—12 éves korig mintás sport szövetből 126—264 Ft-ig Kamgám szövetből 175—380 Ft-ig Birkózás a mocsárral Százhatvan kilométerről hozzák naponta a tejet a 3,5 milliós német fővárosba, mert a Berlin környéki terület mo­csaras rétjein még szarvas­­marhát sem tudnak nevelni Ez a vidék a Német Demok­ratikus Köztársaság közepén olyan, mint valami sztyeppe: fakó-sárga száraz fű kilomé­tereken keresztül — itt-ott né­hány csenevész bokorcsoport­tal. A népi állem vezetői felis­merték nagy gazdasági jelen­tőségét és a hétéves terv egyik fontos feladatává tették a 110 ezer hektárnyi mezőség talajá­nak öntözőcsatornák­kal való megjavítását. A Szabad Német Ifjúság (FDJ) magára vállalta a hatal­mas munka elvégzését és 1958 szeptembere óta birkóznak a lapályos mocsár megszünteté­sével. A máskor oly néptelen Luch tájékát az eltelt két és fél esztendőben csaknem húsz­ezer fiatal népesítette be munkások és termelőszövetke­zeti parasztok, diákok és mér­nökök. Eleinte lapáttal dol­goztak, később robbantások­kal próbálkoztak , így 300 kilométernyi vízlevezető ár­kot sikerült elkészíteniük, s közben mintegy 20 ezer hek­tár rétet víztelenítettek. De a fiatalok elégedetle­nek voltak a munka ütemé­vel és elhatározták, hogy új módszereket keresnek. A sok kísérletezést siker koronázta, a múlt év közepén egy olyan árokásó gépet konstruáltak, amely 3,5 méter széles és 1,5 méter mély árok földjét emeli ki egyszerre. Az új géppel a munka is olcsóbbá vált, nem is beszélve arról, hogy naponta 3 kilométer­nyi árok elkészítésére alkal­mas és 180 munkaerőt pótol.­ ­ •-*v.~- r­e^ RANGUN: Tizenegy esztendővel ezelőtt szorultak át Burma területére a kínai Jü­nan tartományban szétvert csangkajsekista bandáik. Az ország északi részén telepedtek le, a kormány többszöri felszólítására sem hagyták el az országot, s előbb a kínai határvidékekre „látogattak át*" zavarkeltés céljából, s most a laoszi lázadókkal, az áruló Boun Oum- klikk oldalán harcolnak. Egységeik amerikai fegyverekkel és lőszerrel vannak ellátva. Ez ellen rendezett tiltakozó felvonulást a burmai főváros lakossága, köztük sok ezer diák. A BARÁTSÁG FOLYÓJA Épül a nemzetközi olajvezeték csehszlovákiai szakasza Ilir Sír M­ég­iatou-Dén létesítették Kassán az új olajveze­ték-építő vállalatot. Hamaro­san csövekkel megrakott va­gonok érkeztek a csehországi Chomutovból, az ősz beállta előtt megtörtént az ünnepé­lyes kapavágás és megkezdő­dött a Szovjetunió határától a bratislavai olajfinomítóig, illetve az Ipoly folyón át Ma­gyarországra vezető 400 kilo­méter hosszú olajvezeték épí­tése. Már a munka kezdetén problémák­­jelentkeztek. Na­ponta 700 méter vezetékár­kot kellett kiásni, s a rendel­kezésre álló gépek nem bizo­nyultak megfelelőnek. Prob­lémát okozott az egy kilomé­ter hosszú „cső­kígyók” árok­­ba helyezése is. Az építkezés dolgozói sem voltak tapasz­talt szakemberek ebben a munkában. A Szovjetunió segítsége lendítette át a cseh­szlovák dolgozókat a nehéz­ségeken. Megfelelő gépeket küldtek és tanulmányútra hívták meg dolgozóinkat a hasonló szovjet építkezésekre. Az első harminc-negyven kilométer sík területen haladt. Az igazi gondok akkor je­lentkeztek, amikor a sűrűb­ben lakott, hegyes vidékekre értek az ároképítők. Vasút, folyó, műút keresztezte szám­talan helyen a csővezeték út­ját. Ismét a szovjet gépek se­gítettek, amelyek a közleke­dés szüneteltetése nélkül nyomták át a vasút és a mű­út alatt az olajvezetéket. A csővezeték építése szinte nemzeti ügy lett. S ma az építkezés dolgozói éjt­ nap­­pallá téve igyekeznek adott szavukat valóra váltani: szov­jet társaik felhívására ugyan­is megfogadták, hogy a hát­ralevő 258 kilométeres sza­kaszt még az év vége előtt befejezik, s így december 20- án megkezdődhet az olajveze­ték próbaüzemeltetése. Az építőket sok társadalmi mun­kás is segíti. A keletszlová­kiai energiaipari dolgozók — köztük sok fiatal — például két kilométernyi olajvezeték lefektetésében vettek részt. A Barátság folyójának ne­vezték el a Kelet-Szlovákiá­­ban épülő olajvezetéket. Hi­szen ott, ahol az olajvezeték átszeli Csehszlovákia határát, a Szovjet, magyar és szlovák földet is érinti. A szovjet gé­peken csehszlovák dolgozók ülnek, a csöveket Csehország­ban készítik, s az építkezése­ken az ember szinte alig tud­ná eldönteni, hogy melyik országban van: magyarul, cse­hül, ukránul és szlovákul be­szélgetnek az emberek. A vezeték megépítése fon­tos feladat, hiszen Cseh­szlovákia az elmúlt 15 évben 10,5 millió tonna nyersolajat importált a Szovjetunióból, a csehszlovák vegyipar 1965-ben csaknem háromszor több nyersolajat dolgoz fel, mint az előző évben i­s ezt szállítja majd a Barátság folyója. Pável Csipka Bratislava Robbantással törnek utat a Vág folyó medrében a csővezetéknek, amelyet darukkal fektetnek a me­derbe. .m......... VIENTIANE: A kormány­csapatok és a Patet L&o egységek újabb ka­­tonai sikereiről érkezet hír. A Rizsesköcsög síkságtól délnyugatra Na­­keng közelében megfutamították az ellenséget és visszaszorították őket a 13. számú műúton is. Felvételünk azokat a® egyetemistákat mutatja, akik elhagyták a Vientiane­ egyetemet, hogy a hadseregben hazájukat szolgálják ■ | Sis#. wmAA Souvanna Phouma É­pítészmérnöknek és minisztereit­ készült miniszterelnök lett. Persze, sok-sok politikai vihar zúgott át az országon, amíg a herceg Laosz kormányának el­nöki székébe került. Laosz 1943 októberében nyerte el függet­lenségét, Souvanna Phouma ekkor munkaügyi miniszter lett az ideiglenes kormányban, de ez a függetlenség csak látszó­lagos volt, s csak jó pár évvel később vonultak ki a francia gyarmatosítók Laoszból. A herceg ekkor már minisz­terelnök volt és azon fárado­zott, hogy az ország két részét: a királyi Laoszt és a forradal­mi Pater La­ót egyesítse. Ami­kor 1956-ban megegyezés jött létre az ország békés egyesíté­séről, az ekkor már amerikai zsoldban álló laoszi reakció megrémült és lemondásra kényszerítette. De néhány hó­nap múlva a közvélemény kö­vetelésére ismét ő lett a mi­niszterelnök, és létrehozta a nemzeti egység kormányát, amelyben helyet foglaltak a Patet Lao vezetői is. Souvanna Phouma az egy­séges, semleges és független Laosz megteremtésének híve, ezért küzd mint a törvényes kormány miniszterelnöke. Souvanna Phouma jelenleg ázsiai és európai körutat tesz, s Párizsban elhangzott nyilat­kozatában kijelentette: a laoszi válság megoldására ösz­sze kell hívni a tizennégy ha­­talmi értekezletet. (Az Egye­sült Államok a még Eisenho­wer kormányzása idején hata­lomra juttatott Boun Oum-féle bábkormányt támogatja.) Lou­vanna Phouma mostani kör­útja során Moszkvába is el­látogat. VILÁG A BÉKE VÉDELMÉBEN Moszkvában befejezte ülését a Varsói Szerződés tagál­lamainak Politikai Tanácskozó Testülete, amelyen a magyar küldöttséget Kádár János elv­társ, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­ke vezette. Az ülés résztvevői a kiadott közleményben meg­vizsgálták, hogy milyen fel­adatok állnak az európai és a világbéke fenntartásán mun­kálkodó tagállamok előtt. A közlemény leszögezi, hogy — mint eddig is — a Varsói Szerződés tagállamai a kom­munista és munkáspártok múlt év novemberi értekezletének történelmi következtetéseire és útmutatásaira támaszkodnak, amelyek kimondották: az ösz­­szes békeszerető erők egyesí­tett erőfeszítésével meg lehet akadályozni a háborút. A háború kérdése ma is napirenden levő ügy. Az im­perialisták elkeseredett erőfe­szítéssel, sokszor közvetlen, ka­tonai akciókkal igyekeznek megakadályozni a népek elő­retörését a béke, a demokrá­cia és a haladás útján. Ez a törekvés nyilvánul meg a nem­zeti felszabadulásukért küzdő népek szabadságmozgalmai el­len indított katonai akciókban is. Kongóban, Algériában, Laoszban, Angolában. Az Egyesült Államok ez idő sze­rint 6700 katonai támaszpon­tot tart fent külföldi és ame­rikai területen. Az esztelensé­­gig fokozott fegyverkezés a NATO és a többi imperialista katonai blokk politikája. Eb­ben a kardcsörtető kompániá­ban is „tisztes” hely illeti meg Nyugat-Németországot, amely egyre gyakrabban hangoztatott területi igényei és nyílt re­­vanspolitikája következtében a háborús veszély fő gócává válik Európában. A Varsói Szerződés tagálla­mai — amíg egyik oldalról szakadatlan erőfeszítéseket tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, ugyan­akkor azonban sokoldalú vé­leménycsere alapján hangolták azokat az intézkedé­seket is, melyeket szükséges­nek tartanak védelmi képessé­gük további erősítése és a vi­lágbéke megszilárdítása céljá­ból. Ebben a tekintetben — hangoztatja a közlemény — a legsürgetőbbnek látszik a má­sodik világháború maradvá­nyainak a megszüntetése, még­pedig oly módon, hogy mind­két német állammal megkö­tik a békeszerződést,­­ így Nyugat-Berlinnek demilitari­­zált szabadvárossá tételével ártalmatlanná teszik Európa fő veszélygócát. Az adott politikai helyzet­ben, amikor a szocialista tábor egyre nagyobb sikereket ér el a gazdaság, a kultúra, a tudomány fejlesztésében, a két világrendszer békés gazdasági versenyében, mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői , s ezek meghiúsíthatják és meg is fog­ják hiúsítani az imperialisták támadó terveit és kivívják a tartós békét. Horogkeresztes apródok—Japánban Hatalmas sárga lobogót hor­doztak végig Szilveszter dél­után a japán főváros legforgal­masabb utcáján, a Ginzán. A vásznon jól látszott a fekete horogkereszt. Valamelyik fa­siszta szervezet búcsúztatta ilymódon az óesztendőt. To­kióban már megszokták, hogy lépten nyomon horogkeresztes zászlókkal és feketeinges su­­hancokkal találkoznak. Az el­múlt évek alatt gombamódra szaporodtak el az ultranaciona­lista jelszavakat hangoztató, valójában fasiszta pártocskák. Egy rendőri jelentés 30 ezer tagról és 350 szervezetről be­szél. „Áldásos” ténykedésük is a rendőrségi krónikák lap­jait szaporítja, bár nem pusz­tán a polgári perrendtartásba ütközik. A felségsértő író Berzekés, napszemüveget vi­selő fiú csöngetett a minap a „Chou Koron” című folyóirat kiadójának lakásán. A házigaz­dát, Moji Shimawakát kereste. A bejárónő hasztalan bizony­gatta, hogy ura távol van, a fiú nem tágított. A vita egyre hevesebbé vált, s a 17 eszten­dős legényke úgy tett pontot a nézeteltérés végére, hogy az elősiető háziasszonyt s az aka­dékoskodó cselédet tőrével le­szúrta. A gyilkosság nem a hétköz­napi rendőri esetek közé tar­tozik. Kazutka Komori a sza­muráj-etika íratlan szabályai értelmében oltotta ki két em­ber életét. Megjelent ugyanis egy novella Shimawaka folyó­iratában, benne az író egy ősrégi legenda nyomán arról szólt, hogyan ölik meg a forra, dalmárok a császári családot. Maga a császár sem vette a­­legszentebb személyek elleni felségsértést, az ultranaciona­­lista-fasiszta szervezetek vi­szont egyik tüntetést a másik után rendezték a szerkesztő­ség előtt. A gyilkosság előtti napon is nagy demonstráció volt. A szónok az összegyűlt fiatalok előtt Asanuma, a Szo­cialista Párt vezetője gyil­kosának, Otoje Jamaguchinak „nagyszerű példáját” magasz­talta. Ezen a gyűlésen Ko­mori is részt vett, utána pedig maga Bin Akao, a japánok Hitlerje, a Nagy Japán Nemze­ti Párt vezetője fogadta őt audencián. Az eseményeket nem nehéz összefüggésbe hozni! De érde­mes felfigyelni arra, hogy a Szocialista Párt vezetőjének gyilkosa és Komori sincs több 17 évesnél. A fasiszta vezetők fiatalokat gyűjtenek maguk köré és őket vetik be a terror­akciók elvégzésére. A japán törvények értelmében ugyanis a kiskorú gyilkost nem lehet hat évnél hosszabb börtönbün­tetésre ítélni. Feketeingesek­­ a sztrájkolók ellen A feketeinges suhancok nemcsak egyéni terrorakciók elvégzésére használhatók. A múlt évben a Mitsui konszer­hez tartozó Miike akna bá­nyászai sztrájkba kezdtek. A bánya vezetői rövid tárgyalás után a fasiszta szervezetekhez fordultak és kérésükre egy suhancokból álló banda tört rá a sztrájkirodára, a benntartóz­kodó pár embert kegyetlenül összeverték, egy Kubo nevű munkást pedig meg is öltek. Nem véletlen, hogy a kon­szern vezetői a fasiszták segít­ségét kérték. Amióta a bal­oldali mozgalom egyre ener­­gikusabb Japánban, a mono­póliumok és nagybankok ve­zetői egyre-másra keresik a nexust a fasiszta pártocskák­­kal. Egy parlamenti jelentés szerint csupán a múlt év első felében közel két millió yent utaltak ki számukra. Még a polgári beállítottságú „Mai­­nichi” című lap is kénytelen bevallani, hogy „a fasiszta csoportok és egyrészt a Libe­rális Demokrata Párt, más­részt az üzleti körök közt me­leg baráti kapcsolat van”. A monopóliumok a fasisz­táktól kapják a munkások el­leni terrorakciók fenegyere­keit, de kézenfekvő a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt és a fasiszta szervezetek kapcsolata is. A „demokra­ták” politikai cinkostársaikat védik, ugyanis mindketten az USÁ-val való katonai szövet­ség, az újrafelfegyverkezés, s a népi mozgalmak elleni charc nótáját fújják. A kormány ezért nem hajlandó a terror­akcióik után sem betiltani a fasiszta szervezeteket, sőt a ténykedésüket úgy próbálja feltüntetni, mintha azok pusztán rendőri esetek len­nének. Ennek szellemében je­lentették be, hogy a „továb­bi kilengések” megelőzésére a kormánynak szándékában van törvényjavaslatokat ki­dolgozni — az utcai világí­tás megjavítására, az iszákos­­ság elleni szervezett küzde­lemre és a rendőrség meg­erősítésére. Itt a régi szólás fordítottjáról van szó; nem ágyúval lőnek a verebekre, hanem verebeket vetnek harcba az ágyúk ellen... Késgyárosok küldöttsége A közvélemény nyomására indult aztán el az úgyneve­zett késellenes akció. Jobb­érzésű pedagógusok járták az utcákat, minden fiatalt meg­motoztak és elvették a ná­luk levő kést. Sok fiatal lány­nál is találtak ilyet. A moz­galom a késgyárosok ellen­akcióján akadt fent, akik küldöttséget menesztettek a kormányhoz és kérték, szün­tesse meg a késel­lenes haj­szát, különben tönkremen­nek. A kormány megfonto­landónak tartotta kérésüket... A kommunista és a szocia­lista párt, de mellettük egész sor demokratikus szervezet, a legnyomatékosabban köve­teli a fasiszta pártok betiltá­sát. Parlamenti felszólalások­ban, nyilatkozatokban és a gyűléseken elmondott beszé­dekben igyekeznek megma­­­­gyarázni, hogy a fasiszta szervezetek ismét a háború, talán egy Hirosimánál is vé­resebb pusztulás felé viszik a japán népet. Csak a kormány ül — öl­hetett kezekkel és álszent nyugalommal. Ónody György BÉLYEKift A holland posta új bélyegso­rozatot bocsát ki április 24-én — öt értékben, amelyek bemu­tatják a legfőbb holland vízi­madárfaj­tákat. Észak-Borneo brit gyarmat új bélyeg sorozata, amely 16 érték­ből áll (mindegyiken a király­nő arcképe), a dzsungelben élő különféle állatokat mutatja be. Indonéziában három értékből álló új mezőgazdasági sort ad­tak ki februárban. ★ Bulgáriában megjelent a 1 értékből álló új népviseleti so­rozat.★ A francia posta ,,Az ellen­állás hősei” címmel négy bé­lyegből álló újabb sorozatot bocsát ki április 24-én. A bé­lyegek Jacques Renouvira, Paul Gateaud, Lionel Dubnay é© Mére Élizabeth arcképével jelennek meg. KANAKA A Kanakával — a dél-tengeri szigetlakóval — ismerteti meg az olvasót Hans Damm, a neves néprajztudós, a lipcsei Nép­rajzi Múzeum igazgatója a Gon­­dolat Kiadónál megjelent köny­­vében. A Déli-tenger szigeté­nek — Új-Guinea, Új-Zéland, Samoa, Ausztrália, Tahiti — barna hírű lakói nevezik magukat Kínáb­á­nak. Gyönyörű, paradicsomi szép­ségű szigeteken élnek, s Hans Damm azt mondja el: hogyan? Hogy t0t telnek hétköznapjaik, vadászataik, házépítésük, keres­kedelmi utazásaik és­­ ünnep­napjaik, házassági szertartá­saik, táncaik, avató ünnepsé­geik? Mibe kerül egy asszony a pápuáknál? Hogyan élnek a cö­löpépítmények és a fára épített kunyhók lakói é­s a földrengés­­emberek? Hogyan lehet teknős­­békát fogni? Kérdések, amelyekre választ ad a sok rajzzal, fényképpel, színes felvétellel díszített kötet.

Next